A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2008. december 4.
F‑6/08. sz. ügy
Jessica Blais
kontra
Európai Központi Bank (EKB)
„Közszolgálat – Az EKB személyi állománya – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – Az EKB alkalmazási feltételeinek 17. cikkében előírt feltételek – A felperes költségviselésre való kötelezése – Méltányossági követelmények – Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a”
Tárgy: Az EK‑Szerződéshez mellékelt, a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 36.2. cikke alapján benyújtott kereset, amelyben J. Blais az Európai Központi Bank 2007. augusztus 15‑én hozott – az Európai Központi Bank elnökének 2007. november 8‑i határozatával megerősített – azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben a felperestől megtagadta a külföldi munkavégzési támogatás nyújtását.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes a saját költségein túl köteles viselni az Európai Központi Bank részéről felmerült költségek felét. Az Európai Központi Bank viseli saját költségei felét.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Az Európai Központi Bank alkalmazottai – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A biztosítás feltételei – Az alkalmazási hely szerinti tagállam állampolgárságával rendelkező tisztviselők
(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés; az Európai Központi Bank személyi állományának alkalmazási feltételei, 17. cikk, első bekezdés)
2. Tisztviselők – Az Európai Központi Bank alkalmazottai – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A biztosítás feltételei – Az alkalmazási hely szerinti tagállam állampolgárságával rendelkező tisztviselők
(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés; az Európai Központi Bank személyi állományának alkalmazási feltételei, 17. cikk)
3. Tisztviselők – Az Európai Központi Bank alkalmazottai – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A biztosítás feltételei – Az alkalmazási hely szerinti tagállam állampolgárságával rendelkező kettős állampolgárok
(Az Európai Központi Bank személyi állományának alkalmazási feltételei, 17. cikk)
4. Eljárás – Költségek – Teher – A méltányossági követelmények figyelembevétele
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 87. cikk, 2. §)
1. A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének mintájára az Európai Központi Bank személyi állománya alkalmazási feltételeinek 17. cikke a külföldi munkavégzési támogatás nyújtását a lakóhelyre vonatkozó negatív feltételtől teszi függővé, azaz attól, hogy az érintettnek a szolgálatba lépését megelőzően meghatározott időszak alatt nem az alkalmazási hely szerinti államban volt a szokásos lakóhelye. Ezt az időszakot különbözően határozzák meg aszerint, hogy a személyi állomány érintett tagja állampolgára‑e, vagy állampolgára volt‑e annak az államnak, amelynek területén az alkalmazási helye található. Az alkalmazási feltételek 17. cikke első bekezdésének i. pontja szerint külföldi munkavégzési támogatásra jogosultak a személyi állomány azon tagjai, akik nem állampolgárai és soha nem is voltak állampolgárai annak az államnak, amelynek területén az alkalmazási helyük található, kivéve ha a szolgálatba lépésük időpontját megelőző hat hónappal záródó ötéves időszakban szokásos lakóhellyel rendelkeztek, illetve főfoglalkozásként végzett tevékenységet folytattak ezen állam területén. Ezzel szemben az alkalmazási feltételek 17. cikke első bekezdésének ii. pontja szerint a személyi állomány azon tagjai, akik azon állam állampolgárai vagy volt állampolgárai, amelynek területén alkalmazzák őket, csak akkor jogosultak a külföldi munkavégzési támogatásra, ha a szolgálatba lépésük napjával végződő tízéves időszakban a szokásos lakóhelyük ezen állam területén kívül volt.
