A Közszolgálati Törvényszék F-62/08 sz., Sevenier kontra Bizottság ügyben 2009. július 8-án hozott ítélete ellen Roberto Sevenier által 2009. szeptember 23-án benyújtott fellebbezés

(T-368/09. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Roberto Sevenier (Párizs, Franciaország) (képviselők: É. Boigelot és L. Defalque ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága

A fellebbező kérelmei

Az Elsőfokú Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének harmadik tanácsa által az F-62/08. sz., Sevenier kontra Bizottság ügyben 2009. július 8-án hozott és a fellebbezővel 2009. július 13-án közölt végzést;

az Elsőfokú Bíróság adjon helyt a fellebbező által az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke előtt előterjesztett kereseti kérelmeknek;

az Elsőfokú Bíróság az ellenérdekű felet kötelezze az első- és másodfokú eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező a jelen fellebbezéssel a Közszolgálati Törvényszék F-62/08. sz., Sevenier kontra Bizottság ügyben 2009. július 8-án hozott ítéletének hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Közszolgálati Törvényszék nyilvánvalóan elfogadhatatlanként elutasította azt a keresetet, amelyben a fellebbező a 2007. szeptember 24-i bizottsági határozat annyiban történő megsemmisítését kérte, amennyiben az elutasítja a fellebbező által egyrészt a lemondása 1983. október 19-i felajánlásának visszavonása, másrészt pedig a rokkantsági bizottság eljárásának lefolytatása iránt előterjesztett kérelmet.

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező elsődlegesen egyetlen jogalapra hivatkozik, amelyet arra alapít, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a pusztán megerősítő aktus fogalmának értelmezése során, mivel a fellebbező kérelmének hallgatólagos elutasítását követően meghozott kifejezett határozatot annak ellenére minősítette pusztán megerősítő aktusnak, hogy a kifejezett határozat részben helyt adott a fellebbező kérelmének.

A fellebbező másodlagosan arra hivatkozik, hogy a Közszolgálati Törvényszék elferdítette és figyelmen kívül hagyta az ügyiratokat, továbbá megsértette az indokolási kötelezettséget, amikor azt állapította meg, hogy az ügyre jellemző egyetlen sajátos körülmény sem indokolta, hogy a Közszolgálati Törvényszék ne alkalmazza a pusztán megerősítő aktus fogalmára vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatot.

____________