Language of document : ECLI:EU:T:2019:879

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2019. december 19.(*)

„Európai uniós védjegy – Törlési eljárás – CINKCIARZ európai uniós szóvédjegy – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztető képesség – Leíró jelleg hiánya – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja) – A szóban forgó árukhoz vagy szolgáltatásokhoz kapcsolódó pejoratív kifejezés”

A T‑501/18. sz. ügyben,

a Currency One S. A. (székhelye: Poznań [Lengyelország], képviselik: P. Szmidt és B. Jóźwiak ügyvédek)

felperesnek

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: D. Walicka, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:

a Cinkciarz.pl sp. z o.o. (székhelye: Zielona Góra [Lengyelország], képviselik: E. Skrzydło‑Tefelska és K. Gajek ügyvédek),

az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Currency One és a Cinkciarz.pl közötti törlési eljárással kapcsolatban 2018. június 18‑án hozott határozata (R 2598/2017‑5. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: P. Nihoul, elnökként eljárva, J. Svenningsen (előadó) és U. Öberg bírák,

hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2018. augusztus 22‑én benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2018. október 31‑én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2018. október 30‑án benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a 2019. május 7‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        2015. január 26‑án a beavatkozó fél, a Cinkciarz.pl sp. z o.o., az európai uniós védjegyről szóló, módosított 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).

2        A lajstromoztatni kívánt védjegy a CINKCIARZ szómegjelölés volt.

3        A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 9., 36. és 41. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, amelyek többek között az alábbi leírásnak felelnek meg:

–        9. osztály: „Számítógépes szoftverek; számítógépes játékszoftver; számítógépes programok, rögzített; számítógép feltöltő programok; internetről letölthető számítógépes alkalmazások; adatfeldolgozó programok; interaktív multimédiás számítógépes programok; az internetről letölthető, elektronikus formátumú kiadványok; számítógép‑készülékek és számítógép‑felszerelések; mágneses és optikai adathordozók; hangok vagy képek rögzítésére, továbbítására vagy másolására szolgáló készülékek; napszemüvegek”;

–        36. osztály: „Bankügyletek; pénzváltás; valutaváltó szolgáltatások; tőzsdei árfolyamokkal kapcsolatos információnyújtás; deviza rendelkezésre bocsátása; valutakereskedelem; online valós idejű valutakereskedelem; pénzügyi információk tőzsdei árfolyamok formájában; valutaváltási árfolyamjegyzés; valutaárfolyamok előrejelzése; devizapiac; számítógépesített pénzügyi szolgáltatások devizakereskedelemmel kapcsolatban; árfolyam információk készítése és közlése; valutaárfolyammal kapcsolatos swap ügyletek; devizaárfolyamokkal kapcsolatos árkalkulációs információnyújtás; valutaváltás, pénzváltás; külföldi valuta váltásával kapcsolatos tanácsadó szolgáltatások; devizával kapcsolatos pénzügyiadatbázis‑szolgáltatások; pénzváltás és átutalás; tőzsdei árfolyamlisták készítése; valutaváltó iroda; készpénz, csekk, és pénzutalvány szolgáltatások; elektronikus pénzátutalás telekommunikáció útján; automata fizetési szolgáltatások; pénzátutalási szolgáltatások; elektronikus fizetési szolgáltatások; ingatlanügynökség; követelésbehajtási ügynökségek; pénzügyi elemzések; online [otthoni] banki szolgáltatások; pénzügyi információk nyújtása; bankügyletek; jelzálogbank; hitelinformációs irodák; lakbérbehajtás; pénzügyi tanácsadás; biztosítási tanácsadás; pénzügyi menedzsment; pénzügyi értékbecslés biztosítások, banki ügyletek és ingatlanok terén; pénzügyi tanácsadás; pénzügyi információs szolgáltatások; bankügyletek; pénzügyi szolgáltatások; befektetői pénzalapok megteremtése; fedezeti alapok szolgáltatásai; tőzsdei árfolyamjegyzés; tőzsdeügynöki tevékenység; garanciák mint biztosítékok; biztosítási információs szolgáltatás; pénzügyi információk nyújtása; pénzügyi információs szolgáltatások; tőkebefektetés, tőkeberuházás; tőkebefektetések; pénzalapok elektronikus átutalása; hitel‑ vagy fedezeti kártyákkal kapcsolatos szolgáltatások; bank‑ és hitelkártya‑szolgáltatások; hitelkártyák és betéti kártyák kibocsátása; biztosítások közvetítése; tőzsdeügynöki tevékenység; tőzsdei árfolyamjegyzés; adóval kapcsolatos becslések; tőzsdeügynöki tevékenység; biztosításközvetítés; kölcsönszolgáltatások; bankügyletek lebonyolítása; biztosítás; pénzváltás; pénzügyi menedzsment; ingatlankezelés; vagyonkezelés, ingatlankezelés”;

–        41. osztály: „Szövegek kiadása (nem reklámcélú); nem letölthető, online elektronikus anyagok kiadása; adatbázisokból vagy az internetről elérhető anyagok kiadása; interneten keresztül használható elektronikus játékok és vetélkedők biztosítása; számítógépes adatbázisból vagy internetről online biztosított oktatási információk; edukáció mint oktatás; oktatási tárgyú információk; filmstúdiók; fényképészet; fotóriportok készítése;; játéktermi szolgáltatások nyújtása; online játékszolgáltatások; szerencsejátékok; klubszolgáltatások mint szórakoztatás és tanítás; elektronikus kiadványszerkesztés; gyakorlati képzési bemutatók; workshopok és képzések rendezése és levezetése; hangversenyek, koncertek szervezése és lebonyolítása;; konferenciák szervezése és lebonyolítása; kongresszusok szervezése és lebonyolítása; szemináriumok szervezése és lebonyolítása; szimpóziumok szervezése és lebonyolítása; eszmecserék, kollokviumok szervezése és lebonyolítása; oktatási vagy szórakoztató versenyek szervezése; elektronikus könyvek és folyóiratok online kiadása; online elérhető elektronikus publikációk, nem letölthetők; könyvkiadás; szövegek kiadása (nem reklámcélú).”

4        A vitatott védjegyet többek között a fenti 3. pontban említett áruk és szolgáltatások tekintetében 2015. június 15‑én 13678991. számon lajstromozták.

