Language of document : ECLI:EU:T:2021:850

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)

2021. december 1.(*)

„Dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – A versenyvizsga szóbeli vizsgájára vonatkozó dokumentumok – A hozzáférés részleges megtagadása – A pontszámok kerekítési módszere – A szóbeli vizsga különböző részeire és alrészeire alkalmazott súlyozási együtthatók – A vizsgabizottság eljárásának titkossága – (EU) 2018/1725 rendelet – Részleges okafogyottság”

A T‑265/20. sz. ügyben,

JR (képviselik: L. Levi és A. Champetier ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: D. Milanowska, C. Ehrbar és H. Kranenborg, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a COM/03/AD/18 (AD 6) – 1 – Tisztviselők belső versenyvizsgára vonatkozó bizonyos dokumentumokhoz való hozzáférést a felperestől megtagadó, 2020. február 28‑i és 2020. április 9‑i bizottsági határozatok megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),

tagjai: M. J. Costeira elnök, M. Kancheva és T. Perišin (előadó) bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        2018. december 16‑án a felperes, JR jelentkezett az Európai Bizottság által szervezett 35‑20/11/2018 referenciaszámú COM/03/AD/18 (AD 6) – 1– Tisztviselők belső versenyvizsgára (a továbbiakban: versenyvizsga).

2        2019. június 6‑án a felperes részt vett a versenyvizsga írásbeli vizsgáján. Ezt a vizsgát sikeresen teljesítette.

3        2019. szeptember 23‑án a felperes részt vett a versenyvizsga szóbeli vizsgáján.

4        A versenyvizsga‑felhívás III. címének 4. szakasza szerint az AD besorolási csoportra vonatkozó szóbeli vizsga az alább ismertetett két részből állt:

„1.      felvételi beszélgetés […] a következők értékelésére:

–        [a pályázó által] a szakmai pályafutása során ellátott főbb feladatok és megszerzett készségek és

–        [a pályázó] képessége és motivációja a versenyvizsga révén betöltendő álláshelyekhez kapcsolódó feladatok ellátására;

2.      strukturált prezentáció, [amely] az Európai Unió politikájával kapcsolatos témákat tartalmazó briefingből áll […]”

5        Az említett szakaszban pontosításra került, hogy a fent említett szóbeli vizsga két részében összesen 0 és 20 közötti pontszámot lehet elérni, a minimálisan elérendő pontszám pedig 10 pont.

6        A versenyvizsga‑felhívás ugyanezen címének 5. szakasza pontosította, hogy a vizsgabizottság a keresett sikeres pályázói létszám keretében tartaléklistára veszi fel azokat a pályázókat, akik a vizsgához megkövetelt minimális pontszámot teljesítve a szóbeli vizsgán a legmagasabb pontszámot érték el.

7        2019. december 16‑i levelében a Bizottság arról tájékoztatta a felperest, hogy nem szerepel a versenyvizsga tartaléklistáján. E levelében a Bizottság pontosította, hogy a felperes 20 pontból 13‑at ért el a szóbeli vizsgán, a tartaléklistára való kerüléshez szükséges minimális pontszám pedig 20 pontból 14 pont volt. A Bizottság arról tájékoztatta a felperest, hogy a vizsgabizottság a szóbeli vizsgáját összességében „jóra” értékelte az értékelés következő három szempontja alapján: elsőként a szakmai tapasztalat és a belső versenyvizsga által megkövetelt készségek közötti egyezés, amely tekintetében a felperes „erős” értékelést kapott, másodikként a képességek és motiváció, amely tekintetében a felperes „erős” értékelést kapott, harmadikként pedig egy témakör strukturált bemutatása, amelyre a felperes „jó” értékelést kapott.

8        2019. december 20‑i elektronikus levele útján a felperes kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz a 2019. december 16‑i határozat felülvizsgálata iránt, valamint információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáférés iránt.

9        Kérelmének utolsó részét illetően a felperes közölte a Bizottsággal, hogy a következő információkhoz és dokumentumokhoz kíván hozzáférni:

–        a részletes magyarázat arra vonatkozóan, hogy a szóbeli értékeléseket hogyan feleltették meg pontszámoknak, azon pontozási táblázatokkal együtt, amelyek alapján az egyes szóbeli értékelések összekapcsolhatók egy‑egy konkrét pontszámmal;

–        a szóbeli vizsga keretében értékelt és pontozott három szempont mindegyikére vonatkozó részletes értékelés, valamint a kapcsolódó pontozási táblázat;

–        az általa kapott három pontszámmal kapcsolatos minden hasznos információ;

–        az esetlegesen alkalmazott súlyozási módszer;

–        az esetlegesen alkalmazott kerekítési módszer;

–        a szóbeli vizsgájának jegyzőkönyve és az alkalmazott értékelési táblázatok, valamint a szóbeli prezentációja támogatására általa használt prezentációs táblához (a továbbiakban: prezentációs tábla);

–        az e vizsgán nyújtott teljesítményével kapcsolatos valamennyi releváns dokumentum.

10      2020. január 10‑én a Bizottság megküldte a felperesnek az első választ, kifejtve, hogy a felülvizsgálat iránti kérelmét továbbították a versenyvizsga vizsgabizottságának. A Bizottság azt is hangsúlyozta, hogy a vizsgabizottság eljárása titkos, így a felperes „EPSO‑fiókján” keresztül kommunikált információkon felül nem közölheti vele sem az értékelési táblázatot, sem a vizsgabizottság jelentését, sem a vizsgabizottság tagjai által adott külön pontszámokat, még akkor sem, ha azokat anonimizálták.

11      2020. január 31‑én a felperes „Megerősítő kérelem az 1049/2001/EK rendelet 7. cikke (2) bekezdése alapján” címmel elektronikus levelet küldött a Bizottságnak, amelyben megismételte a fenti 9. pontban említett dokumentumokhoz és információkhoz való hozzáférés iránti kérelmét. E kérelem alátámasztása érdekében a felperes többek között az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) (11) preambulumbekezdésére, valamint a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. október 23‑i (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 295., 39. o.; helyesbítés: HL 2019. L 290., 42. o.) 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozott. Ezenfelül előadta, hogy a Bizottság nem fejtette ki az azt alátámasztó indokokat, hogy az általa a kérelmében említett dokumentumokhoz és információkhoz való hozzáférés sértené a vizsgabizottság tanácskozásainak titkosságát, előadta továbbá, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételeket megszorítóan kell értelmezni, valamint hogy bizonyította az említett dokumentumokhoz és információkhoz való hozzáféréshez fűződő jogos érdekének fennállását, különösen az általa kapott összpontszám értelmezése tekintetében.

12      2020. február 24‑i elektronikus levelében a Bizottság kifejtette, hogy mivel a felperes a 2019. december 20‑i kérelmében nem hivatkozott az 1049/2001 rendeletre, a Bizottság e kérelmet nem az e rendelet hatálya alá tartozó kérelemként, hanem a gondos ügyintézés szabályai szerint kezelte. Így a Bizottság hangsúlyozta, hogy a felperesnek címzett 2020. január 10‑i elektronikus levele nem tekinthető az említett rendelet hatálya alá tartozó válasznak.

13      A Bizottság arról is tájékoztatta a felperest, hogy az 1049/2001 rendeletnek megfelelően a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti valamennyi kérelmet a kérelmező nevével és címével együtt olyan adatbázisban veszi nyilvántartásba, amelyhez viszonylag sok munkatárs hozzáférhet, és arra kérte a felperest, hogy kifejezetten járuljon hozzá ahhoz, hogy a 2019. december 20‑i elektronikus levelét a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti ilyen kérelemként kezeljék.

14      2020. február 28‑án a Bizottság „a személyes adataihoz való hozzáférés” címmel elektronikus levelet küldött a felperesnek (a továbbiakban: 2020. február 28‑i határozat). Ebben a dokumentumban a Bizottság arra hívta fel a felperest, hogy a Bizottság irodájában tekintse meg a prezentációs táblát, és találkozzon a versenyvizsga vizsgabizottságának elnökével (a továbbiakban: a vizsgabizottság elnöke), hogy a teljesítményéről szóban tájékoztatást kapjon. Ezenfelül a felperesnek megküldtek egy olyan táblázatot, amely a vizsgabizottság által adott 1 és 10 közötti pontszámokat a szóbeli értékelés egyes kategóriáival – „nem kielégítő”, „jó”, „erős”, „nagyon erős”, „kiváló” és „kiemelkedő” – felelteti meg (a továbbiakban: megfeleltetési táblázat). A Bizottság kifejtette, hogy a felperes teljesítményét a versenyvizsga minden szakaszában e táblázat alapján értékelték.

