Language of document : ECLI:EU:T:2019:766

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2019. október 24.(*)

„Megsemmisítés iránti kereset – Intézményi jog – A CdT‑nek az EUIPO működéséhez szükséges fordítási munkákkal való megbízására irányuló kötelezettség – A CdT és az EUIPO közötti megállapodás felmondása – Fordítási szolgáltatásokkal kapcsolatos ajánlati felhívás közzététele – Elfogadhatatlansági kifogás – Az eljáráshoz fűződő érdek hiánya – Részleges okafogyottság – Részleges elfogadhatatlanság”

A T‑417/18. sz. ügyben,

az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (CdT) (képviselik: J. Rikkert és M. Garnier, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: N. Bambara és D. Hanf, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

az elsődlegesen először is az EUIPO 2018. április 26‑i levelének – amennyiben e levélben az EUIPO jelzi, hogy nem kívánja 2018. december 31‑én túl meghosszabbítani a CdT‑vel 2016‑ban kötött, az EUIPO működéséhez szükséges fordítási munkákra vonatkozó megállapodást –, másodszor az EUIPO 2018. április 26‑i levelének – amennyiben az tájékoztatja a CdT‑t arról, hogy a fordítási szolgáltatások 2018. december 31‑én túli folyamatosságának biztosítása érdekében az EUIPO elővigyázatosságból meg kívánja tenni a szükséges intézkedéseket, többek között ajánlati felhívások közzétételével –, és harmadszor az EUIPO fordítási szolgáltatásokra vonatkozó 2018/S 114 – 258472. referenciaszámú ajánlati felhívás Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről szóló határozatának megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme, másodlagosan az annak megtiltása iránti kérelme, hogy az EUIPO ezen ajánlati felhívás alapján szerződéseket kössön, és harmadlagosan a fordítási szolgáltatásokkal kapcsolatos ajánlati felhívásnak az Európai Unió valamely ügynöksége vagy egyéb szerve, illetve szervezete – amelyek alapító rendelete előírja, hogy a fordítási szolgáltatásokat a CdT nyújtja – általi közzététele jogellenességének megállapítása iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

tagjai: H. Kanninen, J. Schwarcz (előadó) és C. Iliopoulos bírák,

hivatalvezető: M. Marescaux tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2019. május 22‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        Az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (CdT) az 1994. november 28‑i 2965/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 314., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 304. o.) által létrehozott szervezet. Feladata, hogy az e rendelet 2. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében említett ügynökségek és hivatalok, valamint az említett cikk (3) bekezdésének megfelelően az uniós intézmények és szervek részére fordítási szolgáltatásokat nyújtson.

2        A 2965/94 rendelet második preambulumbekezdése szerint az egységes szakosított központ létesítése gyakorlati megoldást jelent az Unió területén különböző helyeken székelő nagyszámú szerv fordítási igényeinek kielégítésére.

3        A 2965/94 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében a CdT az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.) rendelkezéseinek megfelelően „biztosítja a szükséges fordítási szolgáltatásokat” a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM), jelenleg az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) „tevékenysége számára”.

4        Ezenfelül a 2965/94 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy a CdT és az ugyanezen bekezdés első albekezdésében említett ügynökségek és hivatalok, köztük az EUIPO „meghozz(ák) az együttműködésük módjait szabályozó megfelelő intézkedéseket”.

5        Az Európai Unió Tanácsa a 2965/94 rendelethez fűzött 1. sz. nyilatkozatban hangsúlyozza, hogy „kiemelt jelentőséget tulajdonít a hatékonyság és a jövedelmezőség elve megfelelő alkalmazásának”.

6        A 2017/1001 rendelet 148. cikke úgy rendelkezik, hogy „[az EUIPO] működéséhez szükséges fordítói szolgáltatásokat a [CdT] nyújtja.” E cikk az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i módosított 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.) korábbi 121. cikkének felel meg.

7        2016. december 13‑án a CdT és az EUIPO a 2965/94 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett megállapodást kötött (a továbbiakban: 2016. évi megállapodás).

8        A 2016. évi megállapodás a 2015. november 30‑én kötött korábbi megállapodást váltotta fel.

9        A 2016. évi megállapodás 11. cikke a CdT és az EUIPO közötti egyet nem értés esetén követendő külön eljárásról rendelkezett.

10      A 2016. évi megállapodás 15. cikke előírta, hogy e megállapodás 2017. január 1‑jén lép hatályba és ugyanezen év december 31–én jár le, továbbá úgy rendelkezett, hogy e megállapodás hallgatólagosan további tizenkét hónapra meghosszabbítható, feltéve, hogy azt a lejárta előtt két hónappal a felek egyike ajánlott levélben fel nem mondja.

11      2018. április 26‑án az EUIPO levelet küldött a CdT‑nek (a továbbiakban: 2018. április 26‑i levél), amelyben hangot adott a CdT által nyújtott szolgáltatásokkal és azok számlázásával kapcsolatos elégedetlenségének. Az EUIPO ezenfelül jelezte, hogy fel kívánja mondani a 2016. évi megállapodást, és amennyiben nem jutnak megegyezésre egy új megállapodás megkötéséről, a fordítási szolgáltatások biztosítását lehetővé tévő rendszert kíván kialakítani. Szintén ugyanebben a levélben az EUIPO azt javasolta a CdT‑nek, hogy egy új megállapodás 2018. év vége előtti megkötése céljából mielőbb szervezzenek találkozót. E találkozó időpontjának meghatározása érdekében a későbbiekben több levélváltásra került sor.

12      2018. június 16‑án az EUIPO a Hivatalos Lap Kiegészítésében a fordítási szolgáltatások nyújtására vonatkozó hirdetményt tett közzé (2018/S 114‑258472) (a továbbiakban: hirdetmény), amely magában foglalta az ajánlati felhívást (a továbbiakban: ajánlati felhívás).

