A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2013. szeptember 6.(*)
„Dömping – Az Indiából, Indonéziából és Malajziából származó egyes zsíralkoholok és keverékeik behozatala – Az átváltási árfolyam címén kérelmezett kiigazítás – Bizonyítási teher – Kár – Dömpingellenes vám végleges mértéke”
A T‑6/12. sz. ügyben,
a Godrej Industries Ltd (székhelye: Mumbai [India]),
a VVF Ltd (székhelye: Mumbai)
(képviseli őket: B. Servais ügyvéd)
felpereseknek
az Európai Unió Tanácsa (képviseli: J.‑P. Hix, meghatalmazotti minőségben, segítői: G. Berrisch és A. Polcyn ügyvédek)
alperes ellen,
támogatják:
a Sasol Olefins & Surfactants GmbH (székhelye: Hamburg [Németország]),
a Sasol Germany GmbH (székhelye: Hamburg),
(képviseli őket: V. Akritidis ügyvéd és J. Beck solicitor)
és
az Európai Bizottság (képviselik: M. França és A. Stobiecka‑Kuik, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozók,
az Indiából, Indonéziából és Malajziából származó egyes zsíralkoholok és keverékeik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2011. november 8‑i 1138/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 293., 1. o.) megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök, K. Jürimäe és M. van der Woude (előadó) bírák,
hivatalvezető: S. Spryropoulos tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. április 24‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
[omissis]
Eljárás és a felek kérelmei
10 A felperesek a Törvényszék Hivatalához 2012. január 5‑én benyújtott keresetlevelükkel megindították a jelen keresetet.
11 A Törvényszék Hivatalához 2012. február 24‑én érkezett beadványával a Bizottság kérelmezte, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.
12 A Törvényszék Hivatalához 2012. március 28‑án érkezett beadványával a Sasol Olefins & Surfactants GmbH és a Sasol Germany GmbH (a továbbiakban együttesen: Sasol) kérelmezték, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhassanak.
13 A 2012. április 19‑i végzésével a Törvényszék negyedik tanácsának elnöke engedélyezte, hogy a Bizottság beavatkozzon.
14 A 2012. június 4‑i végzésével a Törvényszék negyedik tanácsának elnöke engedélyezte, hogy a Sasol beavatkozzon.
15 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott rendeletet az őket érintő részében;
– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.
16 A Bizottság és a Sasol által támogatott Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
[omissis]
A Cognis részére végzett termékértékesítéseknek a kárkülönbözet kiszámítása során való figyelembevételére vonatkozó második jogalapról
59 A második jogalap alátámasztása érdekében a felperesek lényegében három kifogást hoznak fel. A felperesek elsőként az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 343., 51. o., helyesbítés: HL 2010. L 7., 22. o.; a továbbiakban: alaprendelet) 3. cikke (6) és (7) bekezdésének megsértésére hivatkoznak. Azt állítják, hogy a Cognis részére végzett termékértékesítéseiket ki kellett volna zárni a kárelemzésből, illetve azt, hogy a kár bekövetkeztében való állítólagos közrehatás mindenesetre akadályát képezte a dömpingelt behozatal és a kár közötti, az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében vett okozati összefüggés megállapításának. Amennyiben feltételezzük, hogy az állítólagos kár bizonyítást nyert, azt az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése értelmében úgy kellene tekinteni, mint amelyet „egyéb tényezők” okoztak, ahogyan azt a Bizottság és a Tanács néhány korábbi határozatában megállapították. A fent hivatkozott termékértékesítéseket pedig szintén ki kellett volna zárni a kárkülönbözet kiszámításából. Másodszor, a felperesek az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésének megsértésére hivatkoznak. Figyelemmel arra, hogy a Cognis részére végzett termékértékesítéseket nem zárták ki az okozati összefüggésből, a Bizottság és a Tanács nem folytatott le objektív vizsgálatot, és az általuk lefolytatott kármeghatározás során nem támaszkodott pozitív bizonyítékokra sem. Harmadszor, a felperesek az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének megsértésére hivatkoznak, amennyiben a Tanács nem zárta ki a szóban forgó termék Cognis részére történt értékesítéseit, és anélkül vetett ki dömpingellenes vámot, hogy a kárkülönbözetet megfelelően értékelte volna.
