Language of document : ECLI:EU:T:2023:253

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített negyedik tanács)

2023. május 17.(*)

„Verseny – Összefonódások – Német villamosenergia‑piac – Az összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – Megsemmisítés iránti kereset – A kereshetőségi jog hiánya – Az aktív részvétel hiánya – Elfogadhatatlanság”

A T‑321/20. sz. ügyben,

az enercity AG (székhelye: Hannover [Németország], képviselik: C. Schalast és H. Löschan ügyvédek)

felperes

az Európai Bizottság (képviselik: G. Meessen és I. Zaloguin, meghatalmazotti minőségben, segítőik: F. Haus és F. Schmidt ügyvédek)

alperes ellen,

támogatják:

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: J. Möller és S. Costanzo, meghatalmazotti minőségben),

az E.ON SE (székhelye: Essen [Németország], képviselik: C. Grave, C. Barth és D.‑J. dos Santos Goncalves ügyvédek)

és

az RWE AG (székhelye: Essen, képviselik: U. Scholz, J. Siegmund és J. Ziebarth ügyvédek)

beavatkozó felek,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített negyedik tanács),

a tanácskozások során tagjai: S. Gervasoni elnök, L. Madise, P. Nihoul, R. Frendo és J. Martín y Pérez de Nanclares (előadó) bírák,

hivatalvezető: S. Jund tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2022. június 17‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 263. cikkre alapított keresetében a felperes enercity AG az összefonódást (M.8871 – RWE/E.ON Assets ügy) a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2019. február 26‑i C(2019) 1711 final bizottsági határozat (HL 2020. C 111., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri.

 A jogvita előzményei

 Az érintett vállalkozások

2        Az RWE AG a német jog szerint alapított társaság, amely a tervezett összefonódás bejelentésének időpontjában az energiaellátási lánc egészében – ideértve az energiatermelés, a nagykereskedelmi ellátás, a szállítás, az elosztás, a kiskereskedelem, valamint a fogyasztók számára nyújtott energetikai szolgáltatások (mint például számlakimutatás, elektromos mobilitás stb.) területét is – tevékenykedett. Az RWE és leányvállalatai, beleértve az innogy SE‑t is, több európai államban is tevékenykednek, nevezetesen Belgiumban, a Cseh Köztársaságban, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Luxemburgban, Magyarországon, Hollandiában, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és az Egyesült Királyságban.

3        Az E.ON SE a német jog szerint alapított társaság, amelynek tevékenysége a tervezett összefonódás bejelentésének időpontjában a villamosenergia‑ellátási lánc egészére kiterjedt, legyen szó akár a villamos energia termeléséről, nagykereskedelmi értékesítéséről, elosztásáról vagy kiskereskedelméről. Az E.ON villamosenergia‑termelő eszközöket birtokol és üzemeltet több európai államban, többek között Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban.

4        A felperes egy német önkormányzati gazdálkodó szervezet, amely energiát termel és szolgáltat Németországban.

 Az összefonódás háttere

5        A jelen ügyben szóban forgó összefonódás az RWE és az E.ON közötti, a két érintett vállalkozás által 2018. március 11‑én és 12‑én bejelentett összetett eszközcsere keretébe illeszkedik. Így az első ügylet, vagyis a jelen ügyben szóban forgó összefonódás révén az RWE az E.ON bizonyos termelési eszközei feletti kizárólagos vagy közös irányítást kívánja megszerezni. A második ügylet abban áll, hogy az E.ON megszerzi az RWE által irányított innogy elosztással és kiskereskedelemmel kapcsolatos tevékenységei, valamint bizonyos termelési eszközei feletti kizárólagos irányítást. Ami a harmadik ügyletet illeti, az előírja, hogy az RWE 16,67%‑os részesedést szerez az E.ON‑ban.

6        A felperes 2018. július 24‑én levelet küldött az Európai Bizottságnak, amelyben jelezte, hogy részt kíván venni az első és a második összefonódásra vonatkozó eljárásban, következésképpen meg kívánja kapni az azokkal kapcsolatos dokumentumokat.

