A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2010. július 1‑je.(*)
„Állami támogatások – Közérdekből történő kisajátítás ellentételezése – A villamosenergia-ellátásra vonatkozó kedvezményes díj alkalmazásának meghosszabbítása – A támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat – Az előny fogalma – A kontradiktórius eljárás elve”
A T‑53/08. sz. ügyben,
az Olasz Köztársaság (képviseli: S. Fiorentino avvocato dello Stato)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: C. Giolito és G. Conte, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
az Olaszország által a Thyssenkrupp, a Cementir és a Nuova Terni Industrie Chimiche részére nyújtott C 36/A/06 (ex NN 38/2006) számú állami támogatásról szóló, 2007. november 20‑i 2008/408/EK bizottsági határozat (HL 2008. L 144., 37. o.) megsemmisítése iránti keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),
tagjai: M. Vilaras elnök (előadó), M. Prek és V. M. Ciucă bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. július 2‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita alapját képező tényállás
1 Az Olasz Köztársaság az Ente nazionale per l’energia elettrica (ENEL) létrehozásáról és a villamosenergia‑ipar vállalkozásainak az ENEL részére történő átruházásáról szóló, 1962. december 6‑i 1643. számú törvénnyel (a GURI 1962. december 12‑i 316. száma, 5007. o., a továbbiakban: 1643/62. sz. törvény) államosította villamosenergia‑ágazatát. E törvény értelmében az ENEL – néhány kivételtől eltekintve – monopóliumot kapott Olaszország területén a villamos energia előállítására, behozatalára, kivitelére, szállítására, átalakítására, elosztására és értékesítésére, az előállítás helyétől függetlenül.
2 Ily módon az 1643/62. sz. törvény 4. cikkének (6) bekezdése értelmében az elsősorban saját fogyasztás céljából villamos energiát előállító társaságokat (a továbbiakban: önellátók) kizárták a villamosenergia‑ágazat államosításából.
3 Az államosítás idején a Terni – amely társaságnak az állam volt többségi részvényese – acél, vegyi anyagok és cement gyártásával foglalkozott. Emellett több vízerőmű is a társaság tulajdonában állt, amelyek termelési kapacitásának túlnyomó részét a társaság gyártási folyamatai során felmerülő energiaszükséglet fedezésére fordították.
4 A Terni vízerőművét – mivel az ország energiaellátásában stratégiai szerepet töltött be – a társaság önellátó helyzete ellenére államosították.
5 Az Olasz Köztársaság a „Terni: Società per l’Industria e l’Elettricità” SpA által folytatott, az 1643/62. sz. törvény 1. cikkének (1) bekezdésében említett tevékenységekhez használt vagyontárgyaknak az ENEL részére történő átruházásáról szóló, 1963. augusztus 21‑i 1165. sz. köztársasági elnöki rendelettel (a GURI 1963. augusztus 31‑i 230. számának rendes melléklete, 58. o., a továbbiakban: 1165/63. sz. rendelet) kártalanítást biztosított a Terninek eszközei átruházásáért azáltal, hogy kedvezményes villamosenergia‑díjat (a továbbiakban: Terni‑díjszabás) alkalmazott esetében az 1963‑tól 1992‑ig tartó időszakban.
6 1964‑ben a Ternit három társaságra osztották fel: az acélgyártással foglalkozó Terni Acciai Specialira, a vegyi anyagok gyártásával foglalkozó Nuova Terni Industrie Chimichére és a cementgyártással foglalkozó Cementirre (a továbbiakban együttesen: a Terni jogutódjai). Ezeket a társaságokat ezt követően privatizálták, majd azokat a ThyssenKrupp, a Norsk Hydro, illetve a Caltagirone vásárolta fel létrehozva a ThyssenKrupp Acciai Speciali Terni SpA‑t, a Nuova Terni Industrie Chimiche SpA‑t és a Cementir SpA‑t, amelyek továbbra is részesültek a Terni‑díjszabás kedvezményében.
7 A villamos energiáról szóló új nemzeti terv végrehajtásának szabályai: szervezeti kérdések, vízerőművek és villamosenergia‑vezetékek, szénhidrogének és geotermikus energia, saját termelés és adózási rendelkezésekről szóló 1991. január 9‑i 9. sz. törvénnyel (a GURI 1991. január 16‑i 13. számának általános melléklete, 3. o., a továbbiakban: 9/91. sz. törvény) az Olasz Köztársaság 2001. december 31‑ig meghosszabbította a vízerőművek meglévő koncesszióit, amelyek alapján a köztulajdonban álló vízből villamos energiát termelő társaságok működnek.
8 Emellett e törvény 20. cikkének (4) bekezdése alapján az Olasz Köztársaság 2001. december 31‑ig a Terni‑díjszabás alkalmazását is meghosszabbította. Ezenkívül a Terni jogutódjainak szolgáltatott támogatott villamos energia mennyiségét a következő hat évben (2002–2007.) fokozatosan csökkenteni kellett, hogy a kedvezményes díjszabás ily módon 2007 végére megszűnjön.
9 Az olasz hatóságok bejelentették a 9/91. sz. törvényt a Bizottságnak, amely 1991. augusztus 6‑án kifogást nem tartalmazó határozatot fogadott el (az NN 52/91. sz. állami támogatásra vonatkozó határozat).
10 A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 96/92/EK irányelvet átültető 1999. március 16‑i 79. sz. törvényerejű rendelettel (a GURI 1999. március 31‑i 75. száma, 8. o., a továbbiakban: 79/99. sz. rendelet) az Olasz Köztársaság meghosszabbította a vízerőművek meglévő koncesszióit. Az említett rendelet 12. cikkének (7) és (8) bekezdése a következőket írta elő:
„(7) A lejárt vagy legkésőbb 2010. december 31‑én lejáró koncessziók az utóbbi időpontban meghosszabbításra kerülnek, és az érintett koncessziójogosultak – az átengedő közigazgatási szervnek a jelen rendelet hatálybalépésétől számított kilencven napon belül való értesítése mellett – folytatják a tevékenységet anélkül, hogy közigazgatási aktus meghozatalára lenne szükség […].
(8) A 2010. december 31‑e után lejáró koncessziókra a koncessziós szerződésben említett lejárati feltételek alkalmazandók.”
11 A 2005. május 14‑i 80. sz. törvénnyé (a továbbiakban: 80/05. sz. törvény) alakított, a gazdasági, szociális és vidékfejlesztési cselekvési terv keretében hozott sürgős intézkedésekről szóló 2005. március 14‑i 35. sz. törvényerejű rendelet (a GURI 2005. március 16‑i 62. száma, 4. o.) 11. cikke (11) bekezdésének megfelelően az Olasz Köztársaság a Terni‑díjszabás alkalmazásának 2010‑ig történő újbóli meghosszabbításáról rendelkezett, amely intézkedést (a továbbiakban: vitatott intézkedés) 2005. január 1‑jétől alkalmazták. A 80/05. sz. törvény megállapítja, hogy a Terni jogutódjai 2010‑ig a szállított mennyiség (a három társaság részére összesen 926 GWh) és az árak (1,32 cent/kWh) tekintetében ugyanolyan elbánásban részesülnek, mint amelyet 2004. december 31‑ig élveztek. Nem sokkal később a 2005. december 23‑i 266. sz. törvény általános jelleggel 2020‑ig meghosszabbította a vízerőmű‑koncessziókat.
12 A Bizottság – miután e meghosszabbításról egy másik ügyben folytatott vizsgálat keretében tudomást szerzett – 2005. december 23‑i levelében információkat kért az olasz hatóságoktól, amelyek erre 2006. február 24‑i levelükben válaszoltak, amelyet további két levél követett 2006. március 2‑án, illetve április 27‑én.
13 A Bizottság 2006. július 19‑i levelével tájékoztatta az Olasz Köztársaságot arról, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról döntött. E határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL C 214., 5. o.). A Bizottság felhívta az érintett harmadik feleket a kérdéses intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeik benyújtására.
14 Az Olasz Köztársaság 2006. október 25‑i levelében benyújtotta észrevételeit, majd 2006. november 9‑i és december 7‑i levelében további információkat szolgáltatott.
15 A Bizottság az érintett harmadik felektől érkezett észrevételeket továbbította az olasz hatóságoknak, hogy kifejthessék azokról álláspontjukat. Az Olasz Köztársaság 2006. december 22‑i levelében megküldte észrevételeit a Bizottságnak.
16 A Bizottság 2007. február 20‑i levelében további információkat kért, amelyeket az olasz hatóságok 2007. április 16‑i, május 10‑i és május 14‑i levelükben közöltek.
17 2007. november 20‑án a Bizottság elfogadta az Olaszország által a Thyssenkrupp, a Cementir és a Nuova Terni Industrie Chimiche részére nyújtott C 36/A/06 (ex NN 38/2006) számú állami támogatásról szóló 2008/408/EK határozatot (HL 2008. L 144., 37. o., a továbbiakban: megtámadott határozat).