15      2020. március 4‑én a felperes elektronikus levélben találkozót kért abból a célból, hogy a prezentációs táblát megtekintse, és megtudja, a vizsgabizottság hogyan értékelte a szóbeli vizsgán nyújtott teljesítményét.

16      2020. március 13‑án a felperes elektronikus levelet küldött a Bizottságnak, amelyben megismételte a prezentációs táblához való hozzáférés, valamint a vizsgabizottság elnökével való találkozás iránti kérelmét. A felperes a versenyvizsga vizsgabizottsága által alkalmazott súlyozási és kerekítési módszerhez is hozzáférést kért, mivel úgy vélte, hogy azok a személyes adatai részét képezik, arra tekintettel, hogy szervesen kapcsolódnak a végleges pontszámához és a vele közölt megfeleltetési táblázathoz. Egyebekben hangsúlyozta, hogy az 1049/2001 rendelet nem követeli meg a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem meghatározott formában történő benyújtását.

17      2020. április 9‑i elektronikus levelében (a továbbiakban: 2020. április 9‑i határozat) a Bizottság arról tájékoztatta a felperest, hogy álláspontja szerint a súlyozási és kerekítési módszerre az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) III. mellékletének 6. cikke értelmében kiterjed a vizsgabizottság eljárásának titkossága.

18      2020. április 15‑i határozatával a versenyvizsga vizsgabizottsága elutasította a felperesnek a versenyvizsga tartaléklistájára való felvételét mellőző 2019. december 16‑i határozat felülvizsgálata iránti kérelmet, vagyis helybenhagyta e határozatot. A vizsgabizottság pontosította, hogy a szóbeli vizsga előtt meghatározta e vizsga tartalmát, a tervezett kérdéseket, az értékelési szempontokat, a pontozásra vonatkozó eljárást, valamint a vizsgának a versenyvizsga‑felhívásban említett összes részére alkalmazandó súlyozást.

 A kereset benyújtását követően bekövetkezett tények

19      2020. július 16‑án a Bizottság megküldte a felperesnek a prezentációs tábla elektronikus másolatát.

20      2020. július 22‑én videókonferencia útján találkozóra került sor a felperes, a vizsgabizottság elnöke, valamint a Bizottság Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóságának képviselője között. E megbeszélés jegyzőkönyve szerint a megbeszélésen a vizsgabizottság elnöke szóban tájékoztatta a felperest, ami során részletesen értékelte a szóbeli prezentációja és a felvételi beszélgetés során nyújtott teljesítményét. A vizsgabizottság elnöke azt is pontosan kifejtette a felperesnek, hogy a szóbeli vizsga részeit a versenyvizsga megkezdése előtt kialakított súlyozás alapján értékelték, és hogy a pontszámoknál 0,25 pontos kerekítést alkalmaztak.

 Eljárás és a felek kérelmei

21      A Törvényszék Hivatalához 2020. május 4‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

22      2020. július 24‑én a Bizottság benyújtotta az ellenkérelmet a Törvényszék Hivatalához.

23      2020. október 5‑én a felperes benyújtotta a választ a Törvényszék Hivatalához.

24      2020. november 17‑én a Bizottság benyújtotta a viszonválaszt a Törvényszék Hivatalához.

25      2021. április 28‑i pervezető intézkedésével a Törvényszék az eljárási szabályzata 131. cikke (1) bekezdésének megfelelően felhívta a feleket, hogy terjesszék elő észrevételeiket a felperes eljáráshoz fűződő érdekének a tekintetben történt esetleges elvesztésére vonatkozóan, hogy a Bizottság megtagadta tőle az azon dokumentumokhoz való hozzáférést, amelyekhez végül hozzáfért.

26      A Bizottság és a felperes ezen intézkedésnek az előírt határidőn belül eleget tett.

27      A Törvényszék 2021. május 5‑i végzésével az eljárási szabályzat 91. cikkének c) pontja alapján felhívta a Bizottságot, hogy nyújtsa be a vizsgabizottság által a szóbeli vizsga egyes részeire alkalmazott súlyozási módszert tartalmazó dokumentumot. A Bizottság e felhívásnak a megjelölt határidőn belül eleget tett. Az eljárási szabályzat 104. cikkének megfelelően e dokumentumot nem közölték a felperessel.

28      Berke B. bíró 2021. augusztus 1‑jén bekövetkezett halálát követően a Törvényszék 2021. augusztus 18‑i határozatával az ítélkező testület kiegészítése érdekében új bírát jelölt ki.

29      A Törvényszék (kilencedik tanács) úgy döntött, hogy az eljárási szabályzat 106. cikkének (3) bekezdése alapján szóbeli szakasz tartása nélkül határoz az ügyben.

30      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a Bizottság 2020. február 28‑i és 2020. április 9‑i határozatát;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

31      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 A felperes eljáráshoz fűződő érdekének részleges elvesztéséről

32      A 2021. április 28‑i pervezető intézkedésre adott válaszában a felperes előadja, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy az összteljesítményét mi alapján minősítették „jónak”, és azt hogyan feleltették meg a 20 pontból 13‑nak, sem azt, hogy a kerekítési módszert miként alkalmazták konkrétan az ő esetében. Hangsúlyozza, hogy még ha formálisan közölték is vele a megfeleltetési táblázatot, a prezentációs tábla elektronikus másolatát, a vizsgabizottság elnökének tájékoztatását és a végleges pontszám kialakításának kerekítési módszerét, az így közölt dokumentumok vagy információk hiányosak, mivel nem tartalmazzák az azokhoz szervesen kapcsolódó eszközt, vagyis az alkalmazott súlyozási módszert. Ily módon a felperes úgy véli, hogy a kérelmének nem tettek eleget, és továbbra is fennáll az eljáráshoz fűződő érdeke.

33      A Bizottság úgy véli, hogy a felperesnek már nem fűződik érdeke a Bizottság azon aktusaival szembeni eljáráshoz, amelyekkel megtagadták a hozzáférést a fenti 32. pontban említett információkhoz és dokumentumokhoz, amelyekhez végül hozzáférhetett. Ennélfogva a Bizottság szerint az eljárási szabályzat 131. cikke (1) bekezdésének megfelelően az említett dokumentumokkal kapcsolatban már nem szükséges határozni.

34      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely természetes vagy jogi személy által megsemmisítés iránt indított kereset csupán abban az esetben elfogadható, amennyiben e személynek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ez az érdek feltételezi, hogy a megtámadott aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, és hogy a kereset az eredményénél fogva alkalmas arra, hogy az azt kezdeményező fél számára előnnyel járjon (lásd ebben az értelemben: 2021. január 21‑i Leino‑Sandberg kontra Parlament ítélet, C‑761/18 P, EU:C:2021:52, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35      A gondos igazságszolgáltatás biztosítása céljából a keresetet benyújtó személynek létrejött és fennálló érdeke kell, hogy fűződjön az eljáráshoz. A felperes eljáráshoz fűződő érdeke nem vonatkozhat jövőbeli és hipotetikus helyzetre (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 56. pont; 2009. szeptember 30‑i Lior kontra Bizottság és Bizottság kontra Lior ítélet, T‑192/01 és T‑245/04, nem tették közzé, EU:T:2009:365, 247. pont).