A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő külföldi munkavégzési támogatás célja azoknak a rendkívüli terheknek és hátrányoknak a kiegyenlítése, amelyek abból adódnak, hogy a tisztviselő feladatkörét olyan országban látja el huzamosan, amelyhez szolgálatba lépése előtt nem fűzte, vagy már nem fűzte tartós kötelék. Ez – analógia útján – az Európai Központi Bank személyi állományának tagjaira is vonatkozik. Emiatt ellentétes a külföldi munkavégzési támogatás céljával az EKB személyi állománya alkalmazási feltételei 17. cikkének minden olyan értelmezése, amely kizárja a külföldi munkavégzési támogatás kedvezményéből a személyi állomány ilyen helyzetben lévő tagjait. Márpedig ez volna helyzet az alkalmazási feltételek 17. cikke első bekezdésének ii. pontjában meghatározott szolgálatba lépés olyan értelmezése esetén, amely szerint az kizárólag a személyi állomány tagjaként való szolgálatba lépést jelölheti. Mivel ugyanis ez a rendelkezés azt írja elő, hogy az érintett szokásos lakóhelye a teljes referencia‑időszakban az alkalmazási hely szerinti államon kívül legyen, amennyiben az említett rendelkezés ii. pontjának hatálya alá tartozó személy felvételét – vagyis azét, aki az alkalmazási hely államának állampolgára vagy volt állampolgára – akár egy évnél rövidebb időtartamú szerződés előzné meg, az már elegendő volna ahhoz, hogy a személyi állomány e tagja – aki a szolgálatba lépése előtt kénytelen lett volna áthelyezni a szokásos lakóhelyét az alkalmazási hely szerinti államba – automatikusan meg legyen fosztva attól a lehetőségtől, hogy külföldi munkavégzési támogatásban részesüljön, jóllehet a rövid időre felvett szerződéses alkalmazottként való felvételét megelőző tíz évben nem az alkalmazási hely szerinti államban volt a szokásos lakóhelye.
Ebből következően az alkalmazási feltételek 17. cikke első bekezdése ii. pontjának értelmében vett szolgálatba lépésen az Európai Központi Banknál való első szolgálatba lépést kell érteni, függetlenül az érintett és az Európai Központi Bank által megkötött munkaszerződés jellegétől.
(lásd az 54., 55., 72. és 75. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 330/85. sz., Richter kontra Bizottság ügyben 1986. november 13‑án hozott ítéletének (EBHT 1986., 3439. o.) 6. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑4/92. sz., Vardakas kontra Bizottság ügyben 1993. március 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑357. o.) 39. pontja; T‑72/94. sz., Diamantaras kontra Bizottság ügyben 1995. december 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑285. o. és II‑865. o.) 48. pontja.
2. A külföldi munkavégzési támogatáshoz való jog fennállásának meghatározása keretében a szokásos lakóhely, amelyre – a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésére vonatkozó analógia útján – az Európai Központi Bank személyi állománya alkalmazási feltételeinek 17. cikke utal, annak a helynek felel meg, amelyet az érintett érdekeltségeinek állandó vagy szokásos központjaként a tartósság igényével kijelölt. A szokásos lakóhely hiányára vonatkozó feltételt az ügy összes lényeges ténybeli elemének figyelembevételével kell értékelni. A külföldi munkavégzés fogalma ugyanis az érintett egyéni helyzetétől függ, különösen attól, hogy az utóbbi annak ellenére, hogy az alkalmazási hely szerinti tagállam állampolgára, ténylegesen megszakította‑e a társadalmi és szakmai kapcsolatait az említett állammal azáltal, hogy a szokásos lakóhelyét teljesen és hosszú időre az említett állam területén kívülre helyezte át.
A lakóhely fő kritériumainak a tényleges lakóhely, a szakmai tevékenység és a személyes kapcsolatok minősülnek.
Önmagában az a körülmény, hogy valamely személy az egyetemi tanulmányok befejezése és a szakmai gyakorlat folytatása céljából valamely országban tartózkodik, nem teszi lehetővé annak vélelmezését, hogy az utóbbi ebbe az országba akarja áthelyezni az érdekeltségei állandó központját. Ezzel szemben, ha valaki abból a célból költözik valamely országba, hogy ott a partneréhez csatlakozzon, lakást béreljen, az utóbbival ott éljen, és ott határozott idejű munkaszerződés keretében szakmai tevékenységet folytasson, vélelmezni lehet az érdekek szokásos központjának az érintett országba való áthelyezését.
(lásd a 87., 88., 90. és 91. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság fent hivatkozott Richter kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 6. pontja
az Elsőfokú Bíróság T‑90/92. sz., Magdalena Fernández kontra Bizottság ügyben 1993. szeptember 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑971. o.) 27–30. pontja; T‑299/02. sz., Dedeu i Fontcuberta kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑303. o. és II‑1377. o.) 77. pontja; T‑259/04. sz., Koistinen kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑177. o. és II‑A‑2‑879. o.), valamint T‑473/04. sz., Asturias Cuerno kontra Bizottság ügyben 2007. június 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑0000 és II‑A‑2‑0000. o.) 74. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑120/05. sz., Kyriazis kontra Bizottság ügyben 2007. november 20‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 50. pontja.
