A Fővárosi Törvényszék (Magyarország) által 2024. április 12-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Pegazus Busz Fuvarozó Kft. kontra Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága
(C-262/24. sz. ügy, Pegazus Busz)
Az eljárás nyelve: magyar
A kérdést előterjesztő bíróság
Fővárosi Törvényszék
Az alapeljárás felei
Felperes: Pegazus Busz Fuvarozó Kft.
Alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
Megfelel-e a Héa-irányelv1 167. cikkének, a 168. cikkének a) pontjának és a 178. cikkének a) pontjának, valamint az Európai Unió Alapjogi Charta (a továbbiakban: Charta) 47. cikke szerinti általános jogelveként elismert tisztességes eljáráshoz való jognak az arányosság és a jogbiztonság alapelvével összefüggésben az adóhatóság azon gyakorlata:
hogy a számla szerinti gazdasági esemény megtörténtének elismerése ellenére az adózó adólevonási jogát arra hivatkozással utasítja vissza, hogy az általa relevánsnak tartott körülmények összességéből, így az alvállalkozók bevonásából, a feltárt személyi, szervezeti és tulajdonosi összefonódásokból, a megrendelő és a felperes közti fővállalkozói szerződésben napi kapcsolattartónak kijelölt személy munkavállalókkal kapcsolatos magatartásából, valamint a munkavállalóknak az egymásutáni alvállalkozóknál való foglalkoztatásuk körülményeinek egyezőségéből arra lehet következtetni, hogy a felperes magatartása a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik, ezért a gazdasági tevékenység mesterséges, az kizárólag a héa szabályozás céljával ellentétes adóelőny biztosítása érdekében jött létre, holott a hivatkozott körülmények a magánjogi szerződéskötés szabadságából, valamint az e szerződésekre vonatkozó polgári jogi, munkajogi és adójogi szabályokból szükségszerűen fakadnak, illetőleg az adózó áfa levonási jogával okozati összefüggésben nem állnak?
miszerint adóelkerülésnek értékeli azon körülményt, hogy a számlakibocsátó a bevallott adók, illetőleg járulékok megfizetésével késedelembe esik, azonban annak teljesítésére részletfizetési kedvezményt kap az adóhatóságtól, mely a tartozás összegét az alvállalkozó ellen indított végrehajtási eljárás során végül behajtja, így a központi költségvetést kár nem érte; avagy csak az adó adóhatóság előli eltitkolása, vagyis be nem vallása és meg nem fizetése minősül csalárd magatartásnak?
mellyel az adókijátszásként hivatkozott magatartást, vagyis az adó- és járulékbefizetési kötelezettség elmulasztásának mibenlétét adótitokra hivatkozással nem ismerteti meg az adózóval az eljárás során, így nem nevezi meg a mulasztással konkrétan érintett alvállalkozót, az adó (vagy járulék) fajtáját, a mulasztás mértékét és időszakát, hanem arra csak általánosságban hivatkozik?
hogy az adólevonási jog érvényesítésének feltételeként önmagában az adózó és az alvállalkozók közti személyi és szervezeti összefonódásra hivatkozással nemcsak olyan ellenőrzést követel meg az adózótól (az adózó alvállalkozójának adótartozása), mely az adózónak nem kötelessége, arra nem is jogosult, hanem kizárólag e körülmény alapján feltételezi az adózónak az alvállalkozó adótartozásáról való tudomását, a nélkül, hogy érdemben vizsgálná az adózó tudatállapotát és azt, hogy e tudomás jogilag (adótitok), fizikailag és logikailag teljesíthető-e? Változtat-e a tudomás megalapozott voltán azon tény, hogy a személyi és szervezeti összefonódás magánszemélyek által valósult meg?
hogy azon tényt, hogy a munkavállaló munkaviszonya melyik munkáltatóval áll fenn, nem a munkaviszony létrejöttét megalapozó munkaszerződés és a munkavállalói bejelentést tevő személye, valamint a munkáltatók és a munkavállalók okiratokat alátámasztó egybehangzó nyilatkozata, hanem két (jelen időszakban egyetlen) munkavállaló ezzel ellentétes nyilatkozata, a munkaviszonyok korábbi alvállalkozóknál való létrejöttének körülményei és a foglalkoztatások hasonlóságai, továbbá az első munkáltató ügyvezetőjének – aki egyben a fővállalkozói szerződés kapcsolattartója – magatartása alapján állapítja meg, a nélkül, hogy annak jogi alapját teljes körűen vizsgálná?
