A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2012. június 12.(*)
„Környezet – 1367/2006/EK rendelet – Peszticid-szermaradványokra vonatkozó határértékek – Belső felülvizsgálat iránti kérelem – Megtagadás – Egyedi hatályú intézkedés – Érvényesség – Aarhusi Egyezmény”
A T‑338/08. sz. ügyben,
a Stichting Natuur en Milieu (székhelye: Utrecht [Hollandia]),
a Pesticide Action Network Europe (székhelye: London [Egyesült Királyság])
(képviselik őket: B. Kloostra és A. van den Biesen ügyvédek)
felpereseknek
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: B. Burggraaf és S Schønberg, később: B. Burggraaf és P. Oliver, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
a Lengyel Köztársaság (képviseli kezdetben: M. Dowgielewicz, később M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben)
és
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: K. Michoel és B. Driessen, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozók,
a 2008. július 1‑jei, azon bizottsági határozatok megsemmisítése iránti kérelem tárgyában, melyekben a Bizottság elfogadhatatlanság miatt elutasította a felperesek arra irányuló kérelmeit, hogy a Bizottság vizsgálja felül az I. mellékletben felsorolt termékek megengedett szermaradék‑határértékeit megállapító II., III. és IV. melléklet létrehozása által a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2008. január 29‑i 149/2008/EK bizottsági rendeletet (HL L 58., 1. o.; helyesbítés: HL L 240., 9. o.),
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),
tagjai: A. Dittrich elnök, I. Wiszniewska‑Białecka (előadó) és M. Prek bírák,
hivatalvezető: N. Rosner tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. szeptember 13‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 Az eljárásban felperes egyrészt a Stichting Natuur en Milieu, egy holland jog szerinti, 1978‑ban létrehozott, Utrechtben (Hollandia) székhellyel rendelkező alapítvány, melynek célja a környezetvédelem, másrészt a Pesticide Action Network Europe, egy holland jog szerinti, 2003‑ban létrehozott, Londonban (Egyesült Királyság) székhellyel rendelkező alapítvány, mely a vegyi peszticidek alkalmazása elleni küzdelem keretében tevékenykedik.
2 Az Európai Közösségek Bizottsága 2008. január 29‑én elfogadta az I. mellékletben felsorolt termékek megengedett szermaradék‑határértékeit megállapító II., III. és IV. melléklet létrehozása által a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2008. január 29‑i 149/2008/EK bizottsági rendeletet (HL L 58., 1. o.; helyesbítés: HL L 240., 9. o.). E rendelet továbbá kiegészült a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer‑maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. február 23‑i 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 70., 1. o.) I. mellékletében felsorolt termékekre vonatkozó szermaradvány‑határértékeket (a továbbiakban: MRL) meghatározó mellékletekkel.
3 A felperesek a 2008. április 7‑i és 10‑i levelekben kérelmezték, hogy a Bizottság a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6‑i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 264., 13. o.) 10. cikkének (1) bekezdése alapján alkalmazzon belső felülvizsgálatot a 149/2008 rendelet tekintetében.
4 A Bizottság a 2008. július 1‑jei két határozatában (a továbbiakban: megtámadott határozatok) elutasította a felperesek által előterjesztett, belső vizsgálat iránti kérelmet. A Bizottság mindkét megtámadott határozatban a következőket közölte:
„Az Önök belső felülvizsgálat iránti kérelme a […] 1367/2006[…] rendelet IV. címe alapján került előterjesztésre […]. [E]z a rendelet […] előírja, hogy a belső felülvizsgálat iránti kérelem tekintetében meg kell felelni bizonyos feltételeknek, különösen az igazgatási aktus természetét érintően, mely aktusnak meg kell felelnie az ugyanezen rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában szereplő meghatározásnak. E rendelkezés az igazgatási aktus fogalmát »a közösségi intézmény vagy szerv által hozott, egyedi hatállyal, valamint környezetvédelmi jogon alapuló, jogilag kötelező és külső hatással bíró intézkedésekre« korlátozza. Önök a levelükben azt állítják, hogy a 149/2008 rendelet igazgatási aktus, amely belső felülvizsgálat tárgyát képezheti.
A Bizottság nem fogadhatja el ezt az értelmezést.
A 149/2008 rendelet a 396/2005 rendelet 5. [cikkének] (1) bekezdésén, 21. [cikkének] (1) bekezdésén, valamint 22. [cikkének] (1) bekezdésén alapszik, és a teljes Európai Unió vonatkozásában meghatározza a peszticidekre vonatkozó [MRL]‑eket, melyek az élelmezési ágazat valamennyi piaci szereplőjére alkalmazandóak. Ezért a 149/2008 rendelet nem tekinthető egyedi intézkedésnek, sem pedig – amint azt Önök a levelükben állítják – határozatok sorának. Következésképpen a Bizottság megállapítja, hogy az Önök által a 149/2008 rendelet belső felülvizsgálata iránt előterjesztett kérelem elfogadhatatlan.
Amennyiben a jelen válasszal nem értenek egyet, jogukban áll az ügyet az európai ombudsman vagy a Törvényszék […] elé terjeszteni, amennyiben a panaszuk vagy keresetük megfelel az adott esettől függően az EK 195. cikkben, illetve az EK 230. cikkben előírt feltételeknek.”
Az eljárás és a felek kérelmei
5 A felperesek a Törvényszék Hivatalához 2008. augusztus 11‑én benyújtott kérelemmel megindították a jelen keresetet. A felperesek 2008. augusztus 29‑én a keresetlevelet kiegészítő beadványt nyújtottak be.
6 A Lengyel Köztársaság a Törvényszék Hivatalához 2009. január 7‑én benyújtott beadványban kérelmezte, hogy a jelen eljárásba a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék első tanácsa elnökének 2009. február 19‑i végzése e kérelemnek helyt adott. A Lengyel Köztársaság 2009. április 3‑án benyújtotta a beavatkozási beadványát. A felperesek 2009. augusztus 21‑én benyújtották az e beadványra vonatkozó észrevételeiket.
