AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2001. december 6.(*)

„Tengerentúli országok és területek társulásának rendszere ─ 97/803/EK határozat ─ Cukorbehozatal ─ Megsemmisítés iránti kereset ─ Kártérítési kereset ─ Elfogadhatóság ─ Az elért eredmények visszafordíthatatlansága ─ Az arányosság elve ─ Jogbiztonság”

A T‑43/98. sz. ügyben,

az Emesa Sugar (Free Zone) NV (székhelye: Oranjestad [Aruba], képviseli: G. van der Wal ügyvéd, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: J. Huber és G. Houttuin, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: T. Van Rijn, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),

a Spanyol Királyság (képviselik: M. López‑Monís Gallego és R. Silva de Lapuerta, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),

valamint

a Francia Köztársaság (képviseli: K. Rispal‑Bellanger, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

beavatkozók,

a tengerentúli országoknak és területeknek az Európai Gazdasági Közösséggel való társulásáról szóló 91/482/EK határozat félidőben történő felülvizsgálatáról szóló, 1997. november 24‑i 97/803/EK tanácsi határozat (HL L 329., 50. o.) megsemmisítése iránti keresete, valamint kártérítési keresete tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA

(harmadik tanács),

tagjai: J. Azizi elnök, K. Lenaerts és M. Jaeger bírák,

hivatalvezető: J. Plingers tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2001. május 15‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

1        Az EK‑Szerződés 3. cikkének r) pontja (jelenleg, módosítást követően az EK 3. cikk (1) bekezdésének s) pontja) értelmében a Közösség tevékenysége magában foglalja a tengerentúli országokkal és területekkel (TOT) való társulását „a kereskedelmi forgalom növelése és a gazdasági és társadalmi fejlődés közös elősegítése érdekében”.

2        Aruba a TOT része.

3        Az EK‑Szerződés negyedik része rendelkezik a TOT és a Közösség társulásáról.

4        Az EK‑Szerződés 131. cikke második és harmadik bekezdése (jelenleg, módosítást követően az EK 182. cikk második és harmadik bekezdése) ekként rendelkezik:

„A társulás célja az országok és területek gazdasági és társadalmi fejlődésének előmozdítása, valamint közöttük és a Közösség egésze között szoros gazdasági kapcsolatok létrehozása.

Az e szerződés preambulumában foglalt elveknek megfelelően a társulás elsődlegesen ezen országok és területek lakosai érdekeinek és jólétének előmozdítását szolgálja annak érdekében, hogy hozzásegítse őket az általuk kívánt gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődéshez.”

5        E tekintetben az EK‑Szerződés 132. cikkében (jelenleg EK 183. cikk) felsorolt célkitűzések között szerepel, hogy a „tagállamok az országokkal és területekkel folytatott kereskedelmükben ugyanolyan elbánást alkalmaznak, mint amelyet e szerződés értelmében egymásnak biztosítanak”.

6        Az EK‑Szerződés 133. cikkének (1) bekezdése (jelenleg, módosítást követően az EK 184. cikk (1) bekezdése) értelmében a tagállamok közötti vámoknak az e szerződés rendelkezéseinek megfelelő fokozatos megszüntetésével összhangban a TOT‑ból származó áruknak a tagállamokba történő behozatala esetén fizetendő vámokat teljes egészében meg kell szüntetni.

7        Az EK‑Szerződés 136. cikke (jelenleg, módosítást követően EK 187. cikk) szerint:

„Az e szerződés hatálybalépését követő ötéves kezdeti időszakban az országok és területek Közösséggel való társulására vonatkozó részletes szabályokat és eljárást az e szerződéshez csatolt végrehajtási egyezmény határozza meg.

Az előző bekezdésben említett egyezmény lejárta előtt, a szerzett tapasztalatok és az e szerződésben meghatározott elvek alapján a Tanács egyhangúlag megállapítja a következő időszakra vonatkozó rendelkezéseket.”

8        A Szerződés 136. cikkének második bekezdése alapján a Tanács elfogadta a TOT és az Európai Gazdasági Közösség társulásáról szóló, 1964. február 25‑i 64/349/EGK határozatot (HL 1964. 93., 1472. o.). E határozatnak kellett 1964. június 1‑jétől, a közösségi támogatások finanszírozásáról és kezeléséről szóló, Yaoundéban 1963. július 20‑án aláírt belső megállapodás hatálybalépésének napjától a TOT és a Közösség társulására vonatkozó, a szerződéshez csatolt, ötéves időszakra kötött végrehajtási egyezmény helyébe lépnie.

9        Ugyanazon tárgyban hozott több határozatot követően a Tanács 1991. július 25‑én elfogadta a tengerentúli országoknak és területeknek az Európai Gazdasági Közösséggel való társulásáról szóló 91/482/EGK tanácsi határozatot (HL L 263., 1. o.) (a továbbiakban: TOT‑határozat), amely 240. cikkének (1) bekezdése szerint 1990. március 1‑jétől kezdődően 10 éves időszakra alkalmazandó. Ugyanezen cikk (3) bekezdésének a) és b) pontja értelmében ugyanakkor a Tanács a Bizottság javaslatára az első ötéves időszak lejártát megelőzően a közösségi pénzügyi támogatáson kívül szükség esetén egyhangúlag elfogadja a TOT és a Közösség társulása tekintetében a második ötéves időszak vonatkozásában esetlegesen alkalmazandó módosításokat. Ennek alapján a Tanács 1997. november 24‑én elfogadta a TOT‑határozat félidőben történő felülvizsgálatáról szóló 97/803/EK tanácsi határozatot (HL L 329., 50. o.) (a továbbiakban: megtámadott határozat).

10      A TOT‑határozat 101. cikke (1) bekezdésének eredeti változata ekként rendelkezett:

„A TOT‑ból származó termékek a közösségi behozatal esetén mentesek a vámok és a vámokkal azonos hatású díjak alól.”

11      Ugyanezen határozat 102. cikke alapján:

„A Közösség a TOT‑ból származó behozatal esetében nem alkalmaz semmilyen mennyiségi korlátozást vagy azzal azonos hatású intézkedést.”

12      A TOT‑határozat 108. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése a TOT‑ból származó termékek és az ezekhez kapcsolódó közigazgatási együttműködési eljárások fogalmainak meghatározásához a határozat II. mellékletére (a továbbiakban: II. melléklet) utal. E melléklet 1. cikke értelmében egy terméket akkor kell a TOT‑ból vagy az afrikai, karibi és csendes‑óceáni államokból (a továbbiakban: AKCS‑államok) származónak tekinteni, ha azt teljes egészében ott állították elő, vagy kielégítően ott dolgozták fel.

13      A II. melléklet 3. cikkének (3) bekezdése tartalmazza azon megmunkálások vagy feldolgozások listáját, amelyek nem tekinthetők kielégítőnek ahhoz, hogy egy termék egy adott helyről, nevezetesen a TOT‑ból származónak minősüljön.

14      A II. melléklet 6. cikkének (2) bekezdése azonban ekként rendelkezik:

„Amennyiben teljes egészében […] az AKCS‑államokban előállított termékek a TOT‑ban megmunkáláson vagy feldolgozáson mennek keresztül, teljes egészében a TOT‑ban előállítottnak kell azokat tekinteni.”

15      A II. melléklet 6. cikkének (4) bekezdése értelmében az előző pontban idézett szabály, az ún. „AKCS‑TOT származási kumuláció” szabályai alkalmazandók „a TOT területén történő mindenfajta megmunkálásra vagy feldolgozásra, beleértve a 3. cikk (3) bekezdésben felsorolt műveleteket is”.

16      A megtámadott határozat az AKCS‑TOT származási kumuláció szabályának alkalmazási körét a TOT‑ból származó cukorra korlátozta.

17      A megtámadott határozat hetedik preambulumbekezdésében a Tanács kifejti:

„mivel a TOT‑ból származó összes termékhez történő szabad hozzáférés, valamint az AKCS‑TOT származási kumulációra vonatkozó szabály fenntartása ahhoz vezetett, hogy két közösségi politikai célkitűzés, nevezetesen a TOT fejlesztése és a közös agrárpolitika között konfliktus veszélye áll fenn; mivel a közös piacszervezés hatálya alá tartozó egyes termékek közösségi piacán fellépő súlyos zavarok több alkalommal eredményezték védintézkedések bevezetését; mivel az újabb zavarokat a rendszeres kereskedelmi forgalomhoz vezető keret létrehozása érdekében olyan intézkedések meghozatalával kell elkerülni, amelyek egyúttal összeegyeztethetők a közös agrárpolitikával is”.

18      Ennek érdekében a megtámadott határozat beillesztette a TOT‑határozat szövegébe többek között a 108b. cikket, amely az AKCS‑TOT származási kumuláció alkalmazását meghatározott évi mennyiségű cukor esetében engedi meg. E 108b. cikk (1) és (2) bekezdése ekként rendelkezik:

„(1) […] a II. melléklet 6. cikkében foglalt AKCS‑TOT származási kumuláció évi 3000 tonna cukorig alkalmazható.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt AKCS‑TOT származási kumuláció szabályainak alkalmazása tekintetében kielégítő a kockacukor forma, illetve a színezés ahhoz, hogy a termék a TOT‑ból származó terméknek minősüljön.”

 A tényállás és az eljárás

19      Az 1997. február 6‑án alapított felperes 1997 áprilisa óta cukorgyárat működtet Aruba szigetén, és a cukrot a Közösség területére exportálja. A felperes előadása szerint a gyár minimális, évi 34 000 tonna cukor kapacitással működik. Mivel Arubában nincs cukortermelés, a felperes az AKCS‑államokbeli székhellyel rendelkező nádcukorfinomító‑üzemektől vásárolja a fehér cukrot. Az így vásárolt cukrot Arubába szállítják, ahol a Közösség területére történő exportálást megelőzően megmunkáláson és feldolgozáson megy keresztül annak érdekében, hogy az AKCS‑TOT származási kumuláció alkalmazható legyen rá.

20      A felperes ilyen körülmények között terjesztette elő az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 1998. március 10‑én benyújtott keresetlevelében a megtámadott határozat megsemmisítése iránti, valamint kártérítési keresetét.

21      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalában 1998. április 10‑én nyilvántartásba vett, önálló beadványban a felperes az EK‑Szerződés 185. cikke (jelenleg, módosítást követően EK 242. cikk) alapján a megtámadott határozat 1., 28., 30., 32. és 60. pontja végrehajtásának az Elsőfokú Bíróság érdemi ítélete meghozataláig történő felfüggesztése iránti kérelmet terjesztett elő, másodlagosan pedig az EK‑Szerződés 186. cikke (jelenleg, módosítást követően EK 243. cikk) alapján a szükséges ideiglenes intézkedések meghozatalát kérte.

22      A T‑43/98. R. sz., Emesa Sugar kontra Tanács ügyben 1998. augusztus 14‑én hozott végzésével (EBHT 1998., II‑3055. o.) az Elsőfokú Bíróság elnöke e kérelmeket elutasította.

23      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 1998. május 7‑én, június 4‑én és június 15‑én benyújtott beadványaiban a Spanyol Királyság, a Bizottság és a Francia Köztársaság az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 115. cikke alapján a Tanács kereseti kérelmeinek támogatása végett való beavatkozása megengedését kérte. Az 1998. július 7‑i végzés helyt adott a Spanyol Királyság kérelmének, az 1998. július 9‑i végzés pedig a Bizottság, illetve a Francia Köztársaság kérelmének. A Spanyol Királyság és a Bizottság 1998. november 20‑án, illetve december 22‑én beavatkozási beadványt nyújtott be, az alapeljárásban részt vevő feleket pedig felhívták e beadványokkal kapcsolatos észrevételeik megtételére.

24      A felperes fellebbezése nyomán Bíróság elnöke a C‑363/98. P(R). sz., Emesa Sugar kontra Tanács ügyben 1998. december 17‑én hozott végzésével (EBHT 1998., I‑8787. o.) megsemmisítette a fenti 22. pontban hivatkozott Emesa Sugar kontra Tanács ügyben hozott végzést, és az ügyet visszautalta az Elsőfokú Bíróság elé.

25      Az Elsőfokú Bíróság elnöke ezt követően ideiglenes intézkedéseket rendelt el a T‑44/98. R. II. sz. ügyben (az Elsőfokú Bíróság elnökének a T‑44/98. R. II. sz., Emesa Sugar kontra Bizottság ügyben 1999. április 30‑án hozott végzése [EBHT 1999., II‑1427. o.] és a T‑44/98. R. II. sz., Emesa Sugar kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 29‑én hozott végzése [EBHT 1999., II‑2815. o.]). Ezen ideiglenes intézkedésekre tekintettel az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy a T‑43/98. R. II. sz. ügyben már nem szükséges határozni (az Elsőfokú Bíróság elnökének a T‑43/98. R. II. sz., Emesa Sugar kontra Tanács ügyben 2000. április 6‑án hozott végzése [az EBHT‑ban nem tették közzé]).