5        A felperes, a Currency One S. A., 2015. december 22‑én a vitatott védjegy törlése iránti kérelmet nyújtott be a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja (jelenleg a 2017/1001 rendelet 59. cikke (1) bekezdésének a) pontja) alapján a fenti 3. pontban említett valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében, amelyet egyrészt a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjára (jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja, amelynek szövege megegyezik az előbbi rendelkezésével, és a továbbiakban ez utóbbira történik utalás) alapított azzal az indokkal, hogy az említett védjegyet alkotó megjelölés leíró jellegű az említett áruk és szolgáltatások tekintetében, másrészt a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjára (jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja, amelynek szövege megegyezik az előbbi rendelkezésével, és a továbbiakban ez utóbbira történik utalás) azzal az indokkal, hogy az említett védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.

6        Az említett törlési kérelmet a törlési osztály 2017. október 6‑i határozatával elutasította.

7        2017. december 5‑én a felperes a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz.

8        A 2018. június 18‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az ötödik fellebbezési tanács elutasította a fellebbezést.

9        Ami egyrészt a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő indokot illeti, úgy ítélte meg, hogy a „cinkciarz” kifejezés egyik jelentése sem leíró jellegű a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások, vagy azok valamely lényeges jellemzője tekintetében. Különösen úgy ítélte meg, hogy e kifejezésnek – amely eredetileg a Lengyel Népköztársaságban a külföldi valuták illegális kereskedelmet folytató személyeket jelölt – a valutaváltói tevékenységgel kapcsolatos jelenlegi jelentése kizárólag negatív konnotációt hordoz, ami kizárja az ilyen tevékenység semleges megjelölését. Az említett kifejezés ezért olyan – kétségtelenül sugalmazó vagy utaló jellegű – fantázianévnek minősül, amely azonban ugyanemiatt csupán közvetetten leíró jellegű e tevékenység tekintetében, és csak szellemi képzettársítás útján tudja a fogyasztókat az említett tevékenységgel kapcsolatos szolgáltatások jellemzői felé orientálni. Másrészt, ami a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő indokot illeti, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a CINKCIARZ megjelölést az érintett közönség egy eredeti, félrevezető vagy ironikus megnevezésként fogja fel, és így egy meglepő, a valutaváltói tevékenységgel kapcsolatos szolgáltatások kereskedelmi származásának jelölésére alkalmas megnevezésként. Végül úgy ítélte meg, hogy az említett értékelések a szóban forgó egyéb árukra vagy szolgáltatásokra nézve még inkább érvényesek.

 A felek kérelmei

10      A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–        az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére, ideértve a fellebbezési tanács előtti eljárásban felmerült költségeket is.

11      Az EUIPO és a beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

12      A felperes három jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának a valutaváltási szolgáltatások tekintetében történő megsértésére, a másodikat ugyanezen rendelkezésnek és az indokolási kötelezettségnek a szóban forgó egyéb áruk és szolgáltatások tekintetében való megsértésére, a harmadikat pedig az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának a megsértésére alapítja.

13      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében nem részesülhetnek védjegyoltalomban az olyan megjelölések, amelyek kizárólag olyan megjelölésekből vagy jelzésekből állnak, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak.

14      Ahhoz, hogy valamely megjelölést leíró jellegűnek lehessen tekinteni, és azért az e rendelkezésben foglalt tilalom hatálya alá tartozzon, olyan kellően közvetlen és konkrét kapcsolatot kell mutatnia a szóban forgó árukkal vagy szolgáltatásokkal, amelynek alapján abban az érintett közönség azonnal és további gondolkodás nélkül is a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások, illetve valamely jellemzőjük leírását ismerheti fel (lásd: 2005. január 12‑i Deutsche Post EURO EXPRESS kontra OHIM [EUROPREMIUM] ítélet, T‑334/03, EU:T:2005:4, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

15      Másrészt az e rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha nem alkalmas megkülönböztetésre.

16      A védjegynek a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képessége azt jelenti, hogy e védjegy alkalmas arra, hogy az árujegyzékében szereplő árut vagy szolgáltatást egy meghatározott vállalkozástól származóként azonosítsa, és így az árut, illetve szolgáltatást más vállalkozás áruitól, illetve szolgáltatásaitól megkülönböztesse (lásd: 2010. január 21‑i Audi kontra OHIM ítélet, C‑398/08 P, EU:C:2010:29, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17      A megjelölés akkor azonosítható úgy, hogy egy meghatározott vállalkozástól származik, és így megkülönböztető képességgel rendelkezik, ha az bizonyos fokú értelmezési erőfeszítést igényel a közönség részéről, és bizonyos eredetiségnek és nyomatéknak adja tanújelét, ami könnyen megjegyezhetővé teszi (lásd ebben az értelemben: 2010. január 21‑i Audi kontra OHIM ítélet, C‑398/08 P, EU:C:2010:29, 59. pont).

18      Az előzetes megfontolásokból az következik, hogy a felperes által előterjesztett jogalapok megalapozottságának értékeléséhez előzetesen meg kell határozni a „cinkciarz” lengyel kifejezés jelentését, amelyet az érintett közönség által e kifejezésnek tulajdonított értelem alapján kell megállapítani (lásd ebben az értelemben: 2008. július 8‑i Lancôme kontra OHMI ‑ CMS Hasche Sigle [COLOR EDITION] ítélet, T‑160/07, EU:T:2008:261, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19      A közigazgatási eljárás keretében benyújtott iratokból e tekintetben kitűnik, hogy a „cinkciarz” szó olyan személyre vonatkozott, aki titokban jogellenes valutaváltói tevékenységet folytatott a Lengyel Népköztársaság időszakában vagy közvetlenül azt követően, amikor e tevékenység állami monopólium tárgyát képezte. Ezen, kereskedésnek tekintett és kétes személyek által végzett tevékenységre vonatkozó kifejezéshez negatív konnotáció kapcsolódott. A valutaváltói tevékenység magánszemélyek általi gyakorlását 1989‑ben legalizálták, e tevékenységet ezentúl nyilvánosan folytathatták a pénzváltó irodák, amelyek jogszerű jellegük folytán megkülönböztetendők az említett kifejezés által jelölt személyektől. Ezen időponttól kezdve úgy tűnik, hogy e kifejezés lényegében történeti konnotációval bír, és azon személyeket jelöli, akik 1989‑ig jogellenes és titkos valutaváltói tevékenységet folytattak.

20      Figyelemmel arra, hogy a „cinkciarz” kifejezés kialakulásául szolgáló háttér csak 1989‑ben szűnt meg, és az említett kifejezéssel jelölt személyek történelmi alakjának a lengyel kultúrában való ismertségére (E.20., E. 24–E.26. melléklet), amelyet több, ezen alakra hivatkozó újságcikk címe (E.19., E.21., E.36–E.41. melléklet), valamint e témára vonatkozó, közelmúltbeli újságcikkek is igazolnak, meg kell állapítani, hogy 2015. január 26‑án, azaz a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontjában az érintett közönség többsége ismerte e kifejezés történeti jelentését.

