A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített nyolcadik tanács)
2019. november 28.(*)
„Gazdasági és monetáris unió – Bankunió – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus (ESZM) – Egységes Szanálási Alap (ESZA) – Az ESZT 2016. évi előzetes hozzájárulásokról szóló határozata – Megsemmisítés iránti kereset – Közvetlen és személyében való érintettség – Elfogadhatóság – Lényeges eljárási szabályok – A határozat hitelesítése – A határozat elfogadására irányuló eljárás”
A T‑323/16. sz. ügyben,
a Banco Cooperativo Español, SA (Madrid, Spanyolország) (képviselik: D. Sarmiento Ramírez‑Escudero és J. Beltrán de Lubiano Sáez de Urabain ügyvédek)
felperesnek
az Egységes Szanálási Testület (ESZT) (képviselik: F. Málaga Diéguez, F. Fernández de Trocóniz Robles, B. Meyring, S. Schelo, T. Klupsch és S. Ianc ügyvédek)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Bizottság (képviselik: J. Rius, A. Steiblytė és K.‑P. Wojcik, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél,
az ESZT ügyvezetői testületének az Egységes Szanálási Alapba fizetendő 2016. évi előzetes hozzájárulásokról szóló 2016. április 15‑i határozatának (SRB/ES/SRF/2016/06) a felperest érintő részében történő megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács),
tagjai: A. M. Collins elnök, M. Kancheva, R. Barents, J. Passer és G. De Baere (előadó) bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2019. február 27‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
1 A jelen ügy a bankuniónak az Egységes Szanálási Mechanizmusra (ESZM) vonatkozó második pillérébe illeszkedik, amelyet a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15‑i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 225., 1. o.) vezetett be. Az ESZM bevezetésének az a célja, hogy megerősítse a szanálási keretrendszer integrációját az euróövezet tagállamaiban és azon tagállamokban, amelyek nem képezik az euróövezet részét, és amelyek az Egységes Felügyeleti Mechanizmusban (EFM) való részvételt választják (a továbbiakban: részt vevő tagállamok).
2 Konkrétabban ez az ügy a 806/2014 rendelet 67. cikkének (1) bekezdése által létrehozott Egységes Szanálási Alapra (ESZA) vonatkozik. Az ESZA‑t többek között az ugyanezen rendelet 67. cikke (4) bekezdésének végrehajtása keretében az intézmények hozzájárulásai révén finanszírozzák, amelyeket előzetes hozzájárulások formájában nemzeti szinten szednek be. Az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 13. pontja értelmében az intézmény fogalma az ugyanezen rendelet 2. cikkének c) pontjával összhangban az összevont felügyelet alá tartozó hitelintézetet vagy befektetési vállalkozást foglalja magában. A hozzájárulásokat az Európai Unió szintjén az ESZA‑ba fizetendő hozzájárulásoknak az alapba való átutalásáról és közös felhasználásúvá tételéről szóló, 2014. május 21‑én Brüsszelben aláírt kormányközi megállapodás (a továbbiakban: kormányközi megállapodás) alapján utalják át.
3 A 806/2014 rendelet „Előzetes hozzájárulások” című 70. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az egyes intézmények hozzájárulását legalább évente be kell szedni és az intézmény biztosított betétekkel csökkentett (szavatolótőke nélküli) kötelezettségei összegének és az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény aggregált, biztosított betétekkel csökkentett (szavatolótőke nélküli) kötelezettsége összegének az aránya alapján kell megállapítani.
(2) A Testület minden évben, az EKB‑val vagy a nemzeti illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően és a nemzeti szanálási hatóságokkal szoros együttműködésben kiszámolja az egyéni hozzájárulások összegét annak biztosítása érdekében, hogy az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény által befizetendő hozzájárulás ne haladja meg a célszint 12,5%‑át.
Az egyes intézmények hozzájárulásának kiszámítása minden évben a következők alapján történik:
a) átalányjellegű hozzájárulás, melyet az adott intézmény biztosított betétekkel csökkentett (szavatolótőke nélküli) kötelezettségei összegének és a részt vevő tagállamok területén engedélyezett valamennyi intézmény összesített, biztosított betétekkel csökkentett (szavatolótőke nélküli) kötelezettsége összegének az aránya alapján kell megállapítani; továbbá
b) a kockázatokkal kiigazított hozzájárulás, melynek megállapítása a 2014/59/EU irányelv 103. cikkének (7) bekezdésében meghatározott kritériumok alapján történik az arányosság elvének figyelembevételével, anélkül, hogy a tagállamok bankszektorában működő struktúrák között piaci torzulások jönnének létre.
Az átalányjellegű hozzájárulás és a kockázatokkal kiigazított hozzájárulások közötti viszonyt a hozzájárulások különböző típusú bankok közötti kiegyensúlyozott elosztásának figyelembevételével kell meghatározni.
Az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény által befizetendő egyéni hozzájárulásoknak az a) és b) pontban foglaltak szerint kiszámított aggregált összege azonban egy évben sem haladhatja meg a célszint 12,5%‑át.
[…]
(6) Alkalmazni kell a hozzájárulások intézményi kockázati profil arányában történő kiigazításának fogalmát meghatározó, felhatalmazáson alapuló azon jogi aktusokat, amelyeket a Bizottság a 2014/59/EU irányelv 103. cikkének (7) bekezdésével összhangban fogad el.
(7) A Tanács a Bizottság javaslata alapján eljárva a (6) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok keretében végrehajtási aktusokat fogad el az (1), (2) és (3) bekezdések végrehajtása feltételeinek megállapítása céljából és különösen a következőkre vonatkozóan:
a) az egyéni hozzájárulások kiszámítására vonatkozó módszertan alkalmazása;
b) az intézmények felhatalmazáson alapuló jogi aktusban foglalt kockázati tényezőkhöz való hozzárendelésének gyakorlati módozatai.”
4 A 806/2014 rendeletet az említett előzetes hozzájárulások tekintetében kiegészítette a 806/2014 rendelet egységes alkalmazási feltételeinek az ESZA‑hoz való előzetes hozzájárulás tekintetében történő meghatározásáról szóló, 2014. december 19‑i (EU) 2015/81 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2015. L 15., 1. o.).
5 Egyébiránt a 806/2014 rendelet és a 2015/81 végrehajtási rendelet egyes olyan rendelkezésekre utal, amelyek két másik jogi aktusban szerepelnek:
– egyrészt a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15‑i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (HL 2014. L 173., 190. o.);
– másrészt a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálásfinanszírozási rendszerhez való előzetes hozzájárulás tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. október 21‑i (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (HL 2015. L 11., 44. o.; helyesbítés: HL 2017. L 156., 38. o.).
6 Az Egységes Szanálási Testület (ESZT) mint uniós ügynökség került bevezetésre (a 806/2014 rendelet 42. cikke). Többek között egy plenáris testületet és egy ügyvezetői testületet foglal magában (a 806/2014 rendelet 43. cikkének (5) bekezdése). Az ESZT ügyvezetői testülete hoz meg minden határozatot, amely a 806/2014 rendelet végrehajtásához szükséges, kivéve ha az említett rendelet másként nem rendelkezik (a 806/2014 rendelet 54. cikke (1) bekezdésének b) pontja).
