Language of document : ECLI:EU:T:2023:5

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2023. január 18.(*)

„EMGA és EMVA – A finanszírozásból kizárt kiadások – Romániánál felmerült kiadások – Nemzeti Vidékfejlesztési Program 2007–2013 – A 215. sz. intézkedés »1a« alintézkedéséhez kapcsolódó támogatási arány kiszámítására alkalmazandó módszerek – Jólléti kifizetések a »hízósertések« és a »kocasüldők« vonatkozásában – Az egyes állatok számára rendelkezésre álló terület legalább 10%‑os emelése – Indokolási kötelezettség – Jogos bizalom – Jogbiztonság – A tények jogi minősítése – A 907/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (6) és (7) bekezdése – A pénzügyi korrekcióknak a szabályszerűségi és pénzügyi záróelszámolási eljárások keretében történő kiszámításáról szóló iránymutatás”

A T‑33/21. sz. ügyben,

Románia (képviselik: E. Gane és L.‑E. Baţagoi, meghatalmazotti minőségben)

felperes

az Európai Bizottság (képviselik: J. Aquilina, A. Biolan és M. Kaduczak, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

a tanácskozások során tagjai: S. Gervasoni elnök, L. Madise (előadó) és J. Martín y Pérez de Nanclares bírák,

hivatalvezető: I. Kurme tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2022. július 14‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Románia az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2020. november 18‑i (EU) 2020/1734 bizottsági végrehajtási határozatot (HL 2020. L 390., 10. o.) annyiban, amennyiben az kizár a 2017–2019‑es pénzügyi években általa kifizetett 18 717 475,08 euró összegű egyes kiadásokat (a továbbiakban: vitatott határozat).

 A jogvita előzményei

2        Az Európai Bizottság a 2008. július 16‑i C(2008) 3831 határozatával jóváhagyta Románia 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó nemzeti vidékfejlesztési programját (a továbbiakban: 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP).

3        2011. szeptember 14‑én a román mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 2006. december 15‑i 1974/2006/EK bizottsági rendelet (HL 2006. L 368., 15. o.) 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP felülvizsgálata iránti kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz. Az egyik javasolt módosítás a 215. sz. intézkedés – Állatjólléti kifizetések (a továbbiakban: 215. sz. intézkedés) bevezetése volt. Ezen intézkedés keretében kompenzációs kifizetéseket írtak elő azon baromfi‑ és sertéstenyésztő mezőgazdasági termelők által elszenvedett jövedelemkiesés és járulékos költségek tekintetében, akik a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑nek megfelelően önkéntesen vállalták bizonyos állatjólléti előírások végrehajtását. A támogatást a mezőgazdasági termelők által legalább ötéves időtartamra tett többéves kötelezettségvállalások keretében nyújtották.

4        A 2011. december 13‑i ARES(2011) 1344895 levelében a Bizottság jelezte Romániának, hogy megkapta és elemezte a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP módosítására vonatkozó javaslatot. Pontosította, hogy a jelenlegi állapotában a módosítási javaslat nem fogadható el, és pontosításokat kért. Különösen a 215. sz. intézkedést illetően a Bizottság többek között a 215. sz. intézkedéshez kapcsolódó támogatási arány kiszámítására alkalmazandó módszerekre hivatkozott, és korrekciókat kért.

5        2012. március 22‑én a román hatóságok az SFC2007 uniós alapkezelő rendszerébe bevitték a felülvizsgált számítási módszereket.

6        2012. április 4‑i ARES(2012) 411175 levelében a Bizottság hozzájárult a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP – ideértve a 215. sz. intézkedést is – hetedik módosításához. E levél szerint „[a] Bizottság szolgálatai elem[ezték] a javasolt módosításokat”, és úgy ítélték meg, hogy „e […] módosítások tiszteletben tartják [az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20‑i] 1698/2005/EK [tanácsi] rendelet (HL 2005. L 277., 1. o.) és az 1974/2006 rendelet vonatkozó rendelkezéseit”, és hogy „[e]zért a javaslatokat elfogadják”.

7        A 2012. május 25‑i C(2012) 3529 final bizottsági végrehajtási határozat módosította a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑t, és bevezette a 215. sz. intézkedést.

8        2015. május 18. és 29. között az Európai Számvevőszék ellenőrzést végzett Romániában, és hibákat állapított meg a 215. sz. intézkedés alapján teljesített kifizetések tekintetében. Előzetes megállapításai szerint, amelyeket 2015. szeptember 18‑án közöltek a román hatóságokkal, a 215. sz. intézkedés különböző alintézkedései alapján történő kompenzációs kifizetésekre vonatkozó számítási módszert érintő hibákat észleltek. E hibák következményeként túlkompenzációt nyújtottak a mezőgazdasági termelőknek, és ezáltal megsértették az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20‑i 1698/2005/EK tanácsi rendelet (HL 2005. L 277., 1. o.) 40. cikkét. A 215. sz. intézkedésnek a Számvevőszék megállapításai által érintett alintézkedései között volt az 1a alintézkedés: „hízósertések”, „kocasüldők” és „kocák” – Az egyes állatok számára rendelkezésre álló terület legalább 10%‑os emelése (csak a „hízósertések” és a „kocasüldők” esetében) (a továbbiakban: vitatott alintézkedés).

9        2016. január 7‑i 493. sz. levelükben és a 2016. március 24‑i E7324. sz. levelükben a román hatóságok a Bizottság támogatását kérték annak érdekében, hogy megoldást találjanak, és jelezték, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑t a Számvevőszék megállapításainak időpontjában, azaz 2015. szeptember 18‑án már nem lehetett módosítani.

10      2016. január 25‑i levelében a Számvevőszék többek között megállapította, hogy a vitatott alintézkedéshez kapcsolódó kiadások nem támogathatók, mivel téves az alkalmazott támogatási arány kiszámításának módszere.

11      A Számvevőszék megállapításainak és a román hatóságok válaszainak elemzését követően a Bizottság úgy határozott, hogy elsőként RD 2/2016/031/RO hivatkozási számú adminisztratív ellenőrzést indít a 2014–2016‑os pénzügyi évekre vonatkozó romániai állatjólléti intézkedésekre vonatkozó 215. sz. intézkedés tekintetében (a továbbiakban: első ellenőrzés).

12      2016. március 21‑i ARES(2016) 1403661. sz. levelében a Bizottság megállapította, hogy a többek között a vitatott alintézkedésre vonatkozó kifizetések rendszeres hibákat tartalmaznak, és nem felelnek meg az 1698/2005 rendelet 40. cikke (3) bekezdésének. Többek között ezen alintézkedésre vonatkozóan további információk szolgáltatását kérte a román hatóságoktól. A rendelkezésére álló információk alapján úgy tűnt ugyanis, hogy hiányzik egy kulcsfontosságú ellenőrzés, és az említett alintézkedés alapján teljesített kifizetéseket olyan általános szabálytalanságok jellemezték, amelyek miatt a vonatkozó kiadások nem támogathatók az uniós finanszírozásból.

13      2017. március 14‑i ARES(2017) 1331659. sz. levelében a Bizottság arra kérte a román hatóságokat, hogy számítsák ki újra a kifizetési arányokat, és a 2014–2016‑os pénzügyi évek tekintetében pénzügyi korrekció alkalmazását javasolta. Pontosabban a Bizottság többek között a román akkreditált ügynökség által a vitatott alintézkedés alapján teljesített kompenzációs kifizetésekből eredő kiadásokra 25%‑os pénzügyi átalánykorrekció alkalmazását, illetve a vitatott alintézkedéstől eltérő alintézkedések címén teljesített kiadások tekintetében ad hoc alapon kiszámított korrekciókat javasolt.

14      A román hatóságok 17/RO/796 referenciaszám alatt egyeztetési eljárást (a továbbiakban: 17/RO/796. sz. eljárás) indítottak a 2014–2016‑os pénzügyi évek során a vitatott alintézkedés keretében 28 087 745,37 euró összegben teljesített kifizetések vonatkozásában.

15      A 17/RO/796 eljárás keretében a 2017. szeptember 26‑i ARES(2017) 4685136 levelében foglalt jelentésében az egyeztető testület megállapította, hogy nem indokolt a 25%‑os átalánykorrekció, többek között, mivel az ügy körülményei nem tették lehetővé annak megállapítását, hogy hiányzott egy kulcsfontosságú ellenőrzés (lásd a fenti 12. pontot), és kifejezte kétségeit a Számvevőszék által végzett ellenőrzés előzetes megállapításai közlésének időpontját megelőző időszakra vonatkozó korrekció alkalmazását illetően.

16      A 2018. március 12‑i ARES(2018) 1348956. sz. levelében, valamint a 2018. május 16‑i ARES(2018) 2487854. sz. összefoglaló jelentésében szereplő végleges álláspontjában a Bizottság fenntartotta többek között azon következtetését, amely szerint a vitatott alintézkedés alapján teljesített kifizetések sértik az 1698/2005 rendelet 40. cikkének (3) bekezdését.

17      A Bizottság 2018. június 13‑án elfogadta az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2018. június 13‑i (EU) 2018/873 végrehajtási határozatot (HL 2018. L 152., 29. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat). E határozattal a Bizottság többek között 25%‑os pénzügyi átalánykorrekciót alkalmazott Romániával szemben, amely a 2015‑ös és a 2016‑os pénzügyi évre vonatkozóan 13 184 846,61 euró összegnek felelt meg, a román akkreditált ügynökség által az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (IIER) hatálya alá tartozó vitatott alintézkedés címén az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) keretében nyújtott kifizetések összegének túlbecslése miatt.

18      Románia keresetet indított a 2018/873 végrehajtási határozat részleges megsemmisítése iránt. E keresetet a Törvényszék a 2019. április 30‑i Románia kontra Bizottság végzéssel (T‑530/18, EU:T:2019:269) annak elkésettsége okán mint elfogadhatatlant elutasította. A Románia által az említett végzéssel szemben benyújtott fellebbezést a 2020. szeptember 10‑i Románia kontra Bizottság ítélet (C‑498/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:686) elutasította.

19      A 2016‑os pénzügyi év lezárását követően a Bizottság újabb ellenőrzést végzett RD 2/2018/031/RO referenciaszám alatt, amely a 2017‑től 2019‑ig terjedő pénzügyi évekre vonatkozott (a továbbiakban: második ellenőrzés). A Bizottság, mivel úgy ítélte meg, hogy a román hatóságok megsértették az 1698/2005 rendelet 40. cikkének (3) bekezdését, többek között azt javasolta, hogy az EMVA általi finanszírozásból zárjanak ki 18 717 475,08 euró összeget, amely a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP vitatott alintézkedése alapján teljesített kiadások 25%‑os pénzügyi átalánykorrekciójának felel meg. Ezen alintézkedést illetően, amely a „hízósertés” tenyésztők számára számosállat‑egységenként (száe) 41,40 eurós támogatási arányú, a „kocasüldők” esetében száeként 165 eurós támogatási arányú, a „kocák” tekintetében pedig száeként 23,30 eurós támogatási arányú kompenzációs kifizetéseket írt elő, a Bizottság ugyanazon hibákat emelte ki, mint az első ellenőrzés során. Pontosabban a Bizottság szerint túlbecsülték a „hízósertések” és a „kocasüldő” kategóriákra vonatkozó kifizetési arányokat, mivel a takarmánymegtakarítás nem vette figyelembe az állatok súlyának tényleges növekedését, és nem vonták le a nem tenyésztett állatok kezdeti belépési árát. A közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, az 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1200/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 549. o.) 41. cikkének (1) bekezdése alapján a Bizottság a román hatóságok által a vitatott alintézkedés vonatkozásában kért összegek 25%‑át szisztematikusan felfüggesztette.

20      2018. július 9‑i 545. sz. levelükben a román hatóságok kiegészítő információkat szolgáltattak többek között a 215. sz. intézkedés keretében a kompenzációs kifizetések teljesítése során alkalmazott módszerekkel kapcsolatban, és ismételten tájékoztatták a Bizottságot arról, hogy objektíve lehetetlen módosítani a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑t. Az említett hatóságok arról is tájékoztatták a Bizottságot, hogy a nemzeti bíróságok előtt kereseteket indítottak a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP 215. sz. intézkedése alapján tett kötelezettségvállalások által előírtaknál alacsonyabb kompenzációs kifizetésekben részesülő kedvezményezettek.

21      2018. december 12‑i ARES(2018) 638947. sz. levelében a Bizottság felvilágosítást kért a román hatóságoktól, és megküldte részükre a 2018. november 20‑i kétoldalú megbeszélés jegyzőkönyvét. A román hatóságok a 2019. január 8‑i 241040. sz. levelükben, valamint a 2019. február 12‑i 133. sz. levelükben többek között a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP felülvizsgálati módjának pontosítását kérték, azzal az indokkal, hogy álláspontjuk szerint a vitatott alintézkedésre vonatkozó kifizetések arányának módosítása érdekében módosítani kell az említett programot, és az erre nyitva álló határidő a Számvevőszék megállapításairól szóló értesítés időpontjában lejárt.

22      A Bizottság a 2019. február 28‑i ARES(2019) 1368242. sz. levelében jelezte, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑t már nem lehet felülvizsgálni, de főszabály szerint el tudja fogadni, hogy a 215. sz. intézkedéssel kapcsolatos kifizetések összegének módosításai szerepeljenek a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó nemzeti vidékfejlesztési program módosításában.

