A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2011. december 7.(*)
„Közös kül- és biztonságpolitika – Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Megsemmisítés iránti kereset – Indokolási kötelezettség – Mulasztási eljárás – Beavatkozási kérelem – Okafogyottság”
A T‑562/10. sz. ügyben,
a HTTS Hanseatic Trade Trust & Shipping GmbH (székhelye: Hamburg [Németország], képviselik: J. Kienzle és M. Schlingmann ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Bishop és Z. Kupčová, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 25‑i 961/2010/EU tanácsi rendelet (HL L 281., 1. o.) felperest érintő részében való megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök (előadó), K. Jürimäe és M. van der Woude bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér és a jogvita előzményei
1 A felperes, a HTTS Hanseatic Trade Trust & Shipping GmbH egy német társaság, amely hajózási ügynökként és tengeri hajók műszaki kezelőjeként tevékenykedik. Szolgáltatást nyújt különösen az Iráni Iszlám Köztársaság Tengerhajózási Társasága (továbbiakban: IRISL) számára.
Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben hozott korlátozó intézkedések
2 A jelen ügy azon, az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben nyomásgyakorlás céljából bevezetett korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos, amelyek célja, hogy ez utóbbi megszüntesse az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységét és az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztését (a továbbiakban: az atomfegyverek elterjedése).
3 Az Európai Unióban elfogadták az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. február 27‑i 2007/140/KKBP tanácsi közös álláspontot (HL L 61., 49. o.) és az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. április 19‑i 423/2007/EK tanácsi rendeletet (HL L 103., 1. o.).
4 A 2007/140 közös álláspont 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja elrendelte bizonyos személyek vagy szervezetek valamennyi pénzeszközének és gazdasági erőforrásának befagyasztását. E személyek vagy szervezetek listája a 2007/140 közös álláspont II. mellékletében szerepelt.
5 Ami az Európai Közösség hatásköreit illette, a 423/2007 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése elrendelte a pénzeszközök befagyasztását az Európai Unió Tanácsa által elismert azon személyek, szervezetek és szervek tekintetében, akiket, illetve amelyeket a 2007/140 közös álláspont 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja úgy minősít, mint akik, illetve amelyek az atomfegyverek elterjedésével járó tevékenységekben részt vesznek. A 423/2007 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján pénzeszközök befagyasztásával érintett személyek, szervezetek és szervek listája a rendelet V. mellékletét képezte.
6 A 2007/140 közös álláspontot hatályon kívül helyezte az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2010. július 26‑i 2010/413/KKBP tanácsi határozat (HL L 195., 39. o., helyesbítés: HL L 197., 2010.7.29., 19. o.)
7 A 2010/413 határozat 20. cikkének (1) bekezdése elrendeli a jogalanyok több kategóriája pénzeszközeinek befagyasztását. E rendelkezés érinti különösen azokat a „[…]személyek[et] és szervezetek[et], akik [az atomfegyverek elterjedésében] közreműködnek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy ahhoz támogatást biztosítanak, vagy olyan személyek[et] vagy szervezetek[et], akik az előbb említettek nevében vagy irányításuk szerint járnak el, vagy az említettek tulajdonában álló vagy – akár törvénytelen módon is – ellenőrzésük alá tartozó szervezetek[et], […] továbbá […] az IRISL[…] szervezetei[t], illetve az ő tulajdonukban lévő, az általuk ellenőrzött vagy a nevükben eljáró szervezetek[et]; ezek felsorolását a II. melléklet tartalmazza”.
8 A 423/2007 rendeletet hatályon kívül helyezte az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2010. október 25‑i 961/2010/EU tanácsi rendelet (HL L 281., 1. o.).
9 A 961/2010 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése szerint:
„A VIII. mellékletben felsorolt személyekhez, szervezetekhez és szervekhez tartozó, azok tulajdonában vagy birtokában lévő, illetve az általuk ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági forrást be kell fagyasztani. A VIII. melléklet azon természetes és jogi személyeket, szervezeteket és szerveket tartalmazza, […] amelyek a [2010/413] határozat 20. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően úgy minősülnek, mint amelyek:
a) [az atomfegyverek elterjedésében] közreműködnek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy ahhoz támogatást biztosítanak, illetve ilyen személyeknek, szervezeteknek vagy szerveknek – akár törvénytelen módon is – a tulajdonában vagy az ellenőrzése alatt állnak, vagy ezek nevében vagy utasítására járnak el;
[…]
d) az [IRISL] tulajdonában lévő vagy ellenőrzése alatt álló jogi személyek, szervezetek vagy szervek.”