36      Az eljáráshoz fűződő érdeknek – a kereset tárgyára tekintettel – a kereset benyújtásakor kell fennállnia, ellenkező esetben a kereset elfogadhatatlannak minősül. A jogvita tárgyának – az eljáráshoz fűződő érdekhez hasonlóan – a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik; ez feltételezi, hogy a kereset eredményén keresztül alkalmas arra, hogy az azt kezdeményező fél számára előnnyel járjon (lásd: 2020. április 30‑i Izba Gospodarcza Producentów i Operatorów Urządzeń Rozrywkowych kontra Bizottság ítélet, C‑560/18 P, EU:C:2020:330, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37      A felperes bizonyos esetekben megőrizheti a megtámadott jogi aktus megsemmisítésének kérelmezéséhez fűződő érdeket annak elérése érdekében, hogy ezen aktus kibocsátója a jövőben megfelelő módosításokat tegyen, és ily módon kerülje el a szóban forgó aktushoz állítólag kapcsolódó jogellenesség ismétlődésének kockázatát. Ezen érdek fennmaradása feltételezi, hogy e jogellenesség a jövőben megismétlődhet az adott ügy sajátos körülményeitől függetlenül (2018. szeptember 4‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑57/16 P, EU:C:2018:660, 48. pont).

38      A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is következik, hogy a felperes eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradását in concreto kell értékelni, figyelembe véve különösen a vitatott jogellenesség következményeit, valamint az állítólagosan elszenvedett kár jellegét (2013. május 28‑i Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑239/12 P, EU:C:2013:331, 65. pont).

39      A jelen ügyben az iratokból kitűnik, hogy a Bizottság először is a 2020. február 28‑i határozatában közölte a felperessel a megfeleltetési táblázatot (lásd a fenti 14. pontot), másodszor, a 2020. július 16‑i levelében a prezentációs tábla elektronikus másolatát (lásd a fenti 19. pontot), harmadszor, a 2020. július 22‑i videókonferencia során a vizsgabizottság elnöke szóban tájékoztatta felperest, részletes értékelést adva a szóbeli prezentációja és a felvételi beszélgetés során nyújtott teljesítményéről (lásd a fenti 20. pontot), és negyedszer, ugyanezen megbeszélés során a versenyvizsga vizsgabizottsága által használt pontkerekítési módszert is ismertették vele (lásd a fenti 20. pontot).

40      Ily módon a felperessel a szóbeli vizsga részeinek a súlyozására vonatkozó módszert tartalmazó dokumentum (a továbbiakban: súlyozási együtthatók) kivételével az általa kért valamennyi dokumentumot ismertették. A felperes válaszában előadja, hogy továbbra is várja e dokumentumot.

41      Ebből következik, hogy ellentétben azzal, amit a felperes állítani próbál, a felperesnek már nem fűződik érdeke a Bizottság 2020. február 28‑i és 2020. április 9‑i határozatának azon részeivel szembeni eljáráshoz, amelyek megtagadták a fenti 39. pontban említett dokumentumokhoz és információkhoz való hozzáférést. A felperes azt állítja, hogy a vele közölt dokumentumok és információk hiányosak, mivel nem tartalmazzák az azokhoz szervesen kapcsolódó eszközt, azaz a versenyvizsga vizsgabizottsága által alkalmazott súlyozási együtthatókat. Ez az érv azonban pontosan azt mutatja, hogy eleget tettek az említett dokumentumokhoz és információkhoz való hozzáférés iránti kérelmének, valamint hogy az eljáráshoz fűződő érdeke csak annyiban áll fenn, amennyiben a jelen keresete a Bizottság 2020. április 9‑i határozatának azon részében történő megsemmisítésére irányul, amelyben az megtagadja tőle a súlyozási együtthatókat tartalmazó dokumentumhoz való hozzáférést.

42      Egyébiránt a felperesnek a fenti 32. pontban említett észrevételeiből kitűnik, hogy nem hivatkozik semmilyen, a fenti 36. pontban említett ítélkezési gyakorlatban említett maradványérdekre. Ezen észrevételekben ugyanis nem állítja, hogy a hivatkozott jogellenesség megismétlődhetne a jövőben. Ezzel szemben a vizsgabizottság által a neki adott pontszámra vonatkozóan nyújtott magyarázatok elégségességét vitatja, amely kérdés túlmutat a jelen jogvita tárgyán.

43      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a jelen kereset részben okafogyottá vált, mivel a felperesnek megszűnt az eljáráshoz fűződő érdeke azon dokumentumok tekintetében, amelyekhez hozzáférhetett (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 9‑i LPN kontra Bizottság ítélet, T‑29/08, EU:T:2011:448, 57. pont).

44      Ebből következik, hogy annyiban már nem szükséges határozni a felperes megsemmisítés iránti kérelméről, amennyiben a Bizottság 2020. február 28‑i és 2020. április 9‑i határozataival megtagadta tőle a versenyvizsga vizsgabizottsága által alkalmazott kerekítési módszerhez való hozzáférést.

45      Következésképpen a jelen kereset tárgya a Bizottság 2020. április 9‑i határozatának annyiban történő megsemmisítésére irányuló kereseti kérelemre korlátozódik, amennyiben az megtagadja a versenyvizsga‑felhívásban a szóbeli vizsga részeinek a súlyozására vonatkozó együtthatót tartalmazó dokumentumhoz való hozzáférést (a továbbiakban: megtámadott határozat).

 Az ügy érdeméről

 Az alkalmazandó jogi keretről és a kereset alátámasztására felhozott jogalapokról

46      Elöljáróban meg kell állapítani, hogy még ha a felperes érvelésének lényeges részét a személyes adataihoz való hozzáféréshez való jogára alapozza is, hallgatólagosan a dokumentumokhoz való hozzáférés 1049/2001 rendelet által biztosított jogának megsértésére hivatkozik.

47      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a jelen keresetre alkalmazandó jogi keret meghatározása szempontjából nem releváns, hogy a Bizottság nem tekintette úgy, hogy a felperes hozzáférés iránti kérelme az 1049/2001 rendeleten alapult, mivel az e rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében előírt feltétel teljesült a felperes 2019. december 20‑án benyújtott, információk és dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelme esetében (lásd a fenti 8. és 9. pontot).

48      Az 1049/2001 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanis a dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmeket írásban kell előterjeszteni, beleértve az elektronikus formát is, az EK‑Szerződés 314. cikkében említett nyelvek valamelyikén, és megfelelő pontossággal ahhoz, hogy az intézmény a dokumentumot azonosítani tudja. Mivel a felperes a kérelmét írásban és a megfelelő pontossággal fogalmazta meg ahhoz, hogy az intézmény azonosítani tudja a szóban forgó dokumentumokat, azt az 1049/2001 rendeleten alapuló kérelemnek kell tekinteni, amint az egyébként a felperes által 2020. január 31‑én benyújtott megerősítő kérelemből is levezethető.

49      Következésképpen a jogalapoknak a keresetlevélben szereplő elnevezése ellenére a felperes érveléséből kitűnik, hogy a jelen kereset keretében lényegében négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első kettőre kifejezett módon, az utolsó kettőre pedig hallgatólagosan hivatkozik.

50      Az első jogalap az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 41. cikkében biztosított gondos ügyintézéshez való jog, valamint a 2018/1725 rendelet 17. cikkében biztosított, személyes adatokhoz való hozzáférés jogának megsértésén alapul. A második jogalap a gondos ügyintézés elvének, valamint a 2018/1725 rendelet 14. cikke (1) és (2) bekezdésének, valamint 17. cikkének megsértésén alapul. A harmadik jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul. A negyedik jogalap a dokumentumokhoz való hozzáférés jogának megsértésén és a személyzeti szabályzat III. melléklete 6. cikkének téves értelmezésén alapul.

51      A Törvényszék célszerűnek tartja az első két jogalap együttes vizsgálatát, tekintettel arra, hogy az e két jogalap keretében előadott érvek egybevágnak. Ezt követően külön kell megvizsgálni a harmadik és a negyedik jogalapot.

 A 2018/1725 rendelet és a gondos ügyintézéshez való jog megsértésére alapított, első és második jogalapról

52      Első jogalapjával a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a személyes adatokhoz való hozzáférés és a megfelelő ügyintézéshez való jog megsértését eredményezi az, hogy a Bizottság megtagadta tőle a szóbeli vizsga egyes részei tekintetében a versenyvizsga vizsgabizottsága által használt súlyozási együtthatókhoz való hozzáférést azzal az indokkal, hogy e súlyozás a vizsgabizottság eljárásának titkossága alá tartozik.

53      E tekintetben a felperes úgy véli, hogy a Bizottság által a 2020. február 28‑i határozatban közölt megfeleltetési táblázat, valamint a végleges pontszámának kialakításához alkalmazott kerekítési és súlyozási módszerek személyes adatokat tartalmaztak.