26      Az EK‑Szerződés 177. cikke (jelenleg EK 234. cikk) alapján az Arrondissementsrechtbank te 's‑Gravenhage (Hollandia) elnöke előzetes döntést kért a Bíróságtól a megtámadott határozat érvényessége tekintetében (a C‑17/98. sz. ügy).

27      Az Elsőfokú Bíróság 1999. február 11‑i végzésével a jelen eljárást felfüggesztette a Bíróság C‑17/98. sz. ügyben folyamatban lévő eljárást befejező határozatának meghozataláig.

28      A C‑17/98. sz. Emesa Sugar ügyben 2000. február 8‑án hozott ítéletében (EBHT 2000., I‑675. o.; a továbbiakban: Emesa‑ítélet) a Bíróság kimondta, hogy az előterjesztett kérdések vizsgálata nem tárt fel olyan tényezőket, amelyek érintenék a megtámadott határozat érvényességét.

29      A felek 2000. szeptember 29‑én felkérést kaptak a jelen ügyben az eljárás folytatásával kapcsolatos észrevételeik megtételére.

30      A felperes 2000. március 31‑i levelében előadja, hogy az Emesa‑ítélet ténybeli tévedéseken alapul. Álláspontja szerint továbbá az ítélet meghozatalára az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkének sérelmével került sor, mivel a Bíróság előtti eljárás során a felperesnek nem volt lehetősége észrevételt tenni a főtanácsnoki indítvány tekintetében. A felperes azt kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság folytassa az írásbeli eljárást, és kérje fel a feleket az Emesa‑ítéletre vonatkozó érdemi észrevételeik benyújtására.

31      A Tanács és a Bizottság 2000. március 29‑i, illetve 24‑i levelében arra hivatkozott, hogy a kereset okafogyottá vált, tekintve, hogy a Bíróság az Emesa‑ítéletben megerősítette a megtámadott határozat érvényességét.

32      Az Elsőfokú Bíróság 2000. május 24‑i levelében felkérte a felperest, hogy nyújtson be kiegészítő beadványt az Emesa‑ítélet érdemi részére vonatkozólag. A felperes 2000. október 9‑én benyújtotta ezen beadványát, amelyre a Tanács és a Bizottság 2001. február 21‑i külön beadványaiban észrevételeket tett.

33      Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról határozott. Az Elsőfokú Bíróság az eljárási szabályzat 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásban kérdéseket tett fel a feleknek, akik ezeket a kitűzött határidőn belül megválaszolták.

34      A 2001. május 5‑én tartott tárgyaláson az Elsőfokú Bíróság meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a kérdéseire adott válaszait.

 A felek kérelmei

35      A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot, vagy legalábbis annyiban semmisítse meg, amennyiben az egyrészt a TOT‑határozat 101., 102. és 108. cikkének, és a II. melléklet 6. cikkének módosításáról, másrészt az új 108b. cikknek a TOT‑határozatba történő beillesztéséről rendelkezik (a megtámadott határozat 1. cikkének 27–32. pontja);

–        állapítsa meg a Közösség felelősségét az általa elszenvedett károk miatt, tekintettel arra, hogy a megtámadott határozat 1997. december 1‑jétől meggátolja, vagy korlátozza a TOT‑ból származó cukor behozatalát a Közösség területére;

–        rendelje el a felek meghallgatását e kár mértékét illetően, és egyet nem értésük esetére az általa meghatározandó határidőn belül az eljárás folytatását a kár mértékének pontos megállapítása érdekében, de legalábbis kötelezze a Közösséget a keresetlevélben átmenetileg megbecsült és véglegesen megállapítandó kárösszeg megfizetésére, illetve harmadlagosan, kötelezze a Közösséget az Elsőfokú Bíróság által méltányos mérlegeléssel meghatározott kár késedelmi kamatokkal növelt összegének megfizetésére;

–        kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.

36      A Tanács azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        a megsemmisítés iránti kérelmet, mint elfogadhatatlant, másodlagosan, mint megalapozatlant, utasítsa el;

–        a kártérítés iránt kérelmet, mint megalapozatlant, utasítsa el;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére;

–        abban az esetben, ha az Elsőfokú Bíróság megsemmisítené a megtámadott határozat 1. cikkének 27–32. pontját, jelölje meg, hogy a megsemmisített rendelkezések mely joghatásai tartandók hatályban e határozatnak a jelen ügyben meghozandó ítélettel történő összhangba hozataláig.

37      A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        a megsemmisítés iránti keresetet, mint elfogadhatatlant, vagy legalábbis, mint megalapozatlant, utasítsa el;

–        a kártérítési keresetet utasítsa el;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

38      A Spanyol Királyság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        a keresetet utasítsa el;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A megsemmisítés iránti kérelmek elfogadhatóságáról

 A felek érvei

39      A Tanács és a Bizottság vitatja a megsemmisítés iránti kérelmek elfogadhatóságát. Álláspontjuk szerint a megtámadott határozat általános hatályú jogalkotási eszköz, amely valamennyi érintett gazdasági szereplőre alkalmazandó. A megtámadott határozat semmiképpen sem érinti személyében a felperest az EK‑Szerződés 173. cikke negyedik bekezdése (jelenleg, módosítást követően az EK 230. cikk negyedik bekezdése) értelmében.

40      A felperes ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat a Szerződés 173. cikkének negyedik bekezdése szerinti határozatnak minősül. Hozzáteszi, hogy ugyanezen rendelkezés értelmében őt közvetlenül és személyében érinti a megtámadott határozat, legalábbis azon rendelkezései, amelyek módosították a TOT‑határozat 101., 102. és 108. cikkét és a II. melléklet 6. cikkét, illetve amelyek e határozatba egy új, 108b. cikket illesztettek.

41      A felperes azért tekinti magát közvetlenül érintettnek, mert a megtámadott határozat, legalábbis annak a fenti pontban említett rendelkezései szerinte semmilyen mérlegelési mozgásteret nem biztosítanak a határozat végrehajtásával megbízott nemzeti hatóságok számára. A felperest továbbá személyében is érinti a megtámadott határozat, legalábbis annak fent említett rendelkezései, mivel állítása szerint olyan helyzetben van, amely minden más vállalkozástól megkülönbözteti őt (a Bíróság C‑309/89. sz., Codorniu kontra Tanács ügyben 1994. május 18‑án hozott ítélete [EBHT 1994., I‑1853. o.]) E tekintetben arra hivatkozik, hogy ő az egyetlen olyan TOT‑beli cukortermelő, aki egyértelműen érdekelt félként vett részt a megtámadott határozat meghozatalát megelőző közigazgatási eljárásban.

42      Ezt követően a felperes kiemeli, hogy a TOT‑beli székhellyel rendelkező azon nagyon kevés cukoripari vállalkozás közé tartozik, amelyeknek helyzetét a Tanács köteles lett volna megvizsgálni a TOT‑határozat módosítása előtt. E tekintetben rámutat, hogy jelentős beruházásokat végzett és hosszú távú kötelezettségeket vállalt az AKCS‑államokbeli cukorszállítókkal szemben (a Bíróság 11/82. sz., Piraiki‑Patraiki és társai kontra Bizottság ügyben 1985. január 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1985., 207. o.] 28. pontja, és az Elsőfokú Bíróság T‑480/93. és T‑483/93. sz., Antillean Rice Mills és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1995. szeptember 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑2305. o.] 74. pontja). A Bizottság egy tagja, Fischer úr, 1997. december 18‑i levelében maga is elismerte, hogy a megtámadott határozat által a TOT‑határozatban eszközölt módosításokat helyettesítő megoldásként, nem pedig a TOT‑határozat 109. cikke alapján meghozható védintézkedésként fogadták el. Ilyen körülmények között a Tanácsnak figyelembe kellett volna vennie a felperes érdekeit (a fenti 42. pontban hivatkozott Antillean RiceMills és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 76. és 77. pontja). Ha ugyanis a Közösség formálisan védintézkedéseket hozott volna, akkor tekintettel kellett volna lenniük ezek lehetséges következményeire a TOT‑beli székhellyel rendelkező vállalkozások esetében. A felperes úgy véli, hogy az, hogy a védintézkedések és a strukturális korlátozás között formai különbség van, nem jelenti azt, hogy a Közösségnek eltérően kellene értékelnie a TOT‑beli székhellyel rendelkező vállalkozások érdekeit.

43      A Közösség azon kötelezettsége, hogy figyelembe vegye az általa kibocsátani kívánt jogi aktus lehetséges következményeit egyes magánszemélyekre nézve, általánosan következik a Szerződés preambulumából, az Egyesült Nemzetek Alapokmányából, és a Szerződés 131. cikke harmadik bekezdéséből.

44      A felperes ezt követően megjegyzi, hogy a megtámadott határozattal a TOT‑ból származó cukor behozatalára előírt mennyiségi korlátozás, és a megmunkálás vagy feldolgozás azon fajtáinak korlátozása, amelyekre tekintettel a termék az AKCS‑TOT származási kumuláció szabályának alkalmazásával a TOT‑ból származónak minősülhet, közvetlenül fenyegeti létezését és gazdasági tevékenységét. A tárgyaláson kiemelte, hogy a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában ő volt az egyetlen arubai székhellyel rendelkező cukoripari vállalkozás. Álláspontja szerint a helyzet összehasonlítható azzal a helyzettel, amely a Bíróság C‑358/89. sz., Extramet Industrie kontra Tanács ügyben 1991. május 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1991., I‑2501. o.) alapjául szolgált.

45      Végül a felperes az Elsőfokú Bíróság T‑135/96. sz., UEAPME kontra Tanács ügyben 1998. június 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., II‑2335. o.) 89. pontjára utalva úgy véli, hogy a megtámadott határozat esetében semmilyen demokratikus kontroll nem érvényesült. A Tanács ugyanis sem az Európai Parlamenttel, sem a TOT‑tal nem konzultált. Ilyen körülmények között a Tanácsnak figyelembe kellett volna vennie a TOT sajátos helyzetét (a fent hivatkozott UEAPME kontra Tanács ügyben hozott ítélet 90. pontja).

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

46      Megállapítandó, hogy a megtámadott határozat, bár megnevezése „határozat”, általános hatállyal bír, mivel általánosságban alkalmazandó az érdekelt gazdasági szereplőkre. Az a tény, hogy a TOT‑határozattal beillesztett 108b. cikk különösen a felperes helyzetét érinti azáltal, hogy korlátozza az AKCS‑TOT származási kumuláció alkalmazásával a Közösség területére importálható cukor mennyiségét, nem alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze a megtámadott határozat jogszabályi jellegét, mivel a kérdéses rendelkezés címzettjei általánosságban azok a vállalkozások, amelyek a TOT‑ból származó cukornak a Közösség területére való exportálásával foglalkoznak. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy annak lehetősége, hogy többé‑kevésbé pontosan meghatározható azon gazdasági szereplők száma, esetleg kiléte is, amelyekre egy jogi aktus egy adott időpontban alkalmazandó, nem elegendő a kérdéses aktus jogszabályi jellegének kétségbe vonásához, amennyiben egyértelmű, hogy erre az alkalmazásra a jogi aktus által, annak céljára tekintettel meghatározott objektív ténybeli vagy jogi helyzet alapján kerül sor (a fenti 41. pontban hivatkozott Codorniu kontra Tanács ügyben hozott ítélet 18. pontja, és a fenti 42. pontban hivatkozott Antillean Rice Mills és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 65. pontja).

47      A megtámadott határozat általános hatálya azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az bizonyos természetes vagy jogi személyeket közvetlenül és személyükben érintsen a Szerződés 173. cikke negyedik bekezdése értelmében (lásd a fenti 41. pontban hivatkozott Codorniu kontra Tanács ügyben hozott ítélet 19. pontját, és a fenti 42. pontban hivatkozott Antillean Rice Mills és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 66. pontját).

48      Le kell szögezni, hogy a felperest közvetlenül érinti a megtámadott határozat, tekintve, hogy az semmilyen mérlegelési mozgásteret nem biztosít a végrehajtásával megbízott tagállami hatóságok számára (a fenti 42. pontban hivatkozott Antillean Rice Mills és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 63. pontja).

49      Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a felperest személyében érinti‑e a megtámadott határozat, emlékeztetni kell rá, hogy egy természetes vagy jogi személy csak akkor tekinthető úgy, hogy őt egy általános hatályú jogi aktus személyében érinti, ha az sajátos jellemzői vagy egy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rá (a Bíróság 5/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15‑én hozott ítélete [EBHT 1963., ,197. o., 223. o.]; az Elsőfokú Bíróság T‑122/96. sz., Federolio kontra Bizottság ügyben 1997. szeptember 30‑án hozott végzésének [EBHT 1997., II‑1559. o.] 59. pontja és a T‑120/98. sz., Alce kontra Bizottság ügyben 1999. április 29‑én hozott végzésének [EBHT 1999., II‑1395. o.] 19. pontja).

