CURIA - Documents

Home > Search form > List of results > Documents

Start printing

Language of document : ECLI:EU:C:2017:981

C–434/15. sz. ügy

Asociación Profesional Elite Taxi

kontra

Uber Systems Spain SL

(a Juzgado de lo Mercantil n° 3 de Barcelona által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – EUMSZ 56. cikk – Az EUMSZ 58. cikk (1) bekezdése – A közlekedés területén nyújtott szolgáltatások – 2006/123/EK irányelv – Belső piaci szolgáltatások – 2000/31/EK irányelv – 98/34/EK irányelv – Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások – Közvetítői szolgáltatás, amely egy okostelefonos alkalmazás segítségével lehetővé teszi a saját gépjárművüket használó, nem hivatásos sofőrök és a városon belüli helyváltoztatást igénylő személyek díjazás ellenében történő összekapcsolását – Engedélyre vonatkozó követelmény”

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2017. december 20.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – A nemzeti bíróság hatásköre – A jogvita tényállásának megállapítása és értékelése – A Bíróságnak a nemzeti bíróság által megállapított tények uniós jog alapján történő minősítésére vonatkozó hatásköre

(EUMSZ 267. cikk)

2. Jogszabályok közelítése – Elektronikus kereskedelem – 2000/31 irányelv – Hatály – Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások – Fogalom – Olyan közvetítői szolgáltatás, mint az UberPop, amely egy okostelefonos alkalmazás segítségével lehetővé teszi a saját gépjárművüket használó, nem hivatásos sofőrök és a városon belüli helyváltoztatást igénylő személyek díjazás ellenében történő összekapcsolását – Kizártság

(a 98/48 irányelvvel módosított 98/34 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, 2. pont, 2000/31 európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikk, a) pont, és 2006/123 európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikk, (2) bekezdés, d) pont)

3. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Belső piaci szolgáltatások – 2006/123 irányelv – Hatály – A közlekedés területén nyújtott szolgáltatások – Fogalom – Olyan közvetítői szolgáltatás, mint az UberPop, amely egy okostelefonos alkalmazás segítségével lehetővé teszi a saját gépjárművüket használó, nem hivatásos sofőrök és a városon belüli helyváltoztatást igénylő személyek díjazás ellenében történő összekapcsolását – Kizártság

4. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – A Szerződés rendelkezései – Hatály – Az EUMSZ 58. cikk (1) bekezdése értelmében vett, közlekedés területén nyújtott szolgáltatások – Fogalom – Olyan közvetítői szolgáltatás, mint az UberPop, amely egy okostelefonos alkalmazás segítségével lehetővé teszi a saját gépjárművüket használó, nem hivatásos sofőrök és a városon belüli helyváltoztatást igénylő személyek díjazás ellenében történő összekapcsolását – Bennfoglaltság – Következmény – Az említett szolgáltatás kizárása az EUMSZ 56. cikk, a 2006/123 és a 2000/31 irányelv hatálya alól

(EUMSZ 56. cikk és EUMSZ 58. cikk, (1) bekezdés; a 98/48 irányelvvel módosított 98/34 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, 2. pont, 2000/31 európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikk, a) pont, és 2006/123 európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikk, (2) bekezdés, d) pont)

1. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság egyértelművé tette, amint az a jelen ítélet 17. pontjából is kitűnik, hogy kérdései nem az alapeljárás tényállásának megállapítására vagy értékelésére vonatkoznak, hanem kizárólag a szóban forgó szolgáltatás jogi minősítésére. Az említett bíróság által megállapított tények uniós jog alapján történő minősítése azonban e jog értelmezését feltételezi, amely értelmezés tekintetében a Bíróság az EUMSZ 267. cikkben meghatározott eljárás keretében hatáskörrel bír (lásd ebben az értelemben: 2015. december 3‑i Banif Plus Bank ítélet, C‑312/14, EU:C:2015:794, 51. és 52. pont). Ennélfogva a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az elé terjesztett kérdések elbírálására.

(lásd: 20., 21. pont)

2. Így egy olyan közvetítői szolgáltatás, amely lehetővé teszi egy okostelefonos alkalmazás segítségével a közlekedési szolgáltatás lefoglalásával kapcsolatos információknak az utas és a szállítást végző, saját gépjárművét használó, nem hivatásos sofőr közötti közvetítését, főszabályként megfelel azon feltételeknek, melyek alapján „az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősíthető a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében. Ez a közvetítői szolgáltatás, a 98/34 irányelv említett rendelkezésében szereplő meghatározás szerint, egy „általában térítés ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtott szolgáltatás”.

Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy az olyan szolgáltatás, mint az alapügy tárgyát képező, nem merül ki egy olyan közvetítői szolgáltatás nyújtásában, amely a saját gépjárművüket használó, nem hivatásos sofőröket és a városon belüli helyváltoztatást igénylő személyeket egy okostelefonos alkalmazás segítségével kapcsolja össze. Ugyanis a kérdést előterjesztő bíróság által felvázolthoz hasonló helyzetben, ahol a személyek szállítását saját gépjárművüket használó, nem hivatásos sofőrök biztosítják, ezen közvetítői szolgáltatás nyújtója egyben létrehoz egy városi közlekedési szolgáltatáskínálatot, amelyet többek között olyan informatikai eszközök révén tesz elérhetővé, mint az alapügy tárgyát képező alkalmazás, és amely általános működését a városon belüli helyváltoztatáshoz e szolgáltatást igénybe venni szándékozó személyek javára szervezi meg. E tekintetben kitűnik a Bíróságnak rendelkezésére álló információkból, hogy az Uber közvetítői szolgáltatása azon saját gépjárművüket használó, nem hivatásos sofőrök kiválasztásán alapul, akik számára e társaság egy olyan alkalmazást biztosít, amely nélkül egyfelől e sofőrök nem tudnák nyújtani a közlekedési szolgáltatásokat, és másfelől a városon belüli helyváltoztatást igénylő személyek nem tudnák az említett sofőrök szolgáltatásait igénybe venni. Ezenfelül az Uber döntő befolyást gyakorol az ilyen sofőrök által nyújtott szolgáltatás feltételeire. Ez utóbbi pontot illetően kifejezetten úgy tűnik, hogy az Uber az azonos nevű alkalmazáson keresztül megállapítja legalább a legmagasabb fuvardíjat, hogy e társaság e díjat beszedi az ügyféltől, majd annak egy részét a gépjármű nem hivatásos sofőrjének kifizeti, valamint hogy bizonyos mértékű ellenőrzést gyakorol a gépjárművek és sofőrjeik minőségét, és ez utóbbiak magatartását illetően, amely adott esetben a kizárásukhoz vezethet.

Ez a közvetítői szolgáltatás tehát tekinthető egy átfogó szolgáltatás szerves részének, amely átfogó szolgáltatás fő eleme egy közlekedési szolgáltatás, és ennélfogva nem a 98/34 irányelv 1. cikkének 2., a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontjában hivatkozott pontja szerinti, „az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősül, hanem a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerinti, „a közlekedés területén nyújtott szolgáltatásnak”. Következésképpen a 2000/31 irányelv nem alkalmazható az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló közvetítői szolgáltatásra.

(lásd: 35., 37–40. és 42. pont)

3. Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy az olyan szolgáltatás, mint az alapügy tárgyát képező, nem merül ki egy olyan közvetítői szolgáltatás nyújtásában, amely a saját gépjárművüket használó, nem hivatásos sofőröket és a városon belüli helyváltoztatást igénylő személyeket egy okostelefonos alkalmazás segítségével kapcsolja össze. Ugyanis a kérdést előterjesztő bíróság által felvázolthoz hasonló helyzetben, ahol a személyek szállítását saját gépjárművüket használó, nem hivatásos sofőrök biztosítják, ezen közvetítői szolgáltatás nyújtója egyben létrehoz egy városi közlekedési szolgáltatáskínálatot, amelyet többek között olyan informatikai eszközök révén tesz elérhetővé, mint az alapügy tárgyát képező alkalmazás, és amely általános működését a városon belüli helyváltoztatáshoz e szolgáltatást igénybe venni szándékozó személyek javára szervezi meg. E tekintetben kitűnik a Bíróságnak rendelkezésére álló információkból, hogy az Uber közvetítői szolgáltatása azon saját gépjárművüket használó, nem hivatásos sofőrök kiválasztásán alapul, akik számára e társaság egy olyan alkalmazást biztosít, amely nélkül egyfelől e sofőrök nem tudnák nyújtani a közlekedési szolgáltatásokat, és másfelől a városon belüli helyváltoztatást igénylő személyek nem tudnák az említett sofőrök szolgáltatásait igénybe venni. Ezenfelül az Uber döntő befolyást gyakorol az ilyen sofőrök által nyújtott szolgáltatás feltételeire. Ez utóbbi pontot illetően kifejezetten úgy tűnik, hogy az Uber az azonos nevű alkalmazáson keresztül megállapítja legalább a legmagasabb fuvardíjat, hogy e társaság e díjat beszedi az ügyféltől, majd annak egy részét a gépjármű nem hivatásos sofőrjének kifizeti, valamint hogy bizonyos mértékű ellenőrzést gyakorol a gépjárművek és sofőrjeik minőségét, és ez utóbbiak magatartását illetően, amely adott esetben a kizárásukhoz vezethet.

