YVES BOT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2018. február 20.(1)
C‑441/17. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Lengyel Köztársaság
„Tagállami kötelezettségszegés – Környezet – 92/43/EGK irányelv – A 6. cikk (1) és (3) bekezdése – A 12. cikk (1) bekezdése – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 2009/147/EK irányelv – A 4. és 5. cikk – A vadon élő madarak védelme – Az erdőgazdálkodási terv módosítása – Puszcza Białowieska Natura 2000 terület (Lengyelország) – Különleges természetmegőrzési területek”
1. Keresetlevelében az Európai Bizottság a következők megállapítását kéri a Bíróságtól:
– a Lengyel Köztársaság, mivel anélkül fogadta el a białowieżai erdőkerületre (Lengyelország) vonatkozó erdőgazdálkodási tervhez csatolt mellékletet, hogy megbizonyosodott volna arról, hogy az nem fogja hátrányosan befolyásolni a Puszcza Białowieska PLC200004 közösségi jelentőségű természeti terület (KJTT) és különleges természetmegőrzési terület (KTT) épségét, nem teljesítette a 92/43/EGK irányelv(2) 6. cikke (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;
– a Lengyel Köztársaság, mivel nem tette meg a Puszcza Białowieska PLC200004 KJTT‑n és KTT‑n megtalálható, az élőhelyvédelmi irányelv I. melléklete szerinti természetes élőhelytípusok, illetve az élőhelyvédelmi irányelv II. melléklete szerinti fajok és a 2009/147/EK irányelv(3) I. mellékletében felsorolt madarak, valamint az I. mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok ökológiai szükségleteinek megfelelő védelmi intézkedéseket, nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből és a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit
– a Lengyel Köztársaság, mivel nem biztosította az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletében felsorolt kéregrágó bogarak (skarlátbogár [Cucujus cinnaberinus], pompás díszbogár [Buprestis splendens], vörösnyakú komorbogár [Phryganophilus ruficollis] és északi sárkánybogár [Pytho kolwensis(4)]) szigorú védelmét, vagyis a białowieżai erdőkerületben nem tiltotta meg e fajok szándékos megölését és zavarását, illetve a párzási vagy pihenőhelyek károsítását vagy elpusztítását, nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) és d) pontjából eredő kötelezettségeit, és
– a Lengyel Köztársaság, mivel nem biztosította a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt madárfajok, de különösen a fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos), a háromujjú hőcsik (Picoides tridactylus), a törpekuvik (Glaucidium passerinum) és a gatyáskuvik (Aegolius funereus) védelmét, illetve nem tiltotta meg a białowieżai erdőkerületben a szándékos elpusztításukat, a költési és fiókanevelési időszakban a szándékos zavarásukat, továbbá fészkeik és tojásaik szándékos elpusztítását vagy károsítását, illetve fészkeik eltávolítását, nem teljesítette a madárvédelmi irányelv 5. cikkének b) és d) pontjaiból eredő kötelezettségeinek.
2. Az ily módon a Bíróság elé terjesztett ügy egyrészt új lehetőséget kínál számára, hogy kiemelje a különbséget a Natura 2000 területre vonatkozó, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó tervek és azon, az említett cikk (3) bekezdésében hivatkozott tervek között, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlenek a természeti terület kezeléséhez, de valószínűleg jelentős hatással lesznek arra. Másrészt ezen ügy annak felidézéséhez vezet majd, hogy milyen szigorú, a Bizottság által hivatkozott és a Bíróság által értelmezett irányelvek rendelkezéseiből következő követelmények vonatkoznak a tagállamokra e tervek vagy projektek kialakítása és végrehajtása során.
3. A jelen indítványban ismertetem azokat az indokokat, amelyek miatt úgy vélem, hogy a jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset elfogadható, és annak helyt kell adni.
I. Jogi háttér
A. Az élőhelyvédelmi irányelv
4. Az élőhelyvédelmi irányelv első, harmadik, hatodik, tizedik és tizenötödik preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„mivel a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása, beleértve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmét – miként a szerződés 130r. cikke [azóta EK 174. cikk, majd EUMSZ 191. cikk] megállapítja – a Közösség általános érdekében álló, alapvetően fontos célkitűzés;
[…]
mivel ezen irányelv fő célja, a biológiai sokféleség fenntartásának előmozdítása a gazdasági, társadalmi, kulturális és regionális igények figyelembevételével hozzájárul a fenntartható fejlődés közös céljának megvalósításához; mivel a biológiai sokféleség fenntartása egyes esetekben megkívánja bizonyos emberi tevékenységek fenntartását és ösztönzését is;
[…]
mivel ahhoz, hogy gondoskodni lehessen a közösségi érdekeltségű természetes élőhelyek és fajok kedvező védettségi állapotának helyreállításáról, illetve fenntartásáról, különleges természetvédelmi [helyesen: természetmegőrzési] területeket kell kijelölni egy egységes európai ökológiai hálózat előre meghatározott ütemtervnek megfelelő létrehozása érdekében;
[…]
mivel alaposan meg kell vizsgálni minden olyan tervet vagy programot [helyesen: projektet], amelynek jelentős hatása lehet a már kijelölt, illetve a jövőben kijelölendő területek védelmének célkitűzéseire;
[…]
mivel egyes növény‑ és állatfajok esetében általános természetvédelmi rendszert kell kiépíteni a 79/409/EGK irányelv[(5)] kiegészítéseképpen; mivel intézkedéseket kell hozni egyes fajok különleges kezelésére vonatkozóan, amennyiben ez védettségi állapotuk alapján indokolt, beleértve az állatok befogásának, illetve megölésének bizonyos módjaira vonatkozó tilalmat, meghatározott feltételekhez kötve az azoktól való eltérés lehetőségét;
[…]”
5. Ezen irányelv 1. cikke a következőképpen szól:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
a) védelem: valamennyi, a vadon élő állat‑ és növényfajok természetes élőhelyei és populációi e) és i) pontban meghatározott kedvező védettségi helyzetének [helyesen: állapotának] fenntartásához, illetve helyreállításához szükséges intézkedés;
b) természetes élőhely: jellegzetes földrajzi, abiotikus és biotikus tényezők alapján elhatárolható, természetes állapotában megőrzött vagy természetszerű szárazföldi, illetve vízi terület;
[…]
d) elsődleges fontosságú természetes élőhelytípus: olyan, a 2. cikkben említett területen megtalálható természetes élőhely, amelyet az eltűnés veszélye fenyeget, és amelynek védelméért a Közösség különös felelősséggel tartozik természetes kiterjedésének a 2. cikkben meghatározott területre eső része tekintetében; ezen elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust csillag (*) jelöli az I. mellékletben;
e) egy természetes élőhely védettségi helyzete [helyesen: állapota]: a természetes élőhelyet és jellegzetes fajait érintő azon hatások összessége, amelyek a 2. cikkben meghatározott területen belül hosszú távon befolyásolhatják az élőhely természetes kiterjedését, szerkezetét és funkcióit, csakúgy mint jellegzetes fajainak hosszú távú fennmaradását.
