T‑401/11. P‑RENV‑RX. sz. ügy
(kivonatos közzététel)
Stefano Missir Mamachi di Lusignano és társai
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Valamely tisztviselő és házastársa meggyilkolása – A kártérítés iránti kérelem, panasz és kereset közötti összhang szabálya – Az Unió szolgálatában álló személyi állomány biztonságának biztosítására irányuló kötelezettség – Okozati összefüggés – Vagyoni kár – Egyetemleges felelősség – A személyzeti szabályzat alapján járó ellátások figyelembevétele – Nem vagyoni kár – Valamely intézménynek az elhunyt tisztviselő nem vagyoni kára tekintetében fennálló felelőssége – Valamely intézménynek az elhunyt tisztviselő jogutódjainak nem vagyoni kára tekintetében fennálló felelőssége”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (fellebbezési tanács), 2017. december 7.
1. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Okozati összefüggés – A kár több oka – Az adekvát kauzalitás elméletének és a feltételek egyenértékűsége elméletének alkalmazása
(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)
2. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Okozati összefüggés – Tisztviselőnek az intézményt terhelő védelmi kötelezettség megszegése következtében, harmadik személy által történt megölése – Az okozati összefüggésnek a harmadik személy beavatkozása miatti megszakadása – Hiány – Az intézmény társkárokozókénti minősítése
(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)
3. Fellebbezés – Jogalapok – Az indokolás mellékes részével szemben felhozott jogalap – Hatástalan jogalap – Elutasítás
(EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)
4. Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Hatály – Terjedelem – Korlátok
(A tisztviselők személyzeti szabályzata, 24. cikk)
5. Tisztviselői kereset – Az uniós bíróság hatásköre – Valamely intézményt a tisztviselőt ért kárért terhelő egyetemleges felelősség megállapítása – Bennfoglaltság
(EUMSZ 270. cikk; a tisztviselők személyzeti szabályzata, 24. cikk)
6. Szerződésen kívüli felelősség – Kár – Megtérítendő kár – Több károkozó által okozott kár – A társkárokozók egyetemleges felelőssége
(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)
7. Fellebbezés – Jogalapok – Az indokolás elégtelensége – A Közszolgálati Törvényszék által a kárért járó kártérítés összegének megállapításához követett szempontok – A Törvényszék általi felülvizsgálat
8. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Kár – A megölt tisztviselő által a haláláig átélt fizikai és pszichikai szenvedés miatti nem vagyoni kár – Meg nem téríthető kár
(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)
9. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Kár – Megölt tisztviselő jogutódainak abból eredő nem vagyoni kára, hogy a személyzeti szabályzaton alapuló ellátási rendszer ellátásai nem biztosítják eléggé a nekik okozott kár megtérítését – Megtéríthető kár – Korlátok
(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)
10. Szerződésen kívüli felelősség – Kár – Megtérítendő kár – Közeli hozzátartozó halála által okozott nem vagyoni kár – Bennfoglaltság – Méltányosságon alapuló mérlegelés
(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)
1. Ha ugyanazon kárnak több oka van, főszabály szerint az okozatosság két elmélete alkalmazható, nevezetesen a feltételek egyenértékűségének elmélete és az adekvát kauzalitás elmélete. Az uniós jogot illetően a megfelelő okozatiság elmélete irányába tapasztalható elmozdulás. Az Unió ugyanis csupán olyan kár miatt vonható felelősségre, amely kellően közvetlen módon ered az érintett intézmény jogellenes magatartásából, és hogy a felperesnek kell bizonyítania, hogy az elkövetett kötelezettségszegés nélkül a kár nem következett volna be, és hogy a kötelezettségszegés a bekövetkezett kár meghatározó oka.
Amennyiben egyfelől az intézménynek felrótt magatartás olyan szélesebb folyamatba illeszkedik, amelyben harmadik személyek is részt vettek, másfelől az állítólagos kár közvetlen oka e harmadik személyek egyikének beavatkozása, a bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy e beavatkozást pusztán a felrótt magatartás tanúsítása elkerülhetetlenné tette volna‑e, vagy éppen ellenkezőleg, önálló szándék megnyilvánulásának minősül. Az önálló szándék esetén a bíróságnak kell megállapítania az okozati összefüggés megszakadását. Valamint az EUMSZ 340. cikk második bekezdése a közvetlenül, sőt kellően közvetlenül az érintett intézmény jogellenes magatartásából eredő károkra korlátozza az Unió felelősségét, ami különösen kizárja, hogy az említett felelősség kiterjedjen az olyan kárra, amely e magatartásnak csak távoli következménye. E logika alapján pusztán az, hogy a jogellenes magatartás a kár bekövetkeztének szükséges feltételét képezi, mivel e magatartás hiányában a kár nem következett volna be, nem elegendő az okozati összefüggés megállapításához.
Mindazonáltal az ítélkezési gyakorlatból eredő ezen elvek nem zárják ki eleve a feltételek egyenértékűsége elméletének alkalmazását, és kizárólag annak megállapítását teszik lehetővé, hogy ha az intézmény által elkövetett kötelezettségszegés távoli a kártól, és ha a bíróság megállapítja az okozati összefüggés megszakadását, a feltételek egyenértékűségének elméletét el kell vetni. Ennélfogva abban az esetben viszont, amikor a kár közvetlenül vagy kellően közvetlenül az intézmény kötelezettségszegéséből ered, tehát amikor e kötelezettségszegés nem olyan távoli a kártól, hogy az megszakítaná az okozati összefüggést, az uniós bíróság alkalmazhatja a feltételek egyenértékűségének elméletét.