hogy az adóhatóság a korábbi időszakokra vonatkozó megállapítását szó szerint átveszi a következő időszakokra is, nem véve figyelembe a releváns tényeknek az egyes időszakokban való megváltozását, különösen a személyi és szervezeti összefonódás megszűnését, és e ténybeli változások ellenére nem vizsgálja, hogy azok hogyan hatottak ki az ügy tárgyát képező időszakban a rendeltetésellenes joggyakorlás, a gazdasági tevékenység mesterséges volta, a csalárd magatartás fennállása, illetőleg az adózó arra vonatkozó tudatállapotának adóhatóság általi megállapítására?
Figyelemmel az előző kérdésre adott válaszra is, sérti-e a Héa-irányelv fentebb hivatkozott cikkeit, de különösen a jogbiztonság elvét a jogalkalmazás által kialakított azon elvi megállapítás, miszerint amennyiben megállapítható a felperes és a számlakibocsátók közötti, a számla szerinti gazdasági esemény teljesítésére is kiható személyi összefonódás, úgy az adózó tudatállapotának további vizsgálata nélkül megállapítható, hogy az adózónak tudomása van a közteher megfizetés teljesítésének hiányában megvalósuló adóelkerülésről?
Összességében megfelel-e az adóhatóság fenti eljárása a héa levonás kapcsán az adóhatóságot terhelő jogilag megkövetelt módon, objektív körülményeken való bizonyítási kötelezettségének, avagy vélelmen és feltételezésen alapuló megállapításnak minősül, figyelemmel arra az EUB által kimondott elvre is tekintettel, mely szerint a nemzeti jog bizonyításra vonatkozó szabályai nem sérthetik az uniós jog hatékony érvényesülését?
Az EUMSZ 267. cikkének, az uniós jog elsőbbsége elvének, a hatékony bírói jogvédelemhez és a Charta 47. cikke szerinti tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét jelenti,
ha a végső fokon eljáró tagállami bíróság az EUB döntését tényállásbeli eltérésre hivatkozva nem alkalmazza, mert véleménye szerint annak tárgya termékértékesítés, míg a tárgyi ügyé szolgáltatásnyújtás, illetőleg, ha úgy ítéli meg, hogy a tárgyi ügyben hivatkozott objektív körülmény csak egyike az alkalmazandó uniós döntésben értékelt objektív körülményeknek, így arra legfeljebb csak az EUB döntésének csak egy része vonatkozna?
ha a végső fokon eljáró tagállami bíróság a tárgyi ügyben kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban hozott EUB döntés alapján született ítélettől a felülvizsgálati eljárása során a nélkül tér el és hoz azzal ellentétes döntést, hogy a döntésében megállapított uniós jogra vonatkozó jogértelmezésbeli ellentmondások ellenére saját maga nem kezdeményez előzetes döntéshozatal iránti eljárást?
Az előző pontban felsorolt jogok és elvek érvényesülésére, valamint az uniós jogba ütköző nemzeti jog félretételének kötelezettségére tekintettel a végső fokon eljáró tagállami bíróság által megismételt eljárásra kötelezett bíróság a megismételt eljárásban eltérhet-e a részére adott iránymutatástól, ha azt az uniós jogba ütközőnek ítéli, de a végső fokon eljárt bíróság előzetes döntéshozatal iránti eljárás kezdeményezése nélkül adta, avagy az új eljárásra kötelezést követően hasonló tényállású ügyben azonos jogkérdésben olyan EUB döntés született, mely ellentétes a kötelezés alapját jelentő jogértelmezéssel; avagy a végső fokon eljáró tagállami bíróság kötelezésétől való eltérésre, valamint az utóbb hozott EUB döntés alkalmazására csak akkor van lehetőség, ha a megismételt eljárásra kötelezett bíróság a megismételt eljárásban előzetes döntéshozatal iránti eljárást kezdeményez?
____________
1 A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.).