Ez a közvetítői szolgáltatás tehát tekinthető egy átfogó szolgáltatás szerves részének, amely átfogó szolgáltatás fő eleme egy közlekedési szolgáltatás, és ennélfogva nem a 98/34 irányelv 1. cikkének 2., a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontjában hivatkozott pontja szerinti, „az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősül, hanem a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerinti, „a közlekedés területén nyújtott szolgáltatásnak”. Az ilyen szolgáltatás, amennyiben a „közlekedés területén nyújtott szolgáltatásnak” minősül, nem tartozik a 2006/123 irányelv hatálya alá sem, mivel az ilyen szolgáltatások ezen irányelv 2. cikk (2) bekezdésének d) pontja értelmében az említett irányelv hatálya alól kifejezetten kizárt szolgáltatások közé tartoznak.

(lásd: 37–40., 43. pont)

4. Az EUMSZ 58. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUMSZ 56. cikket, a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12‑i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke d) pontját, az 1998. július 20‑i 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról [helyesen: a műszaki szabványok és szabályok, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén alkalmazott információszolgáltatási eljárás megállapításáról] szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének 2. pontját, amelyre a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8‑i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”) 2. cikkének a) pontja hivatkozik, úgy kell értelmezni, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló közvetítői szolgáltatást, melynek célja egy okostelefonos alkalmazás segítségével a saját gépjárművüket használó, nem hivatásos sofőrök és a városon belüli helyváltoztatást igénylő személyek díjazás ellenében történő összekapcsolása, úgy kell tekinteni, hogy az elválaszthatatlanul kapcsolódik egy közlekedési szolgáltatáshoz, és ennélfogva a közlekedés területén nyújtott szolgáltatásnak minősül az EUMSZ 58. cikk (1) bekezdése értelmében. Az ilyen szolgáltatást következésképpen ki kell zárni az EUMSZ 56. cikk, a 2006/123 irányelv és a 2000/31 irányelv hatálya alól.

Ugyanis a kérdést előterjesztő bíróság által felvázolthoz hasonló helyzetben, ahol a személyek szállítását saját gépjárművüket használó, nem hivatásos sofőrök biztosítják, ezen közvetítői szolgáltatás nyújtója egyben létrehoz egy városi közlekedési szolgáltatáskínálatot, amelyet többek között olyan informatikai eszközök révén tesz elérhetővé, mint az alapügy tárgyát képező alkalmazás, és amely általános működését a városon belüli helyváltoztatáshoz e szolgáltatást igénybe venni szándékozó személyek javára szervezi meg. E tekintetben kitűnik a Bíróságnak rendelkezésére álló információkból, hogy az Uber közvetítői szolgáltatása azon saját gépjárművüket használó, nem hivatásos sofőrök kiválasztásán alapul, akik számára e társaság egy olyan alkalmazást biztosít, amely nélkül egyfelől e sofőrök nem tudnák nyújtani a közlekedési szolgáltatásokat, és másfelől a városon belüli helyváltoztatást igénylő személyek nem tudnák az említett sofőrök szolgáltatásait igénybe venni. Ezenfelül az Uber döntő befolyást gyakorol az ilyen sofőrök által nyújtott szolgáltatás feltételeire. Ez utóbbi pontot illetően kifejezetten úgy tűnik, hogy az Uber az azonos nevű alkalmazáson keresztül megállapítja legalább a legmagasabb fuvardíjat, hogy e társaság e díjat beszedi az ügyféltől, majd annak egy részét a gépjármű nem hivatásos sofőrjének kifizeti, valamint hogy bizonyos mértékű ellenőrzést gyakorol a gépjárművek és sofőrjeik minőségét, és ez utóbbiak magatartását illetően, amely adott esetben a kizárásukhoz vezethet.

(lásd: 38–40., 48. pont és a rendelkező rész)