AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE (első tanács)

2016. augusztus 1.

F‑112/12. sz. ügy

Florence Bouvret és társai

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Nyugdíjak – A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése – A nemzeti nyugdíjrendszerekben szerzett nyugdíjjogosultságok uniós nyugdíjrendszerbe történő átvitele – A személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 11. és 12. cikkére vonatkozó új általános végrehajtási rendelkezéseket alkalmazó, a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírásának elismeréséről szóló határozat – Az eljárási szabályzat 81. cikke – Nyilvánvalóan megalapozatlan kereset”

Tárgy :      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben Florence Bouvret, Beata Stepien és Daniel Wille az Uniónál történő szolgálatba lépésük előtt szerzett nyugdíjjogosultságaik átvitelét követően a nyugdíjra jogosító szolgálati idő európai uniós nyugdíjrendszerben való jóváírásának elismeréséről szóló európai bizottsági határozatok, valamint szükség esetén a panaszaikat elutasító határozatok megsemmisítését kérték.

Határozat :      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Intézmények jogi aktusai – Időbeli hatály – Az új jogszabály azonnali alkalmazása a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira – A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. és 12. cikke új általános végrehajtási rendelkezéseinek elfogadása – A megszerzett nyugdíjjogosultságoknak az új szabály elfogadása előtt kezdeményezett, de annak hatálybalépése után végrehajtott átvitelére való alkalmazás – A szerzett jogok megsértése – Hiány

(Személyzeti szabályzat, VIII. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Nyugdíjak – Az Uniónál történő szolgálatba lépés előtt megszerzett nyugdíjjogosultság – Az uniós rendszerbe történő átvitel – A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. és 12. cikke új általános végrehajtási rendelkezéseinek elfogadása – Eltérő bánásmód a tisztviselők között aszerint, hogy a nyugdíjjogosultságuk tőkeértékét az említett rendelkezések hatálybalépése előtt, illetve azt követően vitték át az uniós nyugdíjrendszerbe – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Hiány

(Személyzeti szabályzat, VIII. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés)

1.      Az személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. és 12. cikke új általános végrehajtási rendelkezéseinek alkalmazása a valamely más nyugdíjrendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság olyan átvitelével kapcsolatban, amelyet az említett rendelkezések hatálybalépése előtt kérelmeztek, de annak hatálybalépése után hajtottak végre, nem ellentétes a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdésével.

Erre tekintettel az általánosan elfogadott elv szerint valamely új szabály – a kivételektől eltekintve – azonnal alkalmazandó a később létrejövő helyzetekre, valamint a korábbi jogszabály hatálya alatt létrejött, de nem teljesen kialakult jogi helyzetek jövőbeni hatásaira. Csak abban az esetben van ez másként, ha a korábbi szabályozás alatt létrejött és véglegesen megvalósult helyzet szerzett jogot keletkeztet. Valamely jog akkor tekintendő szerzett jognak, ha az azt keletkeztető tényállás a jogszabály‑módosítás előtt megvalósult. Mindazonáltal nem ez a helyzet, ha a jogot keletkeztető tényállás nem valósult meg a módosítást megelőző jogszabály hatálya alatt.

Márpedig, egyrészt a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdésével nem ellentétes az új általános végrehajtási rendelkezéseinek ezen azonnali alkalmazása.

Másrészt az érdekelt jogi helyzetét nem változtatja meg és kötelező joghatásokat sem vált ki a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatnak azzal tisztviselővel, vagy alkalmazottal való közlése, aki valamely más nyugdíjrendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság uniós nyugdíjrendszerbe történő átvitele iránti kérelmet terjeszt elő, és ez még inkább így van az ilyen kérelem egyszerű előterjesztése esetében. Következésképpen a tisztviselő vagy alkalmazott esetében nem volt szó olyan szerzett jogokról, amelyeket az új rendelkezések alkalmazása sérthetett volna.

Egyébiránt a tisztviselő vagy az alkalmazott csak akkor szerez teljes jogosultságot a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírásának elismerésére, ha a más rendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság tőkeértékének az uniós nyugdíjrendszerbe való átvitele megtörtént.

(lásd a 43–46., 48. pontot)

Hivatkozás:

az Európai Unió Törvényszéke: 2015. október 13‑i Bizottság kontra Verile és Gjergji ítélet, T‑104/14 P, EU:T:2015:776, 151–154. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. és 12. cikke új általános végrehajtási rendelkezéseinek elfogadásával – amelyből az tűnik ki, hogy a tisztviselők eltérő bánásmódban részesülnek aszerint, hogy esetükben az általuk más rendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság tőkeértékét az említett rendelkezések hatálybalépése előtt, illetve azt követően vitték át az uniós nyugdíjrendszerbe – az intézmény nem sérti meg ezen elvet, mivel az eltérő bánásmód nem ugyanazon csoportba tartozó tisztviselők tekintetében valósult meg.

Ugyanis azok a tisztviselők, akikre nézve a más rendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság tőkeértékét nem vitték át az uniós nyugdíjrendszerbe az új általános végrehajtási rendelkezések hatálybalépésének időpontjáig, nem voltak azonos jogi helyzetben azon tisztviselőkkel, akiknek a szolgálatba lépésük előtt megszerzett nyugdíjjogosultságát ezen időpont előtt már tőkeérték formájában átvitték az uniós nyugdíjrendszerbe, és akikre nézve már a nyugdíjra jogosító szolgálati idő e rendszerben való jóváírásának elismerésére vonatkozó határozatot hoztak. Az előbbiek még valamely más nyugdíjrendszerben rendelkeztek nyugdíjjogosultsággal, míg az utóbbiak esetében a tőkeérték átvitele eredményeként már megszűnt az ilyen jogosultságuk, és a nyugdíjra jogosító szolgálati idő uniós nyugdíjrendszerben való jóváírásának elismerése már megtörtént.

Az ilyen eltérő bánásmód továbbá az érintett intézmény szándékától független objektív körülményen alapszik, vagyis azon, hogy az érintett külső nyugdíjrendszer milyen gyorsan intézi az szóban forgó tőkeátvitel iránti kérelmét.

(lásd az 53. pontot)

Hivatkozás:

az Európai Unió Törvényszéke: 2015. október 13‑i Bizottság kontra Verile és Gjergji ítélet, T‑104/14 P, EU:T:2015:776, 177–180. pont.