Az F-38/10. sz., Vakalis kontra Bizottság ügyben 2011. április 13-án hozott ítélet ellen Ioannis Vakalis által 2011. június 14-én benyújtott fellebbezés

(T-317/11. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Ioannis Vakalis (Luvinate, Olaszország)(képviselő: S. A. Pappas ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Törvényszék:

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

adjon helyt az első fokon előterjesztett kérelmeknek, kivéve azokat, amelyeket a Közszolgálati Törvényszék helyesen ítélt elfogadhatatlannak;

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen fellebbezés a Közszolgálati Törvényszék (első tanács) F-38/10. sz., Vakalis kontra Bizottság ügyben 2011. április 13-én hozott ítéletének hatályon kívül helyezésére irányul.

Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező négy jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap a Közszolgálati Törvényszék érvelésének azon következetlenségére vonatkozik, hogy a megállapításokból nem von le következtetéseket annyiban, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék megállapította, hogy az árfolyamváltozás figyelembe vétele a Bizottság feladata. Márpedig a Bizottság nem vette figyelembe e kérdést. A megtámadott ítélet tehát következetlen indokolást tartalmaz.

A második jogalap arra vonatkozik, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévedett a neki feltett kérdést illetően. A megtámadott ítéletből kitűnik, hogy a Közszolgálati Törvényszék úgy értette, hogy a fellebbező azt kérdezte tőle, jogellenes-e az 1969-es személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. 12. cikkének általános végrehajtási rendelkezései hatálya alá tartozó tisztviselők és a 2004-es személyzeti szabályzat általános végrehajtási rendelkezéseinek hatálya alá tartozó tisztviselők közötti eltérő bánásmód, miközben a Közszolgálati Törvényszéknek feltett kérdés úgy szólt, hogy "hátrányosan megkülönböztetőek-e az új végrehajtási rendelkezések olyan értelemben, hogy eltérő helyzeteket ugyanúgy kezelnek". Ilyen értelemben a fellebbező szerint a Közszolgálati Törvényszék tévesen utasította el az egyenlő bánásmód elvének megsértésére vonatkozó jogalapot.

A harmadik jogalap arra vonatkozik, hogy a Közszolgálati Törvényszék behelyettesítette az indokolást. A fellebbező azzal érvel, hogy egyrészt az általános végrehajtási rendelkezés költségvetési indokolási csupán a tárgyaláson merült fel, másrészt ezen indokolás eltér attól, amit a fellebbezőnek a panasza elutasításakor adtak (amely indokolást egyébként a Közszolgálati Törvényszék elégtelennek talált). Az ítélkezési gyakorlat szerint a Közszolgálati Törvényszéknek nem feladata, hogy leplezze a Bizottság indokolásának esetleges hiányát, vagy hogy a megtámadott határozatból nem következő tények hozzáadásával vagy helyettesítésével kiegészítse az említett indokolást.

A negyedik jogalap nyilvánvaló értékelési hibára vonatkozik, annyiban, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék elutasította a az egyenlő bánásmód elvének megsértésére vonatkozó jogalapot, mivel a fellebbező nem bizonyította indokolatlan eltérő bánásmód fennállását. Márpedig a fellebbező bizonyította, hogy a szóban forgó eltérő bánásmódot nem indokolta az euró bevezetése, amely a panaszt elutasításának eredeti indoka volt.

____________