A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2015. december 3.(*)
„Fellebbezés – Regionális politika – Az 1. célkitűzés alá tartozó POR Regione Puglia regionális operatív program (2000–2006) – Eredetileg az Európai Regionális Fejlesztési Alapból nyújtott közösségi pénzügyi támogatás csökkentése”
A C‑280/14. P. sz. ügyben,
az Olasz Köztársaság (képviseli: G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2014. június 9‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
az Európai Bizottság (képviselik: D. Recchia és A. Steiblytė, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),
tagjai: T. von Danwitz (előadó), a negyedik tanács elnöke, az ötödik tanács elnökeként eljárva, D. Šváby, A. Rosas, Juhász E. és C. Vajda bírák,
főtanácsnok: P. Cruz Villalón,
hivatalvezető: L. Carrasco Marco tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. május 13‑i tárgyalásra,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésével az Olasz Köztársaság az Európai Unió Törvényszéke 2014. március 28‑i Olaszország kontra Bizottság ítéletének (T‑117/10, EU:T:2014:165, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletével a Törvényszék elutasította az 1. célkitűzés jogcímén a 2000 és 2006 közötti időszakban a POR Puglia regionális operatív program jóváhagyásáról szóló, 2000. augusztus 8‑i C(2000) 2349 bizottsági határozat alapján az Olasz Köztársaság részére az Európai Regionális Fejlesztési Alapból nyújtott támogatás csökkentéséről szóló, 2009. december 22‑i C(2009) 10350 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése iránti keresetét.
Jogi háttér
2 A strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21‑i 1260/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 161, 1. o; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 31. o.) 38. cikkének (1) bekezdésében így rendelkezik:
„(1) A Bizottságnak az Európai Közösségek [helyesen: az Európai Unió] főköltségvetése [helyesen: általános költségvetése] végrehajtásáért való felelőssége sérelme nélkül, elsődlegesen a tagállamok vállalnak felelősséget a támogatások pénzügyi ellenőrzéséért. E célból többek között a következő intézkedéseket hozzák:
a) meggyőződnek arról, hogy az irányítási és ellenőrzési rendszereket oly módon alakították ki és működtetik, hogy a közösségi források hatékony és szabályszerű felhasználása biztosított legyen;
b) az említett rendszerek leírását a Bizottság rendelkezésére bocsátják;
c) biztosítják, hogy a támogatások irányítása valamennyi irányadó közösségi szabállyal összhangban legyen, és hogy a rendelkezésükre bocsátott alapok felhasználása összhangban legyen a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveivel;
[...]”
3 E rendelet 39. cikkének (1)–(3) bekezdése értelmében:
„(1) Elsődlegesen a tagállamok feladata a szabálytalanságok kivizsgálása, a támogatás végrehajtásának, illetve ellenőrzésének jellegét, illetve feltételeit befolyásoló minden jelentősebb változás megállapítása nyomán történő fellépés, valamint a szükséges pénzügyi korrekciók elvégzése.
A tagállam végzi el az egyedi vagy a rendszerből adódó szabálytalansággal összefüggésben szükséges pénzügyi korrekciókat. A tagállam által végzett korrekció a közösségi hozzájárulás egészének vagy részének visszavonása. [...]
(2) Ha a szükséges vizsgálatokat követően a Bizottság azt állapítja meg, hogy:
[...]
c) olyan súlyos hibák vannak az irányítási, illetve az ellenőrzési rendszerben, amelyek a rendszerből adódó szabálytalanságokhoz vezethetnek,
a Bizottság felfüggeszti a szóban forgó időközi kifizetéseket és indokainak megállapítása mellett kéri a tagállamot, hogy meghatározott időn belül nyújtsa be észrevételeit és szükség szerint végezze el a korrekciókat.
Ha a tagállam kifogást emel a Bizottság által tett észrevételekkel szemben, a Bizottság a tagállamot meghallgatásra hívja, amelyen mindkét fél, a partnerségen alapuló együttműködés szellemében, törekszik az észrevételek és az azokból levonandó következtetések tárgyában történő megállapodásra.
(3) A Bizottság által megállapított időszak végén, amennyiben nem jött létre megállapodás és a tagállam nem végezte el a korrekciókat, figyelembe véve a tagállam esetleges észrevételeit, a Bizottság három hónapon belül határozhat úgy, hogy:
[...]
b) a kérdéses támogatáshoz az alapokból nyújtott hozzájárulás részben vagy egészben történő visszavonása révén elvégzi a szükséges pénzügyi korrekciókat.
A korrekció összegéről való döntéskor a Bizottság az arányosság elvével összhangban figyelembe veszi a szabálytalanság, illetve változás fajtáját, valamint a tagállamok irányítási, illetve ellenőrzési rendszerében megállapított hiányosságok mértékét és pénzügyi következményeit.
[...]”
4 A strukturális alapok keretében nyújtott támogatások irányítási és ellenőrzési rendszerei tekintetében az 1260/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. március 2‑i 438/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 63., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 132. o.; helyesbítés: HL L 215., 47. o.) 4. cikke így rendelkezik:
„Az irányítási és ellenőrzési rendszereknek tartalmazniuk kell olyan eljárásokat, amelyek révén ellenőrizni lehet a társfinanszírozott termékek szállítását és az ilyen szolgáltatások nyújtását, továbbá a bejelentett kiadások valós voltát és biztosítani az 1260/1999[…] rendelet 28. cikke szerinti bizottsági határozattal megállapított feltételek tiszteletben tartását, a hatályos nemzeti és közösségi szabályokkal együtt [...]