23      A román hatóságok és a Bizottság közötti megbeszéléseket és információcserét követően ez utóbbi a 2019. augusztus 5‑i ARES(2019) 5096803 levelében közölte Romániával azon javaslatát, hogy a 2017–2019‑es pénzügyi évek vonatkozásában a vitatott alintézkedés alapján kifizetett kiadások 25%‑os átalánykorrekciójának megfelelő 18 717 475,08 euró összeget kizár az uniós finanszírozásból. Az említett levélben a Bizottság pontosította, hogy az 1306/2013/EU rendeletnek a kifizető ügynökségek és más szervek, a pénzgazdálkodás, a számlaelszámolás, a biztosítékok és az euro használata tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. március 11‑i 907/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet (HL 2014. L 255., 18. o.) 12. cikke (7) bekezdése c) pontjának megfelelően nagyobb kockázatot jelentenek az uniós költségvetés potenciális vesztesége tekintetében, mivel észszerűen feltételezhető volt, hogy a szabálytalan kérelmek büntetlenül történő benyújtásának szabadsága valószínűleg kivételesen nagy pénzügyi kárt okoz az uniós költségvetésnek. A Bizottság szerint Románia a pénzügyi korrekcióknak a szabályszerűségi és pénzügyi záróelszámolási eljárások keretében történő kiszámításáról szóló iránymutatás (a továbbiakban: a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatás) – amint az a 2015. június 8‑i C(2015) 3675 final bizottsági közleményben szerepel – (a továbbiakban: a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatás) 3.2.5. pontja értelmében vett „általános szabálytalanságokat” követett el, amelyek igazolják a 25%‑os mértékű korrekció alkalmazását.

24      2019. szeptember 11‑i 662. sz. levelükben a román hatóságok jelezték, hogy a Bizottság által javasolt, a fenti 22. pontban említett megoldás nem alkalmazható. Tehát újból – 19/RO/856 referenciaszám alatt – egyeztetési eljárást indítottak a 18 717 475,08 euró összeg vonatkozásában (a továbbiakban: 19/RO/856. sz. eljárás).

25      A 19/RO/856. sz. eljárás keretében benyújtott, a 2019. december 10‑i ARES(2019) 7587324. sz. levélben szereplő jelentésében az egyeztető testület megállapította, hogy nem lehetséges egyeztetés, és többek között jelezte, hogy nem volt meggyőződve arról, hogy a szóban forgó ügyben figyelembe vett tényezők a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatás (lásd a fenti 23. pontot) értelmében vett „szabálytalanság” fogalmába tartoznak.

26      A Bizottság a végleges álláspontját tartalmazó 2020. április 14‑i ARES(2020) 2031991. sz. levelében, valamint 2020. október 22‑i ARES(2020) 5780976 összefoglaló jelentésével megállapította, hogy a vitatott alintézkedés alapján teljesített kifizetések sértik az 1698/2005 rendelet 40. cikkének (3) bekezdését. Ily módon jelezte, hogy az 18 717 475,08 eurót kitevő összeget, amely az említett alintézkedéshez kapcsolódó kiadások 25%‑ának felel meg, ki kell zárni az uniós finanszírozásból.

27      2020. november 18‑án a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot, és többek között Romániára olyan pénzügyi átalánykorrekciót alkalmazott, amelynek értelmében a román akkreditált kifizető ügynökség részéről felmerült és az EMVA keretében bejelentett kiadások 25%‑át 18 717 475,08 euró összegben kizárták a 2017–2019‑es pénzügyi évek során a vitatott alintézkedés alapján teljesített kompenzációs támogatások összegének túlbecslése miatt.

 A felek kérelmei

28      Románia azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben az kizárja a román akkreditált kifizető ügynökség által az EMVA keretében a vitatott alintézkedés alapján a 2017–2019‑es pénzügyi évekre vonatkozóan felmerült költségeket 18 717 475,08 euró összegben;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

29      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        Romániát kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

30      Keresetének alátámasztására Románia lényegében két jogalapra hivatkozik. Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nem gyakorolta az 1306/2013 rendelet 52. cikke alapján bizonyos kiadásoknak az uniós finanszírozásból való kizárására vonatkozó hatáskörét, és hat kifogást tartalmaz. A második jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul.

31      Először a második jogalapot kell megvizsgálni.

32      Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a második jogalap keretében Románia arra is hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot. Mivel ezzel azonos érvre is hivatkoznak az első jogalap harmadik kifogása keretében, arra e jogalap és az ennek megfelelő kifogás vizsgálata során kell választ adni.

 Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított második jogalapról

33      Románia arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem fejti ki azokat az okokat, amelyek miatt a 2017–2019‑es pénzügyi évekre vonatkozóan kizárt összesen 18 717 475,08 eurót az EMVA keretében kifizetett egyes kiadásokból.

34      Románia szerint a Bizottság nem fejtette ki kellőképpen, hogy a feltételezetten téves számítási módszer mennyiben minősül a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (6) és (7) bekezdésében előírt esetek, vagyis a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatás értelmében vett szabálytalanság körébe tartozó helyzetnek. Egyébiránt a Bizottság nem hivatkozott a szabálytalan vagy csalárd gyakorlatok elleni küzdelem tekintetében elkövetett hanyagságra annak érdekében, hogy indokolja a kiadások 25%‑os átalánykorrekcióját, és nem igazolta a feltételezetten téves számítási módszer jogi minősítésével kapcsolatos változó álláspontját sem (lásd a fenti 12., 15., 23. és 25. pontot). A Bizottság által az átalánykorrekció alkalmazásának indokolása érdekében használt terminológia megváltoztatása akadályozza a román hatóságok által a megtámadott határozat alapjául szolgáló indokok megértése érdekében kifejtett erőfeszítéseket.

35      A Bizottság vitatja Románia érveit.

36      Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség olyan lényeges formai követelmény, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik. Az indokolásnak a kérdéses aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény megfontolásainak, oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, illetve hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét (lásd: 2017. február 16‑i Románia kontra Bizottság ítélet, T‑145/15, EU:T:2017:86, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37      Közelebbről, a sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozó kötelezettségnek, amely a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó elvből következik, a célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy tartalmaz‑e esetleg az érvényességének vitatását uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibát, másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa e jogi aktus jogszerűségét (lásd: 2017. február 16‑i Románia kontra Bizottság ítélet, T‑145/15, EU:T:2017:86, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38      Az indokolásnak ugyanakkor nem kell megjelölnie az összes különböző vonatkozó ténybeli és jogi elemet. Ugyanis azt, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e a fenti 36. és 37. pontban hivatkozott követelményeknek, nemcsak a szövege, hanem az összefüggései, valamint az érintett tárgykörre vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell megítélni (lásd: 2017. február 16‑i Románia kontra Bizottság ítélet, T‑145/15, EU:T:2017:86, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39      Ezenkívül, ha valamely határozatot az érdekelt által jól ismert összefüggések között fogadnak el, e határozat összefoglaló jelleggel indokolható (2011. május 12‑i Région Nord‑Pas‑de‑Calais és Communauté d’agglomération du Douaisis kontra Bizottság ítélet, T‑267/08 és T‑279/08, EU:T:2011:209, 44. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2003. szeptember 30‑i Németország kontra Bizottság ítélet, C‑301/96, EU:C:2003:509, 89. és 92. pont).

40      Emlékeztetni kell arra is, hogy az elszámolással kapcsolatos határozatok kidolgozása keretében a határozatot megfelelően indokoltnak kell tekinteni, ha a címzett állam nagymértékben részt vett az e határozatot kidolgozó eljárásban, és ismerte azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a vitatott összeggel nem terheli a mezőgazdasági alapot (lásd ebben az értelemben: 2004. szeptember 9‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, C‑332/01, EU:C:2004:496, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41      A fenti 36–40. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság megfelelően kifejtette‑e azokat az indokokat, amelyek alapján úgy vélte, hogy a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (6) és (7) bekezdésében, valamint a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatás 3.2.5. pontjában említett körülmények állnak fenn, amelyek a megállapított hiányosságok nagyobb súlyossági fokát jelzik, így nagyobb kockázatot jelentenek az uniós költségvetés potenciális vesztesége tekintetében, és amelyek esetében az említett rendelkezések 25%‑os átalánykorrekciót írnak elő.

42      E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a 2018/873 végrehajtási határozat és a megtámadott határozat elfogadását megelőzően folytatott igazgatási párbeszéd részét képezi azoknak az összefüggéseknek, amelyekbe az említett határozat illeszkedik, ennélfogva a fenti 40. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján figyelembe vehető annak értékelése céljából, hogy e határozat kellően indokolt‑e. Egyébiránt a második ellenőrzéssel összefüggésben maga a Bizottság is többször hivatkozott az első ellenőrzésre, jelezve, hogy a lényeges elemeket már megvitatták és eldöntötték, valamint hogy az első ellenőrzésre támaszkodott annak érdekében, hogy kiegészítse a román hatóságok által jelzett elemekre adott válaszait.

43      Másodszor, a fenti 40. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján figyelembe kell venni a Bizottság és a román hatóságok között a megtámadott határozat elfogadása céljából folytatott hivatalos információcseréket, mivel azok tartalmazzák az eljárás során megvitatott főbb kérdések összefoglalását, és az említett határozat hátterét képező összefüggések részét képezik. Ezen információcserék magukban foglalják a 2018. május 8‑i megállapításokra vonatkozó levelet, amelyre Románia a 2018. július 9‑i levelében válaszolt, a 2018. november 20‑i kétoldalú megbeszélést, amelynek jegyzőkönyvét a 2018. december 12‑i levélben közölték Romániával, amelyre Románia szintén 2019. január 8‑án válaszolt, a 2019. augusztus 5‑i egyeztető levelet, a 2020. április 14‑i levélben szereplő végleges álláspontot és a megtámadott határozatra vonatkozó összefoglaló jelentést.

44      A fenti 42. és 43. pontban említett dokumentumokból kitűnik, hogy a Bizottság jelezte a román hatóságoknak, hogy a vitatott alintézkedés címén alkalmazott kifizetési arányok túl magasak. Pontosabban a Bizottság az említett dokumentumokban kifejtette, hogy a Románia által a kifizetési arányok meghatározásához alkalmazott számítási módszer a takarmánymegtakarítás számítása során nem vette figyelembe az állatok súlyának tényleges növekedését, vagyis azt, hogy az állatok a szállítás előtt 30 kilogrammról (kg) 103 kg‑ra híznak. Ezenkívül a Bizottság azt is jelezte a román hatóságoknak, hogy a kompenzációs támogatás arányára vonatkozó említett számítási módszer alkalmazásával nem vonták le a meg nem vásárolt állatok kezdeti belépési árát. A Bizottság szerint a többletköltségeket és a vitatott alintézkedésből származó elmaradó jövedelmet fedező kompenzációs mérték kiszámítása során le kellett vonni azon állatok árát, amelyeket a sertéstenyésztők önként vállalt, az egyes állatok számára rendelkezésre álló tér 10%‑kal történő növelésére irányuló kötelezettségei okán nem vásároltak meg.

45      Azt, hogy nem vették figyelembe az állatok súlyának tényleges növekedését a takarmánymegtakarítás kiszámítása során, valamint azt, hogy az állatok kezdeti belépési ára nem került levonásra a támogatás mértékének megállapítása érdekében, a Bizottság ellentétesnek ítélte az 1698/2005 rendelet 40. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseivel, amely rendelkezés szerint az állatok jóllétét célzó kifizetések fedezik a vállalt kötelezettségekből eredő többletköltségeket és elmaradó jövedelmet. A Bizottság érvelése annak megállapítására irányult, hogy a vitatott alintézkedés alapján teljesített valamennyi kompenzációs kifizetés egy bizonyos részét nem finanszírozhatja az uniós költségvetés az említett kifizetések kiszámításához rendszeres jelleggel túlbecsült arány alkalmazása okán. A Bizottság tehát a mezőgazdasági alapok védelme érdekében függesztette fel szisztematikusan a román hatóságok által a vitatott alintézkedés tekintetében kért összegek 25%‑át, majd az említett alintézkedéshez kapcsolódó kiadásokra 25%‑os átalánykorrekciót alkalmazott.

46      Románia vitatja a Bizottság által szolgáltatott magyarázatok elégséges jellegét a 25%‑os átalánykorrekció alkalmazásának indokolásához és úgy véli, hogy a vitatott alintézkedés által előírt támogatási arány kiszámításának módszeréhez kapcsolódó állítólagos hiba minősítéséhez használt terminológia változása akadályát képezi annak, hogy megértsék az említett korrekciót.

47      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a korrekcióknak az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (1) bekezdése keretében történő alkalmazására vonatkozó kritériumokat és módszertant a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke írja elő. E felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (6) bekezdéséből kitűnik, hogy amennyiben az uniós finanszírozásból kizárandó összegeket nem lehet az e felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett számítással vagy extrapolációval meghatározni, a Bizottság megfelelő átalánykorrekciókat alkalmaz a jogsértés jellegének és súlyának, valamint az Uniónak okozott pénzügyi kár kockázatára irányuló saját becslésének figyelembevételével. Ugyanezen felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (7) bekezdése szerint az átalánykorrekciók mértékének meghatározásakor a Bizottság különösen azokat a körülményeket veszi figyelembe, amelyek a megállapított hiányosságok nagyobb súlyossági fokát jelzik, és ennélfogva nagyobb kockázatot jelentenek az uniós költségvetés potenciális vesztesége tekintetében. E körülmények között az említett felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke (7) bekezdésének c) pontja megemlíti, hogy a tagállam nem alkalmazza vagy súlyos hiányosságok mellett alkalmazza az ellenőrző rendszert, és bizonyítottan „széles körben tapasztalhatók szabálytalanságok és hanyagság a szabálytalanságok vagy a csalás elleni fellépés tekintetében”.