60 A Tanács a fellebbező valamennyi érvét vitatja.
Az alaprendelet 3. cikke (6) és (7) bekezdésének megsértéséről
61 E tekintetben először emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 1. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy „dömpingellenes vám vethető ki minden olyan dömpingelt termékre, amelynek az Unióban történő szabad forgalomba bocsátása kárt okoz”. A fent hivatkozott rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerint a kármegállapításnak egyértelmű bizonyítékokon és tárgyilagos vizsgálaton kell alapulnia, különösen a dömpingelt behozatal mennyiségét illetően.
62 Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdéséből következik, hogy az uniós intézményeknek bizonyítaniuk kell, hogy a dömpingelt behozatal, mennyiségére és árszintjére tekintettel, jelentős kárt okoz a közösségi gazdasági ágazatnak. Ezt nevezzük „betudhatósági elemzésnek”. Az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdéséből következik továbbá, hogy a fent hivatkozott intézményeknek az összes olyan egyéb ismert körülményt meg kell vizsgálniuk, amelyek a dömpingelt behozatallal egyidejűleg kárt okoznak a közösségi gazdasági ágazatnak, és biztosítaniuk kell, hogy az egyéb tényezők által okozott kárt ne a dömpingelt behozatalnak tudják be. Ezt nevezzük „be nem tudhatósági elemzésnek”.
63 Az alaprendelet 3. cikke (6) és (7) bekezdésének célja tehát annak biztosítása, hogy az uniós intézmények a dömpingelt behozatal káros hatásait elválasszák és megkülönböztessék az egyéb tényezők káros hatásaitól. Amennyiben az intézmények nem választják el és különböztetik meg a különböző káros tényezők hatását, nem juthatnak érvényesen arra a következtetésre, hogy a dömpingelt behozatal okozta a kárt a közösségi gazdasági ágazatnak.
64 Továbbá az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a kármegállapítás során a Tanács és a Bizottság kötelesek megvizsgálni különösen, hogy azt a kárt, amelyet következtetéseikhez alapul akarnak venni, az uniós gyártók saját magatartása okozta‑e (a Bíróság C‑358/89. sz., Extramet Industries kontra Tanács ügyben 1992. június 11‑én hozott ítélet [EBHT 1992., I‑3813. o.] 16. pontja).
65 Végül emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja a következőképpen határozza meg a közösségi gazdasági ágazat fogalmát: „[A »közösségi] gazdasági ágazat« kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az a hasonló termékek [uniós] termelőinek összességére vagy közülük azokra vonatkozik, akiknek együttes termelése az érintett termék teljes [uniós] termelésének az 5. cikk (4) bekezdésének meghatározása szerinti jelentős hányadát teszi ki, kivéve:
a) ha a termelők kapcsolatban állnak az állítólagosan dömpingelt termék exportőreivel vagy importőreivel, illetve ha ők maguk ezen termékek importőrei, a »közösségi gazdasági ágazat« kifejezés a többi termelőre vonatkozó kifejezésként értelmezhető [...].”
66 A második jogalapot e megfontolások alapján kell megvizsgálni.
67 E tekintetben pontosítani kell, hogy valamely olyan termelőnek a közösségi gazdasági ágazat fogalma alá sorolásából, aki egyúttal az állítólagosan dömpingelt termék importőre is, nem következik automatikusan, hogy behozatalait már nem kell az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése értelmében vett „egyéb tényező[nek]” tekinteni. A 64. pontban hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy a Bizottság és a Tanács a fent hivatkozott rendelkezések alapján köteles figyelembe venni a dömpingelt behozatalon kívüli minden olyan tényezőt, amely akadályát képezheti a dömping és a közösségi gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggés megállapításának. Márpedig a kár bekövetkeztében való közrehatás, ami esetlegesen következhet olyan dömpingelt termékeknek valamely uniós gyártó általi beszerzéséből, amelyek a dömpingellenes vizsgálattal érintett országokból származnak, „egyéb tényezőnek” minősül, amelyet a Bizottságnak és a Tanácsnak a kárelemzés keretében figyelembe kell vennie. Azonban – a felperesek előadásával ellentétben – sem az alaprendeletből, sem pedig az ítélkezési gyakorlatból nem következik, hogy a kárelemzés keretében soha nem lehetne figyelembe venni az olyan dömpingelt termékeknek valamely uniós gyártó általi behozatalát, amelyek a dömpingellenes vizsgálattal érintett országokból származnak.