13      A hirdetmény I.3. pontja megjelölte azt az elektronikus címet, amelyen a közbeszerzési dokumentáció elérhető volt, míg a hirdetmény II.1.1. pontja hivatkozási számként az AO/010/18. számot jelölte meg.

14      A hirdetmény II.1.4. pontja szerint „[a] pályázati felhívás tárgya az Európai Unió védjegyeihez, közösségi formatervezési mintáihoz és általános adminisztratív dokumentumaihoz kapcsolódó fordítási szolgáltatások igénybevétele” volt.

15      A hirdetmény II.2.6. és II.2.7. pontja szerint a közbeszerzés hozzáadottérték–adó (héa) nélküli becsült értéke 40,8 millió euró, a kezdeti időtartama pedig 48 hónap volt.

16      A hirdetmény IV.2.2. pontja szerint az ajánlatok benyújtásának határidejeként 2018. július 23–át határozták meg.

 Az eljárás és a felek kérelmei

17      A Törvényszék Hivatalához 2018. július 6‑án benyújtott keresetlevelével a CdT előterjesztette a jelen keresetet.

18      Keresetlevelében a CdT azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg az EUIPO által 2018. április 26‑án hozott, a 2016. évi megállapodás felmondásáról szóló határozatot;

–        semmisítse meg az EUIPO által 2018. április 26‑án hozott, „saját magát arra feljogosító határozatát, hogy végrehajtsa az összes ahhoz szükséges előzetes intézkedést, hogy a fordítási szolgáltatások folyamatosságát – többek között ajánlati felhívások közzétételével – biztosítsa”;

–        semmisítse meg az EUIPO ajánlati felhívás közzétételéről szóló határozatát;

–        tiltsa meg az EUIPO‑nak, hogy az ajánlati felhívás alapján szerződéseket kössön;

–        nyilvánítsa jogellenesnek a fordítási szolgáltatásokkal kapcsolatos ajánlati felhívásnak az Unió valamely olyan ügynöksége vagy egyéb szerve, illetve szervezete általi közzétételét, amelynek alapító rendelete előírja, hogy a fordítási szolgáltatásokat a CdT nyújtja;

–        az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.

19      A Törvényszék Hivatalához 2018. július 9‑én benyújtott külön beadványában a CdT ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be. Az EUIPO 2018. július 17‑én az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre vonatkozó észrevételeket nyújtott be.

20      A 2018. július 20‑i CdT kontra EUIPO végzésével (T‑417/18 R, nem tették közzé, EU:T:2018:502) a Törvényszék elnöke elutasította az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, és a költségekről nem határozott.

21      A Törvényszék Hivatalához 2018. szeptember 19‑én benyújtott beadványával az EUIPO a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt.

22      Az EUIPO az elfogadhatatlansági kifogásában azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a keresetet mint elfogadhatatlant teljes egészében utasítsa el;

–        a CdT–t kötelezze a jelen eljárás és az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeinek viselésére.

23      A 2018. november 5‑i beadványában a CdT az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeket terjesztett elő.

24      Az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben a CdT azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el az elfogadhatatlansági kifogást;

–        utasítsa el az EUIPO valamennyi kereseti kérelmét és egyéb kérelmét;

–        az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére;

–        rendeljen el minden más jogi kötelezettséget.

25      2019. január 22‑én az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (negyedik tanács) az eljárási szabályzat 89. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdést intézett a felekhez. A felek e felhívásnak a megadott határidőn belül eleget tettek.

26      A Törvényszék (negyedik tanács) az eljárási szabályzat 130. cikkének (6) bekezdésével összhangban úgy határozott, hogy az eljárás szóbeli szakaszát kizárólag a kereset elfogadhatóságának kérdése vonatkozásában nyitja meg.

27      A Törvényszék a 2019. május 22‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett szóbeli kérdésekre adott válaszait. A Törvényszék tárgyaláson intézett felhívására az EUIPO 2019. május 23–án megküldte a CdT–nek a 2018. december 7–én aláírt, a 2019. és 2020. évre elfogadott új megállapodást (a továbbiakban: 2018. évi megállapodás). Az eljárás szóbeli szakasza 2019. június 3‑án fejeződött be.

 A jogkérdésről

28      Keresetlevelében a CdT lényegében azt állítja, hogy az EUIPO megsértette a 2965/94 rendelet 2. és 11. cikkét, a 2017/1001 rendelet 148. cikkét, valamint a 2016. évi megállapodás 11. cikkét.

29      Elfogadhatatlansági kifogásában az EUIPO az eljárási szabályzat 130. cikkének (1) bekezdésével összhangban azt kéri, hogy a Törvényszék az ügy érdemének vizsgálata nélkül határozzon az elfogadhatatlanságról és a hatáskör hiányáról. Először is, az EUIPO szerint egyrészt a CdT által megtámadott jogi aktusok, azaz a 2018. április 26‑i levél és a hirdetmény nem támadhatók meg az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésén alapuló megsemmisítés iránti keresettel, mivel olyan előkészítő jellegű aktusokról van szó, amelyek nem minősülnek határozatnak, és nem érintik közvetlenül a CdT‑t. Másrészt a keresetlevél elfogadhatatlansága a CdT által felhozott jogi érvek elégtelenségéből is következik. Másodszor, ami a Törvényszék hatáskörének hiányát illeti, az EUIPO azt állítja, hogy a 2016. évi megállapodás 15. cikke alapján megfogalmazott 2018. április 26‑i levél tisztán szerződéses keretbe illeszkedik, és nem tartozik az EUMSZ 288. cikk hatálya alá tartozó azon uniós jogi aktusok közé, amelyek megsemmisítését az EUMSZ 263. cikk alapján kérni lehet.

 Az EUIPO elfogadhatatlansági kifogása benyújtásának szabályosságáról

30      A CdT az EUIPO által benyújtott elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeinek preambulumában a Törvényszék mérlegelésére bízza az említett kifogás elfogadhatóságának megítélését.

