AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2008. május 22.
T‑250/06. P. sz. ügy
Martial Ott és társai
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Fellebbezés – Csatlakozó fellebbezés – Elfogadhatóság – Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – A 2004. évi előléptetési időszak – Elsőbbségi pontok odaítélése – A személyzeti szabályzat 45. cikkének általános végrehajtási rendelkezései – Jogellenességi kifogás – Az indokolás megváltoztatása – Részben megalapozatlan, részben megalapozott fellebbezés – Ügy, amelynek érdemben való eldöntését a per állása megengedi – A kereset elutasítása”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (második tanács) F‑87/05. sz., Ott és társai kontra Bizottság ügyben 2006. június 30‑án hozott végzése (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑73. o. és II‑A‑1‑263. o.) ellen benyújtott és e végzés hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés. A megtámadott végzés ellen a Bizottság által benyújtott csatlakozó fellebbezés.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a Közszolgálati Törvényszék (második tanács) F‑87/05. sz., Ott és társai kontra Bizottság ügyben 2006. június 30‑án hozott végzését annyiban, amennyiben az a keresetet a Francis Weilert érintő részében elutasítja, hatályon kívül helyezi. Az Elsőfokú Bíróság a fellebbezést az ezt meghaladó részében elutasítja. Az Elsőfokú Bíróság a csatlakozó fellebbezést elutasítja. Az Elsőfokú Bíróság a Közszolgálati Törvényszékhez F‑87/05. szám alatt benyújtott keresetet a Francis Weilert érintő részében elutasítja. Martial Ott, Fernando Lopez Tola és Francis Weiler maguk viselik a jelen eljárás során felmerült saját költségeiket, valamint a Bizottságnál felmerült költségek négyötödét. A Bizottság maga viseli a jelen eljárás során felmerült költségeinek egyötödét. Francis Weiler és a Bizottság maguk viselik a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás során felmerült saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Fellebbezés – Tárgy – A Közszolgálati Törvényszék ítéletének annyiban történő hatályon kívül helyezése iránti kérelem, amennyiben ezen ítélet kimondta, hogy nem szükséges határozni a megalapozatlanság miatt elutasított keresettel szemben felhozott elfogadhatatlansági kifogásról – Elutasítás
(A Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 9. cikk)
2. Fellebbezés – Jogalapok – A Közszolgálati Törvényszék előtt felhozott jogalapok és érvek egyszerű megismétlése – Elfogadhatatlanság – A közösségi jog e Törvényszék általi értelmezésének vagy alkalmazásának vitatása – Elfogadhatóság
(A Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk, (1) bekezdés; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 138. cikk, 1. §)
3. Fellebbezés – Jogalapok – Új érvelés alkalmazása – Elfogadhatóság – Korlátok
(A Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk, (1) bekezdés; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 138. cikk, 1. §)
4. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
5. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
1. A Közszolgálati Törvényszék feladata annak mérlegelése, hogy a gondos igazságszolgáltatás elve igazolja‑e valamely kereset érdemi elutasítását az alperes által hivatkozott jogellenességi kifogásról való döntés nélkül, és ez nem tekinthető úgy, mint ami az alperesnek sérelmet okoz. Következésképpen az e határozat elleni fellebbezést el kell utasítani.
(lásd a 75. és 76. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑6/06. P. sz., Cofradía de pescadores „San Pedro” de Bermeo és társai kontra Tanács ügyben 2007. november 22‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑164. o.) 21. pontja.
2. A fellebbezésben pontosan meg kell jelölni azon ítélet vitatott pontjait, amelynek hatályon kívül helyezését kérik, valamint az e kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket. Nem tesz eleget ennek a követelménynek az a fellebbezés, amely, anélkül hogy akár egyetlen olyan érvet is tartalmazna, mely a megtámadott ítéletben kifejezetten azonosítaná a téves jogalkalmazást, azoknak a jogalapoknak és érveknek az ismétlésére vagy szó szerinti átvételére szorítkozik, amelyeket már első fokon előterjesztettek.