54      A felperes szerint a versenyvizsga szóbeli vizsgája során a vizsgabizottság úgy kezeli a pályázó személyes adatait, hogy a pályázó érdemeinek a versenyvizsga‑felhívásban foglalt követelményekhez képest történő értékelése keretében meghallgatja a feltett kérdésekre adott válaszait, figyelembe véve a megfeleltetési táblázatot, a súlyozási együtthatókat és a kerekítési módszert.

55      A felperes úgy véli, hogy mivel személyes adatait ily módon a 2018/1725 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottság kezelte, joga van ahhoz, hogy hozzáférjen az említett adatokhoz, kivéve ha az említett rendelet 25. cikkében előírt valamelyik kivétel alkalmazásának van helye.

56      Végezetül a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy megsértette a gondos ügyintézéshez való jogát, mivel az iratbetekintés szükséges volt ahhoz, hogy a felperes gyakorolhassa a védelemhez való alapvető jogát, és bizonyítsa, hogy téves volt az arra vonatkozó döntés, hogy nem vették fel a tartaléklistára.

57      A második jogalap keretében a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy a 2018/1725 rendelet 14. cikkének (1) és (2) bekezdésébe és 17. cikkébe, valamint a megfelelő ügyintézés elvébe ütközően megsértette azon kötelezettségét, hogy megkönnyítse a személyes adatokhoz való hozzáférés jogának gyakorlását.

58      A Bizottság vitatja a felperes érveit.

59      Először is, a személyes adatokhoz való hozzáférés jogát illetően emlékeztetni kell arra, hogy a jelen kereset a Bizottság 2020. április 9‑i határozatának azon részében történő megsemmisítésére irányul, amelyben az megtagadta a felperestől a szóbeli vizsga részeinek a súlyozására vonatkozó együtthatót tartalmazó dokumentumhoz való hozzáférést (lásd a fenti 45. pontot).

60      Amint azonban azt a Bizottság hangsúlyozza, a versenyvizsga egyes vizsgáinak a versenyvizsga kezdetét megelőzően a vizsgabizottság által meghatározott és valamennyi pályázóra alkalmazandó súlyozása nem tekinthető a felperesre vonatkozó személyes adatnak.

61      A 2018/1725 rendelet 3. cikkének 1. pontja szerint ugyanis személyes adat az „azonosított vagy azonosítható természetes személyre […] vonatkozó bármely információ; azonosítható az a természetes személy, aki közvetlen vagy közvetett módon, különösen valamely azonosító, például név, azonosító szám, helymeghatározó adat, online azonosító vagy a természetes személy fizikai, fiziológiai, genetikai, szellemi, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára vonatkozó egy vagy több tényező alapján azonosítható”.

62      Márpedig a jelen ügyben a szóbeli vizsga egyes részeire vonatkozóan meghatározott súlyozási együtthatók nem tekinthetők azonosított vagy azonosítható természetes személyre vonatkozó információnak, így azok nem tartozhatnak a 2018/1725 rendelet 3. cikkének 1. pontja értelmében vett személyes adat fogalmának hatálya alá.

63      Következésképpen a 2018/1725 rendelet nem alkalmazható a felperesnek a szóbeli vizsga részeinek a súlyozására vonatkozó együtthatót tartalmazó dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmére, így el kell utasítani a felperes azon érvelését, amely szerint a Bizottság megsértette e rendelet rendelkezéseit, amikor megtagadta tőle az említett dokumentumhoz való hozzáférést.

64      Másodszor, a gondos ügyintézéshez való jogot illetően emlékeztetni kell arra, hogy az Unió intézményei, szervei és hivatalai kötelesek tiszteletben tartani az Unió által biztosított alapvető jogokat, amelyek között szerepel a megfelelő ügyintézéshez való, a Charta 41. cikkében szabályozott jog (lásd: 2019. március 27‑i August Wolff és Remedia kontra Bizottság ítélet, C‑680/16 P, EU:C:2019:257, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65      A Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a gondos ügyintézéshez való jog magában foglalja mindenkinek a jogát arra, hogy a személyére vonatkozó iratokba a bizalmas adatkezeléshez, illetőleg a szakmai és üzleti titokhoz fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett betekintsen.

66      A jelen ügyben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a felek közötti levélváltások, bizonyos dokumentumok közlése, valamint a 2020. július 22‑i találkozó azt bizonyítja, hogy a Bizottság a Covid19‑világjárványhoz kapcsolódó rendkívüli körülmények ellenére a felperessel szemben nagy fokú nyitottságról, kérelmének kezelése során pedig gondosságról tett tanúbizonyságot.

67      Továbbá – amint azt a Bizottság hangsúlyozza – a felperes egyebekben a Charta 41. cikkében biztosított gondos ügyintézéshez való jogára való hivatkozásra szorítkozik, anélkül azonban, hogy a keresetlevélben pontos kifogásokat vagy érveket terjesztene elő az iratbetekintéssel kapcsolatban.

68      Végül meg kell állapítani, hogy a felperes azon érvelése, amely szerint a Bizottság megsértette a gondos ügyintézéshez való jogát, nem a megtámadott határozat elfogadásához vezető igazgatási eljárásra vonatkozik, hanem a vizsgabizottság által szolgáltatott azon magyarázatok vitatására, amelyeket a megállapított pontszámához és a tartaléklistára való felvételét mellőző határozathoz fűztek. Ezt az érvelést tehát mint hatástalant kell elutasítani a jelen kereset keretében.

69      Ebből következik, hogy az első és a második jogalapot el kell utasítani.

 A harmadik, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról

70      A harmadik jogalappal a felperes lényegében azt kifogásolja, hogy a Bizottság megsértette indokolási kötelezettségét.

71      A felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat indokolása elégtelen. Különösen azt rója fel a Bizottságnak, hogy a kért adatokhoz való hozzáférést a vizsgabizottság eljárásának titkosságához kapcsolódó kivételre hivatkozva tagadta meg, anélkül hogy kifejtette volna, hogy ez a hozzáférés konkrétan és ténylegesen mennyiben veszélyeztette volna a vizsgabizottság eljárása titkosságának elvét.

72      E tekintetben a felperes a 2018. november 27‑i VG kontra Bizottság ítélet (T‑314/16 és T‑435/16, EU:T:2018:841) 110. és 111. pontjára hivatkozik.

73      A Bizottság vitatja a felperes érveit.

74      Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében előírt indokolásnak a szóban forgó aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény érvelésének, oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék az elfogadott intézkedés indokait, illetve hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét (lásd: 2001. március 22‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑17/99, EU:C:2001:178, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

75      A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban a hozzáférés megtagadását a következő indokokkal támasztotta alá:

„Ami a súlyozási [együtthatókhoz] és a kerekítési [módszerhez] való hozzáférés iránti kérelmét illeti, a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikke […] úgy rendelkezik, hogy a vizsgabizottság eljárása titkos. A vizsgabizottság eljárása titkosságának célja a versenyvizsga vizsgabizottsága függetlenségének és eljárása tárgyilagosságának biztosítása, valamint a versenyvizsga vizsgabizottságának a védelme – az akár az […] adminisztráció, akár az érintett pályázók, akár harmadik személyek részéről felmerülő – beavatkozástól vagy nyomásgyakorlástól. Következésképpen e titkosság tiszteletben tartásával ellentétes […] mind a vizsgabizottság tagjai egyéni álláspontjának felfedése, mind a pályázókra vonatkozó személyes vagy összehasonlító értékeléssel kapcsolatos adatok hozzáférhetővé tétele. Úgy véljük, hogy súlyozási [együtthatók] és a kerekítési [módszer], mint személyes vagy összehasonlító értékeléssel kapcsolatos adat, a versenyvizsga vizsgabizottsága eljárásának titkossága körébe tartozik.”