50      Az a tény, hogy a megtámadott határozat a felperes gazdasági tevékenységét érinti, még nem egyéníti őt a többi gazdasági szereplőhöz képest a Szerződés 173. cikke negyedik bekezdésének értelmében, mivel e jogi aktus alkalmazása a felperes objektív módon meghatározott helyzete alapján történik, amely hasonló minden más TOT‑beli székhellyel rendelkező, vagy korábban ilyen székhellyel rendelkezett, cukoripari tevékenységet végző vagy végzett gazdasági szereplő helyzetéhez (a fenti 49. pontban hivatkozott Federolio kontra Bizottság ügyben hozott végzés 67. pontja). E tekintetben megállapítandó, hogy a felperes keresetlevelében (207. pont) saját maga erősítette meg, hogy a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában két vagy három másik cukoripari vállalkozás is működött a TOT‑ban (leginkább Curaçaóban). A tárgyaláson pedig előadta, hogy a megtámadott határozat elfogadását követően újabb cukoripari vállalkozás jött létre Arubában, Rica Foods néven. Ilyen körülmények között a felperes nem bizonyította, hogy olyan, szokatlanul nagymértékű kára keletkezett, amely őt a fenti 44. pontban hivatkozott Extramet Industrie kontra Tanács ügyben hozott ítélet értelmében minden más személyhez képest egyéníti.

51      A felperes mindazonáltal fenntartja, hogy a Tanács a megtámadott határozat meghozatala előtt köteles lett volna egyedi helyzetét megvizsgálni.

52      Emlékeztetni kell rá, hogy az a tény, hogy egy közösségi intézmény különleges rendelkezések alapján köteles figyelembe venni az általa elfogadni kívánt jogi aktus következményeit egyes magánszemélyek helyzetére nézve, alkalmas arra, hogy ez utóbbiakat egyénítse (a Bíróság fenti, 42. pontban hivatkozott, Piraiki‑Patraiki és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 28–31. pontja, a C‑152/88. sz., Sofrimport kontra Bizottság ügyben 1990. június 26‑án hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑2477. o.] 11–13. pontja, és a fenti 42. pontban hivatkozott Antillean RiceMills és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 67. pontja).

53      Le kell szögezni azonban, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában a Tanácsot semmilyen közösségi rendelkezés nem kötelezte a felperes különleges helyzetének figyelembevételére. E tekintetben ki kell emelni, hogy a megtámadott határozat nem tekinthető a TOT‑határozat 109. cikkének hatálya alá tartozó védintézkedésnek (lásd az alábbi 107–112. pontot). A jelen esetben tehát nem alkalmazandó az e rendelkezés által a védintézkedést hozó intézmény számára előírt, az érdekelt vállalkozások különleges helyzetének figyelembe vételére vonatkozó kötelezettség (a fenti 42. pontban hivatkozott Antillean RiceMills és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 72. pontja). Mindenesetre kiemelendő, hogy a TOT‑határozat félidőben történő felülvizsgálatáról szóló 96/C 139/01 tanácsi határozattervezetet (HL 1996. C 139., 1. o.) a Bizottság 1996. február 16‑án terjesztette a Tanács elé, illetve hogy ez a tervezet eredetileg az AKCS‑államokból származó cukorra vonatkozóan az AKCS‑TOT származási kumuláció szabálya teljes eltörlését írta elő (lásd az alábbi 94. pontot). A Bizottság, még ha akarta volna, sem tudta volna figyelembe venni a felperes különleges helyzetét, tekintve, hogy a felperes – amelyet 1997. február 6‑án alapítottak – ekkor még nem létezett.

54      Az, hogy a felperes beruházásokat eszközölt és szállítási szerződéseket kötött, a saját üzleti érdekeinek megfelelően hozott gazdasági döntéseket jelent (az Elsőfokú Bíróság T‑49/00. sz., Iposea kontra Bizottság ügyben 2001. január 30‑án hozott végzésének [EBHT 2001., II‑163. o.] 34. pontja). Egy bármely ilyen, a cukorfeldolgozás terén működő vállalkozás szokásos működése során előforduló helyzet nem alkalmas arra, hogy a felperest a Szerződés 173. cikke negyedik bekezdése értelmében egyénítse.

55      A felperesnek a megtámadott határozat meghozatalát megelőző eljárásban való részvételét illetően megjegyzendő, hogy semmilyen közösségi jogi rendelkezés nem kötelezte arra a Tanácsot, hogy a TOT‑határozat felülvizsgálata során olyan eljárást alkalmazzon, amelynek keretében a felperesnek meghallgatáshoz való joga volna. Ezért a felperes által hivatkozott részvétel nem alkalmas arra, hogy biztosítsa számára a Szerződés 173. cikkének negyedik bekezdése szerinti kereshetőségi jogot (az Elsőfokú Bíróság T‑38/99–T‑50/99. sz., Sociedade Agrícola dos Arinhos és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2001. február 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑585. o.] 48. pontja).

56      Végül az a tény, hogy a megtámadott határozat esetében semmilyen demokratikus kontroll nem érvényesült, nem teszi lehetővé a Szerződés 173. cikke negyedik bekezdésében foglalt elfogadhatósági feltételek alkalmazásának mellőzését (e tekintetben lásd a Bíróság C‑345/00. P. sz., FNAB és társai kontra Tanács ügyben 2001. május 10‑én hozott végzésének [EBHT 2001., I‑3811. o.] 40. pontját).

57      A fentiek alapján azt kell megállapítani, hogy a megsemmisítés iránti kérelmek elfogadhatatlanok.

 A kártérítési kérelemről

 Előzetes megjegyzések

58      A felperes azt állítja, hogy az általa hivatkozott megsemmisítési jogalapok keretében ismertetett közösségi jogsértések kárt okoztak neki, és megalapozzák a Közösség szerződésen kívüli felelősségét.

59      Emlékeztetni kell rá, hogy a Közösség szerződésen kívüli felelőssége esetében a kártérítéshez való jog három feltétel együttes kell fennállásakor biztosított, nevezetesen ha a megsértett jogszabály célja, hogy a magánszemélyeket jogokkal ruházza fel, a jogsértés kellően egyértelmű, és fennáll a közvetlen okozati összefüggés a kötelezettségnek a Közösség általi megsértése és a jogsérelmet szenvedett személyek kára között (e tekintetben lásd a Bíróság C‑352/98. P. sz., Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ügyben 2000. július 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑5291. o.] 42. pontját).

60      Azt kell tehát megvizsgálni, hogy a keresetlevélben szereplő megsemmisítési jogalapok a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabályok megsértésére vonatkoznak‑e.

61      Megsemmisítés iránti kérelmeinek alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik. Az első az ún. „lezáródási mechanizmus” megsértésén alapul, amely szerint a TOT részére a Közösséggel való társulásának szakaszos megvalósítása keretében nyújtott előnyöket a Közösség többé nem vitathatja. A második jogalap az arányosság elvének megsértésén alapul. A harmadik a TOT‑határozat 240. cikkének megsértésén, a negyedik pedig a jogbiztonság elvének és a bizalomvédelem elvének megsértésén alapul. Végül az ötödik jogalapot a felperes az EK‑Szerződés 190. cikkének (jelenleg EK 253. cikk) megsértésére alapítja.

62      A felperes még csak nem is állítja, hogy a harmadik és ötödik jogalap keretében kifogásolt közösségi jogsértések magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabályok esetében történtek. Keresetlevelében (180. pont) mindössze arra hivatkozik, hogy a „lezáródási mechanizmus” (első jogalap), az arányosság elve (második jogalap) és a jogbiztonság vagy a bizalomvédelem elve (negyedik jogalap) ilyen szabálynak minősül.

63      Az ötödik jogalapot illetően a Bíróság már kimondta, hogy a Szerződés 190. cikkének megsértése nem alkalmas arra, hogy a Közösség szerződésen kívüli felelősségét megalapozza (a Bíróság 106/81. sz., Kind kontra EGK ügyben 1982. szeptember 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1982., 2885. o.] 14. pontja, és a C‑119/88. sz., AERPO és társai kontra Bizottság ügyben 1990. június 6‑án hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑2189. o.] 20. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑489/93. sz., Unifruit Hellas kontra Bizottság ügyben 1994. december 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1994., II‑1201. o.] 41. pontja). A harmadik jogalap tekintetében, amelyet a felperes arra alapít, hogy a Tanács állítólagosan megsértette a TOT‑határozat 240. cikkét, mivel e rendelkezés alapján a már nem rendelkezett hatáskörrel a megtámadott határozat elfogadására, e rendelkezés nehezen tekinthető olyannak, mint amely arra irányul, hogy jogokat ruházzon magánszemélyekre (e tekintetben lásd a Bíróság C‑282/90. sz., Vreugdenhil kontra Bizottság ügyben 1992. március 13‑án hozott ítéletének [EBHT 1992., I‑1937. o. ] 20–25. pontját). Mindenesetre a Bíróság az Emesa‑ítélet 33. pontjában már megállapította, hogy a megtámadott határozat meghozatala nem ütközik a TOT‑határozat 240. cikkébe, a felperes pedig 2000. október 9‑i kiegészítő észrevételeiben a Bíróság ítéletének e pontjával kapcsolatban nem tett semmilyen észrevételt.

64      A második jogalapban hivatkozott arányosság elve (a fenti 63. pontban hivatkozott Unifruit Hellas kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 42. pontja), és a negyedik jogalapban hivatkozott bizalomvédelem elve (a Bíróság C‑104/89. és C‑37/90. sz., Mulder és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1992. május 19‑én hozott ítéletének [EBHT 1992., I‑3061. o.] 15. pontja) esetében azonban a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabályokról van szó. Az első jogalap tárgyát képező „lezáródási mechanizmus” esetében először azt kell eldönteni, hogy közösségi jogi alapelvről van‑e szó, majd ezután adott esetben azt kell vizsgálni, hogy az magánszemélyek számára jogokat keletkeztető szabálynak minősül‑e.

65      Ebből következik, hogy a kártérítési kérelem keretében kizárólag az első, második és negyedik kereseti jogalapot kell vizsgálni.

 A „lezáródási mechanizmus” megsértésére alapított jogalap

66      A felperes előadása szerint a Szerződés negyedik része, különösen annak 132., 133. és 136. cikke, valamint az egymást követő TOT‑határozatok által létrehozott közösségi vívmányok összefüggő rendelkezései „lezáródási elvet” írnak elő. Ez az elv megakadályozza, hogy a TOT részére a Közösséggel való társulásának szakaszos megvalósítása keretében nyújtott előnyöket a Közösség utólagos határozatával vitassa.

67      Az Emesa‑ítélet 38. és 39. pontjában a Bíróság kimondta:

„38      [...] noha a TOT‑nak a Közösséggel való társulására jellemző dinamikus és progresszív folyamat megköveteli, hogy a Tanács vegye figyelembe a korábbi határozatainak köszönhetően megszerzett tapasztalatokat, ettől […] még fennáll az a tény, hogy amikor a Tanács a Szerződés 136. cikkének második bekezdése alapján fogad el intézkedéseket, úgy mind a Szerződés negyedik részében megállapított elveket, mind pedig a közösségi jog egyéb elveit figyelembe kell vennie, beleértve azokat, amelyek a közös agrárpolitikával függnek össze.

39      Amikor a Tanács a Szerződésben rögzített különböző célokat mérlegeli, a korábbi határozatai alapján megszerzett tapasztalatok figyelembevételével egyidejűleg, mivel a Szerződés 40. cikke (jelenleg, módosítást követően EK 34. cikk), 41. és 42. cikke (jelenleg EK 35. és EK 36. cikk), 43. cikke (jelenleg, módosítást követően EK 37. cikk) és 136. cikke alapján részére biztosított politikai felelősségi köröket tükröző széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkezik, szükség esetén arra kényszerülhet, hogy korábban a TOT‑nak megadott bizonyos előnyöket csökkentse.”

68      Ebből következik, hogy a Közösség és a TOT viszonylatában nem létezik abszolút „lezáródási mechanizmus vagy lezáródási elv”. A Tanács ugyanis „szükség esetén arra kényszerülhet”, hogy bizonyos, korábban a TOT‑nak megadott előnyöket csökkentsen (az Emesa-ítélet 39. pontja).

69      Ezt követően megállapítandó, hogy a Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján megvizsgálta, hogy a TOT társulásának, illetve a közös agrárpolitika célkitűzéseinek mérlegelését követően a Tanács a jelen ügyben indokoltan tekinthette‑e úgy, hogy szükséges az AKCS‑TOT származási kumuláció szabálya alkalmazásának korlátozása.