7 Az ESZT plenáris testülete 2015. április 29‑i határozatával (SRB/PS/2015/8) elfogadta az ESZT ügyvezetői testületének eljárási szabályzatát (a továbbiakban: ÜTESZ).
8 Az ÜTESZ 9. cikkének (1)–(3) bekezdése előírja:
„(1) Írásbeli eljárás útján is hozható határozat, kivéve ha az ezen írásbeli eljárás megindítását követő első 48 órában az ügyvezetői testületnek a 3. cikk (1) bekezdésében említett és az írásbeli eljárásban részt vevő legalább két tagja kifogást emel ez ellen. Ebben az esetben a kérdést a következő ügyvezetői testületi ülés napirendjére fel kell venni.
(2) Az írásbeli eljárás rendes körülmények között az ügyvezetői testület minden egyes tagja részéről elvégzett vizsgálat céljából legalább öt munkanapot igényel. Ha sürgős fellépés szükséges, az elnök rövidebb időszakot állapíthat meg a konszenzusos döntés elfogadásához. Az időszak lerövidítésének indokát meg kell adni.
(3) Amennyiben a konszenzus nem érhető el írásbeli eljárásban, az elnök rendes szavazási eljárást indíthat a 8. cikknek megfelelően.”
A jogvita előzményei
9 A felperes, a Banco Cooperativo Español, SA, egy részt vevő tagállamban letelepedett hitelintézet.
10 2015. december 11‑én a Fondo de Reestructuración Ordenada Bancaria (rendezett banki szerkezetátalakítást szolgáló alap), a 806/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 3. pontja értelmében vett nemzeti szanálási hatóság (a továbbiakban: NSZH) Spanyolország tekintetében (a továbbiakban: spanyol NSZH), információkérést küldött a felperesnek a 2016. évi előzetes hozzájárulásának kiszámítása céljából.
11 A felperes válaszolt e kérésre.
12 Az ESZA‑ba fizetendő 2016. évi előzetes hozzájárulásokról szóló 2016. április 15‑i határozatával (SRB/ES/SRF/2016/06) (a továbbiakban: megtámadott határozat) az ESZT ügyvezetői testülete a 806/2014 rendelet 54. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 70. cikkének (2) bekezdése alapján döntött minden intézmény, köztük a felperes 2016. évi előzetes hozzájárulásának összegéről. E határozat melléklete egy táblázatban tartalmazza az összes intézmény 2016. évi előzetes hozzájárulásának összegét, valamint számos más rovatot, többek között a „Method (EA)” (módszertan [euróövezet]) és a „Risk adjustment factor in the EA environment” (kockázatkiigazítási tényező az euróövezet kontextusában) című rovatot.
13 Az ESZT kifejti, hogy 2016. április 15‑én közölte a spanyol NSZH‑val a megtámadott határozatot, amennyiben az az ezen NSZH illetékességi területén engedélyezett intézményekre vonatkozik.
14 A 2016. április 26‑i levelében a spanyol NSZH tájékoztatta a felperest az őt terhelő előzetes hozzájárulás összegéről, és kérte, hogy azt 2016. június 24‑ig fizesse meg a Banco de España (spanyol központi bank) részére.
Az eljárás és a felek kérelmei
15 A Törvényszék Hivatalához 2016. június 24‑én benyújtott beadványában a felperes előterjesztette a jelen keresetet. Az ESZT 2016. szeptember 6‑án benyújtotta ellenkérelmét.
16 A Törvényszék Hivatalához 2016. október 4‑én benyújtott beadványával az Európai Bizottság kérte, hogy az ESZT kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.
17 A Törvényszék nyolcadik tanácsának elnöke a 2016. október 25‑i határozatával helyt adott a Bizottság beavatkozási kérelmének.
18 A Törvényszék eljárási szabályzatának 89. cikke alapján 2017. október 9‑én elfogadott első pervezető intézkedés keretében a Törvényszék felhívta az ESZT‑et arra, hogy nyújtsa be a megtámadott határozat eredeti példányának teljes másolatát, beleértve annak mellékletét is.
19 2017. október 26‑i beadványában az ESZT jelezte, hogy nem tud eleget tenni a 2017. október 9‑én hozott pervezető intézkedésnek, és többek között a megtámadott határozat mellékletében szereplő adatok bizalmas jellegére hivatkozott.
20 2017. december 14‑i bizonyításfelvételt elrendelő végzésével (a továbbiakban: első végzés) a Törvényszék az egyrészt az Európai Unió Bírósága alapokmánya 24. cikkének első bekezdése, másrészt az eljárási szabályzat 91. cikkének b) pontja, 92. cikkének (3) bekezdése és 103. cikke alapján felhívta az ESZT‑et arra, hogy nyújtsa be a megtámadott határozat eredeti példányának teljes másolatát nem bizalmas és bizalmas változatban, beleértve annak mellékletét is.
21 2018. január 15‑i beadványában az ESZT teljesítette az első végzésben foglaltakat, és két dokumentumot nyújtott be nem bizalmas és bizalmas változatban, mégpedig először is a megtámadott határozat szövegét illetően egy kétoldalas dokumentumot, amely egy papíralapú aláírt dokumentum PDF‑formátumú szkennelt változata, másodszor pedig egy digitális adatokat tartalmazó, a megtámadott határozat mellékletét képező, PDF‑formátumú digitális dokumentumot.
22 Tekintettel arra, hogy az ESZT teljesítette az első végzésben foglaltakat, a Törvényszék 2018. március 12‑én meghozta a második pervezető intézkedést, és felhívta az ESZT‑et, hogy először is tisztázza, milyen formátumú volt a melléklet a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában, másodszor arra az esetre, ha ezt a mellékletet digitális formátumban adták ki, fejtse ki és adja meg mindazon technikai hitelesítési elemet, amely annak igazolásához szükséges, hogy a Törvényszék elé terjesztett, digitális adatokat tartalmazó PDF‑változat megfelel annak, amelyet az ESZT 2016. április 15‑i ülésén konkrétan aláírásra bocsátottak és elfogadtak, harmadszor pedig tegye meg észrevételeit a megtámadott határozat jogi létezésének és a lényeges eljárási szabályok tiszteletben tartásának kérdésével kapcsolatban.
23 2018. március 27‑i beadványában az ESZT választ adott a második pervezető intézkedésre. Ami a fenti 22. pontban említett második kérést illeti, az ESZT jelezte, hogy nem tudja azt teljesíteni az általa benyújtandó bizonyos dokumentumok bizalmas jellege miatt, és bizonyításfelvétel elrendelését indítványozta.
24 2018. május 2‑án a Törvényszék bizonyításfelvételt elrendelő új végzést hozott, amelyben felhívta az ESZT‑et a 2018. március 12‑i pervezető intézkedésben szereplő második kérés teljesítésére (a továbbiakban: második végzés).
25 A 2018. május 18‑án kelt, 2018. június 29‑én korrigált beadványában az ESZT teljesítette a második végzésben foglaltakat, és előterjesztette bizalmas és nem bizalmas változatban „Az azonosításra vonatkozó technikai információk” című dokumentumot, az ESZT három elektronikus levelét, amelyek kelte 2016. április 13‑a 17 óra 41 perc, 2016. április 15‑e 19 óra 04 perc és 20 óra 06 perc, valamint benyújtott egy USB‑kulcsot, amely egy XLSX‑formátumú és egy TXT‑formátumú fájlt tartalmazott.
