AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2008. szeptember 24. (*)
„Közösségi védjegy – Törlési eljárás – O STORE közösségi szóvédjegy – THE O STORE korábbi nemzeti szóvédjegy – Kiskereskedelmi forgalmazás keretében nyújtott szolgáltatások összehasonlítása a megfelelő árukkal – Viszonylagos kizáró ok – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja – A beavatkozó megváltoztatás iránti kérelme – Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 134. cikkének 3. §‑a”
A T‑116/06. sz. ügyben,
az Oakley, Inc. (székhelye: One Icon, Foothill Ranch [Amerikai Egyesült Államok], képviselik: M. Huth‑Dierig és M. Nentwig ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: A. Folliard‑Monguiral, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban:
a Venticinque Ltd (Hailsham, East Sussex [Egyesült Királyság], képviseli: D. Caneva ügyvéd),
az OHIM első fellebbezési tanácsának a Venticinque Ltd és az Oakley, Inc. közötti törlési eljárásra vonatkozó, 2006. január 17‑én hozott határozata (R 682/2004‑1. és R 685/2004‑1. sz. egyesített ügyek) ellen benyújtott keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA(nyolcadik tanács),
tagjai: E. Martins Ribeiro (előadó) elnök, S. Papasavvas és N. Wahl bírák,
hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. április 13‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. június 23‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozónak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. július 25‑én benyújtott válaszbeadványára,
a 2008. január 10‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2001. február 7‑én a felperes, az Oakley, Inc. a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) alapján közösségi védjegy‑bejelentési kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az O STORE szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 35. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában tették, amelyek az alábbi leírásnak felelnek meg: „kis‑ és nagykereskedelmi szolgáltatások, ezen belül online kiskereskedelmi szolgáltatások; szemüvegek, napszemüvegek, optikai termékek és kiegészítők, ruházati cikkek, kalapáruk, cipők, órák, időmérők, ékszerek, matricák, poszterek, sporttáskák, hátizsákok és irattárcák kis‑ és nagykereskedelme.”
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2001. szeptember 3‑i, 77/01. számában hirdették meg.
5 2002. február 11‑én a felperes által bejelentett O STORE közösségi védjegyet a 2 074 599. lajstromszámon lajstromozták.
6 2002. október 14‑én a beavatkozó, a Venticinque Ltd a 40/94 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján törlési kérelmet nyújtott be a közösségi védjegy oltalma alá tartozó valamennyi szolgáltatás vonatkozásában. A kérelmet a közösségi védjegy és a 2000. december 28‑án Franciaországban 3 073 591. lajstromszámon, a Nizzai Osztályozás szerinti 18. és 25. osztályba tartozó alábbi áruk vonatkozásában lajstromozott THE O STORE korábbi szóvédjegy közötti összetéveszthetőségre alapították:
– 18. osztály: „Bőr és bőrutánzatok, ezen anyagokból készült olyan termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba, úgymint bőröndök, üresen árusított kozmetikai tégelyek, estélyi táskák, kézitáskák, bevásárlótáskák, hátizsákok, többcélú sporttáskák, zsinóros táskák, cipzáras táskák, filc táskák, irattartók, aktatáskák, irattárcák és pénztárcák; állatbőrök és irhák; utazótáskák és bőröndök; esernyők, napernyők és sétapálcák; ostorok; nyergek és lószerszámok”;
– 25. osztály: „Ruházati cikkek, úgymint kosztümök, frakkingek, nadrágok, zakók, sportkabátok, pulóverek, szoknyák, blúzok, gyapjúkabátok, kardigánok, felöltők, kabátok, pelerinek, sportingek, dzsekik, esőkabátok, estélyi ruhák, frakkok, sálak, vállkendők, selyemsálak, nyakkendők, kesztyűk, szőrmekabátok, szőrmesálak, bermudanadrágok, pólóingek, galléros pólóingek, ingruhák, strandkendők, pizsamák, hálóingek, házikabátok, fürdőköntösök, harisnyák, zoknik, alsószoknyák, fürdőruhák, alsónadrágok, melltartók és trikóingek; cipők és kalapáruk”.
7 2004. június 18‑i határozatával a törlési osztály helyt adott a törlési kérelemnek, egyrészt a „ruházati cikkek, kalapáruk, cipők, sporttáskák, hátizsákok és irattárcák kis‑ és nagykereskedelme” szolgáltatások vonatkozásában azzal az indokolással, hogy bár ezeknek a szolgáltatásoknak a jellege, rendeltetése és felhasználása eltér a korábbi nemzeti védjeggyel jelölt termékekétől, az értékesítés ugyanazokon a csatornákon történhet, másrészt pedig a „kis‑ és nagykereskedelmi szolgáltatások, ezen belül on‑line kiskereskedelmi szolgáltatások” vonatkozásában azzal az indokolással, hogy ez a megfogalmazás általános, ezért mindenfajta áru értékesítését magában foglalja, a korábbi védjeggyel jelölt árukét is. Elutasította viszont a törlési osztály a törlési kérelmet a „szemüvegek, napszemüvegek, optikai termékek és kiegészítők, órák, időmérők, ékszerek, matricák, poszterek kis‑ és nagykereskedelme” vonatkozásában, mivel úgy vélte, hogy az ezen áruk kiskereskedelmi forgalmazása keretében nyújtott szolgáltatások értékesítése más csatornákon keresztül történik, mint a korábbi védjeggyel jelölt bőráruké és ruházati cikkeké.
8 2004. augusztus 5‑én és 6‑án a felperes és a beavatkozó fellebbezést nyújtott be a törlési osztály határozatával szemben.
9 2006. január 17‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az első fellebbezési tanács helyben hagyta a törlési osztály határozatát, és így mindkét fellebbezést elutasította.
10 A fellebbezési tanács lényegében a következőket állapította meg:
– a közösségi védjeggyel jelölt „ruházati cikkek, kalapáruk, cipők, sporttáskák, hátizsákok és irattárcák kis‑ és nagykereskedelme” szolgáltatások nagyon hasonló jellegűek és rendeltetésűek, mint a korábbi védjeggyel jelölt, a 18. és 25. osztályba tartozó áruk, a forgalmazási csatornáik pedig azonosak. Azonkívül ezek az áruk és szolgáltatások kiegészítik egymást. Nyilvánvaló a hasonlóság tehát a kiskereskedelemben forgalmazott áruk vonatkozásában, amelyek a korábbi védjeggyel jelölve értékesített árukkal azonosak, vagy azokhoz hasonlók. Végül a megjelölések is igen hasonlók, mivel csupán annyi köztük a különbség, hogy az egyik megjelölésből hiányzik a nem megkülönböztető jellegű „the” névelő, és így fennáll az összetévesztés veszélye;
– nem áll fenn az összetévesztés veszélye a „szemüvegek, napszemüvegek, optikai termékek és kiegészítők, ruházati cikkek, kalapáruk, cipők, órák, időmérők, ékszerek, matricák, poszterek kis‑ és nagykereskedelme” szolgáltatások vonatkozásában, mivel a szóban forgó védjegyek hasonlósága ellenére ezek a szolgáltatások különböznek a korábbi védjeggyel jelölt, a 18. és 25. osztályba tartozó áruktól;
– ami a „kis‑ és nagykereskedelmi szolgáltatások, ezen belül on‑line kiskereskedelmi szolgáltatásokat” illeti, a közösségi védjegy jogosultja nem korlátozta ezeket a szolgáltatásokat meghatározott árukra, és így ez az általános megfogalmazás magában foglalja a korábbi védjeggyel jelölt árukat is. Minthogy ennélfogva ezek a szolgáltatások és a korábbi védjeggyel jelölt áruk hasonlók, fennáll az összetévesztés veszélye.
