A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)
2014. november 5.(*)
„Állami támogatások – A Cornwall & Isles of Scilly régióban új generációs széles sávú hálózatok kiépítésére nyújtott támogatás – A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja – Megsemmisítés iránti kereset – A versenyhelyzet lényeges érintettségének hiánya – Kereshetőségi jog – Az érintett felek eljárási jogai – Részleges elfogadhatatlanság – A hivatalos vizsgálati eljárás megindítását igazoló kétségek hiánya”
A T‑362/10. sz. ügyben,
a Vtesse Networks Ltd (székhelye: Hertford [Egyesült Királyság], képviseli: H. Mercer QC)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: B. Stromsky és L. Armati, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
a Lengyel Köztársaság (képviselik kezdetben: M. Szpunar és B. Majczyna, később: M. Majczyna, meghatalmazotti minőségben),
Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága (képviselik kezdetben: S. Behzadi‑Spencer és L. Seeboruth, később: L. Seeboruth, J. Beeko és L. Christie, meghatalmazotti minőségben, segítőjük kezdetben: K. Bacon, később S. Lee barristers)
és
a British Telecommunications plc (székhelye: London [Egyesült Királyság], képviselik kezdetben: M. Nissen és J. Gutiérrez Gisbert, később: M. Nissen és G. van de Walle de Ghelcke, végül pedig G. van de Walle de Ghelcke, J. Rivas Andrés ügyvédek és J. Holmes barrister)
beavatkozók,
a 2010. május 12‑i C (2010) 3204 bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amely határozat megállapította, hogy a „Cornwall & Isles of Scilly Next Generation Broadband” támogatási intézkedés, amely az Európai Regionális Fejlesztési Alapból nyújt támogatást annak elősegítéséhez, hogy a Cornwall & Isles of Scilly régióban új generációs széles sávú hálózatokat építsenek ki, összeegyeztethető az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjával (N 461/2009 állami támogatás – Egyesült Királyság),
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),
tagjai: G. Berardis elnök, Czúcz O. és A. Popescu (előadó) bírák,
hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. július 3‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes, a Vtesse Networks Ltd olyan távközlési szolgáltató, amely nagy kapacitású vonalak használatát teszi lehetővé elsősorban nagyvállalkozások számára. Mivel a felperes nem tulajdonosa a saját nagy kapacitású vonalhálózatának, e vonalakat más távközlési szolgáltatóknak adja bérbe, ezt az ajánlatot pedig méretre szabott összekötő hálózatok kiépítésével egészíti ki.
2 A British Telecommunications plc (a továbbiakban: BT), az Egyesült Királyság inkumbens távközlési szolgáltatója a privatizációját megelőzően British Telecom néven ismert állami vállalkozás volt. A BT a távközlési ágazatban széles körű szolgáltatásokat nyújt, köztük nagy kapacitású vonalakat ad bérbe.
A közigazgatási eljárás
3 Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága jelezte azon szándékát, hogy a Cornwall & Isles of Scilly régióban új generációs széles sávú hálózatok, vagyis az úgynevezett NGA‑hálózat kiépítésének támogatása érdekében állami támogatást kíván nyújtani (a továbbiakban: bejelentett intézkedés). A bejelentést 2009. július 29‑én vette nyilvántartásba az Európai Bizottság, amely 2009. szeptember 28‑án az Egyesült Királyság hatóságaitól további információkat kapott.
4 A Bizottság 2009. október 21‑én a bejelentett intézkedéssel összefüggésben a felperes által benyújtott panaszt vett nyilvántartásba.
5 Az iratanyagból az alábbiak tűnnek ki:
– a panaszt 2009. október 23‑án továbbították az Egyesült Királyság hatóságainak, amelyek 2009. november 23‑án benyújtották észrevételeiket;
– a felperes által 2009. november 9‑én szolgáltatott további információkat 2009. november 19‑én közölték az Egyesült Királyság hatóságaival, amelyek 2009. december 4‑én benyújtották észrevételeiket;
– a Bizottság a 2010. január 28‑i levélben felvilágosítást kért az Egyesült Királyság hatóságaitól, amelyek a 2010. március 3‑i levélben válaszoltak;
– a felperes által utoljára, 2010. március 16‑án benyújtott dokumentumot azért nem továbbították az Egyesült Királyság hatóságainak, mert a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e dokumentum tartalma nem igényel észrevételt, mivel a szóban forgó információk a felperes által benyújtott másik panaszra vonatkoztak.
A megtámadott határozat
6 A Bizottság az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindításának mellőzésével 2010. május 2‑án elfogadta a C (2010) 3204 határozatot, amelyben a bejelentett intézkedést a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította (a továbbiakban: megtámadott határozat).
7 A megtámadott határozatban a (23)–(25) preambulumbekezdés tartalmazza az azon szolgáltató kiválasztása érdekében indított közbeszerzési eljárás ismertetését, amely a Cornwall & Isles of Scilly régióban az NGA‑hálózat kiépítése céljából nyújtott állami finanszírozást felveszi. Az említett (23) preambulumbekezdésből kitűnik, hogy az állami támogatást az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK irányelvnek (HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.) megfelelően lefolytatott versenypárbeszéd‑eljárás szerinti ajánlati felhívás alapján kellett odaítélni.
8 A megtámadott határozat (25) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a 2009. március 17‑én közzétett hirdetmény értelmében az érintett feleknek előminősítési kérdőívet kellett kitölteniük, amely lehetővé tette a pályázó vállalkozások előzetes értékelésének lefolytatását. Az előminősítési kérdőív vizsgálatát követően öt ajánlattevőt a közbeszerzési eljárásban való részvételre hívtak fel, kettőt kizártak, egy pedig visszavonta az ajánlatát. 2009. augusztus 28‑án végleges ajánlat benyújtására irányuló felhívást intéztek a versenypárbeszéd‑eljárásban még közreműködő két résztvevőhöz, vagyis a BT‑hez és a Babcock konzorciumhoz, amelynek a felperes is része. A Babcock konzorcium 2009. szeptember 18‑án jelezte, hogy nem nyújt be végleges ajánlatot. A BT végleges ajánlata 2009. október 16‑án érkezett be. Az eljárásnak és a megállapított objektív kritériumoknak megfelelően lefolytatták az ajánlat hivatalos értékelését, majd azt javasolták a projekt stratégiai igazgatótanácsának, hogy a BT legyen a kiválasztott ajánlattevő.
9 A Bizottság ezt követően kifejtette a felperes által a panaszában felvetett különböző kérdéseket (a megtámadott határozat (38)–(43) preambulumbekezdése), valamint e panasszal kapcsolatban az Egyesült Királyság hatóságai által megfogalmazott észrevételek tartalmát (a megtámadott határozat (44)–(49) preambulumbekezdése).
