A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2016. február 4.(*)
„Az európai audiovizuális ágazatot támogató program (MEDIA 2007) – Az európai filmek nemzetközi forgalmazását támogató intézkedések – Ajánlattételi felhívás a 2013. évi »szelektív« program keretében – Az EACEA aktusa, amely tájékoztatja a felperest az »Only God Forgives« című filmre vonatkozó pályázatának elutasításáról – Az EACEA elutasítást megerősítő, ám új indokokat tartalmazó aktusa – Hatáskör – A Bizottság és az EACEA közötti feladatmegosztás – Mérlegelést nem engedő hatáskör – Megsemmisítés iránti kereset – Megtámadható aktus – Elfogadhatóság – Indokolási kötelezettség – Állandó útmutató 2012–2013 – Materiális vagy fizikai forgalmazásra vonatkozó megállapodás – Az EACEA előzetes tájékoztatásának hiánya – A pályázat nem támogatható jellege”
A T‑676/13. sz. ügyben,
az Italian International Film Srl (székhelye: Róma [Olaszország], képviselik: A. Fratini, B. Bettelli és M. Bottino ügyvédek)
felperesnek
az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) (képviselik: H. Monet és D. Homann, meghatalmazotti minőségben, segítőik: D. Fosselard és A. Duron ügyvédek)
alperes ellen
az „Only God Forgives” című filmre vonatkozóan az európai audiovizuális ágazatot támogató program végrehajtásáról szóló (MEDIA 2007), 2006. november 15‑i 1718/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (HL L 327., 12. o.) alapján közzétett, 2007. január 1‑je és 2013. december 31. közötti időszakra vonatkozó EACEA/21/12 ajánlattételi felhívás (MEDIA 2007 – Európai filmek nemzetközi forgalmazásának támogatása – a „szelektív” program 2013) (HL C 300., 5. o.) keretében a felperes által benyújtott pályázat elutasításáról szóló határozat megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: D. Gratsias elnök, M. Kancheva és C. Wetter (előadó) bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. szeptember 10‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2012. október 5‑én közzétették az EACEA/21/12 MEDIA 2007 – Európai filmek nemzetközi forgalmazásának támogatása – a „szelektív” program 2013 – ajánlattételi felhívást (HL 2012. C 300., 5. o.) azon szelektív program keretében, amelynek célkitűzése bizonyos projektek kiválasztása az aktuális, nem nemzeti európai filmek szélesebb nemzetközi forgalmazásának elősegítése és támogatása céljából.
2 Ez a közzététel az európai audiovizuális ágazatot támogató program végrehajtásáról szóló (MEDIA 2007), 2006. november 15‑i 1718/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (HL L 327., 12. o.) keretébe illeszkedett, és a 2007. január 1‑je és 2013. december 31. közötti időszakra vonatkozott, tartalmát pedig az említett ajánlattételi felhíváshoz csatolt, a MEDIA 2007 program állandó útmutatója (a továbbiakban: útmutató) pontosította.
3 Az útmutató „A támogathatóság szempontjai” című 5. pontja tartalmazza az alábbi, „Támogatható társaságok” című 5.1 alpontot, amely így szól:
„[…]
A mozi/filmszínházi forgalmazónak meg kell felelnie az alábbi kritériumoknak:
1. az érintett területen ő a film filmszínházi forgalmazására vonatkozó jogok birtokosa;
2. az érintett területen a film színházi forgalmazását bonyolítja (meghatározza a forgalomba hozatal időpontját, megtervezi, kontrollálja és kivitelezi a forgalmazást és a promóciós kampányt); és
3. fizeti a vonatkozó forgalmazási költségeket (lásd továbbá az 5.5 alpontot: »Támogatható javaslatok«).
Alvállalkozás korlátozott mértékben igénybe vehető, feltéve, hogy:
– azt az Ügynökség tudomására hozták;
– azt a kiállított számlák alátámasztják;
– megfelel a 10. pontban foglalt, alvállalkozásra vonatkozó szabálynak.
Abban az esetben, ha a forgalmazási tevékenységek több társaság között oszlanak meg, a fenti társaságok közötti szerződéseket/megállapodásokat előzetesen az Ügynökség tudomására kell hozni. Az Ügynökség azt a társsaágot minősíti támogathatónak, amely a fenti bekezdésben ismertetett kritériumokat teljesíti.
»Fizikai forgalmazók« alkalmazása bizonyos szolgáltatások esetében (mozik foglalása, kópiák terjesztése és/vagy díjbeszedés) engedélyezett, azzal a feltétellel, hogy azt előzetesen az Ügynökség tudomására hozzák. A »fizikai terjesztéssel« foglalkozó nem támogathatók.
[…]”
4 Az útmutató „Támogatható pályázatok” című 5.5 pontja így szól:
„[…]
Csak a hivatalos pályázati űrlap felhasználásával készült, megfelelően kitöltött, eredetiben aláírt és a megadott határidőig beküldött pályázatokat vesszük figyelembe.
[…]
Az Ügynökség fenntartja a jogot arra, hogy a pályázótól további információkat kérjen.
[…]”
5 Az Útmutató „A pályázatok prezentációja és benyújtása” című 13. pontja értelmében:
„[…]
13.2 Pályázati űrlap
[…]
Ezenfelül a pályázathoz az alábbiakat kell együttesen megküldeni:
– az elektronikus űrlap nyomtatott változata;
– az összefoglaló listában felsorolt valamennyi dokumentum.
[…]
13.3 A támogatási pályázatok benyújtása
[…]
A pályázat elküldését követően az aktában nem hajtható végre változtatás. Mindazonáltal, ha egyes pontok tisztázására van szükség, az Ügynökség megkeresheti a jelentkezőt e célból.
[…]
Az elutasított jelentkezőket írásban értesítik.
A jelentkezőnek be kell nyújtania a pályázata szempontjából releváns valamennyi forgalmazási megállapodást, ideértve azokat a megállapodásokat, amelyeket a pénzbeli támogatási kérelmek alkalmával vagy a MEDIA program jelen ajánlattételi felhívásának keretében már benyújtottak. A hiányos pályázatokat nem támogathatóknak nyilvánítják.
[…]” [nem hivatalos fordítás]
6 A felperes, az Italian International Film Srl 2013. március 22‑én benyújtotta pályázatát az „Only God Forgives” („Csak Isten bocsát meg”, a továbbiakban: film) olaszországi forgalmazására vonatkozó támogatás iránt.