A felek kérelmei
11 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
12 Az OHIM azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
13 A beavatkozó azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet;
– változtassa meg a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben elutasítja az összetévesztés veszélyét a THE O STORE védjeggyel jelölt áruk és az O STORE védjegy bejelentésében szereplő „szemüvegek, napszemüvegek, optikai termékek és kiegészítők, ruházati cikkek, kalapáruk, cipők, órák, időmérők, ékszerek, matricák, poszterek kis‑ és nagykereskedelme” szolgáltatások között;
– változtassa meg a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben nem mondja ki a 2002. február 11‑én lajstromozott O STORE közösségi védjegy törlését a 2000. december 28‑án lajstromozott THE O STORE francia védjegyre tekintettel.
14 Az OHIM a tárgyaláson előadta, hogy lemond a válaszbeadványában a felperesnek a szintén a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmével szemben előterjesztett elfogadhatatlansági kifogásról, mivel a fellebbezési tanács helyben hagyta a felszólalási osztálynak az O STORE közösségi védjegy „szemüvegek, napszemüvegek, optikai termékek és kiegészítők, ruházati cikkek, kalapáruk, cipők, órák, időmérők, ékszerek, matricák, poszterek kis‑ és nagykereskedelme” szolgáltatások vonatkozásában való törlésére irányuló kérelmet elutasító határozatát.
A jogkérdésről
15 Keresete alátámasztására a felperes egyetlen, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja megsértésére vonatkozó jogalapra hivatkozik. A beavatkozó az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 134. cikkének 3. §‑a alapján kérelmet terjesztett elő.
A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
16 A felperes elsőként előadja, hogy az érintett áruk és szolgáltatások között semmilyen hasonlóság nem áll fenn, vagyis a fellebbezési tanács tévesen állapította meg a hasonlóság meglétét. Először is, a fellebbezési tanács rosszul értelmezte a kiskereskedelmi forgalmazás keretében nyújtott szolgáltatások jellegét. Továbbá rosszul alkalmazta a Bíróság C‑39/97. sz. Canon‑ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítéletét (EBHT 1998., I‑5507. o.). Végül tévesen utasította el a felperes azon érvét, miszerint annak megakadályozása érdekében, hogy általában a kiskereskedelmi szolgáltatásokat jelölő védjegyek túlságosan kiterjedt oltalmat élvezzenek, cáfolni kell az áruk és a szolgáltatások közötti hasonlóságot.
17 Először, a kiskereskedelmi forgalmazás keretében nyújtott szolgáltatások jellegével kapcsolatban a felperes megállapítja, hogy a fellebbezési tanács pusztán az áruk értékesítésének tekinti ezeket, és így egyenlőségjelet tesz a szolgáltatások és a kiskereskedelemben értékesített áruk közé. Ez ellentétes a Bíróság C‑418/02. sz., Praktiker Bau‑ und Heimwerkermärkte ügyben 2005. július 7‑én hozott ítéletével (EBHT 2005., I‑5873. o.). Márpedig, amint a felperes előadja, egyrészt az utóbbi évtizedben egyre inkább elfogadottá vált az a nézet, hogy a kiskereskedelmi forgalmazás körébe tartozó szolgáltatások önálló szolgáltatások, másrészt a kiskereskedelmi szolgáltatások az áru puszta eladásán kívül más szolgáltatásokat is magukban foglalhatnak.
18 Másodszor, a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács helytelenül alkalmazta a szóban forgó áruk és szolgáltatások hasonlóságára vonatkozó kritériumokat. A fellebbezési tanács így tévesen állapította meg a megtámadott határozat 20. pontjában, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások jellege erősen hasonló azért, mert ugyanaz a tárgyuk (árut kínálnak a végső fogyasztónak), mivel az áruk és a szolgáltatások különböző jellegűek, hiszen az áruk anyagi jellegűek, a szolgáltatások pedig nem. Összetételükre, használati módjukra és az adott fizikai jellemzőikre tekintettel az érintett szolgáltatások és áruk teljes mértékben eltérnek, így semmilyen hasonlóság nem áll fenn köztük.
19 Ugyanígy a szóban forgó áruk és szolgáltatások rendeltetése is különbözik. A THE O STORE védjeggyel jelölt áruk rendeltetése ugyanis a leírás szerint divatcikként funkcionálás és az időjárás viszontagságai elleni védelem, míg az O STORE védjeggyel jelölt kiskereskedelmi szolgáltatások rendeltetése az, hogy segítsen a fogyasztóknak kényelmesen megnézni, kiválasztani és megvenni az árukat. A fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 19. pontjában tett azon kijelentés, miszerint „a kiskereskedelmi értékesítés és a kiskereskedelemben értékesített áruk rendeltetése igen hasonló, éspedig nem más, mint árut kínálni a végső fogyasztónak”, téves megállapítás, és összemossa a „kiskereskedelmi forgalmazás keretében nyújtott szolgáltatások” és „maguk az áruk” két külön kategóriáját.
20 A felperes kifejti, hogy a használat módja az árunak a rendeltetése betöltését lehetővé tevő alkalmazási módot jelenti, és általában következtetni lehet rá az áru működési módjából, vagy az áruk, illetve a szolgáltatások piacon betöltött funkciójából, azaz a rendeltetésükből. A felperes előadja, hogy a korábbi védjeggyel jelölt áruk elsődleges funkciója az időjárás viszontagságai elleni védelem és a divatcikként funkcionálás, míg ezzel szemben a kiskereskedelmi szolgáltatások a fogyasztók azon igényét elégítik ki, hogy a különböző árucikkekre vonatkozóan tanácsot kapjanak, és a különféle termékeket kiválaszthassák és megvásárolhassák. A fellebbezési tanács ezért tévesen állapította meg a megtámadott határozat 21. pontjában azt, hogy a fogyasztók nem veszik igénybe eltérően a kiskereskedelmi szolgáltatásokat és az árukat.
21 Az áruk és a szolgáltatások versengő jellegére vonatkozó kritériummal kapcsolatban a felperes megjegyzi, hogy ez akkor áll fenn, ha a fogyasztó felcserélhetőnek tartja őket, ami a jelen esetben nincsen így. A kiegészítő jellegüket illetően a felperes úgy véli, hogy ez akkor áll fenn, ha az egyik nélkülözhetetlen vagy fontos a másik használatához, és nem csupán másodlagos vagy mellékes, mint a jelen ügyben.
