C‑638/19. P. sz. ügy
Európai Bizottság
Kontra
European Food SA és társai
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2022. január 25.
„Fellebbezés – Állami támogatások – EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikk – Kétoldalú beruházási megállapodás – Választottbírósági kikötés – Románia – Az Európai Unióhoz történő csatlakozás – Az adóösztönző rendszer csatlakozás előtti hatályon kívül helyezése – A csatlakozást követően hozott, kártérítés kifizetését megítélő választottbírósági ítélet – E kifizetést a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősítő és a visszatéríttetését elrendelő európai bizottsági határozat – A Bizottság hatásköre – Az uniós jog időbeli hatálya – Azon időpont meghatározása, amikor a kedvezményezett jogosulttá válik arra, hogy megkapja a támogatást – EUSZ 19. cikk – EUMSZ 267. és EUMSZ 344. cikk – Az uniós jog autonómiája”
1. Fellebbezés – Jogalapok – A tények és bizonyítékok téves értékelése – Elfogadhatatlanság – A tények és a bizonyítékok értékelésének a Bíróság általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét – A jogvita tényállása jogi minősítésének a Bíróság általi felülvizsgálata – Megengedhetőség
(EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)
(lásd: 71–74. pont)
2. Fellebbezés – Jogalapok – A Törvényszék érvelésének egy pontjára vonatkozó konkrét kifogás szükségessége – Magából a megtámadott ítéletből eredő és ezen ítélet megalapozottságának vitatására irányuló jogalap – Elfogadhatóság
(EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 168. cikk, (1) bekezdés, d) pont)
(lásd: 75–79. és 81. pont)
3. Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Új tagállamoknak az Európai Unióhoz való csatlakozása – Az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseknek a csatlakozás időpontjától való alkalmazása – A Bizottság hatáskörei – Az ezen időponttól kezdődően elfogadott támogatási intézkedések vizsgálata – Egy tagállam Unióhoz való csatlakozásának időpontját követően hozott választottbírósági ítélet által az említett időpont előtt okozott károk megtérítéseként megítélt kártérítés e tagállam általi kifizetése – A Bizottság által állami támogatásnak minősített intézkedés – A támogatás nyújtása időpontjának meghatározása – Szempont – A támogatás felvételére vonatkozó igény kedvezményezettek általi megszerzése – A kártérítés kedvezményezettjeinek a választottbírósági ítélet kihirdetésének időpontjában való igényszerzése – A Bizottság EUMSZ 108. cikken alapuló hatásköre az intézkedés vizsgálatára
(EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikk)
(lásd: 109–127. pont)
4. Nemzetközi megállapodások – A tagállamok megállapodásai – Valamely tagállam által az uniós csatlakozását megelőzően kötött megállapodások – A Svéd Királyság és Románia közötti kétoldalú beruházási megállapodás – E megállapodásnak az Unióhoz való csatlakozást követő hatásai – Olyan rendelkezés, amely lehetővé teszi valamely tagállam beruházója számára, hogy választottbírósághoz forduljon egy másik tagállammal folytatott jogvita esetén – Az uniós joggal ellentétes választottbírósági kikötés – Megengedhetetlenség – Következmény – A választottbírósági rendszerhez adott tagállami hozzájárulás okafogyottá válása
(EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; EUMSZ 267. és EUMSZ 344. cikk)
(lásd: 137–144. pont)
Összefoglalás
A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy az állami támogatásokra vonatkozó jogra tekintettel megvizsgálja a Románia által egy választottbírósági ítélet végrehajtása keretében a svéd beruházóknak nyújtott kártérítést
Bár e választottbírósági ítélet helyt adott e beruházók azon érvelésének, amely szerint e tagállam az Unióhoz való csatlakozását megelőzően jogellenesen hatályon kívül helyezett egy adóösztönző rendszert, a Bizottság által vizsgált támogatási intézkedést e csatlakozást követően nyújtották
A Svéd Királyság és Románia 2002. május 29‑én a beruházások előmozdítása és kölcsönös védelme céljára létrejött kétoldalú beruházási megállapodást (a továbbiakban: BIT) kötött, amely megállapodás 2. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy minden szerződő fél köteles a másik szerződő fél beruházói által megvalósított beruházásokkal kapcsolatban mindenkor tisztességes és méltányos bánásmódot biztosítani. A BIT ezenkívül előírja, hogy a beruházók és az aláíró országok közötti jogvitákat választottbíróság előtt kell rendezni.