7 2013. június 4‑én az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) egyik, támogatási kérelmek kezeléséért felelős munkatársa jelezte a felperes számára, hogy igényt tart több kiegészítő dokumentumra. A felperes 2013. június 6‑án benyújtott bizonyos iratokat, amelyeket az EACEA a pályázatához csatolt e pályázat értékelése céljából.
8 A támogatási kérelmek értékeléséért felelő bizottság (a továbbiakban: értékelőbizottság) 2013. június 20‑i és 21‑i értekezletén megállapította, hogy a filmet Olaszországban a 01 Distribution társaság, nem pedig a felperes forgalmazza, következésképpen pályázata nem választható ki. Az értékelőbizottság tehát elutasító határozatra vonatkozó javaslatot terjesztett az Európai Bizottság elé.
9 A Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatóságán belül létrehozott MEDIA 2007 bizottság 2013. július 26‑i értekezletén olyan véleményt bocsátott ki, amely két, a felperest nem érintő változtatás kivételével átvette az értékelőbizottság javaslatát.
10 A MEDIA 2007 – szelektív forgalmazási támogatás program keretében való támogatás odaítélésére vonatkozó egyedi határozatról szóló, 2013. augusztus 2‑i C (2013) 5212 final végrehajtási határozattal (a továbiakban: 2013. augusztus 2‑i határozat) a Bizottság követte a MEDIA 2007 bizottság véleményét (az említett határozat (3) preambulumbekezdése), miszerint a felperes nincs a filmforgalmazás céljából támogatásban részesülő, az említett határozat mellékletében feltüntetett jelöltek sorában.
11 2013. augusztus 7‑én az EACEA értesítette a felperest 2013. augusztus 2‑i határozatának tartalmáról az EACEA bélyegzőjével ellátott szabvány‑űrlap által, amelyen az szerepel, hogy „[a] kérelmező nem maga bonyolítja a film filmszínházi forgalmazását”.
12 2013. szeptember 4‑i levelében a felperes vitatta az elutasítás ezen indokát, és számos észrevételt terjesztett az EACEA elé. Előadta különösen, hogy ténylegesen ő a film filmszínházi forgalmazója, és ez kitűnik az említett levélhez csatolva megküldött dokumentumokból. A felperes rámutatott, hogy a 01 Distribution logója miért van első helyen feltüntetve, és sajnálatosnak minősítette, hogy ez a Bizottságot annak a megállapítására vezethette, hogy nem ő a film forgalmazója. Következésképpen kérte a 2013. augusztus 2‑i határozat – amelynek tartalmáról 2013. augusztus 7‑én tájékoztatták – felülvizsgálatát.
13 2013. október 8‑i levelével az EACEA válaszolt a felperes észrevételeire, és azokat elutasította azzal az indokkal, hogy jóllehet az útmutató 5.1 pontjának alkalmazásában fizikai forgalmazó mint alvállalkozó számlázási és díjbeszedési tevékenységgal való megbízása engedélyezhető, ez az engedély ahhoz van kötve, hogy az EACEA‑t tájékoztassák a vonatkozó megállapodásokról. Ez utóbbi hangsúlyozta, hogy miután 2013. június 4‑én kapcsolatba lépett a felperessel kiegészítő magyarázatok kérése céljából (lásd a fenti 7. pontot), az elmulasztotta tudomására hozni a 01 Distributionnal 2013. április 26‑án e film forgalmazása tekintetében aláírt megállapodást, amire szükség lett volna ahhoz, hogy az értékelőbizottság megfelelő módon értékelhesse a felperes támogatás tekintetében fennálló lehetőségét. Következésképpen az EACEA kijelentette, hogy „sajnálattal [meg kell] erősítenie, hogy a fenti projekt, összhangban az értékelőbizottság eredeti ajánlásával, nem támogatható”.
14 Az EACEA a felperest tájékoztatta továbbá az „e határozattal” (a továbbiakban: 2013. október 8‑i levél) szemben rendelkezésére álló jogorvoslatokról és azok határidejeiről.
Az eljárás és a felek kérelmei
15 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2013. december 18‑án benyújtott keresetlevelével megindította a jelen keresetet.
16 A Törvényszék Hivatalához 2014. március 14‑én benyújtott külön beadványával az EACEA elfogadhatatlansági kifogást emelt a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján.
17 A Törvényszék Hivatalához 2014. április 24‑én benyújtott írásbeli észrevételeiben a felperes vitatta az EACEA által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogást.
18 A Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 114. cikkének 4. §‑ával összhangban a Törvényszék 2014. szeptember 15‑i végzésével úgy határozott, hogy az EACEA által emelt elfogadhatatlansági kifogásról az eljárást befejező határozatban dönt.
19 2014. október 27‑én az EACEA benyújtotta ellenkérelmét. A válasz benyújtására 2014. december 12‑én, a viszonválasz benyújtására 2015. január 26‑án került sor.
20 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a „2013. október 8‑i […]határozatot”;
– az EACEA‑t kötelezze „további intézkedések” meghozatalára;
– az EACEA‑t kötelezze a költségek viselésére.
21 Az EACEA azt kéri, hogy a Törvényszék:
– mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, de mindenesetre mint megalapozatlant utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A kereset tárgyáról
22 Meg kell jegyezni, hogy a kereset azon határozat ellen irányul, amelyet – amint azt a felperes megerősíti – a 2013. október 8‑i levél tartalmaz, nem pedig a 2013. augusztus 2‑i határozat ellen. Ez kitűnik a keresetlevél kifejezett megfogalmazásából. Továbbá, noha igaz, hogy 2013. szeptember 4‑én a felperes kérte ezen utóbbi határozat felülvizsgálatát, annak csak tartalmát és indokolását hozták tudomására a 2013. augusztus 7‑én kézbesített szabvány‑űrlap útján, nem pedig magát a 2013. augusztus 2‑i határozatot, amelyet az említett űrlap nem említ, és amelyet a felperes vonatkozásában kizárólag az EACEA által emelt elfogadhatatlansági kifogás nevezett meg.