7 Az Európai Unió Tanácsa a Törvényszék Hivatalához 2009. február 23‑án benyújtott beadványban kérelmezte, hogy a jelen eljárásba a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. 2009. április 21‑i végzésével a Törvényszék első tanácsának elnöke engedélyezte a beavatkozást, és megengedte a Tanácsnak, hogy észrevételeit a Törvényszék eljárási szabályzata 116. cikke 6. §‑ának megfelelően a szóbeli szakasz során adja elő.
8 Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a hetedik tanácshoz osztották be, következésképpen az ügyet e tanács elé utalták.
9 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (hetedik tanács) megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát.
10 A 2011. szeptember 13‑i tárgyaláson a Törvényszék meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a szóban feltett kérdéseire adott válaszaikat.
11 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatokat;
– kötelezze a Bizottságot arra, hogy érdemben bírálja el a belső felülvizsgálat iránti kérelmeket;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
12 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– állapítsa meg a keresetet kiegészítő beadvány elfogadhatatlanságát;
– utasítsa el a keresetet, mint megalapozatlant;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
13 A Lengyel Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
A felperesek kérelmei második részének az elfogadhatóságáról
14 A felperesek a kérelmeik második részében azt kérik, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot arra, hogy a szóban forgó, belső felülvizsgálat iránti kérelmeket érdemben bírálja el. Az uniós bíróság azonban a jogszerűségi felülvizsgálat keretében nem illetékes utasításokat adni, még akkor sem, ha az utasítások az ítélete végrehajtásának a részletes szabályaira vonatkoznának (a Bíróság C‑199/94 P. és C‑200/94 P. sz., Pevasa és Inpesca kontra Bizottság egyesített ügyekben 1995. október 26‑án hozott végzésének [EBHT 1995., I‑3709. o.] 24. pontja és a Bíróság C‑5/93 P. sz., DSM kontra Bizottság ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑4695. o.] 36. pontja). Az érintett intézménynek kell ugyanis az EUMSZ 266. cikk alapján meghoznia azokat az intézkedéseket, amelyeket a semmisséget megállapító ítélet végrehajtása megkíván (a Törvényszék T‑67/94. sz., Ladbroke Racing kontra Bizottság ügyben 1998. január 27‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑1. o.] 200. pontja, és a T‑225/07. és T‑364/07. sz., Thomson Sales Europe kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 29‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 221. pontja).
15 Következésképpen a kérelmeknek ez a része elfogadhatatlan.
A keresetlevelet kiegészítő beadvány elfogadhatóságáról
16 A Bizottság vitatja a felperesek által 2008. augusztus 29‑én benyújtott, a keresetlevelet kiegészítő beadvány elfogadhatóságát.
17 Az EK 230. cikk ötödik albekezdése értelmében az e cikkben szabályozott eljárásokat, az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett. Az eljárási szabályzat 102. cikkének 2. §‑a szerint ezt a határidőt adott esetben a távolságra tekintettel tíznapos átalány‑határidővel meg kell hosszabbítani.
18 A jelen ügyben nem vitatott, hogy a keresetlevelet kiegészítő beadvány, melyet a Törvényszék Hivatalához 2008. augusztus 29‑én nyújtottak be, a keresetindításra nyitva álló határidő lejártának időpontja, azaz 2008. szeptember 4. előtt került benyújtásra. Következésképpen meg kell állapítani, hogy e beadvány elfogadható.
19 Ezt a következtetést a Bizottság érvei nem teszik kétségessé.
20 Azt az érvet illetően, amely szerint sem a Bíróság alapokmánya, sem az eljárási szabályzat nem írja elő annak lehetőségét, hogy a keresetlevél benyújtását követően azt kiegészítő beadványt lehessen benyújtani, emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében, tekintettel arra, hogy a Közösség olyan jogközösség, amelyben az intézmények aktusai ellenőrzés alá esnek abban a tekintetben, hogy azok a Szerződéssel összeegyeztethetők‑e, a közösségi bíróság előtt indított keresetekre irányadó eljárási szabályokat lehetőleg oly módon kell értelmezni, hogy azok alkalmazása elősegítse a jogalanyok közösségi jogból eredő jogai hatékony bírói védelmének biztosítására irányuló célkitűzés megvalósítását (a Bíróság C‑521/06. P. sz., Athinaïki Techniki kontra Bizottság ügyben 2008. július 17‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑5829. o.] 45. pontját és a Törvényszék T‑437/05. sz., Brink’s Security Luxembourg kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑3233. o.] 75. pontját).
21 Következésképpen önmagában az a körülmény, hogy sem a Bíróság alapokmánya, sem az eljárási szabályzat kifejezetten nem írja elő annak lehetőségét, hogy a keresetlevél benyújtását követően azt kiegészítő beadványt lehessen benyújtani, nem értelmezhető oly módon, hogy e lehetőség kizárt, amennyiben a keresetlevelet kiegészítő ezen beadványt a keresetindításra nyitva álló határidő lejárta előtt nyújtják be.
22 A Bizottság azon érvét illetően, melyet az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑ára alapított, mely rendelkezés szerint az eljárás során semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, hangsúlyozni kell, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében e rendelkezés alkalmazása az eljárás során előterjesztett új jogalapok elfogadhatatlanságához vezet (a Bíróság 18/57. sz., Nold kontra Főhatóság ügyben 1959. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1959., 89. o.] 114. pontja és a C‑104/97. P. sz., Atlanta kontra Európai Közösség ügyben 1999. október 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑6983. o.] 29. pontja). Ez az ítélkezési gyakorlat azonban, amely a jogalapok késedelmes előterjesztését hivatott szankcionálni, a keresetindításra nyitva álló határidő lejártát követően felhozott jogalapokra vonatkozik. A jelen ügyben pedig nem ez a helyzet áll fenn.