76      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság azzal indokolta a szóbeli vizsga részeinek a súlyozására vonatkozó együtthatókat tartalmazó dokumentumhoz való hozzáférés megtagadását, hogy ezen együtthatók – mint személyes vagy összehasonlító értékeléssel kapcsolatos adatok – a versenyvizsga vizsgabizottsága eljárásának titkossága körébe tartoznak. Így a megtámadott határozat a 74. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően világosan és egyértelműen ismerteti a Bizottság érvelését oly módon, hogy lehetővé teszi a felperes számára a hozzáférés megtagadása indokainak megismerését, a Törvényszék számára pedig a felülvizsgálati jogkörének gyakorlását. Ebből következik, hogy a megtámadott határozat indokolása megfelelő.

77      Ennélfogva a harmadik jogalapot el kell utasítani.

 A negyedik, a dokumentumokhoz való hozzáférés jogának megsértésére és a személyzeti szabályzat III. melléklete 6. cikkének téves értelmezésére alapított jogalapról

78      Negyedik jogalapja keretében a felperes lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy megsértette a dokumentumokhoz való hozzáféréshez való jogát azzal, hogy tévesen értelmezte a vizsgabizottság eljárása titkosságának a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikkében szereplő elvét akként, hogy az vonatkozik a szóbeli vizsga egyes részeivel kapcsolatos súlyozási együtthatókra.

79      E tekintetben a felperes azt állítja, hogy az a következtetés, amely szerint az összteljesítményét „jónak” minősítették, nem volt összhangban azzal, hogy két „erős” és egy „jó” szóbeli értékelést kapott a szóbeli vizsga három részére vonatkozóan, így összteljesítményének értékelését önkényesen lerontották.

80      A felperes hangsúlyozza, hogy nincs tisztában azzal, hogy az általa kapott két „erős” szóbeli értékelés, vagy akár mindkettő nagyobb jelentőséggel bírhatott‑e, mint a „jó” szóbeli értékelés. Kifejti, hogy abból kiindulva, hogy a vizsgabizottság kizárólag a megfeleltetési táblázatot alkalmazta, nem tudja teljes mértékben ellenőrizni a végleges pontszámának szabályszerűségét, és így a tartaléklistára való felvételét mellőző határozat jogszerűségét anélkül, hogy a szóbeli vizsga egyes részeire vonatkozó súlyozási együtthatókat is megismerné, amelyek befolyással voltak az általa kapott végleges pontszámra.

81      A felperes szerint a szóbeli vizsga egyes részeire vonatkozó súlyozási együtthatókhoz való hozzáférés szükséges ahhoz, hogy a védelemhez való alapvető jogát gyakorolhassa, valamint hogy lehetővé váljon számára annak bizonyítása, hogy a tartaléklistára való felvételét mellőző határozat téves.

82      A felperes kifejti továbbá, hogy a Bizottság álláspontja inkoherens, mivel a feleletválasztós tesztek elbírálása tekintetében a versenyvizsga‑felhívás részletezi az alkalmazandó számítási módszert, ismertetve a minimálisan elérendő pontszámokat, azon feladatokat, amelyekkel maximum 10 vagy 20 pont érhető el, valamint a súlyozást, és azt is, hogy mely eredményeket számítják be a végleges pontszám kialakításához.

83      Egyébiránt a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat téves indokolást tartalmaz a vizsgabizottság eljárásának titkosságára vonatkozó kivételnek a szóbeli vizsga részeinek súlyozási együtthatóira történő alkalmazását illetően. Hangsúlyozza, hogy még ha a vizsgabizottság az egyes részeknek meghatározott súlyt tulajdonítva, szabadon is oszthatja meg a szóbeli vizsgán adható 20 pontot az említett alkotóelemek között, azok súlya sem a vizsgák alatt, sem azokat követően nem változhat.

84      A felperes úgy véli, hogy a szóbeli vizsga egyes részeire vonatkozó súlyozási együtthatóknak a versenyvizsga előtt vagy után történő hozzáférhetővé tétele nem lehet befolyással a vizsgabizottság függetlenségére, egyébként pedig a pályázóknak nyújtana segítséget abban, hogy az egyes kérdések súlyának ismeretében jobban felkészüljenek.

85      A Bizottság vitatja a felperes érveit.

86      Először is hangsúlyozza, hogy a versenyvizsga kezdeti szakaszában a versenyvizsga‑felhívásokból a feleletválasztós teszt típusú vizsgák súlyozásával kapcsolatban levonható következtetések nem a pályázók összehasonlító értékeléséből erednek, következésképpen az ilyen információk előzetes közzététele nem lehet befolyással a vizsgabizottság mérlegelési jogkörére és függetlenségére, szemben azon súlyozási együtthatók bevezetésével, amelyet a versenyvizsga különböző részeire alkalmaznak a kiválasztási kritériumoknak a tényleges jelentkezőkre történő igazítása során.

87      A Bizottság e tekintetben a 2013. szeptember 16‑i Höpcke kontra Bizottság ítéletre (F‑46/12, EU:F:2013:131, 38. pont) hivatkozik.

88      Az ellenkérelem 39. pontjában a Bizottság kifejti, hogy a szóbeli vizsga egyes részeinek súlyozásáról szóló döntést a versenyvizsga ideje alatt, a pályázóknak a szóbeli vizsgát megelőző vizsgákból eredő első értékelése alapján hozták meg. Ezt követően, az egyenlő bánásmód maradéktalan biztosítása érdekében a súlyozási együtthatókat az összes pályázóra alkalmazták. Következésképpen a Bizottság úgy véli, hogy nem megalapozott a felperes azon érve, amely szerint ez a súlyozás nem képezi az összehasonlító értékelés részét. A Bizottság véleménye szerint a versenyvizsga különböző részeinek súlyozása, összehasonlító jellegére tekintettel, teljes mértékben a vizsgabizottság széles körű mérlegelési jogkörébe tartozik, amint azt az ítélkezési gyakorlat is elismeri.

89      Viszonválaszában a Bizottság helyesbíti ezen állítását, jelezve, hogy a szóbeli vizsga egyes részeinek súlyozásáról nem a versenyvizsga pályázóinak értékelése alapján döntöttek. Kiemeli, hogy a pályázók által a szóbeli vizsgát megelőző vizsgákon (előválogató vizsgákon) nyújtott teljesítmény és a súlyozási együtthatóknak a szóbeli vizsgákat megelőzően történt meghatározása között ténylegesen semmilyen összefüggés nincs.

90      E tekintetben a Bizottság kifejti, hogy a vizsgabizottság az előtt határozta meg a szóbeli vizsgán elért teljesítmény értékelésére szolgáló súlyozási együtthatókat, hogy megkezdte volna a versenyvizsga e szakaszához kapcsolódó munkát, anélkül, hogy bármilyen információval rendelkezett volna a pályázók kilétéről és az előző szakaszban elért teljesítményéről. Ráadásul ezeket az együtthatókat egységesen alkalmazták a szóbeli vizsgára bocsátott valamennyi pályázó esetében, tiszteletben tartva az egyenlő bánásmód elvét.

91      A Bizottság arra hivatkozik továbbá, hogy a vizsgabizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a vizsgák módozatait és részletes tartalmát, valamint a javítási kritériumokat illetően, és e tekintetben a 2004. február 19‑i Konstantopoulou kontra Bíróság ítéletre (T‑19/03, EU:T:2004:49, 48. és 60. pont) hivatkozik. Álláspontja szerint ez az ítélkezési gyakorlatot alkalmazni kell a súlyozási együtthatók meghatározására.

92      A Bizottság ugyanis a 2005. május 11‑i Stefano kontra Bizottság ítéletre (T‑25/03, EU:T:2005:168, 34. pont) és a 2019. május 8‑i Stamatopoulos kontra ENISA ítéletre (T‑99/18, nem tették közzé, EU:T:2019:305, 49. pont) hivatkozva úgy véli, hogy ha a versenyvizsga résztvevői hozzáférhetnének az e versenyvizsga különböző részeinek súlyozására vonatkozó együtthatókhoz, úgy a vizsgabizottságot a pályázók értékelése során megillető – igen szűk körű jogszerűségi felülvizsgálat alá vetett – széles mérlegelési jogkör lényegébe avatkozhatnának be. Úgy véli, hogy a versenyvizsgák pályázói ez esetben a súlyozási együtthatók megválasztásából olyan következtetéseket vonhatnának le, amelyek alapján megkérdőjeleznék a versenyvizsga kimenetelét, és például arra hivatkozhatnának, hogy e súlyozási együtthatókat a résztvevők egyes csoportjainak előnyben részesítése érdekében vezették be.

