C‑49/17. sz. ügy

Koppers Denmark ApS

kontra

Skatteministeriet

(az Østre Landsret [Dánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – 2003/96/EK irányelv – Az energiatermékek és a villamos energia adóztatása – A 21. cikk (3) bekezdése – Adóztatandó tényállás –Az előállított energiatermékeknek az energiatermékeket előállító létesítményben való felhasználása – Nem üzemanyagként vagy tüzelő‑, fűtőanyagként felhasznált energiatermékek – Valamely oldószernek egy kátránydesztilláló üzemben tüzelő‑, fűtőanyagként történő felhasználása”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2018. június 6.

Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Az energiatermékek és a villamos energia adóztatása – Az őket előállító létesítményben felhasznált energiatermékek adómentessége – Hatály – Nem üzemanyagként vagy tüzelő‑, fűtőanyagként felhasznált energiatermékek – Kizártság

(2003/96 tanácsi irányelv, (22) preambulumbekezdés, 2. cikk, (1) és (4) bekezdés, és 21. cikk, (3) bekezdés)

Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv 21. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az energiatermékeket előállító létesítményben e termékeknek más energiatermékek előállítása céljából való felhasználása nem minősül az ezen rendelkezésben előírt, adóztatandó tényállásra vonatkozó kivételnek, amennyiben az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben az ilyen létesítmény fő tevékenysége keretében előállított energiatermékeket nem üzemanyagként vagy tüzelő‑, fűtőanyagként való felhasználásra szánják.

Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy – amint az az ugyanezen irányelv (22) preambulumbekezdéséből következik – az uniós jogalkotó megállapította, hogy az energiatermékeket alapvetően a tagállamok által felállított közös keretrendszer szabályozza, ha azokat tüzelő‑, fűtő‑ vagy üzemanyagként használják fel, és hogy ezért az adórendszer természetéből és logikájából következik, hogy e keretrendszer alkalmazási köréből kizárják többek között a nem tüzelő‑, fűtő‑ vagy üzemanyagként felhasznált energiatermékeket. Így még ha azok a 2003/96 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „energiatermékek” fogalmába tartoznak is, az említett cikk (4) bekezdése b) pontjának első francia bekezdése kifejezetten kizárja ezen irányelv hatálya alól az ilyen termékeket, amennyiben azokat nem tüzelő‑, fűtő‑ vagy üzemanyagként való felhasználásra szánják (lásd ebben az értelemben: 2007. július 5‑i Fendt Italiana ítélet, C‑145/06 és C‑146/06, EU:C:2007:411, 35. és 43. pont).

(lásd: 24., 37. pont és a rendelkező rész)