7        2018. október 3‑án a felperes és a Bizottság között találkozóra került sor.

8        A második összefonódást 2019. január 31‑én jelentették be a Bizottságnak. A Bizottság e második összefonódással kapcsolatban meghozta az összefonódást (M.8870 – E.ON/Innogy ügy) a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2019. szeptember 17‑i C(2019) 6530 final határozatot (HL 2020. C 379., 16. o.; a továbbiakban: M.8870 összefonódás).

9        A harmadik összefonódást a Bundeskartellamtnak (szövetségi kartellhivatal, Németország) jelentették be, amely 2019. február 26‑i határozatával engedélyezte azt (B8‑28/19. sz. ügy).

 A közigazgatási eljárás

10      2019. január 22‑én a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20‑i 139/2004/EK tanácsi rendelet (HL 2004. L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o.; helyesbítés: HL 2022. L 103., 18. o.) 4. cikke alapján összefonódásra vonatkozó javaslatot jelentettek be a Bizottsághoz, amely szerint az RWE az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az E.ON bizonyos termelési eszközei felett kizárólagos vagy közös irányítást kívánt szerezni.

11      2019. január 31‑én a Bizottság a 139/2004 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének megfelelően az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétette ezen összefonódás előzetes bejelentését (M.8871 – RWE/E.ON Assets ügy) (HL 2019. C 38., 22. o.; a továbbiakban: M.8871 összefonódás).

12      A Bizottság az M.8871 összefonódás vizsgálata keretében piacfelmérést folytatott, vagyis kérdőívet küldött bizonyos vállalkozásoknak.

13      2019. január 28‑i levelében a felperes azt kérte a meghallgatási tisztviselőtől, hogy ismerje el érdekelt harmadik fél jogállását az M.8871 összefonódásra vonatkozó eljárás keretében történő meghallgatása érdekében. Ez utóbbi a 2019. február 7‑i levélben helyt adott e kérelemnek.

 A megtámadott határozat

14      A Bizottság 2019. február 26‑án meghozta a megtámadott határozatot. Az M.8871 összefonódást a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 57. cikkében előírt vizsgálati szakasz során a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánították.

 A felek kérelmei

15      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

16      A Bizottság, amelyet a Németországi Szövetségi Köztársaság, az E.ON és az RWE támogat, azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

17      Keresetének alátámasztása érdekében a felperes lényegében hat jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának megsértésén, a második a meghallgatáshoz való jogának megsértésén, a harmadik az átfogó összefonódás elemzésének téves szétválasztásán, a negyedik nyilvánvaló értékelési hibákon, az ötödik a gondossági kötelezettség megsértésén, a hatodik pedig hatáskörrel való visszaélésen alapul.

18      Anélkül, hogy a Törvényszék eljárási szabályzatának 130. cikke alapján formálisan elfogadhatatlansági kifogást emelt volna, a Bizottság – az RWE által támogatva – a felperes kereshetőségi jogának hiánya miatt a kereset elfogadhatatlanságára hivatkozik.

19      Először is a Bizottság azt állítja, hogy a felperesnek az M.8871 összefonódásra vonatkozó eljárásban való részvétele egészen egyszerű volt. E tekintetben arra hivatkozik, hogy a felperes aggályai szinte kizárólag az M.8870 összefonódásra vonatkoztak.

20      Ráadásul a felperes abból, hogy a Bizottság a 2018. október 3‑i találkozón találkozott vele, nem következtethet arra, hogy a részvétele elegendő volt, mivel a Bizottság hasonló keretek között más versenytársakkal is találkozott. Mindenesetre a felperes csak néhány fenntartást fogalmazott meg, amelyeket később nem ismételt meg, és nem válaszolt a Bizottság piacfelmérési kérdőívére.