Ellenben amennyiben a fellebbező azt vitatja, hogy – a jelen esetben – a Közszolgálati Törvényszék miként értelmezi vagy alkalmazza a közösségi jogot, akkor az első fokon vizsgált jogi szempontokat a fellebbezési eljárás során újból meg lehet tárgyalni. Ha ugyanis a fellebbező ily módon nem tudná fellebbezését a Közszolgálati Törvényszék előtt már felhasznált jogalapokra és érvekre alapítani, akkor a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené.
(lásd a 81. és 82. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑41/00. P. sz., Interporc kontra Bizottság ügyben 2003. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT 2003., I‑2125. o.) 17. pontja; C‑68/05. P. sz., Koninklijke Coöperatie Cosun kontra Bizottság ügyben 2006. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑10367. o.) 54. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 55. pontja.
3. Az Elsőfokú Bíróság előtti fellebbezés keretében a fellebbező jogszerűen hivatkozhat első alkalommal valamely érvre még akkor is, ha az nem képezte az első fokú eljárás tárgyát, a Közszolgálati Törvényszék előtti jogvita tárgyát azonban semmiben nem változtathatja meg.
(lásd a 88. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑229/05. P. sz., PKK és KNK kontra Tanács ügyben 2007. január 18‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑439. o.) 66. és 67. pontja.
4. A bizottsági belső szabályozás által bevezetett, az érdemek mennyiségi meghatározásán alapuló előléptetési rendszerben, amelyet az jellemez, hogy a tisztviselők minden évben különböző típusú pontokat kapnak, a kinevezésre jogosult hatóság köteles a tisztviselők előléptetésére vonatkozó előírásokat érintő olyan átmeneti szabályozást bevezetni, amely számításba veszi az előléptetések kezelésének egyik rendszeréről a másikra való áttérés kényszerűségeit, amely kényszerűségek e hatóságot arra szoríthatják, hogy időlegesen és bizonyos határokon belül eltérjen a kérdéses helyzetekre szokásosan alkalmazott állandó szabályok és elvek szigorú alkalmazásától. Az ilyen eltéréseket azonban az átmenethez kötődő, kényszerítő szükségnek kell igazolnia, és időtartamuk vagy hatályuk nem terjedhet túl azon, ami az egyik rendszerről a másikra történő rendezett áttéréshez elengedhetetlenül szükséges. E tekintetben az említett rendszer hatálybalépésekor szolgálati viszonyban lévő tisztviselők által a besorolási fokozatukban felhalmozott érdemek figyelembevétele érdekében az átmeneti szabályok e tisztviselők számára különböző átmeneti pontok adását teszik lehetővé.
Ami a tisztviselőknek a besorolási fokozatban eltöltött évek után hivatalból ‑ egy bizonyos határig ‑ adott átmeneti elsőbbségi pontokat illeti, e pontok adása a besorolási fokozatban eltöltött szolgálati időnek az előléptetési eljárásokra szokás szerint érvényes szabályokkal ellentétes módon történő figyelembevételét jelenti. Ugyanakkor az érdemek mennyiségi meghatározása által jellemzett rendszer bevezetése és annak szükségessége, hogy az előléptetéshez bizonyos, az érdempontok és elsőbbségi pontok összegének megfelelő küszöbértéket kell elérni, magában foglalja a tisztviselők által az utolsó előléptetésük óta szerzett érdemek figyelembevételét, éspedig bizonyos számú pont adásával és az egyenlő bánásmód elvének megfelelő módszer alkalmazásával. Az elsőbbségi pontoknak a besorolási fokozatban eltöltött szolgálati idő alapján automatikusan történő adásában álló intézkedés megfelel ennek az átmenethez kapcsolódó kényszerű szükségnek, és az ezen intézkedés hatályát korlátozó rendelkezések – mint például az alkalmazásának kizárólag az új rendszer hatálybalépését követő első előléptetési eljárásra történő korlátozása, e pontok nagyon korlátozott súlya az adható összpontszámon belül, valamint az előléptetésnek ahhoz a feltételhez kötése, hogy a tisztviselőnek meghatározott számú egyéb pontot kellett kapnia a róla készült utolsó szakmai előmeneteli jelentésben – lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem lépte túl az egyik rendszerről a másikra történő rendezett áttéréshez elengedhetetlenül szükséges mértéket.