31      E tekintetben, még ha feltételezzük is, hogy a CdT e kijelentéssel vitatni kívánja az elfogadhatatlansági kifogás szabályszerűségét, meg kell állapítani, hogy semmilyen érvet nem ad elő egy ilyen szabálytalanság alátámasztására.

 A Törvényszéknek a jelen kereset elbírálására vonatkozó hatásköréről

32      Az EUIPO szerint a 2016. évi megállapodás nem tartalmaz semmilyen választottbírósági kikötést, amely hatáskört biztosítana az uniós bíróság számára az e megállapodással kapcsolatos jogviták elbírálására, jóllehet a 2016. évi megállapodás megkötése időpontjában alkalmazandó 207/2009 rendelet 118. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 145. cikkének (2) bekezdése) értelmében lehetőség volt ilyen kikötés felvételére. Az EUIPO hangsúlyozza, hogy e kikötés az EUMSZ 272. cikkben szereplő általános jellegű rendelkezés konkrét alkalmazásának minősül. Az EUIPO szerint e körülmények között az uniós bíróság nem ismerheti el a tisztán szerződéses jellegű aktusok megsemmisítésére vonatkozó hatáskörét. Az EUIPO e tekintetben a 2012. szeptember 27‑i Applied Microengineering kontra Bizottság ítéletre (T‑387/09, EU:T:2012:501, 37. pont) támaszkodik.

33      A CdT úgy véli, hogy a kereset a 2018. április 26‑i levélre vonatkozó részében elfogadható, mivel az EUIPO‑val fennálló kapcsolata nem tisztán szerződéses keretbe illeszkedik, hanem ellenkezőleg, a 2965/94 és a 2017/1001 rendelet által szabályozott intézményközi kapcsolatról van szó. A 2016. évi megállapodás mindössze az e rendeletekben előírt elvek végrehajtására irányul.

34      E tekintetben dönteni kell abban a kérdésben, hogy – az EUIPO állításának megfelelően – a jelen kereset olyan tisztán szerződéses keretbe illeszkedik‑e, amelynek tekintetében a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel.

35      Ugyanis, jóllehet az EUMSZ 263. cikk alapján az uniós bíróságok az intézmények azon aktusainak jogszerűségét vizsgálják meg, amelyek harmadik személyekre nézve joghatással járnak, jelentős mértékben megváltoztatva jogi helyzetüket (2010. június 17‑i CEVA kontra Bizottság ítélet, T‑428/07 és T‑455/07, EU:T:2010:240, 51. pont), e hatáskör csak az EUMSZ 288. cikk által említett azon jogi aktusokat érinti, amelyeket ezen intézmények a Szerződésben meghatározott feltételek mellett, hatósági jogkörükből eredő jogosultságaik gyakorlásával hoznak meg (lásd ebben az értelemben: 2004. május 10‑i Musée Grévin kontra Bizottság végzés, T‑314/03 és T‑378/03, EU:T:2004:139, 62., 63. és 81. pont; 2007. február 26‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság végzés, T‑205/05, nem tették közzé, EU:T:2007:59, 39. pont). Ezzel szemben az intézmények által tisztán szerződéses jogviszony keretében hozott, annak elválaszthatatlan részét képező aktusok jellegükből adódóan nem tartoznak azon, az EK 288. cikkben felsorolt aktusok közé, amelyeknek az EK 263. cikk alapján a megsemmisítését lehet kérni (2004. május 10‑i Musée Grévin kontra Bizottság végzés, T‑314/03 és T‑378/03, EU:T:2004:139, 64. pont; 2010. június 17‑i CEVA kontra Bizottság ítélet, T‑428/07 és T‑455/07, EU:T:2010:240, 52. pont).

36      A jelen ügyben a 2016. évi megállapodást a 2965/94 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése alapján fogadták el, amint azt az EUIPO a tárgyaláson elismerte. E megállapodás, amely kifejezetten hivatkozik az említett rendeletre, e rendelkezésnek, valamint a 2017/1001 rendelet 148. cikkének a keretébe illeszkedik.

37      E két utóbbi rendelkezés alapján a CdT az EUIPO működéséhez szükséges fordítási szolgáltatásokat nyújt az együttműködésük módjait szabályozó megállapodás keretében.

38      Rá kell továbbá mutatni arra, hogy a 2965/94 rendelet – a 2. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban – megkülönbözteti a „megállapodásokat” – amelyeket a CdT az említett rendelkezésben foglalt szervezetekkel, szervekkel vagy intézményekkel köt, és amelyek az együttműködésük módjait szabályozzák – az egyszerű szerződéses jogviszonyoktól, amelyek részletszabályait a 2965/94 rendelet másik rendelkezése, nevezetesen az említett rendelet 18. cikkének (1) bekezdése tartalmazza. Ezen utóbbi rendelkezésben mindössze az szerepel, hogy a CdT szerződéses felelősségére a szóban forgó szerződésre alkalmazandó jog az irányadó, és hogy az Európai Unió Bírósága a CdT által kötött szerződésekben foglalt választottbírósági kikötés alapján rendelkezik hatáskörrel a határozathozatalra. Meg kell állapítani, hogy az említett rendelkezés a CdT által kötött szerződésekre hivatkozik, míg a 2965/94 rendelet 2. cikke a CdT által kötött megállapodásokra vonatkozik.

39      Végül, jóllehet a 2018. április 26‑i levelében az EUIPO jelezte, hogy a 2016. évi megállapodást e megállapodás 15. cikke alapján nem kívánja meghosszabbítani a soron következő évre (lásd: fenti 10. pont), meg kell állapítani, hogy e körülmény egyáltalán nem befolyásolja az EUIPO arra irányuló kötelezettségét, hogy tiszteletben tartsa a 2965/94 és a 2017/1001 rendelet rendelkezéseit, ezért a jelen ügy körülményei nem tekinthetők tisztán szerződéses jellegűnek. E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az EUIPO a tárgyaláson lényegében elismerte, hogy a 2965/94 és a 2017/1001 rendelet alapján az EUIPO és a CdT köteles az együttműködésük módjairól szóló megállapodást kötni. Az EUIPO szerint tehát lényegében csak bizonyos kivételes és sürgős esetekben biztosíthatja ideiglenesen saját maga a fordítási szolgáltatások ellátását mindaddig, míg az Európai Bizottság el nem dönti a közte és a CdT közötti vitát.