68 A jelen ügyben a Tanács ténylegesen megvizsgálta egyrészt a megtámadott rendelet (61) preambulumbekezdésében, hogy a vizsgálattal érintett országokból származó behozatalai ellenére a Cognist továbbra is a közösségi gazdasági ágazat fogalma alá kell‑e sorolni, illetve másrészt a megtámadott rendelet (69) preambulumbekezdésében, hogy ki kell‑e zárni a vitatott termékértékesítéseket a kárelemzésből és a kárkülönbözet kiszámításából, mivel az ezen beszerzésekkel összefüggő bármilyen feltételezett kár az uniós gazdasági ágazat által önmagának okozott kár lenne.
69 E tekintetben meg kell erősíteni, hogy a Tanács nem követett el hibát annak megállapításával, hogy nem állt fenn olyan kényszerítő ok, amely miatt a vitatott termékértékesítéseket ki kellett volna zárni az elemzésből.
70 Ugyanis, először is, nem vitatott, hogy e termékértékesítések valóban dömping tárgyát képezték. Hozzájárulhattak tehát a közösségi gazdasági ágazatot ért kár bekövetkeztéhez. Ugyanis, még ha e kár a Cognis tekintetében olyannak minősülne is, amelyet „önmagának okozott”, ugyanez nem állítható a közösségi gazdasági ágazat egésze, azaz a másik importőr tekintetében. Az a tény, hogy a Cognis visszavonta a panaszát, mindenesetre nem alkalmas e megállapítás vitatására.
71 Másodszor, a megtámadott rendelet (69) preambulumbekezdéséből következik, hogy a vizsgálati időszak során a Cognis behozatalaira főleg az egyik gyártelep ideiglenes bezárása miatt került sor. E dömpingelt beszerzések tehát alapvetően konjunkturális nyomásra történtek. Ahogyan azt a Tanács hangsúlyozza, az ilyen behozatalok célja egyébként is kétségtelenül a dömpingelt behozatalok káros hatásainak korlátozása.
72 Nem vitás, a megtámadott rendelet (17) preambulumbekezdéséből – ahogyan arra a felperesek hivatkoznak – az következik, hogy a Cognis már néhány éve a felperesektől vásárolt. A vitatott termékbeszerzések azonban a vizsgálati időszakban jelentéktelenek, az azt megelőző években pedig még jelentéklenebbek voltak. A Tanács által szolgáltatott számokból ugyanis kitűnik – anélkül, hogy azokat a felperesek vitatnák –, hogy a vizsgálati időszakban a behozatalok a Cognis termelésének csak 9–11%‑át tették ki, amelyből csupán 4%, illetve 5% származott Indiából. Pédaképpen, 2007‑ben és 2008‑ban az Indiából származó behozatalok a Cognis termelésének kevesebb mint 1%‑ának feleltek meg, a más harmadik országból származó behozatalok pedig a termelés körülbelül 1%‑át tették ki. Ráadásul 2009‑ben a felperesek Cognis részére történt értékesítései az Indiából, valamint a vizsgálat tárgyát képező két további országból származó teljes behozatalnak csupán a 4,3%‑át, illetve 5,3%‑át tették ki. A felpereseknek a vizsgálati időszakban a Cognis részére történt termékértékesítései tehát legnagyobb részt időszakos jellegűek voltak.
73 Harmadszor, a Bizottság és a Tanács korábbi határozatait és rendeleteit illetően, amelyekre a felperesek az érveik alátámasztására hivatkoztak, elegendő megállapítani, hogy mind azokban az ügyekben, mind pedig a jelen ügyben (lásd a fenti 68. pontot) a Tanács és a Bizottság alaposan megvizsgálta, hogy az uniós gyártók behozatalai, mint az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése értelmében vett „egyéb tényező”, akadályozták‑e az okozati összefüggés megállapítását.
74 Ilyen körülmények között a felperesek összes arra irányuló érvét el kell utasítani, hogy a Cognis részére történt vitatott termékértékesítéseket kizárják a kárelemzésből, illetve az okozati összefüggés vizsgálatából. Mivel a felperesek nem hoztak fel további érvet a fent hivatkozott termékértékesítéseknek a kárkülönbözet kiszámításából való kizárását illetően, a felpereseknek az alaprendelet 3. cikke (6) és (7) bekezdése megsértésén alapuló érveit mint megalapozatlanokat teljes egészében el kell utasítani.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK(negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A Godrej Industries Ltd és a VVF Ltd kötelesek viselni az Európai Unió Tanácsa, valamint a Sasol Olefins & Surfactants GmbH és a Sasol Germany GmbH részéről felmerült költségeket, továbbá maguk viselik a saját költségeiket.
3) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.
Pelikánová Jürimäe van der Woude
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. szeptember 6‑i nyilvános ülésen.
Aláírások