T‑249/06. sz. ügy

Interpipe Nikopolsky Seamless Tubes Plant Niko Tube ZAT (Interpipe Niko Tube ZAT) és Interpipe Nizhnedneprovsky Tube Rolling Plant VAT (Interpipe NTRP VAT)

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Dömping – Egyes, Horvátországból, Romániából, Oroszországból és Ukrajnából származó varrat nélküli vas‑ és acélcsövek behozatala – A rendes érték számítása – A közösségi gazdasági ágazat együttműködése – Kiigazítás – A jutalékalapon dolgozó ügynök feladataihoz hasonló feladatok – Gazdasági egység – Nyilvánvaló mérlegelési hiba – Kötelezettségvállalás felajánlása – Védelemhez való jog – Indokolási kötelezettség”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Az intézmények mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

2.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – A számtanilag képzett érték alkalmazása

(384/96 tanácsi rendelet, 6. cikk, (8) bekezdés, és 18. cikk)

3.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár

(384/96 tanácsi rendelet, 3. cikk, (2), (3), (5), (6) és (7) bekezdés, 6. cikk, (2) bekezdés, 18. cikk, (3) bekezdés)

4.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingellenes eljárás – Iratbetekintés – A nem bizalmas összefoglalók közlése

(384/96 tanácsi rendelet, 19. cikk, (3) bekezdés)

5.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Vizsgálat – A Bizottság mérlegelési jogköre

(384/96 tanácsi rendelet, 5. cikk, (4) bekezdés)

6.      Közösségi jog – Elvek – Védelemhez való jog – A közigazgatási eljárásokban való tiszteletben tartás – Antidömping

(384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (10) bekezdés, és 20. cikk, (2) bekezdés)

7.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – Az exportár számítása

(384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (10) bekezdés, i) pont)

8.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték és az exportár közötti összehasonlítás – Kiigazítások

(384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (10) bekezdés)

9.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Árakra vonatkozó kötelezettségvállalási felajánlások – Elfogadás – Az intézmények mérlegelési jogköre

(384/96 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés)

1.      A kereskedelempolitikai védintézkedések terén a közösségi intézmények az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettsége okán széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek.

Ebből következik, hogy a közösségi bíróságnak arra kell korlátoznia az intézmények értékelése tekintetében végzett felülvizsgálatát, hogy az eljárási szabályokat betartották‑e, a vitatott módszerválasztást megalapozó tények a valóságnak megfelelnek‑e, valamint nem történt‑e nyilvánvaló hiba e tények értékelésében, illetve nem történt‑e hatáskörrel való visszaélés.

(vö. 38–39. pont)

2.      Ha a Közösség intézményei ilyen széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, a közösségi jog által a közigazgatási eljárásokban biztosított jogok tiszteletben tartása még nagyobb jelentősséggel bír. E garanciák közé tartozik különösen a hatáskörrel rendelkező intézmények azon kötelezettsége, hogy gondosan és részrehajlás nélkül megvizsgálják az adott ügy minden lényeges elemét).

Ebben az összefüggésben, ha a kereskedelempolitikai védintézkedések és különösen a dömpingellenes intézkedések területén a közösségi bíróság nem is avatkozhat be a közösségi hatóságok számára fenntartott értékelésbe, az ő feladata meggyőződni arról, hogy az intézmények figyelembe vettek‑e minden lényeges körülményt, és az ügy iratainak minden elemét a megkívánt gondossággal vizsgálták‑e meg azért, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy a számtanilag képzett rendes értéket ésszerű módon határozták meg.

E tekintetben, amennyiben a Bizottság ellentmondásos információkkal rendelkezik vagy legalábbis olyanokkal, amelyeknek az érvényessége megkérdőjelezhető, a felperes feladata, hogy bizonyítékot nyújtson be állításainak és érveinek az alátámasztására. E bizonyíték hiányában a Bizottság teljesíti a jelen ügy minden lényeges elemével kapcsolatos gondos és részrehajlás nélküli vizsgálatra vonatkozó kötelezettségét, ha megállapítja, hogy nem tudja figyelembe venni a nem ellenőrzött új információkat.

(vö. 40–41, 50–51., 53. pont)

3.      Bár a 384/96 dömpingellenes alaprendelet keretében a Bizottságnak mint vizsgáló hatóságnak a feladata annak meghatározása, hogy a dömpingellenes eljárásban érintett termék dömping tárgyát képezi‑e, és a Közösség területén történő szabad forgalomba bocsátása kárt okoz‑e, és noha ezen intézmény így nem teheti meg, hogy az e tekintetben rá háruló bizonyítási teher egy részét áthárítsa, bizonyos, hogy ez a rendelet nem ruház a Bizottságra semmilyen olyan vizsgálati hatáskört, amely lehetővé tenné számára, hogy társaságokat a vizsgálatban való részvételre vagy adatok szolgáltatására kényszerítse. Ilyen körülmények között a Tanács és a Bizottság rá vannak utalva a felek önkéntes együttműködésére, hogy számukra az előírt határidőn belül benyújtsák a szükséges információkat. Ily módon e feleknek az említett rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében előírt kérdőívre adott válaszai a dömpingellenes eljárás lefolytatásának lényeges részét alkotják.

