A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2007. december 13.
F‑65/05. sz. ügy
Paulo Sequeira Wandschneider
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés – A 2003. évi értékelési időszak – Megsemmisítés iránti kereset – Indokolás – Nyilvánvaló értékelési hiba”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben P. Sequeira Wandschneider többek között a 2003. január 1‑je és december 31. közötti időszakra vonatkozó szakmai előmeneteli jelentésének megsemmisítését, valamint a 2003. évi szakmai előmeneteli jelentés miatt őt ért vagyoni és nem vagyoni kár megtérítéseként, a felemelés lehetőségének fenntartása mellett, a Bizottságnak 2500 euró összeg megfizetésére való kötelezését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Elkészítés – Késedelem
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
2. Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés – Az ellenjegyző közreműködése az értékelési eljárásban
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
3. Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés – Az értékelési vegyes bizottság összetétele
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
4. Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés – A fellebbviteli értékelő szerepe
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
5. Tisztviselők – Értékelés – A védelemhez való jog tiszteletben tartása
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
6. Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés – A korábbi értékeléshez képest kedvezőtlenebb értékelés
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
1. Az értékelő jelentést csak kivételes körülmények között lehet önmagában amiatt megsemmisíteni, hogy késedelmesen készítették el. Jóllehet az értékelő jelentés elkészítése során felmerült késedelem adott esetben kártérítéshez való jogot keletkeztethet az érintett tisztviselő javára, ez a késedelem nem érintheti az értékelő jelentés érvényességét, következésképpen pedig a megsemmisítését sem indokolhatja.
Az értékelési eljárás vonatkozásában valamely kötelezettség megsértése csak abban az esetben minősül olyan lényeges szabálytalanságnak, amely érintheti az értékelő jelentés érvényességét, ha e szabálytalanság hiányában a végleges értékelő jelentésnek eltérő volna a tartalma.
(lásd a 37. és 39. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑212/97. sz., Hubert kontra Bizottság ügyben 1999. március 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑41. o. és II‑185. o.) 53. pontja, valamint T‑278/01. sz., Den Hamer kontra Bizottság ügyben 2003. május 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑139. o. és II‑665. o.) 32. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. A személyzeti szabályzat 43. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései 2. cikkének (3) bekezdéséből, amely szerint az ellenjegyző ellenjegyzi a korábban az értékelő által elkészített szakmai előmeneteli jelentést, és az említett végrehajtási rendelkezések 8. cikke (8) bekezdésének első albekezdéséből, amely szerint az értékelő és az ellenjegyző véglegesítik ezt a jelentést, az következik, hogy az ellenjegyzőt a szó legteljesebb értelmében vett értékelőnek kell tekinteni. Következésképpen az a körülmény, hogy valamely informatikai rendszerben az a megjegyzés szerepel, hogy az értékelő befejezte az értékelést nem használható fel azon következtetés levonására, hogy az értékelő átadta a feladatait az ellenjegyzőnek.
(lásd az 51. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑43/04. sz., Fardoom és Reinard kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑329. o. és II‑1465. o.) 64. pontja.
3. Az értékelési vegyes bizottság ülésén – amelynek során a tisztviselőnek a rá vonatkozó szakmai előmeneteli jelentés elleni fellebbezését vizsgálták – egy olyan tag jelenléte, akivel az említett tisztviselő korábban feszült viszonyban állt, nem befolyásolhatja ezen tag függetlenségét, mivel ő az említett bizottságnak csak póttagja volt, így nem vett részt a szavazásban, és semmi nem utal arra, hogy pusztán a jelenlétével befolyásolhatta volna ezen szavazás kimenetelét. Ugyanez arra a második tagra is érvényes, aki az ülés előtt az e tisztviselőt kritizáló feljegyzést kapott az első tagtól, mivel ez nem elegendő annak megállapításához, hogy ez a második tag, akár hallgatólagosan is, egyetértett volna ezen feljegyzés tartalmával, valamint a bizottság harmadik tagjára is, akinek ugyanaz az ellenjegyzője, mint ezen tisztviselőnek, mivel ez nem jár azzal, hogy ezen tagnak nem lett volna lehetősége független véleményt adni, mivel a személyzeti szabályzat 43. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései 9. cikke (7) bekezdése első albekezdésének megfelelően a bizottság véleményét a munkakört betöltő személy, az értékelő, az ellenjegyző és a fellebbviteli értékelő számára a bizottság egyes tagjai által elfoglalt álláspontok feltüntetése nélkül továbbítják.