21      A felperes azáltal, hogy a keresetlevél 10. pontjában a „cinkciarz” kifejezéssel kapcsolatban kifejti, hogy e „foglalkozás […] hivatalosan nem volt elismert”, vagy hogy „a dicsősége elhalványult”, hallgatólagosan elismeri, hogy az említett kifejezés lényegében olyan személyre vonatkozik, aki titokban illegális valutaváltással foglalkozott a Lengyel Népköztársaság időszakában. Egyébként a keresetlevél 11. pontjában kifejezetten elismeri, hogy e kifejezést főként e személy megjelölésére használják a tanulmányok. A keresetlevél ugyanezen két pontjában ugyanakkor azt állítja, hogy a „jogellenes valutaforgalmazás” nyújtásából álló „foglalkozás” nem tűnt el, és a jelenleg ilyen tevékenységet nyújtó személy továbbra is illethető a „cinkciarz” kifejezéssel, a keresetlevél 12. pontjában emellett azt is elismerve, hogy e kifejezés negatív konnotációval bír, és kritikus, főként pejoratív értelemben használják.

22      Ezeket az állításokat a közigazgatási eljárás keretében benyújtott egyes bizonyítékok is megerősítik.

23      E tekintetben a szótárak kivonatos meghatározásai kétértelműek (E.1–E.15. melléklet). Ugyanis, jóllehet mindegyik megemlíti azt, hogy a „cinkciarz” főnév a valutával kereskedő személyt megjelölő, bevett kifejezés, a hivatkozások e kifejezés történeti jelentésének tűnnek megfelelni. Az interneten közzétett bizonyos újságcikkek azonban azt támasztják alá, hogy e kifejezést továbbra is olyan személy megjelölésére használják, és olyan személyt értenek alatta, aki jelenleg folytat titokban és csalárd módon – ezért jogellenesen – valutaváltást, a Lengyel Népköztársaság időszakában létező „cinkciarzhoz” hasonlóan (E.32. és E33. melléklet), és ezzel összefüggésben bármilyen csalárd jellegű, jogszabályellenes vagy tisztességtelen, vagy ilyennek tekintett tevékenységet űz (E.31. melléklet).

24      A felperes azonban azzal, hogy a keresetlevél 10. pontjában kifejti, hogy a „cinkciarz” kifejezés olyan „gazdasági szereplőt” is jelölhet, aki „a hivatalos úton kívül nyújt valutaváltási szolgáltatásokat”, és a keresetlevél 25. pontjában azt, hogy e kifejezés „általánosan használatos valutaváltási szolgáltatások hivatalos úton kívüli, számos gazdasági szereplő általi nyújtásával összefüggésben”, és a keresetlevél 24. pontjában hozzátéve, hogy az említett kifejezés „rendes körülmények között [a szóban forgó] áruk vagy szolgáltatások megjelölésére szolgál”, úgy tűnik, arra utal, hogy a „cinkciarz” kifejezés semleges értelemben is használható, azaz negatív vagy pejoratív konnotáció nélkül, a valutaváltói tevékenységet folytató természetes vagy jogi személy megjelölésére. A keresetlevél azonban semmilyen utalást nem tartalmaz a közigazgatási eljárás keretében benyújtott bizonyítékokra.

25      A felperes a tárgyaláson erre vonatkozóan feltett kérdésre válaszolva előadta, hogy ezt az állítást alátámasztja az E.29., E.30. és E.34. melléklet.

26      A felperes az E.30. mellékletet képező, „Így csalta ki a pénzt a cinkciarz az utazóktól a repülőtereken” című újságcikk bemutatását követően azonban elismerte, hogy e cikk a csalásnak minősülő tevékenységet kritikus jelleggel tárgyalta. Az E.29. mellékletet képező, „A kormány a cinkciarz szerepét játssza?” című újságcikket illetően csak azt emelte ki, hogy e cikk a „cinkciarz” kifejezés jelenlegi használatát mutatja be, és nem állítja, hogy az nem kritikai jellegű.

27      A felperes továbbra is a tárgyaláson viszont azt állította, hogy az E.34. mellékletet képező, 2014. április 17‑én közzétett, „Az internet cinkciarzai. Négy férfi története, aki 20 milliárd eurót »nyúlt le« a bankoktól” című újságcikkben a „cinkciarz” kifejezést olyan különböző gazdálkodó szervezetek megjelölésére használták, mint a felperes vagy a beavatkozó fél, illetve „a hivatalos úton kívüli valutaforgalmi szolgáltatások” megjelölésére.

28      Ez utóbbi újságcikk tartalmából levezethető, hogy a „különböző gazdálkodó szervezetek” kifejezéssel a felperes olyan vállalkozásokra utalt, amelyek más csatornán keresztül, nevezetesen az interneten végeznek valutaváltói tevékenységeket, és az alkalmazott árfolyamok tekintetében elhatárolódnak a bankoktól. Az említett cikkből következik, hogy e vállalkozások egy 2011‑es törvényt követően kaptak lendületet, amely engedélyezte az olyan kölcsönvevők számára, akik lengyel bankoknál svájci frankban jegyzett kölcsönt vettek fel, hogy e kölcsön havi részleteit a bankoktól eltérő gazdasági szereplőktől vásárolt devizával fizessék vissza. A kérdéses cikk ismerteti, hogy a felperes és a beavatkozó fél közel egyenlő arányban osztozik a lengyel devizaváltási piac majdnem egészén, körülbelül negyven más vállalkozás igen csekély mértékben szintén jelen van e piacon.

29      A felperes állításával ellentétben azonban e cikk nem állítja, hogy a „cinkciarz” kifejezést egyes – nevezetesen az interneten működő – devizaváltási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások semleges megjelölésére használják, vagy az e vállalkozások által nyújtott szolgáltatások megjelölésére.

30      A kérdéses újságcikk ugyanis lényegében két vállalkozással foglalkozik, köztük a beavatkozó féllel, amelynek nevét több alkalommal is említi. Ebben az összefüggésben a „cinkciarz” kifejezésnek e cikkben való említése nem vehető figyelembe a beavatkozó fél megnevezésétől elvonatkoztatva. Továbbá, amint az a fenti cikkből következik, e kifejezésnek e cikkben való említése nem önmagában az érintett cikk tárgyát képező két vállalkozásra vonatkozik, hanem az e vállalkozásokat alapító négy személyre, akiknek ismerteti a szakmai pályafutását és idézi a szavait. Ehhez hasonlóan a „cinkciarz” kifejezésnek az említett cikkben való egyetlen megjelenése nem e két vállalkozásra vonatkozik, hanem azok alapítóira, amelyeket „a vállalkozásukként” mutat be. Egyébként amikor nem a kereskedelmi nevükre vagy az internetes oldalaikra utaló neveikre (egyrészt Currency One, Internetowykantor.pl és Walutomat.pl, másrészt Cinkciarz.pl) való hivatkozással említi e vállalkozásokat, „internetes pénzváltó irodák” vagy „virtuális pénzváltó irodák” kifejezésekkel jelöli őket.