40      E körülmények között nem tekinthető úgy, hogy a jelen jogvita tisztán szerződéses keretbe illeszkedik. Következésképpen a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik a jelen kereset elbírálására.

 A 2018. április 26i levél azon részével szemben benyújtott kereset elfogadhatóságáról, amelyben az EUIPO jelzi, hogy nem kívánja 2018. december 31én túl meghosszabbítani a 2016. évi megállapodást

41      Az EUIPO azt állítja, hogy a 2018. április 26–i levél nem minősül az EUMSZ 263. cikk negyedik és ötödik bekezdése értelmében vett, joghatás kiváltására irányuló jogi aktusnak. E levél állítólagos „jogellenessége” a 2016. évi megállapodás 15. cikkének tartalmi kiüresítésével lenne egyenértékű. Az EUIPO hangsúlyozza, hogy a CdT nem emelt jogellenességi kifogást ugyanezen cikkel szemben a 2017/1001 rendelet 148. cikke tekintetében. Ezenfelül a 2018. április 26‑i levél csupán előkészítő aktusnak minősül. Az EUIPO úgy véli, hogy még ha feltételezzük is, hogy a 2018. április 26–i levelet joghatás kiváltására irányuló jogi aktusnak kell tekinteni, és az a CdT tekintetében határozatnak minősül, e levél hatásai jövőbeliek és bizonytalanok.

42      A CdT állítása szerint a 2018. április 26‑i levél, amelynek szövege egyértelmű és minden kétséget kizáró, nem egyszerű előkészítő aktusnak, hanem a két fél közötti kapcsolat megszakadásáról történő határozott és végleges tájékoztatásnak minősül. Ennélfogva mindkét felet közvetlenül érinti e határozat, amely az EUMSZ 263. cikk alapján megtámadható jogi aktusnak minősül. A CdT szerint a 2018. április 26‑i levél joghatásai egyáltalán nem jövőbeliek és bizonytalanok, mivel az EUIPO meghatározta a 2016. évi megállapodás felmondásának időpontját. Az új megállapodás aláírása azonban hipotetikus és bizonytalan. A 2016. évi megállapodás meghosszabbításának elmaradása és az ajánlati felhívás közzététele ugyanis egybevágó valószínűsítő körülményeknek minősülnek, amelyek alátámasztják az EUIPO arra irányuló szándékát, hogy a CdT‑vel való együttműködésének megszüntetése érdekében felmondja ugyanezen megállapodást, és így 2019. január 1‑jétől szolgáltatásnyújtásra és fordításra vonatkozó szerződéseket kössön. Ezenkívül a CdT‑tel való együttműködés megszüntetésével az EUIPO visszaélésszerűen alkalmazta a 2016. évi megállapodás 15. cikkét, ezáltal megsértve a 2965/94 és a 2017/1001 rendeletet.

43      E tekintetben a fentiekben már kifejtettek szerint csak azok az intézkedések képezhetnek az EUMSZ 263. cikk értelmében vett, megsemmisítés iránti keresettel megtámadható aktust vagy határozatot, amelyek olyan kötelező joghatásokat váltanak ki, amely joghatások a felperes érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (1981. november 11‑i IBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 9. pont; 1998. július 16‑i Regione Toscana kontra Bizottság ítélet, T‑81/97, EU:T:1998:180, 21. pont).

44      Különösen olyan aktusok vagy határozatok esetén, amelyek kidolgozása több szakaszban, különösen egy belső vizsgálat végén történik, főszabály szerint csak azon intézkedések minősülnek megsemmisítés iránti keresettel megtámadható intézkedéseknek, amelyek ezen eljárás befejezéseként véglegesen rögzítik az intézmény álláspontját, a végső határozat előkészítésére irányuló közbenső intézkedések azonban nem (1981. november 11‑i IBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 10. pont; 1990. július 10‑i Automec kontra Bizottság ítélet, T‑64/89, EU:T:1990:42, 42. pont).

45      Egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely természetes vagy jogi személy által indított megsemmisítés iránti kereset csupán abban az esetben elfogadható, amennyiben a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ez az érdek feltételezi, hogy e jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, és a kereset ezért – eredményét tekintve – az azt indító fél javára szolgálhat (2009. szeptember 17‑i Bizottság kontra Koninklijke FrieslandCampina ítélet, C‑519/07 P, EU:C:2009:556, 63. pont; 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 55. pont).

46      A felperesnek az eljáráshoz fűződő, létrejött és fennálló érdekkel kell rendelkeznie. Ez az érdek nem vonatkozhat jövőbeli és hipotetikus helyzetre (2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 56. pont).

47      Végül ezen érdeknek – a kereset tárgyára tekintettel – a kereset benyújtásakor fenn kell állnia, ellenkező esetben a kereset elfogadhatatlannak minősül, és a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik (2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 57. pont; 2019. május 23‑i Fujifilm Recording Media kontra EUIPO – iTernity (d:ternity) ítélet, T‑609/18, nem tették közzé, EU:T:2019:366, 25. pont).

48      A jelen ügyben meg kell vizsgálni, hogy a 2018. április 26‑i levél azon részével szemben benyújtott kereset, amelyben az EUIPO jelzi, hogy nem kívánja meghosszabbítani a 2016. évi megállapodást, eleget tesz–e az elfogadhatóság feltételeinek.

49      E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a Törvényszék által 2019. január 22–én a felekhez intézett írásbeli kérdésekre válaszolva a CdT és az EUIPO beszámolt különösen arról, hogy a tárgyalások nyomán a 2018. évi megállapodás formájában megállapodás született a 2019. és 2020. évre nézve.