Az eljárások előírják, hogy az egyedi műveletek ellenőrzésének írásos dokumentációját a helyszínen kell megőrizni. Az írásos dokumentációnak tartalmaznia kell az elvégzett munka leírását, az ellenőrzés eredményeit és a megállapított eltérésekkel szemben hozott intézkedéseket. Ha a fizikai vagy az igazgatási ellenőrzések nem teljes körűek, de a tevékenységekre vonatkozóan szúrópróbaszerűen történnek, akkor a dokumentációnak fel kell tüntetnie a mintaként kiválasztott műveleteket és le kell írnia a mintavétel módszerét.”
5 E rendelet 8. cikkének szövege az alábbi:
„Az irányító vagy kifizető hatóság köteles a már kifizetett közösségi támogatásokból behajtható összegekről könyvelést vezetni és gondoskodni arról, hogy az ilyen összegeket indokolatlan késedelem nélkül vissza is fizessék. A behajtást követően a kifizető hatóság köteles a behajtott szabálytalan kifizetéseket a kapott késedelmi kamatokkal együtt megtéríteni oly módon, hogy az adott összegeket a legközelebbi költségkimutatásban és a Bizottságnak küldött fizetési kérelemben levonja, vagy ha ez így nem elégséges, visszatérítést fizet a Közösségnek. [...]”
6 Az említett rendeletnek „A kiadások igazolása” című 9. cikke előírja, hogy az időközi és záró kifizetések igazolását a II. mellékletben megadott formában kell kiállítania a kifizető hatóságon belül annak a személynek vagy osztálynak, aki, illetve amely a működését illetően független a kérelmeket jóváhagyó szolgálatoktól. E cikk pontosítja továbbá, hogy a kifizető hatóságnak milyen tényekről kell megbizonyosodnia, mielőtt egy adott költségkimutatást igazolna.
7 Ugyanezen rendeletnek „A műveletek szúrópróbaszerű ellenőrzése” című 10. cikke így rendelkezik:
„(1) A tagállamoknak megfelelő szúrópróbaszerű ellenőrzés által, különösen a következőkre tekintettel kell megszervezniük a műveletek ellenőrzését:
a) a bevezetett irányítási és ellenőrzési rendszerek hatékonyságának ellenőrzése;
b) a különböző érintett szinteken megtett költségnyilatkozatok szelektív ellenőrzése kockázatelemzés alapján.
(2) Az egyes támogatások megszűnése előtt elvégzett ellenőrzéseknek az összes támogatható kiadás legalább 5%‑át kell érinteniük, és a (3) bekezdés rendelkezéseinek figyelembevételével az ellenőrzéseknek a műveletek jóváhagyott reprezentatív mintáján kell alapulniuk. A tagállamoknak az ellenőrzések végrehajtását az érintett időszakban egyenletesen kell elosztaniuk. Kötelesek biztosítani az olyan feladatok megfelelő különválasztását, amelyek az ilyen ellenőrzések elvégzéséhez, illetve a műveletekkel kapcsolatos végrehajtási vagy fizetési eljárásokhoz kapcsolódnak.
(3) Az ellenőrzésre kerülő műveletek szúrópróbaszerű ellenőrzése során a következőket kell figyelembe venni:
a) a különböző típusú és nagyságú műveletek megfelelő összetétele ellenőrzésének szükségessége;
b) a nemzeti vagy közösségi ellenőrzések során azonosított esetleges kockázati tényezők;
c) a műveletek egyes közvetítő szervezetekre vagy egyes végső kedvezményezettekre történő összpontosítása annak érdekében, hogy a legfontosabb közvetítő szervezeteket és végső kedvezményezetteket valamennyi támogatás megszűnése előtt legalább egyszer ellenőrizzék.”
A jogvita előzményei
8 A 2000. augusztus 8‑i C(2000) 2349 határozattal a Bizottság jóváhagyta az 1. célkitűzés jogcímén, a 2000 és 2006 közötti időszak tekintetében a POR Puglia regionális operatív programot (a továbbiakban: POR Puglia program), és az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA). 1 721 827 000 euró támogatást bocsátott az Olasz Köztársaság rendelkezésére.
9 2007 folyamán a Bizottság több alkalommal könyvvizsgálatot végzett az e programért felelős hatóságok által bevezetett irányítási és ellenőrzési rendszerek tekintetében, és megállapította, hogy e hatóságok nem hoztak létre olyan irányítási és ellenőrzési rendszereket, hogy az ERFA támogatások megfelelő pénzügyi kezelése biztosított legyen, továbbá a létrehozott rendszerek nem biztosítják kellően a fizetési kérelmek pontosságát, szabályosságát és támogathatóságát.
10 A Bizottság, mivel úgy ítélte meg, hogy az Olasz Köztársaság nem tett eleget a 438/2001 rendelet 4. és 8–10. cikkéből eredő kötelezettségeinek, és hogy az irányítási, illetve az ellenőrzési rendszer feltárt súlyos hibái a rendszerből adódó szabálytalanságokhoz vezethetnek, 2008. július 1‑jei C(2008) 3340 határozatával a POR Puglia program tekintetében felfüggesztette az ERFA időközi kifizetéseit. Ezen intézmény három hónapos határidőt jelölt meg az Olasz Köztársaság számára a szükséges ellenőrzések és az annak biztosításához szükséges korrekciók elvégzésére, hogy kizárólag az elszámolható kiadásokat fedezik ERFA támogatásból.