18 A megtámadott határozat (163) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„A Bizottság megállapítása szerint [az Olasz Köztársaság] jogellenesen, az [EK] 88. cikk (3) bekezdését megsértve hajtotta végre a [80/05. sz.] törvénnyé alakított, 35/2005 törvényerejű rendelet 11. cikke (11) bekezdésében szereplő rendelkezést, amely módosította és 2010‑ig meghosszabbította a három Terni‑társaságra alkalmazandó kedvezményes villamosenergia‑tarifa időbeli hatályát. A Bizottság úgy véli, hogy egy ilyen intézkedés, amely tisztán működési támogatásnak minősül, az EK‑Szerződés értelmében semmilyen eltérésre nem jogosít, és ezért a közös piaccal összeegyeztethetetlen. Ezért a fenti intézkedés azon részeit, amelyeket nem ítéltek oda és nem fizettek ki, nem szabad végrehajtani. A már kifizetett támogatás visszatérítendő. Azon összegek, amelyekre a kedvezményezettek a [9/91. sz.] törvény értelmében 2005, 2006 és 2007 folyamán jogosultak lettek volna, levonhatók a teljes visszatérítendő összegből.”
19 A megtámadott határozat rendelkező része a következő rendelkezéseket tartalmazza:
„1. cikk
(1) Az [Olasz Köztársaság] által a ThyssenKrupp, a Cementir és a Nuova Terni Industrie Chimiche részére nyújtott állami támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal.
(2) Az [Olasz Köztársaság] által a ThyssenKrupp, a Cementir és a Nuova Terni Industrie Chimiche részére nyújtott, azonban még ki nem fizetett állami támogatás szintén összeegyeztethetetlen a közös piaccal, és ezért nem hajtható végre.
2. cikk
(1) Az [Olasz Köztársaság] visszatérítteti a támogatást az 1. cikk (1) bekezdésében említett kedvezményezettekkel.
[…]”
Az eljárás és a felek kérelmei
20 A Törvényszék Hivatalához 2008. január 31‑én érkezett keresetlevelével az Olasz Köztársaság benyújtotta a jelen keresetet.
21 Az Olasz Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a megtámadott határozatot.
22 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– az Olasz Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdés
23 Az Olasz Köztársaság három jogalapot terjeszt elő, amelyek közül az első keretében az EK 87. cikk (1) bekezdésének és az EK 88. cikk (3) bekezdésének megsértését adja elő, amennyiben a vitatott intézkedés kompenzációs jellegű, a második keretében ugyanezen rendelkezések megsértésére hivatkozik, amennyiben a vitatott intézkedés nem jár állami források átruházásával, a harmadik keretében lényeges eljárási szabályok megsértésével, valamint a kontradiktórius eljárás elvének és a bizalomvédelem elvének a megsértésével érvel.
24 A tárgyaláson ugyanakkor az Olasz Köztársaság kifejezetten elállt második jogalapjától, amit a Törvényszék a tárgyalásról készült jegyzőkönyvben rögzített. A Törvényszék tehát kizárólag az első és a harmadik jogalapot vizsgálja.
A vitatott intézkedés állítólagos kompenzációs jellegére alapított jogalapról
A felek érvei
25 Az Olasz Köztársaság előadja, hogy a Bizottság tévesen járt el, amikor a vitatott intézkedést állami támogatásnak minősítette, és a későbbiekben úgy tekintette, hogy az említett intézkedést be kellett volna részére jelenteni.
26 Az Olasz Köztársaság azzal érvel, hogy a források olyan juttatása, amely a közérdekből elszenvedett vagyoni veszteség kompenzációját képezi, nem valósít meg gazdasági előnyt abban az esetben, ha nem haladja meg indokolatlanul azt a díjazást, amelyet az érintett fél ugyanazon vagyoni veszteségért kapott volna valamely piacgazdasági feltételek mellett tevékenykedő magánbefektetőtől.
27 A Bizottság azon megállapítása, miszerint a vitatott intézkedés előnyt juttat a Terni jogutódjainak, a Terni által 1962‑ben elszenvedett kisajátítás tárgyának helytelen megállapításán alapul. E kisajátítás nem kizárólag az anyagi javakra irányult, hanem érintette a villamos energia előállításának jogát is, amely az 1643/62. sz. törvény hatálybalépésének időpontjában meglévő vízerőmű‑koncessziók tartalmát alkotta.
28 E körülmények között az Olasz Köztársaság álláspontja szerint figyelembe kellett venni a vállalkozás vagyonához tartozó immateriális jószágnak tekintett koncesszió értékét, amely érték a koncesszió időtartamától függött. Ennélfogva helytelen azt állítani, amint azt a Bizottság teszi, hogy a jelen ügyben felvetődő probléma a Terninek a „kisajátított javak piaci értékéért” való kártalanítása azon elv alapján, amely szerint a vagyontárgy kisajátításáért járó kártalanítást e vagyontárgy kisajátításkori értékét figyelembe véve kell meghatározni.
29 A Terni által elszenvedett kisajátítás ekként ismertetett tárgya miatt az olasz hatóságok olyan kompenzációs mechanizmust alakítottak ki, amelynek alapján a kártalanítás értéke közvetlenül összefügg a koncesszió időtartamával. A díjszabás időtartamát tehát a koncesszió fennmaradó – azaz 1992. december 31‑ig tartó – időtartamához igazították.
30 Az Olasz Köztársaság megállapítja, hogy a Terni‑díjszabás – amely azt célozta, hogy a Terni energiaköltségei hasonlóak legyenek azon költségekhez, amelyeket a Terni az energia előállítása jogának megtartása esetén viselt volna – és a koncessziók időtartama közötti közvetlen kapcsolat megvédte a jelen két felet a túlzottan magas vagy túlzottan alacsony kompenzációtól. E közvetlen kapcsolat – amint azt a Bizottság is megemlíti a megtámadott határozatban – a felek megállapodása szerinti kártalanítási csomag alapvető részét képezte, mivel biztosította annak gazdasági egyensúlyát.
31 A Bizottság a megtámadott határozatban amellett, hogy maga is elfogadhatónak tartotta e kártalanítási rendszert, azzal a – valóban lényeges – kérdéssel is foglalkozott, hogy a kedvezményes díjszabás időbeli hatályának meghosszabbításai a kártalanítás szerves részének tekinthetők‑e.
32 Az Olasz Köztársaság e tekintetben arra hivatkozik, hogy a kártalanítás kiegészítése nem a villamosenergia‑piacon létrejött azon feltételeken alapul, amelyek változásai a kártalanítási csomag rendes kockázatának körébe tartoznak. Az 1991‑ben és 2005‑ben elhatározott két meghosszabbítást valójában az indokolta, hogy a későbbi törvényi rendelkezések – amelyeket a kártalanítási csomag időpontjában nem lehetett előre látni – meghosszabbították az önellátók koncesszióinak időtartamát.
33 A Terni által elszenvedett kisajátítás kétségkívül kivételes jellegéből fakadóan az ahhoz leginkább hasonló helyzetet kellett létrehozni, amelyben a Terni akkor lett volna, ha nem szenvedi el e kisajátítást, ami magyarázatul szolgál arra, hogy a Ternit „virtuális önellátónak” tekintették az olasz hatóságok által kialakított kompenzációs rendszer keretében. Az Olasz Köztársaság megállapítja, hogy hasonló körülmények között nem annak ellenőrzése a döntő kérdés, hogy fennáll‑e kapcsolat a Terni részére biztosított kompenzációs mechanizmus és a többi önellátó koncessziói között, hanem annak megvizsgálása, hogy a meghosszabbító törvényeket a Ternire is alkalmazni kellett volna‑e, ha utóbbi nem képezte volna kisajátítás tárgyát.
34 Márpedig nem kétséges, hogy a koncessziók időtartamát meghosszabbító törvényi rendelkezések azon koncessziókra is vonatkoztak, amelyekkel a Terni rendelkezett volna, ha megőrzi az azok feletti rendelkezés jogát. A Terni‑díjszabás folytatólagos alkalmazására irányuló ezen hosszabbítások kedvezményének a Terni jogutódjaitól való megtagadása megkérdőjelezte volna „virtuális önellátó” helyzetüket, amelyeket e társaságokat illetően – a Bizottság saját bevallása szerint – ésszerű fenntartani.
35 Ennélfogva az Olasz Köztársaság álláspontja szerint az 1991. és 2005. évi két hosszabbítás nem az eredeti intézkedések arányának felülvizsgálatát valósítja meg, hanem pontosan ezen arányt alkalmazza, és a tagállamok szerződési jogának azon közös elvét érvényesíti, amely szerint a folyamatos jogviszonyokban figyelembe kell venni a szerződéses egyensúly olyan változását, amelyet nem a felek által a szerződéskötéskor vállalt rendes kockázat határoz meg, hanem amelyet valamely később bekövetkezett olyan esemény eredményez, amelyet a felek a megállapodás megkötésének idején nem láttak, és nem is láthattak előre.