26 2018. július 13‑i határozatával, az eljárási szabályzat 103. cikkének (1) bekezdésében előírt vizsgálatot követően a Törvényszék eltávolította az iratokból az ESZT által az első és a második végzés teljesítése céljából benyújtott dokumentumok bizalmas változatait, az ESZT által 2018. május 18‑án benyújtott USB‑kulcson tárolt, bizalmas információkat nem tartalmazó, TXT‑formátumú fájlok kivételével, amelyeket papírformátumban csatoltak az iratanyaghoz.
27 2018. július 13‑án a Törvényszék az eljárási szabályzat 89. cikke alapján hozott harmadik pervezető intézkedéssel felhívta a felperest és a Bizottságot, hogy terjesszék elő észrevételeiket az ESZT által a fenti 18., 20., 22. és 24. pontban említett pervezető intézkedésekre és a bizonyításfelvétel elrendelésére adott válaszokkal kapcsolatban.
28 A felperes és a Bizottság a 2018. július 27‑i és 30‑i beadványukban a harmadik pervezető intézkedésre válaszul benyújtották észrevételeiket.
29 A Törvényszék nyolcadik tanácsának javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzatának 28. cikkét alkalmazva úgy határozott, hogy az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.
30 2018. november 20‑i levelében a Törvényszék pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket többek között arra, hogy pontosítsák az álláspontjaikat azzal kapcsolatban, hogy az ESZT teljesítette‑e az indokolási kötelezettséget.
31 A felek a Törvényszék Hivatalához 2018. december 4‑én benyújtott beadványaikban eleget tettek e felhívásnak.
32 A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a megtámadott határozatot.
33 A Bizottság által támogatott ESZT azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;
– másodlagosan a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
34 A jelen megsemmisítés iránti kereset keretében a felperes két jogalapot hoz fel, amelyek közül az első a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikke (1) bekezdésének jogellenességére alapított kifogáson alapul, a második pedig e jogellenességi kifogás alapján a megtámadott határozat annyiban történő megsemmisítésére irányul, amennyiben az sérti – az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. cikke és az arányosság elve fényében értelmezve – a 2014/59 irányelv 103. cikke (2) bekezdésének második albekezdését és a 806/2014 rendelet 70. cikkét.
Az elfogadhatóságról
35 Az ESZT úgy véli, hogy a kereset a spanyol NSZH jogi aktusa ellen irányul, mivel ez az a jogi aktus, amelyet a keresethez csatoltak, nem pedig az ő határozata. Nem az ESZT a kibocsátója a spanyol NSZH jogi aktusának. Az e jogi aktussal szembeni kereset tehát elfogadhatatlan.
36 Ha azonban megállapítást nyerne, hogy a kereset az ESZT határozata ellen irányul, a kereset szintén elfogadhatatlan lenne, mivel a 2016. évi előzetes hozzájárulások ESZT általi jóváhagyása nem váltana ki olyan kötelező joghatást, amely a felperes érdekeit sértheti, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét, és különösen nem keletkeztetne fizetési kötelezettséget. Ilyen kötelezettséghez az NSZH határozatának elfogadására van szükség.
37 Ezenkívül az előzetes hozzájárulások ESZT általi kiszámítása nem érinti közvetlenül a felperest az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében.
38 A viszonválaszban az ESZT arra hivatkozik, hogy a felperes nem címzettje a megtámadott határozatnak. A megtámadott határozatot csak az NSZH‑kkal közölték, amelyek ezt követően a megtámadott határozatnak megfelelően elfogadták a saját jogi aktusaikat, és azokat közölték a felügyeletük alatt álló intézményekkel. Következésképpen az ESZT szerint, még ha e határozat a spanyol NSZH számára kötelező is lehetett, nem volt közvetlenül kötelező a felperesre nézve, aki egyáltalán nem volt annak címzettje.
39 A felperes állításával ellentétben a megtámadott határozat „nem írja elő” az egyes intézmények által fizetendő hozzájárulások pontos összegét. Csak a spanyol NSZH jogi aktusa alapozza meg a nemzeti jognak megfelelően az intézmények számára az előzetes hozzájárulásuk megfizetésére irányuló kötelezettséget.
40 Az előzetes hozzájárulások beszedésére irányuló eljárás az ESZT és az NSZH‑k közötti „szoros együttműködésen” alapul. Ugyanakkor a jogi háttér nem ad egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy melyik bíróság rendelkezik az előzetes hozzájárulások beszedésére irányuló eljárás tekintetében bírósági felülvizsgálati jogkörrel. A bevezetett jogi keret révén mégis biztosítható, hogy az NSZH‑k illetékesek a kormányközi megállapodást alátámasztó elvekkel összhangban a hozzájárulások beszedésére vonatkozó végleges határozat elfogadásáért. Emiatt ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a jogalkotó szándéka az volt, hogy a nemzeti bíróságokra ruházza az előzetes hozzájárulások beszedésére irányuló eljárás felülvizsgálatára vonatkozó hatáskört. Egyébiránt abban az esetben, ha az uniós intézmények vagy ügynökségek jogi aktusainak érvényességére vagy értelmezésére vonatkozó kérdések merülnek fel, a nemzeti bíróságok előzetes döntés meghozatalát kérhetik a Bíróságtól.
41 Ezen érvelésnek megfelelően számos példa van arra, hogy az előzetes hozzájárulásokat a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságok vagy hatóságok előtt vitatták. Egyes NSZH‑k ugyanezt a megközelítést fogadták el annak megállapításával, hogy a nemzeti bíróságok és szervek hatáskörébe tartozik azon jogi aktusok felülvizsgálata, amelyeket az előzetes hozzájárulás beszedésére irányuló eljárás keretében fogadtak el.
42 A felperes vitatja az NSZH álláspontját, és azt állítja, hogy a kereset elfogadható.
43 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket.
44 Így az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése három csoportra szűkíti a természetes vagy jogi személy által indított megsemmisítés iránti kereseteket, mégpedig először is azon jogi aktusokra, amelyeket neki címeztek, másodsorban azon jogi aktusokra, amelyek őt közvetlenül és személyében érintik, harmadsorban az olyan rendeleti jellegű jogi aktusokra, amelyek őt közvetlenül érintik, és nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket (lásd: 2013. december 10‑i von Storch és társai kontra EKB végzés, T‑492/12, nem tették közzé, EU:T:2013:702, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében foglalt feltételt illetően a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint csak azok az intézkedések képezhetnek megsemmisítés iránti keresettel megtámadható aktust vagy határozatot, amelyek olyan kötelező joghatásokat váltanak ki, amelyek a felperes érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (lásd: 2016. április 21‑i Borde és Carbonium kontra Bizottság végzés, C‑279/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:297, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 Egyébiránt olyan jogi aktusok vagy határozatok esetén, amelyek kidolgozása több szakaszban, különösen pedig belső eljárás során történik, főszabály szerint csak azon intézkedések minősülnek megtámadható aktusnak, amelyek ezen eljárás végén rögzítik az intézmény végleges álláspontját, a végső határozat előkészítésére irányuló közbenső intézkedések azonban nem (lásd: 2016. március 9‑i Port autonome du Centre et de l’Ouest és társai kontra Bizottság végzés, T‑438/15, EU:T:2016:142, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
47 Továbbá az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy amikor egy nem privilegizált felperes terjeszt elő megsemmisítés iránti keresetet azon jogi aktussal szemben, amelynek nem címzettje, az a követelmény, miszerint a megtámadott intézkedés kötelező joghatásainak érinteniük kell a felperes érdekeit, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét, együttesen érvényes az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott feltételekkel (lásd: 2014. március 6‑i Northern Ireland Department of Agriculture and Rural Development kontra Bizottság végzés, C‑248/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:137, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egyrészt azon természetes vagy jogi személy, aki nem címzettje egy határozatnak, csak akkor állíthatja, hogy személyében érintett, ha a határozat bizonyos sajátos jellemzői vagy egy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rá, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őt (1963. július 15‑i Plaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EU:C:1963:17, 223. o.; 1998. április 2‑i Greenpeace Council és társai kontra Bizottság ítélet, C‑321/95 P, EU:C:1998:153, 7. és 28. pont).