22 A felperes ebből azt a következtetést vonja le, hogy az érintett áruk és szolgáltatások jellegüket, rendeltetésüket és használatukat illetően eltérnek egymástól. Azonkívül nincsen közöttük kiegészítő vagy versengő viszony. Egyedül abban hasonlítanak, hogy ugyanazokon az elárusítóhelyeken értékesítik az árukat és kínálják a szolgáltatásokat.
23 Pusztán emiatt azonban ezek az áruk és ezek a szolgáltatások még nem lesznek hasonlók a fenti 16. pontban hivatkozott Canon‑ítéletben megállapított kritériumok értelmében, mivel a Bíróság nem említette a „hasonló forgalmazási csatornákat” az áruk és/vagy szolgáltatások közötti hasonlóság megítélésének kritériumaként. A felperes szerint az áruk többségét bevásárlóközpontban értékesítik, a fogyasztók ezért nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget az elárusítóhelynek, ha felmerül bennük az áruk közös eredetének a kérdése. Azonkívül a 40/94 rendelet hetedik preambulumbekezdésével, valamint az ítélkezési gyakorlattal kapcsolatban a felperes előadja, hogy a hasonló és a különböző áruk és szolgáltatások elhatárolásának a köztük lévő hasonlóság értékelésén kell alapulnia, amely nem korlátozódhat egy elvont és mesterségesen kreált kritériumcsoportra; a kereskedelmi nézőpontnak elsődlegesnek kell lennie. Így a vásárlóközönség nem tekinti hasonlónak az árukat és a szolgáltatásokat azért, mert ugyanazon a helyen értékesítik őket: az áruk és a szolgáltatások csak akkor hasonlók, ha – azonos megjelölések használata mellett – a vásárlóközönség azt hiheti, hogy ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. A vásárlóközönség viszont tisztában van azzal, hogy nem a kiskereskedelmi ágazatban tevékenykedő vállalkozások – mint amilyen a Marks & Spencer vagy a Galeries Lafayette – gyártják az általuk forgalmazott árukat. Következésképpen még ha egyes árukat ugyanott is kínálnak, mint a kiskereskedelemhez kapcsolódó bizonyos szolgáltatásokat, a végső fogyasztó tudni fogja, hogy ezek jellegüket tekintve alapvetően eltérnek egymástól, és nem ugyanattól a vállalkozástól, illetve nem gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak.
24 Harmadszor, a felperes úgy ítéli meg, hogy a fellebbezési tanács tévesen utasította el azt az érvelését, amely szerint annak megakadályozása érdekében, hogy általában a kiskereskedelmi szolgáltatások védjegyei túlságosan kiterjedt oltalmat élvezzenek, el kell utasítani a korábbi védjeggyel jelölt áruk és a szóban forgó kiskereskedelmi szolgáltatások közötti hasonlóságot. Különben a kiskereskedelmi szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott védjegy jogosultja minden olyan áru vonatkozásában igényelhetne oltalmat, amelyet kiskereskedelemben forgalmazhatnak. Ennek a túlságosan kiterjedt oltalomnak nem zárták ki a veszélyét, holott ez következik a Bíróság által a fenti 17. pontban hivatkozott Praktiker Bau‑ und Heimwerkermärkte ítéletben megállapított kritériumokból, itt ugyanis a Bíróság azt mondta ki, hogy közelebbről meg kell határozni azokat az árukat vagy árutípusokat, amelyekre a szolgáltatások vonatkoznak. Még mindig lehetséges ugyanis az 1. osztálytól a 34. osztályig valamennyi áruhoz kapcsolódó kiskereskedelmi szolgáltatás vonatkozásában védjegyet lajstromoztatni.
25 Másodszor, a felperes azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe a korábbi védjegy csekély megkülönböztető képességét. A „store” elemet minden európai fogyasztó ismeri, a franciák is, ezért pusztán leíró jellegű. A „the” és az „o” elemnek egyáltalán nincs, vagy minimális a megkülönböztető képessége. Ebből következően a THE O STORE korábbi szóvédjegy kevéssé megkülönböztető védjegynek tekinthető, annál is inkább, mert a beavatkozó nem bizonyította, hogy a védjegyet jól ismerik a francia piacon.
26 Harmadszor, a megjelölések összehasonlításával kapcsolatban a felperes az ítélkezési gyakorlatra hivatkozik, amely szerint a vizuális, hangzásbeli és fogalmi összehasonlításnak a védjegyek által keltett összbenyomáson kell alapulnia, és különösen a megkülönböztető és domináns jegyeikre kell figyelemmel lenni. A felperes e tekintetben előadja, hogy jóllehet a szóban forgó védjegyek bizonyos mértékű hasonlóságot mutatnak, a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta a megkülönböztető elemeik közötti eltéréseket. Tisztán leíró jellege miatt az érintett vásárlóközönség az összbenyomás kialakításakor nem tulajdonít jelentőséget a „store” elemnek, és ezért a „the o” és az „o” elemet kell összehasonlítani. Vizuális tekintetben jelentős különbség mutatkozik ezen elemek között (betűméret és kiejtés). Még ha adottnak is vesszük, hogy a vásárlóközönség nem hagyja teljesen figyelmen kívül a védjegyek által keltett összbenyomásnál a „store” elemet, a „the” névelő kellően jellemzi a korábbi védjegyet, és megkülönbözteti azt a vitatott védjegytől. Így a közösségi védjegyben nem szereplő „the” névelő jelenléte és a korábbi védjegy többi elemének (az „o” betűnek és a „store” szónak) csekély vagy hiányzó megkülönböztető képessége miatt érzékelhető különbség van a két védjegy között.
27 Negyedszer, miután felidézte az összetéveszthetőségre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot, a felperes kifejti, hogy a jogvitában a jelen esetben a kiskereskedelmi forgalmazás keretében nyújtott szolgáltatások és az áruk állnak szemben egymással. El kell kerülni a kiskereskedelmi szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott védjegyek túlságosan kiterjedt oltalmát. Fordítva viszont ez utóbbiakat is meg kell védeni az egyes (a jelen ügyben a 18. és a 25. osztályba tartozó) áruk vonatkozásában lajstromozott védjegyek jogosultjainak megalapozatlan igényeivel szemben. A felperes szerint a Bíróság a fenti 17. pontban hivatkozott Praktiker Bau‑ und Heimwerkermärkte ítéletben kifejezetten kimondta, hogy az összetéveszthetőség értékelésénél figyelembe kell venni a kiskereskedelmi szolgáltatásokat jelölő védjegyek sajátos jellemzőit, amelyek az összetéveszthetőség fogalmának szűk értelmezését kívánják meg.
28 A felperes az OHIM elnökének 3/01. sz. közleményére hivatkozva megállapítja, hogy „[a]z összetéveszthetőség kevéssé valószínű a kiskereskedelmi szolgáltatások és az adott áruk között, kivéve néhány egyedi esetet, például amikor a szóban forgó védjegyek teljesen vagy majdnem azonosak, és jól ismertek a piacon”.