Az elfogadhatóságról
23 Az EACEA három elfogadhatatlansági kifogást terjeszt elő, amelyek közül az elsőt a kereset elkésettségére alapítja, feltételezve, hogy a keresetet úgy kell tekinteni, hogy az a 2013. augusztus 2‑i határozat ellen irányul, a másodikat arra alapítja, hogy a 2013. október 8‑i levél nem megtámadható aktus, és ilyen jellege csak a 2013. augusztus 2‑i, 2013. augusztus 7‑én kézbesített határozatnak van, a harmadikat pedig arra alapítja, hogy a 2013. október 8‑i levél pusztán megerősítő jellegű a 2013. augusztus 2‑i határozathoz képest.
24 A felperes vitatja ezen elfogadhatatlansági kifogásokat, és keresetét elfogadhatónak véli.
A kereset elkésettségéről
25 A fenti 22. pontból az következik, hogy a kereset azon határozat ellen irányul, amelyet – a felperes állítása szerint – a 2013. október 8‑i levél tartalmaz, kizárva minden más határozatot. Következésképpen a kereset elkésettségét, amennyiben e kereset a 2013. augusztus 2‑i határozat ellen irányul, amivel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy azt a jelen bírósági eljárást megelőzően nem nevezte meg a felperes, sem ami az időpontját, sem ami az eszközét illeti, semmiképpen nem kell figyelembe venni.
A 2013. október 8‑i levél határozatjellegéről
26 Emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy valamely levelet megsemmisítés iránti keresettel megtámadható határozatnak lehessen tekinteni az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében, ekként megsemmisítés iránti keresetet lehessen indítani velük szemben, nem elegendő, hogy azt az Európai Unió valamely intézménye, szerve vagy szervezete küldje a címzettnek az utóbbi által megfogalmazott kérelemre válaszul (lásd ebben az értelemben: 1993. január 27‑i Miethke kontra Parlament végzés, C‑25/92, EBHT, EU:C:1993:32, 10. pont; 1996. május 22‑i AITEC kontra Bizottság ítélet, T‑277/94, EBHT, EU:T:1996:66, 50. pont; 2003. november 5‑i Kronoply kontra Bizottság ítélet, T‑130/02, EBHT, EU:T:2003:293, 42. pont).
27 Ugyanis, jóllehet megsemmisítés iránti keresettel megtámadható az uniós intézmények által hozott valamennyi rendelkezés, függetlenül azok természetétől vagy formájától, és adott esetben az EUMSZ 263. cikk ötödik albekezdése által engedélyezett különös feltételekkel és módon az Unió szervei és szervezetei által elfogadott rendelkezések is, ennek az a feltétele, hogy ezen aktusokkal szemben természetes vagy jogi személy indítson keresetet, és ezen, kötelező joghatások kiváltására irányuló rendelkezések a felperes érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (lásd ebben az értelemben: 1981. november 11‑i IBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EBHT, EU:C:1981:264, 9. és 10. pont; 2011. október 13‑i Deutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet, C‑463/10 P és C‑475/10 P, EBHT, EU:C:2011:656, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. március 13‑i European Coalition to End Animal Experiments kontra ECHA ítélet, T‑673/13, EBHT, EU:T:2015:167, 22. pont).
28 Az EACEA jogi személyiséggel rendelkező uniós jogi szervezet (2010. október 21‑i ítélet, Agapiou Joséphidès kontra Bizottság és EACEA, T‑439/08, EU:T:2010:442, 35. pont), amelyet az 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában az oktatási, audiovizuális és kulturális területen működő közösségi programok irányítására létrehozott Európai Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Ügynökség létrehozásáról szóló, 2005. január 14‑i 2005/56/EK bizottsági határozat (HL L 24., 35. o.) hozott létre, amely határozatot hatályon kívül helyezett és felváltott az 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában az oktatási, audiovizuális és kulturális területen működő közösségi programok irányítására az Európai Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Ügynökség létrehozásáról szóló, 2009. április 20‑i 2009/336/EK bizottsági határozat, amelyet módosított a 2012. december 18‑i 2012/797/EU bizottsági végrehajtási határozat (HL L 349., 68. o.), és amelyet már szintén hatályon kívül helyeztek, mindazonáltal alkalmazandó a jelen ügyre, egyetlen olyan rendelkezést sem tartalmaz, amelyet az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdésének alkalmazásában fogadtak el.
29 Tehát a felperesnek a 2013. október 8‑i levéllel szemben benyújtott keresete csak akkor elfogadható, ha bizonyítást nyer, hogy az említett levél a felperes tekintetében kötelező joghatásokat váltott ki, jelentősen módosítva jogi helyzetét (lásd ebben az értelemben: IBM kontra Bizottság ítélet, fenti 27. pont, EU:C:1981:264, 9. pont; 2006. április 5‑i Deutsche Bahn kontra Bizottság ítélet, T‑351/02, EBHT, EU:T:2006:104, 35. pont; 2013. november 19‑i 1. garantovaná kontra Bizottság végzés, T‑42/13, EU:T:2013:621, 20. pont).
30 Annak meghatározásához, hogy valamely aktus kivált‑e ilyen joghatásokat, annak tartalmát kell figyelembe venni (IBM kontra Bizottság ítélet, fenti 27. pont, EU:C:1981:264, 9. pont; 2004. április 29‑i SGL Carbon kontra Bizottság végzés, T‑308/02, EBHT, EU:T:2004:119, 39. pont; 2012. október 9‑i Région Poitou‑Charentes kontra Bizottság ítélet, T‑31/12, EU:T:2012:528, 32. pont).
31 Egyrészt az, hogy az EACEA a 2013. október 8‑i levélben a „határozat” szót használta, csupán egynek tekinthető azon támpontok sorában, amelyeket az uniós bíróság tekintetbe vehet az adott aktus tartalmának meghatározása során, ugyanakkor önmagában nem teszi lehetővé ezen aktus EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti határozatnak való minősítését. Másrészt az EACEA elfogadhatatlansági kifogás keretében nem hivatkozhat hasznosan az ilyen határozat elfogadására vonatkozó hatáskörének feltételezett hiányára, mivel még ha a jelen ügy körülményeinek vizsgálata a 2013. október 8‑i levél határozatjellegének megállapításához vezet is, az említett levél kibocsátója hatáskörének kérdését a benne foglalt határozat külső jogszerűségének címén kell vizsgálni, vagyis az érdemi jogi, nem pedig elfogadhatóságra vonatkozó kérdés.