10 Miután meggyőződött arról, hogy a bejelentett intézkedés ténylegesen támogatási elemeket tartalmaz (a megtámadott határozat (50)–(57) preambulumbekezdése), a Bizottság azt mérlegelte, hogy ez az intézkedés összeegyeztethető‑e a belső piaccal az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján, ahogyan az utóbbi rendelkezést az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak a széles sávú hálózatok mielőbbi kiépítésére való alkalmazásáról szóló közösségi iránymutatás (HL 2009. C 235., 7. o., a továbbiakban: iránymutatás) alapján értelmezni kell. Az iránymutatásnak megfelelően a Bizottság megvizsgálta ezen intézkedés célját (a megtámadott határozat (60)–(63) preambulumbekezdése), továbbá e célra tekintettel az intézkedés természetét, valamint a verseny azon torzulásait és a kereskedelemre gyakorolt azon hatást, amelyet ezen intézkedés kiválthat (a megtámadott határozat (64)–(70) preambulumbekezdése). A Bizottság megállapította, hogy a jelen ügyben teljesültek az iránymutatás által a széles sávú hálózatok területén meghatározott kritériumok, ezért pedig a bejelentett intézkedés az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján összeegyeztethető volt a belső piaccal (a megtámadott határozat (71) és (72) preambulumbekezdése).
Az eljárás és a felek kérelmei
11 Az Törvényszék Hivatalához 2010. augusztus 27‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
12 A BT 2010. november 25‑én, a Lengyel Köztársaság és az Egyesült Királyság pedig 2010. december 13‑án a Törvényszék Hivatalához benyújtott beadványokban kérték, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása érdekében beavatkozhassanak az eljárásba.
13 A Törvényszék második tanácsának elnöke a Lengyel Köztársaság és az Egyesült Királyság esetében 2011. január 18‑án, a BT esetében pedig 2011. január 25‑én meghozott végzésével megengedte a beavatkozást.
14 A BT 2011. március 29‑én, a Lengyel Köztársaság és az Egyesült Királyság pedig 2011. március 31‑én benyújtotta beavatkozási beadványát.
15 A felperes 2011. június 6‑i levelében kérte, hogy a Törvényszék állapítson meg új határidőt a válasz benyújtására, ha pedig e kérelemnek nem adna helyt, a Törvényszék eljárási szabályzata 64. cikkének 4. §‑a alapján rendeljen el pervezető intézkedést annak érdekében, hogy a felperesnek lehetővé tegye ilyen beadvány benyújtását. A Törvényszék 2011. július 1‑jén elutasította a válasz benyújtására biztosított határidő meghosszabbítása iránti kérelmet. Ami a pervezető intézkedés iránti kérelmet illeti, a Törvényszék a felek e kérelemmel kapcsolatos meghallgatását követően úgy ítélte meg, hogy e kérelemnek nem lehet helyt adni.
16 A felperes 2011. július 8‑án benyújtotta a BT, a Lengyel Köztársaság és az Egyesült Királyság beavatkozási beadványaira vonatkozó észrevételeit.
17 Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a kilencedik tanácshoz osztották be, következésképpen az ügyet e tanács elé utalták.
18 A Törvényszék (kilencedik tanács) az eljárási szabályzata 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében felhívta egyrészt a feleket bizonyos kérdések megválaszolására, másrészt pedig a Bizottságot több dokumentum benyújtására. A felek e felszólításoknak eleget tettek.
19 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak;
– semmisítse meg a megtámadott határozat (72) pontját;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
20 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet mint részben elfogadhatatlant, mindenesetre pedig mint megalapozatlant utasítsa el;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
21 A Bizottság kérelmeinek támogatására a BT azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet mint elfogadhatatlant hivatalból utasítsa el;
– másodlagosan, a keresetet mint részben elfogadhatatlant, mindenesetre pedig mint megalapozatlant utasítsa el;
– mindenképpen a felperest kötelezze a költségek viselésére, ideértve a BT részéről felmerült költségeket is.
22 A Bizottság kérelmeinek támogatására a Lengyel Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet, amennyiben annak nincs tárgya;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
23 A Bizottság kérelmeinek támogatására az Egyesült Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
24 Keresetének alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a tényállással kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hibákon, a második az EUMSZ 102. cikk alkalmazásának elmulasztásán, illetve megsértésén, a harmadik pedig a védelemhez való jog megsértésén alapul.
Az elfogadhatóságról
25 A jelen kereset kapcsán vitatják egyrészt azt, hogy a keresetlevél az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában meghatározott követelményekre tekintettel elfogadható lenne, másrészt pedig azt, hogy a felperes a megtámadott határozattal szemben kereshetőségi joggal rendelkezne.
A keresetlevélnek az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjával való összhangjáról
26 A Bizottság az ellenkérelmében és a tárgyalás során azt állította, hogy az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontja alapján a második jogalapot elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. A felperes ugyanis e jogalapot illetően elmulasztotta meghatározni, hogy a keresete mire terjed ki. Másfelől a keresetlevél nem jelöli meg világosan azon ténybeli, sem pedig azon jogi körülményeket, amelyekre a felperes az álláspontját alapítja.
27 A BT azt állítja, hogy a Bizottság által a második jogalappal szemben felhozott elfogadhatatlansági kifogást hivatalból ki kell terjeszteni az egész keresetlevélre. A BT megjegyzi, hogy ha a Bizottság az ellenkérelmében válaszol is a keresetlevélben felvetett kérdések többségére, ez nagyrészt a közigazgatási eljárás során az ügy tényállására vonatkozóan megszerzett előzetes ismereteinek és a felperes által felhozott jogalapok „spekulatív” értelmezésének köszönhető. Ez nem változtat azon, hogy a Törvényszék egyedül a keresetlevélben szolgáltatott adatok alapján a BT szerint nem tudja gyakorolni a felülvizsgálati jogkörét.
28 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bíróság alapokmánya 21. cikkének első bekezdése szerint, amely ezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése szerint alkalmazandó a Törvényszék előtti eljárásra, valamint az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjára tekintettel minden keresetlevélnek meg kell jelölnie a jogvita tárgyát, és tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését.
29 Ennek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes részére védekezésének előkészítését, és hogy a Törvényszék adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül elbírálhassa a keresetet. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, legalább röviden, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevélből (a Törvényszék T‑85/92. sz., De Hoe kontra Bizottság ügyben 1993. április 28‑án hozott végzésének [EBHT 1993., II‑523. o.] 20. pontja; a Törvényszék T‑113/96. sz., Dubois et Fils kontra Tanács és Bizottság ügyben 1998. január 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑125. o.] 29. pontja, valamint a Törvényszék T‑294/04. sz., Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2005. július 11‑én hozott végzésének [EBHT 2005., II‑2719. o.] 23. pontja).
