2006. november 29 -én benyújtott kereset - Alcoa Trasformazioni kontra Bizottság
(T-332/06. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: Alcoa Trasformazioni (Portoscuso, Olaszország) (képviselők: M. Siragusa, T. Müller-Ibord, F. M. Salerno és T. Graf, ügyvédek)
Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága
Kereseti kérelmek
Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a 2006. július 19-i bizottsági határozatot a felperesre és a felperes által Portovesme-ben és Fusina-ban fizetendő villamosenergia-díjakra vonatkozó részében, vagy másodlagosan, semmisítse meg a határozatot abban a mértékben, amennyiben e díjakat a határozat jogellenes új támogatásnak minősíti;
kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen keresetet az EK 230 cikk alapján a 2006. július 19-i bizottsági határozat (a továbbiakban: a 2006-os határozat) megsemmisítése iránt nyújtották be, amellyel a Bizottság a felperes Portovesme-ben, Szardínián, valamint Fusina-ban, Veneto régióban található alumínium-üzemeire alkalmazandó villamosenergia-díjakat jogellenes új támogatásnak minősítette, és e díjak ellen az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján eljárást indított.
A felperes érvelése szerint a 2006-os határozat téves és jogellenes, mivel eltér a Bizottság saját korábbi határozatától, mellyel megállapította, hogy a kérdéses díjak nem minősülnek állami támogatásnak, és mivel megsérti a Bizottság által ebben az esetben követendő eljárást. Konkrétabban a felperes három jogalapot terjeszt elő:
Először is a felperes álláspontja szerint azáltal, hogy a kérdéses díjak ellen hivatalos eljárást indított, és e díjakat jogellenes új támogatásnak minősítette, a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, és megsértette a 88. cikk (2) bekezdését, mivel (i) nem volt alapja annak a megállapításnak, hogy a díjak állami támogatásnak minősülő előnyt képeznek, és (ii) a Bizottság nem végzett ésszerű értékelést arra vonatkozóan, hogy a díjak ténylegesen ilyen előnyt biztosítanak-e a felperes számára. A felperes ezenfelül azzal érvel, hogy amint azt az 1996-os határozat megerősíti, a díjak olyan áraknak felelnek meg, amelyeket az ésszerű piaci szereplő számítana fel szokásos piaci feltételek mellett, és ezért azok nem minősülnek a felperes részére nyújtott, támogatást képező előnynek. A 2006-os határozat ezzel szemben csupán megállapítja, hogy a díjak előnyt képeznek, mindenfajta értékelés nélkül. A Bizottság ezáltal állítólagosan figyelmen kívül hagyta a korábbi határozatban tett saját megállapításait, és a jelen határozatban tett saját ténybeli észrevételeit, melyek megerősítik, hogy nem áll fenn előny. Ezenfelül a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az EK 253. cikk alapján fennálló, megfelelő indokolásira vonatkozó kötelezettségét.
Másodszor a felperes álláspontja szerint a Bizottság megsértette a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét azáltal, hogy "ténylegesen visszavonta" az 1996-os határozatot, és a díjakat új állami támogatásnak minősítette, mely nyilvánvalóan ellentétes a korábbi megállapításaival. A felperes álláspontja szerint a Bizottság kezdeti következtetései továbbra is igazak, amíg az eredeti bizottsági határozat alapjául szolgáló megfontolások alapvetően meg nem változnak.
Harmadszor, a felperes álláspontja szerint a Bizottság megsértette az EK 88. cikket, és az e rendelkezés által a létező támogatásra vonatkozóan előírt eljárási keretet, valamint a 659/99/EK rendelet
1 1. cikke b) pontjának v. pontját, és 17.-19. cikkét, illetve a közösségi jog alapelveit.