48      A pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatásban a Bizottság kifejtette az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (1) bekezdése és a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (6) és (7) bekezdése alapján javasolható átalánykorrekció általános elveit és mértékét. Az említett iránymutatások 3.2.5. pontja kimondja, hogy „[a]mennyiben a tagállam irányítási és kontrollrendszerének működtetése hiányzik vagy annak során súlyos hiányosságok jelentkeznek, és bizonyítható, hogy a szabálytalanságok gyakoriak, valamint a szabálytalanságok és csalások ellen nem lépnek fel megfelelőképpen, 25%‑os korrekció indokolt, mivel joggal feltételezhető, hogy az uniós költségvetést különösen magas pénzügyi veszteség éri, mivel mód van szabálytalan kérelmek büntetlenül történő benyújtására”.

49      A Bizottság a második ellenőrzés keretében készített végleges álláspontjában és összefoglaló jelentésében, amelyet Románia ismert, pontosította, hogy álláspontja szerint a szabálytalanságok a jelen ügyben abból erednek, hogy a román hatóságok rendszeresen téves számítási módszert alkalmaztak a vitatott alintézkedésre vonatkozó kifizetési arányok meghatározásához, nem pedig ezen intézkedésnek az egyes kedvezményezettekkel szemben az ez utóbbi által vállalt kötelezettségek ellentételezéseként történő végrehajtásából. Az említett dokumentumokban a Bizottság jelezte, hogy a rendelkezésre álló információk alapján a vitatott alintézkedés romániai irányítási és ellenőrzési rendszere súlyosan hibásnak tűnik, valamint hogy olyan általános szabálytalanságokra utaló jelek állnak fenn, amelyek a mezőgazdasági termelők rendszeres túlkompenzációjához vezettek. Mivel a román hatóságok nem nyújtottak be számításokat a mezőgazdasági alapok által viselt kockázatról, ugyanakkor jelezték a veszélyeztetett népességet, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy legalább 25%‑os korrekció alkalmazása összhangban van a 907/2004 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke (7) bekezdésének c) pontjával és a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatással, és fedezi a 2017–2019‑es pénzügyi évben (2016. október 16‑tól 2018. december 31‑ig) kifizetett kiadásokat.

50      A fenti 49. pontban említett dokumentumokban a Bizottság hangsúlyozta, hogy a Számvevőszék 38,41%‑os túlkompenzációt számított ki, és hogy ezzel szemben alacsonyabb mértékű korrekciós mértéket javasolt annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni bizonyos, a román hatóságok által előadott érveket, amelyek ténylegesen alacsonyabb túlkompenzáció veszélyét vonhatták volna maguk után, de amelyeket nem lehetett volna pusztán matematikai módszerekkel számszerűsíteni. A román hatóságok ugyanis azt kérték, hogy vegyék figyelembe az (önkéntes) táplálékbeviteli technológiát, a levágható állatok átlagos tömegének növekedését az elmúlt években, valamint a megmaradó állatok állandó költségeinek növekedését. Mivel a román hatóságok nem közöltek új kifizetésiarány‑számítást, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 25%‑os átalánymérték a mezőgazdasági alapokat érintő veszélyek legjobb olyan becslése, amely arányos erőfeszítéssel megvalósítható.

51      A megtámadott határozatot előkészítő, a fenti 49. pontban említett előkészítő aktusokban a 25%‑os átalánykorrekció alkalmazásának indokolása érdekében az „általános szabálytalanságokra” és „a szabálytalan vagy csalárd gyakorlatok elleni küzdelem tekintetében elkövetett hanyagságra” történő hivatkozás elegendő indokolásnak minősül ahhoz, hogy a román hatóságok megérthessék az említett pénzügyi korrekció alkalmazását. A túlkompenzáció szisztematikus jellegére vonatkozó, a vitatott alintézkedés alapján teljesített valamennyi kompenzációs kifizetést érintő következtetés vezette a Bizottságot annak megállapítására, hogy általános szabálytalanságokról van szó, és úgy vélte, hogy az említett túlkompenzáció román hatóságok által nyújtott pontos kiszámítása hiányában a vitatott alintézkedés címén kifizetett összegek 25%‑át az 1306/2013 rendelet 52. cikke, a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke és a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatás alapján ki kell zárni az uniós finanszírozásból.

52      Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a román hatóságok éltek azzal a lehetőséggel, hogy észrevételeket tegyenek a megállapított hiányosságokkal kapcsolatban. Érveik egy része egyébként annak megállapítására késztette a Bizottságot, hogy nem valamely kulcsfontosságú ellenőrzés hiányáról, hanem inkább általános szabálytalanságokról volt szó (lásd a fenti 12., 15., 23. és 25. pontot). A fenti 43. pontban említett ezen információcserékből az is kitűnik, hogy a jelen ügyben vitatott kérdéseket az egyeztető testület előtt ismertették és megvitatták, amely testület egyébiránt Románia álláspontját támogatta. Ennélfogva el kell utasítani azt az állítást, amely szerint a Bizottság nem fejtette ki azokat az indokokat, amelyek miatt a 2017–2019‑es pénzügyi évekre vonatkozóan az EMVA keretében kifizetett egyes kiadásokból kizárt összesen 18 717 475,08 euró összeget. A Bizottság ugyanis részletesen megjelölte, hogy az ezen információcserék tárgyát képező valamennyi dokumentum az összefoglaló jelentés szerves részét képezi, és kielégítő módon megjelölte az említett összeg uniós finanszírozásból való kizárásának okait.

53      Ezenfelül az első jogalap harmadik kifogása keretében Románia vitatja az átalánykorrekció alkalmazását igazoló indokok megalapozottságát, és azt állítja, hogy téves a Bizottság által az átalánykorrekció alkalmazásának indokolására használt, a vitatott alintézkedésre vonatkozó kompenzációs kifizetések számítási módszerének „általános szabálytalanságoknak” való jogi minősítése. E körülmény azt mutatja, hogy Románia megértette a 25%‑os átalánykorrekciót alkalmazó bizottsági határozat indokolását.

54      Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság elegendő indokolást adott ahhoz, hogy lehetővé tegye Románia számára a pénzügyi átalánykorrekció alkalmazása okainak, és annak megalapozottságának megértését, valamint ahhoz, hogy lehetővé tegye a Törvényszék számára jogszerűségi felülvizsgálat gyakorlását.

55      E következtetést nem kérdőjelezi meg az arra alapított érv, hogy a Bizottság azáltal, hogy fenntartja a 2018/873 végrehajtási határozat elfogadása keretében folytatott igazgatási párbeszéd során követett azon téves megközelítést, amely szerint az állítólagosan téves számítási módszert „kulcsfontosságú ellenőrzés hiányának” kell minősíteni, gátolná a román hatóságok által a megtámadott határozat alapjául szolgáló indokok megértése érdekében kifejtett erőfeszítéseket.

56      E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár a 2020. október 22‑i összefoglaló jelentésben a Bizottság azt állítja, hogy az állatjólléttel kapcsolatos intézkedés irányítási és ellenőrzési rendszere súlyosan hiányos volt, a 2018. május 16‑i összefoglaló jelentéssel ellentétben már nem hivatkozik „kulcsfontosságú ellenőrzés” hiányára vagy a „kulcsfontosságú ellenőrzés” hiányosságára, hanem kizárólag a mezőgazdasági termelők rendszeres túlkompenzációjához vezető „általános szabálytalanságokra”. A 2020. október 22‑i összefoglaló jelentésben a Bizottság pontosította, hogy a jelen ügyben a szabálytalanság a túl magas mértékű kifizetések rendszeres jelleggel történő alkalmazásából és az uniós költségvetés számára kivételesen nagy pénzügyi kárt okozó szabálytalan kérelmek büntetlen benyújtásának szabadságából eredt. Ráadásul a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva a Bizottság pontosította, hogy álláspontja szerint a román hatóságoknak a szabálytalan gyakorlatokkal szembeni küzdelemben tanúsított hanyagsága „súlyossá” vált, mivel e hatóságok továbbra is ugyanazt a számítási módszert alkalmazták a vitatott alintézkedéshez kapcsolódó kifizetési arányok kiszámításakor a Számvevőszék megállapításait követően, amelyek szerint az említett módszer a támogatás kedvezményezettjeinek túlkompenzációját eredményezte.

57      Így igaz, hogy a 2018/873 végrehajtási határozathoz viszonyítva a Bizottság megváltoztatta a vitatott alintézkedésre vonatkozó azon számítási módszer alkalmazásának minősítésére használt terminológiát, amelyet tévesnek ítélt, és ahelyett, hogy a „kulcsfontosságú ellenőrzés hiányára” hivatkozott volna, a 25%‑os pénzügyi korrekció alkalmazásának indokolása érdekében azt hangsúlyozta, hogy „általános szabálytalanságok és a szabálytalan gyakorlatok elleni küzdelem tekintetében elkövetett hanyagság” áll fenn. Románia azonban nem állíthatja, hogy a Bizottság által használt terminológia megváltoztatása akadályozta a román hatóságok által a megtámadott határozat alapjául szolgáló indokok megértése érdekében kifejtett erőfeszítéseket.

58      Ugyanis, amint arra a Törvényszék a fenti 53. pontban rámutatott, Románia az első jogalap harmadik kifogása keretében vitathatta a Bizottság által követett megközelítés megalapozottságát, amely alapján arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott alintézkedésre vonatkozó, állítólagosan téves kifizetésiarány‑számítási módszer alkalmazását „általános szabálytalanságoknak és a szabálytalan gyakorlatok elleni küzdelem tekintetében elkövetett hanyagságnak” kell minősíteni, és az a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatással összefüggésben értelmezett 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke (7) bekezdése c) pontjának megfelelően indokolja a pénzügyi korrekció alkalmazását.

59      Márpedig az a kérdés, hogy az „általános szabálytalanságok” jogi minősítés helyes‑e, és a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatásra tekintettel indokolja‑e a 25%‑os átalánykorrekció alkalmazását, nem az indokolás elégtelenségétől, hanem annak megalapozottságától függ, következésképpen az első jogalap harmadik kifogásának elemzése keretében kerül rá sor, amely kifogás pontosan az említett minősítés jogilag téves jellegét veti fel.

60      A fenti 54. pontban kifejtett következtetést Románia azon érve sem cáfolja meg, amely szerint a Bizottság következetlen állításokat ad elő, mivel az ellenkérelemben egyrészt azt állítja, hogy a megtámadott határozat és a második ellenőrzés előkészítő aktusai „általános szabálytalanságok” és „a szabálytalan vagy csalárd gyakorlatok elleni küzdelem tekintetében elkövetett hanyagság” fennállását említik, másrészt pedig azt, hogy az említett második ellenőrzés során és a végleges álláspontjában már nem említett a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatás értelmében vett szabálytalanságokat.

61      Az ellenkérelem ezen állítólagos következetlensége ugyanis nem képezi akadályát annak, hogy a fenti 49. pontban említett dokumentumok alapján meg lehessen érteni az átalánykorrekció indokolását. Ez utóbbit azért alkalmazták, mert a Bizottság szerint a vitatott alintézkedés romániai irányítási és ellenőrzési rendszere súlyosan hibásnak tűnt abban az értelemben, hogy olyan általános szabálytalanságokra utaló jelek álltak fenn, amelyek a mezőgazdasági termelők rendszeres túlkompenzációjához vezettek. Amint az a tárgyaláson megerősítésre került, a Bizottság szerint egyrészt a mezőgazdasági alapot érintő kockázat magas volt, másrészt pedig a román hatóságok által szolgáltatott információk nem tették lehetővé az említett kockázat pontos kiszámítását. Következésképpen a Bizottság 25%‑os átalánykorrekciót alkalmazott a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatással összefüggésben értelmezett (6) és (7) bekezdése alapján, amelyek mindegyike a „szabálytalanság” fogalmára hivatkozik.

62      A fentiekre tekintettel el kell utasítani a második jogalapot, amennyiben az a Románia által a vitatott alintézkedés keretében vállalt kiadások 25%‑os átalánykorrekció megtámadott határozatban való alkalmazásának elégtelenül indokolt jellegére hivatkozik.

 Az arra alapított első jogalapról, hogy a Bizottság az 1306/2013 rendelet 52. cikke alapján nem megfelelően gyakorolta a bizonyos összegek uniós finanszírozásból való kizárására vonatkozó hatáskörét

63      A Bizottság hatásköreinek az 1306/2013 rendelet 52. cikkét sértő nem megfelelő gyakorlására alapított első jogalap hat kifogást tartalmaz.

64      Románia először is arra hivatkozik, hogy a Bizottságnak felelősséget kell vállalnia abban az esetben, ha a vitatott, az általa jóváhagyott 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑ben szereplő alintézkedés ellentétes az 1698/2005 rendelet 40. cikkének (3) bekezdésével. Minden más megközelítés ellentétes lenne az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 2002. L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.) 76–78. cikkével. Másodszor a Bizottság tévesen állapította meg, hogy Románia túlkompenzálta a támogatás kedvezményezettjeit, megsértve ezzel az 1698/2005 rendelet 40. cikkének (3) bekezdését. Harmadszor, a Bizottság tévesen alkalmazta a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (6) és (7) bekezdését, valamint a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatást. Negyedszer, a Bizottság nem tartotta tiszteletben a bizalomvédelem elvét. Ötödször a Bizottság megsértette a jogbiztonság elvét. Hatodszor, a Bizottság nem tartotta tiszteletben a gondos ügyintézés elvét.

65      Először együttesen kell megvizsgálni az első jogalap negyedik és ötödik kifogását, amelyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és ugyanazon ténybeli elemeken alapulnak.

