2018. április 1-jén benyújtott kereset – Manéa kontra CdT

(T-225/18. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Camelia Manéa (Echternach, Luxemburg) (képviselő: M.-A. Lucas ügyvéd)

Alperes: Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (CdT)

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja igazgatójának azon 2017. május 29-i határozatát, hogy 2015. november 12-i hatállyal nem hosszabbítja meg a felperes ideiglenes alkalmazottként való foglalkoztatására vonatkozó határozott idejű munkaszerződését, amely 2016. január 31-én lejárt;

kötelezze a CdT-t 2019. január 1-jei hatállyal a felperes ideiglenes alkalmazottként való ismételt felvételére, illetve amennyiben ez lehetetlennek bizonyul, kötelezze az alperest a határozatlan idejű munkaviszony elvesztéséből eredő vagyoni kár és nem vagyoni kár megtérítéseként azon díjazásnak megfelelő összeg megtérítésére, amelyben akkor részesült volna, ha továbbra is a CdT szolgálatában maradt volna négy évig, csökkentve adott esetben azokkal a díjazásokkal, illetve ellátásokkal, amelyeket egyébként kapott volna és amelyeket a közösségi nyugdíjbiztosítási rendszerbe kell befizetni;

kötelezze a CdT-t, hogy a 2015. november 12-i határozatból eredő nem vagyoni és vagyoni károk megtérítéseként fizessen neki 11 136 euró összeget nem vagyoni kártérítés címén, 12 000 euró összeget a díjazás elvesztése miatt, valamint 9674 euró összeget a segítségnyújtással kapcsolatos költségek címén;

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

Az első, a felperesnek a visszavont aktus előtt fennálló jogi helyzetébe való visszahelyezésére irányuló kötelezettség megsértésére, ténybeli hibákra, nyilvánvaló értékelési hibákra, illetve az elégtelen indokolásra, valamint a szolgálat érdekének annyiban történő megsértésére alapított jogalap, amennyiben a felperes szerződése 2016. január 31. utánra történő meghosszabbításának mellőzésére vonatkozó új határozat olyan tényezőkön alapult, amelyek – az e határozatban foglaltaktól eltérően – nem álltak fenn akkor, amikor a szerződés meghosszabbításának kérdése 2015 novemberében felmerült.

A második, elsősorban az igazgatási tanács által meghatározott személyzeti politika megsértésére alapított jogalap, amennyiben a szerződés meghosszabbításának mellőzésére vonatkozó határozatban úgy vélték, hogy a szolgálat érdekét az képezi, ha az ideiglenes alkalmazottak szerződéses alkalmazottakkal való felváltására irányuló politikát hajtanak végre. Másodsorban ez a jogalap azon az értékelési hibán alapul, amely miatt úgy vélték, hogy a felperesnek egy szerződéses alkalmazottal való felváltását a Fordítástámogatási Osztály átszervezése igazolja, harmadsorban pedig azon a ténybeli hibán, amely miatt úgy vélték, hogy ez a helyzet.

A harmadik, téves jogalkalmazásra, nyilvánvaló értékelési hibára és/vagy elégtelen indokolásra alapított jogalap, amennyiben visszaható hatállyal és pusztán a szolgálat érdekére hivatkozva úgy határoztak, hogy nem hosszabbítják meg a felperes szerződését, ahelyett, hogy kártérítést fizettek volna számára, miközben – a felperes álláspontja szerint – a visszavont aktus kijavítása lehetetlen, illetve különösen nehéz volt. Ráadásul ez a határozat nem szükséges az intézkedés által elérni kívánt célkitűzések megvalósításához, nem minősül az ügy körülményei teljes felülvizsgálatának, sérti a bizalomvédelem elvét, és a határozat miatt továbbra is fennáll az eredeti határozatban szereplő más szabálytalanságokból eredő károk megtérítésére irányuló kötelezettség.

____________