10 A 961/2010 rendelet 36. cikke szerint:
„(2) Amennyiben a Tanács úgy határoz, hogy egy természetes vagy jogi személyt, szervezetet vagy szervet a 16. cikk (2) bekezdésének a hatálya alá von, ennek megfelelően módosítja a VIII. mellékletet.
(3) A Tanács döntését és a jegyzékbe vétel okait közli – amennyiben a cím ismert, közvetlenül, egyéb esetben értesítés közzététele útján – [a (2) bekezdésben] említett természetes vagy jogi személlyel, szervezettel vagy szervvel, lehetővé téve számukra, hogy észrevételeket tegyenek.
(4) Amennyiben észrevételt tesznek, vagy új érdemi bizonyítékot nyújtanak be, a Tanácsnak felül kell vizsgálnia döntését, és erről értesítenie kell az érintett természetes vagy jogi személyt, szervezetet vagy szervet.”
A felperest érintő korlátozó intézkedések
11 2010. július 26‑tól, a 2010/413 határozat elfogadásától a Tanács felvette a felperes nevét az említett határozat II. melléklete III. táblázatának a személyek, szervezetek és szervek listájára.
12 Következésképpen az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007/EK rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2010. július 26‑i 668/2010/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 195., 25. o.) felvette a felperes nevét a 423/2007 rendelet V. melléklete III. táblázatának a személyek, szervezetek és szervek listájára. A 668/2010 végrehajtási rendelet elfogadásának következménye a felperes pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak befagyasztása volt.
13 Mind a 2010/413 határozatban, mind pedig a 668/2010 végrehajtási rendeletben a Tanács a következőkkel indokolta a döntését: „A [Hafize Darya Shipping Lines (HDSL)] képviseletét látja el Európában.”
14 A Tanács a felperest nevének a 423/2007 rendelet V. melléklete III. táblázatának a személyek, szervezetek és szervek listájára való felvételéről a 2010. július 28‑i levéllel tájékoztatta. Nem közölt más okokat, mint amelyek a 668/2010 végrehajtási rendeletben szerepeltek.
15 A felperes a 2010. szeptember 10. és 13‑i leveleiben kérte a Tanácstól, hogy vizsgálja felül a nevének a 423/2007 rendelet V. melléklete III. táblázatának a személyek, szervezetek és szervek listájára való felvételéről szóló döntését.
16 Mivel a 961/2010 rendelet hatályon kívül helyezte a 423/2007 rendeletet, a felperes nevét a Tanács átvette az előbbi rendelet VIII. melléklete B. táblázata 26. pontjának c) alpontjába. Következésképpen a felperes pénzeszközeit és gazdasági erőforrásait az említett rendelet 16. cikkének (2) bekezdése alapján fagyasztották be.
17 A 961/2010 rendelet VIII. melléklete B. táblázatának 26. pontja az IRISL‑ről szól. A Tanács a következőkkel indokolta a felperes felvételét: „Az IRISL irányítása alatt áll, és/vagy annak nevében jár el.”
18 A 2010. október 28‑i levelében a Tanács válaszolt a felperes 2010. szeptember 10. és 13‑i leveleire, amelyben jelezte, hogy felülvizsgálatot követően elutasítja a felperes kérelmét, amely arra irányult, hogy a nevét töröljék a 961/2010 rendelet VIII. mellékletének a személyek, szervezetek és szervek listájáról (továbbiakban: vitatott lista). E tekintetben kifejtette, hogy amennyiben a helyzetének megváltozását igazoló új elemet nem tartalmaz az akta, a felperes továbbra is az említett rendelet korlátozó intézkedéseinek hatálya alatt marad.
19 A felperes a 2010. november 23‑i levelében kérte a Tanácstól, hogy közölje vele a nevének a vitatott listára történő felvételének alapjául szolgáló bizonyítékokat. A Tanács a kereset benyújtása előtt nem válaszolt e levélre.
Az eljárás és a felperes kérelmei
20 A Törvényszék Hivatalához 2010. december 16‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet. A keresetlevelet 2010. december 29‑én kézbesítették a Tanácsnak.
21 2011. március 14‑én a Tanács ellenkérelmet nyújtott be.
22 A Törvényszék Hivatalához 2011. március 17‑én és április 4‑én benyújtott beadványában a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság egyaránt kérelmezte, hogy a jelen eljárásban beavatkozóként részt vehessen a Tanács kérelmeinek támogatása végett.
