A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített harmadik tanács)
2019. március 28.(*)
„Európai uniós védjegy – A Simply. Connected. európai uniós ábrás védjegyek bejelentése – Feltétlen kizáró ok – Megkülönböztető képesség hiánya – A fellebbezési tanács által elvégzendő vizsgálat terjedelme – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja) – A 207/2009 rendelet 64. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 71. cikke)”
A T‑251/17. és T‑252/17. sz. ügyekben,
a Robert Bosch GmbH (székhelye: Stuttgart [Németország], képviselik: S. Völker és M. Pemsel ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: V. Mensing és D. Hanf, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsa által a Simply. Connected. ábrás megjelölések európai uniós védjegyként történő lajstromozása tárgyában 2017. március 9‑én (R 948/2016‑5. sz. ügy) és 2017. március 10‑én (R 947/2016‑5. sz. ügy) hozott határozatok ellen benyújtott keresetei tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács),
tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök (előadó), V. Kreuschitz, I. S. Forrester, N. Półtorak és E. Perillo bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2017. április 28‑án benyújtott keresetlevelekre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2017. július 13‑án benyújtott válaszbeadványokra,
tekintettel a 2018. szeptember 26‑i pervezető intézkedésekre,
tekintettel a jelen ügynek a Törvényszék kibővített harmadik tanácsa elé utalására,
tekintettel a jelen ügyek egyesítését elrendelő, 2019. január 17‑i végzésre,
tekintettel arra, hogy a felperes és az alperes az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérte tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék – eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján – úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2015. november 19‑én a felperes Robert Bosch GmbH az európai uniós védjegyről szóló, módosított 207/2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o., helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.; helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154, 1. o.]) alapján két európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).
2 Az első, lajstromoztatni kívánt védjegy (a továbbiakban: első bejelentett védjegy, T‑251/17. sz. ügy) a következő ábrás megjelölés volt:
3 A második, lajstromoztatni kívánt védjegy (a továbbiakban: második bejelentett védjegy, T‑252/17. sz. ügy) a következő ábrás megjelölés volt:
4 A bejelentett védjegyek árujegyzékében szereplő áruk és szolgáltatások azonosak. A védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 7., 9., 11., 12., 36–38., 41. és 42. osztályba tartoznak, és az egyes osztályok tekintetében az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 7. osztály: „Villanymotorok (szárazföldi járművek kivételével), indítómotorok (nem szárazföldi járművekhez), generátorok, belső égésű motorok gyújtórendszerei, izzógyertyák, gyújtógyertyák, oxigénszenzorok, gyújtóelosztók, gyújtótekercsek, mágneses gyújtások, gyújtógyertya‑aljzatok, befecskendező szivattyúk, üzemanyag‑szivattyúk, motorfordulatszám‑szabályozók, befecskendezők és fúvókatartók; gépi szelepek; üzemanyagszűrők, olajszűrők, légszűrők; hidraulikus szivattyúk, hidraulikus motorok, hidraulikus szelepek, hidraulikus hengerek; hidraulikus tartályok, hidraulikus szűrők; pneumatikus szelepek, szervókormány, légfékek, sűrített levegős berendezések, azaz kompresszorok, tartályok, vezérlőszelepek, fékszelepek; turbókompresszorok; elektronikus vezérlőberendezések gyártási technikákhoz, ellenállás hegesztő készülékek, szervómotorok és csigahajtások, robotvezérlők; moduláris elemek automatikus összeszerelési és gyártási technikákhoz, beleértve a munkaállomások elrendezését, azaz a munkaasztalokat és a munkapadokat is, géptámogatások, biztonsági és védelmi eszközök, forgatható munkaállomások, emelőeszközök, satuk, anyagelőkészítő és ‑elrendezési rendszerek, azaz csúszószíjak és szállítószalagok, adagolósávok, szerszámkarok és elektromos programozható eszközök, beleértve a vevő‑ és robotkarokat; (mechanikai, termikus és elektrokémiai) sorjázógépek; csomagológépek; elektromos szerszámok és azokhoz való rögzítőeszközök; elektromos konyhai gépek és tartozékaik; mosogatógépek, mosógépek; rádiófrekvenciás generátorok; belső égésű motorok indítóeszközei; ezen áruknak a 7. osztályba tartozó alkatrészei és tartozékai”;
– 9. osztály: „Érzékelők; programozható vezérlők; villamos és elektronikus mérő‑, ellenőrző‑ és szabályozókészülékek autókhoz; készülékek jelek, adatok, képek és hangok, elektromos és elektromágneses adathordozók rögzítésére, kezelésére, feldolgozására, továbbítására, fogadására és kijelzésére; videókamerák, képernyők, hangszórók, rádió‑ és televízióantennák, telefonok, autóantennák, mobiltelefonok, autótelefonok; riasztóeszközök; helymeghatározó és navigációs készülékek szárazföldi, légi és vízi járművekhez; tápegységek, elektromos szűrők, félvezető elemek, optoelektronikai alkatrészek; maratott és öntött nyomtatott áramkörök, integrált áramkörök, relék, biztosítékok, elektromos, elektronikus és optikai jelcsatornák, kábelcsatlakozók, elektromos kapcsolók, fénydimmerek, érzékelők, detektorok, kapcsolóberendezések és kapcsolótáblák, napelemek és napenergia‑generátorok; autókhoz való elemzőkészülékek, azaz kipufogógáz‑elemzéshez, füstrészecskék elemzéséhez, fékezési funkcióhoz, diagnosztikai eszközök és szimulátorberendezések, motorvizsgálók, tesztberendezések, műhelyben történő vizsgálat céljára szolgáló készülékek befecskendező szivattyúkhoz, indítókhoz és generátorokhoz; akkumulátorok, töltők, akkumulátortesztelők, erősítők, transzformátorok, kábelhengerek; számítógépen alapuló vezetésdinamikai vezérlőrendszerek; ezen áruk alkatrészei és tartozékai”;
– 11. osztály: „Fűtő‑, főző‑, grillező‑, melegítő‑ és hűtőberendezések; a 11. osztályba tartozó gázgyújtók; fényszórók és lámpák, beleértve a járművekhez használt lámpákat; hűtőberendezések és ‑gépek; szellőztetőrendszerek; hajszárítók; elektromos kávéfőzők; kávépörkölők; sütőkemencék; elektromos tojásfőzők; kenyérpirítók; légkondicionáló rendszerek; gázfűtésvezérlő és ‑szabályozó készülékek; szárítógépek; a fent említett áruk 11. osztályba tartozó alkatrészei és szerelvényei”;
– 12. osztály: „Biztonsági rendszerek gépkocsikhoz, azaz övvisszahúzók, légzsákok; szélvédő‑jégmentesítő rendszerek; szervófékek és légfékek szárazföldi és légi járművekhez, blokkolásgátló fékrendszerek; motorcsúszásgátló rendszerek; elosztásvezérlők; ablaktörlők; hidraulikus vezérlés szárazföldi, légi és vízi járművekhez; villanymotorok szárazföldi járművekhez; a fent említett áruk 12. osztályba tartozó alkatrészei és tartozékai”;
– 36. osztály: „Biztosítási szolgáltatások”;
– 37. osztály: Autóalkatrészek és ‑tartozékok, autórádió‑berendezések, telefonkészülékek, kézi szerszámgépek, műhelyberendezések és ‑készülékek, háztartási és konyhai készülékekhez való áramfejlesztők, rádió‑ és televízióberendezések, fürdőszobai szerelvények, fűtő‑ és légkondicionáló rendszerek és bútorok készítése, karbantartása és javítása; gépjárművek javítása és karbantartása autós- és motorossport-eseményeken”;
– 38. osztály: „Telefonnal kapcsolatos szolgáltatások, hangok, adatok és képek műholdas továbbítása”;
– 41. osztály: „Harmadik személyek elektrotechnikai és elektronikai képzése és oktatása”;
– 42. osztály: „Tervezési és kivitelezési tanácsadás és tervezés; számítógépes programok létrehozása és telepítése; fejlesztési, tesztelési és kutatási feladatok; műszaki tanácsadás és szakértői vizsgálat; űrprojektek tervezése, fejlesztése és műszaki ellenőrzése; épületek és létesítmények műszaki felügyelete.”
5 2016. március 16‑i leveleiben az EUIPO tájékoztatta a felperest, hogy a két bejelentett védjegy részlegesen a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában és (2) bekezdésében (jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja és (2) bekezdése) szabályozott feltétlen kizáró okokba ütközik.
6 2016. április 18‑i leveleiben a felperes benyújtotta észrevételeit.