Egy természetes élőhely védettségi állapota abban az esetben minősül »kedvezőnek«, ha:
– természetes kiterjedése és az azon belül található területek nagysága állandó vagy növekvő, továbbá
– hosszú távú fennmaradásához szükséges sajátos szerkezete és funkciói biztosítottak és valószínűleg a belátható jövőben is biztosítottak lesznek, továbbá
– jellegzetes fajainak védettségi helyzete az i) pontban meghatározottak szerint kedvezőnek minősül;
[…]
g) közösségi jelentőségű fajok: olyan fajok, amelyek a 2. cikkben meghatározott területen belül:
i. veszélyeztetettek […]; vagy
ii. sebezhetők, azaz valószínű, hogy a közeljövőben a veszélyeztetett csoportba fognak tartozni, amennyiben az okozati tényezők továbbra is fennállnak; vagy
iii. ritkák, azaz kis populációkban fordulnak elő, amelyek jelenleg nem minősülnek veszélyeztetettnek vagy sebezhetőnek, de annak veszélye fennáll, hogy azzá válnak. Az érintett fajok szűk földrajzi területen, illetve kiterjedtebb területen ugyan, de csak gyéren elszórva fordulnak elő; vagy
iv. endémikusak [helyesen: endemikusak], és különös figyelmet igényelnek élőhelyük sajátos jellege és/vagy használatuk élőhelyre és/vagy védettségi helyzetükre gyakorolt potenciális hatása következtében.
E fajok felsorolása a II. és/vagy a IV., illetve V. mellékletben szerepel, illetve ott szerepelhet.
h) veszélyeztetett fajok: a g) pont i. alpontjában említett fajok, amelyek védelméért a Közösség különös felelősséggel tartozik természetes elterjedésüknek a 2. cikkben említett területre eső része tekintetében; e veszélyeztetett fajokat csillag (*) jelöli a II. mellékletben;
i) egy faj védettségi helyzete [helyesen: állapota]: a fajt érintő azon hatások összessége, amelyek a 2. cikkben meghatározott területen belül hosszú távon befolyásolhatják a faj populációinak eloszlását és sűrűségét.
A védettségi helyzet [helyesen: állapot] abban az esetben minősül »kedvezőnek«, ha
– az érintett faj populációinak dinamikájára vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a faj képes hosszú távon fenntartani magát természetes élőhelyének életképes alkotórészeként, továbbá
– a faj természetes előfordulási területe nem csökken, és valószínűleg a belátható jövőben sem fog csökkenni, továbbá
– kellő nagyságú élőhely áll rendelkezésre jelenleg és valószínűleg a jövőben is a faj populációinak hosszú távú fennmaradásához;
j) terület: világosan körülhatárolt kiterjedésű, földrajzi tényezők által meghatározott terület;
k) közösségi jelentőségű természeti terület: olyan természeti terület, amely az azt magában foglaló bioföldrajzi régión vagy régiókon belül jelentős mértékben hozzájárul az I. mellékletben felsorolt természetes élőhely [helyesen: természetes élőhelytípus] vagy a II. mellékletben felsorolt faj kedvező védettségi állapotának fenntartásához, illetve helyreállításához, csakúgy mint a 3. cikkben említett Natura 2000 egységességéhez, és/vagy a biológiai sokféleség fenntartásához az érintett bioföldrajzi régión vagy régiókon belül.
Nagy területen elterjedt állatfaj esetében a közösségi jelentőségű természeti terület az adott faj elterjedési területén belül elhelyezkedő olyan területi egység, amelynek fizikai, illetve biológiai tényezői nélkülözhetetlenek a faj létezéséhez és szaporodásához;
l) különleges természetmegőrzési terület: olyan, közösségi jelentőségű és a tagállamok által törvényi [helyesen: jogszabályi], közigazgatási és/vagy szerződéses aktus útján kijelölt természeti terület, amelyben meghozták a szükséges intézkedéseket azon természetes élőhelyek és/vagy fajok populációinak kedvező védettségi helyzetének [helyesen: állapotának] helyreállítására, illetve fenntartására, amelyek céljára a természeti területet kijelölték;
[…]”
6. Az említett irányelv 2. cikke a következőképpen szól:
„(1) Az irányelv célja, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához a Szerződésben érintett tagállamok európai területén belül [helyesen: a tagállamoknak a Szerződés hatálya alá tartozó európai területén belül].
(2) Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések célja a közösségi érdekeltségű [helyesen: jelentőségű] természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat‑ és növényfajok kedvező védettségi helyzetének [helyesen: állapotának] fenntartása, illetve helyreállítása.
(3) Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések figyelembe veszik a gazdasági, társadalmi és kulturális igényeket, valamint a regionális és a helyi sajátosságokat is.”
7. Az élőhelyvédelmi irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) A különleges természetmegőrzési területek egységes európai ökológiai hálózatát Natura 2000 néven hozzák létre [helyesen: Natura 2000 néven létrehozzák a különleges természetvédelmi területek egységes európai ökológiai hálózatát]. Az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusokat magában foglaló, továbbá a II. mellékletben felsorolt fajok élőhelyéül szolgáló természeti területekből álló hálózat célja, hogy biztosítsa az érintett természetes élőhelytípusok, valamint az érintett fajok élőhelyeinek kedvező védettségi állapotának fenntartását vagy adott esetben helyreállítását természetes kiterjedésükön, illetve elterjedési területükön belül.
A Natura 2000 hálózat a tagállamok által a 79/409 […] irányelvnek megfelelően minősített különleges természetvédelmi területeket [helyesen: különleges védelmi területeket] is magában foglalja.”
8. Az irányelv 4. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése, illetve (4) és (5) bekezdése az alábbiakat mondja ki:
„(2) […]
A Bizottság a 21. cikkben megállapított eljárással összhangban hagyja jóvá a közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékét, amely megállapítja, hogy mely természeti terület foglal magában egy vagy több elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust, vagy mely szolgál veszélyeztetett faj élőhelyeként.
[…]
(4) Egy KJT (2) bekezdésben megállapított eljárással összhangban történő jóváhagyása után az érintett tagállam a lehető leghamarabb – de legkésőbb hat éven belül – különleges természetvédelmi területté [helyesen: különleges természetmegőrzési területté] nyilvánítja az érintett területet, és meghatározza annak különös fontosságát annak alapján, hogy az egyes természeti területek mennyire fontos szerepet töltenek be az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben felsorolt fajok kedvező védettségi állapotának biztosításával történő fenntartása, illetve helyreállítása, valamint a Natura 2000 hálózat egységessége szempontjából, figyelembe véve továbbá, hogy milyen mértékben fenyegeti a károsodás vagy a pusztulás veszélye az egyes természeti területeket.
(5) Amint egy természeti terület felvételre kerül a (2) bekezdés harmadik albekezdésében említett jegyzékbe, a 6. cikk (2), (3) és (4) bekezdését kell rá alkalmazni.”
9. Az említett irányelv 6. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok megállapítják a különleges természetvédelmi [helyesen: természetmegőrzési] területek védelméhez szükséges intézkedéseket, megfelelő esetben beleértve a kifejezetten az egyes természeti területekre kiadott vagy más fejlesztési tervek részét képező intézkedési terveket, továbbá olyan törvényi [helyesen: jogszabályi], közigazgatási vagy szerződéses aktusokat [helyesen: intézkedéseket] is, amelyek az adott természeti területen megtalálható, az I. mellékletben szereplő természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben szereplő fajok ökológiai szükségleteinek megfelelnek.
(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a különleges természetvédelmi területeken [helyesen: különleges természetmegőrzési területeken] található olyan természetes élőhelytípusok és olyan fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozására, amelyek céljára az egyes területeket kijelölték, amennyiben a zavarás mértéke ezen irányelv céljaira tekintettel jelentős hatással lehet [helyesen: A tagállamok – amennyiben úgy ítélik, hogy a zavarás mértéke jelentős hatással lehet ezen irányelv céljaira – megteszik a megfelelő intézkedéséket ahhoz, hogy megakadályozzák a különleges természetmegőrzési területeken található olyan természetes élőhelytípusok, illetve fajok élőhelyei károsodását és zavarását, amelyek számára az egyes területeket kijelölték].
(3) Figyelembe véve az adott természeti terület védelmével [helyesen: megőrzésével] kapcsolatos célkitűzéseket, megfelelő vizsgálatot kell folytatni minden olyan terv vagy program [helyesen: projekt] hatásait illetően, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de akár önmagában, akár pedig más terv vagy program [helyesen: projekt] részeként valószínűleg jelentős hatással lesz [helyesen: tervvel vagy projekttel együttesen jelentős hatással lehet] arra. A természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának eredményét figyelembe véve, továbbá a (4) bekezdés rendelkezéseinek értelmében [helyesen: rendelkezéseire is figyelemmel] az illetékes nemzeti hatóságok csak azután hagyják jóvá az érintett tervet vagy programot [helyesen: projektet], ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem fogja hátrányosan befolyásolni az érintett természeti terület épségét, és miután – adott esetben – kikérték a lakosság véleményét is.
(4) Amennyiben a természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának kedvezőtlen eredménye ellenére valamely elsődlegesen fontos, társadalmi vagy gazdasági jellegű közösségi érdekre figyelemmel [helyesen: valamely nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okra figyelemmel, ideértve a társadalmi vagy gazdasági jellegű okokat is] – alternatív megoldás hiányában – mégis végre kell hajtani egy tervet vagy programot [helyesen: projektet], a tagállam minden szükséges kiegyenlítő intézkedést megtesz a Natura 2000 általános egységességének [helyesen: koherenciájának] megóvása érdekében. A tagállam az elfogadott kiegyenlítő intézkedésekről értesíti a Bizottságot [helyesen: az elfogadott kiegyenlítő intézkedéseket közli a Bizottsággal].
Amennyiben az érintett természeti terület elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust foglal magában és/vagy veszélyeztetett faj élőhelyéül szolgál, kizárólag az emberi egészséggel, a közbiztonsággal vagy a környezet szempontjából elsődlegesen fontos előnyökkel kapcsolatos, továbbá – a Bizottság véleménye szerint [helyes fordítása: a Bizottság véleményének kikérését követően] – a közérdek kényszerítő indokain [helyes fordítása: más, fontos közérdeken alapuló kényszerítő okokon] alapuló szempontokat lehet érvényesíteni.”
10. Az élőhelyvédelmi irányelv 7. cikke szerint:
„A 4. cikk (1) bekezdése alapján besorolt vagy a 4. cikk (2) bekezdése értelmében annak megfelelően elismert területek tekintetében ezen irányelv alkalmazásának napjától, illetve – amennyiben az későbbi időpontra esik – azon időponttól számítva, amikor a tagállam a 79/409/EGK irányelv értelmében végrehajtja, illetve elismeri a besorolást, a 79/409/EGK irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatából eredő kötelezettségek helyébe ezen irányelv 6. cikkének (2), (3) és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek lépnek.”
11. Az irányelv „A fajok védelme” címet viselő 12. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmének [helyesen: természetes elterjedési területükön való szigorú védelme rendszerének bevezetése] érdekében, megtiltva az alábbiakat:
a) e fajok vadon befogott példányainak szándékos befogásának vagy megölésének bármely formája [helyesen: e fajok vadon élő példányai szándékos befogásának vagy megölésének bármely formája];
b) e fajok szándékos zavarása, különösen párzás [helyesen: párzás és költés], utódnevelés, áttelelés és vándorlás idején;
[…]
d) párzási, költő‑ vagy pihenőhelyek károsítása vagy elpusztítása.”
12. Az említett irányelv 16. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Amennyiben nincs más megfelelő megoldás, és az eltérés megengedése nem befolyásolja hátrányosan az érintett fajok populációi kedvező védettségi állapotának fenntartását az elterjedési területükön [helyesen: a természetes elterjedési területükön], a tagállamok engedélyezhetik a 12., 13., 14. cikkben, valamint a 15. cikk a) és b) pontjában foglalt rendelkezésektől való eltérést az alábbiak érdekében:
[…]
b) termést, állatállományt, erdőt, halastavat, vizeket és más típusú, tulajdont érintő súlyos károk megelőzése;
c) közegészség, közbiztonság vagy más kiemelkedően fontos közérdek, beleértve a társadalmi vagy gazdasági érdekeket is, továbbá a környezet számára kiemelkedően előnyös hatás elérése;
[…]”
13. Az élőhelyirányelv „Közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok, amelyek megőrzéséhez különleges természetmegőrzési területek kijelölése szükséges” című I. mellékletének 9. pontja – „Őshonos fajokból álló természetes (természetközeli) erdő, amely magas fákból állományokat képez, tipikus aljnövényzettel, továbbá eleget tesz a következő feltételnek: ritka vagy maradvány és/vagy közösségi jelentőségű fajoknak ad otthont” – és 91. címe („Európa mérsékelt övi erdői”) hivatkozik a szubkontinentális gyertyános‑tölgyesekre (Galio‑Carpinetum gyertyános‑tölgyesek, Natura 2000 kód: 9170), a láperdőkre (Natura 2000 kód: 91D0), valamint az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdőkre (Alno‑Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (Natura 2000 kód: 91E0); az utóbbi két erdőt kifejezetten kijelölik kiemelt jelentőségű élőhelytípusként.
14. Ezen irányelv II. és IV. mellékletének címe „Közösségi jelentőségű állat‑ és növényfajok, amelyek megőrzéséhez különleges természetmegőrzési területek kijelölése szükséges”, illetve „Közösségi jelentőségű, szigorú védelmet igénylő állat‑ és növényfajok”. E mellékletek „állatokra” vonatkozó a) pontjában a „gerinctelenek” között található az Insecta [rovarok] fajainak listája, amelyben, a Coleoptera [bogarak] között szerepel egyebek mellett a Buprestis splendens [pompás díszbogár], a Cucujus vermillon [skarlátbogár], a Pytho kolwensis [északi sárkánybogár]és a Phryganophilus ruficollis [vörösnyakú komorbogár], azzal a II. mellékletben szereplő pontosítással, hogy az utóbbi veszélyeztetett faj. Ugyanezen mellékletben szerepel a Rhysodes sulcatus [kerekvállú állasbogár] és a Boros schneideri [fenyőkéregbogár] (6) is.
B. A madárvédelmi irányelv
15. A madárvédelmi irányelv (6) és (8) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„(6) A meghozandó intézkedéseket a madarak számát befolyásoló különféle olyan tényezők figyelembevételével kell kidolgozni, mint amilyenek nevezetesen az emberi tevékenységek káros hatásai, különösen a természetes élőhelyek tönkretétele és szennyezése, a madarak emberek általi befogása és megölése, valamint ezekből kiinduló kereskedelme. Ezeknek az intézkedéseknek a szigorúságát a madárvédelmi politika keretein belül a különféle fajok egyedi helyzetéhez kell igazítani.
[…]
(8) A megfelelő biológiai sokféleség, valamint az élőhelyek megfelelő nagyságának megőrzése, fenntartása vagy helyreállítása nélkülözhetetlen az összes madárfaj védelme érdekében. Egyes madárfajok esetében fennmaradásuk és szaporodásuk biztosítása érdekében különleges élőhelyvédelmi intézkedésekre van szükség elterjedési területükön. Ezeknek az intézkedéseknek figyelembe kell venniük a vonuló fajokat is, és úgy kell őket összehangolni, hogy egységes rendszert alkossanak.”
16. Az irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ez az irányelv a tagállamok Szerződésben érintett európai területén természetesen előforduló összes vadon élő madárfaj védelmére vonatkozik. Célja e fajok védelme, kezelése és ellenőrzése, továbbá szabályokat állapít meg hasznosításukkal kapcsolatban.
(2) Az irányelvet a madarakra, tojásaikra, fészkeikre és élőhelyeikre kell alkalmazni.”
17. Az említett irányelv 2. cikke szerint:
„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy az 1. cikkben meghatározott fajok állományait megfelelő szinten fenntartsák, vagy olyan szintre hozzák, amely megfelel különösen az ökológiai, tudományos és kulturális követelményeknek, figyelembe véve a gazdasági és rekreációs követelményeket is.”
18. A madárvédelmi irányelv 3. cikke a következőket írja elő:
„(1) A 2. cikkben foglalt követelmények figyelembevételével a tagállamok valamennyi, az 1. cikkben meghatározott madárfaj esetében megteszik az élőhelyek megfelelő sokféleségének és nagyságának megőrzéséhez, fenntartásához vagy helyreállításához szükséges intézkedéseket.
(2) A biotópok és élőhelyek megőrzése, fenntartása és helyreállítása elsősorban az alábbi intézkedéseket foglalja magában:
a) védett területek kialakítása;
b) a védett területeken belüli és kívüli élőhelyek ökológiai szempontú fenntartása és kezelése;
c) a tönkretett biotópok helyreállítása;
[…].”
19. A madárvédelmi irányelv 4. cikke (1), (2) és (4) bekezdésének szövege a következő:
„(1) Az I. mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség.
Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni:
a) a kipusztulással fenyegetett fajokat;
b) az élőhelyük meghatározott változásaira érzékeny fajokat;
c) a kis állományuk vagy korlátozott helyi elterjedésük miatt ritkának minősített fajokat;
d) az élőhelyük egyedi jellege miatt különleges figyelmet érdemlő egyéb fajokat.
Az állományszintek változásának irányát és ingadozásait az értékelések háttér‑információjaként figyelembe kell venni.
A tagállamok a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket e fajok védelme érdekében különleges védelmi területté minősítik, figyelembe véve a fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.
(2) A tagállamok hasonló intézkedéseket tesznek az I. mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok esetében is, szem előtt tartva azok védelmi szükségleteit azon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területen, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell, tekintettel költő‑, vedlő‑ és telelőterületeikre, valamint vonulási útvonaluk pihenőhelyeire. […]
[…]
(4) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott védett területek vonatkozásában a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében, amennyiben azok jelentősek e cikk céljai szempontjából. A tagállamok e védett területeken kívül is törekednek az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának elkerülésére.”
20. Ezen irányelv 5. cikke előírja:
„A 7. és 9. cikk sérelme nélkül, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az 1. cikkben meghatározott valamennyi madárfaj általános védelmi rendszerének kialakítására, megtiltva különösen:
[…]
b) fészkeik és tojásaik szándékos elpusztítását vagy károsítását, illetve fészkeik eltávolítását;
[…]
d) e madarak szándékos zavarását, különösen a költési és fiókanevelési időszakban, amennyiben a zavarás jelentős lenne az irányelv céljaira tekintettel;
[…]”
21. Az említett irányelv 9. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok, ha nincs más megfelelő megoldás, eltérhetnek az 5–8. cikk rendelkezéseitől a következő okok miatt:
a) – a közegészség és közbiztonság érdekében,
[…]
– a növényi kultúrák, az állatállomány, az erdők, a halgazdaságok és a vizek súlyos károsodásának megelőzése érdekében,
[…]
(2) Az (1) bekezdésben említett eltérések esetében meg kell határozni:
a) a fajokat, amelyekre az eltérések vonatkoznak;
[…]
c) a kockázati tényezőket, valamint az időbeli és térbeli körülményeket, amelyek mellett ilyen eltérések engedélyezhetők;
d) a hatóságot, amely felhatalmazást kap annak kinyilvánítására, hogy a szükséges feltételek teljesülnek, és annak meghatározására, hogy milyen eszközök, eljárások vagy módszerek alkalmazhatók, milyen korlátok között és kik által;
e) az elvégzendő ellenőrzéseket.
(3) A tagállamok minden évben jelentést küldenek a Bizottság részére az (1) és (2) bekezdés végrehajtásáról.
(4) A Bizottság a rendelkezésére álló információk és különösen a (3) bekezdés alapján hozzá eljuttatott információk alapján mindenkor biztosítja, hogy az (1) bekezdésben említett eltérések hatásai ne legyenek összeegyeztethetetlenek ezen irányelvvel. E célból megteszi a szükséges intézkedéseket.”
22. A madárvédelmi irányelv I. mellékletében említett különböző fajok között szerepel a fehérhátú fakopáncs, a háromujjú hőcsik, a törpekuvik, a gatyáskuvik, a darázsölyv (Pernis apivorus), a kis légykapó (Ficedula parva) és az örvös légykapó (Ficedula albicollis).
II. A jogvita előzményei
A. A jogvita alapját képező tényállás
23. Az [élőhelyvédelmi irányelv] értelmében a kontinentális bioföldrajzi régió közösségi jelentőségű természeti területeit tartalmazó, első alkalommal frissített jegyzék elfogadásáról szóló, 2007. november 13‑i 2008/25/EK határozattal(7) a tagállamok javaslatai alapján a Bizottság jóváhagyta, hogy a Puszcza Białowieska Natura 2000 területet (Lengyelország) az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésével összhangban KJTT‑nek jelöljék ki, PLC200004 kóddal, tekintettel arra, hogy e terület természetes élőhelyeknek, továbbá bizonyos állat‑ és madárfajok élőhelyeinek ad otthont. Ez a tíz természetes élőhely és 55 faj védelme érdekében létrehozott természeti terület emellett a madárvédelmi irányelvvel összhangban kijelölt különleges védelmi területnek minősül.
24. A Puszcza Białowieska Natura 2000 terület Európa legjobb állapotban megőrzött természetes erdőinek egyike, amelyet a nagy mennyiségben előforduló száradékok és öreg, többek között több mint 100 éves fák jellemeznek. Területén az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletének értelmében vett „kiemelt jelentőségű”, rendkívül jó állapotban megőrzött természetes élőhelyek találhatók, így láperdők (91D0 Natura 2000 kód), fűz, nyár, éger és kőris alkotta ligeterdők (91E0 Natura 2000 kód), valamint egyéb „közösségi jelentőségű” élőhelyek, különösen szubkontinentális gyertyános‑tölgyesek (9170 Natura 2000 kód). A Bizottság rámutatott, hogy a Forest Europe 2015. évi jelentése szerint Európában az emberi tevékenységektől mentes erdők csak 3%‑át teszik ki a teljes erdőterületnek, valamint, hogy Lengyelországban ezek a teljes erdőterületnek csak 0,63%‑át teszik ki.(8)
25. A Puszcza Białowieska Natura 2000 területhez hasonló erdő területén számos, az élőhelyvédelmi irányelv II. mellékletében szereplő kéregrágó bogárfaj, többek között a fenyőkéregbogár (Boros schneideri) és a kerekvállú állasbogár, illetve az irányelv IV. mellékletének a) pontjában szigorú védelmet igénylő fajként is megjelölt bogárfajok élnek, mint a skarlátbogár, a pompás díszbogár, a vörösnyakú komorbogár és az északi sárkánybogár. Megtalálhatók itt egyrészt a madárvédelmi irányelv I. mellékletében szereplő, az elhaló és holt lucfenyők – többek között a betűzőszú (Ips typographus) által megtámadott fák – alkotta élőhelyen megtalálható madárfajok, így többek között a darázsölyv, a kis légykapó, az örvös légykapó, a fehérhátú fakopáncs, a háromujjú hőcsik, a törpekuvik, a gatyáskuvik, másrészt pedig az ezen irányelv II. mellékletének B. részében szereplő madárfajok, mint a kék galamb (Columba oenas), egy, az említett irányelv 4. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozó vonuló faj.
26. Természeti értékére tekintettel a Puszcza Białowieża (a továbbiakban: Białowieża‑erdő) a világörökségi helyszíneknek az Egyesült Nemzetek Szervezete Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) által készített listáján is szerepel.
27. A 63 147,58 hektáron elterülő Puszcza Białowieska Natura 2000 területet két különböző hatóság igazgatja. Az egyik az e Natura 2000 összterülete hozzávetőleg 17%‑ának megfelelő, vagyis körülbelül 10 500 hektáros Białowieski Park Narodowy (białowieżai nemzeti park, Lengyelország) igazgatásáért felel. A másik hatóság, a Lasy Państwowe (állami erdőhivatal, Lengyelország)(9) kezeli 52 646,88 hektáron a białowieżai (12 586,48 hektár), a browski (20 419,78 hektár) és a hajnówkai (19 640,62 hektár) erdőkerületeket.(10) A białowieżai erdőkerület a Natura 2000 terület teljes területének hozzávetőleg 20%‑át teszi ki, vagyis a nemzeti park területének megfelelő területet, amely megfelel a három erdőkerület együttes területe hozzávetőleg 24%‑ának.
28. 2012. május 17‑én a Minister Środowiska (környezetvédelmi miniszter, Lengyelország) ajánlást adott ki, amely kizárta az erdőgazdálkodási intézkedéseket a 100 évnél idősebb erdőállományban. A Lengyel Köztársaság szerint ez az ajánlás a gyakorlatban megakadályozta a hatékony megőrzési műveletek végrehajtását ezekben az állományokban, ami a betűzőszú által megtámadott lucfenyők kellő mennyiségben és kellő időben történő eltávolítását és a fenyegetett zónán kívülre történő szállítását jelentette volna, ezáltal gátolta a betűzőszú fokozódó elterjedésére való gyors reagálás lehetőségét.
29. 2012. október 9‑én a környezetvédelmi miniszter a Regionalna Dyrekcja Lasów Państwowych w Białymstoku (az erdészeti hivatal białystoki regionális igazgatósága, Lengyelország) kérelmére, illetve egy a Bizottság által 2011. júniusban indított jogsértés megállapítása iránti eljárást megelőző EU Pilot vizsgálatára(11) reagálva jóváhagyta a Plan Urządzenia Lasut (erdőgazdálkodási terv), amelyhez környezeti hatás‑előrejelzéseket csatoltak (a továbbiakban: 2012. évi EGT).
30. E terv a białowieżai erdőkerület vonatkozásában tartalmazta a 12 592,71 hektár összterületű, erdősítésre szánt erdők és földterületek leírását, egy erdőgazdálkodási elemzést, egy természetvédelmi programot, valamint a feladatok meghatározását a következők vonatkozásában:
– nettó 63 471 m3 faipari terméknek megfelelő (a kivágást megelőző vágásokból, illetve a kivágásból származó) erdészeti termékmennyiség;
– a telepítésre és újraerdősítésre kijelölt terület (vagyis 12,77 hektár);
– az erdőgazdálkodásra kijelölt terület (vagyis 2904,99 hektár);
– az erdővédelem, beleértve az erdőtüzek elleni védekezést szolgáló intézkedéseket;
– a vadgazdálkodás, valamint
– a technikai infrastruktúra szükségletei.
31. E terv, amely a három erdőkerületben tíz év alatt a fakitermelés engedélyezett mennyiségét hozzávetőleg 470 000 m3‑re, vagyis a 2003 és 2012 között kitermelt 1 500 000 m3‑hez képest jelentős mértékben csökkentette, ily módon 63 471 m3‑ben határozta meg a határértéket a białowieżai erdőkerület vonatkozásában.(12)
32. Nem vitatott ugyanakkor, hogy a 2012 és 2015 közötti jelentős fakitermelés következtében a 2012. évi EGT‑ben 10 éves időtartamra engedélyezett maximális mennyiséget a białowieżai erdőkerületben gyakorlatilag három év alatt elérték. Ezzel párhuzamosan az erdészeti hivatal megállapította, hogy ugyanezen időszak során elterjedt a betűzőszú.
33. 2015. november 6‑án a Regionalny Dyrektor Ochrony Środowiska w Białymstoku (białystoki regionális környezetvédelmi igazgató, Lengyelország) egy Plan Zadań Ochronnych (intézkedési terv)(13) (a továbbiakban: 2015. évi PZO)(14) megnevezésű tervet fogadott el, amely az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében megállapított céloknak megfelelően rögzíti a Puszcza Białowieska Natura 2000 területre vonatkozó megőrzési célokat és meghatározza a védelmi intézkedéseket a białowieżai, a browski és a hajnówkai erdőkerületek vonatkozásában. A 2015. évi PZO helyi jogi aktus és azt a Bizottság szerint olyan tervnek kell tekinteni, amely az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének értelmében „nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez”.
34. A 2015. évi PZO 3. mellékletében a lengyel hatóságok természetes élőhelyenként és az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletében hivatkozott állat‑ és madárfajok élőhelyei, illetve az ezen irányelv II. mellékletében hivatkozott állatfajok élőhelyei, továbbá a madárvédelmi irányelv I. mellékletében hivatkozott madárfajok élőhelyei szerint megjelölték azokat az erdőgazdálkodási gyakorlatokat, amelyek potenciális veszélyt jelentenek az élőhelyek kedvező védettségi állapotának fenntartására a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen. E tekintetben kiemelték többek között a fakitermelést két élőhely‑típus (gyertyános‑tölgyesek és ligeterdők) 100 évesnél idősebb állományában a holt vagy elhaló, illetve a 100 évesnél idősebb, kéregszúk által megtámadott fák (a betűzőszú által megtámadott fenyők és lucfenyők) eltávolítását, a fák kivágását, valamint az erdők és vegyes erdők erdőgazdálkodási műveletek révén történő regenerálását.
35. A 2015. évi PZO 5. melléklete az alábbiak szerinti rögzíti az e PZO 3. mellékletében hivatkozott, a három erdőkerületben megtalálható védett élőhelyeket és fajokat fenyegető potenciális veszélyek megelőzését célzó védelmi intézkedéseket:
– az erdőgazdálkodási műveletek (mint a vágás, erdőtelepítés, gazdálkodás) kizárása minden, a 91D0 (láperdők) és 91E0 (fűz, nyár, éger és kőris alkotta ligeterdők) élőhelyen található faállomány vonatkozásában;
– az erdőgazdálkodási műveletek kizárása minden olyan faj állományában, amelyet legalább 10%‑ban több mint 100 éves egyedek alkotnak a 9170 élőhelyen (szubkontinentális gyertyános‑tölgyesek), valamint a darázsölyv, a fehérhátú fakopáncs, a háromujjú hőcsik, a kis légykapó, az örvös légykapó, illetve a pompás díszbogár, a skarlátbogár, a fenyőkéregbogár (Boros schneideri) és a remetebogár (Osmoderma eremita) élőhelyein;
– az erdőgazdálkodási műveletek kizárása minden olyan faj állományában, amelyet legalább 10%‑ban több mint 100 éves egyedek alkotnak (a lucfenyő és a fenyő állományai, valamint a lucfenyő és a fenyő kombinált állományai) a törpekuvik és a gatyáskuvik élőhelyein;
– az északi sárkánybogár (Pytho kolwensis), a vörösnyakú komorbogár és a kerekvállú állasbogár élőhelyeinek megőrzése érdekében az elhalt fák megőrzése a kitermelés alatt álló állományban, többek között azáltal, hogy megtartanak minden 100 évesnél idősebb elhalt lucfenyőt a teljes mineralizációig, kivéve, ha ez veszélyt jelent a közbiztonságra.