Bár a dömpingellenes eljárás felei a 384/96 rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján főszabály szerint kötelesek választ adni a Bizottság kérdőívére, ugyanezen rendelet 18. cikke (3) bekezdésének szövegéből következik, hogy a más formában vagy más dokumentum keretében benyújtott információkat nem szabad figyelmen kívül hagyni, amennyiben az ésszerűen pontos ténymegállapítást a hiányosságok nem nehezítik meg indokolatlanul, az információkat időben és megfelelő módon nyújtják be, azok ellenőrizhetők, továbbá hogy a fél a legjobb tudása szerint járt el.

Így amennyiben a fél elmulasztott az említett kérdőívre válaszolni, azonban más dokumentumban információt szolgáltatott, nem lehet neki felróni az együttműködés hiányát, ha e négy feltétel teljesül. E felet nem tekintik úgy, mint aki nem kész az együttműködésre, ha a benyújtott adatok hiányosságainak nincs jelentős hatása a vizsgálat lefolytatására. Ilyen esetben nem lehet a Tanácsnak felróni, hogy nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el azáltal, hogy úgy vélte, a kérdőívre adott válasz hiánya nem torzította sem a kármeghatározást, sem a kárkülönbözet számítását.

(vö. 87–88., 90–92., 98. pont)

4.      Valamely dömpingellenes eljárás keretében a 384/96 dömpingellenes alaprendelet 19. cikkének (3) bekezdése értelmében vett nem bizalmas összefoglalók Bizottság általi közlésében felmerülő szabálytalanságok csak akkor minősülnek az eljárási jogok olyan megsértésének, amely igazolja a dömpingellenes vámokat megállapító rendelet megsemmisítését, ha az érintett nem ismerte eléggé a szóban forgó dokumentum vagy dokumentumok lényeges tartalmát, és ezért nem tudta álláspontját érvényesen kifejteni azok valószerűségéről és jelentőségéről. Következésképpen valamely dömpingellenes intézkedés megszüntetésének indokaként a dömpingellenes eljárás felei csak akkor hivatkozhatnak olyan információk Bizottság általi felhasználására, amelyeknek nem nyújtották be a nem bizalmas összefoglalóját, ha bizonyítják, hogy ezen információk felhasználása sérti a védelemhez való jogukat.

A vizsgálati iratokhoz való hozzáférés jogának megsértésével kapcsolatban a védelemhez jog csak akkor sérül, ha a szóban forgó dokumentumok rendelkezésre bocsátásával esély lett volna – bármilyen csekély is – a közigazgatási eljárás eredményének megváltoztatására, amennyiben az érintett vállalkozás hivatkozhatott volna azokra az említett eljárás során.

(vö. 131., 134. pont)

5.      Valamely dömpingellenes eljárás keretében a 384/96 dömpingellenes alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése nem ír elő a Bizottság számára olyan kötelezettséget, hogy szüntesse meg a folyamatban lévő dömpingellenes eljárást, ha a panasz támogatottsága a közösségi termelés 25%‑os minimális határértéke alá esik. Ugyanis e cikk csak a panasz támogatottságának a bizottsági eljárás megindításához szükséges mértékét érinti. Ezt az értelmezést erősíti meg az ugyanezen rendelet 9. cikke (1) bekezdésének szövege. Így még ha a panaszt a közösségi gazdasági ágazat vissza is vonja, a Bizottságnak nem kötelessége, hanem pusztán lehetősége az eljárás megszüntetése.

(vö. 139. pont)

6.      A védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve alapján a dömpingellenes rendelet elfogadását megelőző vizsgálati eljárással érintett vállalkozások számára a közigazgatási eljárás során lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kifejtsék álláspontjukat a tényállás és a hivatkozott körülmények valószerűségéről és jelentőségéről, valamint a Bizottság által a dömpingmagatartás fennállására és az abból eredő kárra vonatkozó állításának alátámasztására felhasznált bizonyítékokról.

Azonban ugyan a 384/96 dömpingellenes alaprendelet 20. cikkének (2) bekezdésével a jogalkotó célja az, hogy elismerjék az érintett felek, többek között az exportőrök számára azt a jogot, hogy tájékoztassák őket azon alapvető tényekről és szempontokról, amelyeken a végleges dömpingellenes vámok bevezetésére irányuló javaslatok alapulnak, a Bizottság ezzel kapcsolatban nem köteles tájékoztatni az érintett feleket valamennyi, e tekintetben releváns olyan ténybeli és jogkérdésről, mint a kár értékelésének a részletei.

Ezenkívül a rendes érték és az exportár közötti összehasonlítás keretében a dömpingellenes eljárásban érintett feleknek joguk van ahhoz, hogy ne csak az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése alapján elvégzett kiigazítás tényéről, hanem e kiigazítás elvégzésének okairól is tájékoztassák őket. Így a kiigazítás elvégzése tényének az érintett felekkel történő Bizottság általi egyszerű közlése, anélkül hogy megmagyaráznák a kiigazítás okait, nem tekinthető elegendőnek a védelemhez való jog tiszteletben tartására tekintettel.