49 Másrészt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező határozatnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, azt kívánja meg, hogy a vitatott intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, és egyáltalán ne hagyjon mérlegelési lehetőséget a jogi aktus végrehajtására kötelezett címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik (2007. március 22‑i Regione Siciliana kontra Bizottság ítélet, C‑15/06 P, EBHT, EU:C:2007:183, 31. pont).
50 Márpedig az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy még ha a vitatott jogi aktus – ahhoz, hogy a jogalanyok jogi helyzetére hatást gyakoroljon – szükségszerűen végrehajtási intézkedések elfogadását is vonja maga után, a közvetlen érintettség feltétele mindazonáltal teljesítettnek tekintendő, ha e jogi aktus végrehajtása érdekében a címzettjére kötelezettségeket ír elő, valamint ha e címzettnek automatikusan olyan intézkedéseket kell elfogadnia, amelyek módosítják a felperes jogi helyzetét (lásd ebben az értelemben: 2015. július 7‑i Federcoopesca és társai kontra Bizottság ítélet, T‑312/14, EU:T:2015:472, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
51 Amint ugyanis Wathelet főtanácsnok a Stichting Woonpunt és társai kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványában (C‑132/12 P, EU:C:2013:335, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) emlékeztetett, a tagállami mozgástér hiánya szertefoszlatja az uniós aktus és a jogalany közötti közvetlen kapcsolat látszólagos hiányát. Másként kifejezve, a közvetlen érintettség megakadályozása érdekében az uniós aktus végrehajtására irányuló közvetítő aktus megalkotójának mérlegelési mozgástere nem lehet pusztán formális. Annak kell lennie a kérelmező jogi érintettsége forrásának.
52 A jelen ügyben először is az alkalmazandó szabályozásból, és különösen a 806/2014 rendelet 54. cikke (1) bekezdésének b) pontjából és 70. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy mind az egyéni hozzájárulások számítását végző, mind pedig az e hozzájárulásokat jóváhagyó határozatot meghozó szerv az ESZT volt. Az a körülmény, hogy az ESZT és az NSZH‑k között együttműködés áll fenn, nem változtat e megállapításon (2018. november 19‑i Iccrea Banca kontra Bizottság és ESZT végzés, T‑494/17, EU:T:2018:804, 27. pont).
53 Ugyanis kizárólag az ESZT rendelkezik hatáskörrel arra, hogy „az EKB‑val vagy a nemzeti illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően és [az NSZH‑kkal] szoros együttműködésben” kiszámolja az intézmények előzetes hozzájárulásait (a 806/2014 rendelet 70. cikkének (2) bekezdése). Egyébiránt az NSZH‑k uniós jogból eredő kötelezettsége, hogy beszedjék az említett hozzájárulásokat, ahogyan azokat az ESZT határozata megállapította (a 806/2014 rendelet 67. cikkének (4) bekezdése).
54 Az ESZT határozata tehát, amely a 806/2014 rendelet 70. cikkének (2) bekezdése alapján megállapítja az előzetes hozzájárulásokat, végleges jellegű.
55 Következésképpen a megtámadott határozat nem minősíthető tisztán előkészítő vagy közbenső intézkedésnek, mivel az eljárás végén véglegesen rögzíti az ESZT hozzájárulásokkal kapcsolatos álláspontját.
56 Másodszor rá kell mutatni arra, hogy a 2015/81 végrehajtási rendelet 5. cikkének nyelvi változatai közötti terminológiai eltérésektől függetlenül az NSZH‑k, nem pedig az intézmények azok a szervek, amelyekhez az előzetes hozzájárulások mértékét rögzítő határozat kibocsátója, az ESZT mint címzettekhez fordul. Ténylegesen és az alkalmazandó szabályozás alapján kizárólagosan az NSZH‑k azok a szervek, amelyeknek a szóban forgó határozat kibocsátója köteles megküldeni a határozatot, és ezért végeredményben ők e határozat címzettjei az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében (2018. november 19‑i Iccrea Banca kontra Bizottság és ESZT végzés, T‑494/17, EU:T:2018:804, 28. pont).
57 Azt a megállapítást, hogy az NSZH‑k az ESZT által hozott határozat címzettjeinek minősülnek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében, egyébként az a tény is alátámasztja, hogy a 806/2014 rendelettel létrehozott rendszerben és e rendelet 67. cikkének (4) bekezdése alapján az NSZH‑k felelnek az ESZT által meghatározott egyéni hozzájárulásoknak az intézményektől való beszedéséért (2018. november 19‑i Iccrea Banca kontra Bizottság és ESZT végzés, T‑494/17, EU:T:2018:804, 29. pont).
58 Bár így az intézmények nem címzettjei a megtámadott határozatnak, e határozat személyükben és közvetlenül érintik őket, amennyiben e határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket, és mivel közvetlen hatást gyakorol a jogi helyzetükre, és nem hagy semmilyen mérlegelési jogkört az ezen intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára.
59 E tekintetben egyrészt a megtámadott határozat név szerint említi az egyes intézményeket, és meghatározza az egyéni hozzájárulását. Ebből következik, hogy a megtámadott határozat személyükben érinti az intézményeket, amelyek között szerepel a felperes is.
60 Másrészt a közvetlen érintettséget illetően meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat végrehajtásával megbízott NSZH‑k semmilyen mérlegelési mozgástérrel nem rendelkeznek az e határozatban megállapított egyéni hozzájárulások összegét illetően. Az NSZH‑k különösen nem módosíthatják ezen összegeket, és kötelesek azokat az érintett intézményektől beszedni.
61 Egyébiránt, ami a felperes közvetlen érintettségének vitatása érdekében az ESZT által a kormányközi megállapodásra tett hivatkozást illeti, meg kell állapítani, hogy e megállapodás nem a 2016. évi előzetes hozzájárulások NSZH‑k általi beszedésére, hanem csupán e hozzájárulásoknak az ESZA‑ba való átutalására vonatkozik.
62 Amint ugyanis a 806/2014 rendelet (lásd az említett rendelet (20) preambulumbekezdését és 67. cikkének (4) bekezdését) és a kormányközi megállapodás rendelkezéseiből (lásd a kormányközi megállapodás (7) preambulumbekezdését, 1. cikkének a) pontját és 3. cikkét) következik, a hozzájárulások beszedése az uniós jog (mégpedig a 2014/59 irányelv és a 806/2014 rendelet) alapján történik, e hozzájárulásoknak az ESZA‑ba való átutalása pedig a kormányközi megállapodáson alapul.
