T‑450/12. sz. ügy

Alexios Anagnostakis

kontra

Európai Bizottság

„Intézményi jog – Európai polgári kezdeményezés – Gazdaság‑ és monetáris politika – Az államadósság vissza nem fizetése – A »szükségállapot« elvének szabályozása – A nyilvántartásba vétel megtagadása – A Bizottság hatásköre – Indokolási kötelezettség”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (első tanács), 2015. szeptember 30.

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Az uniós bíróság hatásköre – Valamely intézmény elleni meghagyás iránti kérelem – Elfogadhatatlanság

(EUMSZ 263. cikk)

2.      Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Lényeges eljárási szabályok megsértése – Az indokolás hiánya vagy elégtelensége – A bíróság által hivatalból történő vizsgálat

(EUMSZ 263. és EUMSZ 296. cikk)

3.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vételét megtagadó bizottsági határozat

(EUMSZ 24. cikk, (1) bekezdés, és EUMSZ 296. cikk; 211/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, (1) preambulumbekezdés és 4. cikk, (3) bekezdés)

4.      Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Az indokolás hiánya vagy elégtelensége – Az érdemi jogszerűségre vonatkozó jogalaptól elkülönülő jogalap

(EUMSZ 263. és EUMSZ 296. cikk)

5.      Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Az unió azon hatásköre, hogy nehéz helyzetben lévő tagállamoknak pénzügyi támogatást nyújtson – Terjedelem – Valamely súlyos finanszírozási problémákkal szembesülő tagállam számára az adóssága részben vagy egészben történő vissza nem fizetését lehetővé tévő szükségállapot elvét szabályozó jogszabály elfogadása – Kizártság

(EUMSZ 122. cikk)

6.      Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Gazdaságpolitikák összehangolása – Az Unió hatásköre – Terjedelem – Valamely súlyos finanszírozási problémákkal szembesülő tagállam számára az adóssága részben vagy egészben történő vissza nem fizetését lehetővé tévő szükségállapot elvét szabályozó jogszabály elfogadása – Kizártság

(EUMSZ 136. cikk)

7.      Uniós szerződések – Szolidaritási klauzula – Hatály – Valamely súlyos finanszírozási problémákkal szembesülő tagállam számára az adóssága részben vagy egészben történő vissza nem fizetését lehetővé tévő szükségállapot elvét szabályozó jogszabály elfogadására vonatkozó kötelezettség – Hiány

(EUMSZ 222. cikk)

8.      Bizottság – Hatáskörök – Jogalkotás‑kezdeményezési hatáskör – Jogalkotási kezdeményezés nemzetközi jogi elvre történő alapításának lehetősége a Szerződésekben erre irányuló hatáskör hiányában – Kizártság

(EUSZ 13. cikk, (2) bekezdés)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 12. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 21. pont)

3.      Az egyedi határozat megindokolására irányuló, az EUMSZ 296. cikkben meghatározott kötelezettség célja az érintettnek elegendő tájékoztatás biztosítása annak eldöntéséhez, hogy a határozat megalapozott‑e, vagy hogy esetlegesen valamilyen, az érvényességének vitatását lehetővé tevő hibája van, valamint annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság gyakorolja a vizsgált határozat jogszerűsége feletti felülvizsgálatot.

Ami egy európai polgári kezdeményezés nyilvántartásba vétele iránti kérelmet elutasító határozatot illeti, az a tény, hogy a javaslatot nem vették nyilvántartásba olyan jellegű, amely a polgárok polgári kezdeményezés benyújtásához való, az EUMSZ 24. cikk első bekezdésében biztosított jogának magát a hatékonyságát érinti. Következésképpen az ilyen határozatnak egyértelműen fel kell tüntetnie a megtagadást igazoló okokat. A kezdeményezésre irányuló javaslatot benyújtó polgár ugyanis meg kell, hogy érthesse azon okokat, amelyek miatt a Bizottság e kezdeményezést nem vette nyilvántartásba. A Bizottsághoz benyújtott ilyen javaslatot ezen intézménynek kell értékelnie, de ez utóbbi feladata az is, hogy a megtagadó határozatát indokolja, figyelembe véve annak a Szerződésben foglalt jog tényleges gyakorlására kifejtett hatását. Ez e jognak magából a jellegéből következik, amely jognak – amint az a polgári kezdeményezésről szóló 211/2011 rendelet (1) preambulumbekezdésében megjegyzésre került – meg kellene erősítenie az uniós polgárság intézményét, és tovább kellene fokoznia az Unió demokratikus működését a polgároknak az Unió demokratikus életében való részvétele által.

