T‑436/10. sz. ügy
(kivonatos közzététel)
HIT Groep BV
kontra
Európai Bizottság
„Verseny – Kartellek – Az előfeszített acél európai piaca – Az árak rögzítése, a piac felosztása és érzékeny kereskedelmi információk cseréje – Az EUMSZ 101. cikk megsértését megállapító határozat – A leányvállalat versenyellenes magatartása anyavállalatnak való betudhatóságára vonatkozó szabályok – Meghatározó befolyás tényleges gyakorlásának vélelme – Észszerű határidő”
Összefoglaló – A Törvényszék (hatodik tanács) 2015. július 15‑i ítélete
1. Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudás – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok – A leányvállalataiban 100%‑os részesedéssel rendelkező anyavállalat által e leányvállalatokra gyakorolt meghatározó befolyás vélelme, ideértve a holding esetét is – Megdönthető jelleg – Az üzletpolitika meghatározása – Esetleges önálló jellegének értékelésére vonatkozó szempontok
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)
2. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Az indokolási kötelezettségnek az adott ügy körülményeire tekintettel való értékelése – Valamennyi releváns ténybeli és jogi elem meghatározásának szükségessége – Hiány
(EUMSZ 296. cikk)
3. Európai uniós jog – Elvek – Arányosság – Terjedelem
4. Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudás – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok – A leányvállalataiban 100%‑os részesedéssel rendelkező anyavállalat által e leányvállalatokra gyakorolt meghatározó befolyás vélelme, ideértve a holding esetét is – Az e vélelmet megdönteni kívánó társaság bizonyítási kötelezettségei – A vélelem megdöntéséhez elégtelen elemek
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)
5. Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudás – A vállalkozás úgynevezett „gazdasági folytonosságának” kritériuma – Feltételek
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)
6. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az alapösszeg kiigazítása – Maximális összeg – Kiszámítás – A figyelembe veendő forgalom – A bírságot kiszabó határozat meghozatalának időpontjában vállalkozásként tevékenykedő gazdasági egységet képező valamennyi társaság összesített forgalma
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)
7. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az alapösszeg kiigazítása – Maximális összeg – Célkitűzések
(EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)
8. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az alapösszeg kiigazítása – Maximális összeg – Kiszámítás – A figyelembe veendő forgalom – A bírság kiszabásának időpontját megelőző üzleti év forgalma – Eszközök összességének átruházása által jellemzett üzleti év – A rendes gazdasági tevékenység utolsó teljes évét jelentő másik korábbi üzleti év forgalmának figyelembevétele – Megengedhetőség holding esetén
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)
9. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az alapösszeg kiigazítása – Engedékenységi szabályok – A bírság alóli mentesítés vagy a bírság csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt – Feltételek – Anyavállalat és leányvállalatok – A gazdasági egységnek az együttműködés időpontjában való fennállásának szükségessége
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény)
10. Verseny – Uniós szabályok – Leányvállalat által elkövetett jogsértés – Az anyavállalatnak való betudás – A bírság megfizetésére vonatkozó egyetemleges kötelezettség – Terjedelem – A jogsértés időszakának egy részében az EUMSZ 101. cikk értelmében egyetlen vállalkozást alkotó, azonban a bírságot kiszabó határozat elfogadása napján e formában már nem létező anyavállalat és leányvállalat – A bírság összegének meghatározására gyakorolt következmények
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)
11. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság kötelezettségei – Észszerű határidő betartása – Értékelési szempontok – Megsértés – Hiány
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet)
12. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság kötelezettségei – Észszerű határidő betartása – Megsértés – Következmények
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet)
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 117–131., 147., 148. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 132. pont)
3. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 133. pont)
4. A versenyszabályok megsértése esetén, amennyiben az anyavállalat 100%‑os részesedéssel rendelkezik leányvállalatának tőkéjében a leányvállalat terhére rótt jogsértés időszakában, a Bizottság jogosan hivatkozik a meghatározó befolyás tényleges gyakorlására vonatkozó vélelemre, és ilyen esetben nem köteles arra, hogy e tekintetben egyéb bizonyítékokat terjesszen elő. Így a Bizottság által előterjesztett kiegészítő bizonyítékok relevanciájának hiánya semmilyen jelentőséggel nem bír az anyavállalat felelőssége tekintetében, mivel a meghatározó befolyás tényleges gyakorlására vonatkozó vélelem elég az anyavállalat felelősségének a megalapozásához, kivéve ha az anyavállalat az említett vélelmet meg tudja dönteni.