31      A teljesség kedvéért megjegyzendő, hogy a megtámadott határozat 33. pontjában a fellebbezési tanács lényegében hasonlóképpen elemezte azon iratokat, amelyeken az E.43. mellékletet képező vélemény alapult, ez az egyetlen vélemény, amely semleges értelemben hivatkozott a „cinkciarz” kifejezésre. A felperes nem vitatta az említett elemzést, és az említett véleményre sem hivatkozott Törvényszék előtt.

32      E kérdés összegzéseként bizonyos, hogy a „cinkciarz” kifejezés mindkét jelentése kapcsolatban áll a valutaváltási szolgáltatásokkal. Elsőként, a történeti jelentésében olyan személyt jelöl a kifejezés, aki titokban és jogellenesen valutaváltást végzett a Lengyel Népköztársaság időszakában. Másodszor a jelenlegi jelentése szerint e kifejezést származékos módon, általános értelemben, a csaló vagy a szélhámos szinonimájaként használják, valamint a történeti jelentéshez közeli értelemben is, olyan személy megjelölésére, aki jelenleg is titkos és csalárd módon, azaz jogellenesen valutával üzletel. Amint a fellebbezési tanács helyesen megállapította, nem nyert ellenben megállapítást az, hogy a „cinkciarz” kifejezés jelenleg semleges értelemben valutaváltási szolgáltatásokat nyújtó személyt vagy vállalkozást jelölne.

33      A „cinkciarz” kifejezés e jelentései alapján kell tehát megvizsgálni a felperes jogalapjainak megalapozottságát.

 Az első, a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának a valutaváltási szolgáltatások tekintetében történő megsértésére alapított jogalapról

34      A felperes azt állítja, hogy a „cinkciarz” kifejezés alkalmazható a hivatalos úton kívüli valutaváltási szolgáltatásokat nyújtó gazdasági szereplő megnevezésére, és következésképpen egy szabadon használható foglalkozásmegnevezésről van szó, attól függetlenül, hogy főként negatív értelemben használják azt.

35      Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja e jogalap megalapozottságát. A beavatkozó fél szerint a „cinkciarz” kifejezés csak olyan történeti jelentéssel bír, amely a Lengyel Népköztársaság időszakában jogellenes valutakereskedést folytató személy megjelölésére szolgál, és nem használatos a jelenlegi valutaváltási tevékenység megjelölésére.

36      A 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében nem részesülhet védjegyoltalomban az a megjelölés, amely kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használnak.

37      Amint a fenti 14. pontban felidézésre került, valamely megjelölés akkor esik a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá, ha olyan kellően közvetlen és konkrét kapcsolatban van a szóban forgó árukkal vagy szolgáltatásokkal, amely alapján az érintett közönség azonnal és további gondolkodás nélkül a szóban forgó áruk és szolgáltatások, illetve egyik jellemzőjük leírását ismerheti fel.

38      Valamely megjelölés leíró jellegét egyrészről a megjelölésnek az érintett közönség által tulajdonított értelem szempontjából, másrészről az érintett áruk és szolgáltatások vonatkozásában lehet csak megítélni (lásd: 2008. július 8‑i COLOR EDITION ítélet, T‑160/07, EU:T:2008:261, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39      A jelen ügyben a szóban forgó áruk és szolgáltatások lényegében a 9. osztály tekintetében számítógépes szoftverek, elektronikus publikációk és digitális adathordozók, a 36. osztály tekintetében banki és pénzügyi szolgáltatások, valutaváltással kapcsolatos szolgáltatások, ingatlanügynökséggel és ingatlankezeléssel kapcsolatos szolgáltatások, követelésbehajtási szolgáltatások, biztosítással kapcsolatos szolgáltatások és adóval kapcsolatos becslési szolgáltatások, továbbá a 41. osztály tekintetében kiadással és szerkesztéssel kapcsolatos szolgáltatások, szerencsejáték‑szolgáltatások, valamint oktatási és képzési szolgáltatások. A fellebbezési tanács megállapította, hogy az ilyen árukat és szolgáltatásokat mind szakembereknek, mind a nagyközönségnek szánják, és az érintett közönség figyelmének szintje az átlagostól a magasig terjed. Egyebekben úgy ítélte meg, hogy a vitatott védjegy leíró jellegét a lengyel nyelvű közönség szempontjából kell értékelni, mivel e védjegy olyan kifejezésből áll, amely e nyelvben jelentéssel bír.

40      Ezen értékelések nem vitatottak, és semmilyen körülmény nem vezet azok megkérdőjelezéséhez. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az, hogy az érintett közönséget részben szakemberek alkotják, nincs meghatározó befolyással a megjelölések megkülönböztető képességének értékelése során alkalmazott jogi szempontokra (2019. május 7‑i Fissler kontra EUIPO [vita] ítélet, T‑423/18, EU:T:2019:291, 14. pont).

41      A 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja azáltal, hogy megtiltja az ott leírt megjelölések és jelzések védjegyként történő lajstromozását, általános célt követ, amely megköveteli, hogy a védjegybejelentésben foglalt áruk vagy szolgáltatások jellemzőit leíró megjelölések vagy jelzések mindenki által szabadon használhatók legyenek. E rendelkezés ennélfogva kizárja, hogy az ilyen megjelöléseket vagy jelzéseket védjegyként való lajstromozásuk révén egyetlen vállalkozás számára tartsák fenn (2003. október 23‑i OHIM kontra Wrigley ítélet, C‑191/01 P, EU:C:2003:579, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42      A „jellemző” kifejezés európai uniós jogalkotó általi használata azt hangsúlyozza, hogy a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja csak azokra a megjelölésekre vonatkozik, amelyek a bejelentéssel érintett áruknak vagy szolgáltatásoknak az érintett közönség által könnyen felismerhető tulajdonságának megjelölésére szolgálnak. Valamely megjelölés lajstromozását e rendelkezés alapján tehát csak akkor lehet megtagadni, ha észszerűen feltételezhető, hogy azt az érintett közönség valóban az egyik említett jellemző leírásaként fogja felismerni (lásd ebben az értelemben: 2011. március 10‑i Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM ítélet, C‑51/10 P, EU:C:2011:139, 77. pont; 2019. május 7‑i vita ítélet, T‑423/18, EU:T:2019:291, 43. pont)

43      Ahhoz, hogy a lajstromozást a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján megtagadják, nem szükséges, hogy a védjegyet alkotó, e cikkben említett megjelöléseket és jelzéseket a bejelentés időpontjában ténylegesen használják a bejelentésben felsorolt áruk vagy szolgáltatások, illetve jellemzőik leírására. Elegendő – ahogyan magának a rendelkezésnek a szövegéből is kitűnik –, ha ezek a megjelölések és jelzések alkalmasak ilyen használatra (2003. október 23‑i OHIM kontra Wrigley ítélet, C‑191/01 P, EU:C:2003:579, 32. pont).