(lásd a 64–66. pontot)
4. A személyzeti szabályzat 43. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései 9. cikke (7) bekezdésének második albekezdéséből következik, hogy a fellebbviteli értékelő szerepét nem szabad összetéveszteni az értékelő vagy az ellenjegyző szerepével, ennélfogva a fellebbviteli értékelő – abban az esetben, ha az értékelési vegyes bizottság nem intézett hozzá ajánlásokat – a szakmai előmeneteli jelentés végleges elfogadására is szorítkozhat anélkül, hogy a határozatát részletes indokolással kellene ellátnia.
(lásd a 77. pontot)
5. A védelemhez való jog a közösségi jog alapelve, és tiszteletben tartását minden olyan eljárásban biztosítani kell, amelyet valamely személy ellen indítanak, és amely neki sérelmet okozó aktushoz vezethet. Ez az elv előírja, hogy az érintett személynek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy megfelelően kifejthesse az álláspontját azon tényekkel kapcsolatban, amelyeket a meghozandó aktusban e személy terhére lehet elfogadni. Ez a cél többek között a személyzeti szabályzat 43. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései útján érhető el, amelynek a kontradiktórius eljárás elvének betartása a célja a tisztviselők értékelési eljárásának egésze során. Az a felperes, aki ezen eljárás bármely szakaszában előterjeszthette volna a kifogásait, nem állíthatja, hogy megsértették a védelemhez való jogait.
(lásd a 87–90. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 234/84. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1986. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT 1986., 2263. o.) 27. pontja; C‑458/98. P. sz., Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ügyben 2000. október 3‑án hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑8147. o.) 99. pontja; C‑288/96. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2000. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑8237. o.) 99. pontja; C‑344/05. P. sz., Bizottság kontra De Bry ügyben 2006. november 9‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑10915. o.) 37. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑277/03. sz., Vlachaki kontra Bizottság ügyben 2005. március 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑57. o. és II‑243. o.) 64. pontja.
6. Az adminisztráció köteles az értékelő jelentést kellően és részletesen indokolni, és az érdekelt számára lehetővé tenni, hogy ezzel az indokolással szemben észrevételeket tegyen; ezeknek a követelményeknek a tiszteletben tartása még fontosabb, ha az értékelés kedvezőtlenebb a korábbi értékelésnél. Az adminisztrációnak a tisztviselő alkalmasságára vonatkozó megjegyzései kellően pontosaknak és érvekkel jól alátámasztottaknak minősülnek, ha azok lehetővé teszik a tisztviselő számára annak megértését, hogy a kedvezőtlenebb osztályzat a tisztviselőnél a referencia‑időszak során mutatkozott hiányosságok közvetlen következménye.
A szakmai előmeneteli jelentések elkészítésekor az ilyen jelentésben szereplő szöveges megjegyzések szerepe a pontokban kifejezett értékelések indokolása. E szöveges megjegyzések szolgálnak az értékelés alapjául, amely e megjegyzések számszerű átiratát képezi, és lehetővé teszi a tisztviselő számára a kapott osztályzat megértését. Következésképpen az ilyen jelentésben a szöveges megjegyzéseknek az odaítélt pontszámokkal koherenseknek kell lenniük. Tekintettel az általuk értékelendő személyek munkájának értékelése során az értékelők rendelkezésére álló széles mérlegelési jogkörre, az értékelő jelentésben az összhang esetleges hiánya csak akkor indokolhatja a jelentés megsemmisítését, ha ezen összhang hiánya nyilvánvaló.
(lásd a 96., 112. és 116. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑1/91. sz., Della Pietra kontra Bizottság ügyben 1992. július 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2145. o.) 30. és 32. pontja; a fent hivatkozott Hubert kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 79. pontja; a fent hivatkozott Den Hamer kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 69. pontja; T‑73/05. sz., Magone kontra Bizottság ügyben 2006. május 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑107. o. és II‑A‑2‑485. o.) 53. pontja, valamint T‑173/04. sz., Carius kontra Bizottság ügyben 2006. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑243. o. és II‑A‑2‑1269. o.) 106. pontja.