T‑343/08. sz. ügy
Arkema France
kontra
Európai Bizottság
„Verseny – Kartellek – A nátrium‑klorát piaca – Az EK 81. cikk és az EGT‑megállapodás 53. cikke megsértését megállapító határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – A jogsértő magatartás betudhatósága – Bírságok – Súlyosító körülmény – Visszaesés – Enyhítő körülmény – Együttműködés a közigazgatási eljárás során – Jelentős hozzáadott érték”
Az ítélet összefoglalása
1. Verseny – Közigazgatási eljárás – Kifogásközlés – Szükséges tartalom – A védelemhez való jog tiszteletben tartása
(1/2003 tanácsi rendelet, 27. cikk)
2. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Védelemhez való jog – Bírósági felülvizsgálat – Az uniós bíróság korlátlan felülvizsgálati jogköre
(1/2003 tanácsi rendelet, 31. cikk)
3. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Súlyosító körülmények
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés)
4. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés)
5. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A Bizottság mérlegelési jogköre – A visszaesés különös jellemzőinek figyelembevétele – Bennfoglaltság – Az elévülési idő meghatározásának hiánya
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés)
6. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító és bírságot kiszabó határozat – Valamely vállalkozás visszaeső magatartásának megállapítása céljából az ugyanezen vállalkozás által korábban elkövetett és a Bizottság által már szankcionált jogsértések figyelembevétele
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 50. cikk)
7. Verseny – Közigazgatási eljárás – Ugyanazon vállalkozással kapcsolatos bizottsági határozatot követően elfogadott, jogsértést megállapító bizottsági határozat – A bírság visszaesés címén történő újabb növelése
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés)
8. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya és időtartama – A bírságok mértéke felemelésének lehetősége elrettentő hatásuk fokozása érdekében
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés)
9. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az egyenlő bánásmód elve
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés)
10. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A Bizottság mérlegelési jogköre
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés)
11. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A bírság alóli mentesítés vagy a bírság csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt – A jogsértés Bizottság általi megállapítását megkönnyítő magatartás szükségessége
(1/2003 tanácsi rendelet, 18. cikk; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény)
12. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Iránymutatás a versenyszabályok megsértése esetén kiszabott bírság megállapításáról – A bírság csökkentése az eljárás alá vont vállalkozásnak az engedékenységi közlemény keretein kívüli együttműködése miatt – Feltételek
(2002/C 45/03 bizottsági közlemény, 1. pont és 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 29. pont, negyedik francia bekezdés)
13. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A bírság csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt – Feltételek
(2002/C 45/03 bizottsági közlemény, 21. pont, 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 29. pont, negyedik francia bekezdés és 2008/C 167/01 bizottsági közlemény, 5. pont)
14. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Bírósági felülvizsgálat – Az uniós bíróság korlátlan felülvizsgálati jogköre
(EK 229. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 31. cikk)
1. Ha már egyszer a Bizottság kifejezetten jelzi a kifogásközlésében, hogy meg fogja vizsgálni, hogy ki kell‑e szabni bírságot az érintett vállalkozásokra, és megfogalmazza azokat a fő ténybeli és jogi elemeket, amelyek bírságot vonhatnak maguk után, mint például a feltételezett jogsértés súlya és időtartama, továbbá az a tény, hogy ez utóbbit szándékosan vagy gondatlanságból követték‑e el, teljesíti a vállalkozások meghallgatáshoz való joga tiszteletben tartásának kötelezettségét. A Bizottság így megadja a vállalkozásoknak a szükséges adatokat ahhoz, hogy ne csak a jogsértés megállapításával szemben, hanem a bírságkiszabás tényével szemben is védekezhessenek.
(vö. 54. pont)
2. Ami a versenyjogi jogsértések miatt kiszabott bírság összegének meghatározását illeti, a kifogásközléssel érintett vállalkozások védelemhez való jogát a Bizottság előtt a jogsértés időtartamára, súlyára és versenyellenes jellegének előreláthatóságára vonatkozó észrevételeik előadásának lehetősége garantálja. Ezenkívül a vállalkozások egy további kiegészítő garanciával rendelkeznek a bírság összegének meghatározása tekintetében annyiban, amennyiben a Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogkörrel bír, és az 1/2003 rendelet 31. cikke értelmében különösen törölheti vagy csökkentheti a bírságot.