E tekintetben az a tény, hogy az anyavállalat holding, és ráadásul nem is folytat gazdasági tevékenységet, nem elég a meghatározó befolyás tényleges gyakorlására vonatkozó vélelem megdöntéséhez, és nem eredményezi a bizonyítási teher megfordulását. Azon tény, hogy az anyavállalat a társasági jellegére és az alapító okiratban foglalt céljára tekintettel csupán a részesedéseit kezeli, irreleváns. Ezenkívül a leányvállalat jogsértő magatartásának az anyavállalatának történő betudásához nem kell bizonyítani, hogy az utóbbi a leányvállalata politikáját egy bizonyos – a jogsértés tárgyát képező – területen befolyásolta. Következésképpen az a tény, hogy az anyavállalat maga nem folytatott gazdasági tevékenységet ezen ágazatban, szintén nem elég a meghatározó befolyás tényleges gyakorlására vonatkozó vélelem megdöntéséhez. Egyébiránt a meghatározó befolyás tényleges gyakorlására vonatkozó vélelem nem dönthető meg önmagában annak a bizonyításával, hogy a leányvállalat a szűkebb értelemben vett üzletpolitikáját – mint például a forgalmazási vagy árstratégiára vonatkozó politikáját – maga irányította anélkül, hogy az anyavállalattól e tekintetben utasításokat kapott volna. Következésképpen a leányvállalat önállósága nem bizonyítható pusztán annak a bizonyításával sem, hogy az a jogsértéssel érintett termékek forgalmazásával kapcsolatos üzletpolitikájának egyes meghatározott vonatkozásait önállóan irányította. Ugyanis, mivel a leányvállalat önállóságát nem kizárólag a vállalkozás működése irányításának vonatkozásában kell vizsgálni, az a tény, hogy a leányvállalat az érintett piacon soha nem alkalmazott az anyavállalat javára sajátos információs politikát, nem elegendő az előbbi önállóságának bizonyításához.
(vö. 138–142., 144., 145. pont)
5. A versenyszabályok hatékony végrehajtása céljából szükségessé válhat az, hogy a kartellt kivételesen ne a kartellben részes vállalkozás eredeti, hanem az új üzemeltetőjének tudják be abban az esetben, ha az új üzemeltető ténylegesen is az eredeti üzemeltető jogutódjának tekinthető, vagyis ha az említett vállalkozást tovább működteti. Így az úgynevezett „gazdasági folytonosság” kritériuma csak akkor játszhat szerepet, ha a vállalkozás üzemeltetéséért felelős jogi személy a jogsértés elkövetése után jogi értelemben megszűnt, vagy valamely vállalkozás belső átszervezésének esetében, ha a vállalkozás eredeti üzemeltetője nem szűnik meg szükségképpen jogi értelemben létezni, azonban már nem végez gazdasági tevékenységet az érintett piacon, az eredeti üzemeltető és a vállalkozás új üzemeltetője közötti strukturális kapcsolatokra tekintettel.
Következésképpen a gazdasági folytonosság kritériuma nem alkalmazható különösen akkor, ha az anyavállalat és leányvállalata már nem képezi ugyanazon csoport részét, de nem szűntek meg létezni, és nem került sor olyan belső átszervezésre, amelynek a keretében az anyavállalatnak strukturális kapcsolatai lennének az átvevővel.
Ugyanis a versenyjogi jogsértésekre vonatkozó szankció és az ahhoz kapcsolódó bírság elrettentő és megtorló hatású is, és a szankció továbbra is kiszabható az anyavállalattal szemben akkor is, ha korlátozta a gazdasági tevékenységét, de fenntartotta a jogi létezését, amely mindig lehetővé teszi a szankcionálását.