7 2016. április 25‑i határozataival a védjegyelbíráló a 207/2009 rendelet 7. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontja, valamint 7. cikkének (2) bekezdése alapján megtagadta a két bejelentett védjegynek a 9., 37., 38. és 41. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások, valamint a 42. osztályba tartozó „számítógépes programok létrehozása és telepítése” és „műszaki tanácsadás” szolgáltatások vonatkozásában történő lajstromozását.
8 Nem emelt azonban kifogást a lajstromozás iránti kérelmekkel érintett, a 7., 11., 12. és 36. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal, illetve a 42. osztályba tartozó „tervezési és kivitelezési tanácsadás és tervezés”, „fejlesztési, tesztelési és kutatási feladatok”, „szakértői vizsgálat”, „űrprojektek tervezése, fejlesztése és műszaki ellenőrzése”, valamint „épületek és létesítmények műszaki felügyelete” szolgáltatásokkal kapcsolatban.
9 2016. május 23‑án a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke) alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz az elbíráló mindkét határozata ellen.
10 2017. március 9‑i határozatával (az első bejelentett védjegyre vonatkozó R 948/2016–5. sz. ügy, a továbbiakban: első megtámadott határozat) és a 2017. március 10‑i határozatával (a második bejelentett védjegyre vonatkozó R 947/2016–5. sz. ügy, a továbbiakban: második megtámadott határozat) az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsa azonos indokok miatt elutasította a fellebbezéseket.
11 Először is a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a bejelentett védjegyeket alkotó szóelemeket megkülönböztető képességgel nem rendelkező, hálózattal „egyszerűen összekötve” vagy „teljesen összekapcsolva” értelmű reklámjelmondatként lehet érteni. E tekintetben a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy az érintett vásárlóközönség nem tulajdonít jelentőséget az egyes szóelemek után álló pontoknak, mivel a fogyasztók a központozástól és a kisbetű‑, illetve nagybetűhasználattól függetlenül hajlamosak úgy érzékelni a betűsort, ahogyan az számukra értelmesnek tűnik. Hasonlóképpen sem a szóelemeket körülvevő, jobb felső sarkánál hiányos, lekerekített négyszög alakzat, sem pedig a vezeték nélküli hálózati kapcsolat jól ismert szimbóluma (három koncentrikus hullám) nem kölcsönöz megkülönböztető képességet a szóban forgó megjelölések számára, mivel ezeket nem tudatosan érzékelik, ugyanis megszokottnak tekinthetők a szóban forgó árukkal és szolgáltatásokkal összefüggésben (a megtámadott határozatok 17–19. pontja). E körülmények között a szóban forgó megjelölések nem foghatók fel a lajstromozás iránti kérelemmel érintett áruk és szolgáltatások kereskedelmi származásának megjelöléseként (a megtámadott határozatok 20. pontja).
12 Másodszor, a fellebbezési tanács, a fenti 4. pontban említett, csaknem összes árut és szolgáltatást figyelembe véve és kategóriák szerint csoportosítva megállapította, hogy a fogyasztók az adott esettől függően vagy rendes hálózati csatlakozásra, vagy az áruknak a „dolgok internete” segítségével történő egymáshoz csatlakoztatására számítanak, és hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások mindegyike ilyen vezeték nélküli hálózati kapcsolathoz kapcsolódik közvetlenül (a megtámadott határozatok 25. és 26. pontja). Ennélfogva a szóban forgó megjelöléseket a lajstromozás iránti kérelmekben szereplő árukra és szolgáltatásokra vonatkozó, elvont dicsérő megjelölésként érzékelik (a megtámadott határozatok 27. pontja).
A felek kérelmei
13 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a két megtámadott határozatot;
– az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére, ideértve a fellebbezési eljárás során felmerült költségeket is.
14 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a kereseteket;
– a felperest kötelezze a két ügy költségeinek viselésére.
A jogkérdésről
15 A két kereset alátámasztásául a felperes három, azonosan megfogalmazott jogalapra hivatkozik. Az első jogalapot a 207/2009 rendeletnek az EUMSZ 263. cikkel együttesen értelmezett 64. cikkére alapítja. A második jogalapot a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapítja. Harmadik jogalapjával a felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontját.
A 207/2009 rendeletnek az EUMSZ 263. cikkével együttesen értelmezett 64. cikkének megsértésére vonatkozó első jogalapról
16 A felperes úgy érvel, hogy a fellebbezési tanács megvizsgálta a 7., 11., 12., 36. osztályba tartozó árukat és szolgáltatásokat, valamint a 42. osztályba tartozó, a számítógépes programok létrehozásán és telepítésén, illetve a műszaki tanácsadáson kívüli árukat és szolgáltatásokat. Márpedig az elbíráló nem ellenezte ezen áruk és szolgáltatások lajstromozását. A fellebbezési tanács ezzel túllépte a hatáskörét, és így a megtámadott határozatokat hatályon kívül kell helyezni (2014. november 18‑i Lumene kontra OHIM [THE YOUTH EXPERTS] ítélet, T‑484/13, nem tették közzé, EU:T:2014:963).
17 Az EUIPO vitatja ezt az érvelést.
18 Először is meg kell állapítani, hogy – amint arra az EUIPO jogosan hivatkozik – az EUMSZ 263. cikk nem alkalmazandó a fellebbezési tanács előtti fellebbezésekre, és ezért a kereset első jogalapját, amennyiben az az e rendelkezés megsértésén alapul, mint hatástalant el kell utasítani.
19 Másodszor, a felperes – ahogyan erre hivatkozik, ellentétben a 2014. november 18‑i THE YOUTH EXPERTS ítélet (T‑484/13, nem tették közzé, EU:T:2014:963) alapjául szolgáló ügyben a fellebbezési tanács előtti eljárás fellebbezőjének kérelmével – csak azon részében kérte az elbíráló határozatainak megsemmisítését, amennyiben azok rá nézve hátrányosak.
20 Mindazonáltal nem vitatott, hogy a megtámadott határozatokban a fellebbezési tanács megvizsgálta a bejelentett védjegyek megkülönböztető képességét azon áruk és szolgáltatások tekintetében, amelyek vonatkozásában az elbíráló nem emelt kifogást.
21 Az elbíráló ugyanis – ahogyan ez a fenti 7. pontban is szerepel – megtagadta a két bejelentett védjegynek a 9., 37., 38. és 41. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások, valamint a 42. osztályba tartozó „számítógépes programok létrehozása és telepítése” és „műszaki tanácsadás” szolgáltatások vonatkozásában történő lajstromozását. Ebből következően a bejelentett védjegyek lajstromoztathatók a fenti 4. pontban említett többi áru és szolgáltatás, azaz a 7., 11., 12. és 36. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások, valamint a 42. osztályba tartozó „tervezési és kivitelezési tanácsadás és tervezés”, „fejlesztési, tesztelési és kutatási feladatok”, „szakértői vizsgálat”, „űrprojektek tervezése, fejlesztése és műszaki ellenőrzése” és „épületek és létesítmények műszaki felügyelete” szolgáltatások vonatkozásában (lásd a fenti 8. pontot).
22 Márpedig a fellebbezési tanács a megtámadott határozatokban mégis megvizsgálta ezen áruk és szolgáltatások némelyikét, amelyek nem képezték a jogvita tárgyát, és a megtámadott határozatok 23. és 24. pontjában a), f), g), h), i) és j) kategóriákba csoportosította őket. A megtámadott határozatok 26. és 27. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy a bejelentett védjegyek nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel a megtámadott határozatok a), f), g), h), i) és j) kategóriájába tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében, amelyek így tehát olyan árukra és szolgáltatásokra is kiterjednek, amelyek nem képezték a jogvita tárgyát.
23 Nem vitatott tehát, hogy a fellebbezési tanács vizsgálatát olyan árukra és szolgáltatásokra irányította, amelyek lajstromozásával szemben az elbíráló nem emelt kifogást, és amelyekre a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés nem vonatkozott. A felek ugyan egyetértenek abban, hogy a fellebbezési tanács nem végezhetett ilyen vizsgálatot, nem értenek azonban egyet az ebből levonandó következményeket illetően.
24 A 2014. november 18‑i THE YOUTH EXPERTS ítéletre (T‑484/13, nem tették közzé, EU:T:2014:963) hivatkozó felperes szerint meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács azzal, hogy olyan árukat és szolgáltatásokat vizsgált, amelyekkel kapcsolatban az elbíráló nem emelt kifogást, túllépte a hatáskörét, és ezért az emiatt jogellenesnek minősülő, megtámadott határozatokat e tekintetben hatályon kívül kell helyezni.