63 Így, még ha az intézmények arra vonatkozó jogi kötelezettsége, hogy az NSZH‑k által megjelölt számlákra befizessék az előzetes hozzájárulásuk címén esedékes összegeket, meg is követeli, hogy az NSZH‑k nemzeti jogi aktusokat fogadjanak el, ezeket az intézményeket közvetlenül érinti az ESZT azon határozata, amely az egyéni hozzájárulásaik összegét rögzítette.
64 A fenti megfontolásokból következik, hogy a megtámadott határozat a felperest személyében és közvetlenül érinti.
65 Az ESZT azon érvét, amely szerint a kereset elfogadhatatlan, mivel a spanyol NSZH jogi aktusa ellen irányul, amely az egyetlen jogi aktus, amelyet a keresethez mellékeltek, nem pedig az ő határozata ellen, az alábbi okokból el kell utasítani.
66 A felperes ismételten és következetesen úgy említi a keresetlevélben a 2016. évi előzetes hozzájárulás megállapításáról szóló ESZT határozatot, mint amely az a jogi aktus, amelynek megsemmisítését kéri. A keresetlevélből kitűnik, hogy a spanyol NSZH 2016. április 26‑i levelét ott kizárólag olyan okiratként tünteti fel és említi, amellyel e határozat lényegében a felperes tudomására jutott.
67 A felperes egyébként jelzi, hogy hiába kérte a spanyol NSZH‑tól az ESZT határozatának szövegét, és rámutat arra, hogy az ESZT nem tette közzé e határozatot, amit az ESZT nem vitat.
68 Így ellentétben azzal, amit az ESZT javasol, a keresetlevél teljesen egyértelmű azon jogi aktust illetően, amelynek megsemmisítését a felperes kéri.
69 A fenti megfontolásokra tekintettel el kell utasítani az ESZT által arra vonatkozóan felhozott kifogást, hogy a Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el.
Az ügy érdeméről
70 Meg kell vizsgálni a lényeges eljárási szabályok megsértésére vonatkozó imperatív jogalapot, amelyet az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie (lásd: 2013. december 13‑i Magyarország kontra Bizottság ítélet, T‑240/10, EU:T:2013:645, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és ennek körében meg kell vizsgálni azt a kérdést, hogy tiszteletben tartották‑e a megtámadott határozat elfogadása során az eljárási szabályokat.
71 E tekintetben, amint az a fenti 22. pontban említésre került, a Törvényszék a 2018. március 12‑i pervezető intézkedéssel felhívta az ESZT‑et arra, hogy tegye meg észrevételeit a megtámadott határozat jogi létezésének és e határozat elfogadása során a lényeges eljárási szabályok tiszteletben tartásának kérdésével kapcsolatban.
72 2018. március 27‑i válaszában az ESZT azt állította, hogy a megtámadott határozat jogi szempontból létező határozatnak minősül. A lényeges eljárási szabályokkal kapcsolatban lényegében azt állította, hogy ezeket tiszteletben tartották. A határozathozatali eljárás során e tekintetben nem merült fel jogsértés.
73 2018. július 30‑i és 26‑i észrevételeiben a Bizottság és a felperes lényegében a megtámadott határozat jogi létezése és a lényeges eljárási szabályok tiszteletben tartása mellett foglalt állást.
74 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság úgy ítélte meg, hogy mivel az intellektuális elem és a formai elem szétválaszthatatlan egységet alkot, a jogi aktus írásba foglalása az azt elfogadó hatóság akaratának szükséges kifejeződése (1994. június 15‑i Bizottság kontra BASF és társai ítélet, C‑137/92 P, EU:C:1994:247, 70. pont; 2000. április 6‑i Bizottság kontra ICI ítélet, C‑286/95 P, EU:C:2000:188, 38. pont).
75 A hitelesítésnek az a célja, hogy a jogi aktus kibocsátója által elfogadott szöveg rögzítésével garantálja a jogbiztonságot, és így az lényeges eljárási szabálynak minősül (1994. június 15‑i Bizottság kontra BASF és társai ítélet, C‑137/92 P, EU:C:1994:247, 75. és 76. pont; 2000. április 6‑i Bizottság kontra ICI ítélet, C‑286/95 P, EU:C:2000:188, 40. és 41. pont).
76 A Bíróság azt is megállapította, hogy egy lényeges eljárási szabály megsértése a jogi aktus hitelesítésének hiányában anélkül is megvalósul, hogy szükség lenne többek között annak megállapítására, hogy a jogi aktust egy másik hiba is érinti, vagy hogy a hitelesítés hiánya kárt okozott a rá hivatkozó személynek (2000. április 6‑i Bizottság kontra ICI ítélet, C‑286/95 P, EU:C:2000:188, 42. pont).
77 A hitelesítésre vonatkozó eljárási szabály betartására, és így a jogi aktus rögzült jellegére irányuló felülvizsgálatnak meg kell előznie minden más felülvizsgálatot, mint például a jogi aktus kibocsátója hatáskörének, a kollegialitás elvének vagy még a jogi aktusok indokolására vonatkozó kötelezettség teljesítésének felülvizsgálatát (2000. április 6‑i Bizottság kontra ICI ítélet, C‑286/95 P, EU:C:2000:188, 46. pont).
78 Ha az uniós bíróság megállapítja az elé terjesztett jogi aktus vizsgálatakor, hogy azt nem szabályszerűen hitelesítették, az ő feladata, hogy hivatalból figyelembe vegye a szabályszerű hitelesítés hiányán alapuló, lényeges eljárási szabály megsértésére vonatkozó jogalapot, és ennek következményeként megsemmisítse az ilyen hibát tartalmazó jogi aktust (2000. április 6‑i Bizottság kontra ICI ítélet, C‑286/95 P, EU:C:2000:188, 51. pont).
79 E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a hitelesítés hiánya következtében a jogvitában részt vevő egyik felet sem érte kár. Ugyanis az okiratok hitelesítése az EUMSZ 263. cikk értelmében vett lényeges eljárási szabály, amely alapvetően szükséges a jogbiztonsághoz, és amelynek megsértése a hibás aktus megsemmisítését vonja maga után, anélkül hogy az ilyen kár fennállását bizonyítani kellene (2000. április 6‑i Bizottság kontra ICI ítélet, C‑286/95 P, EU:C:2000:188, 52. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2016. szeptember 8‑i Goldfish és társai kontra Bizottság ítélet, T‑54/14, EU:T:2016:455, 47. pont).
80 A jelen ügyben, amint az már megállapításra került, a Törvényszéknek lényegében a megtámadott határozat, annak létezése és a lényeges eljárási szabályok tiszteletben tartása vonatkozásában bizonyos pervezető intézkedéseket kellett hoznia és bizonyításfelvételt kellett elrendelnie.
81 Az ESZT válaszként az első végzésre, amelyben felszólították arra, hogy nyújtsa be a megtámadott határozat eredeti példányának teljes másolatát, beleértve annak egyetlen mellékletét is, a megtámadott határozat szövegét illetően 2018. január 15‑én egy kétoldalas dokumentumot csatolt be, amely egy papíralapú aláírt dokumentum PDF‑formátumú szkennelt változata, amely alapján arra lehetett következtetni, hogy ezek az oldalak az eredeti másolatai voltak, vagyis azon dokumentum másolatai, amelyet formálisan aláírásra bocsátottak, és amelyet az ESZT ügyvezetői testülete elfogadott. Az ESZT nem nyújtotta be a melléklet tekintetében az eredeti másolatát, hanem csupán egy digitális adatokat tartalmazó, PDF‑formátumú digitális dokumentumot, amelyből hiányoztak azok az elemek, amelyek lehetővé tennék e dokumentum hitelességének tanúsítását.