36 Az Olasz Köztársaság a jóhiszeműség és méltányosság elvére hivatkozik, és hozzáteszi, hogy a fenti 35. pontban említett elvet a nemzetközi kereskedelmi szerződésekre és az európai szerződési jogra vonatkozó elvekben előírt ún. „hardship‑klauzulában” kodifikálták. Az ezen elvek alkalmazásának feltételei a jelen ügyben teljesülnek.
37 Az Olasz Köztársaság arra hivatkozik, hogy irreleváns a Bizottság azon érve, amely szerint a Terni – ha nem tartotta volna megfelelőnek – vitathatta volna a kártalanítási mechanizmust. Ugyanis az 1165/63. sz. rendelet elfogadásának időpontjában a Terni csupán akkor nyújthatott volna be kifogást, ha a Terni‑díjszabást a koncessziókhoz képest rövidebb időtartamban állapították volna meg, amely koncessziók lejárati időpontját akkor 1992. december 31‑ében – a Terni‑díjszabás alkalmazása megszűnésének tervezett időpontjában – rögzítették. Az Olasz Köztársaság hozzáteszi, hogy annak elfogadása esetén, hogy a Terni‑díjszabás lejártának időpontját nem azon haszon teljes összegének kiszámítása alapján határozták meg, amelyet a Terni ezen időpontig termelt volna, hanem kizárólag a Terni‑díjszabás időtartamának a koncessziók időtartamához való igazítására tekintettel, a Terninek nem volt oka kifogásolni a mechanizmust, mivel annak – a koncessziók meghosszabbításával párhuzamosan – az említett díjszabás alkalmazásának automatikus meghosszabbítását kellett eredményeznie.
38 A Bizottság által a Terni‑díjszabás alkalmazását meghosszabbító rendelkezések tényleges célját illetően támasztott kétellyel kapcsolatban – amely cél az eredeti kártalanításnak a kisajátított koncesszió időtartamának akár a virtuális meghosszabbítására tekintettel való kiegészítése volt – az Olasz Köztársaság arra hivatkozik, hogy valamely intézkedés állami támogatássá minősítéséhez csupán annak tényleges vagy potenciális hatásait kell figyelembe venni, valamint arra, hogy ha a Terni jogutódjai jogosultak voltak a Terni‑díjszabás alkalmazásának az eredeti kártalanítás megfelelő kiegészítését célzó meghosszabbítására, az említett meghosszabbítást biztosító intézkedés nem tekinthető állami támogatásnak függetlenül az azt elfogadó nemzeti jogalkotó által követett céloktól.
39 Az Olasz Köztársaság végül megállapítja, hogy a vitatott intézkedés olyan mechanizmus gazdasági aktualitásának megőrzését célozta, amely szükségképpen folytatódik, és hogy a szerződéses alapfeltételek módosulásának megakadályozása révén nem nyújtott jogtalan előnyt a Terni jogutódjainak, éppen ellenkezőleg meggátolta azt, hogy utóbbiak jogellenes kárt szenvedjenek el.
40 A Bizottság válaszában azzal érvel, hogy az Olasz Köztársaság jogalapját el kell utasítani, mivel az téves előfeltevésen alapul.
41 A Bizottság számára úgy tűnik, hogy az Olasz Köztársaság figyelmen kívül hagyja, hogy az 1165/63. sz. rendelet 6. cikke a Terni erőművei ENEL‑re történő átruházásáért való kártalanítás címén 1992. december 31‑ig írt elő kedvezményes díjszabást írt elő a villamosenergia‑ellátásra. E rendelkezés megfogalmazásából egyértelműen következik, hogy a kártalanítás címén alkalmazott Terni‑díjszabást a kisajátítás időpontjában véglegesen és pontosan meghatározott időtartamban biztosították, és hogy e határidő meghatározására valószínűleg a Terni vízerőmű‑koncessziójának fennmaradó időtartama alapján került sor, amely időtartam a kisajátított koncesszió értékének meghatározásánál döntő szerepet játszott.
42 A Bizottság előadja, hogy az 1165/63. sz. rendelet és a 9/91. sz. törvény semmilyen módon nem kötötte a Terni‑díjszabás alkalmazásának meghosszabbítását a többi – kisajátítással nem érintett – önellátó vízerőmű‑koncesszióinak meghosszabbításához. Semmivel sem indokolható az az álláspont, amely szerint az említett díjszabás alkalmazásának a vitatott intézkedés által 2005‑ben történt meghosszabbítása többek között a koncesszióknak a 79/99. sz. rendelet által hat évvel korábban előírt meghosszabbításával függ össze. Ellenkezőleg, a 80/05. sz. törvényből egyértelműen az következik, hogy a kedvező díjszabások – köztük a Terni‑díjszabás – alkalmazásának meghosszabbítására általánosan „az érintett vállalkozások termelése fejlesztésének és átszervezésének lehetővé tétele érdekében” került sor.
43 A Bizottság arra hivatkozik, hogy ha az 1165/63. sz. rendelet a Terni‑díjszabás alkalmazásának automatikus meghosszabbítását írta volna elő a többi önellátó koncesszióinak meghosszabbítása esetén, azzal megsértette volna azon elvet, amely szerint valamely vagyontárgy (vagyontárgynak értve az olyan immaterális jószágot is, mint a koncesszió) kisajátításáért nyújtott kártalanítást a vagyontárgy kisajátításkori értékének figyelembevételével kell meghatározni.
44 Ezenkívül téves arra hivatkozni, amint azt az Olasz Köztársaság teszi, hogy „a Terni jogutódjai ”„az eredeti kártalanítás esedékes kiegészítése címén igényelhették a Terni‑díjszabás alkalmazásának meghosszabbítását”. A Bizottság szerint úgy tűnik, hogy az olasz hatóságok ily módon arra hivatkoznak, hogy a Terni jogutódjai „jogosultak” voltak a Terni‑díjszabás alkalmazásának meghosszabbítására pusztán azon az alapon, hogy ha nem érintette volna őket a kisajátítás, részesültek volna a vízerőmű‑koncessziók meghosszabbításának kedvezményében.
45 Márpedig a Terni jogutódjai – a Bizottság álláspontja szerint – egyáltalán nem voltak „jogosultak” meghosszabbítást igényelni az 1165/63. sz. rendelet alapján, amely a villamosenergia‑ellátásra 1992. december 31‑ig kedvezményes díjszabást írt elő ezen időtartam meghosszabbításának lehetősége nélkül. A Terni‑díjszabás alkalmazásának meghosszabbítására való „jogosultság” hiánya abból a tényből is következik, hogy a 9/91. sz. törvény és a vitatott intézkedés által előírt meghosszabbításokat az olasz hatóságok – a jogalkotási tevékenységet jellemző széles mérlegelési jogkörben eljárva – egyoldalúan biztosították.
46 Nem megalapozottak azok az érvek sem, amelyek szerint a Terni‑díjszabás időtartamának módosítása a későbbi szerződéses szolgáltatások túlzott költségéhez kapcsolódó magánjogi szabályokon alapul, mivel nem tűnik úgy, hogy az említett szabályok a közérdekből történő kisajátításra vonatkoznának. A Bizottság azt is megjegyzi, hogy még ha a kisajátítás valamely egyszerű szerződéses tényhez lenne is hasonlítható, a Terni arra irányuló kötelezettségét, hogy az ENEL‑re átruházza a villamosenergia‑koncessziót a kapcsolódó létesítményekkel együtt, „azonnali” és nem olyan folyamatos szolgáltatásnak kellene minősíteni, amely bizonyos időtartamot követően aránytalanul költségessé válhat. Ezen túlmenően a vízerőmű‑koncessziók meghosszabbítását nem lehet „rendkívüli és előreláthatatlan” eseménynek minősíteni.
A Törvényszék álláspontja
47 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett „támogatássá” minősítéshez az e rendelkezésben írt valamennyi feltétel teljesülése szükséges (a Bíróság C‑142/87. sz. Belgium kontra Bizottság, ún. „Tubemeuse”‑ügyben 1990. március 21‑én hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑959. o.] 25. pontja, valamint a C‑341/06. P. és C‑342/06. P. sz., Chronopost és La Poste kontra Ufex és társai egyesített ügyekben 2008. július 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑4777. o.] 121. pontja).
48 Először is, a beavatkozásnak az állam által vagy állami forrásból kell történnie. Másodszor, alkalmasnak kell lennie arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet. Harmadszor, a kedvezményezett számára előnyt kell megtestesítenie. Negyedszer, torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie (a Bíróság C‑451/03. sz. Servizi Ausiliari Dottori Commercialisti ügyben 2006. március 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑2941. o.] 56. pontja és a fenti 47. pontban hivatkozott Chronopost és La Poste kontra Ufex és társai egyesített ügyekben hozott ítéletének 122. pontja).