25 Az EUIPO szerint pedig a bejelentett védjegyek megkülönböztető képességének a fellebbezés tárgyát nem képező áruk és szolgáltatások vonatkozásában történő, fellebbezési tanács általi vizsgálata nem terjeszthette ki a fellebbezés tárgyát. Ezért az ezen árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos fejtegetéseket pusztán felesleges és ezért a megtámadott határozatok jogszerűségére hatással nem bíró okfejtésnek kell tekinteni, így az első jogalapot el kell utasítani.
26 Először is meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatok rendelkező része pusztán a fellebbezési tanács elé terjesztett fellebbezések elutasítására vonatkozik. Márpedig – ahogyan ez az a fenti 19. pontban is szerepel – a felperes által a fellebbezési tanács elé terjesztett fellebbezések csak azon árukra és szolgáltatásokra vonatkoznak, amelyek tekintetében az elbíráló kifogást emelt a bejelentett védjegyek lajstromozásával szemben.
27 Másodszor meg kell állapítani, hogy a 207/2009 rendelet 64. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési tanács a fellebbezés érdemi vizsgálatát követően határoz a fellebbezésről, és ennek során eljárhat annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amelyik a megtámadott határozatot hozta. E rendelkezésből az következik, hogy a fellebbezési tanácsnak az elbíráló lajstromozást megtagadó határozata ellen benyújtott fellebbezés alapján el kell végeznie a védjegybejelentés új és teljes körű, a jogi és a tényállási elemekre egyaránt kiterjedő érdemi vizsgálatát, vagyis a jelen ügyben ő maga dönt a védjegybejelentés tárgyában, amelyet elutasít, vagy amelynek megállapítja megalapozottságát, helybenhagyva vagy hatályon kívül helyezve ezzel a megtámadott határozatot (2013. július 3‑i Airbus kontra OHIM [NEO] ítélet, T‑236/12, EU:T:2013:343, 21. pont; lásd továbbá analógia útján: 2007. március 13‑i OHIM kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 56. és 57. pont).
28 Ez a védjegybejelentés új és teljes körű, a jogi és a tényállási elemekre egyaránt kiterjedő érdemi vizsgálatára vonatkozó jogkör azonban a fellebbezési tanács elé terjesztett fellebbezés elfogadhatóságától függ (2013. július 3‑i NEO ítélet, T‑236/12, EU:T:2013:343, 22. pont; lásd továbbá analógia útján: 2011. március 2‑i Claro kontra OHIM ítélet, C‑349/10 P, nem tették közzé, EU:C:2011:105, 44. pont).
29 Márpedig e tekintetben a 207/2009 rendelet 59. cikkének első mondata azt tartalmazza, hogy „[a]z eljárásban részt vevő bármelyik fél, akit a határozat hátrányosan érint, fellebbezhet”. E rendelkezésből az következik, hogy – ahogyan erre a felperes a jelen ügyben hivatkozik – az EUIPO előtti eljárásban részt vevő felek csak akkor támadhatják meg a fellebbezési tanács előtt az alacsonyabb fokú szervezeti egység határozatát, ha a határozat nem adott helyt igényeiknek, illetve kérelmeiknek. Ha azonban az alacsonyabb fokon hozott határozat nem érinti hátrányosan az érintett felet, akkor ez utóbbi nem jogosult fellebbezést benyújtani a fellebbezési tanácshoz (2013. július 3‑i NEO ítélet, T‑236/12, EU:T:2013:343, 23. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2011. december 14‑i Völkl kontra OHIM – Marker Völkl [VÖLKL] ítélet, T‑504/09, EU:T:2011:739, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 A 207/2009 rendelet 59. cikkének első mondatából az következik, hogy ha – mint a jelen ügyben – az elbíráló csak a védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások egy része tekintetében tagadta meg a lajstromozást, a védjegybejelentésben foglalt áruk és szolgáltatások tekintetében pedig engedélyezte, akkor a védjegybejelentő által a fellebbezési tanács elé benyújtott fellebbezés szabályosan csak a határozat azon részére vonatkozhat, amelyben az elbíráló a védjegybejelentésben foglalt áruk és szolgáltatások tekintetében megtagadta a lajstromozást.
31 Márpedig a jelen ügyben – ahogyan ez többek között a fenti 19. és 26. pontban szerepel – a felperes az elbíráló határozatának azon részében történő megsemmisítése iránt nyújtott be fellebbezést a fellebbezési tanácshoz, amelyben az elutasította a lajstromozás iránti kérelmeit. Emiatt nem helyénvaló azt állítani, hogy a megtámadott határozatokban a fellebbezési tanács vizsgálatát a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjának a jelen ügyben azon árukra és szolgáltatásokra összpontosította, amelyekkel kapcsolatban az elbíráló nem emelt kifogást. A fenti 28. pontban említett ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a fellebbezési tanácsot nem illeti meg arra irányuló mérlegelési jogkör, hogy a fellebbezés tartalmát olyan kérdések vizsgálatára is kiterjessze, amelyeket a fellebbező nem lenne jogosult elé terjeszteni.
32 A megtámadott határozatok rendelkező részének értelmezéséből e tekintetben az következik, hogy a fellebbezési tanács a jelen ügyben a fellebbezések elutasítására szorítkozott (lásd a fenti 26. pontot). Márpedig a 207/2009 rendelet 58. cikke alapján az ilyen elutasítás csupán azzal a következménnyel járt, hogy – feltéve, hogy nem kerül sor esetleges bírósági jogorvoslatoknak a 207/2009 rendelet 64. cikkének (3) bekezdésében szabályozott benyújtására – az elbíráló határozatai végrehajthatóvá váltak.
33 Egyébként amikor pervezető intézkedés keretében az EUIPO‑t erről kérdezték, az megerősítette, hogy az, hogy a fellebbezési tanács olyan árukat és szolgáltatásokat is figyelembe vett, amelyekkel kapcsolatban az elbíráló nem emelt kifogást, önmagában nincs kihatással a felperesnek a bejelentett védjegy ezen áruk és szolgáltatások vonatkozásában történő lajstromozásához fűződő jogaira. Az EUIPO szerint csak akkor lehetne ugyanis ezeket a jogokat megkérdőjelezni, ha az elbíráló az addig nem kifogásolt szempontokkal kapcsolatban saját kezdeményezésére újból megvizsgálná a bejelentett védjegyek lajstromozásának akadályát képező kizáró okokat. Ez esetben tehát új határozatokat kellene hoznia, amelyekkel szemben a jelen bírósági eljárások tárgyát képezőktől eltérő, külön fellebbezést lehetne benyújtani a fellebbezési tanácsokhoz.
34 Ebből az következik, hogy a megtámadott határozatokban foglalt, azon árukra és szolgáltatásokra vonatkozó fejtegetések, amelyekkel kapcsolatban az elbíráló nem emelt kifogást, túllépik a fellebbezési tanács elé szabályszerűen terjesztett fellebbezés kereteit, következésképpen egyáltalán nincsenek kihatással a megtámadott határozatok hatályára és joghatásaira. Következésképpen meg kell állapítani, hogy nincs határozati jellegük, és ezért a megsemmisítésüknek sem lenne jelentősége.
35 Következésképpen a keresetek első jogalapját mint hatástalant el kell utasítani.
A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére vonatkozó második jogalapról
36 A felperes másodikként hivatkozott jogalapjával úgy érvel, hogy a megtámadott határozatokban a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját.
A megtámadott határozatok
37 Azok az indokok, amelyek miatt a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a bejelentett védjegyek nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel a vitatott áruk és szolgáltatások vonatkozásában, a megtámadott határozatok 14–30. pontjában szerepelnek.
38 A fellebbezési tanács konkrétan a megtámadott határozatok 14. és 15. pontjában úgy ítélte meg, hogy a vitatott szolgáltatásoknak egyaránt címzettje az átlagos szintű figyelemmel bíró nagyközönség, a kereskedők és igen kis mértékben az üzemeltetők, valamint a szakmai közönség, amelynek általában magasabb szintű a figyelme. Azonban még a körültekintő fogyasztók esetében is viszonylag alacsony lehet a figyelem szintje az olyan reklámjellegű jelzésekkel szemben, amelyek nem tűnnek meghatározónak. Ugyanez vonatkozik az átlagos fogyasztó figyelmének szintjére, amikor általa reklámként érzékelt üzenetekkel találkozik.