30 A jelen ügyben nem kell a jelen keresetet azzal az indokkal elfogadhatatlannak nyilvánítani, hogy az nem felel meg a Bíróság alapokmányának 21. cikkében és az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában meghatározott követelményeknek. Jóllehet ugyanis igaz, hogy a Bizottság az ellenkérelmének bizonyos részeiben kénytelen volt a felperes érveinek értelmezésébe bocsátkozni, amely értelmezések közül néhányat a felperes a 2011. július 8‑i észrevételeiben megerősített, a Bizottság és a beavatkozók által a kereset megalapozottsága tárgyában kifejtett részletes érvelés azt erősíti meg, hogy a keresetlevél kellően világos és pontos ahhoz, hogy a feleknek lehetővé tegye a védekezésük tényleges előkészítését.
31 Mindazonáltal, amennyiben az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjával kapcsolatos kifogások a különböző kereseti jogalapok elfogadhatóságára vonatkoznak, a Törvényszék az említett kifogásokat a különböző jogalapok elemzése keretében fogja adott esetben megvizsgálni.
A felperesnek a megtámadott határozattal szembeni kereshetőségi jogáról
32 A Bizottság és a Lengyel Köztársaság az eljárás írásbeli szakasza keretében nem vonja kétségbe a kereset elfogadhatóságát a kereshetőségi jog hiánya miatt. Ezzel szemben a BT azt állítja, hogy a megtámadott határozat megalapozottságát megkérdőjelező első és második jogalap elfogadhatatlan azon az alapon, hogy a felperes nem felel meg a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott kritériumoknak, mindenesetre pedig e jogalapok megalapozatlanok. A harmadik, a felperes eljárási jogainak védelmével kapcsolatos jogalapot illetően a BT úgy véli, hogy azt szintén elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, mivel a felperes nem szolgált semmilyen bizonyítékkal azon állításának alátámasztása érdekében, amely szerint ő az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett félnek minősül. Az Egyesült Királyság a beavatkozási beadványában – a BT által felhozottakkal megegyező okokból – kizárólag kétségeit fejezi ki az első és második jogalap elfogadhatóságával kapcsolatban.
33 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy még ha a Bíróság alapokmánya 40. cikkének negyedik bekezdése alapján – amely az alapokmány 53. cikke értelmében a Törvényszék előtti eljárásra is irányadó – a beavatkozók nem is tehetnek olyan indítványokat, amelyek tartalmilag nem egyeznek a támogatott fél által tett indítványokkal, az eljárásgátló okok vonatkozásában az eljárási szabályzat 113. cikke alapján hivatalból vizsgálni kell a kereset elfogadhatóságát (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑313/90. sz., CIRFS és társai kontra Bizottság ügyben 1993. március 24‑én hozott ítéletének [EBHT 1993., I‑1125. o.] 21–24. pontját).
34 Mindazonáltal e tekintetben meg kell állapítani, hogy a tárgyalás során a Bizottság és az Egyesült Királyság jelezte, hogy osztják a BT álláspontját azzal kapcsolatban, hogy az első és a második jogalapot illetően a felperes nem felelt meg a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított kritériumoknak, amit a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítettek.
35 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében „[b]ármely természetes vagy jogi személy […] eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen”.
36 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azon alanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében valamely határozat által személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy valamely, őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (a Bíróság 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15‑én hozott ítélete [EBHT 1963., 197., 223. o.]; a C‑198/91. sz., Cook kontra Bizottság ügyben 1993. május 19‑én hozott ítéletének [EBHT 1993., I‑2487. o.] 20. pontja, valamint a C‑225/91. sz., Matra kontra Bizottság ügyben 1993. június 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1993., I‑3203. o.] 14. pontja).
37 Ez különösen olyan esetben van így, ha a megtámadott határozat tárgyát képező támogatás a felperes piaci helyzetét lényegesen érinti (lásd a Bíróság C‑487/06. P. sz., British Aggregates kontra Bizottság ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑10515. o.] 30. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ekkor a felperes feladata, hogy megfelelő módon megjelölje azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottság határozata az érintett piacon elfoglalt helyzetét lényegesen befolyásolva sértheti a jogos érdekeit (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑525/04. P. sz., Spanyolország kontra Lenzing ügyben 2007. november 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑9947. o.] 41. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
38 A vállalkozás érintett piacon elfoglalt helyzete lényeges érintettségének meghatározását illetően az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az a puszta körülmény, hogy valamely aktus bizonyos hatást gyakorolhat az érintett piacon fennálló versenyviszonyokra, és hogy az érintett vállalkozás valamiféle versenyviszonyban állt ezen aktus kedvezményezettjével, semmiképpen sem elegendő ahhoz, hogy ezt a vállalkozást az aktus által személyében érintettnek lehessen tekinteni (lásd a fenti 37. pontban hivatkozott British Aggregates kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 47. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; a Törvényszék T‑344/10. sz., UPS Europe és United Parcel Service Deutschland kontra Bizottság ügyben 2012. május 4‑én hozott végzésének 47. pontját).
39 A vállalkozás ugyanis nem hivatkozhat pusztán arra, hogy a kedvezményezett vállalkozás a versenytársa, hanem ezen túlmenően azt is bizonyítania kell, hogy olyan ténybeli helyzetben van, amely a határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti őt (lásd a fenti 37. pontban hivatkozott British Aggregates kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 48. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; a fenti 38. pontban hivatkozott UPS Europe és United Parcel Service Deutschland kontra Bizottság ügyben hozott végzés 48. pontját).
40 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy valamely versenytárs piaci helyzetének lényeges sérelmét nem lehet pusztán néhány olyan körülményekre hivatkozva bizonyítani, amelyek a versenytárs kereskedelmi vagy pénzügyi teljesítményének visszaesését jelzik (lásd a fenti 37. pontban hivatkozott British Aggregates kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 53. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; a fenti 38. pontban hivatkozott UPS Europe és United Parcel Service Deutschland kontra Bizottság ügyben hozott végzés 49. pontját).
41 Továbbá a felperes piaci helyzete lényeges érintettségének fennállása közvetlenül nem a szóban forgó támogatás összegétől, hanem attól függ, hogy e támogatás az említett helyzetnek milyen mértékű sérelmét okozhatja. E sérelem a hasonló összegű támogatások esetében is változó lehet olyan kritériumoktól függően, mint például az érintett piac mérete; a támogatás konkrét természete; a támogatásnyújtási időszak tartama; az, hogy az érintett tevékenység a felperes vonatkozásában fő‑ vagy melléktevékenységnek minősül, valamint a felperes azon lehetőségei, hogy kivédje a támogatás kedvezőtlen hatásait (lásd ebben az értelemben a fenti 38. pontban hivatkozott UPS Europe és United Parcel Service Deutschland kontra Bizottság ügyben hozott végzés 58. pontját).