93      Ezenfelül a Bizottság hangsúlyozza, hogy hasonló versenyvizsgák esetében a vizsgabizottságok határozhatnak úgy, hogy a korábbi versenyvizsgák során már alkalmazott súlyozási együtthatókat alkalmazzák. Ily módon, ha az ismétlődő súlyozási együtthatók megismerhetővé válnának, a jövőbeli hasonló versenyvizsgák résztvevői előre tudnák, hogy mely vizsgáknak van a legnagyobb jelentőségük, és így előnyt élveznének a korábbi versenyvizsgák résztvevőivel szemben, ami mesterségesen arra ösztönözhetné a vizsgabizottságokat, hogy módosítsák a súlyozási együtthatókat.

94      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése, valamint a Charta 42. cikke értelmében bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz hozzáférni az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésnek megfelelően meghatározandó elvek és feltételek szerint. Az említett 15. cikk második bekezdése értelmében a hivatkozott elveket és feltételeket rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben a Parlament és a Tanács határozza meg.

95      Az ennek alapján elfogadott 1049/2001 rendelet célja, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az uniós intézmények dokumentumaihoz, e jogra ugyanakkor a köz‑ vagy magánérdekkel kapcsolatos okokon alapuló korlátozások vonatkoznak (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

96      Ily módon az említett rendelet (11) preambulumbekezdése különösen annak szükségességére helyezi a hangsúlyt, hogy „[a]z intézményeket fel[jogosítsák] […] belső konzultációik és tanácskozásaik védelmére, ha az feladataik ellátása érdekében szükséges”.

97      A kivételek rendszerét az 1049/2001 rendelet 4. cikke határozza meg. Az e rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében előírt kivétel értelmében az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha az érintett intézményen belüli tárgyalások és előzetes egyeztetések részét képező, belső használatra korlátozott, állásfoglalásokat tartalmazó dokumentumokhoz való hozzáférésről van szó, amennyiben a dokumentum közzététele az intézmény döntéshozatali eljárását súlyosan veszélyeztetné, kivéve ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.

98      Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdéséből tehát az következik, hogy az ott előírt kivétel az adott helyzetben egymással szemben álló érdekek – azaz egyrészről a szóban forgó dokumentumok közzétételéhez fűződő, másrészről az e közzététellel fenyegetett érdekek – közötti egyensúly megteremtésének rendszerén alapul. A dokumentumokhoz való hozzáférés iránti valamely kérelemre vonatkozóan hozott határozat attól a kérdéstől függ, hogy az adott ügyben mely érdeknek kell elsőbbséget élveznie (lásd: 2015. november 12‑i Alexandrou kontra Bizottság ítélet, T‑515/14 P és T‑516/14 P, EU:T:2015:844, 75. pont).

99      E tekintetben emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az uniós intézménynek, ha a hozzá benyújtott, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemnek az 1049/2001 rendelet 4. cikkében foglalt kivételek alapján való elutasításáról dönt, főszabály szerint magyarázatot kell adnia arra a kérdésre, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen miként veszélyeztethetné az e kivétellel védett érdeket. Ráadásul az ilyen sérelem veszélyének észszerűen előre láthatónak, és nem pusztán feltételezésen alapulónak kell lennie (lásd: 2018. szeptember 4‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑57/16 P, EU:C:2018:660, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

100    Az ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy az érintett intézmény megteheti, hogy a dokumentumok bizonyos kategóriáira alkalmazandó általános vélelmekre alapítja az álláspontját, mivel az azonos természetű dokumentumok hozzáférhetővé tételére irányuló kérelmek esetében hasonló általános megfontolások alkalmazhatók (lásd: 2015. november 12‑i Alexandrou kontra Bizottság ítélet, T‑515/14 P és T‑516/14 P, EU:T:2015:844, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

101    A vélelem fennállásának megállapítása során a Bíróság – többek között – arra támaszkodott, hogy az e rendelet 4. cikkében szereplő, a dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételeket nem lehet az e dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó különös szabályok figyelembevétele nélkül értelmezni olyan esetekben, amikor a hozzáférés iránti kérelem által érintett dokumentumok az uniós jog egy különös területe alá tartoznak (lásd: 2015. november 12‑i Alexandrou kontra Bizottság ítélet, T‑515/14 P és T‑516/14 P, EU:T:2015:844, 90. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

102    Amennyiben – mint a jelen ügyben is – a vitatott kérdések az uniós közszolgálat különös területére tartoznak, a döntéshozatali eljárás védelmére vonatkozóan az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében előírt kivételt a vizsgabizottság eljárása titkosságának a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikkében foglalt elvére figyelemmel kell értelmezni (lásd: 2015. november 12‑i Alexandrou kontra Bizottság ítélet, T‑515/14 P és T‑516/14 P, EU:T:2015:844, 93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

103    Ezen értelmezés alapján – összhangban a vizsgabizottság eljárása titkosságának védelmére vonatkozó elvvel elérni kívánt célokkal – a Bizottság jogosan vélelmezheti, hogy az említett dokumentum hozzáférhetővé tétele főszabály szerint súlyosan veszélyezteti a döntéshozatali eljárását anélkül, hogy konkrétan és egyedileg vizsgálná azt a dokumentumot, amelyhez hozzáférést kértek (lásd ebben az értelemben: 2015. november 12‑i Alexandrou kontra Bizottság ítélet, T‑515/14 P és T‑516/14 P, EU:T:2015:844, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

104    Hangsúlyozni kell azonban, hogy a fent említett általános vélelem nem zárja ki annak bizonyítását, hogy e vélelem nem vonatkozik valamely olyan dokumentumra, amelynek hozzáférhetővé tételét kérik, illetve hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése értelmében nyomós közérdek fűződik a dokumentum hozzáférhetővé tételéhez (lásd: 2015. november 12‑i Alexandrou kontra Bizottság ítélet, T‑515/14 P és T‑516/14 P, EU:T:2015:844, 96. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

105    Így meg kell határozni, hogy a szóbeli vizsga részeinek súlyozására vonatkozó együtthatókra kiterjed‑e a vizsgabizottság eljárásának a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikkében előírt titkossága, és adott esetben értékelni kell a megtámadott határozat indokolásának megalapozottságát.

106    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikke úgy rendelkezik, hogy a vizsgabizottság eljárása titkos.

107    Az ítélkezési gyakorlat szerint a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikke, amely kifejezetten a versenyvizsga‑eljárásokra vonatkozik, a versenyvizsga‑bizottságok függetlenségének és eljárása tárgyilagosságának biztosítása érdekében rögzíti a versenyvizsga‑bizottság eljárásának titkosságának elvét, megóva a bizottságot attól, hogy akár az adminisztráció, akár az érintett pályázók, akár harmadik személyek részéről beavatkozás vagy nyomásgyakorlás érje. E titkossággal ezért ellentétes mind a vizsgabizottságok tagjai egyéni álláspontjának hozzáférhetővé tétele, mind a pályázókra vonatkozó személyes vagy összehasonlító értékeléssel kapcsolatos adatok felfedése (1980. február 28‑i Bonu kontra Tanács ítélet, 89/79, EU:C:1980:60, 5. pont).

108    A versenyvizsga‑bizottság eljárása általában legalább két elkülönült szakaszból áll: egyrészt a pályázatok vizsgálatából, amelynek célja a versenyvizsgára bocsátható pályázók kiválasztása, másrészt a pályázók betöltendő munkakörre való alkalmasságának vizsgálatából, amelynek célja az tartaléklista felállítása (lásd ebben az értelemben: 1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítélet, C‑254/95 P, EU:C:1996:276, 26. pont).

109    Ezzel szemben a versenyvizsga‑bizottság eljárásának második szakasza mindenekelőtt összehasonlító jellegű, így vonatkozik rá az eljárás lényegéhez tartozó titkosság (lásd: 1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítélet, C‑254/95 P, EU:C:1996:276, 27. és 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

110    A vizsgabizottság által a vizsgák előtt elfogadott javítási szempontok szerves részét képezik a pályázók érdemeire vonatkozóan a versenyvizsgabizottság által készített összehasonlító értékelésnek. E szempontok célja ugyanis az, hogy biztosítsák – a pályázók érdekében – a vizsgabizottság által végzett értékelések bizonyos egységességét, különösen nagyszámú pályázó esetén. E szempontokra tehát ugyanúgy kiterjed a tanácskozás titkossága, mint a versenyvizsga‑bizottság által végzett értékelésekre (1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítélet, C‑254/95 P, EU:C:1996:276, 29. pont).