(vö. 55. pont)
3. Ami a visszaesést mint súlyosító körülményt illeti, önmagában az a tény, hogy a Bizottság a korábbi határozathozatali gyakorlatában megállapította, hogy bizonyos elemek nem képeznek súlyosító körülményt a bírság összegének meghatározásánál, nem jelenti azt, hogy azt a későbbi határozataiban ugyanígy kell értékelnie. Valamely vállalkozásnak egy másik ügyben adott lehetőség arra, hogy kifejtse a véleményét arra vonatkozóan, hogy vele szemben visszaesést kívánnak megállapítani, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Bizottság köteles valamennyi esetben így eljárni, sem azt, hogy ilyen lehetőség hiányában az érintett vállalkozás a meghallgatáshoz való jogát nem tudja teljes mértékben gyakorolni.
(vö. 56. pont)
4. Az arányosság elve megköveteli, hogy az uniós intézmények jogi aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és az ahhoz szükséges mértéket. A bírságok kiszámításakor a jogsértés súlyát számos tényező függvényében kell értékelni, és e tényezők közül egyiknek sem szabad a többi mérlegelési tényezőhöz képest aránytalan fontosságot tulajdonítani. Az arányosság elve ebben az összefüggésben azzal jár, hogy a Bizottságnak a jogsértés súlyának értékelése során figyelembe vett tényezőkkel arányosan kell meghatároznia a bírság összegét, és hogy e tényezőket egységes és objektíven igazolható módon kell alkalmaznia.
(vö. 63. pont)
5. A Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak megválasztása tekintetében, hogy milyen tényezőket vesz figyelembe a bírság összegének meghatározása során – egyebek között olyanokat, mint az ügy különös körülményei, a háttér, a bírságok elrettentő hatása –, és nincs szükség a figyelembe veendő kritériumok kimerítő vagy kötelező felsorolására.
A visszaesés megállapításának és meghatározott jellemzőinek értékelése a Bizottság mérlegelési jogkörének része, és az ilyen megállapítás tekintetében a Bizottságot nem kötheti esetleges elévülési idő.
A visszaesés ugyanis olyan lényeges elem, amelyet a Bizottságnak értékelnie kell, mivel annak figyelembevétele magatartásuk megváltoztatására készteti az olyan vállalkozásokat, amelyek nyilvánvalóan hajlamosak a versenyszabályok megsértésére. A Bizottság ezért minden esetben figyelembe veheti az ilyen hajlamra utaló jeleket, beleértve a kérdéses jogsértések között eltelt időt is. Mindazonáltal, jóllehet semmilyen elévülési idő nem zárja ki, hogy a Bizottság megállapítsa a visszaesést, az arányosság elvének megfelelően a Bizottság nem veheti figyelembe időkorlát nélkül a vállalkozást szankcionáló korábbi határozatot vagy határozatokat.
(vö. 64–66., 68. pont)
6. A ne bis in idem elve az uniós jog alapelve, amely a versenyjog területén megtiltja, hogy valamely vállalkozással szemben újból joghátrányt alkalmazzanak vagy eljárást folytassanak olyan versenyellenes magatartás miatt, amelyért már szankcionálták, vagy amely tekintetében egy korábbi, már meg nem támadható határozat kimondta, hogy nem tartozik felelősséggel. A ne bis in idem elvének alkalmazása a következő három feltételhez van kötve: a tények azonossága, a jogsértő személy egysége és a védett jogi érdek egysége.
Nem vonja maga után a ne bis in idem elvének megsértését az, hogy a Bizottság valamely vállalkozás versenyellenes jellegű megállapodásokban való részvételét megállapító, és e vállalkozással szemben bírságot kiszabó határozatban figyelembe veszi az ugyanezen vállalkozás által elkövetett korábbi, a Bizottság által már szankcionált jogsértéseket, mivel az említett korábbi jogsértések figyelembevétele nem arra irányul, hogy újból joghátrányt alkalmazzon, hanem kizárólag arra, hogy megállapítsa az érintett vállalkozás visszaeső magatartását az újbóli jogsértést szankcionáló bírság összegének meghatározása érdekében.
Másrészt a ne bis in idem elvének fent említett együttes alkalmazási feltételei semmiképpen sem teljesülnek, amennyiben hiányzik a tények azonossága.
(vö. 80–84. pont)
7. A bírság elrettentési céljával ellentétes lenne, hogy a Bizottság számításba vegye azt a tényt, hogy az előző határozatban visszaesés címén figyelembe vette az első jogsértést, azért hogy valamely későbbi határozatban kizárja a bírság alapösszegének az említett jogsértés alapján történő emelését. Az ilyen megoldás ugyanis olyan helyzethez vezetne – amely kontraproduktív lenne a bírság elrettentési célja szempontjából –, amelyben egy többszörösen visszaeső vállalkozás esetében a vele szemben kiszabott bírság összege nem emelkedne fokozatosan az általa elkövetett jogsértések számával, hanem amelyben ellenkezőleg, a bírságnak a vele szemben kiszabható kiegészítő összege a vele szemben joghátrányt megállapító határozatok növekvő számával fokozatosan csökkenne.