23 Végezetül – ellentétben a Bizottság érvelésével – az, hogy a felperesek a keresetlevelet kiegészítő beadványukban másodlagos jogalapot terjesztenek elő, amellyel vitatják az 1367/2006 rendelet jogszerűségét, anélkül hogy ez a keresetlevélben előterjesztett kérelmekben is szerepelne, nem sérti a Bíróság alapokmányának 21. cikkét és az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontját.
24 A felperesek ugyanis az 1367/2006 rendelet jogszerűségét abból a célból vitatják, hogy elérjék a megtámadott határozatok megsemmisítését. E jogalap elfogadhatósága tehát nem függ az 1367/2006 rendelet jogellenességére vonatkozó kereseti kérelem előterjesztésétől, amely a keresetnek nem tárgya.
25 A fentiekre tekintettel a keresetlevelet kiegészítő beadványt, amelyet a felperesek 2008. augusztus 29‑én, tehát a keresetindításra nyitva álló határidő lejárta előtt terjesztettek elő, elfogadhatónak kell tekinteni.
Az ügy érdeméről
26 A felperesek két jogalapot terjesztenek elő. Az első jogalap keretében a felperesek azzal érvelnek, hogy a Bizottság annak megállapításával, hogy a 149/2008 rendelet nem tekinthető sem egyedi hatályú intézkedésnek, sem határozatok sorának, tévesen állapította meg a felperesek által előterjesztett, a rendelet belső felülvizsgálata iránti kérelem elfogadhatatlanságát. Ezt a jogalapot lényegében úgy kell tekinteni, mint amelyet az 1367/2006 rendelet 10. cikkének a rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdésének a megsértésére alapítottak. A felperesek a második jogalap keretében azzal érvelnek, hogy az 1367/2006 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése – azáltal, hogy a „intézkedésnek” a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25‑én aláírt egyezmény (a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény) 9. cikkének (3) bekezdésében szereplő fogalmát az „igazgatási aktusokra” korlátozta, amelyeket ezenfelül ugyanezen rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja „egyedi hatályú intézkedésekként” határoz meg – ellentétes az Aarhusi Egyezmény említett rendelkezésével.
Az első, az 1367/2006 rendelet 10. cikkének az ugyanezen rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdésének a megsértésére alapított jogalap
27 A felperesek érvelése szerint a Bizottság – azáltal, hogy a 149/2008 rendelet belső felülvizsgálata iránti kérelmüket elfogadhatatlanként elutasította azzal az indokkal, hogy e rendelet nem tekinthető sem egyedi hatályú intézkedésnek, sem pedig határozatok sorának – megsértette az 1367/2006 rendelet 10. cikkének a rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdését.
28 Az 1367/2006 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében bármely, a rendelet 11. cikkében foglalt feltételeknek megfelelő nem kormányzati szervezet jogosult belső felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtani azon uniós intézményhez, amely a környezetvédelmi jog alapján igazgatási aktust fogadott el. Az igazgatási aktusnak az e rendelkezésben foglalt fogalmát e rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja úgy határozza meg, hogy az az uniós intézmény által hozott, egyedi hatállyal, valamint környezetvédelmi jogon alapuló, jogilag kötelező és külső hatással bíró intézkedés.
29 Az ítélkezési gyakorlat szerint a jogi aktus hatályának meghatározásakor az uniós bíróság nem szorítkozhat a jogi aktus hivatalos megnevezésének tekintetbevételére, hanem először mérlegelnie kell annak célját és tartalmát (lásd ebben az értelemben a Bíróság 16/62. és 17/62. sz., Confédération nationale des producteurs de fruits et légumes és társai kontra Tanács ügyben 1962. december 14‑én hozott ítéletét [EBHT 1962., 901. o.] 918. pontját).
30 Valamely intézkedés akkor tekinthető általános hatályúnak, ha objektíve meghatározott helyzetekre alkalmazandó, valamint általánosan és elvont módon meghatározott személycsoportok felé fejt ki joghatásokat (a Bíróság C‑244/88. sz., Usines coopératives de déshydratation du Vexin és társai kontra Bizottság ügyben 1989. november 21‑én hozott ítéletének [EBHT 1989., 3811. o.] 13. pontja, a C‑171/00. P. sz., Libéros kontra Bizottság ügyben 2002. január 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑451. o] 28. pontja, valamint a Törvényszék T‑37/04. sz., Região autónoma dos Açores kontra Tanács ügyben 2008. július 1‑jén hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 33. pontja).
31 A 149/2008 rendelet módosítja a 396/2005 rendeletet oly módon, hogy azt kiegészíti az utóbbi rendelet I. mellékletében szereplő termékekre vonatkozó MRL‑eket megállapító II., III. és IV. melléklettel.
32 A 149/2008 rendelet (1) preambulumbekezdése szerint a 396/2005/EK rendelet II., III. és IV. mellékletét létre kell hozni, mivel létrehozásuk előfeltétele a rendelet II., III. és V. fejezete alkalmazásának.
33 A 396/2005 rendelet 2. cikkéből következik, hogy a rendeletet az I. mellékletben felsorolt olyan, friss, feldolgozott és/vagy vegyes élelmiszerként és takarmányként használt növényi vagy állati eredetű termékekre, illetve azok részeire kell alkalmazni, amelyekben vagy amelyeken előfordulhatnak növényvédőszer‑maradékok.
34 A 396/2005 rendelet 21. cikkének (1) bekezdése értelmében az I. melléklet alá tartozó termékek vonatkozásában az e termékekre alkalmazandó MRL‑eket a II. melléklet sorolja fel, a gabonafélékben, illetve azok felületén található peszticid‑szermaradványok megengedett legmagasabb mértékének meghatározásáról szóló, 1986. július 24‑i 86/362/EGK tanácsi irányelvben (HL L 221., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 7. kötet, 74. o.), az állati eredetű élelmiszerekben, illetve azok felületén található peszticid‑szermaradványok megengedett legmagasabb mértékének meghatározásáról szóló, 1986. július 24‑i 86/363/EGK tanácsi irányelvben (HL L 221., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 7. kötet, 80. o.), és az egyes növényi eredetű termékekben – többek között a gyümölcsökben és zöldségekben –, illetve azok felületén található peszticid‑szermaradványok megengedett legmagasabb mértékének meghatározásáról szóló, 1990. november 27‑i 90/642/EGK tanácsi irányelvben (HL L 350., 71. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 68. o.; helyesbítés: magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 45. kötet, 256. o.) meghatározott MRL átvételével.