11 Egy 2009 januárjában végzett könyvvizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy az említett határozatban foglalt követelményeket nem teljesítették a megjelölt határidőn belül. Az uniós könyvvizsgálók több szabálytalanságot is feltártak az irányító hatóság által a 438/2001 rendelet 4. cikke alapján végzett ellenőrzések (a továbbiakban: első szintű ellenőrzések), a kifizető hatóság működése és az ellenőrző szervezet által a 438/2001 rendelet 10. cikke alapján végzett ellenőrzések (a továbbiakban: második szintű ellenőrzések) tekintetében. A Bizottság megállapította, hogy nem biztosított ésszerű módon, hogy a POR Puglia program irányítási és ellenőrzési rendszerei hatékony módon garantálják a tervezési időszaktól az időközi kifizetések felfüggesztéséig terjedő időszak tekintetében bejelentett költségek jogszerű, szabályos és pontos jellegét.
12 2009. április 3‑i levelével a Bizottság közölte megállapításait az olasz hatóságokkal, és tájékoztatta azokat, hogy az érintett program jogcímén az időközi kifizetések felfüggesztésének időpontjáig bejelentett költségekre tekintettel az ERFA pénzügyi támogatás 10%‑os mértékű korrekcióját szándékozik javasolni. Az Olasz Köztársaság kifogást emelt ezen átalánykorrekció alkalmazásával szemben, és az időközi kifizetések felfüggesztésének feloldását kérte. Az 1260/1999 rendelet 39. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában 2009. szeptember 30‑án meghallgatást tartottak.
13 A vitatott határozattal a Bizottság az ERFA címén a POR Puglia program tekintetében a 2000 és 2006 közötti időszakra nyújtott pénzügyi támogatást, az igazolt kiadások 10%‑os átalánykorrekciójának alkalmazásával, csökkentette az időközi kifizetések felfüggesztésének időpontjáig. E határozat 1. cikke értelmében az ERFA címén nyújtott támogatást 79 335 741,11 euró összeggel csökkentették.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
14 A Törvényszék Hivatalához 2010. március 5‑én benyújtott keresetlevelével az Olasz Köztársaság keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt.
15 E tagállam keresete alátámasztására négy jogalapra hivatkozott. Az első és a második jogalapot a tények elferdítésére és az 1260/1999 rendelet 39. cikke (2) bekezdése c) pontjának és (3) bekezdésének a megsértésére alapította az első szintű ellenőrzések, a kifizető hatóság működése, valamint a második szintű ellenőrzések tekintetében. Harmadik jogalapjával az említett tagállam az indokolás hiányosságára és az 1260/1999 rendelet 39. cikke (2) és (3) bekezdésének a megsértésére hivatkozott. Negyedik jogalapját az 1260/1999 rendelet 12. cikkének és a 438/2001 rendelet 4. cikke első bekezdésének megsértésére, valamint a Bizottság hatáskörének a hiányára alapította.
16 A megtámadott ítélettel a Törvényszék elutasította az Olasz Köztársaság keresetét.
A felek kérelmei
17 Az Olasz Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 61. cikke alkalmazásában semmisítse meg a vitatott határozatot, és
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
18 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és az Olasz Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
A fellebbezésről
19 Fellebbezésének alátámasztására az Olasz Köztársaság három jogalapra hivatkozik.
Az első jogalapról
A felek érvei
20 Első jogalapjával az Olasz Köztársaság arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet 37., valamint 50. és azt követő pontjaiban a Törvényszék megsértette a kontradiktórius eljárás elvét és az indokolási kötelezettséget, amennyiben együttesen vizsgálta az első és a második jogalapot, amelyek egyrészt az irányító hatóság és a kifizető hatóság által végzett első szintű ellenőrzéseknek, másrészt az ellenőrző szervezet által végzett második szintű ellenőrzéseknek a hatékonyságára és megbízhatóságára vonatkoztak.
21 E tagállam azt állítja, hogy a kontradiktórius eljárás elvének értelmében a Törvényszéknek külön‑külön kellett volna vizsgálnia e két jogalapot, amelyek különböző jogkérdésekre, különböző szervezetek munkájára és a vitatott határozatban megállapított, nagymértékben eltérő szabálytalanságokra vonatkoztak. Továbbá a két jogalap együttes vizsgálatával a Törvényszék az említett jogalapok egyikére alkalmazott magyarázatot automatikusan vonatkoztatta a másikra is.
22 Az első és második jogalap együttes vizsgálatával a Törvényszék megsértette továbbá a határozatok indokolására vonatkozó kötelezettségét is. Nem mutatta be ugyanis olyan részletességgel, mint ahogy azt a keresetlevél tette, hogy mely okok folytán vélte megalapozatlannak az Olasz Köztársaság minden egyes olyan szabálytalanság kifogásolása céljából felhozott érveit, amelyek összességükben a vitatott határozat alapját képezik.
23 A Bizottság vitatja a felperes érvelésének megalapozottságát.
A Bíróság álláspontja
24 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a kontradiktórius eljárás elve főszabály szerint azt a jogot biztosítja az eljárásban részes felek számára, hogy tudomást szerezzenek valamely bírósági határozat alapját képező tényekről és dokumentumokról, és megvitassák a bíróság előtt előterjesztett bizonyítékokat és észrevételeket, valamint a bíróság által hivatalból felhozott azon jogi természetű jogalapokat, amelyekre a határozatát alapítani szándékozik (Bizottság kontra Írország és társai ítélet, C‑89/08 P, EU:C:2009:742, 52. és 55. pont; M/EMEA‑ítélet (felülvizsgálat), C‑197/09 RX‑II, EU:C:2009:804, 41. pont).
25 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaságnak ténylegesen módjában állt, hogy tudomást szerezzen a Törvényszék előtt a vitatott határozatban megállapított szabálytalanságokról, amelyek az első szintű ellenőrzésekre, a kifizető hatóság működésére, valamint a második szintű ellenőrzésekre vonatkoztak. Ezenkívül kitűnik különösen a megtámadott ítélet 40., 48. és 60–66. pontjából, hogy a Törvényszék figyelembe vette azokat az érveket is, amelyekkel e tagállam e szabálytalanságok tényleges fennállását vitatta.