82 A második pervezető intézkedéssel, majd a második végzéssel a Törvényszék felhívta az ESZT‑et, hogy tisztázza, milyen formátumú volt a melléklet a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában, és arra az esetre, ha ezt a mellékletet digitális formátumban adták ki, fejtse ki és adja meg mindazon technikai hitelesítési elemet, amely ahhoz szükséges, hogy a Törvényszék elé terjesztett, digitális adatokat tartalmazó PDF‑változat megfelel annak, amelyet az ESZT ügyvezetői testületének 2016. április 15‑i ülésén konkrétan aláírásra bocsátottak és elfogadtak. A Törvényszék arra is felhívta az ESZT‑et, hogy tegye meg észrevételeit a megtámadott határozat jogi létezésének és a lényeges eljárási szabályok tiszteletben tartásának kérdésével kapcsolatban.
83 A második pervezető intézkedésre és a második végzésre adott válaszában az ESZT először hivatkozott arra, hogy a megtámadott határozatot nem az ESZT ügyvezetői testülete tagjainak egyik ülésén, hanem az ÜTESZ 7. cikke (5) bekezdésének – és 9. cikkének – megfelelően elektronikus formátumban írásbeli eljárás útján fogadták el, amelynek értelmében főszabály szerint az ügyvezetői testület számára minden releváns tájékoztatást és dokumentumot elektronikusan továbbítanak a bizalmas kezelésre vonatkozó szabályok tiszteletben tartásával, az ÜTESZ 15. cikkének megfelelően.
84 Ami a megtámadott határozat elfogadására irányuló eljárást illeti, az ügyiratokból kitűnik, hogy az ESZT által az ügyvezetői testület tagjai részére 2016. április 13‑án 17 óra 41 perckor küldött – három csatolt iratot, köztük egy „Memorandum2_Final results.pdf” című dokumentumot tartalmazó – elektronikus levél útján kérték a 2016. évi előzetes hozzájárulások formális jóváhagyását az ESZT ügyvezetői testületétől 2016. április 15‑én 12 órára.
85 A 2016. április 15‑én 19 óra 04 perckor küldött elektronikus levélben az ESZT jelezte, hogy a hozzájárulások számításába hiba csúszott, és bejelentette egy „Memorandum 2” című dokumentum módosított változatának megküldését, és megemlítette, hogy a már megadott jóváhagyást, amennyiben a címzettek nem emelnek kifogást, úgy kell tekinteni, hogy a kijavított összegekre is kiterjed.
86 A 2016. április 15‑én 20 óra 06 perckor továbbított levélben XLSX‑formátumban, „Final results15042016.xlsx” cím alatt megküldték a bejelentett dokumentumot.
87 Végül az ESZT a tárgyaláson azt állította, hogy a megtámadott határozat okiratát az ESZT elnöke elektronikusan írta alá.
88 Meg kell azonban állapítani, hogy az ESZT – nem terjesztve elő, de még fel sem ajánlva ezen állítás bizonyítékát, amely főszabály szerint a végleges digitális okirat és a hitelességet biztosító, elektronikus aláírást igazoló tanúsítvány benyújtásában állt volna – olyan elemekre hivatkozik, amelyek valójában ellentmondanak ezen állításnak.
89 A megtámadott határozat szövegét illetően ugyanis az ESZT egy olyan PDF‑dokumentumot mutatott be, amely az utolsó oldalon egy kézírásos aláírást tartalmaz, amely úgy tűnik, hogy egy képfájl „másolása‑beillesztése” révén került oda, és hiányzik róla az elektronikus aláírást igazoló tanúsítvány.
90 Ami a megtámadott határozat mellékletét illeti, amely tartalmazza a hozzájárulások összegét, és amely ennélfogva a határozat alapvető részét képezi, szintén nem tartalmaz egyáltalán semmilyen elektronikus aláírást, jóllehet nem elválaszthatatlanul kapcsolódik a megtámadott határozat szövegéhez.
91 A megtámadott határozat melléklete hitelességének megállapítása érdekében az ESZT a második végzésre válaszul egy TXT‑formátumú dokumentumot terjesztett elő, amelynek célja annak bizonyítása volt, hogy e melléklet hash értéke (hash value) megegyezik a 2016. április 15‑én 20 óra 06 perckor küldött elektronikus levélhez csatolt XLSX‑formátumú dokumentum tekintetében kimutatott hash értékkel.
92 Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy annak bizonyítása érdekében, hogy a megtámadott határozat melléklete elektronikus aláírás tárgyát képezte, amint azt az ESZT állította (lásd a fenti 87. pontot), ez utóbbinak az e melléklethez kapcsolódó elektronikus aláírást hitelesítő tanúsítványt, nem pedig egy hash értéket tartalmazó TXT‑dokumentumot kellett volna benyújtania. Az ilyen TXT‑dokumentum benyújtása arra enged következtetni, hogy az ESZT nem rendelkezett elektronikus aláírást hitelesítő tanúsítvánnyal, és hogy a megtámadott határozat melléklete tehát – az állításával ellentétben – nem képezte elektronikus aláírás tárgyát.
93 Ezenkívül az ESZT által bemutatott TXT‑formátumú dokumentum egyáltalán nem kapcsolódik objektív és szétválaszthatatlan módon a szóban forgó melléklethez.
94 Végül a teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a megkövetelt hitelesítés nem a 2016. április 15‑én 20 óra 06 perckor továbbított elektronikus levélben megküldött tervezet hitelesítése, hanem azon okirat hitelesítése, amely e jóváhagyást követően jött létre. Ugyanis csak a jóváhagyást követően jön létre az okirat, és azt csak ezután hitelesítik egy aláírás rávezetésével.
95 A fenti megfontolásokból következik, hogy a megtámadott határozat hitelesítésének követelménye nem teljesül.
96 E megállapításokon túl, amelyek a megtámadott határozat hitelesítésének hiányára vonatkoznak, amely a fenti 76–79. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint önmagában a megtámadott határozat megsemmisítését követeli meg, a Törvényszék célszerűnek tartja, hogy az e határozat elfogadására irányuló eljárással kapcsolatban bizonyos megállapításokat tegyen.
97 A jelen esetben, amint az a fenti 84. pontban megállapításra került, a megtámadott határozat elfogadására irányuló írásbeli eljárást a 2016. április 13‑án 17 óra 41 perckor küldött elektronikus levéllel indították meg, amely az ESZT ügyvezetői testületének tagjai számára a határozattervezet jóváhagyására 2016. április 15‑i 12 órai határidőt, tehát két munkanapnál rövidebb határidőt állapított meg, noha az ÜTESZ 9. cikkének (2) bekezdésében szereplő határidő „rendes körülmények között […] legalább öt munkanap[…]”. Az ÜTESZ követelményeivel ellentétben a 2016. április 13‑i elektronikus levél nem tartalmaz olyan okot, amely indokolná a határidő csökkentését. E levél még az ÜTESZ 9. cikkének (2) bekezdését sem említi.