32 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az EACEA 2013. október 8‑i levelével túlépte azt a mértéket, amely a 2013. augusztus 2‑i határozat puszta magyarázatául szolgált volna, amely határozat tartalmának és indokolásának közléséről maga gondoskodott. Nem szorítkozott az említett határozat megvilágítására: maga is állást foglalt a felperes által előterjesztett támogatási kérelem elutasítását szorgalmazva.
33 Jóllehet a 2013. október 8‑i levél tartalmazza az útmutató 5.1 alpontjának értelmezését, az említett értelmezés célja nem azon okok bemutatása a felperes számára, amelyek a 2013. augusztus 2‑i határozat elfogadásához vezettek, amelyet mint olyat egyébként a levél nem is említ (lásd a fenti 22. pontot), hanem a maga az EACEA által „az értékelőbizottság eredeti ajánlásával összhangban” történt elutasítás alátámasztása.
34 E levél vizsgálatából tehát az következik, hogy az EACEA kötelező joghatással kívánta azt felruházni, amikor fenntartotta a felperes támogatási kérelmével szemben előzetesen javasolt elutasítást, ami a felperes érdekeit érinthette, megfosztva őt ekként attól a lehetőségtől, hogy a film forgalmazását támogassák Olaszország területén. A fenti 26–30. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében meg kell állapítani tehát, hogy a 2013. október 8‑i levél az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében határozatnak minősül (a továbbiakban: 2013. október 8‑i határozat), ennélfogva az EACEA által előadott második elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.
A 2013. október 8‑i határozat megerősítő jellegéről
35 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely határozat akkor minősül egy korábbi határozat puszta megerősítésének, ha nem tartalmaz semmiféle új elemet a korábbi aktushoz képest, és azt nem előzi meg e korábbi határozat címzettjének helyzetére vonatkozó újbóli vizsgálat (1970. április 14‑i Nebe kontra Bizottság ítélet, 24/69, EBHT, EU:C:1970:22, 8. pont; 1980. december 10‑i Grasselli kontra Bizottság ítélet, 23/80, EBHT, EU:C:1980:284, 18. pont; 2002. június 11‑i AICS kontra Parlament, T‑365/00, EBHT, EU:T:2002:151, 30. pont).
36 Márpedig meg kell állapítani, hogy az EACEA a 2013. október 8‑i határozat elfogadását megelőzően, 2013. szeptember 4‑i levelében megvizsgálta a felperes által benyújtott bizonyítékokat, és ezt követően mutatott rá, hogy azokat az útmutató 5.1 alpontja értelmében meg kellett volna küldeni a számára akkor, amikor ő felpereshez fordult 2013. június 4‑én, „a társaságnak a film megjelentésére vonatkozó operatív kapacitására vonatkozó bővebb magyarázat” céljából, mivel ennek közlése lehetővé tette volna az értékelőbizottság számára „a projekt pontos értékelését”. Ebből azt a következtetést kell tehát levonni, hogy jóllehet a 2013. augusztus 2‑i határozat, amelynek tartalmát 2013. augusztus 7‑én szabvány‑űrlap útján közölték, azon az indokon alapult, hogy a felperes nem maga fogja bonyolítani a filmszínházi forgalmazást, a 2013. október 8‑i határozat azon az indokon alapul, miszerint a felperes nem hozta az EACEA tudomására a projekt pontos értékeléséhez szükséges tényezőket. E tekintetben az EACEA pontosította, hogy az alvállalkozásnak – például a díjbeszedést és a számlázást illetően – korlátozott igénybevétele engedélyezhető lett volna azzal a feltétellel, hogy azt az EACEA tudomására hozzák. A 2013. október 8‑i határozat, amely a 2013. augusztus 2‑i határozatétól eltérő indokolást tartalmaz, és amely azt tanúsítja, hogy figyelembe vették a felperes 2013. szeptember 4‑i levelében említett új tényezőket, nem mutat tehát megerősítő jelleget.
37 Ennélfogva az EACEA által előadott harmadik elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani, és a keresetet elfogadhatónak kell minősíteni.
Az ügy érdeméről
38 A felperes keresete alátámasztásául két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt az indokolási kötelezettség megsértésére, a másodikat pedig olyan, nyilvánvaló értékelési hibára alapítja, amelynek folytán a 2013. október 8-i ihatározat jogellenes.
39 Az EACEA azt állítja, hogy e jogalapok egyike sem megalapozott.
Az EACEA 2013. október 8‑i határozat elfogadására vonatkozó hatásköréről
40 A kereset két jogalapjának – adott esetben történő – vizsgálatát megelőzően hivatalból meg kell vizsgálni, hogy az EACEA rendelkezett‑e hatáskörrel a 2013. október 18‑i határozat elfogadására (lásd az uniós bíróság jogszerűségi vizsgálata alá tartozó határozat kibocsátója hatáskörének hiányára alapított jogalap eljárásgátló jellegével kapcsolatban: 1960. május 10‑i ítélet, Németország kontra Haute Autorité, 19/58, EBHT, EU:C:1960:19, 488. o.; 2003. január 28‑i ítélet, Laboratoires Servier kontra Bizottság, T‑147/00, EBHT, EU:T:2003:17, 45. pont; 2013. december 13‑i Magyarország kontra Bizottság ítélet, T‑240/10, EBHT, EU:T:2013:645, 70. pont), mivel pontosítást nyert, hogy a feleknek alkalmuk nyílt kontradiktórus keretek között megvitatni ezt a kérdést, hiszen az EACEA maga hivatkozik arra elfogadhatatlansági kifogásában, hogy nem rendelkezett hatáskörrel egy olyan határozat elfogadására, mint a 2013. október 8‑i határozat, és a tárgyaláson számos kérdést feltettek az EACEA‑nak, többek között azzal kapcsolatban, hogy van‑e hatásköre az olyan határozatok felülvizsgálatára, mint amilyen a 2013. augusztus 2‑i határozat, és hogy fennállnak‑e a támogatási kérelmek elutasítására vonatkozó, mérlegelést nem engedő hatáskör esetei. A felperest a bíróság felhívta a tárgyaláson, hogy ismertesse az e kérdésekre, valamint az EACEA azokra adott válaszaira vonatkozó álláspontját. Következésképpen mind az eljárás írásbeli szakasza, mind pedig annak szóbeli szakasza folyamán tiszteletben tartották a kontradiktórius eljárás elvét a megtámadott aktus kibocsátója hatáskörének hiányára alapított jogalapot illetően, mivel az ítélkezési gyakorlat értelmében hivatalból felhozott jogalapról van szó (lásd ebben az értelemben: 2009. december 2‑i ítélet, Bizottság kontra Írország és társai, C‑89/08 P, EBHT, EU:C:2009:742, 57. és 60. pont).