70      Így a Bíróság az Emesa‑ítélet 40–42. pontjában megállapította:

„40      Ebben az esetben, kétségtelen tény, hogy az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor évi 3000 tonna mennyiségre történő csökkentése a TOT‑határozathoz képest korlátozást jelent. Ennek ellenére azonban, feltéve hogy megállapítják, hogy a cukorágazatban a származási kumulációra vonatkozó szabály alkalmazása alkalmas arra, hogy jelentős zavarokat okozzon a közös piacszervezésben […], a Tanács – azt követően, hogy mérlegelte a TOT társulásának célkitűzéseit és a közös agrárpolitika célkitűzéseit – a mérlegelési jogkörének gyakorlását bekeretező közösségi jogi elvekkel összhangban jogosult volt minden olyan intézkedés meghozatalára is, amelynek alkalmasak arra, hogy az említett zavaroknak véget vessen, vagy azokat enyhítse, beleértve azt a jogát, hogy a korábban a TOT‑nak megadott előnyöket megszüntesse vagy korlátozza.

41      Ez különösen igaz akkor […], amikor a kérdéses előnyök rendkívüli jellegűek a közösségi piac működési szabályaihoz képest. Ez a helyzet annak a szabálynak az esetében is, amely bizonyos műveletek elvégzése után lehetővé teszi az AKCS‑államokból származó egyes termékek számára a TOT‑származásba történő besorolást.

42      Ezen túlmenően a TOT‑határozat felülvizsgálata a korábban hatályos szabályokhoz képest nem csupán korlátozásokat vagy megszorításokat hozott, hiszen – amint ezt a Bizottság állítja – anélkül, hogy ennek ellentmondtak volna, különböző előnyöket is biztosítottak a TOT‑nak a Közösségen belüli letelepedés (a módosított TOT‑határozat 232. és 233a. cikke), a szakképesítések kölcsönös elismerése (233b. cikk), a közösségi programokhoz való hozzáférés (233c. cikk) tekintetében. Ezenkívül a TOT‑nak nyújtott közösségi pénzügyi segélyt 21%‑kal növelték (154a. cikk).”

71      Az Emesa‑ítélet e részéből következik, hogy a Bíróság álláspontja szerint a jelen ügy körülményei között a Tanácsnak nemcsak ahhoz volt joga, hogy korlátozza az AKCS‑TOT származási kumuláció szabályának alkalmazását, amint azt meg is tette, hanem teljes egészében meg is szüntethette volna ezen, a TOT‑ból származó cukor vonatkozásában nyújtott előnyt.

72      A felperes szerint viszont a Bíróság az ítélet 40–42. pontjában elismerte, hogy a Tanács a TOT‑nak korábban megadott előnyt még „szükség esetén” (az Emesa‑ítélet 39. pontja) is csak akkor csökkentheti, ha a kérdéses előny rendkívüli jellegű, és ha más területen e csökkentést megfelelően ellentételezik. Márpedig az AKCS‑TOT származási kumuláció szabálya nem rendkívüli jellegű. Annak állítólagosan kivételes jellegét nem „a közösségi piac működési szabályai alapján”, hanem a rendes származási szabályok, a különböző behozatali szabályok, és a TOT kedvezményezett helyzete fényében kell megítélni. A felperes ezen kívül bírálja, hogy a Bíróság nem vizsgálta, hogy a más területeken nyújtott ellentételezés valóban ellentételezi‑e a TOT cukoriparának a megtámadott határozat által okozott megbénulását.

73      Mivel a felperes még csak nem is állítja, hogy a Bíróság értékelése pontatlan vagy hiányos tényeken alapult, az Elsőfokú Bíróságnak nem feladata a Bíróság értékelésének vitatása.

74      Rögzíteni kell továbbá, hogy a felperes érvelése az Emesa‑ítélet 40–42. pontjának téves olvasatán alapszik. A Bíróság ugyanis nem azt mondta ki, hogy a Tanács a TOT‑nak megadott előnyt csak akkor csökkentheti, ha a kérdéses előny rendkívüli jellegű, és ha más területen e csökkentést megfelelően ellentételezik. Az ítéletből az következik, hogy a Tanácsnak jogában állt csökkenteni, sőt meg is szüntetni a korábban a TOT‑nak megadott előnyöket, a jelen esetben az AKCS‑TOT származási kumuláció szabályának alkalmazását, mivel „a cukorágazatban [e] szabály alkalmazása alkalmas arra, hogy jelentős zavarokat okozzon a közös piacszervezésben” (az ítélet 40. pontja).

75      A megtámadott határozat indokolt és kiegyensúlyozott voltát hangsúlyozandó, a Bíróság hozzáteszi, hogy a kérdéses előny rendkívüli jellegű volt, illetve hogy a Tanács a megtámadott határozatban más területeken különböző előnyöket biztosított (az Emesa‑ítélet 41. és 42. pontja).

76      A Bíróság ezzel szemben az Emesa‑ítéletben sehol nem említ „ellentételezést”. Ezen ítélet 42. pontjában „a TOT‑nak biztosított különböző előnyöket” említ, a felperes pedig nem vitatta ezek létezését.

77      Továbbá, azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az AKCS‑TOT származási kumuláció szabálya rendkívüli előnyt biztosít‑e a TOT‑beli gazdasági szereplők számára, emlékeztetni kell rá, hogy a rendes származási szabályok értelmében egy terméket akkor kell valamely országból származónak tekinteni, ha azt teljes egészében ott állították elő, vagy kielégítően ott dolgozták fel (az áruk származása fogalmának közös meghatározásáról szóló, 1968. június 27‑i 802/68/EGK tanácsi rendelet [HL 148., 1. o.] 4. és 5. cikke, és a II. melléklet 1–3. cikke).

78      Márpedig a felek között nem vitatott, hogy a felperes által exportált cukrot nem teljes egészében a TOT területén állították elő, mivel az AKCS országokból behozott cukorról van szó. Továbbá az sem vitatott, a felperes által exportált cukor Arubában nem megy keresztül olyan kielégítő feldolgozáson, amelynek alapján a kérdéses termék a rendes származási szabályok szerint a TOT‑ból származónak minősülhetne.

79      A felperes által exportált cukor ezért csak az AKCS‑TOT származási kumuláció szabálya alapján minősülhet a TOT‑ból származó cukornak. E szabály alapján ugyanis a TOT területén az AKCS országokból származó termékeken végzett minimális feldolgozások – még azok is, amelyeket a II. melléklet 3. cikkének (3) bekezdése kifejezetten mint olyanokat említ, amelyek nem tekinthetők kielégítőnek ahhoz, hogy egy termék a TOT‑ból származónak minősüljön – kivételesen biztosítják, hogy az érintett termékek a TOT‑ból származónak minősüljenek. Mivel az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó termékek vámmentesen hozhatók be a Közösség területére, úgy kell tekinteni, hogy ez a szabály, amint azt a Bíróság kiemeli, rendkívüli előnyt biztosít a TOT‑beli gazdasági szereplők számára (az Emesa‑ítélet 41. pontja).

80      Az első jogalap keretében a felperes arra is hivatkozik, hogy a Tanács azáltal, hogy az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor behozatalát évi 3000 tonna mennyiségre csökkentette, megsértette a Szerződés 133. cikkének (1) bekezdését. Szerinte ugyanis a TOT‑határozat 108b. cikkének (1) bekezdésében meghatározott felső határ módosítása az e rendelkezés által tiltott mennyiségi korlátozást jelent. Továbbá, még ha a TOT‑határozatból eredő szabályozás más közösségi érdekeket sértene is, a Tanács a Szerződés 136. cikkének második bekezdése értelmében köteles lett volna figyelembe venni a „szerzett tapasztalatokat”.

81      Meg kell állapítani azonban, hogy a Bíróság az Emesa‑ítéletben már elutasította ezt az érvet, a következőképpen:

„45       Anélkül, hogy szükség lenne azon kérdés megválaszolására, hogy a módosított TOT‑határozat 108b. cikkében megállapított vámkontingens mennyiségi korlátozásnak tekinthető‑e, vagy az a kérdés, hogy az AKCS‑TOT kumulációs szabályok az érintett áruknak TOT‑származást nyújt‑e a Szerződés 133. cikkének (1) bekezdésében meghatározott importrendszer alkalmazása céljából, meg kell jegyezni, hogy az érintett termékeket a kontingensen túl csak a vám kifizetése ellenében lehet behozni.

46      Ugyanakkor a Szerződés 133. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a TOT‑ból származó, a Közösségbe irányuló behozatalokat terhelő vámokat teljes mértékben el kell törölni a Szerződés rendelkezéseinek megfelelően a tagállamok között alkalmazandó vámtarifák fokozatos eltörlésével összhangban.

47       Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni – amint ezt a Bizottság is teszi –, hogy a cukorkereskedelem tekintetében a Közösségen belüli vámtarifa lebontására csak a cukorpiac közös szervezését követően került sor, ami közös külső tarifa egyidejű létrehozásához és a valamennyi tagállamban alkalmazandó minimálár meghatározásához vezetett, különösen a versenytorzítások kizárása céljából. Így – a TOT és a Közösség közötti közös agrárpolitika hiányában – a versenytorzítások vagy a közösségi piac zavarainak elkerülésére irányuló, esetleg vámtarifa formájában megjelenő intézkedéseket pusztán elfogadásuk miatt nem lehet a Szerződés 133. cikkének (1) bekezdésével ellentétesnek tekinteni.

48      Ami azt a kérdést illeti, hogy a módosított TOT‑határozat 108b. cikkében rögzített vámkontingens összeegyeztethető‑e a Szerződés 136. cikkének második bekezdésével, elegendő annak megállapítása, hogy ez a rendelkezés kifejezetten kimondja, hogy a Tanácsnak a megszerzett tapasztalatok és az e Szerződésben megállapított elvek alapján kell eljárnia. Ezen elvek között – amint azt a Bíróság a fent említett Antillean Rice Mills ügy 37. pontjában megállapította – a közös agrárpolitikára vonatkozó elvek is szerepelnek.

49      Következésképpen, semmiképpen sem lehet a Tanácsnak felróni, hogy a Szerződés 136. cikke második bekezdésének végrehajtása során a közös agrárpolitika követelményeit figyelembe vette.

50      Az előbbiekből az következik, hogy a TOT‑határozat 108b. cikkében előírt intézkedés érvényességét a Szerződés 133. cikkének (1) bekezdése és 136. cikkének második bekezdése alapján nem lehet azzal az indokkal megkérdőjelezni, hogy ez az AKCS‑TOT származási kumulációra vonatkozó szabályok szerinti cukorbehozatalra kontingenst állapított meg.”

82      A fentiek alapján az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

83      Anélkül, hogy szükség lenne dönteni abban a kérdésben, hogy az első jogalap a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabályra vonatkozik‑e, megállapítandó, hogy e jogalap vizsgálata nem tárt fel a Közösség által tanúsított olyan magatartást, amely annak felelősségét megalapozhatta volna.

 A jogbiztonság elvének és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalap

84      A felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat sérti a jogbiztonság elvét és a bizalomvédelem elvét. Emlékeztet arra, hogy a 108b. cikk (1) bekezdésének a TOT‑határozatba történő beillesztésével a Tanács az AKCS‑TOT származási kumuláció alá sorolható cukor behozatalát évi 3000 tonna mennyiségre korlátozta. A felperes nem számolhatott a TOT‑határozat ilyen módosításával. E tekintetben kiemeli, hogy a TOT‑határozatot tízéves időszakra fogadták el, illetve hogy annak 240. cikke (3) bekezdése értelmében csak egyszer, 1995. március 1‑jén kellett módosítani. Továbbá a felperes szerint a határozat kizárólag a Szerződés 132. cikkének (1) bekezdésében foglalt cél érdekében módosítható.

85      A felperes előadja ezenkívül, hogy a közösségi jog általános elvei arra kötelezik a Tanácsot, hogy figyelembe vegye azon vállalkozások érdekeit, amelyek a hatályban lévő jogszabályok alapján eszközöltek beruházásokat és végzik tevékenységüket (a Bíróság 90/77. sz., Stimming kontra Bizottság ügyben 1979. április 27‑én hozott ítélete [EBHT 1979., 995. o.], a 84/78. sz. Tomadini‑ügyben 1979. május 16‑án hozott ítélete [EBHT 1988., 1801. o.], a 120/86. sz. Mulder‑ügyben 1988. április 28‑án hozott ítélete [EBHT 1988., 2321. o.], és a C‑368/89. sz. Crispoltoni‑ügyben 1991. július 11‑én hozott ítélete [EBHT 1991., I‑3695. o.]).