2005‑ben a román kormány – a Románia Európai Unióhoz való csatlakozására irányuló tárgyalások keretében – hatályon kívül helyezte a kiszolgáltatott helyzetű régiókban bizonyos beruházók számára nyújtott adóösztönzők nemzeti rendszerét (a továbbiakban: adóösztönző rendszer).
Mivel több svéd beruházó úgy vélte, hogy az adóösztönző rendszer hatályon kívül helyezésével Románia megsértette az arra irányuló kötelezettségét, hogy a BIT‑tel összhangban biztosítsa a beruházásaik vonatkozásában a tisztességes és méltányos bánásmódot, az okozott kár megtérítése érdekében választottbíróság felállítását kérték. A 2013. december 11‑i ítéletével e választottbíróság kártérítés címén mintegy 178 millió euró összeg említett beruházók számára való megfizetésére kötelezte Romániát.
A román hatóságok annak ellenére, hogy az Európai Bizottság többször felhívta a figyelmüket arra, hogy az ügyben tiszteletben kell tartaniuk az állami támogatásokra alkalmazandó szabályokat és eljárásokat, folyósították a svéd beruházók számára a választottbíróság által megítélt kártérítést.
A 2015. március 30‑i határozatával (a továbbiakban: vitatott határozat)(1) a Bizottság e kártérítés kifizetését a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősítette, megtiltotta annak végrehajtását, és elrendelte a már kifizetett összegek visszatéríttetését.
A több kereset tárgyában eljáró Törvényszék megsemmisítette ezt a határozatot(2) lényegében azon az alapon, hogy a Bizottság visszamenőleges hatállyal gyakorolta a hatáskörét a Románia 2007. január 1‑jei uniós csatlakozása előtti tényekre. A Törvényszék ugyanis abból az előfeltevésből indult ki, hogy a szóban forgó támogatást Románia az adóösztönző rendszer hatályon kívül helyezésének időpontjában, vagyis 2005‑ben nyújtotta.
A fellebbezés tárgyában nagytanácsban eljáró Bíróság hatályon kívül helyezi a Törvényszék ezen ítéletét, és megerősíti, hogy a Bizottság hatáskörrel rendelkezett a vitatott határozat elfogadására, továbbá visszautalja az ügyet a Törvényszék elé az e határozat megalapozottságával kapcsolatban előtte felhozott jogalapokról és érvekről való határozathozatal érdekében.
A Bíróság álláspontja
Mivel a Bizottság hatáskört szerzett arra, hogy az EUMSZ 108. cikk alapján megvizsgálja a Románia által az uniós csatlakozását követően elfogadott támogatási intézkedéseket, a Bíróság emlékeztet arra, hogy az állami támogatásokat abban az időpontban kell az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében „nyújtottnak” tekinteni, amikor az alkalmazandó nemzeti jogszabály szerint a kedvezményezett jogosulttá válik arra, hogy megkapja a támogatást. Ezen időpont megállapítása szempontjából a döntő tényezőt az képezi, hogy e kedvezményezettek igényt szereznek arra, hogy a szóban forgó támogatást megkapják, valamint hogy az állam ehhez kapcsolódóan kötelezettséget vállal e támogatás nyújtására. Az ilyen intézkedés ugyanis ebben az időpontban eredményezhet az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett, a tagállamok közötti kereskedelmet érintő versenytorzulást.