49 Emlékeztetni kell arra, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti előnynek azok az intézkedések minősülnek, amelyek különböző formákban könnyítik a vállakozások költségvetésére rendszerint nehezedő terheket, és amelyek ezáltal szubvenciónak tekinthetők (a Bíróság C‑256/97. sz. DM Transport ügyben 1999. június 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑3913. o.] 19. pontja és a C‑276/02. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑8091. o.] 24. pontja), mint például különösen az áruk vagy szolgáltatások kedvező feltételekkel történő rendelkezésre bocsátása (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑274/01. sz., Valmont kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3145. o.] 44. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
50 Az Olasz Köztársaság vitatja a vitatott intézkedés állami támogatásnak való minősítését, mivel a kedvezményezetteknek való előnynyújtás feltétele nem teljesül, tekintettel arra, hogy az említett intézkedés célja pusztán a kártalanítás.
51 Tudvalevő, hogy a vállalkozások számára nyújtott kártalanítás egyes formái nem képeznek támogatást.
52 Ennek megfelelően a Bíróság a 106/87–120/87. sz., Asteris és társai egyesített ügyekben 1988. szeptember 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1988., 5515. o.) 23. és 24. pontjában megállapította, hogy az olyan állami támogatások jogi természete, amelyeket a hatóságok egyes vállalkozásokat vagy termékeket előnyben részesítő intézkedései alkotnak, alapvetően különbözik a nemzeti hatóságok által adott esetben a magánszemélyek részére a nekik okozott kár ellentételezése érdekében fizetendő kártérítéstől, és az említett kártérítés nem képez az EK 87. cikk és EK 88. cikk értelmében vett támogatást.
53 A Bíróság azt is megállapította, hogy amennyiben a közpénzből nyújtott támogatásokat kifejezetten közszolgáltatási kötelezettség végrehajtásával megbízott vállalkozásoknak adták annak érdekében, hogy ellentételezzék a közszolgáltatási kötelezettség teljesítése során felmerült költségeket, és ezek meghatározott feltételeknek megfelelnek, az ilyen támogatások nem tartoznak az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá (a Bíróság C‑280/00. sz. Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ügyben 2003. július 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑7747. o.] 94. pontja).
54 A Bizottság megállapítja, hogy az állam által a vagyon kisajátítása fejében nyújtott kártalanítás általában nem minősül állami támogatásnak (a megtámadott határozat (70) preambulumbekezdése).
55 A vitatott intézkedést a Terni részére az energiaellátás tekintetében – e társaság vízerőművének 1962‑ben történt államosítása következtében nyújtott kártalanítás címén – első ízben kedvezményes díjszabást biztosító intézkedés alkalmazásának meghosszabbítása képezi.
56 Az 1165/63. sz. rendelet e kártalanítást meghatározó 6. cikkének szövege a következő:
„Az ENEL köteles a Terni részére […] évente 1 025 000 000 kWh (egymilliárd‑huszonötmillió kWh), 170 000 kW (százhetvenezer kW) teljesítményű villamos energiát – amely a Terni által […] 1961‑ben az 1643[/62]. sz. törvény 1. cikkében említettek között nem szereplő tevékenységekhez használt villamos energia mennyiségének felel meg –és évente 595 000 000 kWh (ötszázkilencvenötmillió kWh), további 100 000 kW (százezer kW) teljesítményű villamos energiát biztosítani az 1643[/62]. sz. törvény hatálybalépésének időpontjában folyamatban lévő tevékenységekhez.
Az említett szolgáltatást 1992. december 31‑ig a felek által meghatározott, a Terni létesítményeiben található szállítási helyeken kell teljesíteni.”
57 Ezen előre meghatározott mennyiségű villamos energiát az 1165/63. sz. rendelet 7. cikkében meghatározott kedvezményes díjon kell biztosítani a következők szerint:
„Az évi 1 025 000 000 kWh mennyiség […] tekintetében a kilowattóránkénti díj a Terni […] villamosenergia‑üzletága által a társaság többi üzletágai esetében az 1959–1961 közötti időszakban alkalmazott átlagos belső átruházási ár alapján kerül meghatározásra.
A Terni […] évi 1 025 000 000 kWh‑t […] meghaladó és 595 000 000 kWh‑ig […] terjedő villamosenergia‑fogyasztását illetően az előző bekezdésben említett díj kilowattóránként 0,45 [olasz] lírával fog emelkedni.”
58 Úgy tűnik tehát, hogy a Ternit célzó intézkedés három tényezőből tevődik össze: a villamos energia mennyiségéből, annak árából és a kedvezményes rendszer időtartamából.
59 A Bizottság úgy véli, hogy az eredeti intézkedés kártalanítást képezett, megfelelő volt, és nem jelentett előnyt a kedvezményezettek számára az említett intézkedés által előírt teljes időtartam során, azaz 1992‑ig. Az 1165/63. sz. rendelet 6. cikkének szó szerinti olvasatára és az említett díjszabás alkalmazására vonatkozó 30 éves időtartam egyértelmű meghatározására hivatkozva a Bizottság előadja, hogy e díjszabás alkalmazásának meghosszabbítása nem tekinthető a kártalanítás szerves részének, és megállapítja, hogy az említett, a 80/05. sz. törvény 11. cikke (11) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően 2005. január 1‑jétől biztosított díjszabás az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül (a megtámadott határozat (78), (79), (94) és (117) preambulumbekezdése).
60 Az Olasz Köztársaság előadja, hogy a megtámadott határozat a Terni államosítására vonatkozó szabályozás által előírt kártalanító intézkedés jellegének és valódi céljának Bizottság általi téves értelmezésén alapul. E szabályozás célja az, hogy kártalanítsa a Ternit az 1962‑ben elszenvedett kisajátításért, amely kivételt képezett az önellátók általános rendszerének keretében, és nemcsak a különböző létesítményeket, hanem az energia előállításának vízerőmű‑koncesszióból eredő jogát is érintette.
61 Az Olasz Köztársaság szerint e helyzet szolgál magyarázatul az olyan különleges kártalanítási mechanizmus nemzeti jogalkotó általi elfogadására, amelynek lehetővé kell tennie, hogy a Terni ugyanolyan gazdasági feltételek között jusson energiához, mint amilyenekben az államosítás hiányában részesült volna a koncesszió időtartamát figyelembe vevő időtartamban.
62 Az Olasz Köztársaság először is megállapítja, hogy a nemzeti jogalkotó azzal, hogy a Terni‑díjszabás lejártát 1992. december 31‑ében határozta meg, az említett díjszabásnak a kisajátítással nem érintett önellátók vízerőmű‑koncesszióinak időtartamához való igazításáról döntött, és ezáltal közvetlen kapcsolatot létesített e két tényező között. Az Olasz Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Terni‑díjszabás alkalmazásának két ízben való meghosszabbítását az a tény indokolja, hogy egyes törvényi rendelkezések – amelyek bizonyosan nem voltak előreláthatók az eredeti kártalanítás megállapításakor – meghosszabbították az önellátók koncesszióinak időtartamát, amely utóbbi a Ternit megillető kártalanítás követelményét képezi. E két meghosszabbító intézkedés korántsem jelenti az eredeti kártalanítási mechanizmus arányának felülvizsgálatát, hanem pontosan ezen arány alkalmazását valósítja meg.
63 Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy a jelen jogvita az olaszországi villamosenergia‑ágazat az olasz alkotmány 43. cikkén alapuló államosításának keretébe illeszkedik, amelynek a végrehajtására vonatkozó egyedüli jogforrást az 1165/63. sz. rendelettel kiegészített 1643/62. sz. törvény alkotja.
64 Ennélfogva az államosítás – beleértve az állam által egyoldalúan elhatározott tulajdonátruházás esetében jogszabály által előírt kártalanítást is – teljes körű megértéséhez az utóbbi szövegekre kell hivatkozni.
65 Márpedig az 1165/63. sz. rendelet 6. cikkének teljesen egyértelmű megfogalmazásából következik, hogy a Terni‑díjszabást kártalanítás céljából előre meghatározott időszakra – a hosszabbítás lehetősége nélkül – alkalmazták. Ennek megfelelően e cikk úgy rendelkezik, hogy a Terni részére a villamosenergia‑ellátást „1992. december 31‑ig kell biztosítani”, így az időpont említésével kizárja a rendelkezés időbeli hatályával kapcsolatos esetleges értelmezési nehézségeket.
66 Ezenkívül az Olasz Köztársaság sem az 1643/62. sz. törvény, sem az 1165/63. sz. rendelet olyan rendelkezését nem ismerteti, amely előírja a Terni‑díjszabás időbeli hatályának felülvizsgálatát az előírt lejárati időponton túlmenő meghosszabbításának lehetőségével. Ezzel szemben meg kell jegyezni, hogy a nemzeti jogalkotó kifejezetten előírta a Terni részére biztosított villamosenergia‑ellátásra vonatkozó ár felülvizsgálatának lehetőségét az 1165/63. sz. rendelet 8. cikkében.