Továbbá nincs hatása annak, hogy a szóban forgó vállalkozást szankcionáló korábbi határozatok a megtámadott határozatéval időben egybeeső tényállásra vonatkoznak, amennyiben a Bizottság kizárólag egyéb olyan korábbi határozatokra hivatkozott, amelyeket a szankcionált jogsértés kezdete előtt fogadták el, annak érdekében, hogy a megtámadott határozatban megállapítsa az említett vállalkozás visszaeső magatartását.
(vö. 88–89. pont)
8. Az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján a Bizottság határozattal bírságot szabhat ki azokra a vállalkozásokra, amelyek megsértették az EK 81. cikket, és ennek keretében figyelembe veheti a jogsértés súlyát és időtartamát. Ezek a rendelkezések jelentik a releváns jogalapot a visszaesésnek a bírság kiszámításakor való figyelembevételéhez.
Továbbá a Bizottság által a bírságok összegének kiszámítása végett elfogadott iránymutatás garantálja a vállalkozások jogbiztonságát azáltal, hogy elvont módon meghatározza azt a módszertant, amelyet a Bizottság magára vállalt az e határozatban kiszabott bírságok összegének megállapítása végett. A közigazgatás egyes esetekre nézve nem térhet el az iránymutatástól anélkül, hogy olyan magyarázatot ne adna erre, amely összeegyeztethető az egyenlő bánásmód elvével.
Másfelől a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlata nem szolgál jogi háttérként a versenyjogi bírságok tekintetében. Ebben a tekintetben a Bizottság a bírságok összegének meghatározása terén széles mérlegelési jogkörrel bír. Nem kötik a korábbi értékelései, és nem köteles meghatározott matematikai képleteket alkalmazni.
E széles jogkör célja, hogy lehetővé tegye számára, hogy a vállalkozások magatartását a versenyszabályok tiszteletben tartásának irányába terelje.
Ilyen körülmények között az a tény, hogy a Bizottság a múltban bizonyos fajta jogsértésekre bizonyos szinten szabta ki a bírságokat, nem fosztja meg a Bizottságot attól a lehetőségtől, hogy ezt a szintet a 1/2003 rendeletben jelzett korlátok között felemelje, ha ez a közösségi versenypolitika végrehajtásának biztosítása érdekében szükséges.
Éppen ellenkezőleg, a versenyszabályok hatékony alkalmazása megkívánja, hogy a Bizottság bármikor e politikához tudja igazítani a bírságok mértékét.
Így a valamely vállalkozással szemben alkalmazott bizonyos mértékű emelés a versenyszabályok megsértésére való hajlamára figyelemmel a vele kapcsolatos járulékos elrettentési igénnyel igazolható, míg a más vállalkozással szemben alkalmazott, eltérő mértékű emelés az arra vonatkozó szükségletnek felel meg, hogy elrettentő hatást biztosítsanak az utóbbival szemben kiszabott bírságnak, tekintettel arra a tényre, hogy a kartell többi tagjáéhoz képest nagyobb nettó teljes forgalma miatt könnyebben mozgósíthatja a bírság megfizetéséhez szükséges forrásokat.
(vö. 96., 98–101., 106. pont)
9. Az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak az ilyen bánásmód objektíven nem igazolható.
Önmagában az a tény, hogy a Bizottság a korábbi határozathozatali gyakorlatában a versenyszabályok megsértése miatt valamely vállalkozással szemben kiszabott bírság alapösszegének bizonyos mértékű emelését állapította meg, nem jelenti azt, hogy meg lenne fosztva attól a lehetőségtől, hogy ezt a mértéket az általa az iránymutatásban rögzített korlátok között egy másik határozat keretében felemelje az érintett vállalkozás arra való ösztönzése érdekében, hogy változtasson az versenyellenes magatartásán.
(vö. 108–109. pont)
10. Azokban az esetekben, amikor az uniós intézmények mérlegelési jogkörrel rendelkeznek annak érdekében, hogy képesek legyenek feladataik ellátására, az uniós jogrendben biztosított garanciák közigazgatási eljárásokban való tiszteletben tartása még inkább alapvető jelentőségű. E garanciák között szerepel nevezetesen a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége, hogy gondosan és pártatlanul vizsgálja meg az adott eset összes lényeges körülményét.