39 A megtámadott határozatok 17. és 19. pontjában a fellebbezési tanács osztotta az elbírálónak a megjelöléseket alkotó szóelemek jelentésével kapcsolatban kialakított álláspontját. Eszerint a „simply” szóelemet „csupán, egyszerűen” jelentésűnek, a „connected” szóelemet pedig „összekötve” jelentésűnek kell érteni. A Simply. Connected. bejelentett védjegyekben szereplő szóelemek tehát „egyszerűen összekötve” jelentésű reklámjelmondatnak minősülnek. Sem a két szóelem után szereplő pont, sem pedig az ábrás elemek – vagyis a jobb felső sarkánál hiányos négyszög alakzat és a vezeték nélküli hálózati kapcsolat jól ismert szimbóluma – nem kölcsönöznek eltérő jelentést a szóban forgó megjelöléseknek. Ezek az ábrás elemek tehát szokásosnak és megkülönböztetésre alkalmatlannak tekinthetők.
40 A megtámadott határozatok 18. pontjában a fellebbezési tanács elutasította a felperes arra vonatkozó érvét, hogy amiatt, hogy a szóelemek egymás alatt, illetve felett helyezkednek el, továbbá mindegyikük nagybetűvel kezdődik és ponttal végződik, külön‑külön kell őket figyelembe venni.
41 A megtámadott határozatok 20. pontjában a fellebbezési tanács kifejtette, hogy a bejelentett védjegyek összességükben azt a gondolatot fejezik ki, hogy a vitatott áruk és szolgáltatások „főként” vagy „mindenekelőtt” egy hálózattal vannak „összekötve”, és a szóelemek által közvetlenül tartalmazott üzenetet a vezeték nélküli hálózati kapcsolat ábrás szimbóluma is megerősíti. A szóban forgó megjelölések tehát a vitatott áruk és szolgáltatások egyik előnyös tulajdonságára vonatkozó reklámjelmondatként, nem pedig a vitatott áruk és szolgáltatások kereskedelmi származására vonatkozó megjelölésként érzékelhetők. A fellebbezési tanács szerint ugyanis a közvetített üzenet egyszerű, közvetlenül érthető, nyelvtanilag helyes, és éppolyan semmitmondó, mint maguk a megjelöléseket alkotó ábrás elemek.
42 A megtámadott határozatok 22–24. pontjában a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy meg kell vizsgálnia azt, hogy az érintett vásárlóközönség szempontjából kellően közvetlen és konkrét kapcsolat áll‑e fenn a szóban forgó megjelölések és a vitatott áruk, illetve szolgáltatások között. A fellebbezési tanács e célból kategóriákra osztotta az említett árukat és szolgáltatásokat. Így a 9. osztályba tartozó, vitatott árukat három különböző kategóriába osztotta: c) kategória: „Jelek, adatok, képek és hangok rögzítésére, kezelésére, feldolgozására, továbbítására, fogadására és kijelzésére való készülékek”, d) kategória: „Mérő‑, ellenőrző‑ és szabályozókészülékek; elemzőkészülékek”, és e) kategória: „Áramellátásra szolgáló termékek”. Ezt követően a 37. osztályba tartozó, vitatott szolgáltatásokat a következő két kategóriába osztotta: k) kategória: „Különböző árualkatrészek és ‑tartozékok készítése, karbantartása és javítása” és l) kategória: „Gépjárművek javítása és karbantartása autós- és motorossport‑eseményeken”. Ezenkívül úgy ítélte meg, hogy a 38. és 41. osztályba tartozó, vitatott szolgáltatások mindegyike az egyes osztályok tekintetében külön kategóriába tartozik: m) kategória: „Telefonnal kapcsolatos szolgáltatások, hangok, adatok és képek műholdas továbbítása” és n) kategória: „Harmadik személyek elektrotechnika és elektronikai képzése és oktatása”. Végül azon az állásponton volt, hogy a 42. osztályba tartozó, vitatott szolgáltatásokat két kategóriába kell osztani: o) kategória: „Számítógépes programok létrehozása és telepítése” és p) kategória: „Műszaki tanácsadás”.
43 A megtámadott határozatok 25. pontjában a fellebbezési tanács az összes kategória tekintetében azt állapította meg, hogy az összekapcsolás fogalmát a „dolgok internete” fogalmával összefüggésben kell megítélni, amely fizikai tárgyaknak az interneten vagy más hasonló hálózatban, a távirányításuk lehetővé tétele, illetve információküldésre és ‑cserére való alkalmassá tételük mellett történő összekapcsolását jelenti. A dolgok internetének célja a valóság és a virtuális világ közötti információdeficit minimalizálása. Ezzel összefüggésben az összeköttetés ezeknek az áruknak és szolgáltatásoknak egy előnyös tulajdonságát jelenti.
44 A megtámadott határozatok 26. pontjában a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a c), d) és e) kategóriákba tartozó áruk tekintetében a bejelentett védjegyek arról tájékoztatják a fogyasztókat, hogy ezeknek az áruknak, amelyek más áruk alkatrészeit és tartozékait foglalják magukban, „főként” vagy „mindenekelőtt” a hálózati kapcsolat a tárgya. Ugyanez vonatkozik az m), az o) és a p) kategóriába tartozó szolgáltatásokra. A k) kategóriába tartozó szolgáltatások igénybevevői a szóban forgó megjelöléseket úgy értik, hogy ezek a szolgáltatások főként hálózati összeköttetésben lévő áruk készítésére, karbantartására és javítására vonatkoznak. Az l) kategóriába tartozó szolgáltatások szintén végrehajthatók hálózati kapcsolat segítségével, például ha az esetleges hibákat úgy közlik a műhellyel, hogy az elő tudja készíteni a javításhoz szükséges eszközöket. Végül az n) kategóriába tartozó szolgáltatások egyértelműen a hálózathoz való kapcsolódást lehetővé tévő elektrotechnikai és elektronikai feltételekre és szabályokra vonatkoznak.
45 A megtámadott határozatok 27. pontjában a fellebbezési tanács előző megállapításaiból arra következtetett, hogy az érintett vásárlóközönség egyértelmű, további gondolkodást nem igénylő kapcsolatot teremt a bejelentett védjegyekkel jelölt áruk és szolgáltatások, valamint a szóban forgó megjelölések alkotta reklámjelmondat tartalma között. Az Európai Unió érintett anglofón vásárlóközönsége ugyanis a szóban forgó megjelöléseket a lajstromozás iránti kérelemmel érintett árukra és szolgáltatásokra vonatkozó, elvont dicsérő megjelölésként érzékeli.
A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazására vonatkozó elvek
46 A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha nem alkalmas a megkülönböztetésre.
47 A védjegy megkülönböztető képessége a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében azt jelenti, hogy a védjegy lehetővé teszi a védjegybejelentésben szereplő árunak egy adott vállalkozástól származóként történő azonosítását, és így ennek az árunak más vállalkozások áruitól való megkülönböztetését (2004. április 29‑i Henkel kontra OHIM ítélet, C‑456/01 P és C‑457/01 P, EU:C:2004:258, 34. pont; 2014. május 15‑i Louis Vuitton Malletier kontra OHIM ítélet, C‑97/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:324, 50. pont).
48 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések nem képesek betölteni a védjegy alapvető rendeltetését, nevezetesen a szóban forgó áru vagy szolgáltatás származásának azonosítását, amely lehetővé teszi az adott védjeggyel megjelölt áru vagy szolgáltatás fogyasztója számára, hogy későbbi vásárlás alkalmával pozitív tapasztalat esetén ugyanazt válassza, illetve negatív tapasztalat esetén másikat válasszon (2002. február 27‑i REWE‑Zentral kontra OHIM [LITE] ítélet, T‑79/00, EU:T:2002:42, 26. pont; 2002. november 20‑i Bosch kontra OHIM [Kit Pro és Kit Super Pro] ítélet, T‑79/01 és T‑86/01, EU:T:2002:279, 19. pont).
49 A védjegyek megkülönböztető képességét egyrészt a bejelentett áruk vagy szolgáltatások szempontjából, másrészt abból a szempontból kell értékelni, hogy azt az adott áruk vagy szolgáltatások szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztóiból álló, érintett vásárlóközönség hogyan észleli (2004. április 29‑i Henkel kontra OHIM ítélet, C‑456/01 P és C‑457/01 P, EU:C:2004:258, 35. pont; 2006. június 22‑i Storck kontra OHIM ítélet, C‑25/05 P, EU:C:2006:422, 25. pont; 2011. október 20‑i Freixenet kontra OHIM ítélet, C‑344/10 P és C‑345/10 P, EU:C:2011:680, 43. pont).