50      E körülmények között, anélkül hogy meg kellene vizsgálni, hogy a 2018. április 26–i levél tartalmaz–e végleges határozatot, vagy – amint azt az EUIPO állítja – csupán olyan előkészítő aktusról volt szó, amelynek a hatásai bizonytalanok, és amely nem érinti közvetlenül a CdT‑t, fel kell tenni a kérdést, hogy a felperes eljáráshoz fűződő érdeke a 2018. évi új megállapodás aláírását követően is fennáll–e (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 57. pont).

51      Először is meg kell állapítani, hogy – amint az a 2018. évi megállapodást bevezető, az EUIPO ügyvezető igazgatója által a CdT igazgatójának 2018. december 6–án megküldött levélből kitűnik – a 2018. évi megállapodás aláírása e két szerv együttműködés érdekében tett erőfeszítéseinek eredménye.

52      Ezt követően a 2018. évi megállapodás 15. cikkéből kitűnik, hogy e megállapodás – amint azt a felek a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésekre válaszolva hangsúlyozták – ténylegesen a 2019. január 1‑jétől 2020. december 31‑ig tartó időszakra vonatkozik. Ugyanezen cikk szerint a feleknek hat hónappal ezen utóbbi időpont előtt tárgyalásokat kell folytatniuk egy új megállapodás megkötése céljából.

53      Végül a 2018. évi megállapodás olvasatából az is kitűnik, hogy előirányozták és keretbe foglalták az EUIPO és a CdT közötti, az utóbbi által nyújtandó fordítási szolgáltatásokra irányuló együttműködést. A 2018. évi megállapodás részletes információkat tartalmaz többek között a fordítások elkészítésekor követendő eljárásokról, továbbá szakmai mellékleteket is magában foglal a határidők, az ár, az úgynevezett többnyelvű szolgáltatások és más kérdések tárgyában.

54      E körülmények között, függetlenül attól, hogy a 2018. április 26–i levél megtámadható aktusnak minősül–e, vagy hogy a 2016. évi megállapodás felmondására vonatkozó végleges határozatot tartalmaz‑e, meg kell állapítani, hogy a 2018. április 26‑i levelet követően nem volt olyan időszak, amelynek során ne állt volna rendelkezésre a CdT és az EUIPO közötti kapcsolatot szabályozó, a két ügynökség által aláírt megállapodás. A 2016. évi megállapodás ugyanis 2018. december 31‑ig volt hatályos, a 2018. évi új megállapodás pedig közvetlenül ezután, 2019. január 1‑jén lépett hatályba (lásd: fenti 52. pont). Következésképpen, még annak megállapítása esetén is, hogy a CdT–nek eredetileg érdeke fűződött a 2018. április 26‑i levélben foglalt állítólagos határozattal szembeni eljáráshoz, meg kell állapítani, hogy a 2018. évi új megállapodás megkötése miatt ezen érdeke megszűnt. Mindenesetre nem lehet tudni, hogy a 2018. április 26–i levélben szereplő határozat megsemmisítése mennyiben javítana a CdT helyzetén. Közelebbről a CdT nem hivatkozhat arra, hogy érdeke fűződik egy tisztán megállapító jellegű, az EUIPO és a CdT együttműködési kötelezettségét megerősítő ítélet Törvényszék általi meghozatalához. Hasonlóképpen, a CdT végeredményben alá nem támasztott állításaival ellentétben nem tehető olyan megállapítás, amely szerint a 2018. április 26–i levél veszélyeztette volna magának a CdT‑nek a működését.

55      E körülmények között meg kell állapítani, hogy a CdT‑nek az EUIPO 2016. évi megállapodás felmondására vonatkozó, a 2018. április 28‑i levélben foglalt állítólagos határozata megsemmisítéséhez fűződő érdeke a 2018. évi megállapodás megkötését követően mindenesetre megszűnt.

 A 2018. április 26i levél azon részével szemben benyújtott kereset elfogadhatóságáról, amelyben az EUIPO tájékoztatja a CdTt arról, hogy a fordítási szolgáltatások 2018. december 31én túli folyamatosságának biztosítása érdekében elővigyázatosságból meg kívánja tenni a szükséges intézkedéseket

56      Az EUIPO lényegében azt állítja, hogy a 2018. április 26–i levél mindössze ideiglenes állásfoglalást tartalmaz, így nincs szó sérelmet okozó aktusról. Az EUIPO szerint a hirdetmény közzétételével párhuzamosan továbbra is nyitva álltak alternatív lehetőségek.

57      A CdT állítása szerint a 2018. április 26–i levél joghatásokat vált ki vele szemben. Az EUIPO azon döntése, amellyel saját magát jogosultnak tekinti a szükséges intézkedések egyoldalú meghozatalára, jogellenes, mivel sérti a 2965/94 és a 2017/1001 rendeletet, valamint a 2016. évi megállapodás 11. cikkét. Azon alternatív intézkedés, amely szerint a fordítási szolgáltatásokat az EUIPO‑n belül szerveznék meg, jelentős számú álláshely EUIPO‑n belüli létrehozatalának indokolásával érne fel, és megfosztaná a lényegüktől mindazokat a rendelkezéseket, amelyek előírása szerint a CdT az EUIPO fordítási szükségleteinek fedezésére hivatott, egységes szakosított központ szerepét tölti be. A CdT szerint az EUIPO kétszeresen is felbontotta a kapcsolatukat, először a 2018. április 26‑i levéllel, másodszor pedig a közbeszerzési eljárás alkalmazásával. Az EUIPO a 2018. április 26‑i levéllel a 2965/94 és a 2017/1001 rendeletben foglalt elveket megsértve olyan folyamatot indított el, amely az ajánlati felhívás közzétételéhez vezető, több későbbi határozatot is magában foglal.

