Language of document : ECLI:EU:F:2015:117

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (második tanács)

2015. október 8.

F‑39/14. sz. ügy

FT

kontra

Európai Értékpapír‑piaci Hatóság (ESMA)

„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazott – Könyvelő – Határozott idejű szerződés meghosszabbításának elmaradása – Hatáskörrel rendelkező hatóság – Nyilvánvaló mérlegelési hiba – Bizonyítási teher – A kereset és a panasz összhangjának szabálya”

Tárgy:      Az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben FT lényegében az Európai Értékpapír‑piaci Hatóság (ESMA) ügyvezető igazgatójának 2013. június 28‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben nem hosszabbították meg a felperes határozott időre szóló, 2013. december 31‑én lejáró ideiglenes alkalmazotti szerződését.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. FT maga viseli saját költségeit és köteles viselni az Európai Értékpapír‑piaci Hatóság (ESMA) költségeit.

Összefoglaló

Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Határozott idejű szerződés meghosszabbítása – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok – Nyilvánvaló mérlegelési hiba – Fogalom

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 47. cikk, b) pont, és 119. cikk)

A határozott időre szóló szerződéssel rendelkező ideiglenes alkalmazottnak főszabály szerint egyáltalán nincs joga a szerződése meghosszabbításához, mivel ez csupán egyszerű lehetőség, amely alá van rendelve annak a feltételnek, hogy ez a meghosszabbítás összhangban álljon a szolgálati érdekkel. E tekintetben a szerződés meghosszabbítása tárgyában az adminisztráció széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Az e jogkör gyakorlása során elfogadott jogi aktus ellen irányuló megsemmisítés iránti kereset tárgyában eljáró Közszolgálati Törvényszéknek a felülvizsgálata során arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy tekintettel azokra a módokra és eszközökre, amelyek az adminisztráció álláspontjának kialakulásához vezethettek, az adminisztráció a nem kifogásolható kereteken belül maradt‑e, és mérlegelési jogkörével nem élt‑e nyilvánvalóan hibásan.

Márpedig valamely hibát csupán akkor lehet nyilvánvalónak tekinteni, ha az könnyen észrevehető, és nyilvánvalóan megállapítható azon kritériumok alapján, amelyeknek a jogalkotó az adminisztráció mérlegelési jogkörének gyakorlását alá kívánta rendelni. Annak megállapításához, hogy az adminisztráció elkövetett‑e a tények mérlegelésekor olyan nyilvánvaló hibát, amely igazolja az e mérlegelés alapján elfogadott határozat megsemmisítését, a bizonyítékoknak, amelyeket az felperesnek kell előterjesztenie, elegendőknek kell tehát lenniük ahhoz, hogy az adminisztráció által elfogadott értékelést megfosszák hihetőségétől. Másképpen fogalmazva, a nyilvánvaló hibára alapított jogalapot el kell utasítani, ha a felperes által előterjesztett bizonyítékok ellenére a kérdéses értékelést továbbra is igazoltnak és koherensnek lehet tekinteni.

(lásd a 72–74. pontot)

Hivatkozás:

Közszolgálati Törvényszék: 2012. július 11‑i AI kontra Bíróság ítélet, F‑85/10, EU:F:2012:97, 152. és 153. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. február 19‑i BB kontra Bizottság ítélet, F‑17/11, EU:F:2013:14, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.