98 Végül, a teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az ESZT nem bizonyítja, hogy sürgős volt az, hogy 2016. április 15‑én hozzanak határozatot, 2016. április 20‑a helyett, amely időpont biztosította volna az eljárási szabályok tiszteletben tartását. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy 2016. április 15‑e nem a szabályozás által megkövetelt időpont. A határozathozatali határidő e csökkentése képezi az első eljárási szabálytalanságot.
99 Ezenkívül az ÜTESZ 9. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy írásbeli eljárás útján is hozható határozat, kivéve ha az ezen írásbeli eljárás megindítását követő első 48 órában az ügyvezetői testület legalább két tagja kifogást emel ez ellen.
100 E tekintetben úgy tűnik, hogy az ESZT abban a tekintetben is figyelmen kívül hagyta az ÜTESZ‑t, hogy az írásbeli eljárásra meghatározott időtartam hat órával rövidebb volt, mint az írásbeli eljárás igénybevételének kifogásolására előírt 48 óra. Márpedig, még azt feltételezve is, hogy a határozatot 2016. április 15‑én kellett meghozni, semmi akadálya nem volt annak, hogy a válaszadási határidőt e napon 18 órában állapítsák meg. Ez képezi a második eljárási szabálytalanságot.
101 Az ESZT tévesen próbálja igazolni az ÜTESZ megsértését azzal, hogy az ESZT ügyvezetői testületének tagjai nem emeltek kifogást. Elegendő egyrészt megjegyezni, hogy az ESZT köteles alkalmazni a döntéshozatali eljárására vonatkozó szabályozást, amely pontosan szabályozza a határidők csökkentését, feltéve hogy bizonyos szabályokat tiszteletben tartanak, másrészt pedig a kifogás állítólagos hiánya egyáltalán nem szünteti meg azt a jogsértést, amelyet kezdettől fogva elkövettek, amikor az ESZT az ÜTESZ előírásaiba ütköző határidőt állapított meg.
102 Ezenkívül, jóllehet a 2016. április 13‑i elektronikus levél felhívta az ESZT ügyvezetői testületének tagjait arra, hogy hivatalos jóváhagyásukat az ESZT funkcionális e‑mail‑címére küldött elektronikus levélben továbbítsák, az ESZT nem mutatott be semmilyen elektronikus jóváhagyó levelet. A jóváhagyásra utaló egyetlen elem az ESZT‑nek a 2016. április 15‑én pénteken 19 óra 04 perckor elküldött elektronikus levélben szereplő azon kijelentése, hogy a jóváhagyást megadták.
103 Ráadásul e 2016. április 15‑én pénteken 19 óra 04 perckor továbbított elektronikus levélben, amelyet nem küldtek meg az ügyvezetői testület valamennyi tagjának, legalábbis először (A, az ESZT ügyvezetői testületének tagja, nem volt címzettje ezen elektronikus levélnek, amelyet részére 21 perccel később továbbítottak), az ESZT hibát vétett az előzetes hozzájárulások számításában és bejelentette egy „memorandum 2” című dokumentum módosított változatának megküldését. A 19 óra 04 perckor elküldött elektronikus levél, anélkül hogy határidőt adott volna egy esetleges válaszra, hozzátette, hogy az ESZT ügyvezetői testületi tagjainak kifogása hiányában úgy tekintik, hogy a már megadott jóváhagyásuk kiterjed a hozzájárulások módosított összegeire. Ezáltal az ESZT egy kifogás hiányában történő elfogadási eljárást indított, amely ugyan az ÜTESZ rendelkezéseiben sem ismeretlen, ugyanakkor olyan konkrét feltételek mellett indult, amelyek szabálytalanok voltak, figyelemmel különösen a határozat elfogadására vonatkozó határidő megjelölésének elmulasztására. Ez a fenti 97–100. pontban már említett két szabálytalanságon felül egy harmadik eljárási szabálytalanságot is jelent.
104 Így ugyanezen a napon 20 óra 06 perckor megküldték az ESZT külön elektronikus levelét a mellékletben csatolt „Final results15042016.xlsxs” című XLSX‑dokumentummal együtt. Ezt az elektronikus levelet ismét nem küldték meg A részére. Ez utóbbi körülmény képezi a negyedik eljárási szabálytalanságot.
105 Ezenkívül a megtámadott határozat dátumából (2016. április 15.) következik, hogy noha a 2016. április 15‑én 19 óra 04 perckor küldött elektronikus levél semmilyen határidőt nem jelölt meg, a konszenzust ugyanazon a napon, vagyis logikusan éjfélkor létrejöttnek tekintették. Kétségtelen, hogy az ESZT kijelentette a 2016. április 13‑i elektronikus levelében (amelyet a 2016. április 15‑én 19 óra 04 perckor küldött elektronikus leveléhez csatolt), hogy április 15‑én kívánja elfogadni a határozatot. Még azt feltételezve is, hogy ez az információ elegendő volt annak jelzésére, hogy minden kifogást 2016. április 15‑e éjfél előtt kellett volna előterjeszteni, a jelen esetben egy konszenzusos jóváhagyási eljárást indítottak péntek este 19 óra 04 perckor úgy, hogy azt ugyanazon este éjfélkor befejezzék. E körülmények súlyosbítják a fenti 103. pontban megállapított harmadik eljárási szabálytalanság hatásait.
106 Annál is kevésbé bizonyított, hogy e konszenzusos eljárás szabályos volt, mivel azon túlmenően, hogy nem küldték meg a 20 óra 06 perces elektronikus levelet A részére (lásd a fenti 104. pontot), ami önmagában véve szabálytalanná teszi az eljárást, az ESZT nem bizonyítja, hogy az ESZT ügyvezetői testületének többi tagja tudomást szerzett e 20 óra 06 perces (vagy akár a 19 óra 04 perces) elektronikus levél megküldéséről vagy annak tartalmáról. Az ESZT bizonyos vizsgálati iratokat nyújtott be annak bizonyítására, hogy a 19 óra 04 perces és 20 óra 06 perces küldemények megérkeztek a címzettek e‑mail‑címére. Mindazonáltal, függetlenül attól a ténytől, hogy ez a szúrópróbával végzett vizsgálat nem érinti az ESZT ügyvezetői testületének valamennyi tagját, az egyáltalán nem bizonyítja, hogy az ESZT ügyvezetői testületének tagjai konkrétan tudomást szereztek akár csak ezen elektronikus levélküldemények létezéséről még ugyanezen este éjfél előtt.
107 Márpedig, figyelembe véve a konszenzusos eljárás jellegét, amely szerint a jóváhagyás a kifogás hiányából következik, az ilyen eljárás szükségszerűen és minimális mértékben megkívánja, hogy a határozat elfogadását megelőzően megállapítást nyerjen, hogy a konszenzusos jóváhagyási eljárásban részt vevő személyek tudomására jutott ezen eljárás és e személyek meg tudták vizsgálni a jóváhagyásukra bocsátott tervezetet. A jelen esetben a megtámadott határozatot – figyelemmel mind a szövegében szereplő megjegyzésekre, mind pedig azon körülményre, hogy ugyanazon a napon megküldték az NSZH‑nak (lásd a fenti 13. pontot) – legkésőbb 2016. április 15‑én éjfélkor fogadták el. Márpedig az ESZT nem szolgáltatott bizonyítékot arról, hogy éjfél előtt megállapítást nyert volna, hogy az ESZT ügyvezetői testületének tagjai tudomást szerezhettek a módosított határozattervezetről, vagy akár csak a 19 óra 04 perces és a 20 óra 06 perces elektronikus levelek létezéséről.