35 A 396/2005 rendelet 22. cikkének (1) bekezdése értelmében azon hatóanyagok ideiglenes MRL‑jét, amelyek vonatkozásában még nem született döntés a 91/414 irányelv I. mellékletébe való besorolást illetően, a rendelet III. melléklete sorolja fel. A gyümölcsökben és zöldségekben, illetve azok felületén található peszticid‑szermaradványok megengedett legmagasabb mértékének meghatározásáról szóló, 1976. november 23‑i 76/895/EGK tanácsi irányelv (HL L 340., 26. o., magyar nyelvű különkiadás: 3. fejezet, 3. kötet, 61. o.) II. mellékletében maradó MRL‑eket és a még nem harmonizált, nemzeti MRL‑eket figyelembe kell venni ezen MRL-ek megállapításakor, és ezen MRL-eknek meg kell felelniük bizonyos követelményeknek.
36 A 396/2005 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése értelmében e rendelet III. melléklete is megállapíthat egyéb ideiglenes MRL‑eket.
37 A 396/2005 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében a 91/414/EGK irányelv alapján értékelt, a növényvédő szerekben található olyan hatóanyagokat, amelyekre vonatkozóan nem szükséges az MRL meghatározása, e rendelet IV. melléklete sorolja fel.
38 A 149/2008 rendelet tehát céljára és tartalmára tekintettel objektíve meghatározott helyzetekre alkalmazandó, valamint általánosan és elvont módon meghatározott személycsoportok felé fejt ki joghatásokat, nevezetesen azon piaci szereplők felé, akik a 396/2005 rendelet mellékleteinek hatálya alá tartozó termékeket gyártanak, termelnek, importálnak vagy állítanak elő, illetve e mellékletekben felsorolt hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyek jogosultjai felé.
39 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a 149/2008 rendelet általános hatályú intézkedésnek minősül. E rendelet nem tekinthető tehát az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett igazgatási aktusnak.
40 Ezt a következtetést a felperesek érvei sem teszik kétségessé.
41 Először is a felperesek azon érvét illetően, mely szerint a 149/2008 rendelet a 396/2005 rendeletben meghatározott, általános hatályú normák különös alkalmazásának minősül, meg kell állapítani, hogy ez a körülmény, még ha a fennállását feltételezni is kellene, nem változtat azon a tényen, hogy a 149/2008 rendelet objektív módon meghatározott helyzetekre alkalmazandó, és általánosan és elvont módon meghatározott személycsoportok felé fejt ki joghatásokat.
42 Másodszor – a felperesek azon érvét illetően, mely szerint a 149/2008 rendeletet, mivel konkrét tevékenységekre alkalmazandó, az Aarhusi Egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett döntésnek kell tekinteni, és ezért az az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának értelmében vett igazgatási aktusnak minősül, meg kell állapítani, hogy az „igazgatási aktus” fogalmát ezen, az Aarhusi Egyezmény végrehajtása céljából elfogadott rendelkezés meghatározza. E fogalmat, mely az „egyedi hatályú intézkedésekre” korlátozódik, nem lehet oly módon értelmezni, hogy az magában foglal egy általános hatályú intézkedést. Következésképpen ezt az érvet is el kell utasítani.
43 Harmadszor nem lehet helyt adni a felperesek azon érveinek, amelyek szerint a 149/2008 rendelet egyedi határozatok sorának minősül.
44 Egyrészt ugyanis – ellentétben a felperesek által állítottakkal – az, hogy a 149/2008 rendelet termékek és hatóanyagok olyan, pontosan meghatározott csoportjára vonatkozik, amelyhez később semmilyen hatóanyagot nem lehet hozzáadni, nem releváns a rendelet hatályának a fenti 30. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel történő megállapítása vonatkozásában.
45 Másrészt a felek azon érve tekintetében, mely szerint a Bizottság előtt a 396/2005 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján minden ideiglenes MRL megállapítására vagy módosítására vonatkozóan külön kérelmet lehet előterjeszteni, meg kell állapítani, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint egy általános hatályú jogi aktus formájában elfogadott jogi aktust akkor lehet egyedi határozatok sorának tekinteni, ha azt egyéni kérelmekre adandó válaszként fogadták el oly módon, hogy a megtámadott jogi aktus minden egyes kérelmező jogi helyzetét érinti (a Bíróság 41/70–44/70. sz., International Fruit Company és társai kontra Bizottság ügyben 1971. május 13‑án hozott ítéletének [EBHT 1971., 411. o.] 13–22. pontja, C‑354/87. sz., Weddel kontra Bizottság ügyben 1990. november 6‑án hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑3847. o.] 20–23. pontja, valamint a Törvényszék T‑295/04. sz., ASAJA és társai kontra Tanács ügyben 2005. szeptember 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑3151. o.] 41. pontja). A jelen ügyben azonban a 149/2008 rendelet által megállapított MRL‑eket nem egyéni kérelmek nyomán fogadták el. A felperesek érvét ezért el kell utasítani.
46 Negyedszer a felperesek azon érvét illetően, amely szerint a 149/2008 rendelet egyedi hatályú jogi aktus, mivel az MRL megállapítása közvetlenül a 91/414 irányelven alapuló engedélyhez kapcsolódik, amely egyedi hatályú jogi aktus, elegendő annak megállapítása, hogy az MRL‑eknek az e rendelet által történő megállapítása nem irányul a konkrét növényvédő szerek forgalomba hozatalára vonatkozó, az említett irányelven alapuló egyéni engedélyek módosítására. Következésképpen ezt az érvet szintén el kell utasítani.
