2014. január 29-én benyújtott kereset – Post Bank Iran kontra Tanács
(T-68/14. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: Post Bank Iran (Teherán, Irán) (képviselő: D. Luff ügyvéd)
Alperes: az Európai Unió Tanácsa
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
semmisítse meg az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2013. november 15-i 2013/661/KKBP tanácsi határozat (HL 2013. L 306., 18. o.) mellékletének 1. pontját;
semmisítse meg az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2013. november 15-i 1154/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2013. L 306., 3. o.) mellékletének 1. pontját;
állapítsa meg a 2010/413/KKBP tanácsi határozat1 20. cikke (1) bekezdése c) pontjának a felperesre vonatkozó alkalmazhatatlanságát, amelyet a 2012. január 23-i 2012/35/KKBP tanácsi határozat2 1. cikkének (7) bekezdése módosított, valamint állapítsa meg a 2012. március 23-i 267/2012 rendelet3 23. cikke (2) bekezdése d) pontjának, valamint 46. cikke (2) bekezdésének a felperesre vonatkozó alkalmazhatatlanságát;
kötelezze az alperest a felperes költségeinek a viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes hat jogalapra hivatkozik.
Az első jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik a 2013/661/KKBP tanácsi határozat melléklete 1. pontjának és az 1154/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet melléklete 1. pontjának, valamint azoknak az uniós jogi alapelveknek való megfelelésének felülvizsgálatára.
A második jogalap azon alapul, hogy a 2012. január 23-i 2012/35/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének (7) bekezdésével módosított 2010/413/KKBP tanácsi határozat, valamint a 2012. március 23-i 267/2012 tanácsi rendelet sérti az uniós jogot és azokat a felperesre alkalmazhatatlannak kell nyilvánítani, ezért a 2013. november 15-i 2013/661/KKBP tanácsi határozatot, valamint a 2013. november 15-i 1154/2013/EU tanácsi végrehajtási rendeletet – amelyek a fenti jogi aktusokon alapulnak – érvényteleníteni kell a következő okokból:
A 2012. március 23-i 267/2012 tanácsi rendelet 46. cikkének (2) bekezdése sérti az EUMSZ 215. cikket, mivel lehetővé teszi a Tanács számára azt, hogy a felperessel szemben szankciókról határozzon anélkül, hogy tiszteletben tartaná az EUMSZ 215. cikkben előírt eljárást.
A 2012. január 23-i 2012/35/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének (7) bekezdésével módosított 2010/413/KKBP tanácsi határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontja, valamint a 2012. március 23-i 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontja sérti a személyek alapvető jogait, amelyeket az EUM-Szerződés 2., 21. és 23. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája véd, amennyiben e jogi aktusok a Tanácsnak önkényes jogköröket biztosítanak annak eldöntéséhez, hogy melyik személyt és szervezetet kívánja szankcionálni akkor, amikor arról határoz, hogy az ilyen személy vagy szervezet segítséget nyújt az iráni kormánynak.
A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Tanács a 2013. november 15-i 2013/661/KKBP tanácsi határozat, valamint a 2013. november 15-i 1154/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet elfogadásakor jogi és ténybeli hibát vétett e jogi aktusoknak a felperesre vonatkozó részében a következő okokból:
A Post Bank Iran jegyzékbe vételének különleges indoka nem megalapozott. A felperes világosan tagadta, hogy az iráni kormánynak pénzügyi segítséget nyújtott. Továbbá a felperes nem nyújtott nukleáris segítséget Iránnak. Következésképpen (a későbbiekben a 2012. január 23-i 2012/35/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének (7) bekezdésével, a 2012. október 15-i 2012/635/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének (8) bekezdésével, valamint a 2012. december 21-i 2012/829/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének (2) bekezdésével módosított) 2010/413/KKBP tanácsi határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelmények, valamint (a későbbiekben a 2012. december 21-i 1263/2012 tanácsi rendelet 1. cikkének (11) bekezdésével módosított) 267/2012/EU tanácsi rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott követelmények nem teljesülnek.