42 Végül a fentiek sérelme nélkül emlékeztetni kell arra, hogy amikor a Bizottság az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 4. cikkének (3) bekezdése alapján a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító határozatot hoz, bennefoglaltan mellőzi az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében, valamint a 659/1999 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében szabályozott hivatalos vizsgálati eljárás megindítását is (a Bíróság C‑646/11. P. sz., 3F kontra Bizottság ügyben 2013. január 24‑én hozott ítéletének 26. pontja). Az érintett felek, amelyek alatt a 659/1999 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében azon személyeket, vállalkozásokat vagy vállalkozások társulásait kell érteni, amelyeknek érdekeit a támogatás nyújtása érintheti, vagyis különösen e támogatás kedvezményezettjeinek versenytárs vállalkozásait, és amelyek a hivatalos vizsgálati eljárás által nyújtott biztosítékok kedvezményezettjei, e biztosítékok tiszteletben tartását csak akkor tudják érvényesíteni, ha lehetőségük van arra, hogy e határozatot az európai uniós bíróság előtt vitassák. E feltételek mellett a keresetük csak azon eljárási jogok védelmére irányulhat, amelyek az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése és a 659/1999 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján megilletik őket (a fenti 37. pontban hivatkozott British Aggregates kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 28. pontja).
43 E rendelkezések összessége és a fenti 35–42. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlat alapján a Törvényszék úgy ítéli célszerűnek, hogy azon kérdést megelőzően, hogy a felperes versenyhelyzetét lényegesen érintette‑e a bejelentett intézkedés, vagyis a felperes a megtámadott határozat megalapozottságának vitatása érdekében rendelkezik‑e kereshetőségi joggal, azt a kérdést vizsgálja meg, hogy a felperes a 659/1999 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett érintett félnek minősül‑e, vagyis az eljárási jogainak védelme érdekében rendelkezik‑e kereshetőségi joggal.
44 Először is, azon kérdést illetően, hogy a felperes az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése, valamint a 659/1999 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett érintett félnek minősül‑e, meg kell állapítani, hogy a BT a felperes érintett féli jogállását azon az alapon vitatja, hogy a felperes ezzel kapcsolatban nem szolgált semmilyen bizonyítékkal.
45 Kétségkívül igaz, hogy a felperes a keresetlevélnek a kereset EUMSZ 263. cikk értelmében vett elfogadhatóságára vonatkozó részében az érintett féli jogállását illetően valóban nem szolgál bizonyítékokkal.
46 Ez ugyanakkor nem változtat azon, hogy a felperes jelezte – anélkül, hogy ezt a többi fél vitatta volna – egyrészt azt, hogy ő távközlési szolgáltatások specializált szolgáltatója, amely elsősorban olyan nagyvállalkozások részére kínálja az optikai szálakat tartalmazó nagy kapacitású vonalak bérbeadását, amelyek a szakmai tevékenységeik helyszíneit kívánják egymással összekötni, másrészt pedig azt, hogy a BT a nagy kapacitású vonalaknak az ügyfelek részére történő bérbeadását illetően a felperessel közvetlen versenyhelyzetben kínálja a szolgáltatások nagy választékát a távközlési piacon.
47 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a BT és a felperes egymással versenyhelyzetben lévő gazdasági szereplőknek minősülnek a specializált távközlési szolgáltatások nyújtásának piacán, a felperest pedig az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett félnek kell tekinteni. E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy a felperes a megtámadott határozattal szemben kereshetőségi joggal rendelkezik annyiban, amennyiben a keresetével az eljárási jogait kívánja védeni.
48 Másodszor, azon kérdést illetően, hogy a felperes az eljárási jogainak védelmére irányuló kereshetőségi jogán kívül a megtámadott határozat megalapozottságát is vitathatja‑e a keresetével, a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a felperes elmulasztotta alátámasztani a piaci helyzetének a fenti 37. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlat értelmében vett lényeges érintettségét.
49 A felperes által e tekintetben előadott érvek nem kérdőjelezhetik meg a fenti 48. pontban tett megállapítást.
50 A keresetlevélben a felperes lényegében a következőket állítja:
– ő a BT‑nek, vagyis a támogatás kedvezményezettjének az egyik versenytársa;
– ő volt az egyetlen olyan távközlési társaság, amely a közbeszerzési eljárásban a BT mellett egészen addig még versenyben volt, amíg kénytelen volt visszalépni;
– a támogatás jelenlegi kedvezményezettjén kívül ő volt az egyetlen olyan távközlési társaság, amely részesülhetett volna a támogatásban;
– mindenesetre a versenyhelyzetét a támogatás nyújtása lényegesen kedvezőtlenül érintette, mivel a közbeszerzés jelentős projekt volt számára;
– ráadásul a bejelentett támogatást illetően az egyetlen nyilvántartásba vett panasz az volt, amelyet ő nyújtott be. Márpedig a Bíróság 169/84. sz., Cofaz és társai kontra Bizottság ügyben 1986. január 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1986., I‑391. o.) analógiájára ez az elfogadhatóság további indokát képezi.
51 E tekintetben egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy valamely vállalkozás nem hivatkozhat pusztán arra, hogy a kedvezményezett vállalkozás versenytársa, hanem ezen túlmenően azt is bizonyítania kell, hogy – figyelembe véve az eljárásban való esetleges részvételének mértékét és piaci helyzete sérelmének fokát – olyan ténybeli helyzetben van, amely valamely határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti őt (lásd a fenti 39. pontot).
52 A jelen ügyben a felperes panaszt nyújtott be a Bizottsághoz, amelyet 2009. október 21‑én vettek nyilvántartásba. Másfelől, mint ez a megtámadott határozat egészéből kitűnik, e határozat figyelembe veszi a panaszban kifejtett információkat, valamint az Egyesült Királyság hatóságai által a Bizottság felhívására azt követően szolgáltatott információkat, hogy a felperes benyújtotta a panaszát. Meg kell tehát állapítani, hogy a felperes ténylegesen szerepet játszott a közigazgatási eljárás lefolytatásában.
53 Az ítélkezési gyakorlatból azonban az következik, hogy a felperesnek a közigazgatási eljárásban való részvételéből önmagában nem vezethető le, hogy a felperes kereshetőségi joggal rendelkezik. A felperesnek mindenképpen bizonyítania kell, hogy a bejelentett intézkedés alkalmas volt arra, hogy lényegesen befolyásolja a piaci helyzetét (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑260/05. P. sz., Sniace kontra Bizottság ügyben 2007. november 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑10005. o.] 60. pontját, valamint a Törvényszék T‑54/07. sz., Vtesse Networks kontra Bizottság ügyben 2011. január 21‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 92. pontját).