(vö. 111. pont)
11. A Bizottság széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkezik a bírság kiszámításának módszerét tekintve, és e tekintetben lehetősége van számos elemet figyelembe venni, köztük az érintett vállalkozásoknak a Bizottság szolgálatai által folytatott eljárásban való együttműködését. E vonatkozásban a Bizottságnak összetett ténybeli értékelést kell végeznie, például az említett vállalkozások együttműködése tekintetében.
A kartell tagjai által tanúsított együttműködés értékelése keretében csupán a Bizottság által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hiba kifogásolható, mivel a Bizottság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik az adott vállalkozás által tanúsított együttműködés minőségének és hasznosságának megítélésére vonatkozóan, különösen a többi vállalkozás közreműködéséhez viszonyítva.
A bírság csökkentése a versenyjog megsértésében részt vevő vállalkozások együttműködése esetén azon a megfontoláson alapszik, hogy az ilyen együttműködés megkönnyíti a Bizottságnak a jogsértés fennállásának megállapítására és adott esetben annak megszüntetésére irányuló feladatát. A csökkentés létjogosultságára tekintettel a Bizottság nem vonatkoztathat el a szolgáltatott információ hasznosságától, amely szükségszerűen a már a birtokában lévő bizonyítékoktól függ.
Bár a Bizottság köteles megindokolni, hogy miért gondolja úgy, hogy a vállalkozások által az engedékenységi közlemény keretében szolgáltatott információk olyan hozzájárulást jelentenek, amely indokolja, vagy nem indokolja a kiszabott bírság csökkentését, a határozatát e tekintetben megtámadni kívánó vállalkozásoknak kell bizonyítaniuk, hogy az általuk önkéntesen szolgáltatott ilyen információk hiányában a Bizottság nem tudta volna a jogsértés lényeges elemeit bizonyítani, és így bírságot kiszabó határozatot sem tudott volna elfogadni.
Amikor a vállalkozás az együttműködés címén – kevésbé pontosan és világosan – csak megerősít bizonyos, más vállalkozások által már korábban, együttműködés címén nyújtott információkat, az e vállalkozás általi együttműködés mértékét – jóllehet hasznos lehet a Bizottság számára – nem lehet összehasonlítani az említett információkat elsőként nyújtó vállalkozáséval. Az olyan nyilatkozat, amely egy bizonyos fokig csupán annak a nyilatkozatnak a megerősítésére korlátozódik, amellyel a Bizottság már rendelkezett, nem könnyíti meg ugyanis jelentősen a Bizottság munkáját. Következésképpen nem elegendő ahhoz, hogy igazolja a bírság összegének együttműködés címén való csökkentését. Végül a vállalkozásnak a vizsgálat alatti együttműködése nem jogosít fel a bírság csökkentésére, ha ezen együttműködés nem haladta meg azt, amire a vállalkozás az 1/2003 rendelet 18. cikke szerint köteles volt.
(vö. 134–138. pont)
12. Az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás 29. pontjának negyedik francia bekezdésében a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy a bírság összegének meghatározásakor figyelembe veendő enyhítő körülmények értékelésére vonatkozó jogköre keretében csökkenti a bírságot, amikor valamely vállalkozás hatékonyan együttműködik a Bizottsággal a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény hatályán, valamint a jog által előírt együttműködési kötelezettségein túl.
Az iránymutatás 29. pontja negyedik francia bekezdésének alkalmazása azonban nem járhat azzal a következménnyel, hogy megakadályozza az engedékenységi közlemény hatékony érvényesülését.
Az engedékenységi közlemény 1. pontja ugyanis előírja, hogy az említett közlemény „megállapítja azt a keretet, amelyben jutalmazni lehet a Bizottság vizsgálatai során együttműködő olyan vállalkozásokat, amelyek a Közösséget érintő titkos kartellben vesznek vagy vettek részt”. E közlemény szövegéből és rendszeréből következik tehát, hogy a vállalkozások főszabály szerint csak akkor részesülhetnek együttműködésük alapján a bírság csökkentésében, ha eleget tesznek az említett közlemény által előírt szigorú feltételeknek.