50 A feltétlen kizáró okok vizsgálatának a védjegybejelentésben szereplő valamennyi árura vagy szolgáltatásra vonatkoznia kell, és az illetékes hatóságnak a védjegybejelentést elutasító határozatát főszabály szerint valamennyi említett áru vagy szolgáltatás vonatkozásában meg kell indokolnia. Az illetékes hatóságnak elegendő valamennyi érintett árura és szolgáltatásra vonatkozóan átfogó indokolást adnia, ha valamely áru‑ vagy szolgáltatáscsoportra, illetve ‑kategóriára ugyanaz a kizáró ok vonatkozik. Ez a lehetőség csak azokra az árukra és szolgáltatásokra terjed ki, amelyek kellően közvetlen és konkrét kapcsolatban állnak egymással ahhoz, hogy kellőképpen homogén áru‑ vagy szolgáltatáskategóriát, illetve ‑csoportot alkossanak. E tekintetben önmagában az a tény, hogy az érintett áruk vagy szolgáltatások a Nizzai Megállapodás szerinti ugyanazon osztályba tartoznak, nem elegendő e homogenitás megállapításához, mivel ezek az osztályok gyakran olyan áruk vagy szolgáltatások széles skáláját ölelik fel, amelyek nem szükségszerűen mutatnak egymással ilyen kellően közvetlen és konkrét kapcsolatot (lásd: 2010. március 18 ‑i CFCMCEE kontra OHIM végzés, C‑282/09 P, EU:C:2010:153, 37–40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
A felperes kifogásainak vizsgálata
51 Először is jóvá kell hagyni az érintett vásárlóközönség meghatározását illetően a fellebbezési tanács által elfogadott fogalommeghatározást (lásd a fenti 38. pontot), amelyet egyébként a felperes sem vitat.
52 A felperes által a kereset második jogalapjának alátámasztására vonatkozóan előterjesztett kifogások öt részre oszthatók. Az első rész a bejelentett védjegyek szóelemei tartalmának pontatlan meghatározására vonatkozik. A második rész arra vonatkozik, hogy a bejelentett védjegyek szóelemei közötti kapcsolat nyelvileg szokatlannak tekinthető. A harmadik résszel a felperes azt állítja, hogy nem áll fenn kellőképpen közvetlen kapcsolat a bejelentett megjelölések, illetve a vitatott áruk és szolgáltatások között. A negyedik rész a nyelvileg szokatlan változtatások fennállására vonatkozik. Végül az ötödik rész a bejelentett megjelölések átfogó értékelése során elkövetett hibára vonatkozik.
– A bejelentett védjegyek szóelemei tartalmának pontatlan meghatározására vonatkozó első részről
53 A felperes elismeri, hogy a „simply” szó jelentése „egyszerűen”, és hogy a „connected” szó „hálózathoz kapcsolódásra” való utalásként is érthető. A fellebbezési tanács azonban tévesen állapította meg, hogy a bejelentett megjelölések által közvetített átfogó üzenet azt jelenti, hogy „egyszerűen összekötve” vagy „teljesen összekapcsolva”. A fellebbezési tanács ugyanis elvonatkoztatott attól, hogy a két szó egymás alatt, illetve felett helyezkedik el, és mindegyik után pont áll. A tipográfiai sajátosságok miatt a bejelentett megjelöléseket alkotó szóelemek nem két szóból álló, egységes üzenetként érzékelhetők, hanem két különálló, egymástól elkülönülő szóként, úgymint „simply” és „connected”.
54 E tekintetben a fellebbezési tanács tévesen hivatkozott a 2005. szeptember 15‑i BioID kontra OHIM ítéletre (C‑37/03 P, EU:C:2005:547). Az ebben az ítéletben vizsgált megjelölés, a BioID®. esetében minden szóelem után pont van, és így a Bíróság azt állapíthatta meg, hogy ebben az ügyben az említett pont önmagában véve nem minősül az adott védjeggyel igényelt áruk és szolgáltatások kereskedelmi származásának megjelölésének. A jelen ügyben a felperes nem azt állítja, hogy az egyes szóelemek után álló pontok önmagukban véve kereskedelmi származás megjelölésének minősülnek, hanem arra hivatkozik, hogy ezek a pontok, valamint a két szó egymásra helyezése befolyásolja azt, hogyan érzékelik a szóelemeket.
55 A felperes továbbá úgy véli, hogy a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatok 18. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat a jelen esetben nem releváns. Ezekben az ítéletekben (2007. február 13‑i Mundipharma kontra OHIM – Altana Pharma [RESPICUR] ítélet, T‑256/04, EU:T:2007:46; 2008. február 13‑i Sanofi‑Aventis kontra OHIM – GD Searle [ATURION] ítélet, T‑146/06, nem tették közzé, EU:T:2008:33; 2013. szeptember 6‑i Eurocool Logistik kontra OHIM – Lenger [EUROCOOL] ítélet, T‑599/10, nem tették közzé, EU:T:2013:399]) a Törvényszék ugyanis abban a kérdésben foglalt állást, hogy az érintett vásárlóközönség szétbontja‑e a szómegjelöléseket olyan elemekre, amelyek konkrét jelentést sugallnak a számára, vagy egy általa ismert szóra hasonlítanak. Márpedig a jelen ügyben a szóelemek egymáshoz viszonyított elhelyezkedésüknél és központozásuknál fogva elkülönülnek egymástól.
56 Végül a bejelentett védjegyekben szereplő elemek – mint a jelen esetben az egyes szóelemek után álló pontok és az, hogy a két szóelem nem egy vonalban helyezkedik el – figyelmen kívül hagyása ellentétes azzal a jogi szabállyal, hogy a védjegyet abban a formájában kell megvizsgálni, amelyben lajstromoztatni kérték (2013. május 14‑i Unister kontra OHIM [fluege.de] ítélet, T‑244/12, EU:T:2013:243).
57 A fenti indokok miatt a felperes úgy véli, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy a bejelentett védjegyeket alkotó szóelemek egységes üzenetet közvetítenek.
58 Az EUIPO vitatja ezt az érvelést.
59 Nem vitatott, hogy a fenti 2. és 3. pontban ábrázolt, szóban forgó megjelölések a „simply” és a „connected” szó egymásra helyezéséből állnak, továbbá mindegyik szó nagybetűvel kezdődik, és pont áll utána. Ugyanakkor a felperes állításával ellentétben ezek a tipográfiai jegyek nem zárják ki azt, hogy az érintett anglofón vásárlóközönség – ahogyan minden, latin ábécét használó anyanyelven beszélő – folyékonyan, az olvasás szokásos irányában, balról jobbra és felülről lefelé haladva olvassa ezt a két szót. Ezért a fellebbezési tanács jogosan vélte úgy, hogy az érintett vásárlóközönség a szóban forgó megjelöléseket különösebb erőfeszítés nélkül a „simply” és a „connected” szóelemek egymást követő soraként észleli.
60 A felperes azonban arra hivatkozik, hogy az egyes szóelemek elején álló nagybetű és az utánuk álló pont kizárhatja azt, hogy a szóban forgó szavakat az egységes „simply connected”, vagyis „egyszerűen összekötve” üzenet két részeként olvassák és értsék. A felperes szerint ezek a tipográfiai elemek gátolhatják az érintett vásárlóközönséget abban, hogy a két szóelemet összekapcsolja egymással, és arra kényszeríthetik, hogy két külön, önmagában is érvényes szóként olvassa és értelmezze őket.
61 E tekintetben meg kell állapítani, hogy – miként a fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 20. pontjában megjegyezte – a „simply” és a „connected” szavak egymás után következése angolul szokásos és azonnal érthető szóhasználatnak tekinthető. Közismert azonban, hogy a „simply” határozószó nem használható feltétlen módon, mivel a határozószók egy másik szóhoz kapcsolódnak, amelynek megváltoztatják az értelmét; ez a másik szó lehet ige (például a jelen esetben a „connected” szó), melléknév vagy egy másik határozószó. Nem valószínű tehát, hogy az érintett vásárlóközönség a „Simply.” és a „Connected.” elemek egymás után való következését látva a szóban forgó megjelöléseket két külön, önálló szóból állóként, nem pedig olyan kifejezésként fogja fel, amely ezeket a szavakat a szórendi szabályoknak megfelelően kapcsolja össze és közvetlenül érthető jelentéssel bír.