29 Az OHIM szerint az egyetlen jogalapot el kell utasítani, és a megtámadott határozat 19. és 23. pontjára hivatkozva kifejti, hogy mindenesetre a kiskereskedelmi szolgáltatások az árukhoz kapcsolódnak, vagy azoktól függenek, ezért jellegük, rendeltetésük és használatuk ha nem is objektíve, de legalábbis a fogyasztók szubjektív érzékelésében összekapcsolódik.
30 A beavatkozó szerint is el kell utasítani az említett jogalapot.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
31 A 40/94 rendelet 52. cikke többek között így rendelkezik:
(1) A közösségi védjegyet a Hivatalhoz [az OHIM‑hoz] benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell
a) a 8. cikk (2) bekezdése szerinti korábbi védjegy alapján, ha arra nézve teljesülnek a 8. cikk (1) vagy (5) bekezdésében megállapított feltételek;
(...)”
32 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha „azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez”.
33 Egyébiránt a 40/94 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpontja értelmében korábbi védjegy minden olyan közösségi védjegy vagy valamely tagállamban lajstromozott védjegy, amelynek bejelentési napja korábbi, mint a közösségi védjegybejelentés bejelentési napja.
34 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében összetéveszthetőséget eredményez az, ha a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak (a Bíróság fenti 16. pontban hivatkozott Canon‑ügyben hozott ítéletének 29. pontja és C‑193/06. P. sz., Nestlé kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 32. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑104/01. sz., Oberhauser kontra OHIM – Petit Liberto [Fifties] ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4359. o.] 25. pontja, valamint T‑150/04. sz., Mülhens kontra OHIM – Minoronzoni [TOSCA BLU] ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 25. pontja).
35 Azonkívül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a vásárlóközönség szemszögéből fennálló összetévesztés veszélyét az adott ügy minden lényeges elemét figyelembe véve, átfogóan kell vizsgálni (a Bíróság C‑251/95. sz. SABEL‑ügyben 1997. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑6191. o.] 22. pontja és a fenti 34. pontban hivatkozott Nestlé kontra OHIM ügyben hozott ítélet 33. pontja; a fenti 34. pontban hivatkozott Fifties‑ítélet 26. pontja és a fenti 34. pontban hivatkozott TOSCA BLU ítélet 26. pontja).
36 Ez az átfogó értékelés bizonyos kölcsönös függőséget tételez fel a figyelembe vett tényezők, különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (a fenti 16. pontban hivatkozott Canon‑ügyben hozott ítélet 17. pontja és a C‑425/98. sz. Marca Mode ügyben 2000. június 22‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑4861. o.] 40. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑6/01. sz., Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany [MATRATZEN] ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4335. o.] 25. pontja, amelyet a fellebbezési eljárásban a Bíróság C‑3/03. P. sz., Matratzen Concord kontra OHIM ügyben 2004. április 28‑án hozott végzése [EBHT 2004., I‑3657. o.] helybenhagyott. E tényezők közötti kölcsönös függésre utal a 40/94 rendelet hetedik prembulumbekezdése, amely rögzíti, hogy a hasonlóság fogalmát az összetéveszthetőséggel összefüggésben kell értelmezni, amelynek értékelése számos tényezőtől függ, különösen a védjegy piaci ismertségétől, attól a képzettársítástól, amelyet a használt vagy a lajstromozott megjelölés előidéz, valamint a védjegy és a megjelölés közötti, illetve a velük megjelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság mértékétől (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑186/02. sz., BMI Bertollo kontra OHIM – Diesel [DIESELIT] ügyben 2004. június 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑1887. o.] 36. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
37 Egyébiránt az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlósága tekintetében az ezek által keltett együttes benyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns jegyeik figyelembevételével. Ugyanis a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjából, amelynek szövegezése az alábbi: „[…]a fogyasztók összetéveszthetik […]”, következik, hogy az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az játszik meghatározó szerepet, hogy a védjegyet hogyan érzékeli a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások átlagos fogyasztója. A fogyasztó pedig rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja egyenként a részleteit (lásd ebben az értelemben a fenti 35. pontban hivatkozott SABEL‑ítélet 23. pontját és a fenti 34. pontban hivatkozott Nestlé kontra OHIM ügyben hozott ítélet 34. pontját, valamint a fenti 36. pontban hivatkozott DIESELIT‑ítélet 38. pontját).
38 Az összetéveszthetőség átfogó értékelése során az érintett áruk fogyasztóiról feltételezni kell, hogy szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztók. Egyebekben figyelembe kell venni, hogy az átlagos fogyasztónak csak ritkán adódik lehetősége közvetlenül összehasonlítani a különböző védjegyeket, és így a védjegyekről az emlékezetében megőrzött tökéletlen képre kell hagyatkoznia. Tekintettel kell lenni arra is, hogy az átlagos fogyasztó figyelme változó lehet a kérdéses áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően (a Bíróság C‑342/97. sz., Lloyd Schuhfabrik Meyer kontra Klijsen Handel BV ügyben 1999. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑3819. o.] 26. pontja, a fenti 34. pontban hivatkozott Fifties‑ítélet 28. pontja és a fenti 36. pontban hivatkozott DIESELIT‑ítélet 38. pontja).
39 Mivel a jelen ügyben a korábbi védjegy, amelyen a közösségi védjegy törlése iránti kérelem alapul, Franciaországban lajstromozott nemzeti védjegy, a vizsgálatot a francia területre kell korlátozni.
40 Az érintett áruk és szolgáltatások jellegére tekintettel az érintett vásárlóközönséget, amint azt a fellebbezési tanács megállapította a megtámadott határozat 18. pontjában, feltételezhetően szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztók alkotják.
41 A fellebbezési tanácsnak az ütköző megjelölések közötti összetéveszthetőségre vonatkozó értékelését a fenti megfontolások fényében kell megvizsgálni.
– Az áruk és a szolgáltatások hasonlóságáról
42 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az áruk vagy szolgáltatások hasonlóságának értékelésénél figyelembe kell venni az áruk vagy szolgáltatások kapcsolatát jellemző összes releváns tényezőt. Ezek közé tartozik különösen az áruk vagy szolgáltatások jellege, rendeltetése, használata, valamint versengő vagy kiegészítő volta (a Bíróság fenti 16. pontban hivatkozott Canon‑ügyben hozott ítéletének 23. pontja és C‑416/04. P. sz., Sunrider kontra OHIM ügyben 2006. május 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑4237. o.] 85. pontja; lásd még az Elsőfokú Bíróság T‑99/01. sz., Mystery Drinks kontra OHIM – Karlsberg Brauerei [MYSTERY] ügyben 2003. január 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑43. o.] 39. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint T‑31/04. sz., Eurodrive Services and Distribution kontra OHIM – Gómez Frías (euroMASTER) ügyben 2006. március 15‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 31. pontját).