26 Ami az indokolási kötelezettséget illeti, nem róható fel a Törvényszéknek, hogy nem válaszolt az Olasz Köztársaságnak a vitatott határozatban megállapított szabálytalanságokat vitató érvelésének minden egyes részletére. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a Törvényszéknek a Bíróság eljárási szabályzatának 36. cikkében és 53. cikke első bekezdésében előírt, az ítéletek indokolására vonatkozó kötelezettsége nem kötelezi a Törvényszéket, hogy olyan magyarázatot adjon, amely a felek által előadott összes érvet egyenként és kimerítően követi. Az indokolás lehet bennefoglalt is, feltéve hogy lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy megismerjék azon indokokat, amelyeken a megtámadott ítélet alapul, illetve a Bíróság számára, hogy elegendő bizonyítékkal rendelkezzen ahhoz, hogy a fellebbezés keretein belül gyakorolni tudja felülvizsgálati jogkörét (Coop de France bétail et viande és társai kontra Bizottság ítélet, C‑101/07 P és C‑110/07 P, EU:C:2008:741, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; A2A kontra Bizottság ítélet, C‑318/09 P, EU:C:2011:856, 97. pont; Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑559/12 P, EU:C:2014:217, 86. pont).
27 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 69–77., és 79–92. pontjában foglalt indokolás lehetővé tette Olaszország számára, hogy megismerje azon indokokat, amelyek folytán a Törvényszék elutasította azon érvek összességét, amelyekkel e tagállam vitatta az első és második szintű ellenőrzések végrehajtásának késedelmeit, a javasolt korrekciók megbízhatóságának hiányát és a kifizető hatóság működésének zavarait, illetve a Bíróság számára, hogy elegendő bizonyítékkal rendelkezzen ahhoz, hogy gyakorolni tudja felülvizsgálati jogkörét. Ezenkívül a Törvényszék kifejtette a megtámadott ítélet 60–63. pontjában azokat az okokat, amelyek arra vezették, hogy ne foglaljon állást minden egyes egyedi szabálytalanság tárgyában, amelyeket az uniós könyvvizsgálók 2009 januárjában az első és második szintű ellenőrzésekkel kapcsolatban feltártak. Ennélfogva, mint megalapozatlant, el kell utasítani az arra vonatkozó érvet is, hogy a Törvényszék megszegte a határozatok indokolására vonatkozó kötelezettségét.
28 Azzal kapcsolatban, hogy Olaszország felrója, hogy a Törvényszék ugyanazon okfejtést alkalmazta különböző jog‑ és ténykérdések tekintetében, meg kell állapítani, hogy ez a kifogás a megtámadott ítélet nyilvánvalóan téves olvasatából következik. Ugyanis, ellentétben az Olasz Köztársaság állításával, a Törvényszék részletesen és külön‑külön vizsgálta először a megtámadott ítélet 69–71. és 79–81. pontjában azon tény‑ és jogkérdéseket, amelyek az első szintű ellenőrzésekre vonatkoznak, majd ugyanezen ítélet 72–77. és 82–87. pontjában azokat, amelyek a második szintű ellenőrzésekre vonatkoznak, végül a megtámadott ítélet 88–92. pontjában a kifizető hatóságra vonatkozó kérdéseket.
29 Következésképpen az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A második és a harmadik jogalapról
A felek érvei
30 A fellebbezés második jogalapja, az ebben követett érvelés kevéssé strukturált jellege ellenére, úgy értelmezhető, hogy négy részre oszlik.
31 E jogalap első részével az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 40., 63. és 88–93. pontjában elferdítette az elé terjesztett tényeket és bizonyítékokat. A megtámadott ítélet e pontjait jellemző elferdítés e tagállam szerint azt jelenti, hogy a Törvényszék megsértette az 1260/1999 rendelet 39. cikkét, a 438/2001 rendelet 9. cikkét, valamint az arányosság és a partnerség elvét.
32 Az említett jogalap második részének keretében az Olasz Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg a megtámadott ítélet 60–63. pontjában, hogy nem szükséges azon bizonyítékok vizsgálata, amelyek a 2009 januárjában folytatott szúrópróbaszerű ellenőrzések során az uniós könyvvizsgálók által feltárt szabálytalanságok valós jellegének vitatását célozzák. Ugyanis a vitatott határozat indokolásának 40. pontjából, amely arra helyezi a hangsúlyt, hogy az olasz hatóságok nem orvosolták az említett szabálytalanságokat, az következik, hogy a Bizottság azokat ténylegesen figyelembe vette a vitatott határozat keretében. Ezenkívül a Törvényszék maga is figyelembe vette a megtámadott ítélet 78–81. pontjában ezen állítólagos szabálytalanságokat, amikor megállapította, hogy az első szintű ellenőrzések nem megbízhatóak.
33 Márpedig a 2009 januárjában folytatott első szintű ellenőrzések uniós könyvvizsgálók által feltárt egyedi szabálytalanságainak fennállására vonatkozó bizonyíték hiányában a Törvényszéknek azt kellett volna megállapítania, hogy a vitatott határozat ellentétes az 1260/1999 rendelet 39. cikkének (2) és (3) bekezdésével, közelebbről hogy a 10%‑os átalánykorrekció nyilvánvalóan aránytalan.
