C‑168/16. és C‑169/16. sz. egyesített ügyek
Sandra Nogueira és társai
kontra
Crewlink Ireland Ltd
és
Miguel José Moreno Osacar
kontra
Ryanair Designated Activity Company
(a cour du travail de Mons [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)
„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság – Az egyedi munkaszerződésekre vonatkozó joghatóság – 44/2001/EK rendelet – A 19. cikk 2. pontjának a) alpontja – A »munkavállaló szokásos munkavégzési hely« fogalom – Légiközlekedési ágazat – Légiutas‑kísérő személyzet – 3922/91/EGK rendelet – A »bázishely« fogalma”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2017. szeptember 14.
1. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001 rendelet – E rendeletnek a Brüsszeli Egyezmény rendelkezéseivel egyenértékűnek minősített rendelkezései – Az említett rendelkezéseknek a Bíróság ezen egyezményre vonatkozó ítélkezési gyakorlatának megfelelő értelmezése – Joghatóság egyedi munkaszerződéseknél – A munkavállaló szokásos munkavégzési helyének vagy annak a helynek a fogalma, ahol a munkavállalót foglalkoztató telephely található – Önálló értelmezés – A Római Egyezmény megfelelő rendelkezéseinek figyelembevétele – Megengedhetőség
(1980. június 19‑i Római Egyezmény, preambulum; 44/2001 tanácsi rendelet, 19. cikk, 2. pont)
2. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001 rendelet – Joghatóság egyedi munkaszerződéseknél – A munkavállaló szokásos munkavégzési helyének fogalma – Tág értelmezés
(44/2001 tanácsi rendelet, 19. cikk, 2. pont, a) alpont)
3. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001 rendelet – Joghatóság egyedi munkaszerződéseknél – A munkavállaló szokásos munkavégzési helyének fogalma – Több tagállamban történő munkavégzés esetén való meghatározás – Közlekedési ágazatbeli munkaviszonyok – Az említett hely meghatározásának szempontjai
(1980. június 19‑i Római Egyezmény, 5. cikk, 1. pont; 44/2001 tanácsi rendelet, 19. cikk, 2. pont, a) alpont)
4. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001 rendelet – Joghatóság egyedi munkaszerződéseknél – A munkavállaló szokásos munkavégzési helyének fogalma – Valamely légitársaság saját vagy a rendelkezésére bocsátott légiutas‑kísérő személyzet tagja által indított kereset – A 3922/91 rendelet III. melléklete szerinti bázishely fogalommal nem azonosítható fogalom – A bázishely fogalma, amely az említett hely meghatározása szempontjából fontos valószínűsítő körülménynek minősülhet
(3922/91 tanácsi rendelet, III. melléklet, és 44/2001 tanácsi rendelet, 19. cikk, 2. pont, a) alpont)
5. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001 rendelet – Joghatóság egyedi munkaszerződéseknél – A munkavállaló szokásos munkavégzési helyének fogalma – Valamely légitársaság saját vagy a rendelkezésére bocsátott légiutas‑kísérő személyzet tagja által indított kereset – Olyan hely, amely nem tekinthető azonosnak az e légitársaság légi járműveinek állami hovatartozása szerinti tagállam területével (1944. december 7‑i Chicagói Egyezmény, 17. cikk; 44/2001 tanácsi rendelet, 19. cikk, 2. pont, a) alpont)
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 45–48., 55., 56. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 57. pont)
3. Ami az egy több szerződő állam területén teljesített munkaszerződést illeti, amikor nincs a munkavállaló szakmai tevékenységeinek tényleges központja, ahonnan a munkavállaló a munkáltatója felé fennálló kötelezettségeinek lényegét teljesíti, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, mint amely arra a helyre vonatkozik, ahol, vagy ahonnan a munkavállaló a munkáltatója felé fennálló kötelezettségeinek lényegét teljesíti, tekintettel arra, hogy szükség van mind annak a helynek a meghatározására, amellyel a jogvita a legszorosabb kapcsolatot mutatja annak érdekében, hogy a döntésre legmegfelelőbb bíróság kerüljön kijelölésre, mind a munkavállaló mint a gyengébb szerződő fél megfelelő védelmének biztosítására, és annak az elkerülésére, hogy több bíróság rendelkezzen joghatósággal. Ekképpen hasonló körülmények között a Brüsszel I. rendelet 19. cikke 2. pontjának a) alpontjában szereplő a „munkavállaló szokásos munkavégzési helye” fogalmat úgy kell értelmezni, mint amely arra a helyre vonatkozik, ahol vagy ahonnan a munkavállaló a munkáltatója felé fennálló kötelezettségeinek lényegét teljesíti.