108 Továbbá mellékesen meg kell említeni, hogy míg a megtámadott határozatnak a 2016. április 13‑án jóváhagyásra javasolt melléklete PDF‑formátumú digitális dokumentum volt (lásd a fenti 84. és 97. pontot), a 2016. április 15‑én este jóváhagyásra javasolt melléklet egy XLSX‑formátumú digitális dokumentum volt (lásd a fenti 86. és 104. pontot).
109 Így meg kell jegyezni, hogy ha nem merült volna fel a 2016. április 15‑i esti elektronikus levelekben említett hiba (lásd a fenti 85. pontot), egy PDF‑formátumú digitális dokumentumot fogadtak volna el a megtámadott határozat melléklete címén, nem pedig egy XLSX‑fájlt.
110 A Törvényszék ezen eltéréssel kapcsolatban csak azt állapíthatja meg, hogy az ESZT, bár ügyelnie kell a jóváhagyásra bocsátott, majd elfogadott iratok egységességére és formai koherenciájára, megváltoztatta az elektronikus formátumokat. Ez a pontatlanság olyan következményekkel jár, amelyek túlmutatnak a tisztán eljárási jellegen, mivel a PDF‑fájlon keresztül továbbított adatok egyáltalán nem mutatják az XLSX‑fájl számítási celláinak részleteit, és az ilyen PDF‑fájl – legalábbis a jelen esetben – kerekített értékeket tartalmaz, ellentétben az XLSX‑fájllal. Ily módon, ami a megtámadott határozatban szereplő kockázati profil szerinti kiigazítási tényezőt illeti, nevezetesen az európai kontextusra vonatkozó tényezőt, az ESZT válaszaiban szereplő adatokból kitűnik, hogy az első végzésre adott válaszként benyújtott, megtámadott határozatban, azaz egy PDF‑fájlban szereplő érték nem az a pontos érték, mint amely az XLSX‑fájlban szerepel, amely tizennégy tizedesjegyet tartalmaz, hanem egy két tizedesjegyre kerekített összeg, amely használhatatlan a hozzájárulás kiszámításának ellenőrzésére.
111 A fenti megfontolásokból kitűnik, hogy magán a hitelesítés hiányán túl, amely a fenti 95. pontban nyert megállapítást, és amely a megtámadott határozat megsemmisítését vonja maga után, az e határozat elfogadására irányuló eljárást az e határozatnak az ESZT ügyvezetői testületének tagjai általi jóváhagyására és e jóváhagyás beszerzésére vonatkozó eljárási követelmények nyilvánvaló megsértésével folytatták le.
112 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az a tény azonban, hogy a természetes vagy jogi személyek nem hivatkozhatnak olyan szabályok megsértésére, amelyeknek nem a magánszemélyek védelme a célja, hanem a megfelelő ügyintézés érdekében a szervezeti egységek belső működésének megszervezésére irányulnak (lásd ebben az értelemben: 1991. május 7‑i Nakajima kontra Tanács ítélet, C‑69/89, EU:C:1991:186, 49. és 50. pont), nem jelenti azt, hogy valamely magánszemély soha ne hivatkozhatna megalapozottan az uniós jogi aktusok elfogadásához vezető döntéshozatali folyamatra vonatkozó szabályok megsértésére. Az intézmények belső eljárásait szabályozó rendelkezéseken belül ugyanis különbséget kell tenni azok között, amelyeknek a megsértésére a természetes és jogi személyek azért nem hivatkozhatnak, mert e rendelkezések az intézmény belső működésének csak olyan részletkérdéseire terjednek ki, amelyek nem érinthetik e személyek jogi helyzetét, valamint azok között, amelyeknek a megsértésére ezzel szemben hivatkozni lehet, mivel e személyek számára jogokat keletkeztetnek és jogbiztonsági tényezőként szolgálnak (2011. február 17‑i Zhejiang Xinshiji Foods és Hubei Xinshiji Foods kontra Tanács ítélet, T‑122/09, nem tették közzé, EU:T:2011:46, 103. pont).
113 A jelen esetben a megtámadott határozat elfogadására irányuló eljárás lefolytatásának elemzése jelentős számú, a határozatok elfogadására irányuló elektronikus írásbeli eljárás lebonyolítására vonatkozó szabályok megsértését mutatja. Bár az ÜTESZ 9. cikke nem rendelkezik erről kifejezetten, magától értetődő, hogy minden írásbeli eljárás szükségszerűen magában foglalja a határozattervezet megküldését az ezen eljárás által érintett döntéshozatali szerv valamennyi tagjának. Így különösen az olyan konszenzusos határozathozatali eljárást illetően, mint amely a jelen ügyben szerepel (lásd a fenti 103–107. pontot), a határozat nem fogadható el anélkül, hogy megállapítást nyert volna legalább az, hogy a tagok összessége előzetesen tudomást szerezhetett a határozattervezetről. Végül ezen eljárás megköveteli egy olyan határidő megjelölését, amely lehetővé teszi az említett szerv tagjai számára, hogy állást foglaljanak a tervezettel kapcsolatban.
114 Márpedig a jelen esetben megsértették ezen eljárási szabályokat, amelyek célja az összes elektronikus írásbeli eljárás és konszenzusos határozathozatali eljárás szerves részét képező lényeges eljárási szabályok tiszteletben tartásának biztosítása. E jogsértések közvetlen hatással vannak a jogbiztonságra, mivel olyan határozat elfogadásához vezetnek, amelynek tekintetében nemcsak az nem állapítható meg, hogy azt az illetékes szerv jóváhagyta, hanem az sem, hogy arról e szerv összes tagja előzetesen tudomást szerzett.
115 A hozzájárulás megadásához szükséges ilyen eljárási szabályok be nem tartása a lényeges eljárási szabályok olyan megsértésének minősül, amelyet az uniós bíróság hivatalból vizsgálhat (2015. június 24‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑263/13 P, EU:C:2015:415, 56. pont; 2017. szeptember 20‑i Tilly‑Sabco kontra Bizottság ítélet, C‑183/16 P, EU:C:2017:704, 116. pont).
116 A megtámadott határozat meghozatalára és melléklete elfogadására vonatkozó lényeges eljárási szabályok megsértésével kapcsolatos fenti megfontolások összességére tekintettel e határozatot a felperesre vonatkozó részében meg kell semmisíteni.
A költségekről
117 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes nem kérte a költségek viselésére való kötelezést és az ESZT pervesztes lett, a felperes és az alperes maga viseli saját költségeit.
118 Az eljárási szabályzat 138. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Bizottság maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Egységes Szanálási Testület (ESZT) ügyvezetői testületének az Egységes Szanálási Alapba fizetendő 2016. évi előzetes hozzájárulásokról szóló 2016. április 15‑i határozatát (SRB/ES/SRF/2016/06) a Banco Cooperativo Español, SA‑t érintő részében megsemmisíti.
2) A Banco Cooperativo Español és az ESZT maga viseli saját költségeit.
3) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. november 28‑i nyilvános ülésen.
Aláírások