47 Ötödször a felperesek azon érvét illetően, amely szerint, mivel az 149/2008 rendelet őket közvetlenül és személyükben érinti, e rendelet az Aarhusi Egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett döntésnek, és így az 1367/2006 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének értelmében vett igazgatási aktusnak minősül, elegendő megállapítani, hogy az, hogy a felperesek közvetlenül és személyükben érintettek, nem releváns annak megállapítása szempontjából, hogy valamely jogi aktus általános vagy egyedi hatályú‑e.
48 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a 149/2008 rendelet, mivel nem tekinthető egyedi hatályú intézkedésnek, nem minősülhet az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának értelmében vett igazgatási aktusnak. Következésképpen a Bizottság nem követett el téves jogalkalmazást annak megállapításával, hogy a 149/2008 rendelet belső felülvizsgálata iránt a felperesek által az 1367/2006 rendelet alapján előterjesztett kérelmek elfogadhatatlanok.
49 Következésképpen az első jogalapot el kell utasítani.
A második, az 1367/2006 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének amiatt fennálló érvénytelenségére alapított jogalapról, hogy e rendelkezés az „intézkedésnek” az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésében foglalt fogalmát az „igazgatási aktusokra” korlátozta, amelyeket ugyanezen rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja „egyedi hatályú intézkedésekként” határoz meg
50 A felperesek lényegében azzal érvelnek, hogy az 1367/2006 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése, mivel az „intézkedésnek” az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésében szereplő fogalmát az „igazgatási aktusokra” korlátozta, amelyeket ezenfelül ugyanezen rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja „egyedi hatályú intézkedésekként” határoz meg, ellentétes az Aarhusi Egyezmény e rendelkezésével. Meg kell tehát állapítani, hogy a felperesek az EK 241. cikk értelmében az 1367/2006 rendelet 10. cikkének a rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdésére vonatkozó jogellenességi kifogást terjesztenek elő.
51 Az EK 300. cikk (7) bekezdéséből következik, hogy a Közösség által megkötött megállapodások kötelezőek a Közösség intézményeire, következésképpen e megállapodások elsőbbséget élveznek a másodlagos közösségi jogi aktusokkal szemben (lásd ebben az értelemben a bíróság C‑61/94. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1996. szeptember 10‑én hozott ítéletének EBHT 1996., I‑3989. o.] 52. pontját és a C‑311/04. sz. Algemene Scheeps Agentuur Dordrecht ügyben 2006. január 12‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑609. o.] 25. pontját).
52 Az Aarhusi Egyezményt az Európai Közösség aláírta, majd a 2005. február 17‑i 2005/370/EK tanácsi határozattal (HL L 124., 1. o.) jóváhagyta. Következésképpen ez az egyezmény kötelező az intézményekre, és az elsőbbséget élvez a másodlagos közösségi jogi aktusokkal szemben. Ebből következően az 1367/2006 rendelet érvényességét érintheti az Aarhusi Egyezménnyel való összeegyeztethetetlenség.
53 Az ítélkezési gyakorlat szerint az uniós bíróság valamely rendeleti rendelkezés érvényességét csak akkor vizsgálhatja valamely nemzetközi szerződés tekintetében, ha ez utóbbi természetével, illetve rendszerével az nem ellentétes, és ha annak a rendelkezései egyébként a tartalmuk vonatkozásában feltétel nélkülinek és kellően pontosnak tűnnek (a Bíróság C‑308/06. sz., Intertanko és társai ügyben 2008. június 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑4057. o.] 45. pontja, és a C‑120/06. P. és C‑121/06. P. sz., FIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑6513. o.] 110. pontja).
54 Abban az esetben azonban, ha a Közösség nemzetközi megállapodás keretében vállalt különleges kötelezettségét kívánja végrehajtani, vagy ha a jogi aktus kifejezetten az e megállapodásban foglalt, konkrét rendelkezésekre hivatkozik, a Bíróságnak feladata a kérdéses jogi aktus jogszerűségének az e megállapodás szabályaira tekintettel történő felülvizsgálata (lásd ebben az értelemben a Kereskedelmi Világszervezet létrehozásáról szóló egyezményre vonatkozóan a Bíróság C‑149/96. sz., Portugália kontra Tanács ügyben 1999. november 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑8395. o.] 49. pontját, a C‑93/02. P. sz., Biret International kontra Tanács ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑10497. o.] 53. pontját, valamint a C‑377/02. sz. Van Parys ügyben 2005. március 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑1465. o.] 40. pontját; lásd továbbá ebben az értelemben az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (a továbbiakban: GATT) vonatkozásában a Bíróság 70/87. sz., Fediol kontra Bizottság ügyben 1989. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1989., 1781. o.] 19–22. pontját, valamint a C‑69/89. sz., Nakajima kontra Tanács ügyben 1991. május 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑2069. o.] 31. pontját). Abban az esetben tehát, ha valamely rendelet egy nemzetközi szerződés által az uniós intézményekre rótt kötelezettség végrehajtására irányul, az uniós bíróságnak lehetőséggel kell rendelkeznie arra, hogy valamely rendelet jogszerűségét valamely nemzetközi szerződésre tekintettel felülvizsgálja annak előzetes vizsgálata nélkül, hogy a fenti 53. pontban leírt körülmények teljesülnek‑e.
55 A fenti 54. pontban hivatkozott Nakajima kontra Tanács ügyben hozott ítéletében (28. pont) ugyanis a Bíróság megállapította, hogy a felperes nem a GATT dömpingellenes kódexe rendelkezéseinek a közvetlen hatályára hivatkozik, hanem másodlagos jelleggel, az EK 241. cikk alapján egy rendelet érvényességét vitatja a jogszerűségi felülvizsgálatot megalapozó, az EK 230. cikkben említett jogalapok egyikére, nevezetesen a Szerződés vagy az alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése való hivatkozással. A Bíróság megállapította, hogy a felperes által az ezen ügy keretében vitatott rendelet elfogadására a Közösség nemzetközi kötelezettségeinek való megfelelés érdekében került sor, és az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Közösségnek kell a GATT-nak és a végrehajtására vonatkozó intézkedéseknek a betartását biztosítani (lásd a fenti 54. pontban hivatkozott Nakajima kontra Tanács ügyben hozott ítélet 31. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; lásd továbbá ebben az értelemben a Bíróság C‑352/96. sz., Olaszország kontra Tanács ügyben 1998. november 12‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑6937. o.] 20. és 21. pontját).