67 Annak hangsúlyozásával, hogy a nemzeti jogalkotó az államosítás idején figyelembe vette az önellátók vízerőmű‑koncesszióinak lejárati időpontját az 1992. december 31‑i időpontnak az 1165/63. sz. rendeletben történt rögzítésekor, az Olasz Köztársaság előadja, hogy a Terni‑díjszabás időbeli hatályának a koncessziókat figyelembe vevő felülvizsgálatát kifejezetten lehetővé tevő rendelkezés hiányát az a tény indokolja, hogy e koncessziók meghosszabbítása ugyanezen jogalkotó számára és ugyanebben az időszakban „bizonyosan előreláthatatlan” eseményt képezett.
68 Emlékeztetni kell arra, hogy a koncessziók érvényességi idejének eredeti meghatározása már magában hordozta az e koncessziók lejáratkori sorsának kérdését, tehát a törvényi meghosszabbítás vagy közbeszerzési eljárás következtében történő meghosszabbításuk olyan eseménynek minősül, amellyel jóval előre lehetett számolni, és amely nem volt „bizonyosan előreláthatatlan”. Az ügy irataiból következik, hogy a nemzeti szabályozásban a Terni‑díjszabás időbeli hatályának felülvizsgálatát lehetővé tevő kifejezett rendelkezés hiánya – úgy tűnik – a jogalkotó arra vonatkozó döntésének puszta következménye, hogy a Ternit az energiaellátásra vonatkozó kedvezményes díjszabás biztosítása révén – az államosítás időpontjában véglegesen és pontosan meghatározott időtartamban – kártalanítsák.
69 Hozzá kell tenni, hogy a vízerőmű‑koncessziók meghosszabbításának a 1643/62. sz. törvényt és az 1165/63. sz. rendeletet követő szabályozása ellentmond e jogszabályok Olasz Köztársaság által képviselt értelmezésének, amely szerint utóbbiak a Terni‑díjszabás időtartamát – dinamikus és implicit utalással – az önellátók vízerőmű‑koncesszióinak időtartamához kapcsolják, ezáltal e koncessziók meghosszabbítása automatikusan az említett díjszabás alkalmazásának meghosszabbítását eredményezi.
70 Ezen értelmezés már annak a ténynek is ellentmond, hogy a Terni‑díjszabás alkalmazásának meghosszabbításaihoz – amelyek korántsem automatikusan következtek be – jogalkotási beavatkozásokra volt szükség az 1165/63. sz. rendeletben eredetileg meghatározott kártalanítás módosítása céljából.
71 A Terni‑díjszabás alkalmazásának első meghosszabbítása a 9/91. sz. törvény 20. cikkének (4) bekezdéséből ered, amely törvény emellett az akkor meglévő vízerőmű‑koncessziókat is meghosszabbította 2001‑ig. E törvényt nem lehet csupán a Terni‑díjszabás alkalmazásának és az önellátók vízerőmű‑koncessziói időtartamának 2001‑ig történő együttes meghosszabbításaként összefoglalni, mivel kettős célja volt; egyrészt a Terni‑díjszabás alkalmazásának meghosszabbítása, másrészt e díjszabás 2007 végéig – vagyis a meglévő vízerőmű‑koncessziók lejáratánál későbbi, így attól független időpontban – való megszüntetése (lásd a megtámadott határozat (19) preambulumbekezdését). E két tényező nem választható el egymástól, és valójában az említett díjszabás időtartamának az önellátók helyzetéhez képesti autonómiáját bizonyítja.
72 A Terni jogutódjai és az önellátók helyzetének e különválasztását az a tény is alátámasztja, hogy az olasz hatóságok 1999‑ben csupán a meglévő vízerőmű‑koncessziók 2010‑ig való meghosszabbítása érdekében tettek intézkedéseket.
73 A Terni‑díjszabás alkalmazásának második meghosszabbítása a 80/05. sz. törvény 11. cikkének (11) bekezdéséből következik, amely kimondja:
„Az érintett vállalkozások termelése fejlesztésének és átszervezésének lehetővé tétele érdekében a villamosenergia‑ellátásra vonatkozó, a – módosításokkal – 2003. április 17‑i 83. sz. […] törvénnyé alakított 2003. február 18‑i 25. sz. törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett kedvezőbb díjszabás alkalmazása – a 2004. december 31‑én hatályos díjszabási feltételekkel – 2010 végéig meghosszabbításra kerül.”
74 Az említett rendelkezés még csak nem is hivatkozik a vízerőmű‑koncessziókra, és semmiféle olyan utalást nem tartalmaz, amely arra engedne következtetni, hogy a jogalkotó szándéka a Terni‑díjszabás időtartamának az említett koncessziók időtartamához való igazítására irányult.
75 Ellenkezőleg, ugyanezen rendelkezésből az tűnik ki, hogy a Terni‑díjszabás csupán a kedvezményes díjszabási feltételek egyike, amely alkalmazása meghosszabbításának célja „az érintett vállalkozások termelése fejlesztésének és átszervezésének lehetővé tétele”. A megtámadott határozat (67) preambulumbekezdése – amely az olasz hatóságok által a hivatalos vizsgálati eljárás során tett észrevételek összefoglalásának részét képezi – megállapítja, hogy az említett hatóságok hangsúlyozzák, hogy „a [80/05. sz. ]törvény 11. cikkének (11) bekezdésében megállapított díj időbeli hatályának vitatott meghosszabbítása egy tágabb beruházási programhoz kapcsolódik, amelyet a ThyssenKrupp végez a Terni‑Narni ipari területen”, és hogy e „cselekvési terv alapján a térségben új villamosenergia‑termelő kapacitás kerül kiépítésre”. Ezenkívül „[a] díj [..] ideiglenes megoldás az említett villamosenergia‑termelő kapacitás üzembe helyezéséig, eltörlése pedig veszélyeztetné a jelenleg zajló beruházásokat”.
76 A megtámadott határozat (61) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az olasz hatóságok a „második meghosszabbítás politikai okait” illetően a következőket állapították meg:
„A díjszabásra az Olaszországban működő, nagy energiafogyasztó társaságok és az [Európai Unió]‑beli versenytársaik közötti egyenlő feltételek kialakítása érdekében van szükség, mivel az utóbbiak szintén csökkentett energiaárakat fizetnek (díj vagy szerződés alapján), a villamosenergia‑termelés és ‑szállítás folyamatban lévő infrastrukturális projektjeinek lezárultáig. A díj eltörlése esetén a kérdéses társaság tevékenységeit az [Unión] kívülre helyezné át. Ez elkerülhetetlenül ipari válsághoz vezetne, és számtalan munkahely megszűnne az érintett térségekben. Az [Olasz Köztársaság] szerint tehát a díj alkalmazásának meghosszabbítását átmeneti megoldásnak kell tekinteni.”
77 Nem olyan intézkedésről van tehát szó, amely a Terni részére vízerőműve 1962‑ben történt államosítása következtében nyújtott kártalanítás jogszerű folytatását képezi.
78 Másodsorban az Olasz Köztársaság – miután válaszbeadványában kifejtette, hogy a díjszabás időtartamát a Terni koncessziójának „fennmaradó” időtartamához igazították – megállapította, hogy nem annak ellenőrzése [volt] a döntő kérdés, hogy fennáll‑e kapcsolat a Terni részére biztosított kompenzációs mechanizmus és a többi önellátó koncessziói között, hanem annak megvizsgálása, hogy a meghosszabbító törvényeket a Ternire is alkalmazni kellett volna‑e, ha utóbbi létesítményeit és koncesszióját nem sajátítják ki az általános szabály szerint”.
79 Álláspontja szerint nem kétséges, hogy a meghosszabbító rendelkezések (azaz a 9/91. sz. törvény 24. cikke és a 79/99. sz. rendelet 12. cikkének (7) bekezdése) azon koncessziókra is vonatkoztak, amelyekkel a Terni rendelkezett volna, ha „e társaság megőrzi az azok feletti rendelkezés jogát”, és nyilvánvaló, hogy az ezen hosszabbítások kedvezményének a Terni jogutódjaitól való megtagadása megszüntette volna a „virtuális önellátó” helyzetet, amelyeket e társaságokat illetően – a Bizottság saját bevallása szerint – ésszerű volt fenntartani.
80 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság által kifejtett ezen érvelés az 1165/63. sz. rendelet 6. cikke által bevezetett kártalanítási mechanizmus olyan értelmezését adja, amely a jogvita alapját képező kisajátítási helyzetet és az említett mechanizmus alkalmazási körét övező vitát figyelmen kívül hagyó követelményen alapul.
