T‑657/13. sz. ügy
BH Stores BV
kontra
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal
(védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Az ALEX közösségi szóvédjegy bejelentése – ALEX nemzeti ábrás és szóvédjegyek – Viszonylagos kizáró ok – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja – A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés elfogadhatósága – Indokolási kötelezettség – A 207/2009 rendelet 75. cikke – Az ütköző védjegyekkel jelölt áruk és szolgáltatások közötti hasonlóság hiánya – Az összetéveszthetőség hiánya”
Összefoglaló – a Törvényszék ítélete (kibővített hetedik tanács), 2015. július 2.
1. Közösségi védjegy – Jogorvoslati eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – Fellebbezési tanács felszólalási eljárás során hozott határozatának jogszerűsége – Új tényekre történő hivatkozás általi érintettség – Megengedhetetlenség – Az uniós jog értelmezése során az OHIM fórumai előtt fel nem hozott uniós, nemzeti és nemzetközi ítélkezési gyakorlat figyelembevétele – Megengedhetőség
(207/2009 tanácsi rendelet, 65. cikk)
2. Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – A határozatok indokolása – A 207/2009 rendelet 75. cikkének első mondata – Az EUMSZ 296. cikkével azonos hatály
(EUMSZ 296. cikk; 207/2009 tanácsi rendelet, 75. cikk, első mondat)
3. Közösségi védjegy – Az OHIM határozatai – Az egyenlő bánásmód elve – A megfelelő ügyintézés elve – Az OHIM korábbi döntéshozatali gyakorlata
(207/2009 tanácsi rendelet)
4. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség – Értékelési szempontok
(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)
5. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség – Az ALEX szóvédjegy és az ALEX szó‑ és ábrás védjegy
(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)
6. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – Az érintett termékek vagy szolgáltatások hasonlósága – Két különböző rendeltetésű árukategória közötti átfedés
(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 25., 26. pont)
2. A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 75. cikkének első mondata értelmében a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) határozatait indokolni kell. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e kötelezettség tartalma megegyezik az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében foglaltakéval, az említett cikk követelményei szerinti indokolásból pedig világos és egyértelmű módon ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény gondolatmenetének. Az OHIM határozatainak indokolására vonatkozó kötelezettségnek ugyanis kettős célja van: egyrészt lehetővé tenni az érdekeltek számára, hogy jogaik védelme érdekében megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson a határozat jogszerűsége felett.
Az ítélkezési gyakorlat szerint azt a kérdést, hogy valamely határozat indokolása megfelel‑e ezeknek a követelményeknek, nemcsak a határozat szövegére, hanem a kontextusára, valamint az érintett területet szabályozó valamennyi jogszabályra is tekintettel kell értékelni.
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fellebbezési tanácsoktól nem lehet megkövetelni, hogy olyan magyarázatot adjanak, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás lehet tehát közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy megismerjék a fellebbezési tanács határozata meghozatalának indokait, és biztosítja, hogy az illetékes bíróság számára rendelkezésre álljanak a felülvizsgálat gyakorlásához elégséges információk. Elegendő, ha a fellebbezési tanács ismerteti a határozat rendszerét illetően alapvető fontossággal bíró tényeket és jogi érveket.
(vö. 29–31. pont)
3. A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsainak a megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozására vonatkozó, a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet alapján meghozandó határozatai nem diszkrecionális jogkörben, hanem mérlegelést nem engedő hatáskörben hozott határozatok. Ezért az említett határozatok jogszerűségét kizárólag e rendelet alapján lehet megítélni, amint azt az uniós bíróság értelmezte, nem pedig a fellebbezési tanácsok korábbi határozathozatali gyakorlata alapján.
Ugyanakkor az OHIM köteles a hatáskörét az uniós jog általános elveivel – így az egyenlő bánásmód elvével és a megfelelő ügyintézés elvével – összhangban gyakorolni. E két utóbbi elvre tekintettel az OHIM a közösségi védjegybejelentés vizsgálata keretében köteles figyelembe venni a hasonló kérelmekre vonatkozóan már meghozott határozatokat, és különösen figyelmesen kell megvizsgálnia azt a kérdést, hogy ugyanúgy kell‑e határoznia. Az egyenlő bánásmód és a megfelelő ügyintézés elvét össze kell azonban egyeztetnie a jogszerűség elvének tiszteletben tartásával. Következésképpen az OHIM előtti eljárásban részt vevő fél nem hivatkozhat előnyök szerzése végett a más javára esetlegesen elkövetett jogsértésre annak érdekében, hogy azonos határozat szülessen. Végeredményben a jogbiztonságon és a megfelelő ügyintézésen alapuló indokok miatt a védjegybejelentések vizsgálatának szigorúnak és teljes körűnek kell lennie, és azt minden egyes konkrét esetben el kell végezni.
Egyébiránt a védjegyek közösségi rendje szabályok együtteséből álló sajátos célokat követő és autonóm rendszer, amelynek alkalmazása független a nemzeti rendszerektől. Az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a korábbi tagállami lajstromozások csupán olyan tényezőnek minősülnek, amelyeket a közösségi védjegyek lajstromozásakor figyelembe lehet venni, azonban nem lehet nekik döntő súlyt tulajdonítani.