 Az első jogalap negyedik és ötödik kifogásáról, amelyek közül az egyik a bizalomvédelem elvének, a másik pedig a jogbiztonság elvének a megsértésén alapul

66      Románia arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásakor nem tartotta tiszteletben a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvét. Konkrétabban, egyrészről a Bizottság 2012. április 4‑i levele (lásd a fenti 6. pontot), és az utóbbi által a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP hetedik módosításának a 2012. május 25‑i C(2012) 3529 final bizottsági végrehajtási határozattal (lásd a fenti 7. pontot) történő jóváhagyása a román hatóságokban és az érintett kedvezményezettekben jogos elvárásokat kelthetett a tekintetben, hogy tiszteletben tartják a vitatott alintézkedés finanszírozására tett kötelezettségvállalásokat. E várakozásokat tévesen nem vették figyelembe a megtámadott határozat elfogadásakor. Másrészt az eltérő álláspontok és a Bizottság késedelmes reakciója egy általa létrehozott helyzet keretében sértette a jogbiztonság elvét, és lehetetlenné tette a román hatóságok számára a megfelelő intézkedések végrehajtását.

67      A Bizottság vitatja Románia érveit. A Bizottság szerint először is téves információk alapján hagyta jóvá a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP hetedik módosítását. Így a 2012. április 4‑i levele (lásd a fenti 6. pontot) nem tartalmaz olyan pontos, feltétlen és egybehangzó ígéreteket, amelyek jogos bizalmat kelthetnének a tekintetben, hogy továbbra is alkalmazandók a vitatott alintézkedésben előírt kifizetési arányok. Románia, mivel nem vezetett be felülvizsgálati záradékot az érintett kedvezményezettekkel kötött szerződéseiben, felelőssé vált ez utóbbiak várakozásaiért. Továbbá a Bizottság nem sértette meg a jogbiztonság elvét, és a román hatóságokkal nem közölte túl későn az érintett kedvezményezettek túlzott mértékű kompenzációjának elkerülésére irányuló lehetséges megoldást. Végül téves Románia azon feltevése, amely szerint a módosításukig a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑t és a jóváhagyott módszer alapján megállapított kifizetési arányokat szigorúan tiszteletben kell tartani. Az 1698/2005 rendeletnek az 1974/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjával és 9. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 19. cikke csak a nemzeti vidékfejlesztési programok felülvizsgálatára és módosítására vonatkozik, és nem érinti a közös agrárpolitika finanszírozásával, irányításával és monitoringjával kapcsolatos szabályokat, valamint a Bizottságnak az e szabályok megsértésével teljesített kifizetésekre vonatkozó kötelezettségeit.

68      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog alapelvei közé tartozó jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogszabályok egyértelműek és pontosak legyenek annak érdekében, hogy az érdekeltek az uniós joggal kapcsolatos helyzetekben és jogviszonyokban eligazodjanak (lásd: 2011. december 8‑i France Télécom kontra Bizottság ítélet, C‑81/10 P, EU:C:2011:811, 100. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

69      A jogbiztonság elvének szükségszerű következménye a bizalomvédelem elve, amelynek értelmében az említett védelemre való hivatkozás joga minden jogalanyt megillet, akiben valamely uniós intézmény – konkrét ígéretet téve neki – megalapozott várakozásokat keltett. Ilyen ígéretnek minősül a közlés formájától függetlenül a pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatás. Ezzel szemben senki nem hivatkozhat ezen elv megsértésére az említett ígéret hiányában (lásd: 2017. szeptember 13‑i Pappalardo és társai kontra Bizottság ítélet, C‑350/16 P, EU:C:2017:672, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A tagállamok szintén hivatkozhatnak a bizalomvédelem elvére (lásd: 2018. április 22‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, T‑88/17, EU:T:2018:406, 107. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

70      A bizalomvédelem elve tiszteletben tartásának ellenőrzése érdekében először is meg kell állapítani, hogy a közigazgatási hatóságok aktusai észszerű bizalmat keltettek‑e az elővigyázatos és körültekintő gazdasági szereplő tudatában Ha e kérdésre a válasz igenlő, ezt követően meg kell állapítani, hogy e bizalom jogos volt‑e (lásd: 2006. szeptember 14‑i Elmeka ítélet, C‑181/04–C‑183/04, EU:C:2006:563, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71      Ha a gondos és körültekintő gazdasági szereplő képes előre látni az olyan uniós intézkedés elfogadását, amely az érdekeit sértheti, akkor az intézkedés meghozatalát követően nem hivatkozhat ezen elvre (lásd: 1996. október 16‑i Efisol kontra Bizottság ítélet, T‑336/94, EU:T:1996:148, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72      Meg kell állapítani, hogy a Bizottság a jelen ügy körülményeire tekintettel tiszteletben tartotta‑e a bizalomvédelem elvét és a jogbiztonság elvét.

73      A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a 2008. július 16‑i C(2008) 3831 határozatával a Bizottság jóváhagyta a román hatóságok által javasolt 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑t. 2011. szeptember 14‑én a Bizottsághoz kérelmet nyújtottak be az említett program „új” intézkedések felvétele érdekében történő felülvizsgálata iránt (lásd a fenti 3. pontot). Ezen intézkedések között szerepelt a 215. sz. intézkedés, amely számos alintézkedést tartalmazott (lásd a fenti 7. pontot), amelyek kompenzációs kifizetéseket állapítanak meg azon mezőgazdasági termelők, baromfitenyésztők és sertéstenyésztők elmaradó jövedelme és többletköltségei tekintetében, akik önkéntesen vállalták bizonyos állatjólléti szabályok végrehajtását. Nem vitatott, hogy a 215. sz. intézkedés, ideértve a vitatott alintézkedést is, számos információcsere tárgyát képezte a román hatóságok és a Bizottság közötti, mielőtt ez utóbbi a 2012. május 25‑i C(2012) 3529 final végrehajtási határozattal (lásd a fenti 7. pontot) jóváhagyta a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP javasolt módosítását és többek között a 215. sz. intézkedés említett programba történő beillesztését, az uniós jogszabályoknak, és különösen az 1698/2005 rendeletnek megfelelően.

74      Mindazonáltal a Bizottság a 2012. május 25‑i C(2012) 3529 final végrehajtási határozatát (lásd a fenti 7. pontot) követő ellenőrzéseket követően a 2017. március 14‑i egyeztető levelében (lásd a fenti 12. pontot) megállapította, hogy a 215. sz. intézkedés nem volt összhangban az 1698/2005 rendelet a 40. cikkének (3) bekezdésével, amely szerint, amint azt a fenti 45. pont pontosítja, „[a] kifizetésekre évente kerül sor, és a vállalt kötelezettségekből származó többletköltségeket és elmaradó jövedelmet fedezik” és [s]zükség esetén a […] fedezhetik az ügyleti költségeket is”.

75      Ennek felidézését követően először is meg kell vizsgálni a Bizottság azon érvét, amely szerint a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP – 215. sz. intézkedés beillesztése érdekében történő – módosításának jóváhagyása nem keletkeztethetett jogos bizalmat arra vonatkozóan, hogy a vitatott alintézkedésre vonatkozó kompenzációs kifizetési arányokat tiszteletben tartották, mivel nem rendelkezett az annak megállapításához szükséges valamennyi információval, hogy ezen alintézkedés megfelel‑e az uniós jogszabályoknak és különösen az 1698/2005 rendeletnek (lásd a fenti 67. pontot).

76      E tekintetben először is a 2011. december 13‑i ARES(2011) 1344895 levélből (lásd a fenti 4. pontot) kitűnik, hogy a Bizottság jelezte a román hatóságoknak, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP módosítására irányuló javaslat a jelen állapotában nem elfogadható és pontosításokat kért. Pontosabban a Bizottság megjegyezte, hogy úgy tűnik, hogy az állattenyésztők finanszírozása azon a feltevésen alapul, hogy az állatok száma csökken, és hogy ezzel egyidejűleg az istállók értékcsökkenésével, a kézi munkával és az áramfogyasztással kapcsolatos kiadások továbbra is fennmaradtak, ami a Bizottság számára a támogatás megkettőzésének tűnt. Ezért felvilágosítást kért.

77      Másodszor a 2012. április 4‑i levélből (lásd a fenti 6. pontot) kitűnik, hogy a Bizottság megkapta a pontosításokat. Ebben a levélben ugyanis a Bizottság jelezte többek között, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP javasolt módosításai tiszteletben tartják az 1698/2005 rendelet és az 1974/2006 rendelet releváns rendelkezéseit, azokat tehát elfogadták. Így fogadta el a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP hetedik módosítását jóváhagyó 2012. május 25‑i C(2012) 3529 final végrehajtási határozatot, amely magában foglalta többek között a 215. sz. intézkedést és annak alintézkedéseit (lásd a fenti 7. pontot).

78      Harmadszor a 17/RO/796. sz. eljárásban (lásd a fenti 15. pontot) az egyeztető testület jelentése szerint a román hatóságok bemutattak számára egy 2012. február 17‑i levelet, amely megerősítette, hogy az utóbbiak és a Bizottság közötti, a vitatott alintézkedéshez kapcsolódó kompenzációs kifizetések kiszámítási módszereinek módosítására irányuló kérelmekre vonatkozó vitákra került sor. Az egyeztető testület tehát úgy ítélte meg, hogy a számítás valamennyi elemét a Bizottság rendelkezésére bocsátották, vagyis nemcsak a végeredményt, hanem azt is, hogy ezt az eredményhez milyen módon jutottak el.

79      Negyedszer a 2019. szeptember 11‑i levélből (lásd a fenti 24. pontot) – amellyel a román hatóságok az 19/RO/856. sz. eljárás megindítását kérték – kitűnik, hogy a Bizottsággal a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑nek a többek között a 215. sz. intézkedés bevezetése céljából történő módosítására irányuló tárgyalási folyamat során az fent hivatkozott intézkedésre vonatkozó számítási módszer a 2012. február 17‑i és március 14‑i elektronikus levél, valamint a 2011. július 27‑i és 2012. február 13‑i és 14‑i kétoldalú találkozók tárgyát képezte. A 2019. szeptember 11‑i levélben az szerepel, hogy a 215. sz. intézkedés technikai vetületeire vonatkozó információcserék és tárgyalási táblázatok az említett intézkedés adatlapja változatainak és az ahhoz kapcsolódó számítási módszereknek a módosításaihoz és kiigazításaihoz vezettek annak érdekében, hogy biztosítsák annak az uniós jogszabályoknak való megfelelését. Pontosabban e levélben a román hatóságok azt állították, hogy a takarmánymegtakarítást részletesen elemezték, és nem tartották szükségesnek az állatok alacsonyabb számának megszerzéséből eredő megtakarítások figyelembevételét. Ezenkívül pontosításra került, hogy a 215. sz. intézkedés valamennyi alintézkedésére vonatkozó számítási módszereket az SFC2007 uniós alapkezelési rendszere révén bocsátották a Bizottság rendelkezésére eredeti változatukban először 2011. szeptember 14‑én, másodszor pedig a Bizottság által jóváhagyott végleges változatukban 2012. március 22‑én.

80      A Törvényszék által elfogadott pervezető intézkedésre válaszul Románia két képernyőképet mutatott be az SFC2007 uniós alapkezelési rendszerről, amelyek azt mutatták, hogy a vitatott alintézkedésre vonatkozó számítási módszereket ténylegesen, az eredeti változatukban, először 2011. szeptember 14‑én bocsátották a Bizottság rendelkezésére, majd pedig 2012. március 22‑én a Bizottság által jóváhagyott végleges változatukban. Ezenfelül a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva Románia pontosította, hogy az állandó költségeket az első ellenőrzés során folytatott tárgyalások keretében bocsátották a Bizottság rendelkezésére, és hogy a Bizottság azokat figyelembe vette, és úgy tekintette, hogy azokat beillesztették a román hatóságok által javasolt számítási módszerbe. Következésképpen az említett költségeket már nem említették meg a 215. sz. intézkedés Bizottság által jóváhagyott végleges változatában.

81      A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a román hatóságok és a Bizottság között a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP módosításának Bizottság általi jóváhagyását megelőzően folytatott megbeszélések többek között a vitatott alintézkedéshez kapcsolódó kompenzációs kifizetések számítási módszereire vonatkoztak, és hogy mind a végeredményt, mind pedig azt a módszert a Bizottság rendelkezésére bocsátották, amely szerint ezt az eredményt kiszámították. Egyébiránt egyrészt a Bizottság a beadványaiban nem vitatta, hogy a számítási módszereket az 1974/2006 rendelet 63. cikkének (1) bekezdésében előírt SFC2007 uniós alapkezelő rendszer útján bocsátották a rendelkezésére. Másrészt a Törvényszék által elfogadott pervezető intézkedésre válaszul a Bizottság elismerte, hogy a 2011. december 13‑i levélben az ARES(2011) 1344895 sz. levélből kitűnt, hogy a vitatott alintézkedéshez használt számítási módszer elemeit megvitatta Romániával.

82      A Törvényszék rendelkezésére bocsátott információk alapján meg kell állapítani, hogy a Bizottság, amikor jóváhagyta a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP módosítását, rendelkezett azokkal az információkkal, amelyek lehetővé tették számára annak mérlegelését, hogy a vitatott alintézkedés, valamint az ezen intézkedésre jellemző támogatási arány kiszámítási módszerei összhangban vannak‑e az 1698/2005 rendelet 40. cikkének (3) bekezdésével. Következésképpen el kell utasítani a Bizottság azon érvét, amely szerint a Bizottság csak a Számvevőszék ellenőrzését követően szerzett tudomást arról, hogy a meg nem vásárolt állatokkal kapcsolatos megtakarításokat és az állatok súlyának tényleges növekedéséhez kapcsolódó takarmánymegtakarítást nem vették figyelembe a vitatott alintézkedésre vonatkozó kifizetési arány kiszámítása során.