3. Tekintettel a külföldi munkavégzési támogatás céljára, amely cél az abból adódó különleges terheknek és hátrányoknak a kiegyenlítése, hogy a tisztviselő feladatkörét olyan országban látja el huzamosan, amelyhez szolgálatba lépése előtt nem fűzte tartós kötelék, a Európai Központi Bank személyi állománya alkalmazási feltételeinek 17. cikkében előírt eltérő bánásmódot – amely a személyi állománynak az alkalmazási hely szerinti ország állampolgárságával rendelkező tagja számára hátrányos – csak azon vélelem alapján lehet igazolni, amely szerint valamely személy állampolgársága lényeges bizonyítéknak minősül arra vonatkozóan, hogy ezen személy és az állampolgársága szerinti ország között nagyszámú és szoros kötelék áll fenn. Az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa a tárgyban rendelkezésére álló mérlegelési jogkör alapján a fentiekből megalapozottan következtethet arra, hogy a személyi állománynak az alkalmazási hely országának állampolgárságával rendelkező tagjainak nem kell elviselniük – még azoknak sem, akiknek a szolgálatba lépésük miatt meg kellett változtatniuk a lakóhelyüket – azokat a terheket és hátrányokat, amelyek kiegyenlítésére a külföldi munkavégzési támogatás irányul, vagy legalábbis nem ugyanolyan intenzitással, mint a személyi állománynak ezzel az állampolgársággal nem rendelkező tagjai, ennélfogva az alkalmazási hely országának állampolgárai főszabály szerint nem részesülhetnek ebből a támogatásból. Ezenkívül az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa a kizáró szabály alóli kivételek esetében megalapozottan állapíthat meg olyan szigorú feltételeket, mint azt, hogy az érintettnek a szolgálatba lépést megelőző tízéves időszakban az alkalmazási hely szerinti országban nem lehet szokásos lakóhelye.
A Kormányzótanács feladata, hogy – a tárgyban rendelkezésére álló széles mérlegelési jogköre gyakorlásának keretében – meghatározza azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén az alkalmazási hely szerinti ország állampolgárait ebben az országban külföldinek lehet tekinteni. Márpedig az alkalmazási feltételek 17. cikkében szereplő feltétel – nevezetesen, hogy az érintett a szolgálatba lépést megelőző tízéves időszakban az alkalmazási hely szerinti országban ne rendelkezzen lakóhellyel – nem tűnik sem helytelennek, sem ésszerűtlennek. A közösségi jogalkotó is ugyanezt a szempontot fogadta el a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikkében a külföldi munkavégzési támogatásnak a közösségi tisztviselők részére való odaítélése céljából.
Másrészt, az Európai Központi Bank – szintén a széles mérlegelési jogköre alapján – a kettős állampolgársággal rendelkező személyeket jogosult a közös szabályoknak alávetni abból a célból, hogy az alkalmazási feltételek 17. cikke első bekezdésének ii. pontja alapján járó külföldi munkavégzési támogatás kedvezményét azon személyek számára tartsa fenn, akik az alkalmazási helyük szerinti államban objektív nézőpontból külföldön vannak. Ennélfogva a Bank személyi állományára alkalmazandó szabályok 3.7.4. cikke, az alkalmazási feltételek 17. cikke első bekezdése ii. pontjának alkalmazása érdekében, jogszerűen kezelheti azonos módon a személyi állomány azon tagját, aki kettős állampolgár – amely állampolgárságok egyike az alkalmazási hely szerinti állam vonatkozásában áll fenn –, valamint a személyi állomány azon tagját, aki kizárólag az említett állam állampolgárságával rendelkezik.
(lásd a 102., 106. és 107. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑7/06. sz., B kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 39. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
4. A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a szerint, ha az a méltányosság alapján indokolt, a Törvényszék úgy határozhat, hogy a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.
Ebben a tekintetben e rendelkezés alkalmazását a következő tényezők indokolhatják: az intézmény magatartása, a jogvita pénzügyi kihatásának jelentősége, a felperes érveinek helytállósága, a felperes részéről felmerült költségek nagysága tekintettel a felperes rendelkezésére álló eszközökre és a szakmai helyzetére.
(lásd a 111–116. pontot)