A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE
1982. október 6.(*)
„Az előzetes döntéshozatalra utalás kötelezettsége”
A 283/81. sz. ügyben,
a Bírósághoz a Corte suprema di cassazione első polgári kollégiuma által az EGK‑Szerződés 177. cikke alapján benyújtott, az e bíróság előtt
az SRL CILFIT – felszámolás alatt – és 54 társa (Róma)
és
az Egészségügyi Minisztérium, képviseletében: a miniszter (Róma)
között, valamint
a Lanifico di Gavardo SpA (Milánó)
és
az Egészségügyi Minisztérium, képviseletében: a miniszter (Róma)
között folyamatban lévő eljárásokban az EGK‑Szerződés 177. cikke harmadik bekezdésének értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,
A BÍRÓSÁG,
tagjai: J. Mertens de Wilmars elnök, G. Bosco, A. Touffait és O. Due tanácselnökök, P. Pescatore, Mackenzie Stuart, A. O’Keeffe, T. Koopmans, U. Everling, A. Chloros és F. Grévisse bírák,
főtanácsnok: F. Capotorti,
hivatalvezető: P. Heim
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az 1981. március 27-i végzéssel, amely 1981. október 31-én érkezett a Bírósághoz, a Corte suprema di cassazione az EGK-Szerződés 177. cikke alapján előzetes döntéshozatal céljából az EGK-Szerződés 177. cikke harmadik bekezdésének értelmezésére vonatkozó kérdést terjesztett a Bíróság elé.
2 Ez a kérdés a Közösségben tagsággal nem rendelkező államokból importált gyapjúra vonatkozó, rögzített egészségügyi-vizsgálati díj megfizetésével kapcsolatban a gyapjúimportőr társaságok és az olasz Egészségügyi Minisztérium közötti jogvitában merült fel. Ezek a társaságok az egyes, a Szerződés II. mellékletében felsorolt termékek piacának közös szervezéséről szóló, 1968. június 28-i 827/68 rendeletre (HL L 151., 16. o.) hivatkoztak, amely 2. cikkének (2) bekezdésében megtiltja a tagállamoknak, hogy vámokkal azonos hatású díjakat vessenek ki a közös vámtarifa 05.15 vámtarifaszáma alá tartozó, máshol meg nem említett, importált „állati eredetű termékekre”. Az Egészségügyi Minisztérium azt kifogásolta ebben az érvelésben, hogy a gyapjú nem szerepel a Szerződés II. mellékletében. Az tehát nem tartozik a mezőgazdasági piacok valamely közös szervezésének hatálya alá.
3 E körülményekből az Egészségügyi Minisztérium azt a következtetést vonta le, hogy a közösségi intézmények jogi aktusának értelmezésére vonatkozó kérdésre a válasz annyira nyilvánvaló, hogy kizárja értelmezési kétség felmerülésének lehetőségét, és így kizárja a Bírósághoz előzetes döntéshozatalra történő utalás kötelezettségét. Ezzel szemben az érintett társaságok azt az álláspontot képviselik, hogy mivel a rendelet értelmezésére vonatkozó kérdés a Corte suprema di cassazione előtt merült fel, amely bíróság határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, az – a 177. cikk harmadik bekezdése értelmében – nem vonhatja ki magát a Bírósághoz való fordulás kötelezettsége alól.
4 Ezen ellentétes álláspontok alapján a Corte suprema di cassazione az alábbi kérdéssel fordult a Bírósághoz:
„A Szerződés 177. cikkének harmadik bekezdése – amely előírja, hogy ha az említett cikk első bekezdésében felsoroltak szerinti kérdés merül fel olyan nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő jogvitában, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, akkor e bíróság köteles a Bírósághoz fordulni – olyan utalási kötelezettséget állapít-e meg, amely nem teszi lehetővé, hogy a nemzeti bíróság mérlegelje a felvetett kérdés megalapozottságát, vagy alárendeli-e e kötelezettséget – s ha igen, milyen korlátok között – ésszerű értelmezési kétség előzetes fennállásának?”
5 Az így felmerült probléma megoldásához figyelembe kell venni a 177. cikk rendszerét, amely hatáskört biztosít a Bíróságnak arra, hogy – többek között – a Szerződés, valamint az intézmények és a Közösség jogi aktusainak értelmezéséről döntsön.