83      Románia tehát megalapozottan állítja, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP jóváhagyása a Bizottság „tájékozott” hozzájárulását jelentette a vitatott alintézkedés végrehajtásához, a költségvetési követelményeknek, valamint engedélyezésre jogosulti minőségében eljáró ezen uniós intézmény és az uniós tagállamok közötti szoros együttműködés elvének megfelelően.

84      Másodszor, amint az a fenti 76–79. pontból kitűnik, a román hatóságok és a Bizottság között vita folyt a vitatott alintézkedésre vonatkozó kifizetések kiszámításának módszeréről a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑nek az említett alintézkedésbe való felvétele érdekében történő módosításának jóváhagyását megelőzően, és a Bizottság rendelkezésére álltak az annak értékeléséhez szükséges adatok, hogy ezen alintézkedés megfelel‑e az 1698/2005 rendelet 40. cikke (3) bekezdésének. E vita és a fenti 78. és 79. pontban említett dokumentumok alapján megállapítható, hogy a Bizottság a fenti 69. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett „pontos tájékozatást” nyújtott, amikor elküldte a 2012. április 4‑i levelet, és jóváhagyta a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP módosítását. Ezenkívül a Bizottság 2012. április 4‑i levelének megfogalmazása és a nemzeti vidékfejlesztési program módosítását jóváhagyó határozat lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az említett tájékoztatás a fenti 69. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében „feltétlen” volt. Végül meg kell állapítani, hogy a szóban forgó információk az említett ítélkezési gyakorlat értelmében szintén „egybehangzók” voltak. Az 1974/2006 rendelet 9. cikkének (6) bekezdése szerint ugyanis a Bizottság értékeli a vidékfejlesztési programok tagállamok által javasolt módosításait, értékeli az 1698/2005/EK rendeletnek való megfelelést, a vonatkozó nemzeti stratégiai tervvel való összhangot és az 1974/2006 rendelet rendelkezéseinek való megfelelést.

85      Ezenkívül, mivel a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP 215. sz. intézkedés belefoglalása érdekében történő módosításának jóváhagyásakor a Bizottság vizsgálta, hogy a vitatott alintézkedés megfelel‑e az 1698/2005 rendeletnek, ideértve annak 40. cikkének (3) bekezdését is, el kell ismerni, hogy a román hatóságok jogszerűen tekintették úgy, hogy a jelen ügyben a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP módosítását jóváhagyó bizottsági határozat a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21‑i 1290/2005/EK tanácsi rendelet (HL 2005. L 209., 1. o.) 23. cikkének második bekezdése értelmében vett jogi kötelezettségvállalásnak minősül. E rendelkezés szerint „[a] tagállam részéről benyújtott vidékfejlesztési programokat jóváhagyó bizottsági határozat egyben az 1605/2002[…] rendelet 75. cikke (2) bekezdésének értelmében vett finanszírozási határozat, valamint – mihelyt azt a tagállammal hivatalosan közölték – ez utóbbi rendelet értelmében vett jogi kötelezettségvállalás”. Az ilyen jogi kötelezettségvállalás különleges körülmények között, mint amilyen a jelen jogvita is, jogos bizalmat kelthet a tekintetben, hogy a Bizottság továbbra is úgy értékeli, hogy valamely intézkedés összhangban van a hatályos szabályokkal.

86      A fentiekre tekintettel el kell ismerni, hogy a Bizottság a fenti 70. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett jogos bizalmat keltett a román hatóságokban azzal kapcsolatban, hogy a vitatott alintézkedéshez kapcsolódó kompenzációs kifizetési arányok megfeleltek az uniós szabályozásnak, és így az említett kifizetések az uniós finanszírozás hatálya alá tartoztak.

87      Harmadszor, a Bizottság azon állítását illetően, amely szerint a Számvevőszék megállapításainak a román hatóságokkal való közlését követően a román hatóságok elvárásai már nem voltak „jogosak” a fenti 70. és 71. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében, a következőket kell megjegyezni.

88      Először is, amint arra Románia megalapozottan mutat rá, a Számvevőszék előtti ellenőrzési eljárás a megtámadott határozat elfogadására irányuló eljárás és a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP alapján eszközölt kiadások megfelelősége értékelésének közbenső szakaszát képezi. Az említett szakaszt a Bizottság olyan lépései követik, mint például ellenőrzés, kétoldalú találkozók, esetleges egyeztetési eljárások, a Bizottságnak az említett eljárásokat követő végső álláspontja, az összefoglaló jelentés és a finanszírozás kizárásáról szóló határozat. Mivel a Bizottság olyan információkat szolgáltatott, amelyek alapján Románia jogosan bízhatott abban, hogy tiszteletben tartották a vitatott alintézkedésre vonatkozó, a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑ben megállapított és a nemzeti jogszabályokban átvett kompenzációs kifizetési arányokat, az a puszta tény, hogy a Bizottság a Számvevőszék megállapításait követően felülvizsgálhatta álláspontját, nem szünteti meg az említett bizalmat.

89      Egyébiránt kitűnik a Számvevőszék megállapításainak olvasatából és a Bizottság 2017. március 14‑i egyeztető leveléből (lásd a fenti 13. pontot) hogy a Számvevőszék ellenőrei bizonyos alitézkedések és állatkategóriák tekintetében akár 78,87%‑os hibaarányt, valamint összesen 160 056 272,18 eurót kitevő hibás összeget közöltek, míg a Bizottság azt javasolta, hogy a vitatott alintézkedés és a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP 215. sz. intézkedésének egyéb alintézkedései címén zárjanak ki az uniós finanszírozásból összesen 73 619 746,33 eurót kitevő összeget. Ezenkívül a Bizottság az első ellenőrzésében nem értékelte a hiba hatását a vitatott alintézkedés esetében, noha a Számvevőszék könyvvizsgálói által becsült hatás 38,41% volt. Amint az az egyeztető testület a 19/RO/796. sz. eljárás keretében készített jelentéséből kitűnik, a Bizottság az ez utóbbi előtt tartott meghallgatáson jelezte, hogy nem volt lehetősége sem ellenőrizni, sem megérteni a Számvevőszék által végzett, 38%‑nál magasabb hibaarányra vonatkozó számítást.

90      A fentiekből következik, hogy a Számvevőszék megállapításait a Bizottság módosított álláspontját megelőzően közölték a román hatóságokkal, amely szerint a vitatott alintézkedés alapján teljesített kifizetések sértik az 1698/2005 rendelet 40. cikkének (3) bekezdését. Így nem állítható, hogy a Számvevőszék megállapításainak kézhezvétele óta a román hatóságoknak észszerűen előre kellett volna látniuk, hogy a Bizottság, amely azon pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatások forrása volt, amelyek szerint a vitatott alintézkedésre vonatkozó kifizetések kiszámításának módszere megfelelt az 1698/2005 rendelet követelményeinek, a román hatóságok által alkalmazott módszertől „eltérő számítási módszert” alkalmazhatott volna, amely egyébként eltért volna a Számvevőszék által javasolt számítási módszertől.

91      Másodszor, az 1974/2006 rendelet 9. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑ben 2015. december 31‑ig tehetők módosítások, feltéve hogy azokról a tagállamokat legkésőbb 2015. augusztus 31‑ig értesítik. A jelen ügyben nem vitatott, hogy az említett cikknek megfelelően a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP rendelkezései, és így a közös agrárpolitika keretében ezen időszakban végrehajtott 215. sz. intézkedés a Számvevőszék ellenőrzése megállapításainak közlésekor már nem volt módosítható. Egyébiránt a Bizottság a 2019. február 28‑i levelében elismeri, hogy ebben az időpontban már nem volt lehetőség a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP módosítására. Nem állítható tehát, hogy a román hatóságok a 2012. május 25‑i C(2012) 3529 final bizottsági határozattal jóváhagyott kifizetésektől eltérő kifizetéseket alkalmazhattak volna annak ellenére, hogy e határozat hatályban maradt, sem pedig az, hogy a Számvevőszék megállapításainak időpontjában 2015. december 31. után egyoldalúan módosíthatták volna a nemzeti vidékfejlesztési programot. Azt is meg kell állapítani, hogy a román hatóságok 2016 óta számos kérelmet nyújtottak be a Bizottság szervezeti egységeihez a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP 215. sz. intézkedése adatlapja rendelkezéseinek módosítására irányuló eljárás meghatározása érdekében, és hogy a Bizottság állításával ellentétben e kérdésekre 2016. március 3. után nem kaptak hasznos választ.

92      A Bizottság 2016. március 3‑i leveléből, amelyet pervezető intézkedésre válaszul nyújtott be a Törvényszékhez, nem tűnik ki ugyanis, hogy ebben az időpontban választ adott volna a román hatóságok részére a vitatott alintézkedéshez kapcsolódó kompenzációs kifizetések elvégzésének módjával kapcsolatban. 2016. március 3‑i levelében a Bizottság a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP 215. sz. intézkedésének más alintézkedéseivel kapcsolatos kifizetésekre hivatkozik. Mindenesetre, még ha feltételezzük is, hogy a 2016. március 3‑i levelében a Bizottság hallgatólagosan megfogalmazta azt a javaslatot, hogy az érintett kedvezményezettek kötelezettségvállalásaiban felülvizsgálati záradékokat vezessenek be, meg kell jegyezni, hogy e belefoglalás nem elegendő ahhoz, hogy a román hatóságok felhagyjanak a vitatott alintézkedéshez kapcsolódó, nem módosított nemzeti vidékfejlesztési program által meghatározott kifizetési arányok alkalmazásával. A vitatott alintézkedésre vonatkozó kifizetési arányok csökkentése a román hatóságok tekintetében a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑nek az 1698/2005 rendelet 18. és 19. cikkének tiszteletben tartásával végrehajtott módosítását követően vált alkalmazhatóvá.

93      Az 1698/2005 rendelet „Előkészítés és jóváhagyás” című 18. cikke a következőket írja elő:

„(1) A tagállam a vidékfejlesztési programokat a 6. cikkben említett partnerekkel való szoros együttműködéssel alakítja ki.

(2) A tagállamok minden egyes vidékfejlesztési programra vonatkozóan a 16. cikkben említett információkat tartalmazó javaslatot nyújtanak be a Bizottságnak.

(3) A Bizottság a javasolt programokat a közösségi stratégiai iránymutatásokkal, a nemzeti stratégiai tervvel, valamint az ezzel a rendelettel való összhangjuk alapján értékeli.

Amennyiben a Bizottság úgy ítéli, hogy a vidékfejlesztési program nincs összhangban a közösségi stratégiai iránymutatásokkal, a nemzeti stratégiai tervvel vagy ezzel a rendelettel, akkor felkéri a tagállamot arra, hogy ennek megfelelően vizsgálja felül a javasolt programot.

(4) Valamennyi vidékfejlesztési programot jóvá kell hagyni, a 90. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően.”

94      Az 1698/2005 rendelet „Felülvizsgálat” című 19. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) A vidékfejlesztési programokat felül kell vizsgálni, és szükség esetén az időszak hátralévő részére a tagállamnak ki kell igazítania, a monitoringbizottság jóváhagyását követően. E felülvizsgálatok figyelembe veszik az értékelések eredményét és a Bizottság éves jelentéseit, különösen a közösségi prioritások figyelembevétele módjának megerősítése vagy kiigazítása céljából.

(2) A Bizottság határozatot fogad el a vidékfejlesztési programok felülvizsgálatára vonatkozó kérelmekről az ilyen kérelmek tagállami benyújtását követően, a 90. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint. Azokat a változtatásokat, amelyek jóváhagyásához a Bizottság határozata szükséges, a 90. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint kell meghatározni.”

95      A Bizottsággal folytatott párbeszéd során a román hatóságok több alkalommal utaltak arra, hogy objektíve lehetetlen módosítani a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑t, és a Bizottság támogatását kérték annak érdekében, hogy 2016. január 7‑től megoldás találjanak. Így a Bizottság nem állíthatja, hogy a román hatóságok nem jártak el a megkövetelt gondossággal annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül tisztázzák a helyzetet, és hogy azonosítsanak egy jogilag életképes lehetőséget.

96      Harmadszor, a Bizottság nem hivatkozhat eredményesen a 2019. február 28‑i levelében szereplő azon javaslatára, amely szerint 2015. december 31. után a 215. sz. intézkedéshez kapcsolódó valamennyi kifizetésre a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó nemzeti vidékfejlesztési program kiadásaira vonatkozó átmeneti rendelkezések alapján került sor, és a Bizottság főszabály szerint elismerhette, hogy az említett alintézkedésre vonatkozó kifizetési arányainak módosítása e program módosítása révén tükröződik a nemzeti vidékfejlesztési program szövegében.

97      Az uniós szabályozás ugyanis határidőket ír elő a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP módosítására, és az említett program valamely intézkedése alapján történő kifizetés iránti kérelmek benyújtására. A Bizottság 2019. február 28‑i levelének időpontjában már nem volt lehetőség a kompenzációs kifizetések módosítására a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó nemzeti vidékfejlesztési program olyan módosítása révén, amely visszaható hatállyal lett volna alkalmazandó a vitatott alintézkedés alapján már benyújtott kifizetés iránti kérelmekre. A kedvezményezettekkel a kötelezettségvállalásokat a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP alapján kötötték meg, és a 215. sz. intézkedés kedvezményezettjei kötelezettségvállalásának utolsó évére vonatkozó kifizetés iránti kérelmek benyújtásának időpontja 2019. február 15. volt.