58      E tekintetben a CdT nem hivatkozhat arra, hogy a 2018. április 26–i levél az érdekeit érintő kötelező joghatásokat váltott ki azzal, hogy jelentősen módosította a jogi helyzetét, mivel a CdT rámutatott arra, hogy az EUIPO „fenntartotta magának a jogot” arra, hogy abban az esetben, ha a tárgyalások nem vezetnének eredményre a 2018. év vége előtt, a fordítási szolgáltatások 2018. december 31–én túli folyamatosságának biztosítása érdekében elővigyázatosságból megtegye a szükséges intézkedéseket.

59      Amint azt ugyanis az EUIPO a tárgyaláson elismerte, a 2018. április 26–i levél elküldésének időpontjában e tekintetben semmilyen konkrét határozatot nem hoztak. E levél bizonytalan megfogalmazást használ azon intézkedéseket illetően, amelyek elővigyázatosságból való elfogadására az EUIPO fenntartotta magának a jogot. Egyébiránt az EUIPO‑nak a Törvényszék kérdéseire adott válaszából kitűnik, hogy a 2018. évi új megállapodás elfogadása nyomán nem volt szükség arra, hogy – a CdT által nyújtott fordítási szolgáltatások folyamatosságának hiányában – az EUIPO számára szükséges fordítási szolgáltatásokat biztosító külön intézkedéseket hozzon.

60      Végül, még ha feltételezzük is, hogy a hirdetmény – és annak részeként az ajánlati felhívás – EUIPO általi közzétételét a CdT úgy értelmezte, hogy az az EUIPO számára szükséges fordítási szolgáltatások biztosítása érdekében elfogadott külön intézkedések részét képezte, az alábbi elemzésre kell utalni.

 Az EUIPO ajánlati felhívás közzétételéről szóló határozata ellen irányuló kereset elfogadhatóságáról

61      Az EUIPO arra hivatkozik, hogy a hirdetmény nem módosítja jelentősen a CdT jogi helyzetét, ezért nem képezheti az EUMSZ 263. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset tárgyát. Az EUIPO szerint a CdT e tekintetben nem rendelkezik fennálló és tényleges érdekkel.

62      A CdT arra hivatkozik, hogy a keresete nem a hirdetmény, hanem az ajánlati felhívás közzétételéről szóló határozat ellen irányul, amelyet a 2965/94 és a 2017/1001 rendelet megsértésével hoztak meg. Közvetlen és külön érdeke fűződik az eljáráshoz, mivel e rendeletek kifejezetten az EUIPO fordítási szolgáltatásainak kizárólagos szolgáltatójaként nevezik meg. A két szerv közötti kapcsolatot részletezi a 2018. július 20‑i CdT kontra EUIPO végzés (T‑417/18 R, nem tették közzé, EU:T:2018:502) 38., 39. és 50. pontja is. Ráadásul a CdT szerint az ajánlati felhívás közzétételéről szóló határozat súlyos kárt okozott a jóhírnevében, különösen mivel az Unió más ügynökségei, akik a CdT ügyfelei, jól ismerték az alkalmazandó szabályozási keretet.

63      Végül a CdT azt állítja, hogy az eljáráshoz fűződő érdeke fennálló és tényleges volt, mivel az EUIPO az ajánlati felhívás közzétételének időpontjától kezdve súlyosan megsértette a 2965/94 és a 2017/1001 rendeletet. Az EUIPO egyértelműen fontolóra vette a szolgáltató megváltoztatását, így az az állítás, amely szerint kizárólag a „piaci tendenciát” vette alapul, a rosszhiszeműségéről tanúskodik. A CdT közvetlen és azonnali érdekét támasztja alá az is, hogy az ajánlati felhívás megsemmisítésének hiányában 2019. január 1‑jétől már nem lenne működőképes, és amennyiben az EUIPO szerződéseket kötne az ajánlati felhívás alapján, az veszélyeztetné a CdT működését. A CdT azt kéri, hogy valamennyi fél tekintetében állítsák helyre az ajánlati felhívás állítólagosan jogellenes közzététele előtti jogi állapotot.

64      Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy főszabály szerint a hirdetmény közzététele nem minősülhet az EUMSZ 263. cikk értelmében vett, megsemmisítés iránti keresettel támadható határozatnak vagy sérelmet okozó aktusnak, mivel az ilyen hirdetmény kizárólag az érdekelt személyeknek teremt lehetőséget arra, hogy részt vegyenek az eljárásban, és ajánlatot nyújtsanak be (lásd ebben az értelemben: 2008. október 8‑i Sogelma kontra AER ítélet, T‑411/06, EU:T:2008:419, 86. pont; 2015. október 29‑i Direct Way és Direct Way Worldwide kontra Parlament ítélet, T‑126/13, EU:T:2015:819, 27. pont).

65      A jelen ügyben konkrétabban azt kell vizsgálni, hogy a CdT jogosult–e megtámadni az EUIPO által állítólagosan a 2965/94 és a 2017/1001 rendelet megsértésével hozott, az ajánlati felhívás közzétételéről szóló határozatot, egyrészt arra hivatkozva, hogy e rendeletek a CdT‑t említik az EUIPO fordítási szolgáltatásainak „kizárólagos” szolgáltatójaként, másrészt pedig hogy a hirdetmény megsemmisítését az Unió szakosított ügynökségeként, és nem mint ajánlattevő kéri.

66      E tekintetben meg kell állapítani – anélkül, hogy dönteni kellene a CdT és az EUIPO között az utóbbi működéséhez szükséges fordítási munkák tekintetében fennálló kapcsolat állítólagos kizárólagos jellegéről –, hogy az ajánlati felhívást is tartalmazó hirdetmény közzétételéből nem tűnik ki, hogy a közbeszerzési eljárás során ki lett volna zárva, hogy az EUIPO és a CdT a 2018. április 26‑i levélben előirányzott tárgyalásokat folytasson. Egyébiránt, amint azt az EUIPO a Törvényszék tárgyaláson feltett kérdésére válaszolva megerősítette, a 2018. évi megállapodás megkötésének időpontjában még nem fejeződött be a közbeszerzési eljárás.