(vö. 150., 151., 153., 155. pont)
6. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 161. pont)
7. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 174–177. pont)
8. Ami az „előző üzleti évnek” az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében vett fogalmát illeti, az főszabály szerint az érintett vállalkozásnak a határozat elfogadásának időpontjában megállapítható legutolsó teljes üzleti évét jelenti. Az e rendelkezésben előírt 10%‑os korlát alkalmazásának előfeltétele így egyrészt az, hogy a Bizottságnak rendelkezésére álljon a határozat elfogadásának időpontját megelőző utolsó üzleti év forgalma, és másrészt az, hogy ezen adatok egy tizenkét hónapos időszakon át folytatott rendes gazdasági tevékenységet magában foglaló teljes évre vonatkozzanak.
E tekintetben, bár a bírság felső határának a kiszámításához a Bizottságnak főszabály szerint az érintett vállalkozás által azon teljes üzleti év során elért forgalmat kell figyelembe vennie, amely a bírságot kiszabó határozat elfogadásának időpontjában az utolsónak számít, annak a szabályozásnak a kontextusából és céljaiból azonban, amelynek az említett rendelkezés a részét képezi, az következik, hogy ha a Bizottság határozatának elfogadását megelőző üzleti év forgalma nem képvisel egy tizenkét hónapos időszakon át folytatott rendes gazdasági tevékenységet magában foglaló teljes üzleti évet, és így nem szolgáltat hasznos információt az érintett vállalkozás valós gazdasági helyzetére és a vele szemben megállapítandó bírság megfelelő mértékére vonatkozóan, az említett forgalom nem vehető figyelembe a bírság felső határának meghatározásához. Ezen utóbbi esetben, amely csak rendkívüli körülmények között merül fel, a Bizottságnak a bírság felső határának a kiszámításához azt az utolsó teljes üzleti évet kell figyelembe vennie, amely rendes gazdasági tevékenységet magában foglaló teljes évet tükröz.
Amennyiben a holding rendes tevékenysége abban áll, hogy részesedéseket szerez, azokat megtartja, kamatokat szerez, és e részesedéseket eladja, azon tény, hogy egy ilyen típusú társaság arra szorítkozott, hogy korlátozott pénzügyi tartalékot és minimális forgalmat tartson fenn, nem elegendő ahhoz, hogy döntően bizonyítsa az említett társaság rendes gazdasági tevékenységének fennállását.
(vö. 178–180., 185. pont)
9. A versenyszabályok megsértése esetén csupán egyetlen, a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény (engedékenységi közlemény) alapján a Bizottsággal együttműködő vállalkozás tekintetében csökkenthető e közlemény alapján azon bírság összege, amelyet ezen együttműködés hiányában kiszabtak volna. E csökkentés nem terjeszthető ki olyan társaságra, amely a szóban forgó jogsértés időtartamának egy részében részét alkotta annak a gazdasági egységnek, amelyben valamely vállalkozás részt vett, ám amely már azon időszak alatt nem tartozott e gazdasági egységhez, amikor az együttműködött a Bizottsággal. Az engedékenységi közleménynek az uniós versenyjoggal ellentétes magatartások feltárásának elősegítésére irányuló célkitűzésére figyelemmel, és e jog hatékony alkalmazásának biztosítását tekintetbe véve ugyanis semmi nem igazolja a valamely vállalkozásnak a Bizottsággal való együttműködése alapján nyújtott bírságcsökkentés kiterjesztését egy olyan vállalkozásra, amely ugyan korábban irányítást gyakorolt a szóban forgó jogsértéssel érintett tevékenységi ágazatban, ám ő maga a jogsértés feltárásához nem járult hozzá.
(vö. 196. pont)
10. A versenyszabályok megsértése esetén, ha az anyavállalat nem vett részt ténylegesen a kartellben, és a felelőssége kizárólag a leányvállalatának az említett kartellben való részvételén alapul, az anyavállalat felelőssége pusztán származékos, járulékos és a leányvállalat felelősségétől függő felelősségként értékelendő, és ezért nem haladhatja meg a leányvállalat felelősségét.