86      Az Elsőfokú Bíróság mindenekelőtt arra emlékeztet, hogy amikor a Tanács a Szerződés 136. cikkének második bekezdése alapján fogad el intézkedéseket, úgy mind a Szerződés negyedik részében – és különösen a 132. cikkben – megállapított elveket, mind pedig a közösségi jog egyéb elveit figyelembe kell vennie, beleértve azokat, amelyek a közös agrárpolitikával függnek össze (az Emesa‑ítélet 38. pontja). Arra is emlékeztetni kell, hogy a Tanács, amely a TOT társulása, illetve a közös agrárpolitika célkitűzéseinek értékelése során széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkezik (az Emesa‑ítélet 39. és 53. pontja), jogosult arra, hogy a korábban a TOT‑nak megadott előnyöket megszüntesse, vagy korlátozza, amennyiben ezek alkalmasak arra, hogy jelentős zavarokat okozzanak a közös piacszervezésben (az Emesa‑ítélet 40. pontja).

87      Márpedig, ugyan a bizalomvédelem a Közösség egyik alapvető elve, a gazdasági szereplők nem bízhatnak jogosan olyan létező helyzet fennmaradásában, amelyet a közösségi intézmények mérlegelési jogkörük gyakorlása során módosíthatnak (lásd többek között a Bíróság C‑372/96. sz. Pontillo‑ügyben 1998. szeptember 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5091. o.] 22. és 23. pontját és az Emesa‑ítélet 33. pontját).

88      Egy kellő gondossággal eljáró gazdasági szereplőnek tehát számolnia kellett volna a TOT‑határozat esetleges módosításával, és azzal, hogy az esetleg megszünteti vagy csökkenti a TOT‑nak korábban megadott bizonyos előnyöket. Ez a jelen esetben annál is inkább így van, mivel a kérdéses előnyök rendkívüli jellegűek (az Emesa‑ítélet 40. és 41. pontja). Ezenkívül a Tanácsot semmilyen közösségi jogi rendelkezés nem kötelezi a piacon már jelen lévő vállalkozások érdekeinek figyelembevételére (e tekintetben lásd a Bíróság C‑280/93. sz., Németország kontra Tanács ügyben 1994. október 5‑én hozott ítéletének [EBHT 1994., I‑4973. o.] 79. pontját).

89      A felperes nem hivatkozhat a TOT‑határozat 240. cikkének (3) bekezdésére, amely szerint a Tanácsnak az első ötéves időszak lejártát megelőzően szükség esetén a TOT és a Közösség közötti társulásra irányadó rendelkezések esetleges módosításait kell megállapítania. Ez a rendelkezés ugyanis még nem fosztja meg a Tanácsot a közvetlenül a Szerződésből eredő, arra vonatkozó hatáskörétől, amely szerint annak 136. cikke alapján elfogadott jogi aktusokat a Szerződés 132. cikkében megállapított összes cél elérése érdekében módosíthatja (az Emesa‑ítélet 33. pontja).

90      A felperes ezt követően megjegyzi, csak azt követően döntött arról, hogy cukorgyárat létesít Arubában, miután 1995‑ben és 1996‑ban konzultált az arubai hatóságokkal és a Holland Királyságnak az Európai Unió melletti állandó képviseletével.

91      A felperes nem láthatta előre, hogy a Tanács mennyiségi korlátozást fog előírni az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor behozatalára. E tekintetben relevánsnak tartja azt a tényt, hogy a Tanács által alkalmazott döntéshozatali eljárás nem nyilvános. Előadása szerint az arubai hatóságok csak 1997 júliusától kezdve tájékoztatták őt a vita menetéről.

92      Az Elsőfokú Bíróság azonban megállapítja, hogy a felperes nem ismertetett egyetlen tényt sem, amelyből az következne, hogy a közösségi intézmények olyan konkrét biztosítékot nyújtottak számára, amelynek alapján joggal számíthatott volna arra, hogy az AKCS‑TOT származási kumuláció fennálló szabályozása az általa exportálni kívánt cukor tekintetében továbbra is fennmarad.

93      Éppen ellenkezőleg, amint azt a Bíróság az Emesa‑ítéletben helyesen kiemeli, „az ügyiratokból kiderül, hogy [a felperes], az Arubában eszközölt első beruházásokkor – mint rendesen gondos kereskedő – elegendő információval rendelkezett ahhoz, hogy előre lássa, a származási kumulációt lehetővé tevő szabályokat szigoríthatják” (az ítélet 36. pontja). A Bíróság e tekintetben megjegyzi, hogy a „[96/C 139/01 határozati] javaslatot az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának 1996. május 10‑i számában közzétették, tehát közel egy évvel az előtt, hogy [a felperes] Arubában megkezdte volna a termelést”(az ítélet 36. pontja).

94      Márpedig a 96/C 139/01. sz. javaslat, amelyre a Bíróság utal, az AKCS‑TOT származási kumuláció szabályának eltörléséről rendelkezett, többek között az AKCS‑államokból származó cukor tekintetében. A II. melléklet esetében ugyanis a Bizottság egy új 6. cikket javasolt, amely szerint az AKCS‑TOT származási kumuláció szabálya nem alkalmazható „a harmonizált szabályozás 1–24. fejezetében felsorolt, […] AKCS‑államokból származó termékek esetében”. Márpedig a cukor szerepel a harmonizált szabályozás 17. fejezetében.

95      Ebből következik, hogy az 1996 májusában, tehát kilenc hónappal a felperes megalapítása és tizenegy hónappal cukortermelésének megkezdése előtt (lásd a fenti 19. pontot) közzétett 96/C 139/01. sz. javaslat olyan szabályozás bevezetését írta elő, amely a felperesre nézve még erősebben korlátozó hatású lett volna, mint a módosított TOT‑határozat 108b. cikkének (1) bekezdése szerinti szabályozás, amely évi 3000 tonna mennyiségű cukor esetében megengedi az AKCS‑TOT származási kumuláció szabályának alkalmazását.

96      A felperes végezetül arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat sérti a bizalomvédelem elvét, mivel a TOT‑határozat felülvizsgálatakor már meglévő tevékenységek vonatkozásában nem határoz meg semmilyen átmeneti időszakot és átmeneti rendelkezést. A felperes szerint a jelen esetben nincs olyan feltétlenül érvényesítendő közösségi érdek, amely indokolhatta volna, hogy a TOT‑határozat felülvizsgálatára átmeneti intézkedések meghozatala nélkül került sor (a Bíróság C‑183/95. sz. Affish‑ügyben 1997. július 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑4315. o.] 57. pontja).

97      Az Elsőfokú Bíróság már kimondta, hogy a Tanácsot semmilyen közösségi jogi rendelkezés nem kötelezi a piacon már jelen lévő vállalkozások érdekeinek figyelembevételére (lásd a fenti 88. pontot).

98      Az Elsőfokú Bíróság ezt követően megállapítja, hogy a felperes még csak nem is állítja, hogy a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában útban lett volna cukorszállítmánya a Közösség felé, aminek alapján joggal feltételezhette volna, hogy korlátozás nélkül importálhat a Közösség területére (e tekintetben lásd a fenti 52. pontban hivatkozott Sofrimport kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 16–21. pontját és az Elsőfokú Bíróság T‑267/94. sz., Oleifici Italiani kontra Bizottság ügyben 1997. július 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., II‑1239. o.] 38–40. pontját).

99      Továbbá meg kell állapítani, hogy 1997. december 17‑én a Bizottság elfogadta a 1701, 1702, 1703 és 1704 KN‑kód alá tartozó és AKCS‑TOT származású terméknek minősülő bizonyos termékek tekintetében a behozatali engedélyek kiadásának szabályairól szóló, 1997. december 17‑i 2553/97/EK bizottsági rendeletet (HL L 349., 26. o.). A 2553/97 rendelet 8. cikkéből azonban az következik, hogy a módosított TOT‑határozat 108b. cikkének (1) bekezdése csak 1998. január 1‑jén lépett hatályba, és hogy 1997. december 10. és december 31. között 3000 tonna cukorra vonatkozó behozatali engedélyt adtak ki. Nem vitatott továbbá, hogy az összes 1997. december 10. előtt benyújtott behozatali engedély iránti kérelemnek helyt adtak.

100    Ebből tehát az következik, hogy legalább egy hónapon keresztül létezett átmeneti szabályozás, amely egyébként igen nagyvonalú volt a tekintetben, hogy az 1997. december 10. és december 31. közötti huszonegy nap vonatkozásában a 3000 tonnás „éves” mennyiség behozatalát engedélyezte az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorból.

101    Az átmeneti szabályozás állítólagos hiányára alapított kifogást tehát szintén el kell utasítani.

102    A fentiek alapján a jogbiztonság elvének és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani. E jogalap vizsgálata során tehát az sem bizonyosodott be, hogy a Közösség valamely, a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabályt megsértett volna.

 Az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról

103    A felperes elsősorban arra hivatkozik, hogy a Tanács köteles összehangolni a Szerződés 3. cikkében foglalt különböző célkitűzések megvalósítását, azonban nem köteles előtérbe helyezni a közös agrárpolitikát (a Bíróság 68/86. sz., Egyesült Királyság kontra Tanács ügyben 1988. február 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1988., 855. o.] 12. pontja és a Bíróság C‑180/96. R. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 1996. július 12‑én hozott végzésének [EBHT 1996., I‑3903. o.] 63. pontja). A jelen ügyben álláspontja szerint a Tanács megsértette az arányosság elvét, mivel a közös agrárpolitikát előtérbe helyezte a TOT érdekeinek rovására.

104    Az Emesa‑ítéletben a Bíróság kimondta egyrészt, hogy „amikor a Tanács a Szerződés 136. cikkének második bekezdése alapján fogad el intézkedéseket, úgy mind a Szerződés negyedik részében megállapított elveket, mind pedig a közösségi jog egyéb elveit figyelembe kell vennie, beleértve azokat, amelyek a közös agrárpolitikával függnek össze” (az ítélet 38. pontja), másrészt pedig, hogy „amikor a Tanács a Szerződésben rögzített különböző célokat mérlegeli, [...] szükség esetén arra kényszerülhet, hogy bizonyos, korábban a TOT‑nak megadott előnyöket csökkentsen” (az ítélet 39. pontja).

105    Ezt az érvet tehát el kell utasítani. Lentebb sor kerül annak vizsgálatára, hogy a Tanács nem követett‑e el a jelen ügyben nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor behozatalát korlátozni „szükséges” (lásd a következő 117–150. pontot).

106    A felperes másodsorban arra hivatkozik, hogy a módosított TOT‑határozat 108b. cikkének (1) bekezdése a TOT‑ból származó cukornak a Közösség területére történő behozatalát illetően strukturális korlátozást alkalmaz. E rendelkezés ugyanis évi 3000 tonnára csökkenti az AKCS‑ból származó, a II. melléklet 6. cikke szerinti megmunkálást vagy feldolgozást követően a TOT‑ból származóként behozható cukormennyiséget. A felperes szerint viszont a TOT‑ból származó behozatalok tekintetében a TOT‑határozat 109. cikke alapján kizárólag ideiglenes korlátozó intézkedések írhatók elő, feltéve hogy ezek az intézkedések „csak kivételesen, részlegesen és ideiglenesen korlátozzák” a TOT‑ból származó termékek szabad behozatalát a Közösség területére (a Bíróság C‑430/92. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 1994. október 26‑án hozott ítélete [EBHT 1994., I‑5197. o.] és a C‑310/95. sz. Road Air ügyben 1997. április 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑2229. o.] 40. és 41. pontja; a fenti 42. pontban hivatkozott Antillean RiceMills és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 95. pontja).

107    Az Emesa-ítélet szerint azonban (40. pont) a Tanács jogosult a TOT‑nak korábban megadott előny, a jelen ügyben az AKCS‑TOT származási kumuláció szabályának a cukorágazatban történő alkalmazása strukturális csökkentésére, ha bizonyított, hogy „[ennek a szabálynak] [… ezen] ágazatban történő alkalmazása alkalmas arra, hogy jelentős zavarokat okozzon a közös piacszervezésben”. Az alábbiakban kerül sor annak vizsgálatára, hogy a Tanács által az AKCS‑TOT származási kumuláció szabályával kapcsolatban elvégzett kockázatértékelés a cukorpiac közös szervezése vonatkozásában nem alapul‑e nyilvánvaló hibán (lásd az alábbi 117–150. pontot).

108    A felperes harmadsorban megjegyzi, hogy a Bizottság részéről Fischler úr által 1997. december 18‑án a felperes képviselőjéhez intézett levélből, illetve Soubestre úr által a Holland Királyság állandó képviseletéhez intézett 1997. június 9‑i levélből kitűnik, hogy a TOT‑határozat 108b. cikkének (1) bekezdése szerinti strukturális korlátozást helyettesítő megoldásként került bevezetésre. Álláspontja szerint egy védintézkedés helyett elfogadott strukturális korlátozásnak legalábbis ugyanazoknak a követelményeknek kellene megfelelnie, mint a TOT‑határozat 109. cikkében előírt intézkedéseknek. Elfogadhatatlan ugyanis, hogy egy végleges hatályú strukturális korlátozást könnyebb bevezetni, mint egy védintézkedést. Márpedig a jelen esetben a felperes szerint nem teljesültek a védintézkedés bevezetésének a TOT‑határozat 109. cikkében foglalt feltételei.