67      E körülmények között, anélkül hogy a Törvényszéknek határoznia kellene az EUIPO azon magyarázatáról, amely szerint az említett hirdetmény célja az volt, hogy lehetővé tegye számára, hogy pontosabb információkat szerezzen a szóban forgó szolgáltatások piaci áráról, és így előzetes információkon alapuló tárgyalásokat folytathasson a CdT‑vel, rá kell mutatni arra, hogy a felperes eljáráshoz fűződő érdeke nem vonatkozhat jövőbeli és hipotetikus helyzetre (2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 56. pont), azaz a szóban forgó közbeszerzési szerződés konkrét ajánlattevőnek való odaítéléséből eredő helyzetre. A jelen ügyben önmagában az a körülmény, hogy a CdT az ajánlati felhívás megsemmisítését az Unió szakosodott ügynökségeként, nem pedig ajánlattevőként kéri, egyáltalán nem változtat ezen az elemzésen, mivel a CdT‑nek továbbra is bizonyítania kell, hogy teljesíti az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt feltételeket.

68      Ráadásul az EUIPO helyesen állítja, hogy az ajánlati felhívást is magában foglaló hirdetmény közzététele nem kötelezte az EUIPO‑t a szóban forgó közbeszerzési szerződés odaítélésére.

69      Meg kell ugyanis állapítani, hogy az ajánlati felhívásból kitűnik, hogy e felhívás a közzétételének időpontjában nem kötötte az EUIPO‑t. Kifejezetten utalt arra, hogy az EUIPO szerződéses kötelezettségei csupán a kiválasztott ajánlattevővel kötött szerződés aláírásától kezdve állnak fenn. Szintén szerepelt benne, hogy az említett aláírásig az EUIPO elállhatott a kiírt közbeszerzéstől, vagy megszüntethette a közbeszerzési eljárást. Ezenkívül az EUIPO a tárgyaláson megerősítette, hogy nem biztos, hogy a közbeszerzési eljárás nyomán szerződést köt. Az EUIPO szerint ugyanis ez a 2018. évi új megállapodás és az abból eredő változások alkalmazásától függött.

70      E körülmények között az, hogy az EUIPO és a CdT a 2019. és a 2020. évre vonatkozó új megállapodást írt alá, jóllehet a CdT tudomással bírt a közbeszerzési eljárásról, csak megerősíti – bármilyen bizonyíték vagy olyan számszerű becslés hiányában, amely lehetővé tenné az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény közzétételével a CdT jóhírnevére gyakorolt hatás konkrét értékelését –, hogy az említett közzététel nem érintette hátrányosan a CdT‑t. A CdT emellett azt az állítását sem használhatja a saját előnyére, amely szerint az EUIPO „nem volt hajlandó megszüntetni az általa kezdeményezett közbeszerzési eljárást”. Így el kell utasítani azt az állítást, amely szerint a CdT 2019. január 1‑je után már nem lenne működőképes.

71      Ami a CdT‑nek a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszában szereplő azon állítását illeti, amely összeveti egymással egyrészt a 2018. október és 2019. január közötti időszak során az EUIPO által fordításra megküldött európai uniós védjegyiratok alacsony számát, másrészt pedig az EUIPO által közzétett statisztikákat, amelyek az ugyanezen időszakra eső európai uniós védjegybejelentések számának növekedését mutatják, meg kell állapítani, hogy ez az állítás semmi esetre sem befolyásolja az elfogadhatóság kérdését. Egyébiránt ezt az állítást semmilyen számadat nem kíséri, és nem érinti a 2019. január 1‑jétől alkalmazandó új megállapodással érintett időszakot.

72      Végül a CdT állításaival ellentétben az ajánlati felhívás nem értelmezhető oly módon, hogy az azt jelenti, hogy a CdT 2019. január 1‑jétől nem lenne működőképes, és hogy e felhívás „a lényeges tartalmát tekintve kiüresítene minden olyan megállapodást, amelyek megkötésére rendkívüli módon sor kerülne, mivel a fordítási munkát ekkor az EUIPO által kiválasztott ajánlattevők végeznék”. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a tárgyaláson a CdT megerősítette, hogy a 2018. évi megállapodás aláírásának köszönhetően „helyzete már nem menthetetlen”. A 2018. évi megállapodás megkötése és tartalma tehát érvényteleníti a CdT állításait.

73      E körülmények között a CdT nem bizonyította az EUIPO arra vonatkozó állítólagos határozata általi érintettségét, hogy egyoldalúan felmondja a felek között fennálló kapcsolatot, és ajánlati felhívást tegyen közzé.

 A CdT annak megtiltása iránti kérelmének elfogadhatóságáról, hogy az EUIPO az ajánlati felhívás alapján szerződéseket kössön

74      Az EUIPO állítása szerint a CdT semmilyen jogalapra nem hivatkozik az annak megtiltása iránti kérelmének alátámasztására, hogy az EUIPO a közbeszerzési szerződés esetleges nyertes ajánlattevő számára való odaítéléséről szóló határozatot követően – amely határozat meghozatalára az ajánlati felhívást is magában foglaló hirdetmény közzétételét követő eljárás nyomán kerül sor – szerződéseket kössön.

75      A CdT azt állítja, hogy megfelelően kifejtette a keresetlevél alátámasztására szolgáló jogalapokat. Rámutatott ugyanis arra, hogy a felek között fennálló viszony egyoldalú felmondására és az ajánlati felhívás közzétételére vonatkozó határozatok sértik a 2965/94 és a 2017/1001 rendeletet. Következésképpen minden későbbi határozat – így a közbeszerzési szerződés odaítéléséről szóló határozat és az azon alapuló szerződések megkötése – jogellenes és jogalap nélküli. Hatástalan az az érv, amely szerint a Törvényszék „tartózkodási” kötelezettséget írna elő, amennyiben megtiltaná, hogy az EUIPO aláírja az ajánlati felhíváson alapuló jövőbeni szerződéseket. Itt ugyanis csupán az ajánlati felhívás megsemmisítésének logikus következményéről lenne szó.