81 Lehetséges, hogy ha a Terni vízerőművét nem államosították volna, e társaság koncesszióját – ahogy a többi önellátóét is – meghosszabbítják. Az is lehet, hogy ebben az esetben a Terni kedvezményes villamosenergia‑díj biztosításával történő kártalanításának kérdése nem merülne fel.
82 Mindazonáltal pusztán hipotetikus érvelésről van szó, amely a Terni‑díjszabás alkalmazására az 1165/63. sz. rendelet 6. cikkében egyértelműen meghatározott időbeli korlát megkerülését célozza, és amelyet el kell utasítani.
83 Az Olasz Köztársaság hangsúlyozza a Bizottság azzal kapcsolatos kételyét is, hogy a Terni‑díjszabás alkalmazását meghosszabbító rendelkezések az 1165/63. sz. rendelet 6. cikkében előírt eredeti kártalanítás kiegészítését célozták, miközben az ítélkezési gyakorlat szerint valamely intézkedés állami támogatássá minősítéséhez csupán annak tényleges vagy potenciális hatásait kell figyelembe venni.
84 Mindamellett meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (99) preambulumbekezdésében egyértelműen megállapította, hogy nem kétséges, hogy a villamos energiának a rendes villamosenergia‑díjaknál alacsonyabb árakon való nyújtása egyértelmű gazdasági előnyt jelent a kedvezményezettek számára, akiknek ezáltal csökkennek a gyártási költségeik, és megerősödik versenyhelyzetük.
85 A vitatott intézkedés tényleges céljának felvetése az 1165/63. sz. rendelet 6. cikkében előírt eredeti kártalanítási mechanizmus pontos alkalmazási körét érintő vita részét képezi, mivel az Olasz Köztársaság arra hivatkozik, hogy ezen intézkedés a Terni részére vízerőműve 1962‑ben történt államosítása következtében nyújtott kártalanítás jogszerű folytatását képezte.
86 Ezen állításnak úgy a Terni‑díjszabás alkalmazását 2010‑ig meghosszabbító 80/05. sz. törvény 11. cikke (11) bekezdésének szövege, mint az olasz hatóságoknak a közigazgatási eljárás során tett – a megtámadott határozat (61) és (67) preambulumbekezdésében összefoglalt – azon nyilatkozatai is ellentmondanak, amelyek szerint a Terni‑díjszabás alkalmazásának vitatott meghosszabbítása valójában egy olyan tágabb beruházási program ellenszolgáltatását képezi, amelyet a ThyssenKrupp végez a Terni‑Narni ipari területen.
87 Harmadrészt az Olasz Köztársaság előadja, hogy az 1991. és 2005. évi két hosszabbítás egyúttal a tagállamok szerződési jogának azon közös elvét érvényesíti, amely szerint a folyamatos jogviszonyokban figyelembe kell venni a szerződéses egyensúly olyan változását, amelyet nem a felek által a szerződéskötéskor vállalt rendes kockázat határoz meg, hanem amelyet valamely később bekövetkezett olyan esemény eredményez, amelyet a felek a megállapodás megkötésének idején előre nem láttak, és nem is láthattak, azaz az önellátók vízerőmű‑koncesszióinak időtartamát meghosszabbító törvényi rendelkezések elfogadása.
88 Az Olasz Köztársaság – amellett, hogy a jóhiszeműség és méltányosság elvére hivatkozik – hozzáteszi, hogy a fenti 87. pontban említett elvet az európai szerződési joggal foglalkozó bizottság által kidolgozott, a nemzetközi kereskedelmi szerződésekre és az európai szerződési jogra vonatkozó elvekben előírt ún. „hardship‑klauzulában” kodifikálták.
89 Ezen érvelést el kell utasítani, mivel azon a téves előfeltevésen alapul, hogy a különböző vagyontárgyak szükségszerű kártalanítással járó államosítása egyszerű szerződéses tényként kezelhető.
90 Ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy a jelen jogvita az olaszországi villamosenergia‑ágazat államosításának keretébe illeszkedik, amely az olasz alkotmány azt kimondó 43. cikkén alapul, hogy „[a] törvény közérdekből egyes, lényeges közérdeket képviselő és alapvető közszolgáltatásokat vagy energiaforrásokat érintő vagy monopolhelyzetben lévő vállalkozásokat vagy vállalkozáscsoportokat kártalanítás ellenében végzett kisajátítással kezdettől fogva lefoglalhat vagy átruházhat az állam, az állami szervek vagy munkavállalói, illetve fogyasztói közösségek részére”.
91 Az államosítás végrehajtására vonatkozó egyedüli jogforrást az 1165/63. sz. rendelettel kiegészített 1643/62. sz. törvény alkotja.
92 Úgy tűnik tehát, hogy a közérdekből történő tulajdonátruházást az állam egyoldalúan határozza el, és a szóban forgó államosítás teljes körű megértéséhez – beleértve az ilyen esetben jogszabály által előírt kártalanítást is – az említett törvény és rendelet rendelkezéseire kell hivatkozni.
93 Az Olasz Köztársaság semmilyen bizonyítékot nem terjeszt elő arra vonatkozóan, hogy a szerződéses viszonyokat rendező szabályok vagy elvek ilyen esetben alkalmazandók. Az a tény, hogy az 1165/63. sz. rendelet a villamosenergia‑ellátást harminc éven keresztül kedvezményes díjon biztosító kártalanítási mechanizmust írt elő, nem támasztja alá azt, hogy az Olasz Köztársaság valamely folyamatos szerződéses viszonnyal azonosan kezelje a jelen helyzetet.
94 Mindazonáltal, még azt feltételezve is, hogy e helyzeteket azonos módon lehet kezelni, nem fogadható el azon érvelés, amely a vitatott intézkedést egy olyan folyamatos szerződéses viszony egyensúlyának helyreállítását lehetővé tévő elvekkel indokolja, amelyet állítólagosan megzavart valamely, a megállapodás megkötésének időpontjában előre nem látott és előreláthatatlan esemény.
95 Azon túlmenően, hogy a Terni vagyonának az ENEL részére való átruházását röviddel az 1165/63. sz. rendelet elfogadását követően teljes mértékben teljesítették, így azt „azonnali” és nem „folyamatos” szolgáltatásnak kell tekinteni, az önellátók vízerőmű‑koncesszióinak meghosszabbítását nem lehet „előreláthatatlan” eseménynek minősíteni.
96 Emlékeztetni kell arra, hogy a koncessziók érvényességi idejének eredeti meghatározása már magában hordozta az e koncessziók lejáratkori sorsának kérdését, tehát a törvényi meghosszabbítás vagy közbeszerzési eljárás következtében történő meghosszabbításuk olyan eseményt képezett, amellyel jóval előre lehetett számolni, és amely nem volt előreláthatatlan. Ezt utólag megerősíti az önellátók koncesszióit meghosszabbító rendelkezések 1991‑ben, 1999‑ben és 2005‑ben való elfogadása.
97 A fenti megfontolásokból következik, hogy a vitatott intézkedés állami támogatássá minősítését vitató és a vitatott intézkedés kompenzációs jellegére alapított jogalapot el kell utasítani.
A lényeges eljárási szabályok megsértésére, a kontradiktórius eljárás elvének megsértésére és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
98 Az Olasz Köztársaság előadja, hogy a Bizottságnak a kifejezett kérésére bocsátott a rendelkezésére egy olyan tanulmányt, amely összehasonlítja a kisajátított vagyontárgyak könyv szerinti értékét a Terni‑díjszabás által az évek során nyert haszon értékével, és ez a tanulmány nem állapított meg túlzott mértékű kártalanítást.
99 Ugyanakkor a megtámadott határozatban a Bizottság irrelevánsnak tekintette e tanulmányt azon az alapon, hogy a kártalanítási rendszer megfelelőségét csak előzetesen, vagyis a kisajátításkor lehetett értékelni. A Bizottság tehát csupán másodlagosan vizsgálta a tanulmány tartalmát, és azt állapította meg, hogy az abban foglalt következtetések tévesek.
100 Az Olasz Köztársaság előadja, hogy e megváltozott – a kártalanítási mechanizmus megfelelőségének utólagos értékelése hasznosságára vonatkozó – álláspontja következtében a Bizottság köteles lett volna – eltérő elemzési módszer előterjesztésével, vagy akár az Olasz Köztársaság által tett egyéb javaslatok elfogadásával – újra megnyitni a kontradiktórius vitát, amelyre azonban nem került sor. Ha a Bizottság így járt volna el, az Olasz Köztársaság bizonyosan előadhatta volna az első jogalap keretében kifejtett érveket.
101 Az Olasz Köztársaság hozzáteszi, hogy ha a Bizottság a megtámadott határozat elfogadását megelőzően jelezte volna álláspontjának megváltoztatását vagy a szóban forgó tanulmány által javasolt értékelési módszerre vonatkozó kételyeit, arra a tényre hivatkozott volna, hogy ha az említett intézmény alulértékelte a Terni kedvezményes díjszabását, alulértékelhette e társaság vagyoni veszteségét is azáltal, hogy azt a létesítmények értékére korlátozta anélkül, hogy az értékelés tárgyának tekintette volna a kisajátított jogot, azaz az előállítási koncessziót is.