6 Az említett cikk második bekezdése értelmében bármely tagállam bírósága, ha úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van értelmezési kérdés eldöntésére, „kérheti„ a Bíróságot, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést. A harmadik bekezdés értelmében ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel értelmezési kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság „köteles” a Bírósághoz fordulni.
7 Ez a Bírósághoz fordulási kötelezettség annak az együttműködésnek a keretébe illeszkedik, amely a nemzeti bíróságok, mint a közösségi jog alkalmazásáért felelős bíróságok és a Bíróság között abból a célból létesült, hogy a közösségi jog helyes alkalmazását és egységes értelmezését valamennyi tagállamban biztosítsa. A 177. cikk harmadik bekezdése különösen annak megakadályozására irányul, hogy a Közösségen belül a közösségi jogi kérdésekben különböző ítélkezési gyakorlat alakuljon ki. Így, ha a 177. cikk értelmében ilyen értelmezési kérdés merül fel, az említett kötelezettség hatályát e célok tükrében kell megítélni, a nemzeti bíróságok és a Bíróság vonatkozó hatáskörének függvényében.
8 Ebben az összefüggésben pontosítani kell a „ha ilyen kérdés merül fel” fordulat közösségi értelmét annak megállapítása érdekében, hogy milyen feltételek esetén köteles a Bírósághoz fordulni az a nemzeti bíróság, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség.
9 Ebben a vonatkozásban elsősorban azt kell megjegyezni, hogy a 177. cikk nem jelent jogorvoslati lehetőséget a felek számára valamely nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő ügyben. Az, hogy az egyik fél állítása szerint a jogvita a közösségi jog értelmezésének kérdését veti fel, önmagában nem elegendő tehát ahhoz, hogy az érintett bíróság köteles legyen a kérdést a 177. cikk értelmében felmerült kérdésnek tekinteni. Másrészről – adott esetben – hivatalból is a Bírósághoz fordulhat.
10 Másodsorban, a 177. cikk második és harmadik bekezdése közötti összefüggésből következően abban a kérdésben, hogy határozata meghozatalának lehetővé tételéhez szükséges-e valamely közösségi jogi kérdés eldöntése, a harmadik bekezdésben említett bíróságok ugyanolyan mérlegelési joggal rendelkeznek, mint bármely más nemzeti bíróság. E bíróságok ennélfogva nem kötelesek a közösségi jog értelmezésére vonatkozóan előttük felmerült valamely kérdést a Bíróság elé terjeszteni, ha a kérdés nem releváns, vagyis abban az esetben, ha a kérdésre adott válasz – bármi legyen is az – nem befolyásolhatná érdemben a jogvita megoldását.
11 Ellenben, ha azt állapítják meg, hogy a közösségi jog figyelembevételére van szükség az eléjük terjesztett jogvita megoldásához, a 177. cikk kötelezi őket, hogy a Bírósághoz forduljanak minden felmerült értelmezési kérdésben.
12 A Corte suprema di cassazione által feltett kérdés arra irányul, hogy bizonyos körülmények között a 177. cikk harmadik bekezdésében megfogalmazott kötelezettségnek mindamellett lehetnek-e korlátai.
13 Ebben az összefüggésben fel kell idézni, hogy a Bíróság a 28/62–30/62. sz. Da Costa egyesített ügyekben 1963. március 27-én hozott ítéletében (EBHT 1963., 75. o.) megállapította, hogy „bár a 177. cikk utolsó bekezdése minden korlátozás nélkül kötelezi azokat a nemzeti bíróságokat, amelyek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, hogy minden előttük felmerült értelmezési kérdéssel a Bírósághoz forduljanak, a Bíróság által a 177. cikk alapján korábban adott értelmezés kötelező jellege azonban okafogyottá teheti ezt a kötelezettséget, és így kiüresítheti annak tartalmát; így van ez különösen akkor, ha a felmerült kérdés lényegében megegyezik egy hasonló esetben már előzetes döntés tárgyát képező kérdéssel”.
14 Ami e kötelezettségnek a 177. cikk harmadik bekezdésében megfogalmazott korlátait illeti, ugyanezt a hatást eredményezheti a Bíróságnak a szóban forgó jogkérdést megoldó kialakult ítélkezési gyakorlata – függetlenül az említett ítélkezési gyakorlatnak helyt adó eljárások jellegétől – még akkor is, ha a vitás kérdések szigorúan véve nem azonosak.