23 Mivel az ellenkérelmet a Törvényszék eljárási szabályzata 46. cikkének 1. §‑a, 101. cikkének 1. §‑a és 102. cikkének 2. §‑a szerinti határidőn túl nyújtották be, a Törvényszék 2011. március 29‑én felhívta a felperest az eljárás folytatásáról szóló észrevételeinek előterjesztésére. A 2011. március 31‑én benyújtott beadványában a felperes azt kérte, hogy a Törvényszék a kérelmeinek mulasztási ítélettel adjon helyt az eljárási szabályzat 122. cikke 1. §‑ának megfelelően.
24 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a felperest érintő részében semmisítse meg a 961/2010 rendeletet;
– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A beavatkozási kérelmekről
25 Az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 40. cikkének negyedik bekezdése szerint, amely ugyanezen Alapokmány 53. cikkének első bekezdése értelmében alkalmazandó a Törvényszék előtti eljárásra is, a beavatkozásra vonatkozó kérelemben tett indítványok csak az egyik fél indítványainak támogatására irányulhatnak.
26 Jelen esetben a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság a Tanács kérelmeinek támogatása végett való beavatkozást kérelmezik.
27 Márpedig a fenti 23. pontban megállapítást nyert, hogy a Tanács az előírt határidőben nem terjesztett elő ellenkérelmet. Ebből következik, hogy nem is nyújtott be olyan kérelmeket, amelyek támogatása végett a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság beavatkozhatna.
28 E körülmények között a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság beavatkozási kérelmeiről már nem szükséges határozni.
Az ügy érdeméről
29 Az eljárási szabályzat 122. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszéknek kell megvizsgálnia, hogy a felperes kereseti kérelmei megalapozottak‑e.
30 Kérelmei alátámasztása végett a felperes lényegében hat jogalapot hoz fel. Az első jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul. A második jogalap a felperes védelemhez való jogának, különösen a meghallgatáshoz való jogának, megsértésén alapul. A harmadik jogalap a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén alapul. A negyedik jogalap a 961/2010 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének alkalmazását illetően értékelési hibán alapul. Az ötödik jogalap a tulajdon tiszteletben tartásához való jog megsértésén alapul. A hatodik jogalap az arányosság elvének megsértésén alapul.
31 Az első jogalap keretében a felperes kifejti, hogy a nevének a vitatott listára történő felvételének a Tanács általi indokolása elégtelen és ellentmondásos.
32 A sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozóan az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdésében és jelen esetben különösen a 961/2010 rendelet 36. cikkének (3) bekezdésében előírt kötelezettség célja egyrészt az érdekeltnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy szenved‑e esetleg az érvényességének vitatását az uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibában, másrészt annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa a jogi aktus jogszerűségét. Az így megfogalmazott indokolási kötelezettség az uniós jog lényeges alapelvének minősül, amelytől csak kényszerítő megfontolások miatt lehet eltérni. Az indokolást tehát főszabály szerint ugyanakkor kell közölni az érdekelttel, mint a számára sérelmet okozó aktust, a közlés hiányát nem teheti szabályossá azon tény, hogy az érdekelt az uniós bíróság előtti eljárás során megismeri a jogi aktus indokait (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Törvényszék T‑228/02. sz., Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ügyben 2006. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4665. o.] (továbbiakban: OMPI‑ítélet) 138. és 139. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
33 Ebből következően, hacsak bizonyos részek közlése nem ellentétes az Unió és a tagállamai biztonságát vagy a nemzetközi kapcsolataik irányítását érintő kényszerítő megfontolásokkal (lásd analógia útján a Bíróság C‑402/05. P. és C‑415/05. P. sz., Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑6351. o.] 342. pontját), a Tanács a 961/2010 rendelet 36. cikkének (3) bekezdése alapján köteles az említett rendelet 16. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott intézkedéssel érintett jogalany tudomására hozni a különös és konkrét okokat, amelyek alapján úgy tekinti, hogy e rendelkezés alkalmazható az érdekeltre. Így meg kell említenie azon ténybeli és jogi elemeket, amelyektől a határozata jogszerű indokolása függ, valamint azon megállapításokat, amelyek a Tanácsot a határozat meghozatalára indították (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fenti 32. pontban hivatkozott OMPI‑ítélet 143. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
34 Az indokolásnak ugyanakkor a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadási körülményeihez kell igazodnia. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére, és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e követelményeknek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni. Különösen valamely sérelmet okozó aktus akkor kellően indokolt, ha az érintett előtt ismert összefüggésben került sor az elfogadására, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését (lásd a fenti 32. pontban hivatkozott OMPI‑ítélet 141. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
35 Jelen esetben rögtön az elején meg kell jegyezni, hogy egyrészt a 961/2010 rendelet VIII. mellékletében és másrészt a 2010. október 28‑i levelében a Tanács indokolásának elemei, ellentmondásosak. Míg ugyanis az említett levél a felperes helyzetére vonatkozó újbóli vizsgálatra és a Tanács álláspontjának megváltozását igazoló új elemek hiányára hivatkozik, a szóban forgó rendelet VIII. mellékletének indokolása különbözik a 668/2010 végrehajtási rendeletben a felperessel szemben korábban megállapítottól. Tehát nem egyértelmű, hogy a felperes nevének a vitatott listára történő felvétele a 668/2010 végrehajtási rendeletben megállapított körülmények fennmaradása, vagyis hogy a felperes és a HDSL közötti kapcsolatok miatt, vagy új körülmények, azaz a felperes és az IRISL közötti közvetlen kapcsolatok miatt történt‑e.