34 A fellebbezés második jogalapjának harmadik részével az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy a vitatott határozat ellentétes az arányosság és a partnerség 1260/1999 rendelet 39. cikkében foglalt elvével, amennyiben 10%‑os átalánykorrekciót ír elő az elvégzett kiegészítő munkák vagy műszaki szolgáltatások támogatása tekintetében is, noha az olasz hatóságok e szabálytalanságok tekintetében 25%‑os átalánykorrekciót javasoltak. A Törvényszék tehát nem szorítkozhatott annak megállapítására – a megtámadott ítélet 60. pontjában –, hogy e korrekciókat a Bizottság figyelembe vette az ERFA támogatás csökkentése végső összegének kiszámítása során.
35 Végül e jogalap negyedik részével az Olasz Köztársaság a 438/2001 rendelet 4. cikkének és a bizonyítási teherre vonatkozó elveknek a megsértésére hivatkozik.
36 A fellebbezés harmadik jogalapja úgy értelmezhető, hogy az négy részre oszlik.
37 E jogalap első része a tényeknek és bizonyítékoknak a megtámadott ítélet 72–74. pontjában történt elferdítésén alapul. Ez az elferdítés azzal jár az Olasz Köztársaság szerint, hogy a Törvényszék megsértette az 1260/1999 rendelet 39. cikkét, az arányosság és a partnerség elvét, valamint a 438/2001 rendelet 10. cikkét is.
38 Az említett jogalap második részével az Olasz Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék azzal, hogy úgy ítélte meg, a második szintű ellenőrzéseknek el kellett volna érniük az ezen 10. cikkben előírt mértéket az érintett program lezárását megelőzően, megsértette az említett cikket. E cikk szövegéből, amely szerint „[a]z egyes támogatások megszűnése előtt” elvégzett ellenőrzéseknek a támogatható kiadás legalább 5%‑át kell érinteniük, az következik ugyanis, hogy a második szintű ellenőrzések rendszerét főként e megszűnés időpontjában kell értékelni.
39 Ezenkívül ugyanezen jogalap harmadik részének keretében az Olasz Köztársaság felrója a Törvényszéknek, hogy úgy ítélte meg a megtámadott ítélet 84–86. pontjában, hogy az az érv, amelynek értelmében a második szintű ellenőrzéseket követő korrekciók nem 30 950 978,33 euró, hanem 59 186 909 euró összeget tesznek ki, hatástalan, mivel a Bizottság e korrekciók egészét figyelembe vette az első és második szintű ellenőrzéseket együttesen követő korrekciók teljes összegének – 95 672 043, 08 euró összegnek – a mérlegelése során.
40 A fellebbezés harmadik jogalapjának negyedik része a bizonyítási teherre vonatkozó elvek megsértésén alapul.
41 A Bizottság arra hivatkozik, hogy elfogadhatatlan a fellebbezés második és harmadik jogalapja, amelyek – véleménye szerint – csupán az első fokon előadott érvek átvételének tekinthetők, és valójában arra irányulnak, hogy a Bíróság másodszor is vizsgálja érdemben az ügyet. Mindenesetre e jogalapok megalapozatlanok.
A Bíróság álláspontja
– A második és a harmadik jogalap elfogadhatóságáról
42 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének első albekezdéséből, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből és a Bíróság eljárási szabályzata 112. cikke 1. §‑ának c) pontjából az következik, hogy a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt részeit, valamint a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket (lásd különösen: Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑197/13 P, EU:C:2014:2157, 43. pont; Ezz és társai kontra Tanács ítélet, C‑220/14 P, EU:C:2015:147, 111. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E tekintetben az említett eljárási szabályzat 169. cikkének (2) bekezdésében pontosításra került, hogy a felhozott jogalapoknak és jogi érveknek pontosan meg kell jelölniük a Törvényszék határozatában szereplő indokolás vitatott részeit.
43 Így az e rendelkezésekből eredő indokolási követelménynek nem tesz eleget az a fellebbezés, amely a Törvényszék előtt ismertetett jogalapoknak és érveknek az ismétlésére vagy szó szerinti átvételére szorítkozik. Ugyanakkor, ha a fellebbező az uniós jognak a Törvényszék általi értelmezését vagy alkalmazását kifogásolja, az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezés keretében újból vita tárgyát képezhetik. Ha ugyanis a fellebbező ily módon nem tudná fellebbezését a Törvényszék előtt már felhasznált jogalapokra és érvekre alapítani, akkor a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené (lásd ebben az értelemben: Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 46. és 47. pont; Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑197/13 P, EU:C:2014:2157, 44. és 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 Ami a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogást illeti, meg kell állapítani, hogy e második és harmadik jogalapjával Olasz Köztársaság nem csupán a Törvényszék előtti kereset újbóli vizsgálatát szándékozik elérni, de egyben vitatja is a Törvényszéknek a megtámadott ítélet meghatározott pontjaiban szereplő egyes megállapításait, amelyeket véleménye szerint egyrészt a tények és bizonyítékok elferdítése, másrészt egyéb téves jogalkalmazás jellemez. Tehát, ellentétben a Bizottság állításával, a második és a harmadik jogalap nem tekinthető az első fokon már hivatkozott érvek puszta átvételének, hanem azok valójában a megtámadott ítélet indokolásának egy lényegi része ellen irányulnak, következésképpen lehetővé teszik a Bíróság számára felügyeleti jogkörének gyakorlását.