54 Másrészt, mint az már megállapítást nyert, a fenti 50. pontban hivatkozott Cofaz és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből – ellentétben azzal, amit a felperes lényegében állít – nem következik, hogy a felperes általi panaszbenyújtás, valamint a felperesnek a közigazgatási eljárásban való részvétele elegendő lenne ahhoz, hogy a bejelentett intézkedés személyében érintse őt (lásd e tekintetben a fenti 53. pontban hivatkozott Vtesse Networks kontra Bizottság ügyben hozott végzés 93. pontját).
55 Harmadrészt, a felperes azon állítását illetően, amely szerint egyfelől ő volt a közbeszerzési eljárásban még versenyben lévő egyetlen távközlési társaság, másfelől pedig az egyetlen, amely a támogatásban részesülhetett volna, meg kell állapítani, hogy ezt az állítást csak elutasítani lehet. Először ugyanis, mint azt többek között a BT, az Egyesült Királyság, valamint a Bizottság a tárgyalás során előadta, a közbeszerzési eljárásban még versenyben lévő két résztvevő a BT és a Babcock konzorcium volt, nem pedig a BT és a felperes, azzal, hogy a Babcock konzorciumnak kétségkívül része a felperes is. Másodszor, az iratanyagból és a tárgyalás során ezzel összefüggésben lefolytatott vitákból kitűnik, hogy nem a felperes volt az egyetlen, még versenyben lévő távközlési társaság, mivel a Babcock konzorcium egyéb tagjai között szerepelt többek között a Surf Telecoms és a Motorola Inc távközlési társaság. Márpedig, még ha igaznak is feltételezzük, hogy e két társaságnak nem volt feladata a fizikai infrastruktúra kiépítése, legközvetlenebb módon pedig nem őket érintette a közbeszerzés fő része, mint azt a felperes állítja, mindez nem változtat azon, hogy a megtámadott határozat érintette e két társaságot. Úgy tűnik ugyanis, mint azt végeredményben a felperes is elismeri a 2011. július 8‑i észrevételeiben, hogy a Babcock konzorcium ajánlata keretében a Motorola is részt vett az ajánlat vezeték nélküli hálózat részében, az optikai szálakat pedig a Surf Telecoms adta bérbe a felperesnek. Ezért meg kell állapítani, hogy a felperes nincs oly módon érintve, hogy az a többi társaságtól személyében megkülönböztetné őt.
56 Negyedrészt, emlékeztetni kell arra, hogy az a puszta körülmény, hogy a megtámadott határozat bizonyos hatást gyakorolhat az érintett piacon fennálló versenyviszonyokra, és hogy a felperes valamiféle versenyviszonyban áll a BT‑vel, nem képezheti a felperes versenyhelyzetének lényeges érintettségét. A felperesnek ezen túlmenően azt is bizonyítania kell, hogy a piaci helyzete milyen mértékben érintett (lásd a fenti 41. pontot).
57 Márpedig a felperes elmulasztja az ilyen érintettség bizonyítását. Ugyanis annak kijelentésére szorítkozik, hogy a közbeszerzés jelentős projekt lett volna számára, miközben meg kellett volna jelölnie azokat az okokat, amelyek alapján a megtámadott határozat sérthette az érdekeit azáltal, hogy lényegesen befolyásolja az érintett piacon fennálló helyzetét.
58 Az eddigi megfontolásokból következik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a megtámadott határozat lényegesen érintette a versenyhelyzetét.
59 E feltételek mellett meg kell állapítani egyrészt, hogy mivel a felperes az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése és a 659/1999 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett érintett félnek minősül, a megtámadott határozat vonatkozásában kereshetőségi joggal rendelkezik annak érdekében, hogy az eljárási jogait védje, másrészt viszont e határozat vonatkozásában nem rendelkezik kereshetőségi joggal annak érdekében, hogy e határozat megalapozottságát kétségbe vonja.
60 Ugyanakkor az a körülmény, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a szóban forgó támogatás jelentősen érintené a piaci helyzetét, nem akadálya, hogy annak bizonyításához, hogy a Bizottságnak kétségei kellett volna, hogy ébredjenek a szóban forgó támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban – amelyek indokolttá tették volna az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindítását –, a Bizottság értékelésének megalapozottságával kapcsolatos érveket adjon elő, feltéve ugyanakkor, hogy keresetének legalább az egyik jogalapja a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó kötelezettségének megsértésén alapul.
61 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint, amikor a felperes az eljárási jogainak azon az alapon történő megsértésére hivatkozik, hogy a Bizottság nem indította meg a hivatalos vizsgálati eljárást, bármely azt bizonyító jogalapra hivatkozhat, hogy a bejelentett intézkedés előzetes vizsgálati szakaszban történő értékelése során a Bizottság rendelkezésére álló információknak és bizonyítékoknak kétségeket kellett volna ébreszteniük a bejelentett intézkedés állami támogatásnak minősítésével és a Szerződéssel való összeegyeztethetőségével kapcsolatosan. Az ilyen érvelés azonban nem változtathatja meg a kereset tárgyát, és elfogadhatóságának feltételeit sem. Éppen ellenkezőleg, az e minősítésre és a belső piaccal való ezen összeegyeztethetőségre vonatkozó kétségek fennállása pont az a tényező, amelyet a felperesnek alá kell támasztania annak bizonyítására, hogy a Bizottság köteles lett volna megindítani a hivatalos vizsgálati eljárást (lásd a Törvényszék T‑304/08. sz., Smurfit Kappa Group kontra Bizottság ügyben 2012. július 10‑én hozott ítéletének 52. pontját; a Törvényszék T‑79/10. sz., Colt Télécommunications France kontra Bizottság ügyben 2013. szeptember 16‑án hozott ítéletének 84. pontját).
62 E bizonyíték egybevágó valószínűsítő körülmények együttese útján szolgáltatható, mivel a kétségek fennállását mind a kifogást nem emelő határozat elfogadásának körülményeiben, mind pedig e határozat tartalmában fel kell tárni, összevetve a Bizottság által az említett határozatban alapul vett mérlegeléseket azokkal az adatokkal, amelyek akkor álltak a Bizottság rendelkezésére, amikor a szóban forgó támogatás minősítése és a belső piaccal való összeegyeztethetősége tárgyában állást foglalt (lásd a fenti 42. pontban hivatkozott 3F kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 31. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Az ilyen kétségek fennállásával kapcsolatos bizonyítási terhet a felperes viseli (a Törvényszék T‑73/98. sz., Prayon‑Rupel kontra Bizottság ügyben 2001. március 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑867. o.] 49. pontja; a T‑36/06. sz., Bundsverband deutscher Banken kontra Bizottság ügyben 2010. március 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑537. o.] 127. pontja, valamint a fenti 61. pontban hivatkozott Colt Télécommunications France kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 37. pontja).