62 Az a körülmény, hogy a fellebbezési tanács olyan precedensekre támaszkodott, amelyekben egy megjelölés értelmes szókapcsolatra bontásáról volt szó (2007. február 13‑i RESPICUR ítélet, T‑256/04, EU:T:2007:46; 2008. február 13‑i ATURION ítélet, T‑146/06, nem tették közzé, EU:T:2008:33; 2013. szeptember 6‑i EUROCOOL ítélet, T‑599/10, nem tették közzé, EU:T:2013:399]), nem pedig – mint a jelen ügyben – két, grafikailag elkülönülő szó összekapcsolásáról, nem releváns. Az ítélkezési gyakorlatban megszilárdult, az ezen ügyekben alkalmazott és a jelen ügyben is alkalmazandó elv alapján ugyanis meg kell állapítani, hogy az érintett vásárlóközönség akkor érti meg a több, látszólag különálló szóelemből vagy a több szót egyesítő, egyetlen szóelemből álló megjelölések által keltett értelmet, ha ez nem igényel különösebb szellemi erőfeszítést a részéről.
63 Márpedig pontosan ez a helyzet a jelen esetben is, mivel a „simply” és a „connected” szó egymás után következése megfelel e szavak szokásos angol szórendjének, és „egyszerűen összekötve” jelentéssel bír anélkül, hogy ehhez az anglofón vásárlóközönségnek különösebb szellemi erőfeszítést kellene tennie. Ezen nyilvánvaló jelentés miatt nem tekinthető valószínűnek a felperes arra vonatkozó feltételezése, hogy az érintett vásárlóközönség az olyan tipográfiai jegyekből, mint a szavak egymásra helyezése, valamint a nagybetűk és a pont használata, arra fog következtetni, hogy nem tulajdonítható a megjelöléseknek ilyen jelentés.
64 Ebből következően a második jogalap első részét el kell utasítani.
– Az arra vonatkozó második részről, hogy a bejelentett védjegyek szóelemei közötti kapcsolat nyelvileg szokatlannak tekinthető
65 A felperes szerint a lajstromoztatni kívánt megjelölések két mondatból állnak, amelyek egy‑egy szót tartalmaznak. Az első mondat egy határozószóból áll („simply”), a második egy igéből („connected”). Az ilyen szerkezetek nyilvánvalóan ellentétesek a nyelvtani szabályokkal. Az ítélkezési gyakorlat szerint az érintett vásárlóközönség által az igényelt áruk vagy szolgáltatások, illetve ezek alapvető tulajdonságainak leírására szokásosan használt nyelvezettől való, érzékelhető eltérés alkalmas arra, hogy a bejelentett védjegyeket a lajstromozhatóságukhoz szükséges mértékű megkülönböztető képességgel ruházza fel (2001. szeptember 20‑i Procter & Gamble kontra OHIM ítélet, C‑383/99 P, EU:C:2001:461; 2015. április 30‑i Castel Frères kontra OHIM ítélet, C‑622/13 P, nem tették közzé, EU:C:2015:297).
66 A felperes szerint ugyanis az érintett vásárlóközönség nem használja a lajstromoztatni kívánt megjelölésekben szereplő mondatokat az igényelt áruk és szolgáltatások, vagy ezek alapvető tulajdonságainak leírására. Következésképpen a bejelentett védjegyek nem rendelkeznek az ítélkezési gyakorlat értelmében szükséges minimális megkülönböztető képességgel (2015. szeptember 25‑i Bopp kontra OHIM [Nyolcszögletű zöld keret ábrázolása] ítélet, T‑209/14, nem tették közzé, EU:T:2015:701].
67 Az EUIPO vitatja ezt az érvelést.
68 A második jogalap első részének elutasításához vezető okok azon alapulnak, hogy valószínűbbnek tűnik, hogy az érintett vásárlóközönség a szóban forgó megjelöléseket inkább az angol nyelvben megszokott szórend szerint egymás mellé helyezett két szó értelemmel bíró sorozataként fogja fel, nem pedig – a szavak egymásra helyezése és a nagybetűk, illetve a pontok használata ellenére – értelemmel nem bíró, két külön mondatként, amelyek közül az első egy önmagában álló határozószó (lásd a fenti 59–63. pontot).
69 Márpedig ezek a megfontolások szintén gyengítik a felperes azon állításainak igazságtartalmát, miszerint a szóban forgó megjelöléseket két, egy‑egy önálló szóból álló mondatként fogják érzékelni, ami olyan mértékű, érzékelhető eltérést jelent az angol nyelvtani szabályoktól és az érintett vásárlóközönség által szokásosan használt nyelvezettől, amely a bejelentett védjegyeket a lajstromozhatóságukhoz szükséges mértékű megkülönböztető képességgel ruházza fel.
70 Következésképpen a második jogalap második részét is el kell utasítani.
– Az igényelt árukkal és szolgáltatásokkal fennálló, kellően közvetlen és konkrét kapcsolat hiányára vonatkozó harmadik részről
71 A felperes azt állítja, hogy még ha a fellebbezési tanácshoz hasonlóan abból is indulunk ki, hogy – amit egyébként a felperes vitat – az érintett vásárlóközönség a lajstromoztatni kívánt megjelöléseket „[hálózattal] egyszerűen összekötve” vagy „[hálózattal] teljesen összekapcsolva” jelentésűnek érti, ennek akkor sem lenne értelme a vitatott áruk és szolgáltatások vonatkozásában. Bár a felperes elismeri, hogy a laptopok, a mobiltelefonok, a táblagépek és fülhallgatók esetében az ilyen termékek valóban csatlakoztathatók hálózathoz, különösen az internethez, viszont a 9., 37., 38., 41. és 42. osztályba tartozó, vitatott árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban az érintett fogyasztó a szóban forgó megjelöléseket a felperes szerint valószínűleg nem fogja leíró jelentésű megjelölésként érzékelni.
72 Így a 9. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban a fogyasztó nem fogja tudni, hogy a „rádió‑ és televízióantennák”, az „autóantennák”, az „elektromos szűrők”, a „félvezető elemek”, a „maratott és öntött nyomtatott áramkörök, integrált áramkörök, relék, biztosítékok, elektromos, elektronikus és optikai jelcsatornák, kábelcsatlakozók, elektromos kapcsolók”, az „akkumulátorok”, az „erősítők, transzformátorok, kábelhengerek” hálózathoz csatlakoztathatók. Ugyanez vonatkozik a 9. osztályba tartozó valamennyi árura, amelyek vonatkozásában az elbíráló elutasította a védjegybejelentéseket.
73 A felperes szerint ugyanígy téves a 37. osztályba tartozó szolgáltatásokkal kapcsolatban a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozatok 26. pontjában tett azon állítása, miszerint az érintett vásárlóközönség a szóban forgó megjelöléseket a „különböző árualkatrészek és ‑tartozékok készítésével, karbantartásával és javításával” összefüggésben úgy fogja fel, mint az ezen áruk egyik jellemzőjét, méghozzá a hálózathoz való csatlakoztathatóságukat leíró megjelöléseket. Egyrészt a fellebbezési tanács ezt nem bizonyította. Egyáltalán nem látható be, hogy mennyiben minősülnének tipikusan hálózathoz csatlakoztatható árunak az autóalkatrészek és ‑tartozékok, az autórádió‑berendezések stb., amelyekre a 37. osztályba tartozó szolgáltatások irányulnak. Konkrétan ami a „kézi szerszámgépeket” és a „fürdőszobai felszereléseket” illeti, a fellebbezési tanács állítása teljesen abszurdnak tűnik. Másrészt a fellebbezési tanács által állított jelentés – „[hálózattal] egyszerűen összekötve” – egyáltalán nem tartalmaz utalást az igényelt szolgáltatások sajátosságaira. Az áruk készítése, karbantartása vagy javítása esetében ugyanis az érintett vásárlóközönség nem számít arra, hogy hálózati kapcsolat jött létre.
74 A 38. osztályba tartozó hírközlési szolgáltatások sincsenek továbbá „egyszerűen összekötve”. E szolgáltatások kizárólag távközléssel történő továbbítási művelet végrehajtására szolgálnak. Következésképpen a lajstromoztatni kívánt megjelölések – a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozatok 26. pontjában foglalt álláspontjával ellentétben – nem írják le kellően közvetlenül e szolgáltatások tartalmát és jellemzőit.
75 Ezenkívül a 41. osztályba tartozó képzési és oktatási szolgáltatások sem állnak kellően közvetlen és konkrét kapcsolatban a lajstromoztatni kívánt megjelölésekkel. Ezek a szolgáltatások ugyanis nem kizárólagosan a hálózati kapcsolat puszta létrehozására összpontosulnak, ahogyan ezt a fellebbviteli tanács a megtámadott határozatok 26. pontjában állította.