111    A versenyvizsga‑bizottság által végzett összehasonlító értékelést a versenyvizsga‑bizottság által a pályázóknak adott pontszámok tükrözik. A pontszámokkal a versenyvizsga‑bizottság a pályázóról alkotott értékítéletét fejezi ki (1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítélet, C‑254/95 P, EU:C:1996:276, 30. pont).

112    Arra is emlékeztetni kell, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a versenyvizsga vizsgabizottsága széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a feladatai ellátására vonatkozóan. Következésképpen, amennyiben a versenyvizsga‑felhívás nem tartalmaz értékelési szempontokat, meghatározhatja azokat, illetve meghatározhatja az egyes szempontok súlyát, ha azt a vizsgafelhívás nem tette meg (lásd: 2012. december 11‑i Mata Blanco kontra Bizottság ítélet, F‑65/10, EU:F:2012:178, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

113    Ebből következik, hogy ha a versenyvizsga‑felhívás nem pontosítja az adott vizsga tekintetében alkalmazandó egyes értékelési szempontok súlyozását, a vizsgabizottság – attól függően, hogy milyen jelentőséget tulajdonít a különböző vizsgarészeknek a betöltendő állások tekintetében – meghatározhatja, hogy az e felhívás által e vizsga tekintetében előírt összpontszámot hogyan kell felosztani e vizsgarészek között (lásd ebben az értelemben: 2012. december 11‑i Mata Blanco kontra Bizottság ítélet, F‑65/10, EU:F:2012:178, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

114    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a vizsgabizottság a versenyvizsga‑felhívásnak megfelelően úgy ítélte meg, hogy a szóbeli vizsgát két rész (felvételi beszélgetés és strukturált prezentáció), a felvételi beszélgetésre vonatkozó részt pedig két alrész (szakmai tapasztalat és motiváció) alapján értékelik. Így a Bizottság által a felperessel közölt három minősítő pontszám három értékelési elemből állt, amelyek közül kettő a szóbeli vizsga első részére (felvételi beszélgetés), egy pedig a szóbeli vizsga második részére (strukturált prezentáció) vonatkozott.

115    A Bizottság nem vitatta, hogy a szóbeli vizsga valamennyi részét nem egyformán súlyozta a vizsgabizottság. E tekintetben meg kell állapítani, hogy – amint az a fenti 18. pontból kitűnik – a versenyvizsga vizsgabizottsága a szóbeli vizsga minden egyes részére vonatkozóan súlyozási együtthatót állapított meg. A szóban forgó súlyozási együtthatókat a vizsgabizottságnak a pályázók teljesítményére vonatkozó értékelése során alkalmazták, annak érdekében, hogy ezen értékelések súlyozott átlagát megállapítsák.

116    Annak értékeléséhez, hogy a szóban forgó súlyozási együtthatók a vizsgabizottság eljárásának a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikkében előírt titkossága körébe tartoznak‑e, meg kell vizsgálni, hogy a vizsgabizottság ezen együtthatók meghatározásakor a fenti 108–111. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően személyes vagy összehasonlító értékelést végzett‑e.

117    Amint az a fenti 89. és 90 pontból kitűnik, a Bizottság pontosította, hogy a súlyozási együtthatókat nem a versenyvizsga pályázóinak értékelése alapján állapították meg. A vizsgabizottság ezeket az együtthatókat a szóbeli vizsgára vonatkozó munka megkezdése előtt, anélkül fogadta el, hogy információkkal rendelkezett volna a pályázók kilétéről és az előző vizsgaszakasz során nyújtott teljesítményéről. Ráadásul ezen együtthatókat egységesen alkalmazták a szóbeli vizsgára bocsátott valamennyi pályázó esetében, tiszteletben tartva az egyenlő bánásmód elvét.

118    Ebből következik, hogy a szóbeli vizsga egyes részeire vonatkozó súlyozási együtthatók nem képezik részét a vizsgabizottság egyes tagjai által kialakított egyéni álláspontnak, mivel azokat a pályázókra vonatkozó, a fenti 107. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett személyes vagy összehasonlító értékeléssel kapcsolatos tényezők felfedését követően alkalmazzák, amelyeket véd a vizsgabizottság eljárásának titkossága.

119    A súlyozási együtthatók emellett a fenti 110. pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett javítási szempontoknak sem tekinthetők.

120    E tekintetben meg kell állapítani, hogy az 1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítéletben (C‑254/95 P, EU:C:1996:276) szereplőhöz hasonló javítási szempontok vezérlik a vizsgabizottságot a pályázók teljesítményének a versenyvizsga vizsgái során történő és az egyes vizsgák esetleges részeinek az értékelésében. Olyan eszközökről van szó, amelyeket a vizsgabizottság az e teljesítmények értékelése során annak érdekében vesz igénybe, hogy biztosítsa értékeléseinek egységességét. Ebben az értelemben – amint azt a Bíróság az említett ítéletben megállapította – ezek a szempontok szerves részét képezik a pályázók érdemeire vonatkozóan a vizsgabizottság által készített összehasonlító értékelésnek, és ennek következtében titokban kell maradniuk (lásd a fenti 110. pontot). Annak érdekében ugyanis, hogy a pályázókat teljesen tárgyilagosan és szabadon lehessen értékelni, az szükséges, hogy a versenyvizsga vizsgabizottsága szabadon szervezhesse meg a munkáját, és szükség esetén egymáshoz képest súlyozott szempontokat és alszempontokat alkalmazzon.

121    Ezzel szemben a versenyvizsga‑felhívásban szereplő valamely vizsga egyes részeinek súlyozása céljából a vizsgabizottság által meghatározott együtthatók nem ugyanazt a funkciót töltik be, mint az 1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítéletben (C‑254/95 P, EU:C:1996:276) szereplő javítási szempontok. Ezen együtthatók ugyanis nem arra szolgálnak, hogy hozzájáruljanak a szóban forgó vizsgára jelentkezők teljesítményének összehasonlító értékeléséhez. Ezeket a vizsgabizottság határozza meg annak érdekében, hogy kifejezze, milyen súllyal veszi figyelembe a vizsga egyes részeit a pályázónak adott összpontszámon belül e vizsga egésze tekintetében.

122    Kétségtelen, hogy a fenti 112. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a versenyvizsga egyes részei súlyozásának meghatározása – amint arra a Bizottság hivatkozik – a vizsgabizottság széles mérlegelési jogkörébe tartozik. Így a vizsgabizottság mérlegelési jogkörébe tartozik annak meghatározása, hogy a szóbeli vizsga bizonyos része a másiknál nagyobb súllyal veendő‑e figyelembe a pályázók e vizsgára vonatkozó végleges pontszámának kiszámítása során.

123    Ez azonban nem jelenti azt, hogy e súlyozás titkos. Az 1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítéletből (C‑254/95 P, EU:C:1996:276) ugyanis nem tűnik ki, hogy önmagában az a körülmény, hogy a vizsgabizottság a munkája során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, elegendő lenne annak megállapításához, hogy a vizsgabizottság eljárásának titkossága kiterjed a versenyvizsga sikeres teljesítését meghatározó összpontszám kialakításához alkalmazott módszerrel kapcsolatos valamennyi tényezőre.

124    Amint arra a Törvényszék a fenti 107. pontban emlékeztetett, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ez a titkosság a vizsgabizottság tagjai egyéni álláspontjának, valamint a pályázókra vonatkozó személyes vagy összehasonlító értékeléssel kapcsolatos információknak a felfedését zárja ki.

125    A vizsgabizottságnak a vizsga részeinek a súlyozására vonatkozó döntését azonban meg kell különböztetni a pályázók képességeire vonatkozó értékelésétől (lásd ebben az értelemben: 2016. július 20‑i GY kontra Bizottság ítélet, F‑123/15, EU:F:2016:160, 51. pont).