21      Másodszor, ami a felperes versenyhelyzetéből fakadó személyében való érintettségének hiányát illeti, a Bizottság úgy véli, hogy a felperes az RWE és az E.ON versenytársa, azonban pusztán olyan objektív minőségről van szó, amely nem jellemzi a felperest minden más, ténylegesen vagy potenciálisan azonos helyzetben lévő versenytárshoz képest, és amely ennélfogva nem alapozhatja meg a személyében való érintettségét. A Bizottság azt is hangsúlyozza, hogy nincsenek olyan körülmények, amelyek a felperest az RWE ügyfele minőségében az RWE többi ügyfeléhez képest egyénítenék.

22      A felperes azon az állásponton van, hogy a megtámadott határozat őt közvetlenül és személyében érinti.

23      Először is a felperes azt állítja, hogy az M.8871 összefonódásra vonatkozó eljárásban aktívan részt vett, és hogy befolyásolta az eljárás lefolyását, valamint a Bizottság határozathozatalát. Ami a Bizottság által végzett piacfelmérést illeti, azt állítja, hogy az erre vonatkozó kérdőívet nem kapta meg.

24      Másodszor a felperes úgy véli, hogy őt a megtámadott határozat közvetlenül és személyében érinti, mivel leányvállalatai és ő maga a Németországban működő legjelentősebb regionális energetikai ellátó és szolgáltató vállalkozások közé tartoznak, mivel az összefonódásban részt vevő felek a közvetlen versenytársaik, és mivel fennáll a kockázata annak, hogy az M.8871 összefonódás jelentősen csökkenti a felperes versenyesélyeit.

25      Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében természetes vagy jogi személy csak akkor nyújthat be keresetet más személynek címzett határozat ellen, ha az említett határozat őt közvetlenül és személyében érinti.

26      Így a felperes kereshetőségi jogának megállapítása érdekében meg kell vizsgálni, hogy őt a megtámadott határozat közvetlenül és személyében érinti‑e.

27      Először is a felperes közvetlen érintettségét illetően rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott határozat, mivel lehetővé tette az M.8871 összefonódás azonnali megvalósítását, alkalmas volt arra, hogy az érintett piacok helyzetének azonnali megváltozását eredményezze. Mivel az M.8871 összefonódásban részt vevő feleknek az összefonódás megvalósítására irányuló szándéka nem függött semmiféle biztosítéktól, az érintett piacon, illetve piacokon szerepet játszó gazdasági szereplők a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában biztosra vehették, hogy a piac állapota azonnal vagy gyorsan meg fog változni (lásd ebben az értelemben: 2006. július 4‑i easyJet kontra Bizottság ítélet, T‑177/04, EU:T:2006:187, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebből következik, hogy a felperest a megtámadott határozat közvetlenül érinti.

28      Másodszor a felperes személyében való érintettségét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azok a jogalanyok, akik nem címzettjei valamely határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos tulajdonságaik, vagy olyan ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, amely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal e határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti őket (lásd: 2006. július 4‑i easyJet kontra Bizottság ítélet, T‑177/04, EU:T:2006:187, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29      Valamely összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat esetén harmadik személy vállalkozás vonatkozásában egyrészt a közigazgatási eljárásban való részvételének, másrészt a piaci helyzete érintettségének függvényében kell meghatározni, hogy személyében érintett‑e. Noha az eljárásban való egyszerű részvétel önmagában kétségkívül nem elegendő annak megállapításához, hogy a felperest a határozat személyében érinti, főképpen az összefonódások területén, amelyek aprólékos vizsgálata számos vállalkozással való rendszeres kapcsolattartást igényel, a közigazgatási eljárásban való tevőleges részvétel mégis olyan tényezőnek minősül, amelyet az ítélkezési gyakorlat versenyjogi ügyekben – ideértve az összefonódások ellenőrzésének sajátságosabb területét – a felperes keresete elfogadhatóságának megállapítása érdekében egyéb sajátos körülményekkel egyetemben rendszeresen figyelembe vesz (lásd: 2006. július 4‑i easyJet kontra Bizottság ítélet, T‑177/04, EU:T:2006:187, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30      A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a felek között nem vitatott, hogy a felperes a közigazgatási eljárásban részt vett. Ezzel szemben nem értenek egyet e részvétel „aktív” jellegét illetően. Ennélfogva meg kell vizsgálni a felperes M.8871 összefonódásra vonatkozó eljárásban való részvételének minőségét.

