2010. május 11-én benyújtott kereset - Görög Köztársaság kontra Bizottság
(T-215/10. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: görög
Felek
Felperes: Görög Köztársaság (képviselők: I. Chalkias, G. Skiani és E. Leftheriotou)
Alperes: Európai Bizottság
Kereseti kérelmek
A Törvényszék adjon helyt a keresetnek mint megalapozott keresetnek, és teljes egészében semmisítse meg a Bizottság megtámadott határozatát;
a Törvényszék a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresetével a Görög Köztársaság a Bizottság 2010. március 11-i, "az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló" határozatának megsemmisítését kéri, amelynek értesítése a C(2010) 1317. számú dokumentummal történt, és amely 2010. március 12-én került közzétételre a 2010/152/EU számon (HL L 63., 7. o.), azon részében, amely pénzügyi korrekciókat ír elő az alábbi ágazatokban: a) gyapot; b) vidékfejlesztési intézkedések; c) élelmiszersegélyek elosztása a rászorulók között.
Ami a gyapotágazatra vonatkozó pénzügyi korrekciókat illeti, a felperes mindenekelőtt a tények Bizottság általi értékelésének hibás voltára, valamint a megtámadott határozat egyrészt az ellenőrzés körülményeire és a gyapotra vonatkozó támogatási rendszer IIER-rel való összeegyeztethetőségére vonatkozó, másrészt a területek helyszíni ellenőrzéseire és a veszélyelemzésre vonatkozó indokolásának hiányos voltára hivatkozik.
Másodsorban a felperes azt állítja, hogy a Bizottság tévesen értékelte a ténykörülményeket, továbbá helytelenül értelmezte és alkalmazta az 1591/2001/EK rendelet
1 13. cikkének (2) bekezdését és az 1051/2001/EK rendelet
2 17. cikkét a környezetvédelmi intézkedésekkel és az ellenőrzési rendszer nem megfelelő voltával kapcsolatban, valamint a gyapottal bevetett területek és a környezetvédelmi intézkedések ellenőrzéseinek következményeivel kapcsolatban. A felperes azt állítja különösen, hogy a Bizottság által a Görög Köztársaságnak felrótt, a szankciók alkalmazásának elmaradásával kapcsolatos kifogás nem megalapozott sem ténybelileg, sem jogilag, nem alapszik sem az 1051/2001 rendelet, sem az 1591/2001 rendelet rendelkezésein, és a tényállás megvalósulásának idején hatályos egyetlen rendelkezésen sem, és érvényesen nem igazolhatja a megtámadott határozat által előírt korrekciót.
Harmadsorban a felperes az átalánykorrekciókra vonatkozó iránymutatások téves értelmezésére és alkalmazására, valamint az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkozik, tekintettel arra, hogy az EMGA számára nem állt fenn a veszteség semmiféle kockázata és az ellenőrzési rendszer helyzete nem volt azonos a három vizsgált, a 2003-3004-es, 2004-2005-ös és 2005-2006-os időszakban, következésképpen a korrekciónak is fokozatosnak kellett volna lennie.
Negyedsorban a felperes kiemeli, hogy a Bizottság tévesen értelmezi az 1051/2001 rendelet 7. cikkének (4) bekezdését, valamint az 1123/2004/EK rendelet
3, a 905/2005/EK rendelet
4, a 871/2006/EK rendelet
5 és az 1486/2002/EK rendelet
6 1. cikkeiben foglalt, a ténylegesen támogatható éves gyapotmennyiséget a 2003-2004-es, 2004-2005-ös és 2005-2006-os gazdasági év tekintetében az átalánykorrekció vonatkozásában rögzítő rendelkezéseket, a meghatározott mennyiség túllépése és az ebből következő jogalap nélküli kifizetés folytán.
Ötödsorban a felperes arra hivatkozik, hogy a korrekció megtámadott határozatban szereplő indokai önmagukban ellentmondásosak és maguk a korrekciós számítások is hibásak, mivel a szóban forgó gazdasági évekre vonatkozóan úgy eltérések, mint következetlenségek állnak fenn.
A vidékfejlesztési eszközökkel kapcsolatban a felperes mindenekelőtt arra hivatkozik, hogy az 1663/1995/EK rendelet
7 8. cikke (1) bekezdése harmadik mondatának első részében foglalt lényeges eljárási szabályok megsértése miatt indított számla-elszámolási eljárás semmis, mivel a vidékfejlesztési intézkedések tekintetében a pénzügyi korrekció előírása tárgyában nem hívtak össze kétoldalú megbeszélést.
A felperes másodsorban a tények tekintetében való tévedést, a tények hibás értékelését, az indokolás hiányosságát, valamint az IIER, illetve az elsődleges és kiegészítő ellenőrzések hivatkozott hiányosságaival kapcsolatban az egyenlő bánásmód elvének megsértését rója fel a Bizottságnak.
Ami az élelmiszersegélyek elosztásának ágazatát illeti, a felperes megjegyzi mindenekelőtt, hogy a Bizottság magatartása jogos elvárásokat keltett a tekintetben, hogy az ingyenes rizsbeszállítás költségeit nem kell majd viselnie, és hogy a Bizottság politikájának utólagos megváltozása sérti a jogos elvárások elvét, a jogbiztonság elvét és a bizalomvédelem elvét, valamint mérlegelési jogkörének túllépését, ha nem hatáskörrel való visszaélést valósít meg.
Másodsorban a felperes a szállítási költségek téves, számára hátrányos kiszámítására hivatkozik.
Harmadsorban a felperes hangsúlyozza a közösségi rendelkezések, különösen a 3149/1992/EGK rendelet
8 3. cikke (2) bekezdésének Bizottság általi téves értelmezését és alkalmazását, az egyenlő bánásmód elvének megsértését és a mérlegelési jogkör túllépését.