A Tanács a Post Bank Irant Irán egyéb köztulajdonban lévő vállalataival – amelyeket nem szankcionáltak – összehasonlítva hátrányos megkülönböztetésben részesítette, mivel kizárólag azon az alapon szankcionálta, hogy állami tulajdonban lévő vállalat. A Tanács így eljárva megsértette az egyenlőség elvét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, valamint a megfelelő ügyintézés elvét.
A Tanács nem megfelelően indokolta azon határozatát, amellyel fenntartotta a felperest a szankcionált jogalanyok listáján. Miközben utalt „az intézkedések hatás[ára] az uniós politika célkitűzései összefüggésében”, nem pontosította a hivatkozott hatás típusát, valamint azt, hogy az intézkedések hogyan válthatnak ki ilyen hatást.
A Tanács a felperesnek a szankcionált vállalatok jegyzékében történő fenntartásával hatáskörrel való visszaélést követett el. A Tanács gyakorlatilag megtagadta a Törvényszék T-13/11. sz. ügyben hozott ítéletének való megfelelést. A Tanács aláásta az Európai Unió intézményi szerkezetét, valamint a felperesnek az igazságszolgáltatás igénybevételéhez és annak érvényesüléséhez való jogát. A Tanács a 2013. november 15-i 2013/661/KKBP tanácsi határozat, valamint a 2013. november 15-i 1154/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet szerinti saját felelőssége és kötelezettségei alól is kivonta magát, amennyiben e jogi aktusokat a Törvényszék a Tanács számára a fent említett ítéletében világosan megjelölte.
A Tanács megsértette a bizalomvédelem elvét azzal, hogy nem teljesítette a Törvényszék ítéletében – amely ügyben a Tanács a négy felperessel szemben félként vett részt és amelyben pervesztes lett – foglaltakat, hogy még az ítélet alapjának és indokolásának sem tett eleget, hogy a felperes tevékenységével, valamint a felperesnek az iráni kormány tekintetében fennálló feltételezett szerepével összefüggésben ténybeli hibát vétett, hogy a felperesnek Iránban a jelenlegi szerepét és tevékenységeit tekintve a legkisebb vizsgálatot sem végezte el, miközben a Törvényszék azt az Iránnal szembeni uniós szankciórendszer fontos aspektusának tekintette, valamint hogy fenntartotta a szankciókat 2014. január 20-át követően, amely időpontban az Európai Unió beleegyezett az Irán javára történő jövedelemtermelő tevékenységekbe, mivel Iránt már nem tekintik az atomfegyverek elterjedéséhez kapcsolódó tevékenységekben részt vevőként.
A Tanács megsértette az arányosság elvét. A szankciók Iránnak az atomfegyverek elterjedéséhez kapcsolódó tevékenységeit célozzák. A Tanács nem bizonyította és nem is tudja bizonyítani, hogy a felperes közvetlenül vagy közvetetten segítséget nyújtott Iránban az atomfegyverek elterjedésében. Már azt sem állítja, hogy a felperes különösen az atomfegyverek elterjedésében működik közre Iránban. Tekintettel az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos szankciók hatásának hiányára, a szankciók célja nem igazolja a Törvényszék ítéletéből a felperes javára származó előnyök megsemmisítését, valamint a szankcióknak az uniós bírósági védelem átfogó rendszerén fennálló nyomása önmagában sérti a felperes tulajdonhoz, valamint kereskedelemhez való jogát. E következtetést megerősíti a Tanács rendeletének 2014. január 20-án történő elfogadása, amely felment bizonyos szankciók alól, amely annak az elismerésén alapul, hogy Irán már nem vesz részt az atomfegyverek elterjedéséhez kapcsolódó tevékenységekben.
____________1 Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26-i tanácsi határozat (HL 2010. L 195., 39. o.)
2 Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2012. január 23-i 2012/35/KKBP tanácsi határozat (HL 2012. L 19., 22. o.)
3 Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. március 23-i 267/2012/EU tanácsi rendelet (HL 2012. L 88., 1. o.)