44      Végül emlékeztetni kell arra, hogy ugyanezen rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a 7. cikk (1) bekezdését akkor is alkalmazni kell, ha a kizáró ok csak az Unió egy részében áll fenn, és e rész egy tagállamra is korlátozódhat (lásd ebben az értelemben: 2006. június 22‑i Storck kontra OHIM ítélet, C‑25/05 P, EU:C:2006:422, 83. pont).

45      A felperes a jelen jogalappal azt állítja, hogy a „cinkciarz” kifejezés a valutaváltási szolgáltatásokat írja le, és ezért törölni kellett volna a kizárólag az e kifejezésből álló, vitatott védjegyet, amennyiben az az említett szolgáltatásokra vonatkozik.

46      A fenti 19–32. pontban szereplő megfontolásokból következik, hogy a „cinkciarz” kifejezés – a jelen ügyben releváns jelentésével – egyrészt történeti, de egyben jelenleg is fennálló kapcsolatot mutat a valutaváltási szolgáltatásokkal, másrészt pedig kizárólag pejoratív jelentése van, negatív képzetet hordoz, lealacsonyítva a megjelölt személyt, nevezetesen az olyan személyt, aki különösen, de nem kizárólag az illegálisan folytatott valutaváltási ügyletek keretében üzletel, csalást követ el, vagy tisztességtelennek tekintett tevékenységet folytat.

47      A felperes azt állítja, hogy a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazása nem követeli meg, hogy valamely leíró jellegű megjelölés pozitív vagy semleges legyen, hanem csak azt, hogy a lajstromozás iránti kérelemmel érintett árukat vagy szolgáltatásokat, vagy azok valamely jellemzőjét írja le. Ezenkívül a „cinkciarz” kifejezés negatív konnotációja idővel eltűnhet.

48      A fenti 37. és 38. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazása csak akkor lehetséges, ha – figyelemmel az érintett közönség által a vitatott megjelölésnek tulajdonított értelemre – olyan kellően közvetlen és konkrét kapcsolatot mutat a szóban forgó árukkal vagy szolgáltatásokkal, amelynek alapján abban az érintett közönség azonnal és további gondolkodás nélkül is a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások, illetve valamely jellemzőjük leírását ismerheti fel.

49      Ezen ítélkezési gyakorlatot összhangba kell hozni azzal, amely szerint azok a megjelölések és jelzések leíró jellegűek e rendelkezés értelmében, amelyek az érintett közönség szempontjából általános használatban közvetlenül vagy lényeges jellemzőjére utalással leírják azt az árut vagy szolgáltatást, amelynek tekintetében a lajstromozást kérték (lásd: 2012. június 28‑i XXXLutz Marken kontra OHIM ítélet, C‑306/11 P, nem tették közzé, EU:C:2012:401, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50      E tekintetben meg kell állapítani, hogy – amint az a (3) preambulumbekezdéséből is következik – a 2017/1001 rendelet az áruk szabad mozgása és a szolgáltatásnyújtás szabadsága akadályainak lebontására irányul. Márpedig e szabadságok kizárólag azon árukra vonatkoznak, amelyeket jogszerűen vezettek be az Unió gazdasági és kereskedelmi forgalmába (lásd ebben az értelemben: 2010. december 16‑i Josemans ítélet, C‑137/09, EU:C:2010:774, 42. pont), és analógia útján a jogszerű szolgáltatások nyújtására. Ebből következik, hogy az uniós védjegyjog által biztosított védelem csak abban az esetben adható meg valamely védjegynek, ha az jogszerű és jogszerűen nyújtott árukat és szolgáltatásokat jelöl.

51      Vélelmezni kell, hogy a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztó tisztában van ezzel, legalábbis azért, mert tudja, hogy a jogállamiság értékei az Unió alapját képezik, amint az az EUSZ 2. cikkből következik, és a jogállam velejárója, hogy a törvény célja nem lehet a jogellenes cselekmények védelme vagy elősegítése, a jogállam e jellemzője közismert. E tekintetben ki kell emelni, hogy a felperes állításával szemben a „cinkciarz” kifejezés nem tekinthető egy „foglalkozás” megjelöléseként, miközben kizárólag jogellenes cselekmények végrehajtására vonatkozik.

52      Ezért a jelen ügyben az érintett közönség tudatában van annak, hogy a vitatott védjegy árujegyzékébe tartozó szolgáltatások nem lehetnek titkos és jogellenes valutaváltási cselekmények.

53      Ebből következik, hogy a „cinkciarz” kifejezés, amely e védjegyet alkotja, és ilyen titkos és jogellenes tevékenységeket jelöl, az érintett közönség szempontjából vett szokásos használat körében nem szolgálhat jogszerű valutaváltási szolgáltatások megjelölésére. E tekintetben párhuzam állítható fel azon ítélkezési gyakorlattal, amely szerint azon megjelöléseket és jelzéseket illetően, amelyek a kereskedelmi vagy üzleti forgalomban azon áruk vagy szolgáltatások földrajzi származásának jelölésére szolgálhatnak, amelyek tekintetében a lajstromozást kérik, a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjával nem ellentétes az olyan földrajzi nevek lajstromozása, amelyek tekintetében az általuk jelölt hely jellemzőiből adódóan nem valószínűsíthető, hogy az érdekelt vásárlóközönség azt hihetné, hogy az érintett áru‑ vagy szolgáltatási kategória arról a helyről származik (2018. szeptember 6‑i Bundesverband Souvenir – Geschenke – Ehrenpreise kontra EUIPO ítélet, C‑488/16 P, EU:C:2018:673, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54      Következésképpen a „cinkciarz” kifejezés nem teszi lehetővé az érintett közönség számára, hogy azonnal és további gondolkodás nélkül felismerje a jogszerű valutaváltási szolgáltatások és az ilyen szolgáltatásokat nyújtó jogalany leírását. Ugyanis, mivel az említett kifejezés egyik alapvető jellemzője – vagyis az, amely titkos és jogellenes tevékenységeket jelöl – teljes ellentmondásban áll az ilyen szolgáltatások egyik jellemzőjével, azaz a bennük rejlő jogszerű jelleggel, az érintett közönség a vitatott védjegy és a jogszerű valutaváltási szolgáltatások között csak úgy tud kapcsolatot felállítani, hogy ezen ellentmondáson felülemelkedve arra a következtetésre jut, hogy irónia és szellemi játék hatása révén az említett védjegy – a jelentésével ellentétben – a jogszerűen nyújtott valutaváltási szolgáltatásokat foglalja magában.