15 Mindazonáltal nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindezen körülmények között a nemzeti bíróságok – beleértve a 177. cikk harmadik bekezdésében említetteket is – továbbra is teljesen szabadon fordulhatnak a Bírósághoz, ha azt célszerűnek tartják.
16 Végezetül, a közösségi jog helyes alkalmazása lehet olyan nyilvánvaló, hogy az a felvetett kérdés megoldásának módját illetően minden ésszerű kétséget kizár. Mielőtt arra következtetésre jutna, hogy ilyen helyzet áll fenn, a nemzeti bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy ez ugyanennyire nyilvánvaló a többi tagállam bíróságai és a Bíróság számára is. Kizárólag e feltételek teljesülése esetén tekinthet el a nemzeti bíróság attól, hogy ezt a kérdést a Bíróság elé terjessze, és válaszolhatja meg azt saját felelősségére.
17 Mindemellett, ilyen lehetőség fennállását a közösségi jog sajátosságai és az értelmezésével kapcsolatos különleges nehézségek függvényében kell megítélni.
18 Először is figyelembe kell venni, hogy a közösségi jogszabályokat több nyelven szövegezték meg, és hogy a különböző nyelvi változatok egyaránt hitelesek; így egy közösségi jogi rendelkezés értelmezése maga után vonja a különböző nyelvi változatok összehasonlítását.
19 Ugyanakkor, még ha a nyelvi változatok pontosan megegyeznek is, meg kell jegyezni, hogy a közösségi jog sajátos terminológiát használ. Ezen felül hangsúlyozni kell, hogy a jogi fogalmak tartalma nem szükségszerűen azonos a közösségi jogban és a különböző nemzeti jogokban.
20 Végezetül, minden egyes közösségi jogi rendelkezést saját szövegösszefüggésébe kell helyezni, és a közösségi jog rendelkezéseinek összessége, annak céljai, valamint a szóban forgó rendelkezés alkalmazási időpontjában fennálló fejlődési állapota tükrében kell értelmezni.
21 Mindezen megfontolásokra figyelemmel a Corte suprema di cassazione kérdésére azt a választ kell adni, hogy a 177. cikk harmadik bekezdésében foglaltakat úgy kell értelmezni, hogy ha közösségi jogi kérdés merül fel olyan nemzeti bíróság előtt, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles eleget tenni azon kötelezettségének, hogy a kérdést a Bíróság elé terjessze, kivéve, ha azt állapította meg, hogy a felmerült kérdés nem releváns, vagy a szóban forgó közösségi jogi rendelkezést a Bíróság már értelmezte, vagy a közösségi jog helyes alkalmazása olyannyira nyilvánvaló, hogy az minden ésszerű kétséget kizár; az ilyen esetek fennállását a közösségi jog sajátos jellemzőinek, az értelmezésével kapcsolatos különleges nehézségeknek és a Közösségen belüli eltérő ítélkezési gyakorlat veszélyének függvényében kell megítélni.
A költségekről
22 A Bíróságnál észrevételt előterjesztő olasz kormány, holland kormány és az Európai Közösségek Bizottsága részéről felmerült költségek nem téríthetők meg.
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a Corte suprema di cassazione előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.
A fenti indokok alapján
A BÍRÓSÁG
a Corte suprema di cassazione 1981. március 27‑i végzésével hozzá intézett kérdésre válaszolva a következőképpen határozott:
Az EGK‑Szerződés 177. cikkének harmadik bekezdésében foglaltakat úgy kell értelmezni, hogy ha közösségi jogi kérdés merül fel olyan nemzeti bíróság előtt, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles eleget tenni azon kötelezettségének, hogy a kérdést a Bíróság elé terjessze, kivéve, ha azt állapította meg, hogy a felmerült kérdés nem releváns, vagy a szóban forgó közösségi jogi rendelkezést a Bíróság már értelmezte, vagy a közösségi jog helyes alkalmazása olyannyira nyilvánvaló, hogy az minden ésszerű kétséget kizár; az ilyen esetek fennállását a közösségi jog sajátos jellemzőinek, az értelmezésével kapcsolatos különleges nehézségeknek és a Közösségen belüli eltérő ítélkezési gyakorlat veszélyének függvényében kell megítélni.
Mertens de Wilmars | Bosco | Touffait |
Due | Pescatore | Mackenzie Stuart |
Kihirdetve Luxembourgban, az 1982. október 6‑i nyilvános ülésen.
P. Heim | | J. Mertens de Wilmars |