76 Végül ugyanez vonatkozik a 42. osztályba tartozó „számítógépes programok létrehozása és telepítése” és „műszaki tanácsadás” szolgáltatásokra. A felperes szerint a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozatok 26. pontjában szereplő azon állítása, hogy a szóban forgó szolgáltatások „a hálózati kapcsolat létrehozására vonatkozó célra irányulhatnak”, nem tartalmaz megfelelő indokolást. A felperes szerint továbbá ez az állítás téves is, mert az érintett vásárlóközönség nem feltételezheti előzetes meggondolás nélkül, hogy a szóban forgó szolgáltatások kizárólag a hálózati kapcsolat létrehozására vonatkozó célra irányulnak.
77 Az EUIPO vitatja ezt az érvelést.
78 Elsőként meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács a fellebbezések elutasítását nem a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazására, hanem a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazására alapította. Ugyanis – bár az egyik megtámadott határozat 5. pontjában a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontját mint a határozata egyik jogalapját említi – az ezután következő indokolás teljes egészében a „[207/2009 rendelet] 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjáról” cím alatt található. Ebből az következik, hogy a fellebbezési tanács nem volt köteles a szóban forgó megjelölések leíró jellegét a vitatott áruk és szolgáltatások vonatkozásában bizonyítani.
79 Másodikként meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács – ahogyan ez a fenti 41–45. pontban is szerepel – megfelelően ismertette annak indokait, hogy a vitatott áruk és szolgáltatások fogyasztói miért érzékelik a szóban forgó megjelöléseket az ezen áruk és szolgáltatások egyik lehetséges tulajdonságára utaló, dicsérő jelmondatként.
80 A fellebbezési tanács ugyanis előzőleg az érintett árukat és szolgáltatásokat a fenti 50. pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében egységes kategóriákba csoportosította oly módon, hogy elegendő közös jellemzőjük vagy tulajdonságuk legyen ahhoz, hogy a kategória egészére azonos okot lehessen alkalmazni. Meg kell jegyezni, hogy a felperes nem vitatja e kategóriák jelentőségét. A dolgok internetének fejlődését figyelembe véve a fellebbezési tanács megalapozottan állítja, hogy az érintett vásárlóközönség a szóban forgó megjelölésekben arra vonatkozó jelzést észlel, hogy a vitatott áruk hálózathoz csatlakoztathatók, a vitatott szolgáltatásokat pedig hálózati kapcsolatra irányuló szolgáltatásként érti.
81 Így a felperes állításával ellentétben a 9. osztályba tartozó, vitatott áruk – ahogyan ezt a fellebbezési tanács helytállóan ismertette – más áruk alkatrészei, illetve tartozékai, és közvetlenül hálózathoz csatlakoznak, vagy hálózathoz csatlakoztathatók (ez vonatkozik a „rádió‑ és televízióantennákra” és az „autóantennákra”), vagy pedig hálózathoz csatlakoztatott tárgyakba szerelhetők be.
82 Ami a 37. osztályba tartozó, vitatott szolgáltatásokat illeti, a fellebbezési tanács ezekkel kapcsolatban is helytállóan állapította meg, hogy e szolgáltatások igénybevevői a szóban forgó megjelöléseket vagy úgy értik, hogy hálózathoz csatlakoztatható árukra vonatkoznak, vagy hogy maguk a szolgáltatások hálózati kapcsolat segítségével végezhetők (például ha az esetleges hibákat úgy közlik az autójavító műhellyel, hogy az elő tudja készíteni a javításhoz szükséges eszközöket).
83 A 38. osztályba tartozó, vitatott szolgáltatásokkal kapcsolatban a felperes maga is elismeri, hogy azok távközléssel történő továbbítási művelet végrehajtására szolgálnak. Az ilyen műveletekhez nyilvánvalóan hálózati kapcsolatra van szükség, a szóban forgó megjelölések pedig úgy érthetők, mint amelyek dicsérően írják le ezt a hálózati kapcsolatot.
84 A felperes vitatja a fellebbezési tanács arra irányuló értékelését, hogy a „harmadik személyek elektrotechnika és elektronikai képzése és oktatása” elnevezésű szolgáltatások egyértelműen a hálózathoz való kapcsolódást lehetővé tévő elektrotechnikai és elektronikai feltételekre és szabályokra vonatkoznak. Márpedig a szóban forgó (elektronikai és elektrotechnikai) oktatási szolgáltatások tárgyára tekintettel az érintett vásárlóközönség e szolgáltatások esetében nyilvánvalóan úgy fogja érteni a szóban forgó megjelöléseket, mint az ilyen oktatás tartalmára vonatkozó reklámjelmondatot.
85 Végül a fellebbezési tanács azt is jogosan állapíthatta meg, hogy a 42. osztályba tartozó, vitatott „számítógépes programok létrehozása és telepítése” és „műszaki tanácsadás” szolgáltatások alkalmasak arra, hogy hálózathoz való kapcsolódás tárgyát képezzék. Bár a felperes ezt kifejezetten nem vitatja, azt felrója a fellebbezési tanácsnak, hogy nem bizonyította, hogy ezek a szolgáltatások kizárólag hálózati kapcsolat létrehozására vonatkozó célra irányulnak.
86 E tekintetben kétségkívül emlékeztetni kell arra, hogy az európai uniós szóvédjegyet alkotó szóelemekhez kapcsolódó, dicsérő konnotáció nem zárja ki, hogy e védjegy ugyanakkor alkalmas legyen arra, hogy garantálja a fogyasztók számára az általa megjelölt áruk vagy szolgáltatások származását. Tehát az ilyen védjegyet az érintett vásárlóközönség egyidejűleg reklámkifejezésként, és az áruk vagy szolgáltatások kereskedelmi származásának megjelöléseként is érzékelheti (lásd: 2018. július 4‑i EUIPO kontra Deluxe Entertainment Services Group kontra EUIPO [deluxe] ítélet, T‑222/14 RENV, nem tették közzé, EU:T:2018:402, 36. és 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
87 Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a megjelölés lajstromozását meg kell tagadni, ha legalább egy lehetséges jelentése az érintett áruk vagy szolgáltatások egyik jellemzőjét írja le (lásd: 2013. április 25‑i Bayerische Motoren Werke kontra OHIM [ECO PRO] ítélet, T‑145/12, nem tették közzé, EU:T:2013:220, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ez az ítélkezési gyakorlat, amelyet először a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjával összefüggésben alakítottak ki, az említett rendelet 7. cikk (1) bekezdésének b) pontjára is alkalmazható (2017. június 28‑i Colgate‑Palmolive kontra EUIPO [AROMASENSATIONS] ítélet, T‑479/16, nem tették közzé, EU:T:2017:441, 24. pont).
88 Márpedig a fentiekből az következik, hogy a felperes nem állíthatja megalapozottan, hogy a „Simply. Connected.” reklámjelmondatnak nem lehetséges olyan értelme, amely azoknak a vitatott áruknak és szolgáltatásoknak tulajdonítható valamilyen jellemzőt ír le, amelyeket a felperes a bejelentett védjegyekkel forgalmazhat (lásd ebben az értelemben: 2007. november 20‑i TTegometall International kontra OHIM – Wuppermann [TEK] ítélet, T‑458/05, EBHT, EU:T:2007:349, 89–93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
89 Következésképpen a második jogalap harmadik részét el kell utasítani.
– A bejelentett védjegyek lajstromozását lehetővé tévő, szokatlan jellegű változtatásokra vonatkozó negyedik részről
90 A felperes úgy érvel, hogy még ha abból is indulunk ki, hogy a lajstromoztatni kívánt megjelölések – ahogyan ő azt állítja – egyrészt „[hálózattal] egyszerűen összekötve” jelentésűnek tekinthetők, másrészt kellően közvetlen és konkrét kapcsolat áll fenn e jelentés és a vitatott áruk és szolgáltatások között, a szokatlan egymás mellé helyezésük akkor is elegendő ahhoz, hogy az említett megjelölések a lajstromoztathatóságukhoz szükséges minimális megkülönböztető képességre tegyenek szert. A bejelentett védjegyek ugyanis két, egymás mellett elhelyezett, egy‑egy szóból – úgymint „simply” és „connected” – álló mondatból állnak. Ez a szerkezet szokatlan az anglofón vásárlóközönség számára, és az alkotóelemek összességénél erősebb összbenyomást vált ki. A fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 20. pontjában ezért tévesen állapította meg, hogy „a Simply. Connected. szavak egymás után következése egyszerű, közvetlenül érthető, nyelvtanilag helyes üzenetet képvisel, amely nem tartalmaz szokatlan nyelvi elemeket.