43 Különösen a kiskereskedelmi szolgáltatásokat jelölő védjegyekkel kapcsolatban mondta ki a Bíróság a fenti 17. pontban hivatkozott Praktiker Bau‑ und Heimerkermärkte ügyben hozott ítéletének 34. pontjában, hogy a kiskereskedelem célja a termékek fogyasztók részére történő eladása, és e kereskedelem az eladáson mint jogügyleten kívül magában foglalja a szolgáltató minden olyan tevékenységét, amelyet a szolgáltató az ezen ügylet megkötésére való ösztönzés céljából végez, ez a tevékenység pedig főként az eladásra kínált áruk összeválogatását, és különféle olyan szolgáltatások nyújtását jelenti, amelyeknek a célja, hogy a vásárló az említett jogügyletet az adott kereskedővel kösse meg, és ne annak valamelyik versenytársával. A Bíróság az említett ítélet 35. pontjában kifejtette, hogy a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EK első tanácsi irányelvben (HL L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.), illetve a közösségi jog általános elvei között nem szerepel olyan kényszerítő indok, amely megakadályozná azt, hogy e szolgáltatások az irányelv értelmében vett „szolgáltatások” fogalma alá tartozzanak, illetve ebből következően azt, hogy a kereskedőnek joga legyen a védjegy lajstromozása révén annak oltalmára az általa nyújtott szolgáltatások származásának megjelöléseként.
44 A Bíróság a fenti 17. pontban hivatkozott Praktiker Bau‑ und Heimerkermärkte ügyben hozott ítéletének 49. és 50. pontjában kifejtette továbbá, hogy a kiskereskedelmi szolgáltatásokat jelölő védjegy lajstromozása esetén nem szükséges konkrétan megjelölni azt a szolgáltatást vagy szolgáltatásokat, amelyek vonatkozásában a védjegyoltalmat igénylik. Ezzel szemben a bejelentőt kötelezni kell arra, hogy pontosan jelölje meg azokat az árukat vagy árutípusokat, amelyeket ezek a szolgáltatások érintenek.
45 Először is, a vitatott közösségi védjeggyel jelölt „ruházati cikkek, kalapáruk, cipők, sporttáskák, hátizsákok és irattárcák kis‑ és nagykereskedelme” szolgáltatások és a korábbi védjeggyel jelölt „ruházati cikkek, kalapáruk, cipők, hátizsákok, többcélú sporttáskák, utazótáskák, irattárcák” hasonlóságának értékelésével kapcsolatban a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 18–23. pontjában megállapította, hogy az említett szolgáltatások és áruk között jellegüknél, rendeltetésüknél, használatuknál, forgalmazási csatornáiknál és kiegészítő voltuknál fogva nagyfokú hasonlóság áll fenn.
46 Ami először is a szóban forgó szolgáltatások és áruk jellegét, rendeltetését és használatát illeti, az említett szolgáltatások és áruk nem tekinthetők hasonlónak.
47 A szóban forgó áruk és szolgáltatások jellege ugyanis – amint arra egyébként a törlési osztály 2004. június 18‑i határozatának 21. és 22. pontjában is rámutatott – azért különbözik, mert az áruk anyagi, a szolgáltatások pedig immateriális jellegűek. A rendeltetésük is különbözik, mivel a kiskereskedelmi szolgáltatás előbb van, mint az a cél, amelyre az áru irányul, és a szolgáltató által az adásvételi ügylet megkötésére való ösztönzés céljából végzett tevékenységre vonatkozik. Így például egy ruházati cikk elsősorban az azt megvásárló személy öltöztetésére szolgál, míg a ruhák eladásához kapcsolódó szolgáltatás célja többek között az, hogy segítséget nyújtson a ruhadarabot megvenni kívánó személynek. Ugyanez vonatkozik a használatukra, mivel a ruházati cikkek használata azt jelenti, hogy viselik őket, míg a ruhák eladásához kapcsolódó szolgáltatások használata elsősorban a ruhadarabokról a vásárlás lefolytatása érdekében végzett információszerzést jelenti.
48 Ami másodszor a szóban forgó szolgáltatások és áruk forgalmazási csatornáit illeti, megállapítható – amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 22. pontjában helyesen rámutatott –, hogy a kiskereskedelmi szolgáltatásokat ugyanazokon a helyeken kínálhatják, ahol a szóban forgó árukat értékesítik, és ezt a felperes is elismerte. Meg kell tehát erősíteni a fellebbezési tanács azon megállapítását, miszerint a kiskereskedelmi forgalmazáshoz kapcsolódó szolgáltatásokat ritkán kínálják másutt, mint a kiskereskedelemben értékesített árukat, és a fogyasztóknak nem kell különböző helyekre menniük ahhoz, hogy kiskereskedelmi szolgáltatásban részesüljenek, illetve hogy megvegyék az adott árut.
49 A felperes előadásával ellentétben az a tény, hogy a kiskereskedelmi szolgáltatásokat ugyanazokon az elárusítóhelyeken nyújtják, ahol az árukat értékesítik, releváns szempont az érintett szolgáltatások és áruk vizsgálatakor. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bíróság a fenti 16. pontban hivatkozott Canon‑ítélet 23. pontjában kimondta, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások hasonlóságának értékelésénél figyelembe kell venni az áruk vagy szolgáltatások kapcsolatát jellemző összes releváns tényezőt. Kifejtette, hogy ilyen tényező lehet különösen az áruk vagy szolgáltatások jellege, rendeltetése, használata, valamint versengő vagy egymást kiegészítő volta, de nem mondta ki azt, hogy kizárólag ezeket a tényezőket lehet figyelembe venni, minthogy ez csupán példálózó felsorolás. Az Elsőfokú Bíróság ebből tehát azt állapította meg, hogy lehetnek más olyan releváns tényezők is, amelyek a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások kapcsolatát jellemzik, mint például az érintett áruk forgalmazási csatornái, és ezeket szintén figyelembe lehet venni (az Elsőfokú Bíróság T‑443/05. sz., El Corte Inglés kontra OHIM – Bolaños Sabri [PiraÑAM diseño original Juan Bolaños] ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének [az EBHT-ban még nem tették közzé] 37. pontja; lásd még ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑169/03. sz., Sergio Rossi kontra OHIM – Sissi Rossi [SISSI ROSSI] ügyben 2005. március 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑685. o.] 65. pontját, amelyet a fellebbezési eljárásban a Bíróság C‑214/05. P. sz., Rossi kontra OHIM ügyben 2006. július 18‑án hozott ítélete [EBHT 2006., I‑7057. o.] helybenhagyott, és T‑364/05. sz., Saint‑Gobain Pam kontra OHIM– Propamsa [PAM PLUVIAL] ügyben 2007. március 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑757. o.] 95. pontját).
50 Másfelől a felperes azon – végül is nem bizonyított – állításával ellentétben, hogy az áruk többségét bevásárlóközpontokban értékesítik, a fogyasztók ezért nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget az elárusítóhelynek, ha felmerül bennük az áruk közös származásának a kérdése, meg kell állapítani, hogy – amint erre az OHIM is hivatkozik – a szóban forgó áruk gyártói az áruik forgalmazására rendszerint saját elárusítóhellyel rendelkeznek, vagy forgalmazási megállapodás alapján engedélyezik a kiskereskedelmi szolgáltatatás nyújtójának, hogy ugyanazt a védjegyet használja, mint amely az eladott árukon szerepel.