A jelen ügyben, az alapeljárások olyan munkavállalókat érintenek, akiket egy légitársaság a saját vagy a rendelkezésére bocsátott légiutas‑kísérő személyzet tagjaként alkalmazott. Ekképpen azon tagállami bíróság, amelyhez ilyen jogvitákkal fordultak, amennyiben nem tudja kétséget kizáróan meghatározni a „munkavállaló szokásos munkavégzési helyét”, a saját joghatóságának a megvizsgálása végett be kell, hogy azonosítsa azt „a helyet, ahonnan” e munkavállaló a munkáltatója felé fennálló kötelezettségeit elsősorban teljesítette. Amint arra a főtanácsnok indítványának 95. pontjában emlékeztetett, szintén a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy e hely pontos meghatározása céljából a nemzeti bíróságnak valószínűsítő körülmények együttesére kell hivatkoznia.
Amint azt a főtanácsnok indítványának 85. pontjában hangsúlyozta, a közlekedési ágazatbeli munkaviszonyok különleges természetét illetően, a Bíróság a 2011. március 15‑i Koelzsch ítéletben (C‑29/10, EU:C:2011:151, 49. pont), valamint a 2011. december 15‑i Voogsgeerd ítéletben (C‑384/10, EU:C:2011:842, 38–41. pont) számos olyan támpontot határozott meg, amelyeket a nemzeti bíróságok a fent figyelembe vehetnek. E bíróságoknak többek között meg kell állapítaniuk, hogy melyik tagállamban található az a hely, ahonnan a munkavállaló a fuvarozási feladatait végzi, az a hely, ahová a munkavállaló feladatai elvégzését követően visszatér, ahol a feladataival kapcsolatos utasításokat kapja, és a munkáját szervezi, valamint azt a helyet is meg kell határoznia, ahol a munkaeszközök találhatók. E tekintetben az alapeljárásokhoz hasonló körülmények között, és amint azt a főtanácsnok is hangsúlyozta indítványának 102. pontjában, azt is figyelembe kell venni, hogy hol állomásoztak azok a repülőgépek, amelyek fedélzetén a munkát szokásosan végezték.
(vö. 58–61., 63., 64. pont)
4. A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 19. cikke 2. pontjának a) alpontját úgy kell értelmezni, hogy egy légitársaság saját, vagy a rendelkezésére bocsátott légiutas‑kísérő személyzetének tagja által indított kereset esetén a jogvita elbírálására joghatósággal rendelkező bíróság megállapítása céljából az e rendelkezés értelmében vett, a „munkavállaló szokásos munkavégzési hely” fogalom nem tekinthető azonosnak a 2006. december 12‑i 1899/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet által módosított, a polgári légi közlekedés területén a műszaki előírások és a közigazgatási eljárások összehangolásáról szóló, 1991. december 16‑i 3922/91/EGK tanácsi rendelet III. melléklete szerinti „bázishely” fogalommal.
A „bázishely” fogalom ugyanakkor egy fontos valószínűsítő körülménynek minősül annak meghatározása céljából, hogy hol található a „munkavállaló szokásos munkavégzési helye”. E fogalmat ugyanis a 3922/91 rendelet III. melléklete az OPS 1.1095 előírásban úgy határozza meg, mint az a hely, amelyből kiindulva a légiutas‑kísérő személyzet rendszerint megkezdi munkanapját, és ahol azt befejezi, szervezve a napi munkáját, és amelynek közelében a munkavállalók a munkaszerződésük teljesítése ideje alatt laknak, valamint a légi fuvarozó rendelkezésére állnak. Csupán abban az esetben szűnne meg a „bázishely” relevanciája „azon hely, amelyből kiindulva a munkavállalók szokásosan végzik a munkájukat” meghatározása szempontjából, ha – az adott ügy tényállását figyelembe véve – az alapügyek tárgyát képezőkhöz hasonló kérelmek a „bázishelytől” eltérő hellyel állnának szorosabb kapcsolatban (lásd ebben az értelemben: 2002. február 27‑i Weber ítélet, C‑37/00, EU:C:2002:122, 53. pont; analógia útján: 2013. szeptember 12‑i Schlecker ítélet, C‑64/12, EU:C:2013:551, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
(vö. 70., 73., 77. pont és a rendelkező rész)
5. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 75., 76. pont)