AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(első tanács)

2015. június 9.

F‑65/14. sz. ügy

EF

kontra

Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ)

„Közszolgálat – Az EKSZ személyzeti állománya – Tisztviselők – 2013. évi előléptetési időszak – A felperes AD 13 besorolási fokozatba történő előléptetését mellőző határozat – A felperesnek az előléptetésre javasolt tisztviselők listájával szembeni kifogása – A személyzeti szabályzat 45. cikke – A besorolási fokozatban eltöltött legalább két év szolgálati idő – A kétéves határidő számítása – Az előléptetésről szóló határozat meghozatalának időpontja”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel EF azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) kinevezésre jogosult hatóságának 2013. október 9‑én és 14‑én hozott, a 2013. évi előléptetési időszakban (a továbbiakban: 2013‑as előléptetési időszak) AD 13 besorolási fokozatba történő előléptetését mellőző határozatokat.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. EF maga viseli saját költségeit és köteles viselni az Európai Külügyi Szolgálat részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Előléptetés – Feltételek – A besorolási fokozatban eltöltendő minimális szolgálati idő – Az előmeneteli jelentés által lefedett időszakkal való egyezés követelménye – Hiány – Figyelembe veendő időpont

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

2.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Szempontok – A jelöltek személyes érdemei – A kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogköre

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

3.      Tisztviselők – Előléptetés – Elő nem léptetett jelölt panasza – Elutasító határozat – Indokolás – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 45. és 90. cikk, (2) bekezdés)

1.      A személyzeti szabályzat 45. cikkéből egyértelműen kitűnik, hogy az előléptetés kizárólag olyan tisztviselőket illethet, akik besorolási fokozatukban minimum két év szolgálati időt töltöttek. E rendelkezés nem írja elő további feltételként azt, hogy a két év szolgálati időnek pontosan egybe is kell esnie a két éves előmeneteli jelentés által lefedett kétéves időszakkal, amely jelentéseket főszabály szerint minden tisztviselő számára a naptári évnek megfelelő időszakra készítenek el.

Az előléptetésről szóló határozat elfogadásának időpontját kell figyelembe venni annak eldöntésekor, hogy a tisztviselő rendelkezik‑e az előléptetéshez szükséges minimális szolgálati idővel.

Egyébiránt a személyzeti szabályzat 45. cikke nem írja elő, hogy a szolgálati időre vonatkozó feltétel teljesülése időpontjának feltétlenül egybe kell esnie az éves előmeneteli jelentés által lefedett értékelési időszak végével.

(lásd a 26., 27. és 29. pontot)

Hivatkozás:

Elsőfokú Bíróság: Casini kontra Bizottság ítélet, T‑132/03, EU:T:2005:324, 84. pont.

Közszolgálati Törvényszék: Balabanis és Le Dour kontra Bizottság ítélet F‑77/05, EU:F:2006:127, 35. pont.

2.      Az a tény, hogy valamely tisztviselő nyilvánvaló és elismert érdemekkel rendelkezik, nem zárja ki a pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata során, hogy más pályázóknak jelentősebb érdemei legyenek.

E tekintetben az adminisztráció azáltal, hogy az előléptetett tisztviselők értékelő jelentésére támaszkodott és úgy ítélte meg, hogy azok érdemei felülmúlják az érintett érdemeit, nem követett el nyilvánvaló – azaz könnyen észrevehető és kétségtelenül megállapítható – értékelési hibát.

Ugyanez a következtetés vonható le a nyelvhasználati kritériumra vonatkozó azon megfontolást illetően, miszerint az angol és francia nyelvismeret főszabály szerint elegendő az uniós szerv működési szükségleteinek kielégítéséhez, és ezért az egyéb nyelvek ismeretének másodlagos szerepe van.

Az általa egyes feladatkörökben betöltött felelősséget illetően az érintett nem bizonyította, hogy az adminisztráció nyilvánvaló értékelési hibát követett el annak megállapításával, hogy ez a felelősség az azonos besorolási fokozatú tisztviselők által rendszerint gyakorolt szintnek felel meg, és ezért nem értékelhető különleges érdemként.

(lásd a 43–46. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: Cubero Vermurie kontra Bizottság ítélet, C‑446/00. P, EU:C:2001:703, 21. pont.

Elsőfokú Bíróság: Morello kontra Bizottság, T‑164/00, EU:T:2002:312, 100. pont.

Közszolgálati Törvényszék: Trentea kontra FRA ítélet, F‑112/10, EU:F:2012:179, 104. pont.

3.      A kinevezésre jogosult hatóság nem köteles a sikertelen pályázókkal szemben megindokolni az előléptetésről szóló határozatokat. Köteles azonban megindokolni a valamely elő nem léptetett jelölt által a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján előterjesztett panaszt elutasító határozatát, mivel e határozat indokolása vélelmezetten egybeesik azon határozat indokolásával, amely ellen a panasz irányult.

Mivel az előléptetésre a személyzeti szabályzat 45. cikke szerint „választással” kerül sor, elégséges, ha a panaszt elutasító határozat indokolása a személyzeti szabályzat által az előléptetés szabályosságával kapcsolatban meghatározott jogszabályi feltételek teljesülésére korlátozódik. A kinevezésre jogosult hatóság különösen nem köteles a mellőzött pályázó előtt feltárni az e pályázót és a sikeres pályázót összehasonlító értékelést.

(lásd a 50. és 51. pontot)

Hivatkozás:

Elsőfokú Bíróság: Contargyris kontra Tanács T‑6/96, EU:T:1997:76, 147. és 148. pont.

Közszolgálati Törvényszék: Merhzaoui kontra Tanács ítélet, F‑18/09, EU:F:2011:180, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.