31      E tekintetben mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy 2018. július 24‑én a felperes kérelmet intézett a Bizottsághoz annak érdekében, hogy az hallgassa meg mind az M.8871 összefonódásra vonatkozó, mind pedig az M.8870 összefonódásra vonatkozó eljárás keretében, amint az a levelének – németül – „Aktenzeichen” (ügyszám) című rovatából kitűnik, amelyben az „M8870 & M8871” hivatkozások szerepelnek. E levélben a felperes a kérelmének alátámasztása érdekében általános jelleggel kifejtette érdekeinek jellegét, és azt, hogy e két összefonódás engedélyezése miatt milyen sérelem érheti őt.

32      Ezt követően 2018. október 3‑án a felperes részt vett egy, a Bizottsággal tartott egyéni találkozón, amely az M.8870 és M.8871 összefonódásra vonatkozott. Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a felperes által e találkozóra készített előadás 20 oldalából csak egy oldal vonatkozott az M.8871 összefonódásra, továbbá ez az oldal kizárólag a megújuló energiaforrásokat felhasználó új termelési eszközök fejlesztéséhez és építéséhez nyújtott támogatások odaítélése révén az RWE által szerzett versenyelőnyre vonatkozott. Ezen előadás többi része az M.8870 összefonódásra vonatkozott. Az említett találkozó jegyzőkönyve azt is bizonyítja, hogy a találkozó során folytatott megbeszélések lényegében az M.8870 összefonódásra vonatkoztak, mivel a jegyzőkönyv 42 pontjából csak három foglalkozott az RWE‑vel.

33      Ráadásul e találkozót követően és a Bizottság által 2018. december 4‑én való újraküldés után a felperes 2018. december 14‑i elektronikus levelében válaszolt a Bizottság 2018. október 31‑i elektronikus levelében feltett kérdéseire. E kérdések arra irányultak, hogy a felperes pontosítsa a Bizottság számára az arra vonatkozó észrevételét, hogy az E.ON és az innogy széles ügyfélköre miatt versenyelőnyt élvez olyan új szolgáltatások fejlesztésében, mint például a „smart home” (intelligens otthon) megoldások, ami az M.8870 összefonódással összefüggő problémakör.

34      Végül a meghallgatási tisztviselőnek címzett 2019. január 28‑i elektronikus levélben a felperes kérte, hogy az M.8871 összefonódásra vonatkozó eljárásban érdekelt harmadik félként hallgassák meg. 2019. február 7‑én a meghallgatási tisztviselő válaszolt a felperesnek, és jelezte, hogy úgy véli, hogy a felperes az említett eljárásban érdekelt harmadik fél jogállással rendelkezik.

35      Ebből következik, hogy ami a tulajdonképpeni M.8871 összefonódást illeti, a felperes észrevételeit az előadás egyetlen oldala foglalja össze, amelynek tartalmát kimerítően átvette a 2018. október 3‑i találkozó jegyzőkönyvének az M.8871 összefonódásra vonatkozó három pontja. Ami a felperes által a 2018. július 24‑i levelében megfogalmazott észrevételeket illeti, azok általános jellegűek, és elsősorban a felperes eljáráshoz fűződő érdekének bizonyítására irányulnak annak érdekében, hogy ezt követően tegyék lehetővé a számára, hogy hosszabban és pontosabban kifejthesse véleményét a Bizottságnak, így ezen észrevételek nem meghatározóak.