98      E tekintetben pontosítani kell, hogy amint az az iratokból kitűnik, és amint az a tárgyaláson pontosításra került, a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP 215. sz. intézkedése átkerült a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó nemzeti vidékfejlesztési program keretébe, amelyet a 2015. május 26‑i C(2015) 3508 bizottsági végrehajtási határozat hagyott jóvá, és azt átmeneti rendelkezések keretében hajtották végre anélkül, hogy a 215. sz. intézkedés szerinti kötelezettségvállalások különös feltételeit a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó nemzeti vidékfejlesztési program tekintetében kiigazították volna. Így a román hatóságok szerint a vitatott alintézkedésre vonatkozó kifizetések összege 2019‑ig, a 215. sz. intézkedés átmeneti kötelezettségvállalásainak utolsó évéig a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑ben szereplő kifizetés maradt, amelyek vonatkozásában a vitatott alintézkedéshez kapcsolódó kompenzációs kifizetéseket 2020. június 30‑ig teljesítették, amint azt az 1306/2013 rendelet 75. cikkének (1) bekezdése előírja.

99      Egyébiránt, amint az a román hatóságok 2019. szeptember 11‑i levelében is szerepel, a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP intézkedéseinek végrehajtásáról szóló programjellegű dokumentumokat (a kérelmezők útmutatója, a kifizetés iránti kérelmek adminisztrációjával kapcsolatos kézikönyvek és eljárások, a kifizetési engedélyre vonatkozó kézikönyvek és eljárások) miniszteri rendelet hagyta jóvá, és azok a nemzeti jog részét képezik. Ezek pedig a 215. sz. intézkedés adatlapján szereplő összegeket tartalmazzák.

100    Negyedszer, az egyeztető testület 19/RO/796. sz. eljárás keretében készített jelentéséhez hasonlóan el kell ismerni, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑re vonatkozó módosítás és az említett módosítást jóváhagyó határozat volt szükséges ahhoz, hogy a román hatóságok csökkentsék a folyósított kompenzációs kifizetéseket. A román hatóságok jogosan érveltek akként, hogy a vonatkozó uniós szabályozás – és pontosabban az 1974/2006 rendelet 9. cikke (3) bekezdése (lásd a fenti 91. pontot) –, valamint a vonatkozó, az említett program végrehajtása érdekében elfogadott nemzeti jogszabályok betartása lehetetlenné tette a – Számvevőszék megállapításai közlésének időpontját követő – a kifizetési arány és a Bizottság által a 2012. május 25‑i C(2012) 3529 final határozattal jóváhagyott vitatott alintézkedésre vonatkozó számítási módszer módosítását.

101    Így meg kell állapítani, hogy a jelen ügy körülményeire figyelemmel, vagyis arra, hogy a vitatott alintézkedésre vonatkozó kifizetési arányok kiszámításának módszereiről és annak pénzügyi eredményeiről külön tárgyalásokat folytak a Bizottsággal, amely a 2012. április 4‑i levélben és a 2012. május 25‑i C(2012) 3529 final határozatban kifejezetten az 1698/2005 rendeletnek megfelelőként fogadta el azokat, a Számvevőszék megállapításai nem alkalmasak arra, hogy azonnali hatállyal érvénytelenítsék az említett módszereket és eredményeiket, ezáltal véget vetve Románia jogos elvárásainak.

102    Románia jogos elvárása arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó alintézkedésre vonatkozó, a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑ben meghatározott, a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó nemzeti vidékfejlesztési programba áttett (lásd a fenti 98. pontot), és a nemzeti jogszabályokban átvett (lásd a fenti 99. pontot) kompenzációs kifizetési arányokat tiszteletben tartják a kedvezményezettek által tett kötelezettségvállalások teljes időszaka alatt, amelyek meghosszabbodnak a Számvevőszék megállapításait követően, a Bizottság megsértette tehát e kötelezettségvállalásokat, amikor úgy határozott, hogy 25%‑os átalánykorrekciót alkalmaz, és kizárja az uniós finanszírozásból az említett alintézkedéshez kapcsolódó vonatkozó kiadásokat.

103    E következtetést nem kérdőjelezi meg a Bizottságnak a 2013. március 14‑i Agrargenossenschaft Neuzelle ítélet (C‑545/11, EU:C:2013:169) jelen ügyben való alkalmazására alapított érve. Ezen ítélet 31. pontjában ugyanis az szerepel, hogy az 1782/2003 rendelet 30. cikke előírja, hogy az e rendelet I. mellékletében felsorolt támogatási rendszerek működése nem érinti a piac változásai és a költségvetési helyzet tükrében bármely időpontban elvégezhető felülvizsgálat lehetőségét. Ugyanezen ítélet 32. pontjában pontosításra került, hogy az említett rendelet (22) preambulumbekezdése kimondja, hogy a támogatási rendszereknek szükség esetén rövid időn belül alkalmazkodniuk kell a változásokhoz, és hogy a kedvezményezettek ezért nem számíthatnak arra, hogy a támogatási feltételek változatlanok maradnak, és fel kell készülniük a rendszerek esetleges felülvizsgálatára a piaci változások tükrében. A Bíróság az említett ítélet 33. pontjában megállapítja, hogy az elővigyázatos és körültekintő gazdasági szereplő számíthatott arra, hogy a jövedelemtámogatási rendszerek címén történő közvetlen kifizetéseket egy felülvizsgálatot követően a piac változásai és a költségvetési helyzet tükrében csökkenthetik. Mindazonáltal a Bíróság által a 2013. március 14‑i Agrargenossenschaft Neuzelle ítéletben (C‑545/11, EU:C:2013:169) vizsgált esettől eltérően a jelen ügyben az uniós jogszabályok nem teszik lehetővé a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP és a kedvezményezettekkel vállalt kötelezettségek bármikor történő módosítását, amint az az 1974/2006 rendelet fenti 91. pontban említett 9. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik.

104    Ezenkívül a Bizottság nem hivatkozhat a 2017. április 3‑i Németország kontra Bizottság ítélet (T‑28/16, EU:T:2017:242, 93–97. pont) jelen ügyben történő alkalmazására annak érdekében, hogy kizárja Románia jogos elvárásainak időben történő fenntartását. Ebben az ítéletben ugyanis a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó bajorországi (Németország) mezőgazdasági és vidékfejlesztési program Bizottság általi jóváhagyása nem járhat azzal a Bizottság által az összehasonlító kiválasztási szempontok követelményéről való lemondás következményével, ami mindenesetre a hatáskör túllépését jelentett volna. Márpedig a jelen ügyben fennálló helyzet nem hasonlítható össze az említett ítélet keretében vizsgált helyzettel. A jelen ügyben ugyanis a Bizottság, amely minden szükséges adattal rendelkezett, a széles mérlegelési mozgásterének keretében úgy határozott, hogy jóváhagyja a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP módosítását annak érdekében, hogy abba belefoglalja a 215. sz. intézkedést (és így a vitatott alintézkedést) az 1698/2005 rendelettel – beleértve tehát e rendelet 40. cikkének (3) bekezdését is – összhangban. Ezzel a Bizottság jóváhagyta a vitatott alintézkedésre vonatkozó kompenzációs kifizetési arány kiszámításának módszerét, amely a takarmánymegtakarítás kiszámítása során nem vette figyelembe a meg nem vásárolt állatokból származó megtakarításokat, valamint az állatok tényleges súlyát. Ráadásul a 2017. április 3‑i Németország kontra Bizottság ítéletből (T‑28/16, EU:T:2017:242) nem tűnik ki, hogy az érintett fejlesztési program intézkedései – mint a jelen ügyben is – külön tárgyalás tárgyát képezték volna.

105    A Bizottság által a tárgyaláson előadott azon lehetőséget, hogy a jelen ügyben a 2018. november 22‑i Portugália kontra Bizottság ítéletből (T‑31/17, EU:T:2018:830, 93. pont) eredő ítélkezési gyakorlatot alkalmazza, szintén el kell utasítani.

106    Kétségtelen ugyanis, hogy a 2018. november 22‑i Portugália kontra Bizottság ítélet (T‑31/17, EU:T:2018:830) 93. pontjában megállapításra került, hogy az általános programok előirányzat jelleggel bírnak, ily módon azok megerősítésével a Bizottság főszabály szerint nem alakít ki végleges álláspontot az abban foglalt intézkedéseknek az uniós jog alkalmazandó jogszabályai összességével való összeegyeztethetőségét és ebből következően ezen intézkedéseknek az uniós finanszírozás keretében való támogathatóságát illetően. A Törvényszék hozzátette, hogy valamely általános program Bizottság által való egyszerű jóváhagyásából nem lehet sem arra következtetni, hogy az e programban szereplő intézkedések szükségszerűen megfelelnek az uniós jog összes vonatkozó szabályának, sem pedig arra, hogy a Bizottság ezen intézkedéseknek az uniós finanszírozás keretében való támogathatóságát különösen az 1290/2005 rendelet 31. cikke szerinti megfelelőségi vizsgálati eljárás keretében már nem kérdőjelezheti meg és a Törvényszék Kokott főtanácsnok Cseh Köztársaság kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának (C‑4/17 P, EU:C:2018:237) 48., 49., 52. és 59. pontjára hivatkozott.

107    Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a 2018. november 22‑i Portugália kontra Bizottság ítélet (T‑31/17, EU:T:2018:830) 96. pontjában kifejezetten szerepel, hogy a szóban forgó nemzeti vidékfejlesztési programot jóváhagyó bizottsági határozat nem foglalt kifejezetten állást a tekintetben, hogy a szóban forgó program alintézkedés megfelel‑e az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) területén alkalmazandó valamennyi rendelkezésnek. Ráadásul az említett program módosítását jóváhagyó bizottsági határozat rendelkező része pontosította, hogy az e határozatban szereplő jóváhagyás „nem foglal[t]a magában az ellenőrzési módokat és szankciókat, amelyek vizsgálatára az EMGA‑ellenőrzés keretében kerül[t] sor”. A jóváhagyó határozat szövegére, valamint e határozat meghozatalának a jogi összefüggéseire figyelemmel nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság e határozat elfogadása során „pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatást nyújtott volna a portugál hatóságok részére az Azori‑szigetek [Portugália] autonóm régióra vonatkozó alprogram I. sz. mellékletének 4.6 pontjában hivatkozott ellenőrzési tevékenységekhez kapcsolódóan felmerült kiadások uniós finanszírozás keretében való támogathatóságát illetően”. Az említett ítéletben elvégzett értékelések tehát nem ültethetők át a jelen ügyre. Amint ugyanis a fenti 84., 101. és 102. pontban megállapításra került, a Bizottság a jelen ügyben konkrétan tárgyalta a vitatott alintézkedés tartalmát. A 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP módosítását jóváhagyó határozat tehát nem lehet pusztán „előirányzat” jellegű.

108    Ami a Bizottság arra alapított érvét illeti, hogy annak ellenére, hogy a kedvezményezettekkel kötött szerződésekben nem írtak elő felülvizsgálati záradékokat, Románia a jogi keretein belül olyan eszközt talált volna arra, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP 215. sz. intézkedése egyéb alintézkedései tekintetében szintén 2015 után csökkentse a kifizetéseket a fenti 91–100. pontban szereplő megállapítások fényében, meg kell jegyezni, hogy az említett érv nem bizonyítja, hogy a vitatott alintézkedést illetően Romániának lehetősége lett volna megtalálni, miként csökkentse a kompenzációs kifizetési arányokat. Románia egyébiránt a 2018. július 9‑i, valamint a 2019. január 8‑i és február 12‑i levelében jelezte a Bizottságnak, hogy az egyéb alintézkedésekhez kapcsolódó kompenzációs kifizetések csökkentése miatt bírósági eljárásokat indítottak a kedvezményezettek a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑nek és a nemzeti jogszabályoknak megfelelően támogatás teljes összegét kérve.

109    E tekintetben Románia a 2019. szeptember 11‑i levelében helyesen érvelt azzal, hogy a Bizottság azon javaslata, hogy a 215. sz. intézkedés szerinti ötödik és utolsó kötelezettségvállalási évre vonatkozó kifizetés iránti kérelmek benyújtását követően a kötelezettségvállalások aláírásának időpontjában ismert körülményeken felül új elemeket vegyen fel a kompenzációs kifizetések számítási módszerébe, kockázatot jelentett a kedvezményezettek számára azon tényezők előreláthatóságának hiánya miatt, amelyek hatással lehetnek a gazdaságok gazdasági életképességét befolyásoló gazdasági és pénzügyi mutatókra, sőt egyes szélsőséges esetekben, a nehéz helyzetben lévő gazdaságok gazdasági tevékenységének folytatására.

110    A kedvezményezettek által a 215. sz. intézkedés keretében aláírt kötelezettségvállalások szerződéses értékűek, azokat legalább ötéves időtartamra kötötték, és a kedvezményezettek által önként vállalt, az alapvető követelményeknek, az egyes alintézkedések különös követelményeinek és fellépéseinek, valamint az érintett mezőgazdasági üzemhez tartozó mezőgazdasági földterületekre és mezőgazdasági tevékenységekre alkalmazandó kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó előírásoknak való megfelelésre irányuló kötelezettségeket írnak elő. E kötelezettségvállalások és a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP módosításának benyújtására előírt határidő lejárta miatt a román hatóságok nem alkalmazhattak olyan kompenzációs támogatásokat, amelyek nem feleltek meg a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP 215. sz. intézkedésének adatlapján szereplő szintnek.

