A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE

2009. december 18.

F‑92/09. R. sz. ügy

U

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Az elbocsátó határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem – Sürgősség – Fumus boni iuris”

Tárgy: Az EK 242. cikk, EK 243. cikk, EAK 157. cikk és EAK 158. cikk alapján benyújtott keresetlevél, amelyben U egyrészt a Parlament 2009. július 6‑i őt elbocsátó határozata végrehajtásának felfüggesztését, másrészt pedig ideiglenes intézkedés elrendelését kéri.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék az eljárást befejező határozatának kihirdetéséig felfüggeszti a felperest elbocsátó 2009. július 6‑i határozat végrehajtását. A felperes visszahelyezése iránti, valamint a jogai és érdekei védelméhez szükséges bármely egyéb intézkedés elrendelése iránti kérelmekről önállóan nem szükséges határozni. A Közszolgálati Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.

Összefoglaló

1.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – „Fumus boni iuris” – Sürgősség – Kumulatív jelleg – A vizsgálat sorrendje és módja

(EUMSZ 278. cikk és EUMSZ 279. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 102. cikk, 2. §)

2.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Az elrendelés feltételei – Súlyos és helyrehozhatatlan kár – Bizonyítási teher

(EUMSZ 278. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 102. cikk, 2. §)

3.      Tisztviselők – Díjazás – Családi támogatások – Eltartott gyermek után járó támogatás – Valamely személy eltartott gyermeknek tekintése

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 2. cikk, (4) bekezdés, és 17. cikk, (2) bekezdés)

4.      Tisztviselők – Szakmai alkalmatlanság miatti felmentés – Gondoskodási kötelezettség

1.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikke 2. §‑ának értelmében az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek meg kell jelölnie többek között a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét (fumus boni juris).

A sürgősségre és a fumus boni jurisra vonatkozó feltételek konjunktívak, így tehát el kell utasítani az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, amennyiben az egyik feltétel nem teljesül.

E vizsgálat során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és a konkrét ügy sajátosságainak figyelembevételével szabadon határozza meg a különböző feltételek vizsgálatának módját és sorrendjét, mivel nincsen olyan közösségi szabály, amely előre meghatározott vizsgálati rendet szabna meg az ideiglenes intézkedés szükségességének értékelésére.

(lásd a 40–42. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑120/01. R. sz., De Nicola kontra EBB ügyben 2001. augusztus 9‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑171. o. és II‑783. o.) 12. és 13. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑38/06. R. sz., Bianchi kontra ETF ügyben 2006. május 31‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1–27. o. és II‑A‑1‑93. o.) 20. és 22. pontja.

2.      Bár a tisztán pénzbeli kár főszabály szerint nem tekinthető helyrehozhatatlan vagy akár nehezen helyrehozható kárnak, mivel azt később pénzben meg lehet téríteni, az ideiglenes intézkedésről határozó bíró feladata annak mérlegelése, hogy az adott ügy körülményei között a felfüggesztés iránti kérelemmel érintett határozat azonnali végrehajtása okozhat‑e olyan súlyos és közvetlenül fenyegető kárt a felperesnek, amelyet az alapeljárás végén a határozat megsemmisítése sem orvosolhat többé.

Ebben az esetben az ideiglenes intézkedésről határozó bíró köteles megbizonyosodni arról, hogy a felperes – helyzetének sajátos körülményeit tekintetbe véve – rendelkezik olyan összeggel, amely rendes körülmények között lehetővé teszi számára, hogy az alapügy elbírálásáig a saját alapvető szükségleteinek kielégítéséhez elengedhetetlen kiadásokat fedezni tudja.

(lásd a 47., 49. és 50. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑549/93. R sz., D. kontra Bizottság ügyben 1993. november 30‑án hozott végzésének (EBHT 1993., II‑1347. o.) 45. pontja; T‑211/98. R. sz., Willeme kontra Bizottság ügyben 1999. február 10‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑15. o. és II‑57. o.) 37. pontja; T‑200/03. R. sz., V kontra Bizottság ügyben 2003. november 28‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑317. o. és II‑1549. o.) 57. pontja.

3.      A személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (4) bekezdése értelmében kivételes esetben a kinevezésre jogosult hatóság különleges, indokolással ellátott és igazoló okmányokon alapuló határozata alapján eltartott gyermeknek tekinthető minden olyan személy, akinek eltartása a tisztviselő törvényi kötelezettsége, amennyiben ez a tisztviselőre jelentős anyagi terhet ró. Az a körülmény azonban, hogy a tisztviselő nem kérte, hogy valamely családtagját e rendelkezések értelmében véve eltartott gyermeknek tekintsék, nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az említett tisztviselő nem nyújt pénzbeli támogatást a származási országában maradt családjának.

A személyzeti szabályzat VII. melléklete 17. cikkének (2) bekezdése értelmében a tisztviselő átutaltathatja díjazása egy részét a feladatvégzési helyétől eltérő tagállamba eltartott gyermeke vagy más olyan személy részére, aki felé a tisztviselőnek a bíróság vagy más, hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóság határozata alapján bizonyítottan kötelezettsége van. Az a körülmény azonban, hogy a tisztviselő nem állította, hogy megfelel az e rendelkezésben meghatározott egyedi feltételeknek, annak érdekében, hogy a biztosítsák számára az illetménye egy részének a származási országában maradt családja számára való átutalását, nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az említett tisztviselő nem nyújt pénzbeli támogatást a származási országában maradt családjának.

(lásd az 59. és 60. pontot)

4.      A gondoskodási kötelezettség előírja az adminisztráció számára, hogy a tisztviselőt terhelő feladatok ellátása során a tisztviselő által tapasztalt nehézségek egészségügyi eredetére vonatkozó gyanú felmerülése esetén minden szükséges erőfeszítést megtegyen annak érdekében, hogy eloszlassa ezt a gyanút az említett tisztviselő elbocsátására vonatkozó határozat meghozatala előtt.

Ez a követelmény végeredményben magában a tisztviselők szakmai alkalmatlansága lehetséges eseteinek felderítése, kezelése és megoldása keretében alkalmazott fejlesztési eljárásra vonatkozó parlamenti belső szabályzatban is tükröződik, mivel az említett szabályzat 8. cikke előírja, hogy a végső értékelőnek bizonyos körülmények között a Parlament orvosi szolgálatához kell fordulnia, ha olyan tényekről szerez tudomást, amelyek azt mutathatják, hogy a tisztviselőnek felrótt magatartás egészségügyi eredetű lehet.

Ezenfelül a gondoskodási kötelezettség által az adminisztráció számára előírt kötelezettségek lényegesen magasabb szintűek, ha egy olyan tisztviselő sajátos helyzetéről van szó, akivel kapcsolatban kétség merült fel az elmeállapotát, és ebből következően azon képességét illetően, hogy hatékonyan megvédje a saját érdekeit; és még inkább akkor, ha az érintett tisztviselőt az elbocsátás veszélye fenyegeti, tehát sebezhető helyzetben van.

(lásd a 75–77. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑145/01. sz., Latino kontra Bizottság ügyben 2003. február 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑59. o. és II‑337. o.) 93. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑17/05. sz., De Brito Sequeira Carvalho kontra Bizottság ügyben 2006. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑149. o. és II‑A‑1‑577. o.) 72. pontja.