36      Márpedig az ilyen minimális részvétel nem tekinthető elegendőnek ahhoz, hogy azt aktívnak lehessen minősíteni. E tekintetben kétségtelenül igaz, hogy – amint az a megtámadott határozat 68. és 69. pontjából kitűnik – a Bizottság figyelembe vette és elemezte az RWE által az M.8871 összefonódás révén a megújuló energiák területén kiírt pályázati felhívásokon való részvétel során élvezett versenyelőnyt illetően a felperes által megfogalmazott aggályokat.

37      Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a Bizottság a felperes által megfogalmazott aggályokat a megtámadott határozat „Harmadik felek által kifejezett további aggályok” című 5.1.7. szakaszában vizsgálta meg a megtámadott határozat „Következtetések” című 5.1.6. szakaszát követően, amelynek keretében a Bizottság megállapította, hogy az M.8871 összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően nem állnak fenn komoly kétségek. Így a Bizottság az 5.1.7. szakaszban elvégzett elemzést a teljesség kedvéért ismertette. E vizsgálat mellékes jellegét megerősíti a Bizottság által a megtámadott határozat 67. pontjában tett pontosítás, amely pontban a Bizottság jelezte, hogy az M.8871 összefonódásnak a németországi villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacán – amely piacot az említett összefonódás belső piacra gyakorolt hatásainak elemzése szempontjából relevánsnak tekintett, amint az a megtámadott határozat 13. pontjából kitűnik – kívüli piacokra gyakorolt potenciális hatásaira vonatkozó aggályok megválaszolásáról van szó.

38      Ebből következik, hogy a felperes által az M.8871 összefonódást illetően megfogalmazott észrevételek – amelyekhez noha fűződik bizonyos érdek, és amelyeket a Bizottság megvizsgált – nem voltak meghatározóak az említett összefonódás érintett piacra gyakorolt hatásainak értékelése szempontjából.

39      Ennélfogva nem állapítható meg, hogy a felperes aktívan részt vett az M.8871 összefonódásra vonatkozó közigazgatási szakaszban.

40      A felperes érvei e következtetést nem kérdőjelezhetik meg.

41      Először is a felperes azt állítja, hogy nem kapta meg a Bizottság által megküldött piacfelmérési kérdőívet.

42      E tekintetben a Törvényszék az eljárási szabályzat 89. cikke (3) bekezdésének d) pontja szerinti pervezető intézkedések keretében 2022. március 29‑én felhívta a Bizottságot annak bizonyítására, hogy valóban megküldte a felperesnek a piacfelmérési kérdőívet, amint azt a viszonválasz 10. pontjában állította. A Bizottság e felhívásnak az előírt határidőn belül eleget tett. Egyébiránt a felperes 2022. április 19‑én önként benyújtott a Törvényszék Hivatalához egy e kérdéssel kapcsolatos észrevételeket tartalmazó levelet. A kibővített negyedik tanács elnöke 2022. május 3‑án úgy határozott, hogy e levelet az iratokhoz csatolja. Végül a Törvényszék a tárgyaláson ezzel kapcsolatban kérdéseket intézett a felekhez.

43      A Bizottság által a Törvényszék felhívására válaszolva szolgáltatott bizonyítékok három típusba sorolhatók. Először is, a Bizottság azon vállalkozások listájára hivatkozik, amelyeknek a piacfelmérési kérdőívet megküldte, és amely listán a felperes neve is szerepel. Másodszor, a Bizottság bemutatja az általa a piacfelmérési kérdőív megküldéséhez használt informatikai alkalmazás kivonatát, amelyből kitűnik, hogy a piacfelmérési kérdőívet 2019. január 23‑án 16 óra 35 perckor küldte meg a felperesnek, a válaszadásra adott 2019. január 30‑i határidővel. E kivonat azt is mutatja, hogy 2019. január 27‑én újraküldésre került sor. Harmadszor, a Bizottság az elektronikus levelek és faxüzenetek küldésére vonatkozó adatbázisaiból két kivonatot szolgáltat, amelyek bizonyítják, hogy egy elektronikus levelet és egy faxüzenetet küldött a felperesnek. E küldemények dátuma és időpontja megegyezik az informatikai alkalmazás kivonatában megjelölt dátumokkal és időpontokkal.