51 A megtámadott határozat 22. pontja ezért az ütköző védjegyekkel érintett áruk és szolgáltatások összehasonlítása során helyesen vette figyelembe, hogy ezeket az árukat és szolgáltatásokat főszabályként ugyanazokon az elárusítóhelyeken értékesítik (lásd ebben az értelemben a fenti 49. pontban hivatkozott SISSI ROSSI ítélet 68. pontját, és a fenti 49. pontban hivatkozott PiraÑAM diseño original Juan Bolaños ítélet 37. pontját).
52 Harmadszor, a szóban forgó szolgáltatások és áruk kiegészítő voltával kapcsolatban, amelyet a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 23. pontjában megállapított, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kiegészítő áruk olyan, egymással szoros kapcsolatban álló áruk, amelyek egyike annyira nélkülözhetetlen vagy fontos a másik használatához, hogy a fogyasztók azt gondolhatják, hogy ugyanazon vállalkozás felel mindkét termék előállításáért (lásd ebben az értelemben a fenti 49. pontban hivatkozott SISSI ROSSI ítélet 60. pontját; a fenti 49. pontban hivatkozott PAM PLUVIAL ítélet 94. pontját, és a fenti 49. pontban hivatkozott PiraÑAM diseño original Juan Bolaños ítélet 48. pontját).
53 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a korábbi védjeggyel jelölt áruk – azaz ruházati cikkek, kalapáruk, cipők, hátizsákok, többcélú sporttáskák, utazótáskák, irattárcák – megegyeznek azokkal az árukkal, amelyekre a felperes szolgáltatásai irányulnak.
54 A jelen ügyben ezért egyrészt azt kell megállapítani, hogy a kiskereskedelmi szolgáltatások és a korábbi védjeggyel jelölt áruk között szoros kapcsolat áll fenn, mivel az áruk nélkülözhetetlenek, vagy legalábbis fontosak az említett szolgáltatások lebonyolításához, amelyre kimondottan az áruk értékesítésekor kerül sor. Amint azt a Bíróság a fenti 17. pontban hivatkozott Praktiker Bau‑ und Heimwerkermärkte ítélet 34. pontjában kimondta, a kiskereskedelem célja a termékek fogyasztók részére történő eladása, továbbá mint kifejtette, e kereskedelem az eladáson mint jogügyleten túlmenően magában foglal a szolgáltató által kifejtett minden olyan tevékenységet, amelyet a szolgáltató az ezen ügylet megkötésére való ösztönzés céljából végez. Ezeknek a szolgáltatásoknak, amelyeket egyes adott áruk eladása céljából nyújtanak, nem lenne értelmük, ha ezek az áruk nem léteznének.
55 Másrészt a korábbi védjeggyel érintett áruk és az azokkal egyező áruk kiskereskedelme keretében nyújtott szolgáltatások közötti kapcsolatot az is jellemzi, hogy ezek a szolgáltatások az érintett vásárlóközönség szempontjából fontos szerepet töltenek be, amikor az eladásra kínált áruk megvásárlására kerül sor.
56 Ebből következően mivel azok a kiskereskedelmi szolgáltatások, amelyek – mint a jelen ügyben – a korábbi védjeggyel érintett árukkal azonos árukra irányulnak, szorosan kapcsolódnak ezekhez az árukhoz, az említett szolgáltatások és áruk egymáshoz képest kiegészítő jellegűek a fenti 54. és 55. pont értelmében. Ezek a szolgáltatások tehát nem tekinthetők a szóban forgó árukhoz képest másodlagosnak vagy mellékesnek, ahogyan azt a felperes állítja.
57 Így bár a fellebbezési tanács helytelenül állapította meg azt, hogy a szóban forgó szolgáltatásoknak és áruknak azonos a jellege, a rendeltetése és a használata, az említett szolgáltatások és áruk vitathatatlan hasonlóságot mutatnak egymással, mivel egymást kiegészítő jellegűek, és a szolgáltatásokat rendszerint ugyanazokon a helyeken nyújtják, ahol ezeket az árukat értékesítik.
58 A fentiekből tehát az következik, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások bizonyos mértékben hasonlítanak egymásra, és így helyben kell hagyni a megtámadott határozat 24. pontjában szereplő, a hasonlóság fennállására vonatkozó megállapítást.
59 Másodszor, a „kis‑ és nagykereskedelmi szolgáltatások, ezen belül on‑line kiskereskedelmi szolgáltatások” és a szóban forgó áruk összehasonlítását illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a fenti 17. pontban hivatkozott Praktiker Bau‑ und Heimwerkermärkte ügyben hozott ítélet 50. pontjában kimondta, hogy a közösségi védjegy bejelentőjét kötelezni kell arra, hogy pontosan jelölje meg azokat az árukat vagy árutípusokat, amelyeket ezek a szolgáltatások érintenek.
60 E vonatkozásban meg kell jegyezni, hogy a felperes – amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 32. pontjában helyesen rámutatott – egyáltalán nem jelölte meg azokat az árukat vagy árutípusokat, amelyeket a „kis‑ és nagykereskedelmi szolgáltatások, ezen belül [az] on‑line kiskereskedelmi szolgáltatások” érintenek.
61 Meg kell állapítani, hogy a „kis‑ és nagykereskedelmi szolgáltatások, ezen belül [az] on‑line kiskereskedelmi szolgáltatások” körébe az igen általános megfogalmazás miatt valamennyi áru, így a korábbi védjeggyel jelölt áruk is beletartozhatnak. Ennélfogva azt kell megállapítani, hogy a „kis‑ és nagykereskedelmi szolgáltatások, ezen belül [az] online kiskereskedelmi szolgáltatások” hasonlóságot mutatnak az érintett árukkal.
62 Mindezekből az következik, hogy a fellebbezési tanács jogosan állapította meg, hogy a „ruházati cikkek, kalapáruk, cipők, sporttáskák, hátizsákok és irattárcák kis‑ és nagykereskedelme” és a „kis‑ és nagykereskedelmi szolgáltatások, ezen belül [az] on‑line kiskereskedelmi szolgáltatások” hasonlók a korábbi védjeggyel jelölt árukhoz.
– A megjelölések hasonlóságáról
63 Amint az a fenti 37. pontban megállapításra került, az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlósága tekintetében az ezek által keltett együttes benyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns jegyeik figyelembevételével (a Bíróság fenti 35. pontban hivatkozott SABEL‑ügyben hozott ítéletének 23. pontja; C‑234/06. P. sz., Il Ponte Finanziaria kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑7333. o.] 33. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑292/01. sz., Phillips–Van Heusen kontra OHIM – Pash Textilvertrieb und Einzelhandel (BASS) ügyben 2003. október 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑4335. o.] 47. pontja és T‑256/04. sz., Mundipharma kontra OHIM – Altana Pharma (RESPICUR) ügyben 2007. február 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑449. o.] 52. pontja).
64 Általánosságban véve két védjegy akkor hasonló, ha az érintett vásárlóközönség nézőpontjából legalább részleges azonosság áll fenn egy vagy több releváns aspektus vonatkozásában (az Elsőfokú Bíróság fenti 36. pontban hivatkozott MATRATZEN‑ítéletének 30. pontja és T‑363/04. sz., Koipe kontra OHIM) – Aceites del Sur (La Española) ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 98. pontja).