41 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a módosított 2009/336 határozat (7) preambulumbekezdése értelmében […]„[e] programok végrehajtásával kapcsolatos feladatoknak egy végrehajtó ügynökségre való átruházása egyrészt – a Bizottság szolgálatainak hatáskörébe tartozó – programozási szakaszok és finanszírozási döntések elfogadásának […], másrészt a projektek – végrehajtó ügynökségre bízható – végrehajtásának az egyértelmű különválasztása alapján történik”. Az említett határozat (8) preambulumbekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy „[a] végrehajtó ügynökség felállítása nem módosítja a különböző programok értelmében előírt fellépések egyes fázisai irányításának átruházását a Tanácstól a Bizottságnak”.
42 A módosított 2009/336 határozat 4. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az EACEA „a következő közösségi programok egyes részeinek az irányításáért felelős: […]
28) az 1718/2006 […] határozattal jóváhagyott, az európai audiovizuális ágazatot támogató program (MEDIA 2007) (2007–2013)”.
43 Ugyanezen, módosított határozat 4. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az (1) bekezdésben említett közösségi programok részeinek irányítása keretében az ügynökség „az alábbi feladatok elvégzéséért lesz felelős:
a) a ráruházott közösségi programok végrehajtása keretében a projektek irányítása azok teljes időtartama alatt […];
b) a költségvetés végrehajtásához szükséges bevételi és kiadási dokumentumok elfogadása és a Bizottság által átruházott hatáskörben a közösségi programok végrehajtásához szükséges néhány vagy minden művelet végrehajtása.”
44 Ezt követően a C (2010) 7095 végleges bizottsági határozattal módosított, az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Ügynökség hatásköreinek az oktatási, audiovizuális és kulturális terület közösségi programjainak, ideértve a közösségi költségvetésben szereplő hitelek teljesítését, végrehajtása céljából történő átruházásáról szóló, 2009. május 6‑i C (2009) 3355 végleges bizottsági határozat végrehajtotta a 2009/336 határozatot. A MEDIA 2007 programot tehát említi a C (2009) 3355 határozat bevezető hivatkozásainak 28. pontja. Az említett határozat „Költségvetési végrehajtási feladatok” című 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában pontosítja, hogy az EACEA eljár „a támogatások nyújtása és az azokra vonatkozó megállapodások és határozatok kezelése” tárgyában, és „[e]nnek érdekében a Bizottság az [EACEA‑t] bízza meg azzal, hogy tegyen meg bizonyos lépéseket vagy tegyen meg minden olyan lépést, amely a támogatási eljárások elindításához és befejezéséhez szükséges, amelyek részletei a III. mellékletben találhatóak” [nem hivatalos fordítás].
45 A módosított C (2009) 3355 final határozat I. melléklete (26) bekezdésének harmadik francia bekezdése emlékeztet arra, hogy az EACEA részt vesz a MEDIA 2007 program legtöbb, ekként a forgalmazásra vonatkozó részének irányításában is.
46 Ugyanezen határozat III. melléklete meghatározza az EACEA‑ra ruházott feladatokat, amelyek sorában szerepel az A 5. pont értelmében „a projektek kiválasztása, amennyiben a programok alap jogi aktusa úgy rendelkezik, hogy a Bizottság feladata a projektek kiválasztása; a Bizottság által, a komitológiai eljárásoknak megfelelően meghozandó kiválasztási javaslat előkészítése”, A 6. pontjának értelmében „a támogatásokra vonatkozó egyedi határozatok e határozatok kedvezményezettjeinek való kézbesítése”, A 7. pontja értelmében pedig „a támogatás nyújtására vonatkozó határozatok felülvizsgálata iránti kérelmek elbírálása”.
47 Végül az 1718/2006 határozat (lásd: fenti 2. pont) 10. cikke (2) bekezdésének e) pontjában akként rendelkezik, hogy a bizottsági pénzeszközök kedvezményezettenként és évenként a forgalmazás esetében 300 000 eurót meghaladó mértékű kiutalására vonatkozó bármely javaslat az ugyanezen határozat 11. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárás alá tartozik, ugyanezen határozat 10. cikkének (3) bekezdése pedig kimondja, hogy az „e határozat végrehajtásához szükséges, minden egyéb kérdéssel kapcsolatos intézkedést a [1718/2006] határozat 11. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni”, amely magában foglalja közelebbről a bizottsági pénzeszközök kedvezményezettenként és évenként a 300 000 eurót meghaladó mértékű kiutalására vonatkozó bármely javaslatot a forgalmazás területén. Az 1718/2006 határozat 11. cikke pontosítja (1) bekezdésében, hogy a Bizottság munkáját egy bizottság segíti, és (2) bekezdésében a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28‑i 1999/468/EK tanácsi határozat (HL L 184., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3.kötet, 124. o.) 4. és 7. cikkére, (4) bekezdésében pedig az 1999/468 határozat 3. és 7. cikkére utal. Ezen utóbbi határozat 3. cikke a tanácsadó bizottsági eljárást határozta meg, 4. cikke pedig az irányítóbizottsági eljárást írta le. Mindazonáltal az 1999/468 határozatot hatályon kívül helyezte a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16‑i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 55., 13. o.) 12. cikkének első bekezdése, amely rendelet 13. cikke pontosítja, hogy amennyiben az alap jogi aktus az 1999/468/EK határozat 3. cikkére hivatkozik, az e rendelet 4. cikkében említett tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni, amennyiben pedig az alap jogi aktus az 1999/468/EK határozat 4. cikkére hivatkozik, az e rendelet 5. cikkében említett vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni, az 5. cikk (4) bekezdésének második és harmadik albekezdése kivételével.
48 E vonatkozásban hozzá kell tenni, hogy az útmutató 4. pontjának utolsó előtti bekezdése kimondja, hogy a támogatás maximális összege 150 000 euró forgalmazónként és filmenként, az útmutató 4. pontjának utolsó bekezdése pedig kimondja, hogy az EACEA fenntartja magának a jogot arra, hogy ne ossza ki az egész rendelkezésére álló költségvetést. Ezt a fenntartást az EACEA/21/12 ajánlattételi felhívás is megismétli 5. pontjának harmadik és negyedik bekezdésében.