(vö. 22., 25., 26. pont)

4.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 33. pont)

5.      Az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése nem minősülhet megfelelő jogalapnak ahhoz, hogy az uniós jogszabályok keretében elfogadják a szükségállapot elvét, amely alapján valamely tagállam egyoldalúan úgy dönthetne, hogy az adósságát részben vagy egészben nem fizeti vissza, mivel súlyos finanszírozási problémákkal szembesül. E tekintetben igaz ugyan, hogy e rendelkezés megszövegezéséből nem tűnik ki, hogy az szükségszerűen arra az egyetlen esetre korlátozza azt, hogy a Tanács intézkedéseket fogadjon el, amikor az egyes termékekkel való ellátásban – ideértve különösképpen az energia területét – súlyos nehézségek merülnek fel, a tagállamok közötti szolidaritás szelleme – amelynek e rendelkezés értelmében elsődlegesen érvényesülnie kell, ha a Tanács a gazdasági helyzetnek megfelelő intézkedéseket fogad el – jelzi, hogy ezen intézkedések a tagállamok közötti támogatáson alapulnak.

Továbbá a szükségállapot elvének elfogadása nyilvánvalóan nem tartozik azon pénzügyi támogatási intézkedések közé, amelyeket a Tanács az EUMSZ 122. cikk (2) bekezdése alapján meghozhat. Jóllehet ugyanis e rendelkezés lehetővé teszi az Uniónak azt, hogy bizonyos körülmények között ad hoc pénzügyi támogatást nyújtson valamely tagállamnak, ellenben nem igazolhatja az adósságot megszüntető mechanizmus jogszabályba való foglalását, már csak az ilyen mechanizmus általános és állandó jellege okán sem.

Egyébiránt mivel az EUMSZ 122. cikk kizárólagos tárgya az Unió, nem pedig a tagállamok által nyújtott pénzügyi támogatás, a szükségállapot elvének elfogadása – feltéve, hogy az ilyen elv az említett rendelkezés értelmében vett pénzügyi támogatás fogalma alá tartozhat – a fent említett rendelkezés alapján nem minősülhet az Unió által nyújtott támogatási intézkedésnek, többek között mivel egy ilyen elv elfogadása nem kizárólag valamely tagállamnak az Unió felé fennálló adósságára vonatkozna, hanem az említett államnak más jogi személyekkel, természetes személyekkel, közjogi vagy magánszemélyekkel kötött szerződésekből származó adósságaira is, miközben a szóban forgó rendelkezés ezt a helyzetet nyilvánvalóan nem szabályozza.

(vö. 42., 43., 48–50. pont)

6.      Az Unió szerepe a gazdaságpolitika területén koordinációs intézkedések elfogadására korlátozódik. E tekintetben az olyan jogalkotási aktus elfogadásának, amely engedélyezi azt, hogy valamely tagállam ne fizesse vissza az adósságát – távol attól, hogy az EUMSZ 136. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett gazdaságpolitikai iránymutatás fogalma alá tartozna – a valóságban az a hatása, hogy a szerződő felek szabad akaratát az államadósság egyoldalú eltörlésének jogszabályi mechanizmusával helyettesíti, amit ez a rendelkezés nyilvánvalóan nem enged meg.

(vö. 58. pont)

7.      A szükségállapot elve – amely alapján valamely tagállam egyoldalúan úgy dönthetne, hogy az adósságát részben vagy egészben nem fizeti vissza, mivel súlyos finanszírozási problémákkal szembesül – uniós szövegekbe való emelésének megtagadása nem ellentétes az EUMSZ 222. cikkben meghatározott szolidaritási klauzulával, már csak azért sem, mivel e szolidaritási klauzula nyilvánvalóan nem a gazdaság‑ és monetáris politikára irányul, és nem is a tagállamok gazdasági helyzetére vagy költségvetési nehézségeire.

(vö. 60. pont)

8.      Még annak feltételezése mellett is, hogy létezik a szükségállapot elvét szabályozó nemzetközi jogi szabály, amely szerint valamely tagállam rendkívüli helyzetekben engedélyt kaphat arra, hogy ne fizesse vissza az államadósságot, önmagában egy ilyen nemzetközi jogi elv létezése mindenesetre nem lenne elégséges a Bizottság jogalkotási kezdeményezésének megalapozásához, amennyiben a Szerződésekben semmilyen erre irányuló hatáskör nincs számára biztosítva.

(vö. 65. pont)