Még inkább ez a helyzet az átmeneti elsőbbségi pontok esetén, amelyeket nem automatikusan az eltöltött szolgálati idő alapján ítélnek oda, hanem miután az érintett tisztviselő érdemeit is figyelembe vették, mivel e pontok száma a tisztviselő értékelésének függvényében változhat, és nem adnak ilyen pontokat, ha ezen értékelés különösen kedvezőtlen.
Ami az előléptetési bizottság javaslatára a kinevezésre jogosult hatóság által adható, átmeneti elsőbbségi pontokat illeti, azokat azért vezették be, hogy méltányosan oldják meg a régi és az új rendszer közötti átmenethez kapcsolódó problémákat. E sajátos cél egyébként szükségszerűen az összes átmeneti elsőbbségi pont (amelyek közé ezek is tartoznak) célkitűzéseinek – nevezetesen a tisztviselőnek a legutóbbi előléptetése óta felhalmozott érdemei figyelembevétele – keretébe tartozik, így az e pontok adását előíró rendelkezés önmagában nem sérti a személyzeti szabályzat 45. cikkét. Az a tény, hogy e pontok adása önkényes előléptetésekhez vezethet, e rendelkezés konkrét alkalmazására vezethető vissza, nem pedig arra, hogy az önmagában jogellenes.
A korábbi előléptetési eljárásban már előléptetésre javasolt, de nem előléptetett tisztviselőknek adható átmeneti elsőbbségi pontok sem ellentétesek a személyzeti szabályzat 45. cikkével. A kinevezésre jogosult hatóságnak ugyanis főszabály szerint jogában áll az érdemek összehasonlító értékelése során azt a körülményt figyelembe venni, hogy a tisztviselőt egy korábbi előléptetési eljárásban már előléptetésre javasolták, amennyiben az érdemei nem csökkentek, és az érdemeit a többi előléptetésre jelölthöz képest értékelik, ami megvalósul a Bizottság által bevezetett átmeneti végrehajtási szabályok révén.
(lásd a 109–117. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑311/04. sz., Buendía Sierra kontra Bizottság ügyben 2006. október 19‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑4137. o.) 207., 210., 211., 212., 213. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 214–219. és 222. pontja.
5. A bizottsági belső szabályozás által bevezetett, az érdemek mennyiségi meghatározásán alapuló előléptetési rendszer, amelyet az jellemez, hogy a tisztviselők minden évben különböző típusú pontokat kapnak, egyesek közülük ‑ az „érdempontok” – a személyzeti szabályzat 43. cikke alapján rendszeresen lefolytatott értékelése során a tisztviselő által kapott osztályzatok átalakításából származnak, mások – az „elsőbbségi pontok” ‑, amelyeket kiegészítő jelleggel adnak és önmagukban nem meghatározók az előmenetel szempontjából, és amely utóbbiak célja azoknak a tisztviselőknek a jutalmazása, akik egyéni célkitűzéseiket meghaladták, vagy akik az intézmény érdekében többletfeladatokat is sikeresen elláttak, nem sérti a személyzeti szabályzat 45. cikkét, amennyiben mindkét ponttípusnak célja az érdemek jutalmazása, és adásukat minden esetben az érdemre visszavezethető megfontolásokkal kell igazolni.
Ugyanez érvényes a kiegészítő elsőbbségi pontokra is, amelyek odaítélése nem befolyásolja a főigazgatóságonként előírt azon elsőbbségi pontmennyiséget, amelyet az előléptetési bizottság javaslatára ítélhetnek oda azon tisztviselő fellebbezése nyomán, aki úgy véli, hogy több elsőbbségi pontban kellett volna részesülnie, amennyiben e fellebbezés megalapozottnak bizonyul; ugyanis a kiegészítő elsőbbségi pontokat ugyanolyan szempontok szerint ítélik oda, mint a bármely főigazgatóság keretében odaítélt elsőbbségi pontokat, vagyis az érintett tisztviselők érdemei alapján.
(lásd a 119–124. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Buendía Sierra kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 136–138., 305. és 306. pontja.