44      Ebből kitűnik, hogy a Bizottság valóban megküldte a felperesnek a piacfelmérési kérdőívet.

45      E tekintetben a felperes mind a 2022. április 19‑i levelében, mind pedig a tárgyaláson lényegében arra hivatkozott, hogy a piacfelmérési kérdőívet a sajtófelelősének küldték meg. Márpedig egyrészt ez utóbbi azt állítja, hogy azt nem kapta meg, másrészt pedig a felperes szerint nem e személlyel kellett volna felvenni a kapcsolatot. Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatban a felperes a 2022. április 19‑i levelében megjegyzi, hogy az M.8870 összefonódásra vonatkozó piacfelmérési kérdőívet nem a sajtófelelősnek, hanem az illetékes kereskedelmi igazgatónak küldték meg.

46      Rá kell mutatni arra, hogy mivel a felperestől nem követelhető meg, hogy negatív tényt bizonyítson, vagyis azt, hogy nem vette át a piacfelmérési kérdőívet, a Törvényszék a Bizottságot kérte fel annak bizonyítására, hogy valóban megküldte az említett kérdőívet. Amint az a fenti 44. pontból kitűnik, a Bizottság ennek eleget tett. E körülmények között a felperes feladata volt, hogy olyan bizonyítékokat terjesszen a Törvényszék elé, amelyek kétségbe vonják a Bizottság által szolgáltatott bizonyítékok megbízhatóságát, amit a felperes nem tett meg.

47      Ami azt illeti, hogy a piacfelmérési kérdőívet rossz címzettnek küldték, még ha bizonyítottnak is vesszük, meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatta, hogy a szóban forgó személy az említett kérdőív megküldésének időpontjában valóban a sajtófelelőse volt.

48      Márpedig egy ilyen személytől, aki valamely uniós intézménytől nemcsak egy elektronikus levelet, hanem faxüzenetet is kap, észszerűen elvárható, hogy a lehető leghamarabb tájékoztatja az említett intézményt arról, hogy hibás címzettet jelölt meg. Ezenkívül, mivel ilyen dokumentumok birtokában volt, lehetősége volt arra is, hogy a vállalkozása jogi vagy kereskedelmi részlegéhez forduljon annak érdekében, hogy tájékoztassa azt e dokumentumok átvételéről.

49      Mindenesetre, még ha a felperesnek lehetősége is lett volna a piacfelmérési kérdőív kitöltésére, e körülmény nem lett volna alkalmas arra, hogy a részvételét aktívnak lehessen minősíteni.

50      A kitöltött kérdőív egyszerű visszaküldése ugyanis nem tekinthető az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett, az érintett gazdasági szereplő egyénítéséhez elegendő elemnek (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 18‑i Wirtschaftskammer Kärnten és best connect Ampere Strompool kontra Bizottság végzés, T‑350/03, nem tették közzé, EU:T:2006:257, 50. és 51. pont).

51      Nem lehet más a helyzet, mivel a Bizottság – amint arra a tárgyaláson helyesen hivatkozott – arra kényszerülhetne, hogy a neki bejelentett összefonódással kapcsolatos döntés meghozatala érdekében az érintett piac számos szereplőjét meghallgassa. Ez következik a 139/2004 rendelet 11. cikkének (7) bekezdésében számára biztosított információkérési jogkörből, amely szerint a Bizottság az említett rendeletből származó feladatainak végrehajtása érdekében, vizsgálat tárgyához kapcsolódó információgyűjtés céljából bármely természetes vagy jogi személyt meghallgathat, aki e meghallgatásba beleegyezik.

52      Másodszor a felperes arra hivatkozik, hogy kérte a meghallgatási tisztviselőtől, hogy ismerje el számára az érdekelt harmadik fél jogállást. Az ilyen kérelem előterjesztése, bár a felperes azon kifejezett szándékára utaló valószínűsítő körülménynek minősülhet, hogy részt vegyen az M.8871 összefonódásra vonatkozó eljárásban, nem határozhatja meg a részvételének „aktív” jellegét, amely kizárólag a felperes azon cselekményeiben nyilvánulhat meg, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy befolyásolják a szóban forgó eljárás kimenetelét.