49 A fent hivatkozott rendelkezések összességéből következik, hogy az EACEA hatásköre a MEDIA 2007 program végrehajtásának keretében elfogadott EACEA 21/12 ajánlattételi felhívás keretében odaítélt támogatások tárgyában az alábbiakra korlátozódott: először „valamennyi kérelmező aktájának összeállítása a Bizottság által, a komitológiai eljárásoknak megfelelően meghozandó kiválasztási javaslat előkészítése” céljából, a módosított C (2009) 3355 határozat III. melléklete A 5. pontjának értelmében, az ebben foglalt alternatíva második részében, másodszor az említett melléklet A 6. pontjának értelmében „a támogatásokra vonatkozó egyedi határozatok e határozatok kedvezményezettjeinek való kézbesítése”, A 7. pontja értelmében pedig „a támogatás nyújtására vonatkozó határozatok felülvizsgálata iránti kérelmek elbírálása”.
50 A jelen ügyben az EACEA a felperes aktáját az általa benyújtott információk alapján állította össze, és 2013. június 4‑én e‑mail útján kiegészítő információkat kért tőle. E levélre válaszul a felperes megerősítette ugyanaznap kelt levelében, hogy „ő a film olasz forgalmazója”, anélkül ugyanakkor, hogy ezt igazoló dokumentumot nyújtott volna be, és 2013. június 6‑án kiegészítő információkat küldött az EACEA‑nak a forgalmazóként – főként az elmúlt öt évben szerzett – tapasztalatával kapcsolatban. Az akta egészének áttekintését követően az EACEA a támogatás megtagadására vonatkozó javaslatot terjesztett a Bizottság elé, amely meghozta határozatát 2013. augusztus 2‑án, a 182/2011 rendelet 4. cikkében előírt tanácsadó bizottsági eljárást követően, egy 300 000 eurót nem meghaladó összeg kiutalására vonatkozó javaslattal kapcsolatban a forgalmazás területén, összhangban az 1718/2006 határozat 10. cikke (2) és (3) bekezdésének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseivel. A 2013. augusztus 2‑i határozat (3) preambulumbekezdése magáévá tette a MEDIA 2007 bizottság 2013. július 26‑i véleményében foglalt indokokat, amelyeket ő maga is – a felperes vonatkozásában – az értékelőbizottság javaslatából vett át (lásd a fenti 8–10. pontot), nevezetesen azt, hogy a filmet Olaszországban a 01 Distribution társaság, nem pedig a felperes forgalmazza, következésképpen pályázata nem választható ki. 2013. augusztus 7‑én az EACEA átvette az elutasítás ezen indokát, és a szabvány értesítési űrlapon az alábbi leírásnak megfelelő rubrikát jelölte meg: „[a] kérelmező nem maga bonyolítja a film filmszínházi forgalmazását”. 2013. szeptember 4‑én a felperes levelet intézett az EACEA‑hoz, amelyet egyértelműen a módosított C(2009) 3355 határozat III. mellékletének A 7. pontja értelmében vett támogatás nyújtásáról szóló határozat felülvizsgálata iránti kérelemnek kell tekinteni.
51 Következésképpen a jelen ügy körülményeihez hasonló körülmények között az EACEA‑nak módjában állt megválasztani e kérelem elbírálása során, hogy a 2013. augusztus 2‑i határozat kifejtésére szorítkozik, vagy a Bizottsághoz fordul, hogy változtassa meg e határozatot akár a támogatás megadásával, akár annak megtagadásával, de az eredetileg megjelöltektől eltérő indokokkal. Az EACEA valójában semmilyen módon nem rendelkezhetett hatáskörrel egy olyan határozat megváltoztatására, amelynek meghozatalára sem volt hatásköre.
52 Jóllehet az útmutató 5.1 alpontja azt írja elő, hogy abban az esetben, ha a forgalmazási tevékenységek több társaság között oszlanak meg, a társaságok közötti szerződéseket/megállapodásokat előzetesen az Ügynökség tudomására kell hozni, amely általában azt a vállalkozást tekinti támogathatónak, amely a területen a film forgalmazását bonyolítja, és az EACEA e tárgyban olyan határozatot hoz, amely ellen „fellebbezésnek nincs helye”, ezt a szöveget úgy kell értelmezni, mint amely arra utal, hogy az EACEA‑nak a kérelmek elbírálása során véglegesen ki kell alakítania álláspontját a Bizottság elé terjesztendő kiválasztási javaslat tekintetében, nem érintve a kérelmező azon lehetőségét, hogy később, közigazgatási jogorvoslati kérelem útján támadja meg ezen intézmény határozatát. Bármely más értelmezés ellentétes lenne a módosított C(2009) 3355 final határozat III. melléklete A 7. pontjának kifejezett szövegével, amely az említett jogorvoslatra vonatkozó jogról rendelkezik.
53 Következésképpen az EACEA azzal, hogy ő maga hozott elutasító határozatot olyan indok alapján, amelyet a Bizottság nem állapított meg, hatáskör hiányában hozta meg a 2013. október 8‑i határozatot.
54 Mindazonáltal, az olyan ügyekre vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatból, amelyeknek körülményei a jelen ügy körülményeihez hasonlóak, az következik, hogy mérlegelést nem engedő hatáskör esetén a hatáskör hiánya nem vezethet a határozat megsemmisítéséhez, amennyiben a megtámadott határozat kibocsátója hatáskörének hiánya folytán történő megsemmisítés mindössze az ügy érdemét érintő azonos határozat elfogadásához vezethetne, ha e hibát orvosolják abban az időpontban, amikor bekövetkezett (lásd ebben az értelemben: 1983. július 6‑i Geist kontra Bizottság ítélet, 117/81, EBHT, EU:C:1983:191, 6. és 7. pont; 1992. október 9‑i De Persio kontra Bizottság ítélet, T‑50/91, EBHT, EU:T:1992:104, 10., 22. és 24. pont; 2010. január 19‑i De Fays kontra Bizottság ítélet, T‑355/08 P, EBHT‑KSZ, EU:T:2010:16, 57. és 58. pont).