109    Az Elsőfokú Bíróság azonban megállapítja, hogy a felperes által hivatkozott két bizottsági levél nem támasztja alá a felperes érvelését.

110    Egyrészt, a Soubestre úr által aláírt levélben a Bizottság a holland hatóságok által tett javaslatot utasít el. E hatóságok a TOT‑ból származó cukor vonatkozásában egy minimális exportár‑szabályozás bevezetésére, valamint a védintézkedésekkel kapcsolatos eljárásnak a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében alkalmazott szabályokkal történő összehangolására tettek javaslatot. Ebben a levélben azonban semmi nem utal arra, hogy a Tanács által a megtámadott határozatba utólag bevezetett strukturális korlátozás rejtett védintézkedés lett volna.

111    Másrészt, Fischler úr 1997. december 18‑i levele válasz a felperesi képviselő azon levelére, amelyben az kifejtette, hogy miért nem volt szükséges a TOT‑ból származó cukor esetében védintézkedéseket bevezetni. Fischler úr osztja ezt az álláspontot. Kifejti, hogy a Bizottság számára a megtámadott határozat meghozatalára tekintettel akkor szükségtelennek tűnt védintézkedéseket hozni („safeguard measures seem, for the time being, unnecessary”). Azt azonban semmiképpen nem állítja, hogy a megtámadott határozat védintézkedés helyett elfogadott helyettesítő megoldás volna. A levélből pusztán az következik, hogy a megtámadott határozattal bevezetett strukturális megoldás véget vetett a közösségi piacon fellépő súlyos zavaroknak, ezért védintézkedések meghozatalára nincsen szükség.

112    A felperes által hivatkozott két levél tehát nem bizonyítja, hogy az AKCS‑TOT származási kumulációnak a módosított TOT‑határozat 108b. cikkének (1) bekezdése által történő korlátozása ilyen intézkedés helyett elfogadott rejtett védintézkedés vagy helyettesítő megoldás volna.

113    Mindenesetre a Bíróság az Emesa‑ítéletben már kimondta, hogy „a módosított TOT‑határozat 108b. cikkének (1) bekezdésében szereplő intézkedés nem olyan védintézkedés, amelynek rendeltetése, hogy kivételesen és ideiglenesen megbirkózzon olyan rendkívüli nehézségek megjelenésével, amelyek elhárítását a rendesen alkalmazandó kereskedelmi feltételek nem teszik lehetővé, hanem ez magát a szokásos rendszert módosítja ugyanazon kritériumokkal összhangban, mint amelyeket a TOT‑határozat elfogadásakor figyelembe vettek”, valamint hogy ilyen körülmények között „a TOT‑határozat 109. cikke szerinti védintézkedések elfogadási feltételei [...] nem relevánsak a [megtámadott] határozat érvényességének értékelésére” (az ítélet 61. pontja). A Bíróság szerint tehát „következésképpen a módosított TOT‑határozat 108b. cikkének elfogadásakor a Tanács nem volt köteles a TOT‑határozat 109. cikke szerinti védintézkedések elfogadásával kapcsolatos különleges követelményeket betartani” (az ítélet 62. pontja).

114    A harmadik érvet tehát szintén el kell utasítani.

115    A felperes negyedsorban azt állítja, hogy a módosított TOT‑határozat 108b. cikkének (2) bekezdése összeegyeztethetetlen az arányosság elvével, mert a cukor őrlése („milling”) ki van zárva az AKCS‑TOT származási kumuláció biztosításához elegendőnek tekintett megmunkálási és feldolgozási műveletek közül. E tekintetben hangsúlyozza, hogy a módosított TOT‑határozat 108b. cikkének (2) bekezdése szerint a cukor színezése, amely kevésbé fontos megmunkálás vagy feldolgozás, mint az őrlés, elegendő a TOT‑származás megadásához.

116    Ez az érv azonban a megtámadott határozat téves értelmezésén alapszik. Amint ugyanis a Bíróság az Emesa‑ítéletben (59. és 60. pont) kiemeli, „a 108b. cikk (2) bekezdése a műveletek vonatkozásában két olyan példát említ, amelyeket elegendőnek lehet tekinteni a TOT‑ból származó termékek státuszának megadásához, anélkül azonban, hogy e célból kimerítő felsorolást tartalmazna”, így a felperes „nem állíthatja megalapozottan, hogy [e] cikk […] a származási kumuláció megadása céljából figyelembe vehető műveletek közül törölte az őrlést.”

117    Ennélfogva ezt az érvet is el kell utasítani.

118    Ötödsorban a felperes azt állítja, hogy a közösségi cukorpiaci helyzet nem teszi szükségessé az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor behozatalának évi 3000 tonna mennyiségre történő csökkentését.

119    E tekintetben a Bíróság az Emesa‑ítéletben (53–58. pont) a következőket állapította meg:

„53 Emlékeztetni kell arra, hogy ehhez hasonló területen, ahol a közösségi intézmények széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, egy intézkedés jogszerűségét csak az érintheti, hogy az intézkedés az elérni kívánt célkitűzéshez képest nyilvánvalóan nem megfelelő. A bírósági felülvizsgálatot különösen akkor kell korlátozni, ha a Tanácsnak eltérő érdekeket kell elsimítania, és ily módon a saját felelősségi köréhez tartozó politikai választásokkal összefüggésben opciók között kell választania (lásd [a fent hivatkozott] […] Németország kontra Tanács ügyben hozott ítélet 90. és 91. pontját; a C‑44/94. sz., Fishermen's Organisations és társai ügyben 1995. október 17‑én hozott ítélet [EBHT 1995., I‑3115. o.] 37. pontját, és a C‑150/94. sz., Egyesült Királyság kontra Tanács ügyben 1998. november 19‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑7235. o.] 87. pontját).

54       [...] a 108b. cikkben rögzített kontingens bevezetése nem tekinthető úgy, mint ami nyilvánvalóan túllépett azon, ami a Tanács által elérni kívánt célkitűzések elérése érdekében szükséges volt.

55      Ebben az összefüggésben, a [megtámadott] határozat hetedik preambulumbekezdéséből egyértelmű, hogy a Tanács egyrészt azért vezette be a 108b. cikket, mert azon a véleményen volt, hogy a TOT‑ból származó termékekhez való szabad hozzáférés és az AKCS‑államokból és a TOT‑ból származó termékek kumulációjának fenntartása a TOT fejlődésével kapcsolatos közösségi politika célkitűzései és a közös agrárpolitika közötti konfliktusok veszélyét hordozhatja, és másrészt azon tény figyelembevétele érdekében, hogy a közös piacszervezés alá tartozó egyes termékek közösségi piacának súlyos zavara több alkalommal is védintézkedések elfogadásához vezetett.

56      Márpedig meg kell jegyezni, hogy az ügyiratokból kiderül, a [megtámadott] határozat elfogadásakor a répacukor közösségi termelése meghaladta a Közösségben elfogyasztott mennyiséget, ráadásul a nádcukrot azért hozták be az AKCS‑államokból, hogy kielégítsék az e termék tekintetében fennálló egyedi keresletet, és a Közösséget olyan kötelezettség terhelte, hogy a WTO‑megállapodások értelmében harmadik országokból származó cukrot meghatározott mennyiségben hozzon be. Másrészt a Közösség köteles volt arra, hogy export‑visszatérítések formájában – a WTO‑megállapodásokban megállapított határokon belül – támogassa a cukorexportot. Ilyen körülmények között a Tanács joggal vélhette úgy, hogy a Közösség piacára bejutó cukor bármekkora többletmennyisége – még ha minimális is a közösségi termeléshez képest – arra kötelezte volna a közösségi intézményeket, hogy a fent említett határokon belül növeljék az exportszubvenciók összegét, illetve csökkentsék az európai termelők kontingenseit, ami a cukorpiac közös szervezését megzavarta volna, amelynek egyensúlya ingatag volt, és ez a közös agrárpolitika céltűzéseivel ellentétes lett volna.

57      Ezen túlmenően mind az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből, mind pedig a Tanács és a Bizottság által közölt számadatokból egyértelmű, hogy az évi 3000 tonna kontingens nem alacsonyabb, mint a TOT‑ból származó hagyományos cukorbehozatal szintje, ez utóbbiak nem is állítják maguk elő ezt a terméket. Ezen túlmenően az AKCS‑államokból származó áruk a TOT területén csak korlátozott hozzáadott értékkel rendelkeznek, a [megtámadott] határozattal érintett ipar csak korlátozottan járulhatott hozzá ezek fejlődéséhez. Mindemellett nem lehetett kizárni, hogy a származási kumulációra vonatkozó szabály korlátlan alkalmazása annak veszélyét is magában foglalhatta, hogy az AKCS‑államokból származó termékeket a TOT‑ba mesterségesen térítik el azzal a céllal, hogy a közösségi piacra olyan cukormennyiségek juthassanak be, amelyek meghaladják az ezen államok által a megállapodás értelmében e piacra garantáltan vámmentesen behozható mennyiségeket.

58      Következésképpen, a módosított TOT‑határozat 108b. cikkének (1) bekezdésében szereplő, az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorbehozatalokkal kapcsolatos intézkedést nem lehet az arányosság elvével ellentétesnek tekinteni.”

120    A felperes 2000. október 9‑i észrevételeiben élesen bírálja az ítéletnek ezt a részét.

121    Először is, az Emesa‑ítélet 55. pontját illetően a felperes úgy véli, hogy a Bíróság értékelését a megtámadott határozat hetedik preambulumbekezdésében található állításokra alapozta, anélkül hogy vizsgálta volna azok helytállóságát.

122    Ezt az érvet el kell utasítani. Valamely aktus elfogadása jogszerűségének vizsgálata során ugyanis figyelembe kell venni annak indokait. Így annak megítélésekor, hogy a Tanács megsértette‑e az arányosság elvét, a Bíróság ítéletének 55. pontjában mindenekelőtt kiemelte a Tanács által a megtámadott határozatban az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorbehozatal korlátozásának alátámasztására kifejtett indokolást. A Bíróság azonban nem tekintette bizonyított tényeknek a Tanács állításait. Ítéletének 56. és 57. pontjában ugyanis azt vizsgálta, hogy a megtámadott határozat hetedik preambulumbekezdésében szereplő állítások nem nyilvánvaló értékelési hibán alapulnak‑e, amiről a Bíróság szerint nem volt szó.

123    Ezt követően a felperes arra hivatkozik, hogy a Bíróság az Emesa‑ítélet 55. pontjában ténybeli hibákat vétett, ami megkérdőjelezi azt a megállapítását, hogy a megtámadott határozat nem sérti az arányosság elvét.

124    A felperes e tekintetben előadja, hogy az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor vonatkozásában a megtámadott határozat meghozatalát megelőzően soha nem került sor védintézkedések meghozatalára. Továbbá nem igaz az az állítás, miszerint a védintézkedések „egyes termékeket” érintettek. Ugyanis ezek az intézkedések csak a TOT‑ból származó rizsre vonatkoztak.

125    Mindazonáltal megállapítandó, hogy sem a Tanács a megtámadott határozat hetedik preambulumbekezdésében, sem a Bíróság az Emesa‑ítéletben nem hivatkozott arra, hogy a Közösség a múltban a cukorbehozatal korlátozására védintézkedéseket fogadott el. A megtámadott határozat hetedik preambulumbekezdése úgy értendő, hogy hasonlóan a korábbi esetekhez, amikor „a közös piacszervezés hatálya alá tartozó egyes termékek közösségi piacán fellépő súlyos zavarok több alkalommal eredményezték védintézkedések bevezetését”, félő, hogy a cukor esetében is fellépnek ilyen zavarok. A Tanács szerint ilyen zavarok igazolják az elfogadott strukturális intézkedést, a Bíróság pedig az Emesa‑ítéletben osztotta ezt az álláspontot.

126    Továbbá, még akkor is, ha a múltban csak a TOT‑ból származó rizs esetében hoztak védintézkedéseket, a Tanács semmiképpen sem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor „egyes termékek” vonatkozásában hozott védintézkedésekre utalt. Ugyanis például a fenti 42. pontban hivatkozott Antillean RiceMills és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló védintézkedés különböző termékekre vonatkozott, vagyis a 1006 30 21–1006 30 48 KN‑kódok alá tartozó különböző rizsfajtákra. Egyébként a jelen esetben a módosított TOT‑határozat 108b. cikkének (1) bekezdése, amely egyetlen termékre, a cukorra vonatkozik, valójában szintén különböző termékeket érint, azaz „a HR 1701, 1702, 1703 és 1704 vámtarifaszám alá tartozó termékeket”.

127    Az Emesa‑ítélet 56. pontjával kapcsolatban a felperes úgy véli, hogy a Bíróság e pontban szintén ténybeli hibákat vétett.