Ezen elv azonban nem érinti annak a lehetőségét, hogy abban az esetben, ha két különálló jogi személy – mint például egy anyavállalat és a leányvállalata – a velük szemben bírságot kiszabó határozat meghozatalának időpontjában már nem képez az EUMSZ 101. cikk értelmében vett egyetlen vállalkozást, a bírság összegének a számítása során figyelembe vegyék az őket külön‑külön jellemző tényezőket. Így ebben az esetben e különálló jogi személyek mindegyikének joga van ahhoz, hogy egyedileg alkalmazzák vele szemben a forgalom 10%‑ának felső határát. Ugyanez igaz az engedékenység esetleges kedvezményére, amelyet nem követelhet olyan társaság, amely a szóban forgó jogsértés időtartamának egy részében a valamely vállalkozás által alkotott gazdasági egység részét alkotta, ám amely már azon időszak alatt nem tartozott e gazdasági egységhez, amikor az együttműködött a Bizottsággal.
E tekintetben, amennyiben a jogsértésnek az anyavállalat, illetve leányvállalata vonatkozásában megállapított időtartama közötti esetleges különbségeket megfelelően figyelembe veszik a bírságok alapösszegének kiszámításakor, a forgalmuk 10%‑ának megfelelő felső határ alkalmazásából következő esetleges kiigazítás, valamint az egyiküknek nyújtott esetleges bírságösszeg‑csökkentés nem sérti az egyenlő bánásmód elvét, még akkor sem, ha az anyavállalattal szemben kiszabott bírság végső összege, annak ellenére, hogy vele szemben rövidebb időtartamú jogsértést állapítottak meg, esetleg meghaladja a leányvállalatával szemben kiszabott bírság végső összegét. Ugyanígy az arányosság elvének megsértése sem következhet pusztán az anyavállalattal, illetve leányvállalatával szemben kiszabott bírságok végső összegének különbségére vonatkozó állításból.
(vö. 213–216., 225–228. pont)
11. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 238–241., 259., 260. pont)
12. A versenyjogban a közigazgatási eljárások észszerű határidőn belüli lefolytatása elvének a megsértése kétféle következménnyel járhat.
Egyrészt abban az esetben, ha az észszerű határidő megsértése hatást gyakorolt az eljárás kimenetelére, ez a megtámadott határozat megsemmisítését vonhatja maga után. E tekintetben a versenyszabályok alkalmazását illetően az észszerű határidő túllépése csak a jogsértést megállapító határozat megsemmisítését indokolhatja, és csupán abban az esetben, ha bizonyított, hogy ezen elv megsértése sértette az érintett vállalkozások védelemhez való jogát. Ezen konkrét eseten kívül az észszerű határidőn belüli határozathozatal kötelezettségének megsértése nincs hatással az 1/2003 rendelet szerinti közigazgatási eljárás érvényességére. Mivel azonban a védelemhez való jog tiszteletben tartása a versenyügyekben folytatott közigazgatási eljárásokban alapvető fontosságú, el kell kerülni, hogy e jog orvosolhatatlanul sérüljön a vizsgálati szakasz túlzott elhúzódása miatt, továbbá hogy ez az időtartam megakadályozza az olyan magatartások fennállását cáfoló bizonyítást, amelyek megalapozhatják az érintett vállalkozások felelősségét. Ezért a védelemhez való jog gyakorlása esetleges akadályozásának a vizsgálata nem korlátozódhat arra a szakaszra, amelyben ez a jog ténylegesen érvényesül, vagyis a közigazgatási eljárás második szakaszára, amely a kifogásközléstől a végleges határozat elfogadásáig tart. A védelemhez való jog hatékonysága esetleges gyengülésének forrására vonatkozó vizsgálatnak ezen eljárás egészére ki kell terjednie, figyelembe véve annak teljes időtartamát.
Másrészt abban az esetben, ha az észszerű határidő megsértése nem gyakorol hatást az eljárás kimenetelére, e jogsértés azt eredményezheti, hogy az uniós bíróság a korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása keretében a közigazgatási eljárás észszerű határidejének a túllépéséből eredő jogsértés megfelelő orvoslásaként adott esetben csökkenti a kiszabott bírság összegét.
(vö. 242–246. pont)