55 Azt kell tehát meghatározni, hogy a jelen ügyben a Bizottság mérlegelést nem engedő hatáskör helyzetében volt‑e, miáltal az, hogy az EACEA a felperes kérelme elutasításának a Bizottság 2013. augusztus 2‑i határozatában megállapított indokának egy másik indokkal való felváltásával az ügy érdemét érintő azonos határozatot fogadott el, mint amelyet a Bizottság egyébként elfogadott volna, ugyanazon tényezők alapján, mint amelyek a 2013. szeptember 4‑i levélben szerepeltek.
56 Amint az az útmutató fenti 3. pontban hivatkozott 5.1 alpontjából kitűnik, a forgalmazási támogatás nyújtásának az a feltétele, hogy a kérelmező maga bonyolítsa a filmszínházakban történő forgalmazást az érintett területen. Ez a rendelkezés ugyanakkor előírja azt a lehetőséget a forgalmazó számára, hogy korlátozott módon alvállalkozói szerződéseket alkalmazzon, feltéve, hogy azokat az [EACEA] tudomására hozzák. Az 5.1 alpont ezt követően megismétli ezt a tájékoztatási kötelezettséget, ezúttal a tevékenységek megosztásának esetében, és kimondja, hogy „[a]bban az esetben, ha a forgalmazási tevékenységek több társaság között oszlanak meg, a fenti társaságok közötti szerződéseket/megállapodásokat előzetesen az [EACEA] tudomására kell hozni”.
57 A felperes azt állítja, hogy ténylegesen ő a film forgalmazója, és arról a megállapodásról, amelyet a 01 Distribution társasággal a filmszínházak foglalása, a film kópiáinak terjesztése, a díjbeszedés, valamint a filmnek a 01 Distribution fő logó alatt történő megjelentetése tárgyában kötött, nem kellett tájékoztatnia az EACEA‑t, mivel ezt a megállapodást minden valószínűség szerint „úgynevezett materiális forgalmazási” tevékenységnek harmadik személyre való ruházásának kell minősíteni, de mindenképpen az alvállalkozástól eltérő jelleget mutat.
58 Az EACEA vitatja ezt az értelmezést.
59 Rá kell mutatni, hogy az útmutató 5.1 alpontja valójában, amint az a fenti 56. pontból kitűnik, a forgalmazási megállapodások három kategóriába történő felosztását tartalmazza, amelyek az alvállalkozói megállapodásoknak, a forgalmazási tevékenységek több piaci szereplő közötti megosztására vonatkozó megállapodásoknak, valamint a „fizikai forgalmazók” bizonyos, támogatásban nem részesíthető szolgáltatások tekintetében történő igénybevételére vonatkozó megállapodásoknak felelnek meg. Ugyanakkor az, hogy e fizikai forgalmazók nem részesíthetők támogatásban, nem jelenti azt, hogy a bizonyos szolgáltatások tekintetében történő igénybevételükre vonatkozó megállapodásokat ne kellene közölni az EACEA‑val. Mivel ennek célja egyébként nem más, mint e fizikai forgalmazásra vonatkozó megállapodás tényleges fennállásának, valamint annak az ellenőrzése, hogy ezt a meghatározott területet nem lépi túl, minden kérelmezőnek a lehető legteljesebb mértékű felvilágosítást kell nyújtania az EACEA számára a támogatási kérelem vizsgálatához szükséges valamennyi tényezőről, ideértve azokat is, amelyek tartalmuk félreértése folytán akadályozhatják a támogatási kérelem kedvező elbírálását.
60 Annál is inkább adódik ez az értelmezés, mert az, hogy egy forgalmazó szerződés útján harmadik személyeket bíz meg forgalmazási feladatai egy részének bonyolításával, kivételnek tekinthető azon elv alól, amelynek értelmében neki magának kell bonyolítania a film forgalmazását, következésképpen szigorúan értelmezendő (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 17‑i Baltic Agro ítélet, C‑3/13, EBHT, EU:C:2014:2227, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, 2012. május 22‑i Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ítélet, T‑300/10, EBHT, EU:T:2012:247, 90. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az útmutató 13.3 pontja azzal, hogy kimondja „a pályázata szempontjából releváns valamennyi forgalmazási megállapodás” benyújtására vonatkozó kötelezettséget, végül is az EACEA megfelelő tájékoztatásának lényeges voltára emlékeztet.
61 Hozzá kell tenni, hogy a felperesnek a jelen ügyben további lehetősége nyílt aktájának kiegészítésére, mivel őt az EACEA megkereste bizonyos dokumentumok benyújtását kérve. Ez alapján fel kellett volna merülnie a részéről annak, hogy az említett akta esetlegesen hiányos, és ennek arra kellett volna őt késztetnie, hogy a lehető legkimerítőbb tájékoztatást nyújtsa.
62 Más szóval, még ha a felperes és a 01 Distribution társaság között fennálló szerződés csupán az útmutató 5.1 alpontja értelmében vett fizikai forgalmazásra vonatkozó szerződés is, ami az aktából nem megállapítható, a felperesnek fennállt azon kötelezettsége, hogy arról tájékoztassa az EACEA‑t támogatás kérelmének benyújtásakor, hogy ezáltal az EACEA‑nak, a Bizottsághoz hasonlóan, a 01 Distribution logó filmelőzetesben és a film plakátján való feltüntetése okainak teljes ismeretében álljon módjában állást foglalni az ügyben. Márpedig a felperes az EACEA‑t csak egy, 2013. szeptember 4‑i leveléhez csatolt iratban, azaz több mint egy hónappal a Bizottság 2013. augusztus 2‑i határozatát követően tájékoztatta a közte és a 01 Distribution társaság között 2013. április 26‑án létrejött megállapodásról.