63 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy amennyiben a felperes olyan jogalapot hoz fel, amellyel az eljárási jogait kívánja védeni, nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, ha figyelembe veszi a keresetlevél egyéb jogalapjaiban annak bizonyítása érdekében felhozott érveket, hogy a Bizottság részéről kétségeknek kellett volna felmerülniük a szóban forgó intézkedések állami támogatásnak minősítését vagy a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑83/09. P. sz., Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ügyben 2011. május 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑4441. o.] 56–58. pontját, valamint a C‑148/09. P. sz., Belgium kontra Deutsche Post és DHL International ügyben 2011. szeptember 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑8573. o.] 64–66. pontját).
64 A fenti 61–63. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat alapján kell megvizsgálni, hogy a kereseti jogalapok elfogadhatók‑e.
A felperes által felhozott jogalapok elfogadhatóságáról, figyelembe véve a felperes kereshetőségi jogát
65 Mindjárt az elején meg kell állapítani, hogy elfogadható, hogy a felperes érintett féli minőségében hozza fel a harmadik jogalapot, mivel e jogalappal kifejezetten az eljárási jogait kívánja védeni.
66 Az első jogalapot illetően a felperes azt állítja, hogy a Bizottság a tényállással kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el, amikor azt állapította meg, hogy nyílt, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és versenyen alapuló közbeszerzési eljárást folytattak le, miközben azt kellett volna megállapítania, hogy e közbeszerzéssel kapcsolatban megszüntették a versenyt (első rész); továbbá hogy a meglévő infrastruktúra használatát illetően a BT részére tett ajánlatot kérelemre a többi ajánlattevő részére is felkínálták (második rész), valamint hogy a versenyre gyakorolt hatás összességében kedvező volt (harmadik rész).
67 A második jogalapot illetően a felperes azt állítja, hogy a keresetlevélben ismertetett tényállás alátámasztja az erőfölénnyel való, a következőkben megnyilvánuló visszaélés fennállását: az infrastruktúra vagy a szolgáltatások összevonása, a nélkülözhetetlen eszközökhöz való hozzáférés megtagadása, valamint árrésprés alkalmazása minden olyan esetben, amikor a BT optikai szálas szolgáltatásaihoz való bármilyen hozzáférésre tettek ajánlatot. Márpedig a felperes lényegében azt állítja, hogy jóllehet e problémát – mint ez a megtámadott határozat (41) preambulumbekezdéséből kitűnik – a Bizottság világosan érintette, nem fordított figyelmet arra a kérdésre, hogy a BT az EUMSZ 102. cikket megsértve visszaélt‑e az erőfölényével. A felperes szerint tehát a megtámadott határozat megsérti az EUMSZ 102. cikket, továbbá az e határozat (69) és (70) preambulumbekezdésében lefolytatott, a bejelentett intézkedés által a versenyre gyakorolt hatással kapcsolatos mérlegelés megalapozatlan, következésképpen pedig a megtámadott határozat jogellenes, és nem tartozik az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése c) pontjának hatálya alá.
68 Válaszként arra, hogy a BT az eljárás írásbeli szakaszában és a tárgyalás során, a Bizottság és az Egyesült Királyság pedig a tárgyalás során azt állította, hogy az első és a második jogalap elfogadhatatlan, a felperes a 2011. július 8‑i észrevételeiben azt állította, hogy ez az állítás megalapozatlan, mivel elvonatkoztat a fenti 63. pontban hivatkozott Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ügyben hozott ítélettől. Miután a Törvényszék pervezető intézkedés keretében ezzel kapcsolatban kérdést intézett a felekhez (lásd a fenti 18. pontot), a felek a Lengyel Köztársaság és a felperes kivételével úgy vélték, hogy a fenti 63. pontban hivatkozott Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ügyben hozott ítélet megerősíti, hogy az első és a második jogalap elfogadhatatlan.
69 E tekintetben hangsúlyozni kell: jóllehet igaz, hogy a fenti 63. pontban hivatkozott Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ügyben hozott ítélet lehetővé teszi a határozat megalapozottságával kapcsolatos érvek figyelembevételét annak eldöntése érdekében, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának elmaradására alapított eljárási jellegű jogalap alátámasztása kapcsán bizonyított‑e a kétségek fennállása, meg kell állapítani, hogy a felperes által az első és a második jogalap elfogadhatóságát illetően ebből levont következtetésnek nem lehet helyt adni. A felperes által levezetett érvelés ugyanis lényegében annak megállapításával egyenértékű, hogy amennyiben a felperes eljárási jellegű jogalapot hoz fel, a megtámadott határozat megalapozottságával kapcsolatos bármilyen egyéb érvre vagy jogalapra is hivatkozhat, anélkül ez elfogadhatósági problémát okozna.
70 E megállapításnak azonban a fenti 63. pontban hivatkozott Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ügyben hozott ítéletben – ahogyan azt a Törvényszék és a Bíróság későbbi ítélkezési gyakorlata átvette – nincs semmi alapja. Ebből az ítéletből ugyanis kizárólag az következik, hogy az ügy érdemével kapcsolatos érveket csak annyiban lehet figyelembe venni, amennyiben ezek az érvek a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását igazoló kétségek fennállására alapított jogalap alátámasztását teszik lehetővé. Az érveket azonban olyan megfogalmazásban kell előadni, amely összefüggésben áll a bizonyítandó körülménnyel, vagyis azzal, hogy az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően kétségek állnak fenn.
71 Ezért a jelen ügy körülményei között a Törvényszék a jelen kereset első és második jogalapját csak annyiban veheti figyelembe, amennyiben azok annak bizonyítására irányuló érveken alapulnak, hogy a Bizottságnak nem sikerült eloszlatnia azokat a kétségeket, amelyekkel az előzetes vizsgálati szakasz során szembesült.
72 Márpedig e tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes által felhozott első és második jogalap nem tartalmaz semmilyen érvet annak bizonyítására, hogy a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását igazoló kétségekkel szembesült. Mint azt ugyanis a BT, az Egyesült Királyság, valamint a Bizottság a Törvényszék írásban feltett kérdéseire adott válaszaikban előadják, e jogalapok a Bizottság mérlegelésének kizárólag a megalapozottságát vitatják.