65 E tekintetben a két összehasonlítandó megjelölés az alábbi:
Korábbi nemzeti védjegy |
Vitatott közösségi védjegy |
THE O STORE |
O STORE |
66 A vizuális összehasonlítást illetően meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 25. pontjában helyesen állapította meg, hogy az ütköző védjegyek nagyon hasonlók, mivel mindkettőben szerepel az O STORE név, az egyedüli különbség az, hogy az egyik megjelölésből hiányzik a nem megkülönböztető jellegű „the” névelő. Az O STORE megjelölést teljes egészében magában foglalja a THE O STORE korábbi nemzeti védjegy.
67 Ebből az következik, hogy vitatott közösségi védjegy erőteljes vizuális hasonlóságot mutat a korábbi nemzeti védjeggyel.
68 Ami a szóban forgó megjelölések hangzásbeli összehasonlítását illeti, mindkettőben szerepel az O STORE megjelölés. Jóllehet a korábbi nemzeti védjegyben a nem megkülönböztető jellegű „the” névelő is megtalálható, mindkét megjelölést gyakorlatilag ugyanúgy kell kiejteni, és biztosan nem lehet azt mondani, hogy hangzásbeli különbség lenne köztük.
69 Következésképpen az ütköző megjelölések hangzásbeli szempontból szintén hasonlók.
70 A fogalmi összehasonlítást illetően meg kell állapítani, hogy mindkét megjelölés az üzlet szóra utal angolul, és semmiféle különbséget nem lehet köztük tenni.
71 Következésképpen a fellebbezési tanács helyesen vélte úgy, hogy az ütköző megjelölések nagyon hasonlók, mivel azonos bennük az „o store” elem, egyedül abban különböznek, hogy a vitatott közösségi védjegyből hiányzik a nem megkülönböztető jellegű „the” névelő.
– Az összetéveszthetőségről
72 Amint az a fenti 42–66. pontban megállapításra került, a szóban forgó szolgáltatások hasonlók a korábbi védjeggyel jelölt árukhoz. Továbbá az ütköző megjelölések által keltett összbenyomás a nagyfokú hasonlóságra tekintettel alkalmas arra, hogy összetéveszthetőséget eredményezzen a fogyasztó tudatában.
73 E tekintetben a Bíróság a fenti 17. pontban hivatkozott Praktiker Bau‑ und Heimerkermärkte ítéletének 34. pontjában emlékeztetett arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget az adott ügy minden lényeges elemét figyelembe véve, átfogóan kell vizsgálni, és kifejtette, hogy ezen átfogó értékelés keretében szükség esetén figyelembe lehet venni a „kiskereskedelmi szolgáltatások” fogalmának széles alkalmazási körével kapcsolatos sajátosságait, megfelelően számításba véve az érdekelt felek mindegyikének jogos érdekeit.
74 A jelen esetben nem zárható ki, hogy a szóban forgó árukat ugyanazokon az elárusítóhelyeken értékesítik, ahol a kiskereskedelmi szolgáltatásokat kínálják, amely különösen akkor van így, ha a THE O STORE védjeggyel ellátott árukat a vitatott közösségi védjeggyel érintett O STORE szolgáltatásokon keresztül értékesítik, megteremtve ezáltal annak veszélyét, hogy a fogyasztó összetéveszti őket.
75 Még ha feltételezzük is, hogy a jelen ügyben a THE O STORE korábbi védjeggyel ellátott árukat nem értékesítik a vitatott közösségi védjeggyel érintett O STORE szolgáltatásokon keresztül, meg kell állapítani, hogy amikor az érintett vásárlóközönség olyan, különösen ruházati cikkek vagy cipők kiskereskedelme keretében nyújtott szolgáltatásokkal találkozik, amelyeket az O STORE védjeggyel láttak el, azt hihetik, hogy ezeket ugyanaz vagy ahhoz kapcsolódó vállalkozás kínálja, amelyik ugyanezeket az árukat a THE O STORE védjeggyel árusítja. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az összetéveszthetőség átfogó értékelésének keretén belül viszonyítási pontnak az ütköző védjegyekkel megjelölt áruk és szolgáltatások forgalmazásának „szokásos” módjait kell tekinteni, tehát amelyek a szóban forgó védjegyekkel megjelölt áru‑ vagy szolgáltatáskategória vonatkozásában várhatók (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑147/03. sz., Devinlec kontra OHIM – TIME ART [QUANTUM] ügyben 2006. január 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑11. o.] 103. pontját, amelyet a fellebbezési eljárásban a Bíróság C‑171/06. P. sz., T.I.M.E. ART kontra Devinlec és OHIM ügyben 2007. március 15‑én hozott ítélete [az EBHT‑ban nem tették közzé] helybenhagyott).
76 Az ütköző védjegyekkel jelölt áruk és szolgáltatások forgalmazása objektív körülményeinek tekintetbe vétele teljes mértékben igazolt. Emlékeztetni kell rá ugyanis, hogy az összetéveszthetőség vizsgálata, amelyet az OHIM fórumainak el kell végeznie, a jövőre vonatkozik. Márpedig, mivel a védjegyekkel jelölt áruk és szolgáltatások forgalmazásának különös módjai változhatnak az időben és ezen védjegyek jogosultjainak szándékának megfelelően, a két védjegy közötti összetéveszthetőség jövőre vonatkozó elemzése, amely közérdekű célt követ, mégpedig azt, hogy ne álljon fenn a veszélye annak, hogy az érintett vásárlóközönség téved a szóban forgó áruk kereskedelmi származása tekintetében, nem függhet a védjegyjogosultak megvalósított vagy meg nem valósított, és természeténél fogva szubjektív kereskedelmi szándékaitól (a fenti 75. pontban hivatkozott QUANTUM‑ítélet 104. pontja, és a fenti 75. pontban hivatkozott T.I.M.E. ART kontra Devinlec és OHIM ügyben hozott ítélet 59. pontja).
77 Végül a felperes azon érvével kapcsolatban, hogy a THE O STORE korábbi védjegyben szereplő „the” és az „o” elem minimális, sőt nem létező megkülönböztető képessége miatt ki kell zárni az összetévesztés veszélyét, annál is inkább, mert a beavatkozó nem bizonyította, hogy a védjegyet jól ismerik a francia piacon, meg kell jegyezni, hogy – amint arra az OHIM helyesen rámutatott – attól még, hogy külön‑külön ezek az elemek gyengén megkülönböztető jellegűek, az ezekből az elemekből (amelyek közül kettő angol eredetű) alkotott szókapcsolat a francia fogyasztók számára az érintett árukra tekintettel rendszerint megkülönböztető jellegűnek bizonyul. Mivel a korábbi védjegy rendszerint megkülönböztető jellegű, a felperes tényekkel nem alátámasztható érvét el kell utasítani.
