T‑370/02. sz. ügy

Alpenhain-Camembert-Werk és társai

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„1829/2002/EK rendelet – Eredetmegjelölés bejegyzése – »Feta« – Megsemmisítés iránti kereset – Kereshetőségi jog – Elfogadhatatlanság”

A végzés összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A földrajzi jelzések és eredetmegjelölések bejegyzéséről szóló rendelet – Olyan vállalkozások keresete, amelyek a „Feta” sajt származási országától eltérő tagállamban állítják elő ezen sajtot – Elfogadhatatlanság

(EK 230. cikk, (4) bekezdés; 2081/92 tanácsi rendelet; 1829/2002 bizottsági rendelet)

2.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A személyében való érintettség szükségességére vonatkozó feltétel contra legem értelmezése – Megengedhetetlenség

(EK 230. cikk, (4) bekezdés)

1.      A 2081/92 rendelet 17. cikkében megállapított eljárás szerint, a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések bejegyzéséről szóló 1107/96 rendelet mellékletét módosító 1829/2002 rendelet – amennyiben az a „Feta” névre mint oltalom alatt álló eredetmegjelölésre vonatkozik – az EK 249. cikk (2) bekezdése értelmében általános hatályú intézkedésnek minősül, tekintettel arra, hogy mivel minden olyan vállalkozásnak, amelynek termékei megfelelnek az előírt földrajzi és minőségi feltételeknek, elismeri a jogát arra, hogy e termékeit a fent említett elnevezés alatt hozza forgalomba, és megtagadja e jogot minden olyan vállalkozástól, melynek termékei nem felelnek meg e feltételeknek, melyek azonosak minden vállalkozás tekintetében, objektíven meghatározott helyzetekre vonatkozik, és joghatásait absztrakt módon meghatározott személyek kategóriáinak tekintetében fejti ki.

Ez a rendelet tehát csak akkor érint személyében valamely természetes vagy jogi személyt, ha olyan tulajdonságaiból adódóan érinti, amelyek rá sajátosan jellemzőek, illetve valamely olyan körülményből adódóan, amely megkülönbözteti minden egyéb személytől, és ennélfogva egy határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti őt. Nem ez a helyzet azonban azon vállalkozások esetén, amelyek a sajtot eredetileg előállító tagállam – Görögország – területén kívül állítják elő a Feta sajtot.

Az a tény ugyanis, hogy ezek a korlátozott számú vállalkozások az Európai Közösségben a legfőbb Feta-termelők közé tartoznak, és a letelepedésük szerinti tagállamban készített Feta több mint 90%‑át ők állítják elő, és azt oltalom alatt álló elnevezéssel forgalmazzák, önmagában még nem elegendő a 1829/2002 rendelet által érintett minden más gazdasági szereplőtől való megkülönböztetésre, mivel egy jogi aktus hatályát és ebből következően normatív jellegét nem kérdőjelezi meg az, hogy több-kevesebb pontossággal meghatározható azon jogalanyok száma vagy akár személye, amelyekre adott pillanatban vonatkozik.

Ráadásul az a tény, hogy az oltalom alatt álló elnevezés bejegyzésénél egyszerűsített eljárást alkalmaznak, nem képezheti e vállalkozások eljárási jogainak megsértését, lévén hogy a 2081/92 rendelet nem rendelkezik közösségi szinten különleges eljárási jogokról magánszemélyek tekintetében.

(vö. 54–56., 58–59., 67. pont)

2.      Bár az EK 230. cikk (4) bekezdésében előírt személyben való érintettség feltételét a hatékony bírói védelem elvének fényében kell értelmezni, figyelembe véve a különböző körülményeket, amelyek a felperest egyéníthetik, az ilyen értelmezés akkor sem vezethet a kérdéses – és a Szerződésben kifejezetten előírt – feltételtől való eltéréshez a Szerződésben a közösségi bíróságoknak biztosított hatáskör túllépése nélkül. Következésképpen amennyiben e feltételnek nem felel meg, semmilyen körülmények között sem nyújthat be természetes vagy jogi személy egy rendelet megsemmisítésére irányuló keresetet.

(vö. 72. pont)