73 Az első kereseti jogalap keretében a felperes annak kijelentésére szorítkozik, hogy a megtámadott határozatban szereplő bizonyos megállapítások a tényállással kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hibáknak minősülnek. A felperes nem szolgál magyarázattal arról, hogy az e jogalap keretében előadott érvek miért utalnak kétségek fennállására, még kevésbé pedig arról, hogy az általa hivatkozott nyilvánvaló hibák mennyiben érintették az eljárási jogait. Az első jogalap tehát egyáltalán nem irányul annak bizonyítására, hogy a körülmények alapján a Bizottságnak meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást.
74 Az EUMSZ 102. cikk megsértésére alapított második jogalapot illetően a felperes a keresetlevélben azt állítja, hogy „a megtámadott határozat megsérti az EUMSZ 102. cikket, […] továbbá hogy a megtámadott határozatban (a (69) és (70) preambulumbekezdés) lefolytatott, az intézkedés által a versenyre gyakorolt hatással kapcsolatos mérlegelés megalapozatlan, […] következésképpen pedig a megtámadott határozat jogellenes, és nem tartozik az [EUMSZ] 107. cikk (3) bekezdése c) pontjának hatálya alá”. Mint azt a BT a Törvényszék írásban feltett kérdésére adott válaszában helyesen állítja, a felperes inkább az elsődleges jog megsértésére, mint az eljárási jogainak megsértésére hivatkozik, ami egyértelműen érdemi kérdés, és túlmutat az eljárási jogok védelmén.
75 A Bizottsággal, a BT‑vel, valamint az Egyesült Királysággal azonos módon meg kell állapítani, hogy a felperes az első és a második jogalapjában a megtámadott határozat megalapozottságának annyiban történő mérlegelését kéri a Törvényszéktől, amennyiben e határozat a szóban forgó támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja, viszont a felhozott érveivel ténylegesen nem szándékozik az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdéséből eredő eljárási jogait védeni. Következésképpen a Törvényszéknek nem feladata, hogy e jogalapokat – amelyek a megtámadott határozatnak kizárólag a megalapozottságát vonják kétségbe – akként értelmezze, mint amelyek célja lényegében a felperes eljárási jogainak védelme, mivel az ilyen értelmezés a kereset tárgyának újbóli meghatározásához vezetne (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑176/06. P. sz., Stadtwerke Schwäbisch Hall és társai kontra Bizottság ügyben 2007. november 29‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 25. pontját, valamint a fenti 63. pontban hivatkozott Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ügyben hozott ítélet 55. pontját).
76 Mindent egybevetve hozzá kell tenni, hogy e következtetést nem vonhatják kétségbe a felperes 2011. július 8‑i észrevételei, amelyekben a felperes az első két jogalapot több alkalommal eljárási jellegű jogalapként próbálja újrafogalmazni, azt állítva, hogy azok olyan kétségeket vetnek fel, amelyek alapján meg kellett volna indítani a hivatalos vizsgálati eljárást.
77 Az említett észrevételek keretében ugyanis a felperes érvényesen nem minősítheti át az első és a második jogalapját annak előadásával, hogy e jogalapok kétségek fennállását jelzik, miközben a keresetlevél benyújtásának szakaszában e jogalapok keretében a felperes nem tett említést egyetlen, olyan kétségek fennállására alapított érvről sem, amely akadályát képezte volna annak, hogy a megtámadott határozatot a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül fogadják el.
78 Meg kell állapítani, hogy ezek az érvek, amelyeket a felperes első alkalommal a 2011. július 8‑i észrevételeiben terjesztett elő, elfogadhatatlanok. Az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑a c) pontjának és 48. cikke 2. §‑ának együttes rendelkezéseiből ugyanis kitűnik, hogy a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését, és az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel, ami a jelen esetben nem így van.
79 Az eddigi megfontolásokra tekintettel az első és a második jogalappal kapcsolatos elfogadhatatlansági kifogásnak helyt kell adni, e jogalapokat pedig mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani.
Az ügy érdeméről
80 A harmadik jogalapot illetően – amely elfogadható, amennyiben azt a felperes érintett féli minőségében hozza fel – meg kell állapítani, hogy e jogalap két különálló kifogást fed le. Egyrészt a felperes a hivatalos vizsgálati eljárást meg nem indító határozat jogszerűségét vitatja. Másrészt a felperes a védelemhez való jog azáltal történő megsértésére hivatkozik, hogy nem hívták fel őt arra, hogy válaszoljon az Egyesült Királyság hatóságai által a panaszára tett észrevételekre.
A harmadik jogalap első részéről
81 A felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az eljárási jogait azáltal, hogy nem indította meg az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében szabályozott hivatalos vizsgálati eljárást.
82 Mint azt a fenti 62. pont már felidézte, meg kell állapítani, hogy a kétségek fennállásával kapcsolatos bizonyítási terhet a felperes viseli, amely bizonyítás egyrészt az előzetes vizsgálati szakasz körülményeire és időtartamára, másrészt pedig a megtámadott határozat tartalmára vonatkozó egybevágó valószínűsítő körülmények együttese útján szolgáltatható.
– Az előzetes vizsgálati eljárásra vonatkozó valószínűsítő körülményekről
83 Meg kell állapítani, hogy – jóllehet a harmadik jogalap első része a felperes eljárási jogainak a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának elmaradása folytán történő megsértésére vonatkozik – a felperes a keresetlevélben semmilyen módon nem utal ilyen valószínűsítő körülményekre. A felperes csak a 2011. július 8‑i észrevételeiben hivatkozik először az előzetes vizsgálati eljárással kapcsolatos körülményekre. Lényegében azt állítja, hogy a vizsgálat előzetes szakaszának időtartama, valamint a Bizottság és az Egyesült Királyság hatóságai közötti levélváltások a kétségek fennállására vonatkozó olyan valószínűsítő körülményeknek minősülnek, amelyek indokolják a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását.
84 Így az eljárás körülményeivel és időtartamával kapcsolatos ezen érvek nem tekinthetők a keresetlevélben akár csak bennefoglaltan megfogalmazott valamely jogalap kiegészítésének.
85 Következésképpen meg kell állapítani, hogy ezen újnak bizonyuló érveket elfogadhatatlanoknak kell nyilvánítani az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a alapján, amelynek értelmében az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel, ami a jelen esetben nem így van.
– A megtámadott határozat tartalmára vonatkozó valószínűsítő körülményekről
86 A keresetlevélben a felperes a következőket állítja:
„A tényállásnak [a keresetlevélben] szereplő összefoglalása, valamint az első két jogalap azt jelzi, hogy a támogatás legalábbis első ránézésre összeegyeztethetetlen a belső piaccal. E körülmények között a Bizottság a megtámadott határozatban jogellenesen döntött úgy, hogy nem folytat le teljes körű vizsgálatot az [EUMSZ] 108. cikk (2) bekezdése alapján és/vagy megszünteti az [EUMSZ] 108. cikk (3) bekezdése alapján folytatott vizsgálatot.”