111    Mindenesetre az a tény, hogy Románia képes lehet arra, hogy csökkentse a kifizetéseket, és így csökkenthesse az abból eredő veszteségeit, hogy a vitatott alintézkedést illetően megtagadták e kiadásoknak a mezőgazdasági alapok által történő vállalását, ellentétben azzal, ami a jóváhagyott nemzeti vidékfejlesztési programból következik, nem foszthatja meg őt attól a lehetőségtől, hogy érdemben hivatkozhasson jogos bizalmára azzal kapcsolatban, hogy a vitatott alintézkedésre vonatkozó, a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP által rögzített és a nemzeti jogszabályokban átvett (lásd a fenti 99. pontot) kompenzációs kifizetési arányokat tiszteletben tartják. Egyébiránt annak szükségessége, hogy a vitatott alintézkedés keretében megindítsák a szerződések módosítására irányuló eljárásokat és az abból eredő esetleges bírósági eljárásokat, amint az a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP. 215. sz. intézkedésének többi alintézkedése esetében is történt, éppen a Románia részéről fennálló bizalomvédelem elve, valamint a jogbiztonság elve megsértésének negatív következményei lennének.

112    Kétségkívül el kell ismerni, hogy az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy valamely vidékfejlesztési program Bizottság általi elfogadása nem biztosít e programozási dokumentumnak magasabb jogi kötőerőt, mint az uniós jogszabályoké, és következésképpen mind a Bizottság, mind Románia továbbra is köteles tiszteletben tartani az uniós jogszabályok rendelkezéseit (lásd ebben az értelemben: 2015. február 25‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, T‑257/13, nem tették közzé, EU:T:2015:111, 53. pont). Románia ugyanakkor az arra irányuló állításait, hogy a Bizottság megsértette a bizalomvédelem elvét, nem csupán a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP jóváhagyására alapította, hanem arra a körülményre is, hogy a 215. sz. intézkedést és a kompenzációs kifizetések kiszámításának módszerét külön megtárgyalták, és arra a körülményre is, hogy a Számvevőszék megállapításain vele történő közlésének időpontjában az uniós jogszabályok, vagyis az 1974/2006 rendelet 9. cikkének (3) bekezdése már nem tette lehetővé az említett program módosítását. Márpedig e rendelkezés célja a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP alapján tett kötelezettségvállalások stabilitásának biztosítása.

113    Mivel az 1698/2005 rendelet 40. cikke (3) bekezdésének szövege, amely szerint az állatjólléti kifizetések fedezik a vállalt kötelezettségből eredő többletköltségeket és elmaradó jövedelmet (lásd a fenti 45. pontot), nem határozza meg, hogy miként kell kiszámolni a tenyésztőket terhelő többletköltségeket, és mivel a Bizottság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik annak megállapításakor, hogy a kompenzációs kifizetési arányok kiszámításának valamely módszere a támogatás kedvezményezettjeinek túlkompenzációjához vezet‑e, különös figyelmet kell szentelni az általa történő, a román hatóságokkal folytatott különös tárgyalást követő, általuk azonosított módszer jóváhagyásának. Másként fogalmazva, az, hogy a Bizottság jóváhagyta a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP módosításait a 2012. május 25‑i C(2012) 3529 final határozattal, és az annak módosítására nyitva álló határidő lejárt, lehetővé teszi annak megállapítását, hogy ez utóbbi megalapozott várakozásokat keltett nem csupán abban a tényben, hogy a vitatott alintézkedés már nem módosítható, hanem abban is, hogy a román hatóságok elvárásai a fenti 70. és 71. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében továbbra is jogosak voltak a Számvevőszék megállapításainak részére történő kézbesítését követően.

114    A jelen ügy sajátos körülményeire tekintettel el kell ismerni, hogy a vitatott alintézkedésre vonatkozó, a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑ben meghatározott összegű és a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó nemzeti vidékfejlesztési programba átvitt kompenzációs kifizetéseket, amelyeket a 2015. május 26‑i C(2015) 3508 bizottsági végrehajtási határozat hagyott jóvá, a mezőgazdasági termelők által ötéves időszakra vállalt és tiszteletben tartott kötelezettségek ellentételezéseként (azaz az egyes állatok számára kiosztott területet 10%‑kal növelése, következésképpen az állatok számának csökkentése) nem befolyásolhatók és nem módosíthatók olyan utólagos események – például a Számvevőszék megállapításai – miatt, mivel ez sértené a román hatóságok jogos elvárásait.

115    A fentiekre tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy a megtámadott határozat elfogadásakor a Bizottság nem tartotta tiszteletben a bizalomvédelem elvét, és következésképpen a jogbiztonság elvét, amelynek velejárója a bizalomvédelem elve (lásd a fenti 69. pontot).

116    Az első jogalap negyedik és ötödik kifogásának tehát helyt kell adni.

 Az első jogalap harmadik, a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke (6) és (7) bekezdésének és a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatás megsértésére alapított kifogásról

117    Románia azt állítja, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (6) és (7) bekezdését, valamint a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatást. Rámutat arra, hogy amint azt az egyeztető testület a 17/RO/796. sz. eljárásban készített jelentésében bemutatta (lásd a fenti 15. pontot), e probléma felmerült már a 2018/873 végrehajtási határozat tekintetében. Pontosabban a Bizottság tévesen állapította meg, hogy az állítólagosan téves számítási módszer létezése a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (6) és (7) bekezdésében szabályozott szabálytalanságokhoz hasonlítható. Az említett rendelkezésben szereplő eset ugyanis az alapok kedvezményezettjeinek magatartására vonatkozik. A jelen ügyben nem arról van szó, hogy hiányosságok állnak fenn a vitatott alintézkedésen alapuló kompenzációs kifizetés alapjául szolgáló kérelmek jogszerűsége és szabályszerűsége tekintetében. Ráadásul téves számítási módszer esetén aránytalan erőfeszítés nélkül meg lehet határozni a korrekciók pontos összegét. Mivel az a megállapítás, hogy valamely számítási módszer téves, nem kapcsolható a fent említett rendelkezések értelmében vett szabálytalanságok eseteihez, az említett megállapítás nem vonhatja maga után átalánykorrekció alkalmazását.

118    A Bizottság erre azt válaszolja, hogy helyesen támaszkodott a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (6) és (7) bekezdésére, mivel a második ellenőrzésből származó információk nem tették lehetővé számára, hogy számítás vagy extrapoláció útján pontosabban meghatározza a túlkompenzáció összegét, amint azt az említett rendelet 12. cikkének (2) és (3) bekezdése megköveteli. A Bizottság elismeri, hogy az első ellenőrzés keretében a szabálytalanságokat egyszerre minősítették „nem támogatható kiadásoknak”, illetve a „kulcsfontosságú ellenőrzés hiányának” a megfelelő ellenőrzéseket illetően, amelyek annak ellenőrzésére irányultak, hogy a kérelem megfelel‑e az uniós jogszabályokban felsorolt és a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑ben meghatározott támogathatósági kritériumoknak. Az első ellenőrzést követően elfogadott határozat azonban nem képezi a jelen ügy tárgyát, a második említett határozat pedig „általános szabálytalanságok” és „a szabálytalan vagy csalárd gyakorlatok elleni küzdelem tekintetében elkövetett hanyagság” megállapításához vezetett, anélkül hogy a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatás értelmében vett kulcsfontosságú ellenőrzés hiányát említette volna. A Bizottság szerint az „átalánykorrekció” kifejezést mindkét ellenőrzés során használták, és a korrekció céljaira használt terminológiát illetően a „téves kifizetési arány” és a „túlbecsült kifizetések összege” kifejezések ugyanarra a szempontra utalnak, nevezetesen arra, hogy a hibás kifizetési arányok a fizetendő összegek túlbecslését eredményezték. Márpedig a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (6) és (7) bekezdése az 1306/2013 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozik, amely magában foglal minden olyan kiadást, amely nem felel meg az uniós jognak és az EMVA‑nak, valamint a jelen ügyben érintett túlkompenzációt, amely téves számítási módszer alkalmazásából ered.

119    E tekintetben ki kell emelni, hogy az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (1) bekezdésével összhangban, amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy a felmerült kiadások nem felelnek meg az uniós jogszabályoknak, határozatot fogad el, amely meghatározza az uniós finanszírozásból kizárandó összegeket. Az ugyanezen rendelet 52. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság a meg nem felelés súlyossága alapján megállapítja a kizárásra kerülő összegeket. E célból kellően figyelembe veszi a jogsértés jellegét és az Uniónak okozott pénzügyi veszteséget. Ezenkívül a kizárást a jogosulatlanul kifizetett összegek azonosítására alapozza, és amennyiben ezek az összegek arányos mértékű erőfeszítéssel nem azonosíthatók, többek között átalánykorrekciót alkalmazhat. Átalánykorrekciót kizárólag akkor lehet alkalmazni, amikor az ügy természetéből adódóan, vagy mert a tagállamok nem nyújtották be a Bizottság számára a szükséges információkat, arányos mértékű erőfeszítéssel nem lehet pontosabban megállapítani az Uniónak okozott pénzügyi kár mértékét.

120    A 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (1) és (3) bekezdése azokat az eseteket veszi figyelembe, amikor a jogosulatlanul kifizetett összegek arányos erőfeszítéssel és a tagállamok segítségével bizonyíthatók, vagy sem.

121    A 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerint „[a]z uniós finanszírozásból kizárható összegek meghatározására a Bizottság, amennyiben úgy találja, hogy a költség nem az uniós jogszabályoknak, illetőleg az EMVA esetében nem az alkalmazandó uniós és nemzeti jogszabályoknak megfelelően merült fel, saját megállapításait használja fel és figyelembe veszi a tagállamok által az 1306/2013[…] rendelet 52. cikke szerint végzett megfelelőségvizsgálati eljárás során rendelkezésre bocsátott információkat”.

122    A 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (3) bekezdése szerint:

„Amennyiben a jogosulatlanul elköltött összegek nem határozhatók meg a (2) bekezdéssel összhangban, a Bizottság a kizárásra kerülő összegeket extrapolált korrekció alkalmazásával is meghatározhatja. Ahhoz, hogy a Bizottság meghatározhassa a releváns összegeket, a tagállamok a Bizottság által a megfelelőségvizsgálati eljárás során előírt időkereten belül az érintett esetek reprezentatív mintáján végzett ellenőrzések eredményeinek statisztikai eszközökkel végzett extrapolációján alapuló kalkulációt nyújthatnak be az uniós finanszírozásból kizárandó összegről. A mintát a sokaság azon részéből veszik, amelynél az azonosított meg nem felelés bekövetkezése várható.”

123    A 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (6) és (7) bekezdése azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben az uniós finanszírozásból kizárandó összegek meghatározásának az említett rendelet 12. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett feltételei nem teljesülnek. Így a Bizottság átalánykorrekciókat alkalmaz, amelyek szintjét a jogsértés jellegének és súlyának, valamint az Uniót ért pénzügyi kár kockázata saját becslésének figyelembevételével állapítják meg.

124    A 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (6) bekezdése értelmében:

„Ha nem teljesülnek az uniós finanszírozásból kizárandó összegek meghatározásának (2) és (3) bekezdésekben említett feltételei, vagy az eset olyan természetű, hogy a kizárandó összegeket nem lehet az említett bekezdések alapján meghatározni, a Bizottság a megfelelő átalánykorrekciókat alkalmazza, figyelembe véve a jogsértés jellegét és súlyát és saját becslését az Uniónak okozott pénzügyi kár kockázatáról.

Az átalánykorrekció szintjének megszabása elsősorban a meghatározott meg nem felelés típusának figyelembevételével történik. E célból az ellenőrzési hiányosságokat a kulcsfontosságú és kiegészítő ellenőrzések során tapasztalt hiányosságokra osztják fel, a következők szerint:

a)      a kulcsfontosságú ellenőrzések azok az igazgatási és helyszíni ellenőrzések, amelyekre azért van szükség, hogy meghatározható legyen a támogatásra való jogosultság a csökkentések és szankciók ennek megfelelő alkalmazása

b)      kiegészítő ellenőrzésnek minősül minden egyéb igazgatási művelet, amely az igények helyes feldolgozásához szükséges.

Ha ugyanazon megfelelőségvizsgálati eljárás keretében különböző, eltérő átalánykorrekciókat maguk után vonó meg nem feleléseket állapítanak meg, a legmagasabb átalánykorrekciót kell alkalmazni.”

125    A 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (7) bekezdése kimondja, hogy „[a]z átalánykorrekciók mértékének megállapításakor a Bizottság elsősorban az alábbi körülményeket veszi figyelembe, mivel ezek nagyobb súlyú hiányosságokat képviselnek, így nagyobb kockázatot jelentenek az uniós költségvetés potenciális vesztesége tekintetében”.

126    A súlyosság fokát illetően a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke (7) bekezdésének c) pontja többek között azt írja elő, hogy ez a mérték magasabb, következésképpen nagyobb kockázatot jelent az uniós költségvetés potenciális vesztesége tekintetében, ha „[a] tagállam nem alkalmazza vagy súlyos hiányosságok mellett alkalmazza az ellenőrző rendszert, és bizonyítottan széles körben tapasztalhatók szabálytalanságok és hanyagság a szabálytalanságok vagy a csalás elleni fellépés tekintetében […]”.