102 Ezen eljárási hiba a szóban forgó tanulmány Bizottság által végzett érdemi értékelését is befolyásolja.
103 Miután hangsúlyozta a Bizottság legalábbis ellentmondásos magatartását, az Olasz Köztársaság válaszában előadta, hogy a Bizottság azzal, hogy a túlzott kártalanítás esetleges fennállásának értékelése céljából a szóban forgó tanulmányt kérte, jogos bizalmat keltett az olasz hatóságokban arra vonatkozóan, hogy e munkák eredményeit meghatározott módon értékelni fogja a megtámadott határozatban. A Bizottság azáltal, hogy minden esetben irrelevánsnak ítélte a tanulmányt, és ezen értékelést egyébiránt csupán a megtámadott határozatban ismertette, valamint az említett tanulmány tartalmát csak másodlagosan értékelte, megsértette ezt, a 2007. február 20‑i levélben megfogalmazott információkérés által keltett jogos bizalmat.
104 A Bizottság azt állítja, hogy az eljárás során soha nem jelezte az Olasz Köztársaságnak, hogy a Terni‑díjszabás megfelelőségét utólagosan értékelni fogja annak vizsgálata nélkül, hogy a vitatott intézkedés által előírt e díjszabás alkalmazásának meghosszabbítása indokolt volt‑e a Terni által 1962‑ben elszenvedett kisajításért való kártalanítás címén, amelyet az a tény is bizonyít, hogy az olasz hatóságok és a Terni jogutódjai ténylegesen előadták az első jogalap keretében kifejtett érveket az eljárás során annak bizonyítása céljából, hogy az említett hosszabbítás a Terni részére a 1165/63. sz. rendelet által előzőleg előírt kártalanítás szerves részének volt tekintendő.
105 A Bizottság arra hivatkozik, hogy tekintettel arra, hogy az olasz hatóságok ténylegesen előadták a kérdéses érveket a közigazgatási eljárás során, és ezen érvek semmi esetre sem megalapozottak, amint az az első jogalap elemzéséből kitűnik, a védelemhez való jognak az Olasz Köztársaság által hivatkozott állítólagos megsértése semmilyen tekintetben nem befolyásolja a megtámadott határozat érvényességét.
106 E megállapítást az Olasz Köztársaság azon állítása sem vonja kétségbe, amely szerint, ha tudott volna a Bizottság kérdéses tanulmánnyal kapcsolatos kifogásairól, „maga is előadta volna kételyeit”. Ugyanis a Bizottság álláspontja szerint nyilvánvaló, hogy mivel a tanulmányt csupán másodlagosan vizsgálta, az Olasz Köztársaság által annak megbízhatóságát illetően támasztott esetleges kételyek semmi esetre sem befolyásolták volna a megtámadott határozat alapjául szolgáló elsődleges értékelést. Ezenfelül az olasz hatóságok semmilyen módon nem bizonyították, hogy a Bizottság kérdéses tanulmányra vonatkozó érdemi értékelése akár ténybeli akár jogi hibát tartalmazna.
107 A Bizottság végül előadja, hogy az állítólagosan ellentmondásos magatartásából és a bizalomvédelem elvének megsértéséből levezetett jogalapokat elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, mivel azok – az eljárási szabályzat 48. cikke 2. §‑ának megsértésével – első ízben szerepelnek a válaszbeadványban. Mindenesetre nem fedezhető fel ellentmondás vagy a fent hivatkozott elv megsértése abban, hogy a Bizottság csupán másodlagosan vizsgálta az olasz hatóságok tanulmányát. A Bizottság végül emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint senki nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvének megsértésére az adminisztráció által neki tett „pontos ígéretek” hiányában; ilyen pontos ígéretekről pedig a jelen esetben nyilvánvalóan nincs szó.
A Törvényszék álláspontja
108 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság 2006. július 19‑i levelével tájékoztatta az Olasz Köztársaságot arról, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról döntött, és az említett határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételével felhívta az érintett harmadik feleket a vitatott intézkedéssel kapcsolatos észrevételeik benyújtására.
109 A Bizottság 2007. február 20‑i levelében – miután megállapította, hogy további információkra „van szüksége a végkövetkeztés levonásához” – többek között olyan információkat kért az Olasz Köztársaságtól, amelyek lehetővé teszik a kisajátított vagyontárgyak értékének a Terni‑díjszabás által e díjszabás kezdő időpontjától 2010‑ig biztosított előny értékével való objektív összehasonlítását a kérdéses értékek aktualizálása révén.
110 E kérelemre válaszul az Olasz Köztársaság 2007 áprilisában egy független tanácsadó által a Terni jogutódjainak kérelmére készített tanulmányt közölt a Bizottsággal, amely megemlíti, hogy a Terni‑díjszabás által biztosított előny teljes értéke alacsonyabb az államosítás következtében kisajátított vagyontárgyak könyv szerinti (2006‑ban aktualizált) értékénél, így tehát megállapítja, hogy nem áll fenn túlzott mértékű kártalanítás.
111 A megtámadott határozat (82) és (83) preambulumbekezdéséből következik, hogy a Bizottság elsősorban azt állapította meg, hogy e tanulmány irreleváns, mivel a kártalanítási rendszer megfelelőségének elemzésére szükségképpen csak előzetesen, vagyis a kisajátításkor kerülhet sor. E megközelítés alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az eredeti kártalanítási díjszabás lejártáig – és csak eddig – a kedvezményezettek számára nem mutatkozott előny, amely következtetés nem kérdőjelezhető meg haszon‑ és veszteségszámítások alkalmazásával, különösen, ha ezeket visszamenőleg végzik.
112 A Bizottság másodsorban érdemben vizsgálta az olasz hatóságok által benyújtott tanulmányt, és megállapította, hogy az e tanulmány alapjául szolgáló módszer pontatlan és helytelen volt, mivel szisztematikusan alulértékelte a Terni jogutódjainak díjszabásbeli előnyét, és minden valószínűség szerint túlbecsülte a kisajátított vagyon értékét (a megtámadott határozat (87)–(90) preambulumbekezdése).
113 Először is az Olasz Köztársaság fenti 101–103. pontban említett, a kontradiktórius eljárás elvének Bizottság általi olyan megsértésén alapuló jogalapját, amely állítólagosan befolyásolta az olasz hatóságok által a kisajátított vagyon értékére vonatkozóan benyújtott tanulmány Bizottság általi értékelését, nem lehet elfogadni.
114 E tekintetben a kontradiktórius eljárás elve – amely az uniós jog alapelvének minősül – különösen a védelemhez való jog része (lásd analógia útján a Bíróság C‑413/06. sz., Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyben 2008. július 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑4951. o.] 61. pontját). A védelemhez való jog minden olyan eljárásban történő tiszteletben tartása, amely meghatározott személyre nézve hátrányos intézkedéshez vezethet, a jog egyik alapelvét képezi, és azt még különleges szabályozás hiánya esetén is biztosítani kell (a Bíróság 234/84. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1986. július 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1986., 2263. o.] 27. pontja és a 259/85. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1987. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1987., 4393. o.] 12. pontja).
115 Az állami támogatások vizsgálatának területén a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve megköveteli, hogy az érintett tagállam lehetőséget kapjon álláspontjának ismertetésére az érdekelt harmadik személyek által az EK 88. cikk (2) bekezdésének megfelelően tett azon észrevételek tekintetében, amelyekre a Bizottság a határozatát alapozni kívánja, és amennyiben a tagállam nem kapott lehetőséget arra, hogy ezen észrevételek tekintetében az álláspontját kifejtse, a Bizottság az ezen állammal szemben hozott határozatát nem alapozhatja ezekre az észrevételekre. A védelemhez való jog e megsértése a megsemmisítést azonban csak akkor vonja maga után, ha e szabálytalanság nélkül az eljárás más eredményre vezethetett volna (a fenti 114. pontban hivatkozott Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 12. és 13. pontja és a C‑301/87. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1990. február 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑307. o.] 30. és 31. pontja).
116 A jelen ügyben elegendő megállapítani, hogy semmilyen tekintetben nem róják a Bizottság terhére azt, hogy a megtámadott határozatot harmadik felek olyan észrevételeire alapozta, amelyekkel kapcsolatban az Olasz Köztársaságnak nem volt lehetősége kifejteni álláspontját. Az Olasz Köztársaságnak az EK 88. cikk (2) bekezdése és a EK‑Szerződés [88.] cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 2‑i 659/1999 tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 6. cikkének (2) bekezdése értelmében lehetőséget biztosítottak, hogy az eljárás megindításáról szóló határozat tekintetében észrevételeket tegyen, és megküldték számára az érdekelt felek e tekintetben benyújtott észrevételeit, amelyekre a 2006. december 22‑i levélben válaszolt (a megtámadott határozat (6) preambulumbekezdése).
117 Hangsúlyozni kell, hogy a Bizottsághoz a hivatalos vizsgálati eljárás során benyújtott észrevételei keretében az Olasz Köztársaság megállapította, hogy az eredeti díjszabási megállapodás – amely a Terni számára törvényes kártalanítást biztosított, vagyonának kisajátításáért –és hatályának további időbeli meghosszabbítása nem minősül állami támogatásnak. Az Olasz Köztársaság ezen állításának alátámasztására a Bíróság számos ítéletét idézte, amelyek értelmében a vállalkozások számára nyújtott kártalanítás egyes formái nem minősülnek állami támogatásnak, ideértve különösen a kártalanítást és a közérdekű gazdasági szolgáltatásokat (a megtámadott határozat (58) preambulumbekezdése).
118 A megtámadott határozat (59) preambulumbekezdése a következőt is megállapítja:
„Ami a Terni‑díjszabás állami támogatás szempontjából történő engedélyezését illeti, az [Olasz Köztársaság] hangsúlyozza, hogy a díj első meghosszabbításáról rendelkező [9/91. sz.] törvényt megfelelően bejelentették a Bizottságnak, amely azt jóváhagyta. A díj időbeli hatályának ezt követő meghosszabbításai, amelyek egybeestek a vízerőmű‑koncessziók vízerőmű‑üzemeltetőknek biztosított meghosszabbításával, ugyanezt a logikát követik, és ezt a Bizottság egyáltalán nem kifogásolta. Az [Olasz Köztársaság] szerint ezért a Terni‑díjszabást meglévő, állami támogatásnak nem minősülő intézkedésnek kell tekinteni.”
119 Az Olasz Köztársaság tehát egyértelműen kifejtette a vitatott intézkedés kompenzációs jellegére vonatkozó álláspontját a hivatalos vizsgálati eljárás során, amely a keresetlevélben hivatkozott első megsemmisítési jogalapban foglaltaknak felel meg. Márpedig a Bizottság elsősorban pontosan ebben a kérdésben nyilatkozott, megállapítva, hogy a vitatott intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.
120 Tekintettel arra, hogy a Bizottság helyesen vélte úgy, hogy a kedvezményes díjszabás alkalmazásának a vitatott intézkedés által 2005‑ben történt meghosszabbítása nem képezte a Terni részére az általa 1962‑ben elszenvedett kisajátításért nyújtott kártalanítás szerves részét, és helyesen állapította meg, hogy a Terni jogutódjainak 2005. január 1‑jétől biztosított kedvezményes díjszabás az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül (lásd a fenti 97. pontot), a védelemhez való jog állítólagos megsértése semmi esetre sem befolyásolhatja a megtámadott határozat érvényességét.
121 Ezenfelül az Olasz Köztársaság kifogása figyelmen kívül hagyja a hivatalos vizsgálati eljárás tárgyát, és a Bizottság információkérést tartalmazó 2007. február 20‑i levelének visszaélésszerű értelmezésén alapul.
122 A Bizottság álláspontja szerint valóban szükséges volt információkat gyűjteni az államosítás időpontjában az állam részére átengedett javak könyv szerinti értékére vonatkozóan. Ugyanakkor nem kizárólag a 2007. február 20‑i levélben szereplő információkérés tárgyáról volt szó, amely kérelmet a hivatalos vizsgálati eljárásnak és célkitűzéseinek keretébe kell helyezni, amely szerint biztosítani kell az érdekelt felek meghallgatását, és lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság a határozathozatal előtt teljes körű információval rendelkezzen az ügy adatainak összességéről (lásd ebben az értelemben a Bíróság 84/82. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 1984. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1984., 1451. o.] 13. pontját).
123 A hivatalos vizsgálati eljárás csupán a fentiekben ismertetettekre irányulhat, így arra nem, hogy a végleges határozat meghozatala előtt végérvényesen döntsenek az ügy egyes kérdéseiben. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy sem az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezésekből, sem az ítélkezési gyakorlatból nem következik az, hogy a kérdéses intézkedés jogi megítélése céljából a Bizottság köteles lenne meghallgatni az állami források kedvezményezettjeit, vagy hogy az érintett tagállamot – a támogatás kedvezményezettjéről nem is beszélve – a határozat elfogadása előtt értesítenie kellene álláspontjáról, ha az érdekelt feleket és az érintett tagállamot felhívták észrevételeik megtételére (az Elsőfokú Bíróság T‑198/01. sz., Technische Glaswerke Ilmenau kontra Bizottság ügyben 2004. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2717. o.] 198. pontja).
124 Az Olasz Köztársaságnak a Bizottság álláspontja „megváltoztatására” vonatkozó állítása a 2007. február 20‑i levélben foglaltak téves értelmezéséből ered, amelyekből nem következik az, hogy az intézmény döntőnek tekintette volna a Terni‑díjszabás alkalmazását meghosszabbító intézkedés állami támogatássá minősítésének eldöntése szempontjából annak bizonyítását, hogy e kártalanítás (aktualizált) értéke megegyezik‑e a kisajátított vagyon értékével, vagy alacsonyabb annál.
125 Mindenesetre a Bizottság soha nem jelezte sem az Olasz Köztársaságnak, sem a Terni jogutódjainak azt, hogy a Terni‑díjszabás megfelelőségét utólagosan értékelni fogja annak vizsgálata nélkül, hogy e díjszabás alkalmazásának a vitatott intézkedés által előírt meghosszabbítása indokolt volt‑e a Terni által 1962‑ben elszenvedett kisajításért való kártalanítás címén.
126 Másodsorban az Olasz Köztársaság – miután hangsúlyozta a Bizottság magatartásának ellentmondásosságát – arra hivatkozott, hogy a Bizottság azzal, hogy a túlzott kártalanítás esetleges fennállásának értékelése céljából a szóban forgó tanulmányt kérte, jogos bizalmat keltett az olasz hatóságokban arra vonatkozóan, hogy „e munkák eredményeit meghatározott módon értékelni fogja a megtámadott határozatban”. A Bizottság azzal, hogy mindenesetre irrelevánsnak ítélte a tanulmányt, és ezen értékelést egyébiránt csupán a megtámadott határozatban ismertette, valamint az említett tanulmány tartalmát csak másodlagosan értékelte, megsértette a 2007. február 20‑i levélben megfogalmazott információkérés által keltett jogos bizalmat.
127 A Bizottság magatartásának állítólagosan ellentmondásos jellegére vonatkozó állítást illetően az a kontradiktórius eljárás elvének és az Olasz Köztársaság védelemhez való jogának megsértésére alapított kifogást alátámasztó érveléshez kapcsolódik, amely kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.
128 A bizalomvédelem elve megsértésének állításával kapcsolatban a Bizottság a kifogás elfogadhatatlanságát állapítja meg az eljárási szabályzat 48. cikke 2. §‑ának megsértésére hivatkozva, amely kimondja, hogy az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve, ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.
129 Tudvalevő, hogy az Olasz Köztársaság első ízben válaszában hivatkozott a bizalomvédelem elvének megsértésére az információkérést tartalmazó 2007. február 20‑i levél tartalmát alapul véve, amely ténybeli elemet a felek már felhoztak és megvitattak a keresetlevélben és az ellenkérelemben.
130 Következésképpen a kérdéses jogalapot elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
131 Az említett jogalapot egyébiránt minden esetben – mint megalapozatlant – el kellett volna utasítani. Egyrészt a 2007. február 20‑i levél nem tartalmaz az adminisztráció által tett pontos ígéretet – amely hiányában nem lehet érvényesen hivatkozni a bizalomvédelem elvének megsértésére (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑182/03. és C‑217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5479. o.] 147. pontját és az Elsőfokú Bíróság T‑346/99–T‑348/99. sz., Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4259. o.] 93. pontját) – arra vonatkozóan, hogy az e levélben kért munkák eredményeit a Bizottság „meghatározott módon értékelni fogja a megtámadott határozatban”. Másrészt a Bizottság az említett eredményeket ténylegesen figyelembe vette és vizsgálta a megtámadott határozatban, még ha az elvégzett vizsgálatra másodlagosan került is sor.
132 E körülmények között a lényeges eljárási szabályoknak a vizsgálat hiányosságai miatti megsértésére és a kontradiktórius eljárás elvének megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani azzal a megjegyzéssel, hogy a vizsgálat hiányosságaira vonatkozó állítás nem képez külön kifogást, hanem valójában a fent hivatkozott elv megsértésére vonatkozó érveléshez kapcsolódik.
133 A fenti megállapítások összességére tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
134 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az Olasz Köztársaság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. július 1‑jei nyilvános ülésen.
Aláírások