55      Következésképpen a vitatott védjegy nem mutat kellően közvetlen és konkrét kapcsolatot az általa megjelölt valutaváltási szolgáltatásokkal.

56      E következtetést megerősíti a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt lajstromozási tilalom által követett közérdekű cél alapján történő vizsgálat, e célt figyelembe kell venni a lajstromozás iránti kérelmet jellemző valamennyi releváns tényező konkrét vizsgálata során (lásd analógia útján: 2003. április 8‑i Linde és társai ítélet, C‑53/01–C‑55/01, EU:C:2003:206, 75. pont), vagy, mint a jelen esetben, az olyan lajstromozás vizsgálata során, amelynek a törlését kérték.

57      A fenti 41. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően e rendelkezés célja, hogy valamennyi érdekelt gazdasági szereplő számára fenntartsa a szóban forgó szolgáltatások jellemzőit leíró megjelölések vagy jelzések szabad felhasználását. Ha ugyanis a vállalkozások kisajátíthatnák a leíró jellegű kifejezések használatát, az a versenytársaiknak a saját termékeik leírása céljából rendelkezésére álló szókincs terjedelmének korlátozását eredményezné (lásd ebben az értelemben: 2014. október 16‑i Larrañaga Otaño kontra OHIM [GRAPHENE] ítélet, T‑458/13, EU:T:2014:891, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E közérdekű cél az EUM‑Szerződés által létrehozni és fenntartani szándékozott torzulásmentes verseny rendszerébe illeszkedik, amelynek a védjegyjog az egyik alapvető elemét képezi (lásd analógia útján: 2003. május 6‑i Libertel ítélet, C‑104/01, EU:C:2003:244, 48–52. pont).

58      Márpedig a „cinkciarz” kifejezés jelentésével kapcsolatban tett megállapításokból az következik, hogy az elválaszthatatlanul kapcsolódik az általa megjelölt tevékenység alapvető jellegzetességéhez, nevezetesen a titkos és jogellenes jellegéhez, amely teljes ellentmondásban áll a szóban forgó valutaváltási szolgáltatások jellemzőjével, nevezetesen a bennük rejlő jogszerű jelleggel.

59      Végül igaz ugyan, hogy magának a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának a szövege szerint e rendelkezés értelmében kizárt az olyan megjelölések és jelzések lajstromozása, amelyeket kizárólag leíró célból használhatnak fel, anélkül hogy szükséges lenne, hogy ezeket a megjelöléseket vagy jelzéseket a bejelentés időpontjában ténylegesen használják.

60      A használat ezen lehetősége azonban csak akkor vehető figyelembe, ha észszerűen feltehető, hogy a szóban forgó megjelölés a jövőben az érintettek körében az érintett áruk vagy szolgáltatások jellemzőinek leírását fogja képezni (lásd analógia útján: 2004. február 12‑i Koninklijke KPN Nederland ítélet, C‑363/99, EU:C:2004:86, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezért az említett lehetőség nem alapulhat egyszerű feltételezésen, hanem éppen ellenkezőleg, azt olyan elemeknek kell alátámasztaniuk, amelyek többek között észszerűen hihetővé teszik azt (lásd ebben az értelemben: 2008. március 12‑i Compagnie générale de diététique kontra OHIM [GARUM] ítélet, T‑341/06, nem tették közzé, EU:T:2008:70, 43. pont).

61      Márpedig a felperes által felvázolt eshetőségre vonatkozó feltételezésnek minősül az, hogy a „cinkciarz” kifejezés a jövőben elveszíti az általa megjelölt tevékenység titkos és jogellenes jellegéhez kapcsolódó negatív jelentését, amely alapvető, és következésképpen semleges módon jelöli majd meg a valutaváltói tevékenység gyakorlását.

62      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a közigazgatási eljárás keretében benyújtott iratokból, valamint a fenti 19., 23. és 32. pontban szereplő megállapításokból következik – a jelen ügyben releváns, eredeti jelentése szerint a „cinkciarz” kifejezés az általa megjelölt személyek tevékenységének jogellenes és titkos jellegéhez kapcsolódó negatív jelentéssel bír, és azon történeti háttér megváltozását követően, amelyben megjelent, e kifejezés hatálya megváltozott, és e negatív vetülete került előtérbe, mivel a használata olyan személyre vonatkozóan terjedt el általánosan, aki jogellenes, csalárd vagy tisztességtelennek tekintett tevékenységet folytat. Ezenkívül, amint az a fenti 29. és 30. pontból is következik, nincs arra vonatkozóan releváns valószínűsítő körülmény, hogy a „cinkciarz” kifejezést semleges módon alkalmazzák a valutaváltási szolgáltatásokat nyújtó gazdasági szereplő megjelölésére is.

63      E körülményekre figyelemmel a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontjában nem lehetett volna észszerűen vélelmezni, hogy a „cinkciarz” kifejezés a jövőben az érintett közönség számára a szóban forgó szolgáltatások leírását jelenti majd.

64      A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a fellebbezési tanács helyesen határozott úgy, hogy a vitatott védjegy a valutaváltási szolgáltatások vonatkozásában a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján nem törölhető. Következésképpen az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A második, a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának és az indokolási kötelezettségnek a valutaváltási szolgáltatásoktól eltérő áruk és szolgáltatások tekintetében történő megsértésére alapított jogalapról

65      A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat indokolása hiányos a törlési kérelem elutasítása tekintetében, amennyiben az a valutaváltási szolgáltatásoktól eltérő áruk és szolgáltatások leíró jellegén alapul, mivel a fellebbezési tanács ezen egyéb árukat és szolgáltatásokat általánosságban, nem pedig csoportonként vette figyelembe.

