2013. május 24-én benyújtott kereset – Eleftheriou és Papachristofi kontra Bizottság és EKB

(T-291/13. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Andreas Eleftheriou (Dherynia, Ciprus), Eleni Eleftheriou (Dherynia) és Lilia Papachristofi (Dherynia) (képviselők: C. Paschalides Solicitor és A. Paschalides ügyvéd)

Alperesek: Európai Központi Bank és Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

rendelje el 347 520,68 £ kártérítés megfizetését, mivel a Ciprus és az alperesek közötti, 2013. április 26-i egyetértési megállapodás 1.23–1.27. pontjában meghatározott feltételek olyan követelményeket tartalmaztak, amelyek kellően egyértelműen megsértik a magánszemélyeket védő magasabb rendű jogszabályt, nevezetesen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikkét és az emberi jogok európai egyezménye 1. jegyzőkönyvének 1. cikkét;

nyilvánítsa semmisnek az említett feltételeket, és rendelje el az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés (a továbbiakban: ESM-Szerződés) 14–18. cikkében foglalt pénzügyi segítségnyújtási eszközök 19. szerinti – a Törvényszék ítéletét figyelembe vevő – sürgős felülvizsgálatát annak érdekében, hogy megvalósuljanak a Törvényszék ítéletében foglaltaknak megfelelő módosítások;

annyiban, amennyiben az első kereseti kérelemben foglalt kártérítés nem biztosítja, hogy a releváns feltételeket megsemmisítsék, rendelje el az EUMSZ 263. cikk megsértéséből eredő kár megtérítését.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek öt jogalapra hivatkoznak.

Az első jogalap szerint az egyetértési megállapodás releváns feltételei olyan követelményeket tartalmaztak, amelyek megvalósítják „a magánszemélyeket védő magasabb rendű jogszabály kellően egyértelmű megsértését”¹ , tekintettel arra, hogy:

az említett jogszabály magasabb rendű, mivel a rendelkezés a Chartában és az EJEE-ben szerepel;

a Charta 51. cikkének (1) bekezdése és az EUSZ 6. cikk (2) bekezdése értelmében az alperesek kötelesek tiszteletben tartani és védelmezni a Chartában és az EJEE-ben biztosított jogokat; és

a bankbetétek a Charta 17. cikke és az EJEE 1. jegyzőkönyve 1. cikke értelmében vett tulajdonnak minősülnek.

A második jogalap szerint a következő jogsértések együtt olyan súlyosak voltak, hogy megvalósították a magasabb rendű jogszabály kellően egyértelmű megsértését:

amikor a felpereseket megfosztották a bankbetétjeiktől, nem szerepeltek az acquisban olyan, „jogszabályban foglalt feltételek”, amelyek a Chartával vagy a jegyzőkönyvvel ellentétes, bankbetétektől való megfosztásra vonatkoztak;

a felpereseket „kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítás” nélkül, a Charta 17. cikkét és a jegyzőkönyv 1. cikkét megsértve fosztották meg bankbetétjeiktől;

a bankbetétektől való megfosztás prima facie jogellenes, kivéve ha „az arányosság elvére figyelemmel […] az elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja”² ;

a pániknak és a bankrendszer megrohamozásának az elkerüléséhez fűződő versengő közérdeket nem vették figyelembe a Charta 17. cikke és a jegyzőkönyv 1. cikke értelmében vett közérdek értékelésekor;

a cél nem Ciprus megkárosítása vagy megbüntetése, hanem az volt, hogy a stabilitási támogatással Ciprus és az euróövezet javát szolgálják, és ezzel megkönnyítsék, ne pedig ingataggá tegyék a pénzügyi intézmények helyzetét és a gazdaság életképességét; és

nem ált fenn arányossági kapcsolat a beavatkozás és a jogszerű cél között, mivel a 2012. évi ESM-Szerződés 3. cikke értelmében az ESM eredeti célja az volt, hogy a gazdaság megbénítása nélkül „pénzügyi forrásokat mozgósítson és stabilitási támogatást nyújtson […] a súlyos finanszírozási zavarokkal küzdő, illetve ilyen zavarok veszélyének kitett tagjai számára, amennyiben az egész euróövezet és tagállamai pénzügyi stabilitásának megőrzéséhez feltétlenül szükséges”.

A harmadik jogalap szerint a felperesek betétjeiktől való megfosztása nem volt szükséges és arányos.

A negyedik jogalap szerint végeredményben az alperesek azért idézték elő a felperesek bankbetétjeiktől való megfosztását, mivel – ha nem követtek volna el nyilvánvaló jogsértést – a Chartában és a jegyzőkönyvben foglalt jogok védelmet biztosítottak volna a felperesek bankbetétjeinek, így a felperesek vesztesége kellően közvetlen és előrelátható volt.

Az ötödik jogalap szerint, ha a fenti kérelmek megalapozottak, a releváns feltételeket semmissé kell nyilvánítani annak ellenére, hogy azokat Ciprusnak címezték, mivel azok a felpereseket közvetlenül és személyükben érintik, hiszen a releváns feltételek és azok végrehajtási módja sértik a Szerződést és/vagy az alkalmazására vonatkozó jogszabályt, és/vagy hatáskörrel való visszaélést valósítanak meg, amennyiben bebizonyosodik, hogy a felperesek bankbetétéjeiktől való megfosztása az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésével ellentétes módon jogellenes volt.

____________

¹ Lásd az 5/71. sz., Zuckerfabrik Schoeppenstedt kontra Tanács ügyben 1971. december 2-án hozott ítéletet (EBHT 1971., 975. o.).

² A Charta 52. cikkének (1) bekezdése.