36 Továbbá, bármilyenek is legyenek a felperes nevének a vitatott listára történő felvételét igazoló, a Tanács által ténylegesen megállapított körülmények, a fenti 32–34. pontban kifejtett szabályokra tekintettel az általa adott indokolás hiányos.
37 Egyrészt, feltételezve, hogy a Tanács a felperes és a HDSL közötti kapcsolatokra alapozta az álláspontját, sem a 961/2010 rendelet VIII. melléklete, sem a Tanács 2010. október 28‑i levele nem teszi lehetővé azon okok értékelését, amelyek miatt a Tanács úgy tekintette, hogy a felperes által a 2010. szeptember 10. és 13‑i leveleiben, különösen a tevékenységei jellegével és a HDSL‑től és a IRISL‑től való függetlenségével kapcsolatban előadott tények nem voltak alkalmasak arra, hogy a vele szembeni korlátozó intézkedések fenntartásával kapcsolatos álláspontját módosítsa.
38 Másrészt feltételezve, hogy a Tanács a felperes és az IRISL közötti közvetlen kapcsolatokra alapozta az álláspontját, sem a 961/2010 rendelet VIII. melléklete, sem a Tanács 2010. október 28‑i levele nem pontosítja az IRISL által a felperes felett állítólagosan gyakorolt irányítás jellegét vagy a felperes által az IRISL nevében eljárva végzett tevékenységet, amely igazolja a korlátozó intézkedések elfogadását vele szemben.
39 E körülmények között meg kell állapítani, hogy úgy tűnik, hogy a Tanács megsértette az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében és a 961/2010 rendelet 36. cikkének (3) bekezdésében előírt indokolási kötelezettséget. Az első jogalap következésképpen megalapozottnak tűnik, és így el kell fogadni.
40 Így tehát a 961/2010 rendeletet a felperest érintő részében meg kell semmisíteni, anélkül hogy szükség lenne a többi jogalap vizsgálatára.
41 Azonban annyiban, amennyiben a jelen ítéletből következően az indokolási kötelezettség megsértése miatt a 961/2010 rendeletet a felperest érintő részében meg kell semmisíteni, nem lehet kizárni, hogy az ügy érdemét tekintve a korlátozó intézkedések felperessel szembeni elrendelése mindazonáltal igazoltnak bizonyulhat.
42 Így a 961/2010 rendelet felperest érintő részében, azonnali hatállyal való megsemmisítése, az e rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatékonyságát súlyosan és helyrehozhatatlanul károsíthatja, mivel egy új aktussal való esetleges helyettesítése előtti időszakban a felperes a későbbi korlátozó intézkedések megkerülését célzó magatartást tanúsíthat.
43 Így az EUMSZ 264. cikk és Bíróság Alapokmányának 41. cikke értelmében a felperes nevének a 961/2010 rendelet VIII. mellékletét képező listára történő felvétele vonatkozásában a rendelet joghatásait a jelen ítélet kihirdetésétől számított két hónapot meg nem haladó időszakra fenn kell tartani.
A költségekről
44 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Tanácsot, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
45 Továbbá, mivel a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság beavatkozási kérelmeiről már nem szükséges határozni, úgy a költségeikről sem szükséges határozni.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) Az Európai Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság beavatkozási kérelmeiről már nem szükséges határozni.
2) A Törvényszék a HTTS Hanseatic Trade Trust & Shipping GmbH‑t érintő részében megsemmisíti az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 25‑i 961/2010/EU tanácsi rendeletet.
3) A Törvényszék a HTTS Hanseatic Trade Trust & Shippinget érintő részében a 961/2010 rendelet joghatásait a jelen ítélet kihirdetésétől számított két hónapot meg nem haladó időszakra fenntartja.
4) Az Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit, valamint a HTTS Hanseatic Trade Trust & Shipping részéről felmerült költségeket.
Pelikánová | Jürimäe | Van der Woude |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. december 7‑i nyilvános ülésen.
Aláírások