127    A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatásnak megfelelően elfogadott korrekció célja annak elkerülése, hogy a szóban forgó uniós szabályozás által elérni kívánt célkitűzés finanszírozására nem szolgáló összegekkel terheljék az alapokat, és nem minősül szankciónak. Az ítélkezési gyakorlat elismerte tehát, hogy az említett iránymutatásokban meghatározott átalányarányok egyszerre teszik lehetővé az uniós jog tiszteletben tartását és az uniós források megfelelő kezelését, valamint annak elkerülését, hogy a Bizottság diszkrecionális jogkörét azáltal gyakorolja, hogy túlzott és aránytalan korrekciókat ír elő a tagállamok számára (lásd ebben az értelemben: 2015. július 6‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet; T‑44/11, nem tették közzé, EU:T:2015:469, 87. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

128    Az ítélkezési gyakorlat tisztázta továbbá, hogy amennyiben nem határozható meg pontosan az Uniót ért veszteség, a Bizottság a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatásokban foglalt útmutatás alapján átalánykorrekciót helyezhet kilátásba (lásd ebben az értelemben: 2015. július 6‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet; T‑44/11, nem tették közzé, EU:T:2015:469, 89. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

129    Amint arra a fenti 48. pont emlékeztetett, a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatás 3.2.5. pontja a következőket mondja ki:

„»Amennyiben a tagállam irányítási és kontrollrendszerének működtetése hiányzik vagy annak során súlyos hiányosságok jelentkeznek, és bizonyítható, hogy a szabálytalanságok gyakoriak, valamint a szabálytalanságok és csalások ellen nem lépnek fel megfelelőképpen«, 25%‑os korrekció indokolt, mivel joggal feltételezhető, hogy az uniós költségvetést különösen magas pénzügyi veszteség éri, mivel mód van szabálytalan kérelmek büntetlenül történő benyújtására.

[…]”

130    Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (7) bekezdésének megfelelően olyan körülmények között, amelyek a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatás 3.2.5. pontja szerint a megállapított hiányosságok nagyobb súlyosságát, következésképpen nagyobb kockázatot jelentenek az uniós költségvetés potenciális vesztesége tekintetében, a Bizottság főszabály szerint 25%‑os átalánykorrekciót alkalmaz. Mindazonáltal a Bizottság még ennél magasabb korrekciós mértéket is megállapíthat. Így 100%‑os mértékű átalánykorrekció akkor indokolt, ha a kontrollrendszer hiányosságai olyan súlyos fokúak, hogy azok az uniós szabályok teljes mértékű figyelmen kívül hagyásának minősülnek, és jellegüknél fogva valamennyi kifizetés szabálytalanságát eredményezik (2020. december 17‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑404/19 P, EU:C:2020:1041, 58. pont).

131    A jelen ügyben meg kell állapítani, – amint az az összefoglaló jelentésből és a 2020. április 14‑i levélben szereplő végleges álláspontból kitűnik – hogy a Bizottság az átalánykorrekció előírását a mezőgazdasági alapot érintő jelentős kockázat fennállására alapította amiatt, hogy a román hatóságok az állatjóllétre vonatkozó 215. sz. intézkedés esetében olyan irányítási és ellenőrzési rendszert alkalmaznak, amely „a szóban forgó alintézkedés kifizetési arányai tekintetében súlyos hiányosságokat mutat[ott]”. A Bizottság szerint e hiányosság, amely a vitatott alintézkedés alapján történő valamennyi kifizetést érintette, rendszerszintű volt. Pontosabban úgy ítélte meg, hogy vannak olyan általános szabálytalanságokra utaló jelek, amelyek a mezőgazdasági termelők számára rendszeres túlkompenzációt eredményeznek. Tekintettel arra, hogy a román hatóságok nem nyújtottak be számításokat a mezőgazdasági alapok által viselt kockázatról, ugyanakkor jelezték a veszélyeztetett népességet, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy észszerűen feltételezhető, hogy a szabálytalan kérelmek büntetlen benyújtásának szabadsága rendkívül magas pénzügyi károkat okozott az uniós költségvetés számára. Így a Bizottság a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatás alapján 25%‑os átalánykorrekció alkalmazása mellett döntött.

132    A Bizottság által alkalmazott átalánykorrekció arányosságának vizsgálatát illetően meg kell állapítani, hogy azon körülmények között, amelyek a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke (7) bekezdésének c) pontja szerint a megállapított hiányosságok nagyobb súlyosságát jelzik, és ennélfogva nagyobb kockázatot jelentenek az uniós költségvetés potenciális vesztesége tekintetében, szerepel az az eset, amikor bizonyítottan széles körben tapasztalhatók szabálytalanságok és hanyagság a szabálytalanságok vagy a csalás elleni fellépés tekintetében (lásd a fenti 126. pontot).

133    Ezt az esetet veszi át a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatás 3.2.5. pontja, amely szerint, ha „[a]mennyiben a tagállam irányítási és kontrollrendszerének működtetése hiányzik vagy annak során súlyos hiányosságok jelentkeznek, és bizonyítható, hogy a szabálytalanságok gyakoriak, valamint a szabálytalanságok és csalások ellen nem lépnek fel megfelelőképpen […], 25%‑os korrekció indokolt, mivel joggal feltételezhető, hogy az uniós költségvetést különösen magas pénzügyi veszteség éri, mivel mód van szabálytalan kérelmek büntetlenül történő benyújtására” (lásd a fenti 48. és 129. pontot).

134    A „szabálytalanság” fogalmát a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatás 1.2. pontja úgy határozza meg, mint „[a]z [uniós vagy nemzeti] jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a[z Unió] általános költségvetése vagy az [Unió] által kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvedhetnek el, vagy közvetlenül [az Unió] által beszedett saját forrásokból származó bevételek csökkenése vagy kiesése révén”.

135    Amikor tehát a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatás 1.2. pontja a kiadások 25%‑os korrekcióját igazoló „szabálytalanság” fogalmát határozza meg, a gazdasági szereplők „cselekményeire” vagy „mulasztásaira” utal.

136    A jelen esetben, amint azt az egyeztető testület a 19/RO/856. sz. eljárásban készített jelentésében (lásd a fenti 25. pontot) megállapította, és amint azt Románia a keresetében megismételte, a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatások 1.2. pontja értelmében a gazdasági szereplők azok a kedvezményezettek, akik a Bizottság által jóváhagyott 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑ben előírt kifizetési arányok alapján támogatást igényeltek.

137    Márpedig az 1698/2005 rendelet 40. cikke (3) bekezdésének a Bizottság által hivatkozott megsértése semmi esetre sem a támogatás kedvezményezettjeinek a „cselekményeiből” vagy „mulasztásaiból” következik, hanem a román hatóságok által alkalmazott, a támogatási arány kiszámítására szolgáló módszerből.

138    Így a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatás értelmében nem helyes a vitatott alintézkedésre vonatkozó számítási módszernek és pénzügyi eredményének „általános szabálytalanságoknak” és „a szabálytalanságok vagy a csalás elleni fellépés tekintetében [fennálló súlyos] hanyagságnak” történő jogi minősítése.

139    E tekintetben fontos emlékeztetni arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint, amennyiben a Bizottság iránymutatást fogadott el, az kötelezi őt, és az uniós bíróságok feladata annak vizsgálata, hogy ezen intézmény betartotta‑e az általa elfogadott szabályokat (lásd ebben az értelemben: 2009. szeptember 9‑i Holland Malt kontra Bizottság ítélet, T‑369/06, EU:T:2009:319, 167. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

140    Ezenkívül, még ha el is fogadjuk, hogy a Bizottság által az összefoglaló jelentésben és a végleges álláspontjában említett „szabálytalanságok” és „[súlyos] hanyagság” a román hatóságokra, és nem a kedvezményezettekre utalhat, a következőket kell megjegyezni.

141    Való igaz, hogy a román hatóságokat a Számvevőszék megállapításairól szóló értesítés időpontjában, azaz 2015. szeptember 18‑án (lásd a fenti 7. pontot), illetve a Bizottság 2016. március 21‑i levelében (lásd a fenti 12. pontot) tájékoztatták a Bizottságnak a vitatott alintézkedésre vonatkozó kifizetési arányok szabálytalanságára vonatkozó álláspontjáról. A Bizottság azonban tévesen állapította meg, hogy a román hatóságok általános szabálytalanságokat követtek el, vagy súlyosan hanyagul jártak el a szabálytalan gyakorlatokkal szembeni küzdelemben azáltal, hogy túlkompenzációt megalapozó arány alapján továbbra is szabadon nyújtottak be támogatási kérelmeket. A román hatóságok magatartását ugyanis az magyarázza, hogy egyrészt biztosították őket arról, hogy a Bizottság elé terjesztett számítási módszer tiszteletben tartja az 1698/2005 rendelet és az 1974/2006 rendelet releváns rendelkezéseit, másrészt pedig az, hogy az 1974/2006 rendelet 9. cikkének (3) bekezdése értelmében a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑ben legkésőbb 2015. december 31‑ig módosítható volt, feltéve hogy azt a tagállam 2015. augusztus 31‑ig bejelenti.

142    A vitatott alintézkedéshez kapcsolódó kompenzációs kifizetések csökkentésére, sőt azok felfüggesztésére irányuló intézkedések elfogadása hiányának szisztematikus jellege tehát a jelen ügyben nem tekinthető a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatás értelmében vett „általános szabálytalanságnak”, amely igazolná a 25%‑os átalánykorrekció alkalmazását.

143    Ami az érintett kedvezményezettek részéről a szabálytalan kérelmek „büntetlen” benyújtásának és az állítólagosan túlbecsült kifizetések alkalmazásának állítólagos szabadságát illeti, meg kell jegyezni, hogy ez a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP szerint tett többéves kötelezettségvállalásokhoz, valamint azon jogos elvárásokhoz kapcsolódik, hogy a vitatott alintézkedés továbbra is alkalmazandó marad.

144    Végül sem a román hatóságok, sem az érintett kedvezményezettek magatartása nem tekinthető „súlyos” hanyagságnak a szabálytalanságok vagy a csalás elleni fellépés tekintetében. A jelen ügyben a román hatóságok által jogosan keltett azon bizalom miatt, hogy a Bizottsággal 2012‑ben megvitatott számítási módszer tiszteletben tartotta a hatályos szabályokat, semmilyen szabálytalan vagy csalárd gyakorlat nem állapítható meg. A fizetési kérelmeket ugyanis „szabályszerűen” nyújtották be a hatályos nemzeti vidékfejlesztési programoknak megfelelően, és a kifizetéseket „szabályszerűen” teljesítették a Bizottság által előzetesen jóváhagyott vitatott alintézkedésben előírt, és mind a kötelezettségvállalások kedvezményezettek általi aláírásának időpontjában, mind pedig a kifizetés iránti kérelmeiknek a kifizető ügynökséghez történő benyújtásakor hatályos arányok alkalmazásával.

145    Mivel a román hatóságok által elkövetett, a rendszeres jelleggel túlbecsült arány alkalmazásában álló szabálytalanságok és hanyagság fennállása és súlyossága okán feltételezte a Bizottság, hogy a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke (7) bekezdése c) pontjának megfelelően nagyobb kockázatot jelentenek az uniós költségvetés potenciális vesztesége tekintetében, és mivel az állítólagos szabálytalanságok és hanyagság „fennállása”, valamint „súlyosságuk vagy rendszeres jellegük” kizárandó a jelen esetben (lásd a fenti 142–144. pontot), indokolatlan a 25%‑os korrekció alkalmazása a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatással összefüggésben értelmezett említett cikkre tekintettel.

146    A Bizottság tehát jogi minősítési hibát követett el, amikor a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke (7) bekezdésének a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatásával összefüggésben értelmezett c) pontja alapján indokolta a 25%‑os mérték átalánykorrekcióként való alkalmazását.

147    Egyébiránt, amint arra Románia megalapozottan hivatkozik az első ellenőrzés keretében, a vitatott alintézkedésre vonatkozó számítási módszerre és annak pénzügyi eredményére vonatkozó szabálytalanságokat a Bizottság egyszerre „nem támogatható kiadásoknak” és „kulcsfontosságú ellenőrzés hiányának” minősítette a támogatási kérelemnek az uniós jogszabályokban meghatározott és a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó NVP‑ben meghatározott támogathatósági kritériumokkal való összeegyeztethetőségének vizsgálatát illetően. Noha – amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik – az első ellenőrzést követően elfogadott határozat nem képezi tárgyát a jelen ügynek, a „kulcsfontosságú ellenőrzés hiányának” történő jogilag téves minősítés azt bizonyítja, hogy a Bizottság a vizsgálatának kezdete óta nem tudta azonosítani a román hatóságok által elkövetett jogsértés típusát és a jelen ügyben alkalmazandó pénzügyi korrekciót.

148    Helyt kell tehát adni az első jogalap harmadik kifogásának, és meg kell állapítani, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a 25%‑os pénzügyi korrekció indokolt volt az 1306/2013 rendeletnek a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkével és a pénzügyi korrekciók kiszámításáról szóló iránymutatás 3.2.5. pontjával összefüggésben értelmezett 52. cikke alapján.

149    A fentiek összességére tekintettel anélkül, hogy szükséges lenne megvizsgálni az első jogalap első, a Bizottság által az 1605/2002 rendelet 76–78. cikkére alapított felelősség fennállására alapított első kifogását, sem pedig az első jogalapnak a kompenzációs kifizetési arány számítási módszerével kapcsolatos mérlegelési hibára alapított második kifogását, sem pedig az első jogalap hatodik, a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított kifogását, helyt kell adni az első jogalapnak, következésképpen – a megtámadott határozatot annyiban megsemmisítve, amennyiben az kizár bizonyos, Románia által a 2017–2019‑es pénzügyi évben az EMVA címén teljesített és 18 717 475,08 euró összegű kiadásokat – a keresetnek teljes egészében helyt kell adni.

 A költségekről

150    A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

151    Mivel a Bizottság pervesztes lett, Románia kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék megsemmisíti az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2020. november 18i (EU) 2020/1734 bizottsági végrehajtási határozatot, amennyiben az kizár bizonyos, Románia által a 2017–2019es pénzügyi évben az EMVA címén teljesített és 18 717 475,08 euró összegű kiadásokat.

2)      A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Gervasoni

Madise

Martín y Pérez de Nanclares

Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. január 18‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: román.