66      A megtámadott határozat 59. pontjában a fellebbezési tanács – a törlési osztály határozatának ezzel kapcsolatos indokolását átvéve – megállapította, hogy mivel a „cinkciarz” kifejezés nem leíró jellegű a valutaváltási szolgáltatások tekintetében, a szóban forgó egyéb szolgáltatások és áruk tekintetében sem az, amelyeknek az említett kifejezéssel fennálló kapcsolata még gyengébb.

67      Emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanácsot – különösen a 2017/1001 rendelet 94. cikkének (1) bekezdéséből eredően – terhelő indokolási kötelezettségnek kettős célja van, egyrészt az, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára a jogaik védelme érdekében hozott intézkedés indokainak megismerését, másrészt pedig az, hogy lehetővé tegye az uniós bíróság számára a határozat jogszerűségének felülvizsgálatát. Az indokolásból világos és egyértelmű módon ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény gondolatmenetének, anélkül hogy az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmaznia kellene, azt a kérdést, hogy valamely jogi aktus indokolása megfelel‑e a fenti követelményeknek, nemcsak szövegére, hanem a rendszerére, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni (lásd ebben az értelemben: 2018. június 28‑i EUIPO kontra Puma ítélet, C‑564/16 P, EU:C:2018:509, 64. és 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a fellebbező által az EUIPO fórumai előtt kifejtett érvelés – amelyet egyébként a keresetlevélben is ismertet – annak megjelölésére szorítkozik, hogy a szóban forgó – a valutaváltási szolgáltatásoktól eltérő – áruk és szolgáltatások bizonyos kategóriái véleménye szerint kapcsolatban állhatnak a valutaváltási szolgáltatásokkal vagy az ilyen szolgáltatásokat nyújtó személyekkel. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a „cinkciarz” kifejezés, amelyet a valutaváltási szolgáltatások tekintetében leíró jellegűnek tekint, leíró jellegű ezen egyéb áruk vagy szolgáltatások valamely jellemzője tekintetében is.

69      Ebben az összefüggésben, és mivel a fellebbezési tanács előzetesen megállapította, hogy a „cinkciarz” kifejezés nem leíró jellegű a valutaváltási szolgáltatások vonatkozásában, elutasítva ezzel azt az előfeltevést, amelyen a felperesnek a valutaváltási szolgáltatásoktól eltérő árukra és szolgáltatásokra vonatkozó érvelése alapult, a fellebbezési tanács szorítkozhatott arra, hogy valamennyi érintett árura és szolgáltatásra vonatkozó, átfogó indokolást adjon.

70      Az EUIPO ugyanis a lajstromozás feltétlen kizáró oka tekintetében jogosult arra, hogy átfogó indokolást adjon az olyan áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában, amelyek kellően közvetlen és konkrét kapcsolatban állnak egymással ahhoz, hogy kellőképpen homogén áru‑ vagy szolgáltatáskategóriát alkossanak különösen azon jellemzők alapján, amelyek rájuk nézve közösek és jelentőséggel bírnak az szóban forgó kizáró ok érvényesíthetőségének elemzésekor. Az értékelést konkrétan kell elvégezni minden egyes esetben, anélkül hogy kizárt lenne, hogy a védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások mind bírnak egy olyan jellemzővel, amely jelentős a feltétlen kizáró ok vizsgálatakor, és ezért az érintett védjegybejelentés ezen feltétlen kizáró okkal kapcsolatos vizsgálata végett egyetlen, kellő homogenitású kategóriába sorolhatók (lásd ebben az értelemben: 2017. május 17‑i EUIPO kontra Deluxe Entertainment Services Group ítélet, C‑437/15 P, EU:C:2017:380, 30–34. pont).

71      Márpedig a jelen ügyben maga a felperes kategorizálta a szóban forgó, a valutaváltási szolgáltatásoktól eltérő árukat és szolgáltatásokat egy olyan átfogó és egyedi jellemző alapján, amely igazolta a CINKCIARZ megjelölés leíró jellegének ezen egyéb áruk és szolgáltatások tekintetében történő elismerését, nevezetesen az alapján, hogy mindegyikük kapcsolatban áll a valutaváltói tevékenységgel.

72      Következésképpen a fellebbezési tanács, miután megállapította, hogy a vitatott védjegy nem leíró jellegű a valutaváltási szolgáltatások tekintetében, kellő vizsgálatot követően állapíthatta meg, hogy e következtetés még inkább érvényes azon, a valutaváltási szolgáltatásoktól eltérő árukra és szolgáltatásokra is, amelyek bizonyos kapcsolatban állnak ez utóbbiakkal. Ennek során ugyanis konkrét értékelést végzett, és határozott azon kapcsolatról, amelyre a felperes maga is alapította a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti törlési kérelmét ezen egyéb áruk és szolgáltatások tekintetében. Ráadásul e vizsgálat az említett rendelkezésnek megfelelő következtetéshez vezetett.

73      Ennélfogva a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A harmadik, a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapról

74      A felperes elsőként azt állítja, hogy a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazása a CINKCIARZ megjelölés leíró jellegéből adódik, mivel a leíró jellegű megjelölések szükségszerűen nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel.

75      Másodsorban a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy nem vizsgálta a vitatott védjegy megkülönböztető képességét a szóban forgó áruk és szolgáltatások tekintetében, valamint annak alapján sem, hogy az érintett közönség hogyan érzékeli e védjegyet. Konkrétan a „cinkciarz” kifejezés pejoratív jellege nem zárja ki a megkülönböztető képesség hiányának megállapítását. A jelen ügyben, mivel az említett kifejezést általánosan használták a hivatalos úton kívüli valutaváltási szolgáltatások nyújtása keretében, az e kifejezést alkotó védjegy nem képes betölteni a szóban forgó áruk és szolgáltatások kereskedelmi származásának jelölésére vonatkozó rendeltetést. Ugyanezen okból az említett kifejezés nem fantáziadús, atipikus, váratlan vagy meglepő a lengyel közönség számára.

76      A fellebbezési tanács megállapította, hogy a CINKCIARZ szómegjelölést az érintett közönség úgy értelmezi, hogy az olyan személyt jelöl, aki jogellenes pénzváltói tevékenységet végez, spekuláns, csaló. A szóban forgó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban való használatakor e közönség e kifejezést eredeti, félrevezető vagy ironikus megjelölésként érzékeli, és ezért meglepőnek, a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások kereskedelmi származásának jelzésére alkalmasnak, és önmagában könnyen megjegyezhetőnek tekinti.