56 A GATT‑egyezményre és a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezményre vonatkozó ügyekben kifejlesztett ítélkezési gyakorlat került alkalmazásra a C‑162/96. sz. Racke‑ügyben 1998. június 16‑án hozott ítéletben [EBHT 1998., I‑3655. o.] is, amelyben a Bíróság egy rendelet érvényességét a nemzetközi szokásjogra tekintettel vizsgálta, mivel megállapította, hogy „a Racke lényegében alapvető nemzetközi szokásjogi szabályokra hivatkozik a vitatott rendelettel szemben, amelyet e szabályok értelmében hoztak meg, és amely megfosztja őt az együttműködési megállapodásban biztosított preferenciális elbánáshoz való jogától” (a fent hivatkozott Racke‑ügyben hozott ítélet 48. pontja).
57 A jelen ügyben meg kell állapítani egyrészt azt, hogy amint a fenti 54. pontban hivatkozott Nakajima kontra Tanács ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben, a felperesek az EK 241. cikk alapján közvetett módon az 1367/2006 rendelet egy rendelkezésének érvényességét vitatják az Aarhusi Egyezményre tekintettel.
58 Másrészt meg kell állapítani, hogy az 1367/2006 rendelet elfogadására az Unió azon nemzetközi kötelezettségeinek való megfelelés érdekében került sor, melyek az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdéséből következnek. Az 1367/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontjából ugyanis az következik, hogy e rendelet célja az Aarhusi Egyezmény alapján fennálló kötelezettségek végrehajtásához való hozzájárulás többek között „a környezeti ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosítása [útján], [uniós] szinten, az e rendelet által megállapított feltételek szerint”. Ezenfelül az 1367/2006 rendelet (18) preambulumbekezdése kifejezetten hivatkozik az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésére. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik továbbá, hogy az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdéséből kötelezettségek származnak, és az 1367/2006 rendeletnek a célja az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (3) bekezdése rendelkezéseinek az uniós intézmények vonatkozásában való végrehajtása (lásd ebben az értelemben a C‑240/09. sz. Lesoochranárske zoskupenie ügyben 2011. március 8‑án hozott ítélet [EBHT 2011., I‑1255. o.] 39. és 41. pontját).
59 Ebből következően azon rendelkezések érvényességét, amelyeknek a jogellenességére a felperesek hivatkoznak, az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésére tekintettel kell vizsgálni, és ennek során meg kell állapítani, hogy az „intézkedésnek” az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésében szereplő fogalma értelmezhető‑e úgy, hogy az az „egyedi hatályú intézkedésekre” korlátozódik.
60 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A fenti (1) és (2) bekezdésben tárgyalt felülvizsgálati eljárások szabályainak csorbítása nélkül valamennyi Fél biztosítja, hogy a nyilvánosság azon tagjai számára, akik a nemzeti jogrendszerben lefektetett kritériumoknak, amennyiben vannak ilyenek, megfelelnek, a közigazgatási és bírói eljárásokhoz való hozzáférés biztosított legyen, hogy megtámadhassák magánszemélyek és hatóságok olyan lépéseit és mulasztásait, amelyek ellentmondanak a környezetre vonatkozó nemzeti jog rendelkezéseinek [helyesen: Ezenfelül a fenti (1) és (2) bekezdésben szereplő jogorvoslati eljárások sérelme nélkül valamennyi Fél biztosítja a nyilvánosság azon tagjai számára, akik a nemzeti jogban meghatározott kritériumoknak – amennyiben vannak ilyenek – megfelelnek, a magánszemélyek és hatóságok olyan intézkedései vagy mulasztásai megtámadására irányuló közigazgatási vagy bírósági eljáráshoz való jogot, amelyek sértik a környezetre vonatkozó nemzeti jogi rendelkezéseket]”.
61 Először is meg kell állapítani, hogy a Bizottság az ellenkérelemben és a viszonválaszban azt állítja, hogy az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése nem vonatkozik a jelen ügyre, mivel a Bizottság a 149/2008 rendelet elfogadásakor jogalkotói minőségben járt el.
62 Igaz, hogy az uniós intézmények azon jogi aktusai, amelyeket azok jogalkotói hatáskörének keretében fogadtak el, nem tartoznak az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (3) bekezdésének és az 1367/2006 rendelet 10. cikkének hatálya alá.
63 Az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése ugyanis a hatóságok jogi aktusaira vonatkozik, és az Aarhusi Egyezmény 2. cikkének (2) bekezdéséből következik, hogy a „hatóságnak” az ezen egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésében alkalmazott fogalma nem foglalja magában azokat a testületeket vagy intézményeket, melyek igazságszolgáltatási vagy jogalkotói minőségben járnak el.
64 Ezenfelül az 1367/2006 rendelet 10. cikkében előírt belső felülvizsgálat csak azon igazgatási aktusok vonatkozásában lehetséges, amelyeket ugyanezen rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja úgy határoz meg, hogy ezek „a[z] [uniós] intézmény vagy szerv által hozott, egyedi hatállyal, valamint környezetvédelmi jogon alapuló, jogilag kötelező és külső hatással bíró intézkedés[ek]”. Az említett rendelet 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy az „[uniós] intézmény vagy szerv” fogalmába tartozik „bármely – a Szerződés által vagy annak alapján alapított – közintézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség, kivéve, ha bírói [helyesen: igazságszolgáltatási] vagy jogalkotói minőségben jár el.”