63 Az EACEA ennyire teljes és a lehető legmegfelelőbb tájékoztatását kiemelő értelmezés végeredményben az egyetlen olyan értelmezés, amely összeegyeztethető a megfelelő ügyintézés elvével, és közelebbről a hatékony pénzgazdálkodás elvével és az Unió költségvetési forrásai előírt célból történő felhasználására vonatkozó ellenőrzés elvével (lásd ebben az értelemben: 2010. június 17‑i CEVA kontra Bizottság ítélet, T‑428/07 és T‑455/07, EBHT, EU:T:2010:240, 126. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. április 19‑i Aecops kontra Bizottság ítélet, T‑53/11, EU:T:2013:205, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A bejelentő által nyújtott hiányos vagy téves tájékoztatás ugyanis nem vezetheti arra az EACEA‑t, hogy a Bizottságnak valamely film forgalmazásának finanszírozását javasolja, amennyiben kételyei vannak a tekintetben, hogy a forgalmazó teljesíti‑e az alkalmazandó szabályozásban előírt feltételeket. Ezt egyébként kifejezetten kimondja az útmutató 13.3 alpontja, amelynek értelmében a hiányos pályázatokat nem támogathatóknak nyilvánítják. Tehát amikor az EACEA elutasította a támogatási kérelmet azzal az indokkal, hogy a felperes nem nyújtott tájékoztatást a közte és a 01 Distribution társaság között fennálló megállapodásról, amely indok jogi alapját a felperes nem vitatta, olyan helyzetben járt el, amelyben a Bizottság, az ilyen határozat elfogadása tekintetében hatáskörrel rendelkező intézmény, ugyanezt mérlegelést nem engedő hatáskör keretében tette volna.
64 Következésképpen, a fenti 54. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében, a hatáskör hiányának hibája nem vezethet a megtámadott határozat megsemmisítéséhez, mivel a megtámadott határozat kibocsátója hatáskörének hiánya folytán történő megsemmisítés mindössze az ügy érdemét érintő azonos határozat elfogadásához vezethetne, ha e hibát orvosolják abban az időpontban, amikor bekövetkezett.
A jogorvoslatokról
65 A fenti 54. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy amennyiben megállapítást nyer, hogy a közigazgatási szerv mérlegelést nem engedő hatáskör helyzetében járt el, a határozatával szemben felhozott minden jogalapot, mint hatástalant, el kell utasítani. Ez vonatkozik jelesül az indokolás hiányára vagy elégtelen jellegére alapított jogalapokra (1976. szeptember 29‑i Morello kontra Bizottság ítélet, 9/76, EBHT, EU:C:1976:129, 11. pont, Geist kontra Bizottság ítélet, fenti 54. pont, EU:C:1983:191, 6. és 7. pont), valamint, per definitionem, a ténybeli hibára, a téves jogalkalmazásra vagy a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapokra (lásd ebben az értelemben: a fent hivatkozott Morello kontra Bizottság ítélet, EU:C:1976:129, 11. pont), mivel a közigazgatási szervnek kötelezettsége állt fenn az általa elfogadott következtetés levonására.
66 A teljesség kedvéért pontosítani kell, hogy az ellentmondásos indokolás, amelyre a felperes hivatkozik, pontosan az elutasítás 2013. augusztus 2‑i határozatban foglalt és az EACEA által megállapított indokától eltérő indok jelenlétéből fakad (lásd a fenti 36. pontot), amelyből tehát a Törvényszék azt a következtetést vonta le, miszerint a 2013. október 8‑i határozat nem megerősítő jellegű aktus. Amint azt a jelen ítélet 63. pontja megállapította, a felperes nem hivatkozhat eredményesen ezen indokolásra, mivel ez azon indokolásnak felel meg, amelyet a Bizottságnak kellett volna előadnia, amennyiben hozzá fordultak volna.
67 Végül, azon kereseti jogalappal kapcsolatban, hogy a Törvényszék kötelezze az EACEA‑t „további intézkedések” meghozatalára, emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszéknek az EUMSZ 263. cikk szerinti jogszerűségi felülvizsgálat keretében nincs hatásköre arra, hogy utasításokat adjon az Európai Unió intézményei, szervei vagy szervezetei számára (1998. szeptember 15‑i European Night Services és társai kontra Bizottság ítélet, T‑374/94, T‑375/94, T‑384/94 és T‑388/94, EBHT, EU:T:1998:198, 53. pont; 2014. január 27‑i Stolz kontra Parlament és Bizottság végzés, T‑582/13, EU:T:2014:69, 10. pont).
68 A fentiek összességéből következően a kereset nem megalapozott és azt egészében el kell utasítani.
A költségekről
69 A Törvényszék 135. cikke (2) bekezdésének értelmében a Törvényszék a pernyertes felet is kötelezheti a költségek részbeni vagy teljes viselésére, ha az a pernyertes magatartása alapján – beleértve a kereset benyújtását megelőzően tanúsított magatartását is – indokoltnak tűnik, különösen akkor, ha a Törvényszék megítélése szerint ez a fél szükségtelenül vagy rosszhiszeműen okozott költségeket a másik félnek.
70 A jelen ügyben egyrészt az ügyiratokból kitűnik, hogy a 2013. augusztus 7‑i értesítés, amelyet helytálló módon az EACEA bélyegzőjével láttak el, nem tájékoztatta a felperest pontosan sem arról, hogy az őt érintő, támogatás megtagadásáról szóló határozat kibocsátója a Bizottság, sem pedig e határozat keltéről, ami 2013. augusztus 2. A felperes kizárólag a jelen kereset benyújtásakor szerzett tudomást e tényezőkről. Továbbá az EACEA azzal, hogy 2013. október 8‑án saját nevében, a Bizottság által megállapított indoktól eltérő indokkal hozott határozatot, majd ezt követően tagadta aktusa határozatjellegét, és nem fordult a Bizottsághoz annak érdekében, hogy változtassa meg határozatát, bizonytalan helyzetbe hozta a felperest, amely bizonytalanságot az csak a jelen keresetnek a Törvényszék előtt való benyújtásával oldhatott fel.
71 Másrészt ezt a helyzetet táplálta a felperes magatartása, aki azzal, hogy támogatási kérelmével együtt nem szolgáltatott olyan adatokat, amelyeket az útmutató értelmében kötelessége lett volna közölni, és amelyek lehetővé tették volna az EACEA számára megfelelő, de legalábbis az ügyiratok egészén alapuló javaslatnak a Bizottság elé való terjesztését, maga fosztotta meg ezt a szervezetet és ezt az intézményt annak a lehetőségétől, hogy meghatározza: a 01 Distributionnal kötött megállapodás pusztán materiális forgalmazási megállapodásnak tekintendő‑e, és ennélfogva a felperes‑e a film egyetlen forgalmazója.
72 Ilyen feltételek mellett a jelen ügy körülményeinek helyes mérlegelése azt kívánja, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) Az Italian International Film Srl és az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) maguk viselik saját költségeiket.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2016. február 4‑i nyilvános ülésen.
Aláírások