128    A tárgyaláson azonban az ezzel kapcsolatban feltett kérdésre azt válaszolta, hogy nem a megállapított tények pontosságát kifogásolja, hanem a Bíróság azokra vonatkozó értékelését.

129    A felperes megjegyzi e tekintetben, hogy a Bíróság három szempont alapján vizsgálta az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor behozatala korlátozásának szükségességét és arányosságát, amely szempontok nevezetesen: először a közösségi répacukor‑termelés többlete a Közösségen belül a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában elfogyasztott mennyiséghez képest, másodszor a jelentős mértékű preferenciális cukorbehozatal megléte, illetve harmadszor a WTO keretében kötött megállapodásokból (a továbbiakban: WTO‑megállapodások) eredő kötelezettségek.

130    Marpadig, ami a többlettermelést illeti, az a felperes szerint strukturális természetű, és mindig is fennállt, a TOT‑határozat 1991. évi meghozatalakor is. Ezért helytelen azt állítani, amint azt a Bíróság teszi az Emesa‑ítélet 56. pontjában, hogy a közösségi cukorpiac egyensúlya ingatag volt. Ezenkívül, a preferenciális behozatal mindig nőtt, és a Közösség egészen 2000‑ig vagy 2001‑ig nem tartotta szükségesnek saját termelése csökkentését. E magatartásnak az a magyarázata, hogy a közös piacszervezés önfinanszírozási rendszeren alapul, amelynek költségeit a fogyasztók viselik.

131    A felperes szerint téves az a vélekedés, miszerint a TOT‑ból származó cukorbehozatal ugyanilyen mennyiségű, visszatérítés alá eső cukor behozatalát vonja maga után. A kettő között ugyanis nincs közlekedőedény‑hatás, amint azt egyébként szerinte a Bizottság és a Tanács is elismerte (a fenti 25. pontban hivatkozott Emesa Sugar kontra Bizottság ügyben 1999. április 30‑án hozott végzés).

132    Helytelen továbbá az az állítás, hogy a TOT‑ból származó behozatal, amely előreláthatólag legfeljebb évi 100 000–150 000 tonna mennyiségű lesz, problémát jelentene a WTO‑megállapodások alapján a Közösséget terhelő kötelezettségeket illetően. A Bizottság egyébként az ideiglenes intézkedés iránti eljárás során elismerte, hogy a Közösség visszatérítés alá eső éves cukorexportja alacsonyabb a WTO‑megállapodások által megengedettnél. Ez a további mozgástér a 1995/1996–1997/1998 gazdasági években 1 120 000 tonnát tett ki (az Elsőfokú Bíróság elnökének a T‑229/97. R. sz., CEFS kontra Tanács ügyben 1997. október 8‑án hozott végzése [EBHT 1997., II‑1649. o.]. A Bizottság számításai szerint az említett mozgástér 1997. július 1‑jén 998 200 tonna cukrot jelentett (a fenti 25. pontban hivatkozott Emesa Sugar kontra Bizottság ügyben 1999. április 30‑án hozott végzés 107. pontja). A 2000/2001‑es gazdasági év vonatkozásában még mindig 400 000 tonna felett volt. Ezért a TOT‑ból származó behozatal csekély mértéke nem gátolhatta a Közösséget a WTO‑megállapodásokból eredő kötelezettségei teljesítésében, legalábbis a 2000/2001‑es gazdasági év kezdetéig. A felperes arra is hivatkozik, hogy a TOT‑ból származó cukor az AKCS‑államokból származó cukor kategóriájába sorolható, mivel mindkét származást egyesíti. Márpedig preferenciális behozatal hatálya alá tartozó cukorról van szó, amelyre nem vonatkoznak a Közösség által a WTO‑megállapodások keretében vállalt kötelezettségek (lásd a „Schedule CXL” 1. lábjegyzetét).

133    A közösségi cukoripar számára a felperes szerint a valódi problémát az ott fennálló strukturális túltermelés jelenti. A múltban soha nem tekintették úgy, hogy ez a túltermelés, amely legalább 1973 óta fennáll, szükségessé tenné a Közösség területére történő preferenciális cukorbehozatal korlátozását. Ezért aránytalan volt, hogy a megtámadott határozat 1997‑ben évi 3000 tonnára csökkentette a TOT‑ból származó cukor behozatalát, miközben ez a behozatal alig érte el a 10 000 tonnát, és a Közösség ebben az időpontban a WTO‑megállapodások keretében körülbelül egymillió tonna további kiviteli mozgástérrel rendelkezett. A felperes rámutat, hogy a Közösség még akkor sem tartotta szükségesnek mennyiségi korlátozás bevezetését, amikor 1999‑ben a TOT‑ból származó cukor behozatala az AKCS‑TOT származási kumuláció következtében meghaladta az 50 000 tonnát, hanem minimálárakat állapított meg.

134    Az Elsőfokú Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy a Bíróság az Emesa‑ítélet 40. pontjában a cukoripari ágazat helyzetének különösen az ítélet 56. pontjában elvégzett értékelése alapján azt állapította meg, hogy a Tanács joggal tekinthette szükségesnek a cukor esetében az AKCS‑TOT származási kumuláció szabálya hatályának korlátozását, mivel ennek az előnynek az alkalmazása „alkalmas arra, hogy jelentős zavarokat okozzon a közös piacszervezésben”.

135    Mivel az Elsőfokú Bíróságnak nem feladata, hogy megkérdőjelezze a Bíróság értékelését egy olyan tényállással kapcsolatban, amelynek helytállóságát nem vitatták (lásd a fenti 128. pontot), kizárólag a teljesség kedvéért vizsgálja az Emesa‑ítélet 56. pontjára, és különösen arra a kérdésre vonatkozó felperesi érveket, hogy a Tanács nem követett‑e el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor 1997‑ben úgy ítélte meg, hogy az AKCS‑TOT származási kumuláció szabályának korlátozás nélküli alkalmazása „alkalmas arra, hogy jelentős zavarokat okozzon a közös piacszervezésben”.

136    E tekintetben mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy a felek között nem vitatott, hogy a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában a közösségi cukorár a világpiaci ár kétszerese volt. A felperes az Elsőfokú Bíróság írásban feltett kérdésére megerősítette, hogy Arubában nem kell vámot fizetni az AKCS‑országokban vásárolt cukor után. Mivel az AKCS országokból vásárolt, és a TOT területén feldolgozott cukor az AKCS‑TOT származási kumuláció szabályának alkalmazása folytán a TOT‑ból származónak minősül, ennélfogva a Közösség területén vámmentességet élvez, a világpiaci és közösségi cukorár között a megtámadott határozat meghozatalakor fennálló jelentős különbség az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor Közösség területére történő exportja megnövekedésének valós veszélyét jelentette.

137    Jóllehet az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor Közösség területére történő exportja 1996‑ban 3000 tonnánál alacsonyabb volt, a felperes maga is úgy becsülte, hogy ha nem került volna sor a megtámadott határozat meghozatalára, a kivitel a következő években elérte volna a 100 000–150 000 tonnát. Továbbá ez a becslés a lehetséges exportmennyiséget még csak figyelembe sem vette, hanem a két létező vállalkozás, valamint azon két másik vállalkozás termelésén alapult, amelyeknek a megtámadott határozat meghozatalakor kellett volna megkezdeniük a tevékenységüket (lásd a NEI‑jelentés 85. oldalán a 6.5. pontot). A világpiaci és közösségi cukorár közötti különbségre tekintettel azonban valószínűbb, hogy más vállalkozások is beléptek volna erre a piacra, ha a Tanács nem korlátozta volna az AKCS‑TOT származási kumuláció szabályának a cukorra való alkalmazását.

138    Továbbá, a megtámadott határozat meghozatalakor, amint azt a Bíróság az Emesa‑ítélet 57. pontjában kiemeli, vitathatatlanul fennállt annak veszélye, „hogy az AKCS‑államokból származó termékeket a TOT‑ba mesterségesen térítik el azzal a céllal, hogy a közösségi piacra olyan cukormennyiségek juthassanak be, amelyek meghaladják az ezen államok által a megállapodás értelmében e piacra garantáltan vámmentesen behozható mennyiségeket.” E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az AKCS‑TOT származási kumuláció szabálya miatt egészen egyszerű feldolgozási műveletek (még azok is, amelyek főszabály szerint nem alkalmasak arra, hogy TOT‑származást biztosítsanak a terméknek) is elegendőek ahhoz, hogy a termék TOT‑ból származónak minősüljön, és vámmentesen behozható legyen a Közösség területére.

139    A fentiek alapján meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat meghozatalakor fennállt a valós veszélye annak, hogy jelentős mértékben megnő az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor Közösség területére történő exportja.

140    Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az azonnali exportnövekedés megzavarhatja‑e a cukorpiac közös szervezését, emlékeztetni kell rá, hogy a felperes nem vitatta az Emesa‑ítélet 56. pontjában szereplő ténymegállapításokat, amelyek szerint „a répacukor közösségi termelése meghaladta a Közösségben elfogyasztott mennyiséget”, illetve hogy „a Közösséget olyan kötelezettség terhelte, hogy a [WTO‑megállapodások] értelmében harmadik országokból származó cukrot meghatározott mennyiségben hozzon be”, valamint hogy „ráadásul a nádcukrot azért hozták be az AKCS‑államokból, hogy kielégítsék az e termék tekintetében fennálló egyedi keresletet”. Tekintve, hogy a közösségi ár jelentősen meghaladta a világpiaci árat, „a Közösség [arra is] köteles volt, hogy export‑visszatérítések formájában – a WTO‑megállapodásokban megállapított határokon belül – támogassa a cukorexportot”.

141    Azon felperesi érvet illetően, miszerint a cukor túltermelés strukturális jellegű, és már 1991‑ben, az AKCS‑TOT származási kumuláció szabályának elfogadásakor is fennállt, emlékeztetni kell rá, hogy nem a cukor az egyetlen termék, amely e szabály hatálya alá tartozik. Ellenkezőleg, olyan általános előnyről van szó, amely a TOT területén feldolgozott minden termékre alkalmazandó. Ha egy ilyen előny alkalmazása egy bizonyos ágazatban zavarokat okoz, vagy ennek kockázatával jár, a Közösségnek jogában áll e probléma megoldása érdekében célzott vagy strukturális intézkedéseket hozni.

142    A Bíróság álláspontja szerint „a Tanács joggal vélhette úgy, hogy a Közösség piacára bejutó cukor bármekkora többletmennyisége – még ha minimális is a közösségi termeléshez képest – arra kötelezte volna a közösségi intézményeket, hogy a [WTO‑megállapodások] határain belül növelje az exportszubvenciók összegét, illetve csökkentse az európai termelők kontingenseit, ami a cukorpiac közös szervezését megzavarta volna, amelynek egyensúlya ingatag volt, és ez a közös agrárpolitika céltűzéseivel ellentétes lett volna” (az Emesa‑ítélet 56. pontja).

143    A felperes megkérdőjelezi a tények ilyen értékelését. A felperes szerint nem állt fenn a közösségi cukorpiac megzavarásának valós kockázata.

144    Ugyanakkor, bár a közösségi cukorpiacon, ahol a védett árak rendszere érvényesül, a kínálat már eleve meghaladja a keresletet, ésszerűen feltételezhető, hogy a kínálat behozatal által történő növelése zavarokat okozhat. Az ingatag cukorpiaci egyensúly – amely inkább kontrollált egyensúlyhiány, tekintve, hogy az egyensúly csak exporttámogatással érhető el – fenntartása érdekében egyrészt vagy az intervenciós árat kell jelentősen csökkenteni a behozatal megfékezése érdekében, ugyanakkor növelni a keresletet, vagy a közösségi termelést kell mérsékelni, illetve az exportot növelni, amelyet a közösségi és világpiaci ár közötti különbség miatt támogatni kell.

145    Tekintettel a Közösség területére történő cukorbehozatal jelentős növekedésének közvetlen veszélyére, amelyet az AKCS‑TOT származási kumuláció szabálya idézett elő (lásd a fenti 139. pontot), a Tanács, miután mérlegelte a TOT, illetve a közös agrárpolitika érdekeit, indokoltan dönthetett úgy, hogy korlátozza e szabály alkalmazását abból a célból, hogy megfékezze ezen – TOT‑származással mindössze jogi fikció által rendelkező – terméknek a TOT‑ból való behozatalát.

146    Azon felperesi érvet illetően, miszerint a Közösség a WTO‑megállapodásokban engedélyezettnél alacsonyabb mértékben exportál export‑visszatérítés alá tartozó cukrot, emlékeztetni kell rá, hogy sem a Tanács, sem a Bíróság nem állította, hogy a vámmentes behozatalnak a módosított TOT‑határozat 108b. cikke (1) bekezdése által történő csökkentését az a tény igazolná, hogy a Közösség a WTO‑megállapodások értelmében már nem növelhette tovább a támogatott cukor exportját.