45 Ennélfogva a Bizottság által hivatkozott elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.
46 Ami a 438/2001 rendelet 4. cikkének a fellebbezés második jogalapja negyedik részének keretében hivatkozott megsértését, valamint a bizonyítási teherre vonatkozó elveknek mind a második jogalap negyedik részének keretében, mind a harmadik jogalap negyedik részének keretében hivatkozott megsértését illeti, meg kell jegyezni, hogy jóllehet az Olasz Köztársaság e téves jogalkalmazást a második és harmadik jogalapra vonatkozó okfejtéseket megelőző címben említi, ezek az okfejtések nem jelölik meg a megtámadott ítélet azon pontjait, amelyeket e téves jogalkalmazás jellemez, és nem tartalmaznak egyéb olyan érvelést sem, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy a Törvényszék mennyiben követett el ilyen téves jogalkalmazást. A második és harmadik jogalap e része következésképpen elfogadhatatlan.
47 Ami a harmadik jogalap harmadik részét illeti, noha az Olasz Köztársaság a megtámadott ítélet 84–86. pontjában foglalt megállapításokat nem az adatok elferdítésére vonatkozó okból bírálja, meg kell jegyezni, hogy e tagállam nem jelöli meg ugyanakkor azt az elvet vagy szabályt, amelyet a Törvényszék állítólag megsértett annak megállapításával, hogy a vitatott határozat jogszerűségét nem érinti azon esetleges hiba, amelyet a Bizottság az olasz hatóságok által javasolt egyes korrekcióknak a második szintű ellenőrzéseket követő korrekciókként való meghatározása tekintetében elkövetett, mivel a vitatott határozatban a korrekciók egészét vette figyelembe.
48 Következésképpen a második jogalap negyedik részét, a harmadik jogalap harmadik részét, amennyiben nem a tények elferdítésére vonatkozik, és a harmadik jogalap negyedik részét el kell utasítani.
49 Egyébiránt azon érvekkel kapcsolatban, amelyekkel az Olasz Köztársaság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elferdítette a 2009. június 15‑i levél tartalmát, meg kell jegyezni, hogy e tagállam nem pontosítja, hogy bírálata a megtámadott ítélet mely pontjait érinti. Így ezen érveket mint elfogadhatatlanokat ugyancsak el kell utasítani.
– A második jogalap első részének és a harmadik jogalap első és harmadik részének az érdeméről
50 A fellebbezés második jogalapjának első részével és harmadik jogalapjának első és harmadik részével, amelyeket együttesen kell vizsgálni, az Olasz Köztársaság arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet 40., 63., 72–74., 84–86. és 88–93. pontjában foglalt megállapítások keresetének hibás értelmezését tanúsítják, továbbá elferdítik a tényeket és a bizonyítékokat. Ez az elferdítés azzal jár, hogy a Törvényszék megsértette továbbá az 1260/1999 rendelet 39. cikkét, a 438/2001 rendelet 9. és 10. cikkét, valamint az arányosság és a partnerség elvét.
51 Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdéséből és a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből az következik, hogy kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására – kivéve, ha megállapításainak anyagi pontatlansága a hozzá benyújtott eljárási iratokból ered –, másrészt a tények értékelésére. Amint a Törvényszék megállapította vagy értékelte a tényállást, a Bíróság rendelkezik hatáskörrel az EUMSZ 256. cikk értelmében a tények jogi minősítésének és az abból a Törvényszék által levont jogkövetkezményeknek a felülvizsgálatára (lásd: Bizottság kontra Aalberts Industries és társai ítélet, C‑287/11 P, EU:C:2013:445, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E mérlegelés tehát, eltekintve e bizonyítékok elferdítésétől, nem minősül a Bíróság felülvizsgálata alá tartozó jogkérdésnek (lásd: Lafarge kontra Bizottság ítélet, C‑413/08 P, EU:C:2010:346 15. pont; Activision Blizzard Germany kontra Bizottság ítélet, C‑260/09 P, EU:C:2011:62, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
52 A bizonyítékok elferdítése akkor valósul meg, ha a meglévő bizonyítékok értékelése új bizonyítékok felhasználása nélkül is nyilvánvalóan tévesnek tűnik (Comitato „Venezia vuole vivere” és társai kontra Bizottság ítélet, C‑71/09 P, C‑73/09 P, C‑76/09 P, EU:C:2011:368, 153. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Egyébként az elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése (General Motors kontra Bizottság ítélet, C‑551/03 P, EU:C:2006:229, 54. pont). Amennyiben a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat, akkor pontosan meg kell jelölnie az e bíróság által állítólagosan elferdített bizonyítékokat, és bizonyítania kell azokat az értékelési hibákat, amelyek megítélése szerint a Törvényszéket ehhez az elferdítéshez vezették (lásd ebben az értelemben: Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 50. pont; PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ítélet, C‑281/10 P, EU:C:2011:679, 78. pont).
53 Meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 40., 63. és 72. cikke ellen irányuló érvek ezen ítélet nyilvánvalóan téves olvasatán alapulnak. Ami a 40. és 72. pontot illeti, nem róható fel a Törvényszéknek, hogy félreértelmezte az Olasz Köztársaság keresetének tartalmát, amikor úgy ítélte meg, hogy e kereset nem vitat egyetlen olyan szabálytalanságot sem, amelyet 2009 januárjában egy szúrópróbaszerű ellenőrzés során tártak fel az első és második szintű ellenőrzésekkel kapcsolatban, vagy hogy csak e szabálytalanságok némelyikét vitatja. Ellenkezőleg: a megtámadott ítéletnek különösen a 60–64. pontjából egyértelműen kitűnik, hogy a Törvényszék ténylegesen figyelembe vette azt a tényt, hogy az Olasz Köztársaság e szabálytalanságok mindegyikét vitatta.