A jelen ügyben a Bíróság megállapítja, hogy a svéd beruházók által hivatkozott kár megtérítéséhez való jogot, noha az az adóösztönző rendszer Románia általi, állítólagosan a BIT megsértésével történt hatályon kívül helyezéséből ered, csak a 2013. december 11‑i választottbírósági ítélet biztosította, amely nem csupán megállapította e jog fennállását, hanem számszerűsítette is annak összegét. E beruházók ugyanis csak a választottbírósági eljárás befejezésekor juthattak hozzá a kártérítés tényleges kifizetéséhez, még akkor is, ha az részben azon kár megtérítésére irányul, amely a választottbírósági eljárás felpereseit állításuk szerint a Románia uniós csatlakozását megelőző időszakban érte.
Ezért tekintettel arra, hogy a szóban forgó támogatási intézkedést Románia uniós csatlakozását követően nyújtották, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság az EUMSZ 108. cikk időbeli hatályára nem rendelkezett hatáskörrel a vitatott határozat e rendelkezés alapján való elfogadására.
A Bíróság pontosítja, hogy az a kérdés, hogy a választottbírósági ítélettel megítélt kártérítés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásnak” minősülhet‑e, e fellebbezés keretében nem tartozik a Bíróság hatáskörébe, mivel e kérdést a Törvényszék nem vizsgálta. Mindezzel együtt a Bizottságot az EUMSZ 108. cikk alapján megillető hatáskör semmiképpen sem függhet e kérdés vizsgálatának eredményétől, mivel a Bizottság által az e rendelkezés alapján gyakorolt előzetes ellenőrzés többek között annak megállapítására irányul, hogy a szóban forgó kártérítés állami támogatást képez‑e, vagy sem.
Végül a Bíróság megállapítja, hogy a Törvényszék akkor is tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bíróság Achmea ítélete(3) a jelen ügyben nem releváns.
Az Achmea ítéletben a Bíróság kimondta, hogy az EUMSZ 267. és EUMSZ 344. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a tagállamok között létrejött nemzetközi megállapodásban szereplő olyan rendelkezés, amelynek értelmében e tagállamok egyikének beruházója a másik tagállamban létesített beruházásokra vonatkozó vita esetén ezen utóbbi tagállammal szemben választottbíróság előtt indíthat eljárást, amely bíróság hatáskörét e tagállam köteles elfogadni. Ugyanis, az ilyen megállapodás megkötésével a tagállamok vállalják, hogy kivonják saját bíróságaik joghatósága alól, és következésképpen azon bírósági jogorvoslati rendszer alól, amelynek megteremtését az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése előírja számukra az uniós jog által szabályozott területeken, azokat a jogvitákat, amelyek e jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozhatnak.
Márpedig a jelen ügyben nem vitatott, hogy a svéd beruházók által kért kártérítés a Románia uniós csatlakozásának időpontját követően állítólagosan elszenvedett károkra is vonatkozott, amely időponttól kezdve az uniós jog, különösen az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikk alkalmazandó e tagállamra. Erre való tekintettel a választottbíróság elé tárt jogvita nem tekinthető úgy, hogy az minden elemében olyan időszakra korlátozódik, amelynek során Romániát, mivel még nem csatlakozott az Unióhoz, még nem kötötték az Achmea ítéletből eredő szabályok és elvek. Ezenkívül nem vitatott, hogy az e jogvitában eljáró választottbíróság nem része az uniós bírósági rendszernek, mivel e választottbíróság nem tartozik azon jogorvoslati rendszer körébe, amelynek a megteremtésére az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése kötelezi a tagállamokat az uniós jog hatálya alá tartozó területeken.
E körülmények között Románia uniós csatlakozását követően okafogyottá vált az e tagállam által a BIT‑ben előírt választottbírósági rendszerhez való hozzájárulás.
E megfontolások összességére tekintettel a Bíróság hatályon kívül helyezi a fellebbezés tárgyát képező ítéletet, és visszautalja az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozzon az elé terjesztett azon jogalapokról és érvekről, amelyek a vitatott határozat megalapozottságára vonatkoznak, különösen azon kérdést illetően, hogy az abban említett intézkedés anyagi jogi szempontból megfelel‑e az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételeknek.