C‑404/06. sz. ügy

Quelle AG

kontra

Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände

(a Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Fogyasztóvédelem – 1999/44/EK irányelv – Fogyasztási cikkek adásvétele és a kapcsolódó jótállás – Az eladó azon joga, amely szerint hibás fogyasztási cikk kicserélése estén ellenérték megfizetését követelheti a fogyasztótól e cikk használatáért – A hibás fogyasztási cikk használatának térítésmentessége”

Az ítélet összefoglalása

1.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok

(EK 234. cikk)

2.        Jogszabályok közelítése – Fogyasztási cikkek adásvétele és a kapcsolódó jótállás – 1999/44 irányelv

(1999/44 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk)

1.        Az EK 234. cikk szerinti eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, kizárólag az ügyben eljáró és a határozathozatalra hivatott nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy – tekintettel az ügy különleges jellemzőire – ítélete meghozatalához szükségesnek tartja‑e az előzetes döntéshozatalt, és relevánsak‑e a Bíróságnak feltett kérdései. Következésképpen amennyiben a feltett kérdések a közösségi jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni.

Csak akkor utasítható el a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről való határozathozatal, ha a közösségi jog kért értelmezése nyilvánvalóan nem áll semmilyen kapcsolatban az alapjogvita valóságával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus természetű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azon ténybeli és jogi elemek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a feltett kérdésekre hasznos módon válaszolhasson.

Ebben az összefüggésben az arra vonatkozó bizonytalanság, hogy a nemzeti bíróság a Bíróság által valamely irányelv értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adott választ követően értelmezheti‑e a Bíróság által kimondott elvek tiszteletben tartása mellett a nemzeti jogot e válasz alapján, nem befolyásolja a Bíróság azon kötelezettségét, hogy határozzon e kérdésben. Minden más megoldás ugyanis összeegyeztethetetlen lenne a Bíróságnak az EK 234. cikkben elismert hatáskörei céljával, amelyek lényegében a közösségi jog nemzeti bíróságok általi egységes alkalmazásának biztosítását szolgálják.

(vö. 19–22. pont)

2.        A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44 irányelv 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az eladó számára – aki a szerződésnek meg nem felelő, hibás fogyasztási cikket értékesített – lehetővé teszi, hogy a hibás fogyasztási cikk új fogyasztási cikkre való cseréjéig tartó használatának az ellenértékét követelje a fogyasztótól.

Ugyanis mind az irányelv szövegéből, mind a vonatkozó előkészítő dokumentumokból is kitűnik, hogy a közösségi jogalkotó az ezen irányelvben biztosított fogyasztóvédelem alapvető összetevőjének szánta a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota eladó általi helyreállításának térítésmentességét. Ezen, az eladóra háruló, a szerződésszerű állapot helyreállításának térítésmentességére irányuló kötelezettség, amely akár a hibás fogyasztási cikk javítása, akár kicserélése formájában történik is, a fogyasztót azon pénzügyi terhek veszélyétől kívánja megvédeni, amely e védelem hiányában visszatartaná őt a jogai érvényesítésétől. A térítésmentesség ezen, közösségi jogalkotó által kívánt biztosítása azt jelenti, hogy az eladó mindenféle pénzügyi követelése kizárt a szerződés szerinti fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának helyreállításakor felmerült kötelezettsége teljesítésének keretében. Továbbá a helyreállítás térítésmentessége az irányelv célkitűzésének is megfelel, amely a fogyasztóvédelem magas szintje elérésének biztosítása.

(vö. 33–34., 36., 43. pont és a rendelkező rész)