54 Ellentétben az Olasz Köztársaság állításával, a megtámadott ítélet 63. pontjából nem vezethető le az, hogy a Törvényszék álláspontja szerint a vitatott határozat nem az említett szabálytalanságokon alapul. A Törvényszék ugyanis kifejezetten megállapította a megtámadott ítélet 58. pontjával összefüggésben értelmezett, fent említett 63. pontjában, hogy az uniós könyvvizsgálók által 2009 januárjában feltárt egyedi szabálytalanságok képezték a POR Puglia program tekintetében létrehozott irányítási és ellenőrzési rendszer működésével szemben megfogalmazott „kifogások egyikét”.
55 A megtámadott ítélet 73., 74., 84–86. és 88–93. pontjában foglalt megállapításokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az Olasz Köztársaság nem bizonyította, hogy a Törvényszék megállapításai mennyiben valósítják meg az általa hivatkozott dokumentumok elferdítését.
56 Következésképpen a tények és bizonyítékok elferdítésére vonatkozó összes érvet, részben mint elfogadhatatlanokat és részben mint megalapozatlanokat, el kell utasítani.
57 Ilyen körülmények között az 1260/1999 rendelet 39. cikkének, a 438/2001 rendelet 9. és 10. cikkének, valamint az arányosság és partnerség elvének állítólagos megsértésére vonatkozó érvek, amelyeket az Olasz Köztársaság a megtámadott ítélet 40., 63., 72–74. és 88–93. pontja tekintetében hivatkozott állítólagos elferdítésére alapította, ugyancsak nem állják meg a helyüket.
58 Ennélfogva a fellebbezés második jogalapjának első részét és harmadik jogalapjának első és harmadik részét, részben mint elfogadhatatlanokat, részben mint megalapozatlanokat, el kell utasítani.
– A harmadik jogalap második részének az érdeméről
59 A fellebbezés harmadik jogalapjának második részével az Olasz Köztársaság azt rója fel, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 76. pontjában hibásan értelmezte a 438/2001 rendelet 10. cikkét, amikor azt állapította meg, hogy a szóban forgó irányítási és ellenőrzési rendszer megbízhatósága tekintetében fennálló kétségek eloszlatása érdekében nem elegendő annak bizonyítása, hogy az ellenőrzések e cikk által előírt mértékét a POR Puglia programot érintő ERFA támogatás megszűnésének időpontjára elérték.
60 E tekintetben elegendő azt megállapítani, hogy a 438/2001 rendelet 10. cikke (2) bekezdésének magából a szövegéből, amelynek értelmében a tagállamoknak az ellenőrzések az ERFA támogatás megszűnését megelőző végrehajtását az érintett időszakban egyenletesen kell elosztaniuk, az következik, hogy a második szintű ellenőrzéseknek e támogatás teljes időtartama alatt és nem csak megszűnések időpontjában kell folyniuk.
61 Következésképpen a harmadik jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
– A második jogalap második részének érdeméről
62 Második jogalapjának második részével az Olasz Köztársaság a megtámadott ítélet 60–63. pontjában foglalt megállapításokat vitatja. Arra hivatkozik, hogy mivel a vitatott határozat az uniós könyvvizsgálók által a 2009 januárjában, első szintű szúrópróbaszerű ellenőrzések során feltárt szabálytalanságokon is alapult, a Törvényszék – tekintettel az 1260/1999 rendelet 39. cikkének (2) és (3) bekezdésére és az arányosság elvére – nem dönthetett a vitatott határozat jogszerűsége tárgyában anélkül, hogy megvizsgálta volna azokat az érveket, amelyekkel e tagállam e szabálytalanságok valós jellegét vitatta. Továbbá a megtámadott ítélet 78–81. pontjában a Törvényszék maga is tekintetbe vette az említett szabálytalanságokat, amikor megállapította, hogy az első szintű ellenőrzések nem megbízhatóak.
63 E tekintetben emlékeztetni kell a Bíróság az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapra (EMOGA) vonatkozó ítélkezési gyakorlatára, amely szerint, mivel az érintett tagállam van leginkább abban a helyzetben, hogy az EMOGA számláinak végső elszámolásához szükséges adatokat összegyűjtse és ellenőrizze, a Bizottság a mezőgazdasági piacok közös szervezése szabályai megsértésének bizonyítása érdekében nem a nemzeti közigazgatási szervek által végrehajtott ellenőrzések elégtelenségének vagy az azok által ismertetett számok szabálytalanságának kimerítő jellegű bemutatására köteles, hanem arra, hogy bizonyítsa az ellenőrzések vagy e számok tekintetében benne felmerült komoly és ésszerű kétséget (lásd ebben az értelemben: Görögország kontra Bizottság ítélet, C‑300/02, EU:C:2005:103, 34. és 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Dánia kontra Bizottság ítélet, C‑417/12 P, EU:C:2014:2288, 80. és 81. pont).
64 Az érintett tagállam a maga részéről nem cáfolhatja a Bizottság komoly és ésszerű kétséget keltő bizonyítékok alapját képező megállapításait anélkül, hogy saját állításait alátámasztaná egy megbízható és működőképes ellenőrzési rendszer létezését bizonyító tényekkel. Amennyiben nem tudja bizonyítani, hogy a Bizottság megállapításai pontatlanok, azok komoly kétségeket kelthetnek a megfelelő és hatékony felügyeleti és ellenőrzési intézkedések összességének végrehajtását illetően (lásd: Dánia kontra Bizottság ítélet, C‑417/12 P, EU:C:2014:2288, 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
65 Következésképpen az érintett tagállamra hárul ellenőrzései és számai valós jellegének és adott esetben a Bizottság állításai pontatlanságának legrészletesebb és legteljesebb bizonyítása (Görögország kontra Bizottság ítélet, C‑300/02, EU:C:2005:103, 36. pont, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Dánia kontra Bizottság ítélet, C‑417/12 P, EU:C:2014:2288, 83. pont).