(lásd: 64., 67–70. pont)
2. Abban az esetben, ha az intézmény azon védelmi kötelezettség elmulasztásáért felelős, amely hozzájárult azon konkrét kár bekövetkeztéhez, amelynek elkerülését az említett kötelezettség célozta, meg kell állapítani, hogy e kötelezettségszegés – még ha nem is tekinthető a kár egyetlen okának – kellően közvetlenül hozzájárulhatott annak bekövetkeztéhez. Így valamely harmadik személy – előre látható vagy előre nem látható – cselekményét a bíróság tekintheti úgy, hogy az nem okozta az okozati összefüggés megszakadását, és olyan körülménynek sem minősül, amely az intézményt teljes mértékben mentesíti a felelőssége alól, a két ok – nevezetesen az intézmény vétkes kötelezettségszegése és a harmadik személy cselekménye – ugyanazon kár bekövetkeztéhez járult hozzá. A védelmi kötelezettség elmulasztásában megnyilvánuló azon kötelezettségszegés esetén, amely hozzájárult azon konkrét kár bekövetkeztéhez, amelynek elkerülését az említett kötelezettség célozta, az intézményt akkor is e kár társokozójának kell tekinteni, ha nem minősíthető a kár fő felelősének.
(lásd: 72., 84. pont)
3. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 92. pont)
4. A személyzeti szabályzat 24. cikke alkalmazásának feltétele, hogy a tisztviselőt beosztása vagy feladatainak ellátása következtében érje kár. Ennélfogva e rendelkezés nem alkalmazható olyan esetben, amikor a tisztviselőt nem feladatainak ellátása közben érte kár.
(lásd: 106. pont)
5. Az uniós bíróság hatásköre kiterjed az intézmény felelősségének megállapítására, amennyiben az egyedül vagy harmadik személlyel együtt kárt okozott a tisztviselőnek. A személyzeti szabályzat 24. cikkének szövege azt támasztja alá, hogy valamely harmadik személy felelősségének jellege nem befolyásolja az intézményt – mint a tisztviselőnek a feladatai ellátása során okozott kár társokozóját – terhelő egyetemleges felelősséget. E rendelkezésből ugyanis az következik, hogy az uniós bíróság köteles lehet elbírálni valamely intézmény harmadik személy cselekménye folytán fennálló egyetemleges felelősségének kérdését, mivel a harmadik személy felelősségének jellege semmiképpen nem befolyásolja az uniós bíróság azon hatáskörét, hogy valamely intézmény egyetemleges felelősségéről határozzon.
(lásd: 113. pont)
6. A tagállamok jogából következik azon közös általános elv, amely szerint a nemzeti bíróság elismeri ugyanazon kár társokozóinak egyetemleges felelősségét, mivel méltányosnak tekinti azt, hogy a sérelmet szenvedett személynek egyfelől ne kelljen meghatároznia az egyes károkozók kárért való felelősségének a mértékét, másfelől ne kelljen viselnie azon kockázatot, hogy a közülük általa beperelt személy fizetésképtelenné válik. A vagyoni kárra alkalmazandó egyetemleges felelősség elve a nem vagyoni kárra is alkalmazandó.
(lásd: 118., 195. pont)
7. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 129. pont)
8. A tagállamok jogából nem következik olyan közös általános elv, amely szerint olyan esetben, amikor a feladatait egy harmadik országban ellátó tisztviselőt a rendelkezésére bocsátott lakásban megölik, a nemzeti bíróságnak el kellene rendelnie a sértett által a halála időpontjáig neki okozott fizikai és pszichikai szenvedésből álló nem vagyoni kár megtérítését.
(lásd: 175., 176. pont)
9. A tagállamok jogából következik azon közös általános elv, amely szerint olyan esetben, amikor a feladatait egy harmadik országban ellátó tisztviselőt a rendelkezésére bocsátott lakásban megölik, az ellátásoknak az elhunyt tisztviselő jogutódjai számára való automatikus folyósítását nem akadályozza meg az, hogy az említett jogutódok – ha úgy ítélik meg, hogy az elszenvedett károkat nem vagy nem teljesen fedezi az említett biztosítás – a nem vagyoni káruk megtérítését a nemzeti bíróság előtt indított kereset útján is követeljék. E tekintetben a tagállamok jogából azon közös általános elv is következik, amely szerint az elszenvedett nem vagyoni kár nem kerülhet kétszeresen megtérítésre. Ezért az uniós bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az ellátások automatikus folyósítását biztosító rendszer teljesen, részben vagy semennyire sem fedezi a jogutódokat ért nem vagyoni kár megtérítését, majd ezt követően kell meghatároznia az említett kártérítési összeget.
(lásd: 194., 195. pont)
10. A tagállamok jogából következik azon közös általános elv, amely elismeri a jogutódok – nevezetesen az elhunyt személy gyermekei és szülei – számára valamely hozzá közel álló személy halála által okozott erkölcsi fájdalomból álló, orvosolható nem vagyoni kárt. A nem vagyoni kár összegének meghatározását illetően az uniós bíróság nem használhatja fel az egyetlen tagállamban készített táblázatokat. E tekintetben az uniós bíróság feladata az összeg méltányos meghatározása.
(lásd: 198., 200. pont)