76      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikken alapuló megsemmisítés iránti kereset keretében az uniós bíróság hatásköre arra terjed ki, hogy a megtámadott jogi aktus jogszerűségét vizsgálja, és a Törvényszéknek nincs hatásköre arra, hogy meghagyásban kötelezze az uniós intézményeket (1999. július 8‑i DSM kontra Bizottság ítélet, C‑5/93 P, EU:C:1999:364, 36. pont; 2000. február 24‑i ADT Projekt kontra Bizottság ítélet, T‑145/98, EU:T:2000:54, 83. pont). A megtámadott jogi aktus megsemmisítése esetén az EUMSZ 266. cikk értelmében az érintett intézmény köteles megtenni a megsemmisítésről rendelkező ítéletben foglaltak végrehajtásához szükséges intézkedéseket (1998. január 27‑i Ladbroke Racing kontra Bizottság ítélet, T‑67/94, EU:T:1998:7, 200. pont; 2008. szeptember 10‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑465/04, nem tették közzé, EU:T:2008:324, 35. pont). Analógia útján ugyanezen ítélkezési gyakorlat alkalmazandó az uniós szervekre is.

77      A jelen ügyben a Törvényszék rámutat egyrészt arra, hogy a fenti 73. pontban megállapítottaknak megfelelően a CdT nem bizonyította, hogy létrejött és fennálló érdeke fűződik az EUIPO – ajánlati felhívást is magában foglaló – hirdetmény közzétételére vonatkozó határozatának megtámadásához. Másrészt a már megállapítottaknak megfelelően az EUIPO nem volt köteles a szóban forgó közbeszerzési szerződés odaítélésére, és következésképpen nem volt bizonyosan előre tudható, hogy szerződést köt valamely ajánlattevővel, ahogyan az esetlegesen odaítélt fordítások mennyisége sem volt ismert.

78      Végül, mindenesetre, ami a 2018. évi megállapodással való feltételezett átfedéseket illeti, amelyek a szerződésnek a közbeszerzési eljárás végén történő esetleges jövőbeli odaítélését követően jöhetnének létre, ezek nem tartoznak a jelen elfogadhatatlansági kifogás hatálya alá.

79      Következésképpen a CdT annak megtiltása iránti kérelme, hogy az EUIPO az ajánlati felhívás alapján szerződéseket kössön, elfogadhatatlan.

 A CdT annak megállapítására irányuló kérelmének elfogadhatóságáról, hogy jogellenes a fordítási szolgáltatásokkal kapcsolatos ajánlati felhívásnak az Unió valamely olyan ügynöksége vagy egyéb szerve, illetve szervezete általi közzététele, amelynek alapító rendelete előírja, hogy a fordítási szolgáltatásokat a CdT nyújtja

80      Az EUIPO állítása szerint az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Törvényszéknek az EUMSZ 263. cikkre alapozott jogszerűségi vizsgálat keretében nincs hatásköre arra, hogy megállapítási ítéletet hozzon. Ezenkívül nincs jogi lehetőség arra, hogy az uniós bíróság olyan ítéletet hozzon, amely annak „megállapítására” irányul, hogy valamely hirdetmény közzététele jogellenes.

81      A CdT rámutat arra, hogy a Törvényszéktől nem valamennyi hirdetmény, hanem kizárólag azon uniós ügynökségek és szervek fordítási szolgáltatásaira vonatkozó ajánlati felhívás közzététele jogellenességének megállapítását kérik, amelyek esetében az alapító rendelet előírja, hogy a fordítási szolgáltatásokat a CdT biztosítja.

82      Meg kell állapítani, hogy a CdT jelen kérelmét úgy kell értelmezni, hogy az vagy egy megállapítási ítélet meghozatalára, vagy pedig arra irányul, hogy a Törvényszék bocsásson ki meghagyást az EUIPO‑val vagy az Unió más szerveivel szemben, ami ellentétes a fenti 76. pontban felidézett ítélkezési gyakorlattal.

83      Következésképpen a CdT jelen kérelmét mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

84      A fentiek összességére tekintettel a 2016. évi megállapodás felmondásáról szóló határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelmekről már nem szükséges határozni. A kereset az ezt meghaladó részében elfogadhatatlan.

 A költségekről

85      Az eljárási szabályzat 135. cikkének (2) bekezdése értelmében a Törvényszék a pernyertes felet is kötelezheti a költségek részbeni vagy teljes viselésére, ha az a pernyertes magatartása alapján – beleértve a kereset benyújtását megelőzően tanúsított magatartását is – indokoltnak tűnik, különösen akkor, ha a Törvényszék megítélése szerint ez a fél szükségtelenül vagy rosszhiszeműen okozott költségeket a másik félnek.

86      A jelen ügyben az EUIPO a CdT‑vel folytatott, a fordítási szolgáltatások terén való kölcsönös együttműködésről szóló tárgyalások során olyan magatartást tanúsított, amely bizonytalan helyzetbe hozta a CdT–t, és amely a jelen kereset benyújtásához vezetett, mivel a CdT nem lehetett biztos az EUIPO‑val való együttműködésének 2019. január 1‑jén túli folyamatosságában. E körülmények között a Törvényszék kötelezi az EUIPO‑t a saját költségein kívül a CdT költségei felének viselésére, ideértve a T‑417/18. R. sz. ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      Az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (CdT) és az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) között 2016. december 13án kötött megállapodás felmondásáról szóló határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelmekről már nem szükséges határozni.

2)      A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      A Törvényszék kötelezi az EUIPOt a saját költségein kívül a CdT költségei felének viselésére, ideértve a T417/18. R. sz. ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

Kanninen

Schwarcz

Iliopoulos

Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. október 24‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: francia.