66 Az ezen ítélkezési gyakorlatból eredő érvek értelemszerűen alkalmazandók az ERFA tekintetében, amit az Olasz Köztársaság nem vitatott a Bíróság előtti tárgyaláson. Tekintettel azon irányítási és ellenőrzési rendszer felépítésére, amelyet az 1260/1999 rendelet 38. cikkének (1) bekezdése hozott létre, amely bekezdés értelmében elsődlegesen a tagállamok vállalnak felelősséget az ERFA támogatások pénzügyi ellenőrzéséért, ők vannak leginkább abban a helyzetben, hogy az e támogatásokra vonatkozó adatokat összegyűjtsék és ellenőrizzék.
67 A jelen ügyben az Olasz Köztársaság bírálja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe azokat a tényezőket, amelyekkel ő az uniós könyvvizsgálók által 2009 januárjában szúrópróbaszerű első és második szintű ellenőrzések során feltárt szabálytalanságok valós jellegét vitatta. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 63. pontjában foglalt megállapításai szerint e szabálytalanságok mindössze a POR Puglia program tekintetében létrehozott irányítási és ellenőrzési rendszer működésével szemben megfogalmazott kifogások egyikét képezték, és a vitatott határozat az e rendszert jellemző olyan „egyéb hiányosságokon” is alapult, amelyek komoly kétségeket kelthetnek az említett rendszer megbízható és ésszerű jellegét illetően.
68 Márpedig a második jogalap első részének és a harmadik jogalap első, második és harmadik részének a vizsgálatából – amelynek megállapításait a jelen ítélet 58–61. pontja tartalmazza – az következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor elutasította azon érvek összességét, amelyekkel az Olasz Köztársaság vitatta azokat a megállapításokat, amelyek a POR Puglia program tekintetében létrehozott irányítási és ellenőrzési rendszer egyéb, az első szintű ellenőrzések végrehajtásának késedelméből, a javasolt korrekciók megbízhatóságának hiányából és a kifizető hatóság működésének zavaraiból eredő hiányosságainak alapját képezte.
69 Tehát a Törvényszék a jelen ítélet 63–65. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban állapította meg azt a megtámadott ítélet 63. pontjában, hogy nem szükséges dönteni a 2009 januárjában végzett könyvvizsgálat során feltárt egyedi szabálytalanságoknak az – Olasz Köztársaság által vitatott – valós jellege tárgyában.
70 Ehhez hozzá kell tenni, hogy fellebbezésében az Olasz Köztársaság nem bírálja a megtámadott ítélet 109–118. pontját, amelyben a Törvényszék megállapította az alkalmazott átalánykorrekció arányos jellegét az irányítási és ellenőrzési rendszernek az ellenőrzések végrehajtásának késedelméből, a javasolt korrekciók megbízhatóságának hiányából és a kifizető hatóság működésének zavaraiból eredő olyan hiányosságai alapján, amelyek komoly kétségeket kelthetnek az említett rendszer megbízható és ésszerű jellegét illetően.
71 Azon megközelítéssel kapcsolatban, amely szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 78–81. pontjában maga is tekintetbe vette a 2009 januárjában, szúrópróbaszerű első szintű ellenőrzések során feltárt egyedi szabálytalanságokat, meg kell jegyezni, hogy az e pontokban foglalt megfontolások tárgyát nem ezen egyedi szabálytalanságok képezik, hanem az olasz hatóságok által pénzügyi korrekciók tárgyában követett gyakorlatra vonatkozó kétségek.
72 Tehát nem róható fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 78–81. pontjában figyelembe vette a Bizottságnak az olasz hatóságok által javasolt pénzügyi korrekciók megbízhatósága tárgyában tett megállapításait, miután megállapította ezen ítélet 60–63. pontjában, hogy nem szükséges határozni az uniós könyvvizsgálók által egy 2009 januárjában vizsgált mintában feltárt szabálytalanságok valós jellegének tárgyában.
73 Következésképpen a fellebbezés második jogalapjának második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
– A második jogalap harmadik részének érdeméről
74 A fellebbezés második jogalapjának harmadik részével az Olasz Köztársaság a megtámadott ítélet 60. pontjában foglalt megállapítást vitatja azzal az indokkal, hogy az arányosság és a partnerség 1260/1999 rendelet 39. cikkében foglalt elvével ellentétes 10%‑os átalánykorrekció előírása, amikor az olasz hatóságok 25%‑os átalánykorrekciót javasoltak az elvégzett kiegészítő munkák vagy műszaki szolgáltatások támogatása tekintetében az uniós könyvvizsgálók által 2009 januárjában feltárt szabálytalanságok után.
75 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az olasz hatóságok által javasolt korrekciók csak bizonyos szabálytalanságokra vonatkoztak az uniós könyvvizsgálók által 2009 januárjában feltárt egyedi szabálytalanságok közül. Márpedig, amint az a jelen ítélet 69. pontjából kitűnik, a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül állapíthatta meg, hogy az, hogy az állítólagos szabálytalanságok nem állnak fenn, nem érinti a vitatott határozat jogszerűségét. Ilyen körülmények között a Törvényszék a fenti pontban említett elvek megsértése nélkül állapította meg a megtámadott ítélet 60. és 62. pontjában, hogy az említett korrekciókra vonatkozó érvek, amelyeket a Bizottság figyelembe vett az ERFA támogatás csökkentése végső összegének kiszámítása során, hatástalanok a vitatott határozat megsemmisítése szempontjából.
76 Következésképpen a fellebbezés második jogalapjának harmadik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
77 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a fellebbezést mint részben elfogadhatatlant, részben pedig megalapozatlant, teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
78 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Olasz Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) A Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások