Language of document : ECLI:EU:C:2012:141

C‑162/10. sz. ügy

Phonographic Performance (Ireland) Limited

kontra

Írország és Attorney General

(a High Court [Commercial Division] [Írország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Szerzői és szomszédos jogok – 2006/115/EK irányelv – 8. és 10. cikk – A »felhasználó« és a »nyilvánossághoz közvetítés« fogalma – Hangfelvételeknek szállodai szobákban elhelyezett televízió‑, illetve rádiókészülékek segítségével történő közvetítése”

Az ítélet összefoglalása

1.        Jogszabályok közelítése – Szerzői jog és szomszédos jogok – 2006/115 irányelv – Oltalom alatt álló művek bérleti és haszonkölcsönzési joga – Sugárzás és nyilvánossághoz közvetítés – Nyilvánossághoz közvetítést megvalósító felhasználó – Fogalom

(2006/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk, (2) bekezdés)

2.        Jogszabályok közelítése – Szerzői jog és szomszédos jogok – 2006/115 irányelv – Oltalom alatt álló művek bérleti és haszonkölcsönzési joga – Sugárzás és nyilvánossághoz közvetítés – Méltányos díjazás

(2006/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk, (2) bekezdés)

3.        Jogszabályok közelítése – Szerzői jog és szomszédos jogok – 2006/115 irányelv – Oltalom alatt álló művek bérleti és haszonkölcsönzési joga – Sugárzás és nyilvánossághoz közvetítés – Nyilvánossághoz közvetítést megvalósító felhasználó – Fogalom

(2006/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk, (2) bekezdés)

4.        Jogszabályok közelítése – Szerzői jog és szomszédos jogok – 2006/115 irányelv – Oltalom alatt álló művek bérleti és haszonkölcsönzési joga – Sugárzás és nyilvánossághoz közvetítés – Méltányos díjazás – Korlátok – Magáncélú felhasználás

(2006/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk, (2) bekezdés és 10. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

1.        Az a szállodaüzemeltető, aki a szállodai szobákban televízió‑, illetve rádiókészülékeket biztosít, amelyekhez sugárzott jelet továbbít, a szellemi tulajdon területén a bérleti jogról, a haszonkölcsönzési jogról és a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében olyan felhasználónak minősül, aki nyilvánossághoz közvetíti a sugárzott hangfelvételeket.

A szállodai vendégek – jóllehet a hangfelvételek vivőjelének kiterjedési területén belül vannak – csak a szállodaüzemeltető tudatos beavatkozásának köszönhetően élvezhetik a hangfelvételeket. A szállodaüzemeltető szerepe tehát megkerülhetetlen. A szállodai vendégek továbbá meghatározatlan számú lehetséges címzetteknek minősülnek, mivel a vendégeknek a szállodai szolgáltatásokhoz való hozzáférése főszabály szerint az egyes vendégek egyéni döntésén alapul, és azt csak az adott szálloda fogadóképessége korlátozza. Ilyen esetben tehát „általánosságban meghatározott személyekről” van szó. Egyébiránt a szállodai vendégek viszonylag jelentős számú személynek minősülnek, és ezért nyilvánosságnak tekintendők. Végül a szállodai vendégek „célzott” és „fogékony” közönségnek minősülnek. A szállodaüzemeltető arra irányuló cselekménye ugyanis, hogy a sugárzott művet hozzáférhetővé tegye a vendégei számára, olyan kiegészítő szolgáltatásnyújtásnak tekintendő, amely hatással van a szálloda kategóriabesorolására, és ezáltal a szobák árára. Ezenkívül arra is alkalmas, hogy e kiegészítő szolgáltatás iránt további érdeklődő vendégeket szerezzen. Ebből következően a hangfelvételek szállodaüzemeltető általi sugárzásának haszonszerző jellege van.

(vö. 40–45., 47. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        Az a szállodaüzemeltető, aki a szállodai szobákban televízió‑, illetve rádiókészülékeket biztosít, amelyekhez sugárzott jelet továbbít, a szellemi tulajdon területén a bérleti jogról, a haszonkölcsönzési jogról és a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése alapján köteles a műsorsugárzó által fizetett díjazáson felül méltányos díjat fizetni a sugárzott hangfelvételek közvetítéséért.

Amikor ugyanis a szállodaüzemeltető sugárzott hangfelvételt közvetít a szállodai szobákban, akkor ezt a hangfelvételt önálló módon használja fel, és az eredeti közvetítéssel célba vett közönségtől eltérő és ahhoz képest további közönség számára közvetíti azt. Ezenkívül a szállodaüzemeltető ezzel a közvetítéssel olyan gazdasági előnyre tesz szert, amely független a műsorsugárzó, illetve a hangfelvétel‑előállító bevételétől.

Az uniós jogalkotó az „egyszeri” szónak az irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében történő használatával azt kívánta hangsúlyozni, hogy a tagállamok nem kötelesek azt előírni, hogy a felhasználó ugyanazért a nyilvánossághoz közvetítésért több külön díjazást fizessen, és így ezt az egyszeri díjazást – amint az e rendelkezés második mondatából egyértelműen kitűnik – fel kell osztani a méltányos díjazás egyes kedvezményezettjei, azaz az előadóművészek és hangfelvétel‑előállítók között. A „vezeték nélküli sugárzása vagy egyéb módon a nyilvánossághoz közvetítése” kifejezésben szereplő „vagy” mellérendelő kötőszót úgy kell értelmezni, hogy mind a sugárzás, mind a nyilvánossághoz közvetítés esetében díjazást kell fizetni.

(vö. 51., 54., 55. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.        Az a szállodaüzemeltető, aki a szállodai szobákban nem televízió‑, illetve rádiókészülékeket biztosít, amelyekhez sugárzott jelet továbbít, hanem egyéb berendezést, valamint e berendezésen lejátszható, illetve meghallgatható, analóg vagy digitális formátumú hangfelvételeket bocsát rendelkezésre, a szellemi tulajdon területén a bérleti jogról, a haszonkölcsönzési jogról és a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében olyan felhasználónak minősül, aki nyilvánossághoz közvetíti a hangfelvételeket. Ennélfogva köteles az említett hangfelvételek közvetítéséért e rendelkezés értelmében vett „méltányos díjat” fizetni.

(vö. 69. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

4.        A szellemi tulajdon területén a szellemi tulajdon területén a bérleti jogról, a haszonkölcsönzési jogról és a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló 2006/115 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének a) pontja, amely megengedi az ezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében foglalt, méltányos díjazásra vonatkozó jog korlátozását, magáncélú felhasználás esetén nem teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy az említett irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében a hangfelvétel nyilvános közvetítését megvalósító szállodaüzemeltetőt mentesítsék a méltányos díj fizetésére vonatkozó kötelezettség alól.

E tekintetben annak eldöntésénél, hogy a szállodaüzemeltető hivatkozhat‑e az említett irányelv 10. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett, „magáncélú felhasználáson” alapuló korlátozásra, nem annak van jelentősége, hogy a szállodai vendégek a művet magáncélra használják‑e fel, hanem hogy maga a szállodaüzemeltető magáncélra használja‑e fel a művet.

(vö. 71., 77. pont és a rendelkező rész 4. pontja)