126    Az ilyen súlyozás ugyanis nem minősül a pályázók érdemei személyes vagy összehasonlító értékelésének, mivel annak elfogadása semmilyen értékítéletet nem tartalmaz a vizsgabizottság részéről a pályázók ismereteit és képességeit illetően. Éppen ellenkezőleg: a szóbeli vizsga egyes részeinek súlyát objektív módon, a versenyvizsga előtt, annak függvényében határozzák meg, hogy a vizsgabizottság – a betöltendő állásokhoz kapcsolódó követelményekre figyelemmel – milyen jelentőséget tulajdonít ezeknek.

127    A fenti megfontolásokból kitűnik, hogy a súlyozási együtthatókra nem terjed ki a vizsgabizottság eljárásának titkossága, mivel azok nem tartalmaznak személyes vagy összehasonlító értékelést. Egyszerűen olyan matematikai értékeknek minősülnek, amelyek tükrözik a szóbeli vizsga különböző részeihez rendelt súlyozást az egyes pályázók végleges pontszámának megállapítása során.

128    Egyébiránt az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy még ha a vizsgabizottság nem is köteles arra, hogy a pályázó vizsgájának sikertelenségét indokolva pontosítsa, hogy mely válaszait ítélték nem kielégítőnek, illetve hogy kifejtse, hogy miért ítélték ezeket a válaszokat nem kielégítőnek, a vizsgabizottság eljárásának titkossága és az őt megillető széles mérlegelési jogkör nem jelenti azt, hogy a versenyvizsga pályázói adott esetben nem kaphatnak tájékoztatást a szóbeli vizsga versenyvizsga‑felhívásban szereplő egyes részeire kapott pontszámaikról, ha ezt kérik (lásd ebben az értelemben: 2010. július 8‑i Wybranowski kontra Bizottság ítélet, F‑17/08, EU:F:2010:83, 98. és 99. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E tekintetben azt is meg kell jegyezni, hogy már megállapítást nyert, hogy nem sérült az indokolási kötelezettség, mivel a felperes megismerhette a versenyvizsga‑felhívásban szereplő javítási kritériumok súlyozását az ott pontosított szóbeli vizsga tárgyában (lásd ebben az értelemben: 2010. július 8‑i Wybranowski kontra Bizottság ítélet, F‑17/08, EU:F:2010:83, 104. és 106. pont).

129    A jelen ügyben a Törvényszékkel a fenti 27. pontban említett bizonyításfelvétel keretében közölt dokumentum vizsgálatából kitűnik, hogy e dokumentum a versenyvizsga‑felhívásban előírt két szóbeli vizsgarészre (felvételi beszélgetés és strukturált prezentáció) vonatkozó súlyozási együtthatókat, valamint a versenyvizsga‑felhívásban a vizsga két alrészére (szakmai tapasztalat és motiváció) vonatkozóan szereplő súlyozási együtthatókat tartalmazza. Az említett dokumentum a szóbeli vizsga minden részében a pályázók teljesítményére vonatkozó értékítélethez a vizsgabizottság által használt javítási szempontokról, valamint az egyes szempontok súlyozásáról is tartalmaz információkat.

130    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a szóbeli vizsga két részére (felvételi beszélgetés és strukturált prezentáció) vonatkozó súlyozási együtthatók, valamint a felvételi beszélgetés két alrészére (szakmai tapasztalat és motiváció) vonatkozó súlyozási együtthatók nem képezik részét annak a személyes vagy összehasonlító értékelésnek, amelyet a vizsgabizottság a pályázók teljesítményének értékelése keretében végez a fenti 108–111. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően. Következésképpen ezekre nem terjedhet ki a vizsgabizottság eljárásának a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikkében meghatározott titkossága.

131    Ezzel szemben – a fenti 110. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – a vizsgabizottság által a szóbeli vizsga egyes részei tekintetében a pályázók teljesítményére vonatkozó értékítélethez használt javítási szempontokra vonatkozó információk, valamint e szempontok súlyozása a vizsgabizottság eljárása titkosságának körébe tartozik, amennyiben azok szerves részét képezik a vizsgabizottság által a pályázók érdemeire vonatkozóan végzett összehasonlító értékelésnek.

132    Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (6) bekezdése értelmében, ha kivételek bármelyike a kért dokumentumnak csak egy részét érinti, a dokumentum fennmaradó része hozzáférhetővé tehető.

133    Az ítélkezési gyakorlat szerint az intézmények valamely dokumentumához való részleges hozzáférést az arányosság elvére tekintettel kell vizsgálni, amely megköveteli, hogy az eltérések ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2001. december 6‑i Tanács kontra Hautala ítélet, C‑353/99 P, EU:C:2001:661, 27. és 28. pont).

134    Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (6) bekezdésében foglaltakból közvetlenül következik, hogy az intézmény köteles megvizsgálni, hogy biztosítani kell‑e a hozzáférés iránti kérelemmel érintett dokumentum részleges hozzáférhetővé tételét, és csak az említett kivételek hatálya alá tartozó részekre korlátozni a hozzáférés esetleges megtagadását. Az intézmény vagy szerv köteles ilyen részleges hozzáférést biztosítani, ha az általa a dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásával követett cél úgy is elérhető, ha ezen intézmény vagy szerv a védelmezni kívánt közérdeket esetlegesen sértő részek kitakarására szorítkozik (lásd: 2007. április 25‑i WWF European Policy Programme kontra Tanács ítélet, T‑264/04, EU:T:2007:114, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

135    Következésképpen a Bizottságnak részleges hozzáférést kellett volna biztosítania a szóbeli vizsga részeinek súlyozására vonatkozó együtthatót tartalmazó dokumentumhoz, amit a Bizottság azzal az indokolással tagadott meg, hogy az említett dokumentum teljes egészében a vizsgabizottság eljárása titkosságának körébe tartozik.

136    A fenti megfontolásokra tekintettel helyt kell adni a negyedik jogalapnak, és meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben az megtagadta a hozzáférést ahhoz a dokumentumhoz, amely a versenyvizsga‑felhívásban szereplő szóbeli vizsga két részének (felvételi beszélgetés és strukturált prezentáció) és a felvételi beszélgetés – szintén a versenyvizsga‑felhívásban szereplő két alrészének (szakmai tapasztalat és motiváció) – súlyozási együtthatóit tartalmazza, és amelyből törölték a vizsgabizottság által a szóbeli vizsgán alkalmazott javítási szempontokra és az egyes szempontok súlyozására vonatkozó információkat.

 A költségekről

137    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a 2020. április 9‑i határozat részleges megsemmisítése iránti részben a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Egyébiránt az eljárási szabályzat 137. cikke értelmében, ha az eljárás okafogyottá válik, a költségekről a Törvényszék szabad mérlegelése szerint határoz. A jelen ügyben, figyelembe véve azokat a megfontolásokat, amelyek alapján a Törvényszék részleges okafogyottságot állapított meg, a Törvényszék igazságos mérlegelés alapján úgy határoz, hogy a Bizottság viseli a felmerült költségeket is.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      Az Európai Bizottság 2020. február 28i és 2020. április 9i azon határozatai azon részeinek megsemmisítése iránt a felperes által előterjesztett kereseti kérelmekről már nem szükséges határozni, amely részek megtagadták a felperestől a pontszámok kerekítésével kapcsolatban a COM/03/AD/18 (AD 6) – 1 – Tisztviselők belső versenyvizsga vizsgabizottsága által alkalmazott módszerhez való hozzáférést.

2)      A Törvényszék megsemmisíti a Bizottság 2020. április 9i határozatát azon részében, amelyben az megtagadja a szóbeli vizsga COM/03/AD/18 (AD 6) – 1 – Tisztviselők belsőversenyvizsgafelhívásban előírt két részének (felvételi beszélgetés és strukturált prezentáció), valamint a szintén az említett versenyvizsgafelhívásban előírt két alrészének (szakmai tapasztalat és motiváció) súlyozására alkalmazott együtthatókat tartalmazó dokumentumhoz való hozzáférést.

3)      A Törvényszék a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Costeira

Kancheva

Perišin

Kihirdetve Luxembourgban, 2021. december 1-jén.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: francia.