53      Egyébiránt a tárgyaláson a felperes jelezte, hogy a meghallgatási tisztviselő 2019. február 7‑i határozatában foglaltakkal ellentétben a Bizottság nem tűzött ki számára határidőt arra, hogy benyújthassa az M.8871 összefonódással kapcsolatos írásbeli észrevételeit.

54      Meg kell állapítani, hogy ezen érv ellentmond annak, amit a felperes a különböző beadványaiban egyébként állított, nevezetesen hogy tevékenyen részt vett az M.8871 összefonódásra vonatkozó közigazgatási eljárásban. Márpedig a felperes a kereshetőségi jogának bizonyítása érdekében nem tarthatja fenn azt az érvelését, miszerint aktívan részt vett az eljárásban, és ezzel egyidejűleg nem róhatja fel – első alkalommal a tárgyaláson – a Bizottságnak, hogy nem állapított meg határidőt észrevételeinek benyújtására. A „nemo potest venire contra factum proprium” elve – amelyet „venire contra factum proprium non valet” elvnek is neveznek – értelmében ugyanis senki sem vitathatja a korábban általa elismerteket (2016. április 22‑i Írország és Aughinish Alumina kontra Bizottság ítélet, T‑50/06 RENV II és T‑69/06 RENV II, EU:T:2016:227, 192. pont; 2017. április 6‑i Regione autonoma della Sardegna kontra Bizottság ítélet, T‑219/14, EU:T:2017:266, 63. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2014. február 13‑i Marszałkowski kontra OHIM végzés, C‑177/13 P, nem tették közzé, EU:C:2014:183, 73. pont). Ennélfogva ezen érvet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani.

55      Harmadszor a felperes lényegében azt állítja, hogy az M.8871 összefonódás és az M.8870 összefonódás egyetlen összefonódást alkot, és hogy a Bizottság e két összefonódást együttesen kezelte. A tárgyaláson kifejtette, hogy csak az M.8871 összefonódásra vonatkozó piacfelmérési kérdőív kézhezvételekor nyújtotta be meghallgatás iránti kérelmét a meghallgatási tisztviselőnek az ezen összefonódásra vonatkozó közigazgatási eljárás keretében.

56      Ezen érveket mint hatástalanokat el kell utasítani. Az elfogadhatóság vizsgálatának szakaszában ugyanis közömbös annak meghatározása, hogy az M.8870 és M.8871 összefonódások egyetlen összefonódásnak minősülnek‑e, vagy sem, vagy hogy a felperes miként értette azt a módot, ahogyan a Bizottság e két összefonódást meg kívánja vizsgálni, mivel a felperes mindenesetre – a 2018. október 3‑i előadásának egyik oldalától eltekintve – az M.8871 összefonódással kapcsolatban nem nyújtott be észrevételt.

57      Mivel a felperes nem vett részt aktívan az M.8871 összefonódásra vonatkozó eljárásban, ezenkívül figyelembe véve a piaci helyzetének érintettségére vonatkozó különleges körülmények hiányát, meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat a fenti 29. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében őt személyében nem érinti.

58      Mivel a megtámadott határozat a felperest személyében nem érinti, a felperes nem bizonyította kereshetőségi jogát, így keresetét mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

 A költségekről

59      Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Bizottság, az E.ON és az RWE kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek, valamint az ez utóbbiak részéről felmerült költségeknek a viselésére.

60      Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése szerint az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. A Németországi Szövetségi Köztársaság tehát maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.

2)      Az enercity AG viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság, az E.ON SE és az RWE AG részéről felmerült költségeket.

3)      A Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Gervasoni

Madise

Nihoul

Frendo

 

      Martín y Pérez de Nanclares

Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. május 17‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: német.