87 Meg kell tehát jegyezni, hogy a felperes arra szorítkozik, hogy a keresete keretében kifejtett tényállásra, valamint az első és a második jogalapban előadott okfejtésekre utaljon annak állítása során, hogy a Bizottságnak meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást, annak megjelölése nélkül, hogy a tényállás és az említett okfejtések mennyiben tárnak fel olyan kétségeket, amelyek a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását indokolták volna.
88 Kétségtelen, hogy – mint az a fenti 61. pontban már megállapítást nyert – amikor a felperes az eljárási jogainak azon az alapon történő megsértésére hivatkozik, hogy a Bizottság nem indította meg a hivatalos vizsgálati eljárást, bármely azt bizonyító jogalapra hivatkozhat, hogy a bejelentett intézkedés előzetes vizsgálati szakaszban történő értékelése során a Bizottság rendelkezésére álló információknak és bizonyítékoknak kétségeket kellett volna ébreszteniük ezen intézkedés Szerződéssel való összeegyeztethetőségével kapcsolatosan.
89 Ugyanakkor a fentiekben felidézett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a felperes feladata, hogy a kétségek fennállásának bizonyítása érdekében megjelölje a megtámadott határozat tartalmával kapcsolatos valószínűsítő körülményeket (lásd ebben az értelemben a fenti 62. pontban hivatkozott Prayon‑Rupel kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 49. pontját). Ezért, amikor a felperes – mint a jelen esetben is – csupán utal egy másik jogalap keretében felhozott érvekre, akkor is pontosan meg kell jelölnie az e jogalap címén felhozott érvek közül azokat, amelyek szerinte ilyen kétségek fennállását bizonyíthatják.
90 A jelen ügyben a felperes a harmadik jogalapon belüli első kifogás alátámasztása érdekében arra szorítkozik, hogy utaljon a tényállásnak a keresetlevélben történő összefoglalására és az első két jogalappal kapcsolatos okfejtésekre. E homályos és alá nem támasztott utalás azonban nem teszi lehetővé a Törvényszék számára az első és a második jogalap keretében felhozott azon konkrét körülmények azonosítását, amelyek a felperes szerint bizonyítják a kétségek fennállását és a harmadik jogalap megalapozottságát.
91 Következésképpen a harmadik jogalap első részét el kell utasítani.
A harmadik jogalap második részéről
92 A második rész alátámasztása érdekében a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság azzal az indokkal szünteti meg a vizsgálatot, hogy az Egyesült Királyság hatóságaitól elegendő biztosítékot kapott arra vonatkozóan, hogy a panasz megalapozatlan volt. A felperes úgy véli, hogy ilyen körülmények között eljárási szempontból az lett volna a legkevesebb, hogy vele mint panaszos féllel közöljék az említett hatóságok válaszait.
93 Meg kell állapítani, hogy a felperes ezzel az érvvel lényegében azt állítja, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján őt megillető eljárási jogok védelmétől függetlenül lehetővé kellett volna tenni számára, hogy előterjessze az Egyesült Királyság hatóságai által továbbított információkkal kapcsolatos észrevételeit. Ezt az érvet el kell utasítani.
94 Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy az a kötelezettség, hogy az érintett felek számára lehetővé tegyék észrevételeik előterjesztését, a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat elfogadásakor keletkezik, amely vizsgálatnak az a célja, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára, hogy az ügy valamennyi adatáról teljes körű információval rendelkezzék.
95 Továbbá, mint azt a Bizottság helyesen megjegyzi, emlékeztetni kell arra, hogy az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó eljárás, figyelemmel annak általános rendszerére, azon tagállammal szemben indított eljárás, amely uniós jogi kötelezettségeire tekintettel felelős a támogatás nyújtásáért. Ebben az eljárásban az érintett tagállamtól eltérő érintett feleknek alapvetően az a szerepe, hogy a Bizottság számára információt szolgáltassanak, és e tekintetben maguk nem tarthatnak igényt a Bizottsággal történő olyan kontradiktórius vitára, mint amilyen az érintett tagállamot megilleti. Az érintett tagállamtól eltérő érintett felek csupán azon joggal élhetnek, hogy a közigazgatási eljárásban az eset körülményeire tekintettel megfelelő mértékben részt vegyenek (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑442/03. sz., SIC kontra Bizottság ügyben 2008. június 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑1161. o.] 222. pontját, valamint a T‑62/08. sz., ThyssenKrupp Acciai Speciali Terni kontra Bizottság ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑3229. o.] 161. és 162. pontját).
96 Végül meg kell állapítani azt is, hogy az uniós jog általános elvei – mint a meghallgatáshoz való jog és a gondos ügyintézés elve – nem teszik lehetővé az uniós bíróság számára azon eljárási jogok kiterjesztését, amelyek az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó eljárásban a Szerződés és a másodlagos jog szerint megilletik az érintett feleket. Az ilyen kiterjesztést az sem teszi lehetővé, ha a felperes a megtámadott határozattal szemben kereshetőségi joggal rendelkezik (lásd ebben az értelemben a fenti 95. pontban hivatkozott ThyssenKrupp Acciai Speciali Terni kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 167. pontját).
97 Ebből következik, hogy a harmadik jogalap második részét el kell utasítani.
98 Mivel a harmadik jogalap keretében előadott egyik érv sem támaszthatja alá olyan kétségek fennállását, amelyek alapján a Bizottságnak meg kellene indítania a hivatalos vizsgálati eljárást, a harmadik jogalapot, hasonlóképpen pedig a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
99 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság és a BT kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül az utóbbiak részéről felmerült költségek viselésére is. Ugyanakkor az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának első bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Ebből következik, hogy a Lengyel Köztársaság, valamint az Egyesült Királyság maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Vtesse Networks Ltd a saját költségein kívül köteles viselni az Európai Bizottság, valamint a British Telecommunications plc részéről felmerült költségeket is.
3) A Lengyel Köztársaság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. november 5‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
Tartalomjegyzék
A jogvita előzményei
A közigazgatási eljárás
A megtámadott határozat
Az eljárás és a felek kérelmei
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
A keresetlevélnek az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjával való összhangjáról
A felperesnek a megtámadott határozattal szembeni kereshetőségi jogáról
A felperes által felhozott jogalapok elfogadhatóságáról, figyelembe véve a felperes kereshetőségi jogát
Az ügy érdeméről
A harmadik jogalap első részéről
– Az előzetes vizsgálati eljárásra vonatkozó valószínűsítő körülményekről
– A megtámadott határozat tartalmára vonatkozó valószínűsítő körülményekről
A harmadik jogalap második részéről
A költségekről