78 A fentiekből következően a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy fennáll az összetévesztés veszélye, és helyesen hagyta helyben az O STORE közösségi védjegy „ruházati cikkek, kalapáruk, cipők, sporttáskák, hátizsákok és irattárcák kis‑ és nagykereskedelme” és „kis‑ és nagykereskedelmi szolgáltatások, ezen belül on‑line kiskereskedelmi szolgáltatások” vonatkozásában való törlését.
79 Ilyen feltételek mellett a felperes által kérelmei alátámasztására előadott egyetlen jogalapot el kell utasítani.
A beavatkozónak az eljárási szabályzat 134. cikkének 3. §‑ára alapított kérelméről
A felek érvei
80 A beavatkozó kéri a megtámadott határozat megváltoztatását azon részében, amelyben a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy nem áll fenn hasonlóság a THE O STORE védjeggyel ellátott ruházati és más cikkek, és az O STORE emblémával árusított szemüvegek és más áruk kiskereskedelme keretében nyújtott szolgáltatások között. A fenti 16. pontban hivatkozott Canon‑ítélet alapján konkrétan meg kell vizsgálni a szóban forgó áruk és szolgáltatások közötti hasonlóságot. A szemüvegek, az ékszerek és az órák lehetnek hasonlók a ruházati cikkekhez vagy azok kiegészítőihez. A divatágazatban tevékenykedő vállalkozások nemcsak ruhákon helyezik el a védjegyüket, hanem táskákon, szemüvegeken és órákon is; ez valamennyi divatházra vonatkozik. Így a szemüveg‑ és ruházati szektor között hasonlóság áll fenn.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
81 Amikor a beavatkozó azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság változtassa meg a megtámadott határozatot azon részében, amelyben a fellebbezési tanács helyben hagyta a törlési osztálynak a közösségi védjegy „szemüvegek, napszemüvegek, optikai termékek és kiegészítők, órák, időmérők, ékszerek, matricák, poszterek kis‑ és nagykereskedelme” szolgáltatások vonatkozásában való törlésére irányuló kérelmet elutasító határozatát, a beavatkozó az eljárási szabályzat 134. cikke 3. §‑ában foglalt lehetőségével él, miszerint válaszbeadványában kérheti a fellebbezési tanács határozatának megváltozatását a keresetlevélben nem szereplő kérdésekben (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑214/04. sz., Royal County of Berkshire Polo Club kontra OHIM – Polo/Lauren [ROYAL COUNTY OF BERKSHIRE POLO CLUB] ügyben 2006. február 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑239. o.] 50. pontját).
82 Ilyen esetben a többi fél, az eljárási szabályzat 135. cikke 3. §‑ának megfelelően, a válaszbeadványról szóló értesítés közlésétől számított két hónapos határidőn belül olyan beadványt terjeszthet elő, amely a beavatkozó válaszbeadványában első alkalommal előadott kérelmekre és jogalapokra való válaszadásra szorítkozik (lásd ebben az értelemben a fenti 81. pontban hivatkozott ROYAL COUNTY OF BERKSHIRE POLO CLUB ítélet 51. pontját). Sem a felperes, sem az OHIM nem élt ezzel a lehetőséggel, ugyanakkor az OHIM válaszbeadványában már állást foglalt erről annak érdekében, hogy az Elsőfokú Bíróság teljes egészében hagyja helyben a megtámadott határozatot. A tárgyaláson viszont mind a felperes, mind az OHIM állást foglalt a beavatkozó kérelméről, és kérte az Elsőfokú Bíróságot, hogy a kérelmet mint megalapozatlant utasítsa el.
83 A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 26. pontjában azt állapította meg, hogy a „szemüvegek, napszemüvegek, optikai termékek és kiegészítők, órák, időmérők, ékszerek, matricák, poszterek kis‑ és nagykereskedelme” szolgáltatások vonatkozásában kevéssé valószínű az összetéveszthetőség. Ezen áruk, valamint a ruházati cikkek és a bőráruk kiskereskedelme ugyanis eltérő jellegű, az értékesítés nem ugyanazokat a szükségleteket elégíti ki, egymást nem kiegészítő jellegűek, és a forgalmazási csatornák is különbözőek (a megtámadott határozat 28–30. pontja).
84 Ezt a megállapítást meg kell erősíteni.
85 Annak ellenére ugyanis, hogy – amint az a fenti 63–70. pontban megállapításra került – a megjelölések nagyon hasonlók, semmilyen hasonlóság nem áll fenn a szemüvegek kiskereskedelmének keretében nyújtott szolgáltatások és a ruházati cikkek és bőráruk között. A korábbi védjegy nem jelöl közvetlenül vagy közvetve a „szemüvegekhez, napszemüvegekhez, optikai termékekhez és kiegészítőkhöz, órákhoz, időmérőkhöz, ékszerekhez, matricákhoz és poszterekhez” hasonló árukat.
86 Nem lehet helyt adni a beavatkozó azon érvének, miszerint a szemüvegek, az ékszerek és az órák hasonlíthatnak a ruházati cikkekhez vagy kiegészítő jellegűnek tekinthetők, mivel – ahogyan erre az OHIM helyesen rámutatott – az ezen áruk közötti kapcsolat túlságosan közvetett ahhoz, hogy meghatározónak lehessen tekinteni. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a divat‑ és ruházati ágazat egészére általában véve jellemző bizonyos mértékű esztétikai harmóniára törekvés az öltözködésben, és ez túl általános tényező ahhoz, hogy önmagában igazolni tudja az érintett áruk kiegészítő és ennélfogva hasonló jellegét (a fenti 49. pontban hivatkozott SISSI ROSSI ítélet 62. pontja).
87 Így azok az áruk, amelyekre az érintett kiskereskedelmi szolgáltatások vonatkoznak, és a korábbi védjeggyel jelölt, a fenti 85. pontban hivatkozott áruk a fenti 16. pontban hivatkozott Canon‑ítéletben megállapított kritériumokra tekintettel nem tekinthetők hasonlónak. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a szemüvegekre vonatkozóan adott tanács nem tekinthető kiegészítő jellegűnek a ruházati cikkekhez képest. Azonkívül a szóban forgó kiskereskedelmi szolgáltatások és az érintett áruk forgalmazási csatornái különböznek, és a fogyasztók egyébként sem számítanak arra, hogy – ahogyan arra az OHIM rámutatott – a ruházati cikkek és bőráruk gyártója a fő tevékenységi körén kívül, közvetlenül vagy közvetve elárusítóhelyet működtet szemüvegek, napszemüvegek vagy optikai termékek számára, vagy fordítva.
88 Következésképpen a beavatkozónak az eljárási szabályzat 134. cikkének 3. §‑ára alapított kérelmét el kell utasítani.
A költségekről
89 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, ezért az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell az OHIM felmerült költségeinek viselésére. A beavatkozó, mivel nem kérte a felperes költségekre kötelezését, maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) Az Oakley, Inc.‑et kötelezi a költségek viselésére, kivéve a beavatkozó költségeit.
3) A Venticinque Ltd maga viseli saját költségeit.
Martins Ribeiro | Papasavvas | Wahl |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2008. szeptember 24‑i nyilvános ülésen.
E. Coulon | | M. E. Martins Ribeiro |