147    Ki kell emelni, hogy a WTO‑megállapodások, különösen a „Schedule CXL”, korlátozást tartalmaznak a támogatott export tekintetében. Nem tartalmaznak azonban olyan kötelezettséget, miszerint e megítélt mennyiséget ki kell használni. A WTO‑megállapodások ugyanis azt a célt szolgálják, hogy fokozatosan csökkentsék a támogatott exportot.

148    Tehát nem tekinthető úgy, hogy a Tanács megsértette volna az arányosság elvét azáltal, hogy úgy döntött, korlátozza az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó behozatalt, még abban az esetben sem, ha az e behozatalok által szükségessé tett további export a WTO‑megállapodások által meghatározott maximum alatt maradt volna.

149    A felperes kifejti ezenkívül, hogy az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor behozatalának növekedése nem feltétlenül befolyásolja a közösségi termelést. Rámutat, hogy az utóbbi években a közösségi termelés mindig a Közösség által meghatározott kvóta alatt maradt.

150    Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az eljárás folyamán a felperes végig a közösségi piacon fennálló strukturális túltermelést hangsúlyozta. A felperes még a tárgyaláson is a Számvevőszék 20/2000. sz., a cukorágazatban a piacok közös szervezésének kezeléséről szóló, a Bizottság válaszaival ellátott különleges jelentésére (HL 2001. C 50., 1. o.) utalt, amely szerint ez a túltermelés 1997‑ben körülbelül 2 millió tonna nagyságrendű volt. Ezért, függetlenül e termelési kvóták kihasználtságának kérdésétől, ésszerűen feltehető, hogy a közösségi cukorpiacon, ahol a kínálat jelentősen meghaladta a keresletet, zavart okozott volna a cukorbehozatal nagymértékű megnövekedése az AKCS‑TOT származási kumuláció szabályának alkalmazása következtében.

151    Ilyen körülmények között azt kell megállapítani, hogy a Tanács indokoltan vélhette úgy, hogy a cukorpiac közös szervezésének stabilitása érdekében szükség van az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor behozatalának korlátozására.

152    Hátravan még annak vizsgálata, hogy az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor évi 3000 tonna mennyiségre történő csökkentése nem sértette‑e az arányosság elvét.

153    Mindenekelőtt megállapítandó, hogy a Bíróság az Emesa‑ítéletben kimondta, hogy a módosított TOT‑határozat 108b. cikkének (1) bekezdésével bevezetett felső határ, azaz az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor évi 3000 tonna mennyiségre történő csökkentése nem tekinthető az arányosság elvével ellentétesnek. E tekintetben ítéletének 57. pontjában többek közt arra a tényre utal, hogy „az évi 3000 tonna kontingens nem alacsonyabb, mint a TOT‑ból származó hagyományos cukorbehozatal szintje, ez utóbbiak nem is állítják maguk elő ezt a terméket”, hogy a megtámadott határozattal érintett ipar „csak korlátozottan járulhatott hozzá [a TOT] fejlődéséhez”, valamint hogy „a származási kumulációra vonatkozó szabály korlátlan alkalmazása annak veszélyét is magában foglalhatta, hogy az AKCS‑államokból származó termékeket a TOT‑ba mesterségesen térítik el azzal a céllal, hogy a közösségi piacra olyan cukormennyiségek juthassanak be, amelyek meghaladják az ezen államok által a megállapodás értelmében e piacra garantáltan vámmentesen behozható mennyiségeket”.

154    A felperes 2000. október 9‑i észrevételeiben az Emesa‑ítélet e pontját is bírálja. Tekintve, hogy a felperes érvei csupán a Bíróság nem vitatott tényekre vonatkozó megállapításait érintik, azok vizsgálatára csak a teljesség kedvéért kerül sor (lásd a fenti 135. pontot).

155    A felperes kitart amellett, hogy nem létezik a TOT‑ból származó hagyományos cukorbehozatal. A TOT‑ban a cukoripar szerinte az AKCS‑TOT származási kumuláció szabálya miatt jött létre. 1996‑ban az export azért volt 3000 tonnánál alacsonyabb, mert az érintett vállalkozások működése még nem volt teljes. Ilyen körülmények között érthetetlen, hogy a Bíróság az Emesa‑ítélet 57. pontjában az évi 3000 tonna kontingenst a hagyományos behozatalra hivatkozással igazolja. A felperes jelzi, hogy a 3000 tonna mennyiség alacsonyabb, mint saját havi termelése. Emlékeztet rá, hogy az Elsőfokú Bíróság elnöke a fenti 25. pontban hivatkozott Emesa Sugar kontra Bizottság ügyben 1999. április 30‑án hozott végzésében megállapította, hogy a TOT‑ból származó cukor évi 15 000 tonna mennyiségben történő behozatala szükséges volt ahhoz, hogy a felperes fennmaradását biztosítsa. Még ha szükséges volt is az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor behozatalának korlátozása, a felperes állítja, hogy a Tanács a megtámadott határozatban köteles lett volna figyelembe venni a TOT‑ban már működő cukoripari vállalkozások érdekeit, és olyan mértékű kontingenst kellett volna megállapítania, amely lehetővé tette volna e vállalkozások piacon maradását. Véleménye szerint úgy kellett volna megközelíteni a kérdést, ahogyan azt a Tanács más termékek, például az izoglükóz és az inulin esetében tette.

156    Az Elsőfokú Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy a felperes maga ismerte el, hogy a TOT‑ban nincs cukortermelés. Ha azonban ilyen termelés mégis létezne, azt a megtámadott határozat semmiképpen nem érintené, mivel, tekintve, hogy a termelés teljes egészében ott zajlik, a II. melléklet 2. cikke alapján a TOT‑ból származónak minősülne.

157    A TOT területén „feldolgozott” cukorral kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az a cukor, amelyet a rendes származási szabályok értelmében kielégítően feldolgoztak (lásd a fenti 77. pontot), a TOT‑ból származó terméknek minősül, amely mennyiségi korlátozás nélkül, vámmentesen hozható be a Közösség területére.

158    A 108b. cikk (1) bekezdésének a TOT‑határozatba történő bevezetésével a Tanács mindössze felső határt állapított meg az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor behozatalát illetően, tehát azon cukorra vonatkozóan, amely az AKCS‑államokból származik, és a TOT‑ban dolgozták fel, ami elvileg nem elegendő ahhoz, hogy TOT származást biztosítson a terméknek, azt azonban jogi fikció folytán mégis ilyennek kell tekinteni.

159    A Tanács a módosított TOT‑határozat 108b. cikkének (1) bekezdésében rögzített első határt körülbelül azonos szinten határozta meg, mint amekkora az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor exportjának mértéke volt a megtámadott határozat meghozatalakor.

160    A felperes megerősíti ugyanis, hogy a megtámadott határozat meghozatalát megelőző évben AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor Közösség területére történő exportjának mennyisége 2310 tonna volt, 1997 első hat hónapjában pedig a felperes szerint 1404,3 tonna. Következésképpen a Tanács nem cselekedett ésszerűtlenül, amikor 1997 novemberében évi 3000 tonna cukorra csökkentette az AKCS‑TOT származási kumuláció szabályának alkalmazhatóságát.

161    Azzal az érvvel kapcsolatban, miszerint a közösségi intézmények kötelesek lettek volna figyelembe venni azt a körülményt, hogy a TOT‑ban a cukoripar kialakulóban van, megjegyzendő, hogy az AKCS‑TOT származási kumuláció szabálya a TOT‑határozat 1991‑es elfogadása óta létezik. A felperest csak 1997. február 6‑án alapították, amikor a Bizottság már javaslatot tett a Tanács felé az AKCS‑TOT származási kumuláció szabálya cukor esetében történő alkalmazásának teljes megszüntetésére (lásd a fenti 94. pontot).

162    Továbbá, ha a felperes fennmaradása valóban az AKCS‑TOT származási kumuláció szabályának fenntartásától függne, ahogyan azt állítja, akkor az elvégzett beruházást teljesen vakmerőnek kellene tekinteni. Az AKCS‑TOT származási kumuláció szabálya ugyanis kivételes jellegű, és annak megszüntetését a cukor vonatkozásában már a felperes megalapítása előtt bejelentették.

163    A felperes a tárgyaláson is kitartott amellett a tény mellett, hogy a cukorbehozatal az egész 1997. évben mindössze 10 000 tonna volt. Mivel ez a mennyiség nem alkalmas arra, hogy zavarokat okozzon a közösségi cukorpiacon, véleménye szerint teljesen ésszerűtlen volt a felső határ meghatározása a TOT‑határozat 108b. cikkének (1) bekezdésében.

164    Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a felperes saját maga állította, ráadásul olyan becslés alapján, amely a lehetséges exportokat nem is veszi figyelembe, hogy ha a megtámadott határozat meghozatalára nem került volna sor, az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor exportja elérte volna az évi 100 000–150 000 tonnát (lásd a fenti 137. pontot). Márpedig, amint az már megállapítást nyert, a Tanács indokoltan vélhette úgy, hogy ez a mennyiség alkalmas a közösségi cukorpiac megzavarására (lásd a fenti 144. és 145. pontot).

165    A felperes szintén bírálja a Bíróságnak az Emesa‑ítélet 57. pontjában tett megállapítását, miszerint „az AKCS‑államokból származó áruk a TOT területén csak korlátozott hozzáadott értékkel rendelkeznek, a [megtámadott] határozattal érintett ipar csak korlátozottan járulhatott hozzá ezek fejlődéséhez”.

166    Komolyan azonban nem tagadható, hogy azok a műveletek, amelyek a rendes származási szabályok szerint TOT‑származást biztosítanak egy terméknek, nagyobb mértékben növelnék a termékben rejlő értéket, mint azok az egyszerű műveletek, amelyekre az AKCS‑TOT származási kumuláció alkalmazható. Ez utóbbi műveletek továbbá általában nem is teremtenek sok munkahelyet. Ezért úgy kell tekinteni, hogy a megtámadott határozattal érintett iparág a TOT fejlődése szempontjából mindössze csekély jelentőséggel bír.

167    Ezt követően a felperes megjegyzi, hogy ellentétben a Bíróságnak az Emesa‑ítélet 57. pontjában szereplő állításával, nincs bizonyíték arra, hogy a megtámadott határozat meghozatalakor az AKCS‑államokból származó termékeket mesterségesen térítették volna el a TOT‑ba.

168    Amint azonban a fenti 138. pontban az már megállapítást nyert, az eltérítés veszélye valóságos volt, tekintettel a közösségi, illetve a világpiaci cukorár közötti különbségre.

169    A felperes végül azt kifogásolja, hogy a TOT‑ból származó cukor behozatala esetén kedvezőtlenebb bánásmódot alkalmaztak, mint az AKCS‑államokból vagy harmadik országokból történő behozatal esetében. Hangsúlyozza, hogy az AKCS‑államokból és a harmadik országokból történő preferenciális cukorbehozatal 1,7 millió tonna volt. E behozatalokat az EMOGA évi 0,8 milliárd euró mértékben támogatta. Ez az összeg jóval meghaladta a TOT‑ból származó cukorra adható exporttámogatás összegét. A felperes azt is hangsúlyozza, hogy a TOT az élen áll azon országok között, amelyek az Európai Unióval privilegizált kapcsolatban állnak. A TOT‑ból származó termékek számára tehát kedvezményezett helyzetet kellene biztosítani.

170    Ez az érvelés téves előfeltevésen alapul. A TOT‑ból származó termékek ugyanis továbbra is teljes vámmentességet élveznek. A Tanács által bevezetett évi 3000 tonnás korlátozás az AKCS‑TOT származási kumuláció szabályának alkalmazására vonatkozik, amely pusztán egy jogi fikció által biztosít TOT származást olyan termékeknek, amelyek valójában az AKCS‑ból származnak.

171    A fentiek alapján az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapot is el kell utasítani.

172    Mivel a megsemmisítési jogalapok vizsgálata nem tárt fel magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály megsértésére utaló bizonyítékot, megállapítandó, hogy a kártérítési kérelem elutasítandó, anélkül hogy a Közösség szerződésen kívüli felelősségét megalapozó két további feltétel teljesülését vizsgálni kellene.

173    Ebből következik, hogy a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

174    Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére, ide értve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás során felmerült költségeket is.

175    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 4. §‑a alapján a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozó Bizottság, Spanyol Királyság és Francia Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A keresetet elutasítja.

2)      A felperest kötelezi saját, valamint a Tanács költségeinek viselésére, ide értve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás során felmerült költségeket is.

3)      A beavatkozók maguk viselik saját költségeiket.

Azizi Lenaerts Jaeger

Kihirdetve Luxembourgban, a 2001. december 6‑i nyilvános ülésen.

H. Jung       M. Jaeger

hivatalvezető       elnök

* Az eljárás nyelve: holland