Mindazonáltal a Bizottság által elkövetett ilyen szabálytalanság csak akkor vezethet a védelemhez való jognak a végleges dömpingellenes vámokat kiszabó rendelet megsemmisítését igazoló megsértéséhez, ha a felperes nem csupán azt bizonyította, hogy az említett rendeletnek eltérő tartalma lett volna, hanem hogy e szabálytalanság hiányában jobban tudta volna védelmét biztosítani.

(vö. 64., 146., 148., 200–201., 208. pont)

7.      Valamely dömpingellenes eljárás és különösen az exportár számítása keretében a jogilag önálló társaságokból álló csoporton belül a gyártási és értékesítési tevékenységek felosztása semmit nem változtat azon a tényen, hogy olyan gazdasági egységről van szó, amely a végzett tevékenységek összességét ilyen módon szervezi, amelyeket más esetben jogi szempontból is önálló egység végez.

Amennyiben megállapítják, hogy valamely termelő az általában a belső értékesítési részleget terhelő feladatokkal bízza meg a termékeit forgalmazó azon társaságot, amelyet gazdaságilag ellenőriz, és amellyel gazdasági egységet alkot, igazolt az a tény, hogy az intézmények azt az árat veszik alapul, amelyet az első független vásárló fizet a forgalmazó leányvállalatnak. A forgalmazó leányvállalat árainak figyelembevétele lehetővé teszi annak elkerülését, hogy azokat a költségeket, amelyeket nyilvánvalóan tartalmaz a termék értékesítési ára, amennyiben az értékesítést a termelő szervezetén belüli értékesítési részleg végzi, ne tekintsék ezen árba tartozónak, ha ugyanezen értékesítési tevékenységet egy jogilag elkülönülő, azonban gazdaságilag a termelő ellenőrzése alatt álló társaság végzi.

A gazdasági egység megvalósul, amennyiben a termelő az általában a belső értékesítési részleget terhelő feladatokkal bízza meg azon, a termékeit forgalmazó társaságot, amelyet gazdaságilag ellenőriz. Továbbá a tőkestruktúra a gazdasági egység fennállásának releváns ténykörülménye. Ráadásul fennállhat egy gazdasági egység, amennyiben a termelő vállalja az áruit forgalmazó társaság feladatait kiegészítő értékesítési feladatok egy részét.

(vö. 177–179. pont)

8.      Mind a levélből, mind a 384/96 dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének szerkezetéből kiderül, hogy az exportár vagy a rendes érték kiigazítása kizárólag csak az árakat, és így az azok összehasonlíthatóságát érintő tényezőkre vonatkozó különbségek figyelembevétele érdekében végezhető el. A kiigazítás indoka a rendes érték és az exportár közötti szimmetria helyreállítása. Ezért ha a kiigazítást indokoltan végezték, ez azt jelenti, hogy az helyreállította ezt a szimmetriát. Ezzel szemben, ha a kiigazítást indokolatlanul végezték el, ez azt jelenti, hogy továbbra is fennmarad a rendes érték és az exportár közötti aszimmetria.

Továbbá csakúgy mint az olyan félnek, aki a 384/96 rendelet 2. cikkének (10) bekezdése alapján a rendes érték és az exportár összehasonlíthatóvá tételének céljából a dömpingkülönbözet meghatározására tekintettel kiigazításokat kér, bizonyítania kell, hogy a kérelme indokolt, az intézmények – amikor úgy ítélik meg, hogy ilyen kiigazítást kell végezniük – kötelessége, hogy olyan bizonyítékokra vagy legalábbis ténykörülményekre támaszkodjanak, amelyek lehetővé teszik azon tényező fennállásának a megállapítását, amely alapján a kiigazítást elvégzik, illetve ennek az árak összehasonlíthatóságára való befolyásának a meghatározását.

(vö. 180., 184., 194–195. pont)

9.      A 384/96 dömpingellenes alaprendelet egyetlen rendelkezése sem kötelezi a közösségi intézményeket arra, hogy a dömpingellenes vám megállapítását megelőző vizsgálattal érintett gazdasági szereplők árakra vonatkozó kötelezettségvállalási felajánlásait elfogadják. Az említett rendeletből inkább az következik, hogy az ilyen kötelezettségvállalások elfogadhatóságát az intézmények a mérlegelési jogkörükön belül határozzák meg.

Az említett alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján a kötelezettségvállalás Bizottság általi elfogadásának alapvető feltétele, hogy „az exportőr elfogadható önkéntes kötelezettségvállalást ajánl fel arra vonatkozóan, hogy az árait felülvizsgálja vagy a […] dömpingáron történő kivitelt leállítja”. Így valamely kötelezettségvállalási felajánlás elutasítása abból a megállapításból adódhat, hogy a minimális importár nem elegendő a dömping káros hatásának a megszüntetéséhez.

(vö. 225., 230. pont)