(vö. 42., 90., 92. pont)
4. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 48., 49., 95. pont)
5. A németországi nagyközönség tagjai szempontjából nem áll fenn a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség a Nizzai Megállapodás szerinti 28. osztályba tartozó „gyermekek számára készült fürdőjátékok” és „gyermekoktató és ‑fejlesztő foglalkoztató játékok” tekintetében közösségi védjegyként bejelentett ALEX szómegjelölés, valamint a korábban Németországban az ugyanezen osztályba tartozó „sportcikkek” vonatkozásában lajstromozott ALEX szó‑ és ábrás védjegyek között, mivel az áruk nem hasonlóak.
Először is a bejelentett védjeggyel érintett áruk eltérő jellegűek, mint a korábbi védjegyekkel érintett „sportcikkek”. Különösen az, hogy a „gyermekoktató és ‑fejlesztő foglalkoztató játékok” egyszerűsített formában és kis méretben készülnek, éppenhogy abban segít, hogy azokat meg lehessen különböztetni a „sportcikkektől”, nem pedig hogy össze lehessen keverni velük. A „gyermekoktató és ‑fejlesztő foglalkoztató játékokat”, ahogy a megnevezésük is jelzi, viszonylag kis gyermekeknek szánják, és azok abban különböznek a „sportcikkektől”, hogy műszakilag kevésbé bonyolultak, eltérő a megjelenésük (kisebb méretűek és súlyúak), megfelelnek a játékok biztonságáról szóló 2009/48 rendelet szerinti, a gyermekek biztonságára vonatkozó előírásoknak, és általábban olcsóbbak is. Egy miniatűr golfkészlet – hogy a felperes által felhozott, a bejelentett védjeggyel jelölt egyik árura vonatkozó példával éljünk – a gyermekek méretének felel meg, a golfütők pedig nem olyan kidolgozottak, mint az igaziak, és könnyű műanyagból készültek. Ez az érvelés még inkább igaz a „gyermekek számára készült fürdőjátékokra”, amelyeknek nincsen „sportbeli” megfelelője.
Másodszor az ütköző áruk lényegében eltérő rendeltetésűek. A „sportcikkeket” fizikai gyakorlatokkal történő testedzés céljára, a „gyermekoktató és ‑fejlesztő foglalkoztató játékokat” pedig a gyermekek szórakoztatására és oktatására szánják. Ezenfelül a „fürdőjátékok” „egyértelműen kizárólag a kisgyermekek szórakoztatására” irányulnak. Ugyanis a „gyermekek számára készült fürdőjátékok” kizárólag szórakoztatásra irányuló célja még nyilvánvalóbb, mint a gyermekoktató és ‑fejlesztő foglalkoztató játékok” esetében.
Mivel az ütköző védjegyekkel érintett áruk jellege és rendeltetése eltérő, azok nem cserélhetők fel egymással, és ezért nem konkurens termékek. Mindenesetre, még ha olykor esetleg bizonyos mértékben fel is cserélhetők egymással a szóban forgó áruk, ez csak az egyik irányban érvényes: csupán a bejelentett védjeggyel jelölt egyes játékok fogyasztóival eshet meg, hogy a korábbi védjegyekkel jelölt, megfelelő „sportcikkekhez” fordulnak, ha az említett játékok ára magasabb lenne. Nyilvánvaló, hogy a „sportcikkek” fogyasztói akkor sem fordulnának e játékok felé, hogy az igazi „sportcikkeket” azokkal váltsák fel, ha a „sportcikkek” ára emelkedne.
Harmadszor az ütköző védjegyekkel jelölt áruk forgalmazási és gyártási csatornái különbözőek.
Még a megjelölések azonossága mellett sem állhat fenn az összetévesztés veszélye, mivel nem teljesül a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásához szükséges egyik elengedhetetlen feltétel, nevezetesen az áruk hasonlóságára vagy azonosságára vonatkozó kritérium.
(vö. 50., 51., 59., 61., 67., 70., 71., 74., 80., 97. pont)
6. Az a tény, hogy az egyik (például a fizikai tevékenységre irányuló) rendeltetés nem zár ki egy másik (például a szabadidős) rendeltetést, és a két rendeltetés egy árun belül „összekeveredhet”, még meg lehet határozni az áru domináns vagy más szóval „első” rendeltetését. Így „használaton” azt a használatot kell érteni, amelyre az árut általában tervezik, és nem a szokatlan vagy alkalmi jellegű használatot. Ebből következően a két, alapvetően különböző rendeltetésű árukategória közötti „folyamatos átjárás”, illetve átfedés még nem jelenti azt, hogy az ezen árukategóriákba tartozó, érintett áruk összessége hasonló. Ezenkívül attól még, hogy két áru bizonyos mértékig ugyanazon igényeket elégíthet ki, az érintett fogyasztó különböző áruként érzékelheti azokat.
(vö. 64–66. pont)