91 A felperes továbbá vitatja, hogy az érintett vásárlóközönség a szóban forgó áruk és szolgáltatások lényeges jellemzőit valószínűsíthetően az „egyszerűen összekötve” kifejezéssel írja le, vagyis abban az értelemben, amelyet a fellebbezési tanács ezeknek a szavaknak a megtámadott határozatokban tulajdonított.
92 Az EUIPO vitatja ezt az érvelést.
93 A felperes az általa hivatkozott második jogalap negyedik részében a szóban forgó megjelölésekben szereplő szóelemek egymásra helyezésére vonatkozó, új érvet hoz fel.
94 A fenti 59. pontban kifejtett indokok miatt azonban ez az egymásra helyezés egyáltalán nem tekinthető szokatlannak. Hozzá kell fűzni, hogy a megjelölést összességében tekintve az érintett vásárlóközönség számára úgy tűnhet, hogy a „simply” és a „connected” elemek egymásra helyezését az indokolta, hogy a szóelemeket az őket körülvevő, lekerekített négyszögbe lehessen illeszteni. Következésképpen nem valószínű, hogy az érintett vásárlóközönség megkülönböztető képességet tulajdonítana ennek az egymásra helyezésnek.
95 Az az érv, hogy az érintett vásárlóközönség nem fogja a vitatott árukat és szolgáltatásokat, illetve azok lényeges jellemzőit a „simply connected” kifejezéssel leírni, hatástalan, mivel a fellebbezési tanács az elé terjesztett fellebbezés elutasítását nem a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezésekre alapította.
96 Következésképpen a második jogalap negyedik részét mint részben megalapozatlant, részben hatástalant el kell utasítani.
– A lajstromoztatni kívánt megjelölések átfogó értékelésével kapcsolatos hibára vonatkozó ötödik részről
97 A felperes szerint a fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 17–19. pontjában nem végezte el helyesen a megjelölések átfogó értékelését. Figyelembe kellett volna ugyanis vennie egyrészt a lekerekített sarkú, nem folytonos vonalú négyzetet, másrészt a három hullámot, amelyek a lajstromoztatni kívánt megjelölések mindegyikében szerepelnek. Ez az eredeti ábrás alakzat, amelyhez olyan szóelemek társulnak, amelyekre vonatkozóan a fellebbezési tanács elemzését indokolatlanul összpontosította, az érintett vásárlóközönség számára könnyen és azonnal megjegyezhető, és így a bejelentett védjegyek lehetővé teszik az érintett vásárlóközönség számára a vitatott áruk és szolgáltatások kereskedelmi származásának megkülönböztetését.
98 Az EUIPO vitatja ezt az érvelést.
99 Először is meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 17. pontjában figyelembe vette e két ábrás elem jelenlétét, és úgy ítélte meg, hogy azok a szóban forgó megjelölések jelentésével kapcsolatban az érintett vásárlóközönségben kialakult képet illetően nem relevánsak. A megtámadott határozatok 19. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy tekintettel arra, hogy az érintett vásárlóközönség az átlagosnál kisebb figyelmet szentel a reklámjelmondatoknak, a négyzetet alkotó ábrás elem nem feltűnő, ezért nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. A megtámadott határozatok ugyanezen pontjában és 29. pontjában egyébiránt azt állapította meg, hogy a vezeték nélküli hálózati kapcsolatot szimbolizáló, három koncentrikus hullám tovább erősíti a szóelemek által hordozott jelentést.
100 Másodszor, a fellebbezési tanács ezzel kapcsolatos valamennyi megállapítását helyben kell hagyni. A szóban forgó megjelölések átfogó vizsgálata ugyanis alátámasztja a szóelemeknek a fenti 99. pontban vizsgált ábrás elemekhez képest fennálló dominanciáját, és ezek a megjelölések összességükben nem érzékelhetők a vitatott áruk és szolgáltatások kereskedelmi származásának megjelöléseként.
101 Ezért a második jogalap ötödik részét, és következésképpen a második jogalap egészét el kell utasítani.
A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére vonatkozó harmadik jogalapról
102 A felperes úgy érvel, hogy míg az egyik megtámadott határozat 5. pontjában a fellebbezési tanács azt állította, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontja képezi akadályát a bejelentett védjegyek lajstromozásának, ezt követően a vizsgálatot mindkét megtámadott határozatban csak az említett rendelet 7. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján folytatta le. Így a megtámadott határozatok 30. pontjában szereplő állítás, miszerint a bejelentett védjegyek lajstromozása iránti kérelmet a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján szintén el kell utasítani, nyilvánvalóan hibás, és azt kétségkívül az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásaként kell érteni. Ezt az állítást azonban a megtámadott határozatok egyáltalán nem támasztják alá.
103 A felperes továbbá vitatja, hogy a bejelentett védjegyek a vitatott áruk és szolgáltatásokra tekintettel az említett rendelkezés értelmében leírónak minősülnek.
104 Az EUIPO vitatja ezt az érvelést.
105 Meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatok nem tartalmaznak a szóban forgó megjelölések leíró jellegére vonatkozó megállapításokat. A fellebbezési tanács továbbá a megtagadó határozatok 28. pontjában mint hatástalant azért utasította el a bejelentett védjegyek leíró jellegével kapcsolatos indokolás hiányosságára alapított érvet, mert a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt feltétlen kizáró ok nem függ a megjelölések leíró jellegétől.
106 A megtámadott határozatok 29. pontjában a fellebbezési tanács egyébiránt a következőket fejtette ki:
„A bejelentő magyarázatainak többi része [s]em alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze az elbíráló által tett megállapításokat. Többek között a grafikai elrendezés sem ruházza fel a bejelentett megjelölést a szükséges mértékű megkülönböztető képességgel. A célzott vásárlóközönség nem fogja a kereskedelmi származás megkülönböztető jegyeként érzékelni [csak a T–252/17 ügyben: a kék színt,] az egyszerű négyzetet és a központozási jelnek értett pontokat. A jobb felső sarokban található ábrás elem továbbá megegyezik a vezeték nélküli hálózati kapcsolat jól ismert szimbólumával, és ezért csak a szóelemek által kifejezett hálózati kapcsolat gondolatát erősíti. A megjelölés így tehát nem rendelkezik olyan elemmel, amely a célzott vásárlóközönség számára a dicsérő jellegen túl megkülönböztető képességet is adna a megjelölésnek. Minthogy a bejelentett megjelölés összességében csupán reklámfunkciót tölt be, a fogyasztó nem fog következtetni belőle az áruk, illetve szolgáltatások származására.”
107 A megtámadott határozatok 30. pontja a következőket tartalmazza:
„Ezen indokok miatt a védjegy lajstromozását a [207/2009 rendelet] 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt kizáró ok miatt szintén el kell utasítani.”
108 A felperes a megtámadott határozatok 30. pontjában szereplő „szintén” határozószóra alapítja érvét, és az egyik megtámadott határozat 5. pontjában a 7. cikk (1) bekezdésének c) pontjára való utalásra tekintettel úgy véli, hogy a fellebbezési tanács elírást vétett. A felperes szerint a fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 30. pontjában azt akarta közölni, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt feltétlen kizáró ok szintén ellentétes a bejelentett védjegyek lajstromozásával. Márpedig a fellebbezési tanács azzal, hogy a megtámadott határozatokban nem ismertette kifejezetten, hogy miért volt ez a másik feltétlen kizáró ok is alkalmazható, megsértette az ezen határozatok indokolására vonatkozó kötelezettséget.
109 Meg kell azonban állapítani, hogy a fellebbezési tanács egyáltalán nem alapította értékelését a bejelentett védjegyek leíró jellegére, és a megtámadott határozatok 30. pontjában szereplő „szintén” határozószót az említett határozatok 29. pontjában kifejtett további indokokra való utalásként kell érteni.
110 Következésképpen a kereset harmadik jogalapja – amennyiben arra irányul, hogy a megtámadott határozatok 30. pontját nyilvánvalóan ki kell javítani – a határozatok téves értelmezéséből ered. Következésképpen mivel a fellebbezési tanács nem alapította értékelését a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjára, az indokolási kötelezettség megsértésére és az e rendelkezés alkalmazásával kapcsolatos értékelési hibára alapított kifogást mint hatástalant el kell utasítani.
111 A fentiekből következően a kereseteket el kell utasítani.
A költségekről
112 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az EUIPO kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a T‑251/17. és a T‑252/17. sz. ügyeket ítélethozatal céljából egyesíti.
2) A Törvényszék a kereseteket elutasítja.
3) A Törvényszék a Robert Bosch GmbH‑t kötelezi a költségek viselésére.
Frimodt Nielsen | Kreuschitz | Forrester |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. március 28‑i nyilvános ülésen.
Aláírások