77      A 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha nem alkalmas a megkülönböztetésre.

78      Amint a fenti 16. pontban felidézésre került, a védjegynek a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képessége azt jelenti, hogy e védjegy alkalmas arra, hogy az árujegyzékében szereplő árut vagy szolgáltatást egy meghatározott vállalkozástól származóként azonosítsa, és így ezen árut, illetve szolgáltatást más vállalkozás áruitól, illetve szolgáltatásaitól megkülönböztesse (lásd: 2010. január 21‑i Audi kontra OHIM ítélet, C‑398/08 P, EU:C:2010:29, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

79      E megkülönböztető képességet egyrészt a bejelentett áruk vagy szolgáltatások szempontjából, másrészt az érintett közönség általi észlelése szempontjából kell értékelni (lásd: 2004. április 29‑i Henkel kontra OHIM ítélet, C‑456/01 P és C‑457/01 P, EU:C:2004:258, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

80      Legelőször is meg kell állapítani, hogy az első és a második jogalapra adott válaszokra tekintettel a felperes érvelését el kell utasítani, amennyiben az azon az állításon alapul, hogy a vitatott védjegy a szóban forgó áruk és szolgáltatások tekintetében leíró jellegű.

81      Ezt követően a megtámadott határozat 53. és 54. pontjából az következik, hogy a felperes állításával ellentétben a fellebbezési tanács megvizsgálta a vitatott védjegy megkülönböztető képességét, figyelembe véve a vásárlóközönség észlelését, valamint a szóban forgó árukat és szolgáltatásokat. Bár kétségtelen, hogy azon összefüggésből indul ki, hogy az e pontokban szereplő elemzés hallgatólagosan és alapvetően a valutaváltási szolgáltatásokra vonatkozik, figyelembe kell venni azt, hogy az említett határozat 59. és 60. pontjában a fellebbezési tanács kiterjesztette érvelését, és megállapította, hogy a valutaváltási szolgáltatásokra vonatkozó megállapítások még inkább érvényesek a többi vitatott árura és szolgáltatásra, figyelemmel az ezen más áruk és szolgáltatások és a „cinkciarz” kifejezés között fennálló gyengébb kapcsolatra.

82      Végül, amennyiben a vitatott védjegy megkülönböztető képessége hiányának kimondása azon az állításon alapul, amely szerint a „cinkciarz” kifejezés „általánosan használatos valutaváltási szolgáltatások hivatalos úton kívüli […] nyújtásával összefüggésben”, meg kell állapítani, hogy az első jogalapra adott válasz keretében megállapítást nyert, hogy ez az állítás nem nyert bizonyítást, mivel azt feltételezi, hogy e kifejezés – a jogellenes vagy jogszerű jellegüktől függetlenül – semleges értelemben jelölheti a valutaváltói tevékenységeket.

83      Ezzel szemben, tekintettel a „cinkciarz” kifejezésnek az érintett közönség számára ismert, valutaváltói tevékenységgel kapcsolatos rendes használatára, a fellebbezési tanácshoz hasonlóan el kell ismerni, hogy e kifejezés a jogszerű valutaváltási szolgáltatásokra utaló vagy azokat sugalmazó jellegű.

84      Azonban, amint a fenti 54. pontban megállapításra került, mivel a „cinkciarz” kifejezés egyik alapvető jellemzője – vagyis az, hogy titkos és jogellenes tevékenységeket jelöl meg – teljes ellentmondásban áll a szóban forgó valutaváltási szolgáltatások egyik jellemzőjével, azaz a bennük rejlő jogszerű jelleggel, az érintett közönség a vitatott védjegy és a jogszerű valutaváltási szolgáltatások között csak úgy tud kapcsolatot felállítani, hogy ezen ellentmondáson felülemelkedve arra a következtetésre jut, hogy irónia és szellemi játék hatása révén az említett védjegy, a jelentésével ellentétben, a jogszerűen nyújtott valutaváltási szolgáltatásokat foglalja magában. Ebből az következik, hogy e szolgáltatások tekintetében e kifejezés értelmezési erőfeszítést igényel a közönség részéről, és bizonyos eredetiségnek és nyomatéknak adja tanújelét, ami könnyen megjegyezhetővé teszi (lásd analógia útján: 2010. január 21‑i Audi kontra OHIM ítélet,C‑398/08 P, EU:C:2010:29, 59. pont), és alkalmas arra, hogy jelölje a fogyasztó számára a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások kereskedelmi származását. Következésképpen el kell ismerni, hogy az említett kifejezés megkülönböztető képességgel rendelkezik a valutaváltási szolgáltatások tekintetében.

85      E megfontolások a 36. osztályba tartozó azon szolgáltatásokra is alkalmazandók, amelyek kapcsolatban állnak a valutaváltási szolgáltatásokkal, azaz lényegében a banki és pénzügyi szolgáltatásokkal.

86      Ami a szóban forgó egyéb árukat és szolgáltatásokat illeti, amint azt a fellebbezési tanács megállapította, gyenge, vagy akár nem is létezik a „cinkciarz” kifejezés felperes által hivatkozott jelentése – nevezetesen a jogellenes és titkos valutaváltói tevékenységre vonatkozó jelentés –, valamint a valutakereskedelemhez közvetlenül nem kapcsolódó, egyéb áruk és szolgáltatások közötti kapcsolat. Következésképpen a vitatott védjegy legfeljebb igen csekély mértékben utaló jellegű ezen egyéb áruk vagy szolgáltatások némelyike tekintetében, így a felperes érvelése, amely lényegében a vitatott védjegynek a valutaváltási szolgáltatások tekintetében fennálló leíró jellegén, valamint az e szolgáltatások és a szóban forgó egyéb áruk és szolgáltatások között fennálló kapcsolaton alapul, nem fogadható el. Mindent egybevetve megállapítható, hogy a fenti 84. pontban kifejtett megfontolások lényegükben a szóban forgó egyéb árukra és szolgáltatásokra is érvényesek, tekintettel az említett kifejezés általános jelentésére, amely olyan személyt jelöl, aki bármilyen jogellenesnek, csalárdnak vagy tisztességtelennek tekintett tevékenységet folytat. Ennek ellenkezője, vagyis e kifejezésnek a jogszerű áruk vagy szolgáltatások megjelölése céljából történő használata ugyanis a meglepetés hatását váltja ki, és olyan gondolkodást tesz szükségessé, amely bizonyos fokú megkülönböztető képességet eredményez.

87      Következésképpen mint megalapozatlant el kell utasítani a harmadik jogalapot is, és ezért a keresetet teljes egészében.

 A költségekről

88      A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

89      Mivel a felperes pervesztes lett, az EUIPO és a beavatkozó fél kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Currency One S. A.t kötelezi a saját költségein felül az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) és a Cinkciarz.pl sp. z o.o. részéről felmerült költségek viselésére.

Nihoul

Svenningsen

Öberg

Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. december 19‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: lengyel.