65 A jelen ügyben azonban a Bizottság a 149/2008 rendelet elfogadásakor nem jogalkotói minőségben járt el. Azon rendelkezéseket figyelembe véve, amelyek alapján e rendeletet elfogadták, a Bizottság a végrehajtási hatáskörében járt el.
66 A 149/2008 rendelet ugyanis módosította a 396/2005 rendeletet oly módon, hogy azt kiegészítette a II., III. és IV. melléklettel. A Bizottság e rendeletet az utóbbi rendelet 5. cikkének (1) bekezdése, 16. cikkének (1) bekezdése, a 21. cikkének (1) bekezdése, valamint a 22. cikkének (1) bekezdése alapján fogadta el, mely rendelkezések meghatározták az említett mellékletek megállapítására vonatkozó eljárást.
67 E rendelkezésekből az következik, hogy a 396/2005 rendelet II., III. és IV. mellékletét a rendelet 45. cikkének (2) bekezdésében foglalt eljárással összhangban kell elfogadni. Ezen utóbbi rendelkezés a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28‑i 1999/468/EK tanácsi határozat (HL L 184., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 124. o.) 5. és 7. cikkére hivatkozott.
68 Ezenfelül az Aarhusi Egyezmény alkalmazási útmutatója, mely a Közép‑ és Kelet‑európai Regionális Környezetvédelmi Központ számára készült, szintén megerősíti azt a következtetést, amely szerint a Bizottság a 149/2008 rendelet elfogadásakor nem jogalkotói minőségben járt el. Igaz, hogy ez az útmutató nem rendelkezik jogi kötőerővel, de a Törvényszék figyelembe veheti az Aarhusi Egyezmény 2. cikke (2) bekezdésének értelmezéséhez.
69 Az útmutató szerint (42. o.) „úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság [az Aarhusi Egyezmény 2. cikkének (2) bekezdése értelmében] nem igazságszolgáltatási vagy jogalkotói minőségben jár el”. A Bizottság tehát az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése értelmében hatóságnak minősül.
70 A fentiekből következően nem lehet helyt adni a Bizottság arra alapított érvelésének, hogy az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése nem vonatkozik a jelen ügyre, mivel a Bizottság a 149/2008 rendelet elfogadásakor jogalkotói minőségben járt el.
71 Meg kell tehát vizsgálni az Aarhusi Egyezményre tekintettel az 1367/2006 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének az érvényességét, mely rendelkezés az „intézkedés” fogalmát az „igazgatási aktusok” fogalmára korlátozza, mely utóbbit ugyanezen rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja úgy határozza meg, hogy azok „egyedi hatályú intézkedések”.
72 Az „intézkedéseknek” az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésében foglalt fogalmát az egyezmény nem határozza meg. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzetközi szerződéseket a szövegük szerint és a célkitűzéseik fényében kell értelmezni. A szerződések jogáról szóló, 1969. évi május 23‑i bécsi egyezmény 31. cikke, továbbá az államok és a nemzetközi szervezetek közötti, valamint a nemzetközi szervezetek egymás közötti szerződéseinek jogáról szóló 1986. március 21‑i bécsi egyezmény 31. cikke – amelyek ebben a tekintetben az általános nemzetközi szokásjogot fejezik ki –előírja, hogy a szerződést jóhiszeműen, kifejezéseinek szövegösszefüggésükben szokásos értelme szerint, valamint tárgya és célja figyelembevételével kell értelmezni (lásd a C‑344/04. sz., IATA és ELFAA ügyben 2006. január 10‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑403. o.] 40. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
73 Először is emlékeztetni kell az Aarhusi Egyezmény céljaira.
74 Az Aarhusi Egyezmény hatodik és hetedik preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az egyezmény megalkotói „[f]elismerve, hogy a környezet megfelelő védelme nélkülözhetetlen az emberi jólét és az alapvető emberi jogok, köztük az élethez való jog gyakorlása szempontjából, megállapítják, hogy „az állampolgárok ezen jogának biztosításához, és hogy ezen kötelességüket be tudják tartani, számukra a környezeti ügyekben az információt hozzáférhetővé kell tenni, biztosítani kell számukra a jogot, hogy részt vegyenek a döntéshozatalban, továbbá hozzáférhetővé kell tenni számukra az igazságszolgáltatást, [helyesen: továbbá hozzáférhetővé kell tenni számukra az igazságszolgáltatást, mivel a jogaik gyakorlásához segítségre lehet szükségük]”. Ezenfelül az Aarhusi Egyezmény kilencedik preambulumbekezdéséből következik, hogy „a környezetvédelem területén az információ jobb hozzáférhetősége és a nyilvánosság részvétele a döntéshozatalban javítja a döntések minőségét és végrehajtását, hozzájárul a nyilvánosságnak a környezeti kérdésekkel kapcsolatos tudatosságához, lehetőséget biztosít a nyilvánosságnak arra, hogy tagjai álláspontjukat kifejthessék, továbbá lehetővé teszi a hatóságok számára azok megfelelő figyelembevételét”.
75 Ezenfelül az Aarhusi Egyezménynek „Az egyezmény célja” című 1. cikke előírja, hogy „[a] jelen és jövő generációkban élő minden egyén azon jogának védelme érdekében, hogy egészségének és jólétének megfelelő környezetben éljen, ezen egyezményben részes valamennyi Fél garantálja a nyilvánosság számára a jogot az információk hozzáférhetőségéhez, a döntéshozatalban való részvételhez, és az igazságszolgáltatás igénybevételéhez a környezetvédelmi ügyekben a jelen Egyezmény rendelkezései szerint”.
76 Meg kell állapítani, hogy az olyan belső felülvizsgálati eljárás, amely csupán egyedi hatályú intézkedésekre vonatkozik, jelentős mértékben korlátozott hatállyal rendelkezik, mivel a környezetvédelem területén elfogadott jogi aktusok a legtöbb esetben általános hatályú jogi aktusok. Márpedig az Aarhusi Egyezmény céljára és tárgyára tekintettel az ilyen korlátozás nem igazolt.
77 Ezt követően az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (3) bekezdésének szövegezése tekintetében meg kell állapítani, hogy az bizonyos mozgásteret hagy az Aarhusi Egyezmény részes felei számára a közigazgatási vagy bírósági eljárások megindítására jogosult személyek meghatározása, valamint az eljárás természete (közigazgatási vagy bírósági) tekintetében. E rendelkezés szerint ugyanis a „közigazgatási vagy bírósági eljáráshoz való jog” csak „a nyilvánosság azon tagjai számára biztosított”, „akik a nemzeti jogrendszerben meghatározott kritériumoknak, amennyiben vannak ilyenek, megfelelnek”. Ugyanakkor az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése nem hagy ugyanilyen mozgásteret a megtámadható „intézkedések” meghatározása vonatkozásában. Következésképpen semmilyen alap nincs az „intézkedés” az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésében szereplő fogalmának olyan értelmezésére, amely szerint az csak az egyedi hatályú intézkedésekre terjed ki.
78 Végezetül az Aarhusi Egyezmény egyéb rendelkezéseinek a szövegét illetően meg kell állapítani, hogy az Egyezmény 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a hatóság fogalma „nem tartalmazza azokat a testületeket vagy intézményeket, melyek igazságszolgáltatási vagy jogalkotói minőségben járnak el”. Ezért az olyan uniós intézmény vagy szerv által elfogadott jogi aktusok, amelyek igazságszolgáltatási vagy jogalkotói minőségben járnak el, kizárhatók az „intézkedésnek” az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése értelmében vett fogalmából. E kizárás azonban nem teszi lehetővé az „intézkedés” az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése értelmében vett fogalmának az egyedi hatályú intézkedésekre való korlátozását. Nem áll fenn ugyanis korreláció az általános hatályú jogi aktusok, valamint a hatóság által jogalkotói vagy igazságszolgáltatási minőségben elfogadott jogi aktusok között. Az általános hatályú jogi aktusok nem szükségszerűen olyan jogi aktusok, amelyeket hatóságok igaszságszolgáltatási vagy jogalkotói minőségben hoznak.
79 Következésképpen az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy az kizárólag az egyedi hatályú intézkedésekre vonatkozik.
80 Ezt a következtetést nem teszi kétségessé a Tanács által a tárgyaláson felhozott azon érv sem, amely szerint az igazgatási aktusoknak az egyedi hatályú intézkedésekre való korlátozása igazolt az EK 230. cikk feltételeire tekintettel. E tekintetben elég arra emlékeztetni, hogy az 1367/2006 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése szerint az 1367/2006 rendelet 10. cikke szerinti belső felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtó nem kormányzati szervezet a Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel, így tehát az EK 230. cikkel összhangban eljárást indíthat a Bíróságon. Márpedig bármely hatállyal rendelkezik is az 1367/2006 rendelet 10. cikkében előírt belső felülvizsgálat tárgyát képező intézkedés, az EK 230. cikk elfogadhatósági feltételeit mindenképpen be kell tartani abban az esetben, ha az uniós bíróság előtt keresetindításra kerül sor.
81 Egyébiránt az EK 230. cikk feltételei, és különösen az a feltétel, amely szerint a felperest a megtámadott jogi aktusnak közvetlenül és személyében kell érintenie, ugyanúgy alkalmazandók az olyan egyedi hatályú intézkedésekre, amelyeknek a felperes nem a címzettje. Az olyan nem kormányzati szervet, amely megfelel az 1367/2006 rendelet 11. cikkében felsorolt feltételeknek, az egyedi hatályú intézkedés tehát nem szükségszerűen érinti közvetlenül és személyében. A Tanács által állítottakkal ellentétben az intézkedések fogalmának az egyedi hatályú jogi aktusokra történő korlátozása nem teszi lehetővé annak biztosítását, hogy teljesüljön az EK 230. cikkben foglalt azon feltétel, amely szerint a felperest a megtámadott jogi aktusnak közvetlenül és személyében kell érintenie.
82 Következésképpen el kell utasítani a Tanács azon érvét, amely szerint az „igazgatási aktusoknak” az egyedi hatályú intézkedésekre való korlátozása igazolt az EK 230. cikk feltételeire tekintettel.
83 A fentiekből következően az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy az kizárólag az egyedi hatályú intézkedésekre hivatkozik. Következésképpen az 1367/2006 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése – mivel az „intézkedésnek” az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésében foglalt fogalmát az igazgatási aktusokra korlátozza, amelyeket ugyanezen rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja „egyedi hatályú intézkedésekként” határoz meg, nem összeegyeztethető az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésével.
84 Következésképpen az 1367/2006 rendelet 10. cikkének a rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdésére vonatkozó jogellenességi kifogásnak, és így a második jogalapnak helyt kell adni. Ebből következően a megtámadott határozatokat meg kell semmisíteni.
A költségekről
85 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperesek kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
86 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának első bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Ennélfogva a Lengyel Köztársaság és a Tanács maga viseli a saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A 2008. július 1‑jei bizottsági határozatokat, melyekkel a Bizottság elfogadhatatlanság miatt elutasította a Stichting Natuur en Milieu és a Pesticide Action Network Europe által előterjesztett, arra irányuló kérelmeket, hogy a Bizottság vizsgálja felül az I. mellékletben felsorolt termékek megengedett szermaradék‑határértékeit megállapító II., III. és IV. melléklet létrehozása által a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2008. január 29‑i 149/2008/EK bizottsági rendeletet, megsemmisíti.
2) Az Európai Bizottság maga viseli a saját költségeit, valamint a Stichting Natuur en Milieu és a Pesticide Action Network Europe költségeit.
3) A Lengyel Köztársaság és az Európai Unió Tanácsa maguk viselik a saját költségeiket.
Dittrich | Wiszniewska‑Białecka | Prek |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. június 12‑i nyilvános ülésen.
Aláírások