Ezért az engedékenységi közlemény hatékony érvényesülésének megőrzése érdekében csak kivételes helyzetekben lehetséges, hogy a Bizottság köteles a bírságcsökkentést biztosítani valamely vállalkozásnak az iránymutatás 29. pontjának negyedik francia bekezdése alapján. Ez az eset áll fenn, ha valamely vállalkozás együttműködése – miközben meghaladja az együttműködésre vonatkozó jogi kötelezettségét, anélkül azonban, hogy bírságcsökkentésre jogosítaná az engedékenységi közlemény alapján – objektív haszonnal jár a Bizottság számára. Az ilyen hasznosságot meg kell állapítani akkor, ha a Bizottság a végleges határozatában olyan bizonyítékokra támaszkodik, amelyeket valamely vállalkozás szolgáltatott számára az együttműködése során, és amelyek hiányában a Bizottság nem tudta volna teljes egészében vagy részben szankcionálni a szóban forgó jogsértést.
(vö. 168–170. pont)
13. A kartellügyek esetében a pénzbírságok alóli mentességről és a pénzbírságok csökkentéséről szóló 1996. évi közleménynek a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló 2002. évi engedékenységi közleménnyel való felváltásával, amely nem írja elő a bírságcsökkentést a tények vitatásának puszta hiánya esetén, a Bizottság egyértelműen kizárta, hogy bírságcsökkentést lehessen adni ezen az alapon a 2002. évi engedékenységi közlemény vagy az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás 29. pontja negyedik francia bekezdésének keretében. Ugyanis a Bizottság csak akkor köteles valamely vállalkozás számára bírságcsökkentést adni, ha az vagy a 2002. évi engedékenységi közlemény 21. pontja értelmében jelentős hozzáadott értékkel bíró bizonyítékokat nyújt, vagy olyan információkat, amelyek hiányában a Bizottság teljes egészében vagy részben nem szankcionálhatta volna a szóban forgó jogsértést a végleges határozatában. A bírságcsökkentés megadása tehát azon objektív haszontól függ, amelyet a Bizottság valamely vállalkozás együttműködéséből húz.
Az 1/2003 rendelet 7. és 23. cikke szerint kartellügyekben hozott határozatok elfogadása érdekében folytatott vitarendezési eljárások lefolytatásáról szóló közlemény 5. pontja alapján a Bizottság mindenesetre széles mérlegelés jogkörrel rendelkezik azon ügyek meghatározására, amelyek alkalmat adhatnak arra, hogy vizsgálják: a feleknek van‑e késztetése a vitarendezési megbeszélésekben való részvételre, és 10%‑os bírságcsökkentés csak akkor adható, ha az azokban részt vevő vállalkozások eleget tesznek az említett közlemény feltételeinek.
Ezért a vitarendezési közlemény alapján csak a Bizottság, és nem a vállalkozások feladata eldönteni, hogy az egyes esetek körülményeire tekintettel ezen eljárás alkalmazása megkönnyítheti‑e a szóban forgó jogsértés szankcionálását, és ennek keretében határozni a 10%‑os bírságcsökkentés azon vállalkozásnak való megadásáról, amely eleget tesz a feltételeknek.
Végül, még ha az Európai Unió több tagállamának nemzeti versenyjogi jogszabályai alapján a tények vitatásának hiánya jogot is keletkeztet a bírságcsökkentésre, az e szabályok, amelyek nem kötik a Bizottságot, nem minősülnek releváns jogforrásnak annak vizsgálatakor, hogy a Bizottság megsértette‑e az arányosság elvét azáltal, hogy nem adott bírságcsökkentést valamely vállalkozásnak annak együttműködése alapján.
(vö. 189–192. pont)
14. Ami az uniós bíróság által a versenyjogi tárgyú bizottsági határozatok tekintetében gyakorolt felülvizsgálati jogkört illeti, az 1/2003 rendelet 31. cikke által az EK 229. cikk alapján a Törvényszék részére biztosított korlátlan felülvizsgálati jogkör az egyszerű jogszerűségi felülvizsgálaton kívül – amely csak a megsemmisítés iránti kereset elutasítását vagy a megtámadott aktus megsemmisítését teszi lehetővé – feljogosítja a Törvényszéket a megtámadott aktus megváltoztatására, még akkor is, ha megsemmisítésre nem kerül sor, figyelembe véve az ügy valamennyi körülményét, például a bírság összegének módosítása érdekében.
E tekintetben nincs helye a Bizottság által valamely vállalkozással szemben a versenyellenes megállapodásokban való részvétele miatt kiszabott bírság alapösszegének a vállalkozás versenyszabályok megsértésére való erős hajlamára tekintettel történő 90%‑os emelési mértéke megváltoztatásának, amennyiben az említett vállalkozás együttműködése nem volt olyan jellegű, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára a kartell teljes egészében vagy részben való szankcionálását.
(vö. 203–205. pont)