A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)

2011. július 14.

F‑81/10. sz. ügy

Vidas Praskevicius

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – A személyzeti szabályzat 45. cikke – Nyilvánvaló mérlegelési hiba – Érdempontok – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Indokolás”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó, az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben V. Praskevicius többek között azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a Parlament azon határozatát, amely nem vette a felperest fel a 2009. évi előléptetési időszakban az AD 6 besorolási fokozatba előléptetett tisztviselők jegyzékére, és kötelezze a Parlamentet 500 euró megfizetésére az állítólag okozott nem vagyoni kár megtérítésére.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Előléptetés – Feltételek – Az előléptetési küszöböt elérő tisztviselők – Automatikus előléptetéshez való jog – Hiány

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

2.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

3.      Tisztviselők – Előléptetés – Indokolás – Az előléptetési tanácsadó bizottsággal szembeni kötelezettség abban az esetben, ha a határozat eltér az ajánlásától

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

4.      Tisztviselők – Előléptetés – Elő nem léptetett jelölt panasza – Elutasító határozat – Indokolási kötelezettség

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés, 45. cikk és 90. cikk, (2) bekezdés)

1.      Az Európai Parlamentnek az előléptetési és karriertervezési politikáról szóló, legutoljára 2008. április 21‑én az elnökség határozatával módosított határozata I.3.2. és I.3.3. pontjából nem lehet arra következtetni, hogy az e rendelkezésekkel érintett eseteken kívül az előléptetési küszöböt elérő képviselőket automatikusan előléptetik az adott előléptetési időszakban.

Az ilyen értelmezés sértené a személyzeti szabályzat 45. cikkét, amely értelmében a kinevezésre jogosult hatóságnak az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatát az e rendelkezésben meghatározott szempontok szerint kell elvégeznie. Márpedig az általános hatályú alkalmazási intézkedést lehetőség szerint az alapul szolgáló jogi aktus rendelkezéseinek megfelelően kell értelmezni. Következésképpen az említett rendelkezés I.3.3. pontját kizárólag úgy lehet értelmezni, hogy az abban meghatározott helyzetek egyikében lévő tisztviselőket semmi esetre sem lehet előléptetni, jóllehet elérték az előléptetési küszöböt.

Végül nem lehet a bizalomvédelem elvére hivatkozni valamely személyzeti szabályzatbeli rendelkezéssel ellentétes gyakorlat igazolására.

(lásd az 51. és 67. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑90/92. sz. Dr Tretter‑ügyben 1993. június 24‑én hozott ítéletének 11. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑576/08. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2011. április 13‑án hozott ítéletének 103. pontja.

2.      A személyzeti szabályzat 45. cikke szerinti esetleges előléptetés érdekében figyelembe veendő érdemek összehasonlító vizsgálatakor a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és e területen a bírósági felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az adminisztráció – azokra az eljárásokra és eszközökre figyelemmel, amelyek a döntéséhez vezethettek – nem kifogásolható korlátok között maradt‑e, és hatáskörét nem gyakorolta‑e nyilvánvalóan hibásan, mivel a Közszolgálati Törvényszék nem helyettesítheti a kinevezésre jogosult hatóságnak a jelöltek képességeinek és érdemeinek megítélésére vonatkozó értékelését a sajátjával. Ez utóbbi jogosult arra is, hogy az általa legmegfelelőbbnek tartott eljárás vagy módszer alapján végezze el az érdemek összehasonlító vizsgálatát. A kinevezésre jogosult hatóság nem köteles egyedül a jelöltek értékelő jelentésére hivatkozni, hanem értékelését érdemeik más vonatkozásaira is alapíthatja.

(lásd az 53. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság: 62/75. sz., Wind kontra Bizottság ügyben 1976. július 1‑jén hozott ítéletének 17. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑557/93. sz., Rasmussen kontra Bizottság ügyben 1995. július 13‑án hozott ítéletének 20. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék T‑132/03. sz., Casini kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének 55. és 152. pontja.

3.      A Parlament főtitkára által 2005. október 19‑én elfogadott belső irányelvei 5. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében az előléptetési tanácsadó bizottság tagjait tájékoztatni kell a kinevezésre jogosult hatóság által hozott határozatokról, amely hatóság köteles írásban indokolni a bizottság véleményétől való bármely eltérést.

Amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság az előléptetési bizottság elnökének feljegyzést küldött, amelyből kitűnik, hogy az elő nem léptetett tisztviselők érdemeinek alakulása nem igazolta az előléptetést, az ilyen indokolás elégséges a belső irányelvek 5. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében foglalt követelményeknek való megfeleléshez.

Mindenesetre, feltételezve akár, hogy a fent hivatkozott – a kinevezésre jogosult hatóság és az előléptetési tanácsadó bizottság közötti kapcsolatra vonatkozó – 5. cikk (2) bekezdésének első albekezdése alapján megállapítható az eljárási szabálytalanság fennállása, ez nem teszi vitássá a megtámadott, előléptetést mellőző határozat jogszerűségét, mivel a belső irányelvek 5. cikke (2) bekezdése első albekezdésének megsértése nincs hatással az említett határozat tartalmát.

(lásd a 60–62. pontot)

4.      A kinevezésre jogosult hatóság nem köteles megindokolni az előléptetésről szóló határozatot, sem annak címzettjére, sem az elő nem léptetett jelöltekre nézve. Egyébiránt a panaszt elutasító határozat indokolása feltehetően egybeesik azzal a határozattal, amellyel ellen a panasz irányult. Következésképpen, ha a jogvita tárgya a tisztviselő előléptetését mellőző határozat vitatása, az ilyen – főszabály szerint nem indokolt – határozat indokait a panaszt elutasító határozat fedi fel, ami lehetővé teszi a tisztviselőnek, hogy tudomást szerezzen a kinevezésre jogosult hatóság érveléséről.

(lásd a 75. és 77. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑117/01.sz., Roman Parra kontra Bizottság ügyben 2002. február 20‑án hozott ítéletének 25. pontja;

a Törvényszék T‑377/08. P. sz., Bizottság kontra Birkhoff ügyben 2009. december 9‑én hozott ítéletének 55. pontja.