36. A környezetvédelmi miniszter 2016. március 25‑én az erdészeti hivatal főigazgatójának kérelmére elfogadta a 2012. évi EGT egy a białystoki regionális erdészeti hivatal igazgatója által kidolgozott mellékletét (a továbbiakban: 2016. évi melléklet), amely módosítja a 2012. évi EGT azon részeit, amelyek először az erdők és erdővel betelepítendő területek teljes területére vonatkoznak, a 2016. január 1‑jei állapot függvényében; ez (a módosítást követően) 12 585,30 hektárt tesz ki, másodszor (a kivágást megelőző vágásokból, illetve a kivágásból származó) kitermelt elsődleges erdészeti termékmennyiségre vonatkoznak; ez (a módosítást követően) nettó 188 000 m3 faipari terméknek felel, meg és harmadszor a telepítésre és újraerdősítésre kijelölt területre vonatkoznak; ez (a módosítást követően) 28,63 hektár.
37. E 2016. évi melléklet jóváhagyását „a betűzőszú lucfenyőn való folyamatos terjedése eredményeként az erdőállományt ért súlyos károk [igazolják], amelyek (a [2012. évi] EGT végrehajtásának ideje során) szükségessé tették a fakitermelés (alkalmi termelés) növelését, az erdők megfelelő egészségi állapotának fenntartása, az erdei ökoszisztémák fenntarthatóságának biztosítása, a természetes élőhelyek, köztük a közösségi jelentőségű élőhelyek pusztulásának megállítása és regenerációs folyamatának megindítása érdekében”.
38. E mellékletben az szerepel, hogy az „elsősorban a betűzőszú által megtámadott lucfenyők kivágására vonatkozik, a betűzőszú terjedésének megakadályozása érdekében (az egészségügyi fakitermelések elvégzésének szükségessége)”.
39. E melléklet pontosítja továbbá, hogy „fakivágásokra kerül sor a Białowieża‑erdőben tartózkodó személyek biztonságának garantálása érdekében, mivel az elhaló fák felgyűlése veszélyes a közbiztonságra”, „a turistautakon, valamint az erdőben található pihenő és rekreációs helyeken”.
40. Végül az említett melléklet kiemeli, hogy „az utóbbi évek szárazsága fokozta a lucfenyőfák és állományok sorvadását, ezáltal növelve az erdőtűz kockázatát a Białowieża‑erdőben”.
41. A 2016. évi melléklet ily módon lehetővé tette a białowieżai erdőkerület erdeiben a fakitermelés megháromszorozását, azaz 63 471 m3‑ről 188 000 m3‑re történő növelését a 2012 és 2021 közötti időszakban, továbbá a gazdálkodási beavatkozások alól eddig kivett területeken olyan aktív erdőgazdálkodási intézkedések megtételét, mint az egészségügyi fakitermelés, újraerdősítés és felújító vágás.
42. Ahogy a 2012. évi EGT esetében is, itt is elfogadták a białystoki regionális erdészeti hivatal igazgatójának pozitív véleményét. Egyébként nem vitatott, hogy a 2016. évi melléklet elfogadása érdekében az erdészeti hivatal białystoki regionális igazgatósága 2015‑ben értékelte a tervezett intézkedések környezetre gyakorolt hatását, amelyből az tűnt ki, hogy azok nem befolyásolják „jelentős mértékben hátrányosan a környezetet, és különösen a Natura 2000 terület megőrzési céljait és épségét”.
43. Egy ugyancsak 2016. március 25‑én kelt dokumentumban a környezetvédelmi miniszter és az erdészeti hivatal főigazgatója, annak érdekében, hogy „tudományos ismeretekre támaszkodva” megoldják a Bialowieża‑erdő igazgatásával kapcsolatos nézetkülönbségeket, egy „a Bialowieża‑erdőre mint az UNESCO kulturális és természeti örökségi helyszínére, illetve mint a Natura 2000 hálózathoz tartozó helyszínre vonatkozó program” című helyreállítási programot dolgoztak ki. E program célja, hogy „szigorúan dokumentálja a különböző álláspontokat, valamint, hogy a meghozott döntések tekintetében meghatározza konkrét személyek felelősségét”. Ennek érdekében a következőkről született döntés:
– a Bialowieża‑erdőre vonatkozó tudományos és jogi dokumentumok „elkészítése és nyilvánosságra hozatala”;
– egy olyan kutatási és monitoring–program végrehajtása, amely azonosítja és leírja az emberek által lakott földrészleteket és az erdőgazdálkodási intézkedéseket, figyelemmel bizonyos védett élőhelyekre és fajokra. Minden faállomány esetében egyrészt kiszámítják a holt fák számát és mennyiségét, másrészt pedig megmérik az erdei avar és a talajszelvény szerves széntartalmát, valamint
– fényképdokumentáció rögzítése.
44. E program azt is előírta, hogy annak érdekében, hogy lezárják az emberi beavatkozás és a fakivágás célszerűségéről szóló tudományos vitát, hosszú távú kísérletet fognak folytatni, amelynek keretében az erdőkerületek területének egyharmadán értékelni fogják az erdőgazdálkodási intézkedések végrehajtásának elmaradása által eredményezett hatásokat abból a célból, hogy ezeket összehasonlítsák a 2016‑tól előírt „(többek között) fakivágási és fakitermelési műveletekkel”, amelyekre a másik részben kerül sor. A gazdasági hatások vizsgálatát ugyancsak irányozták.
45. 2016. március 31‑én az erdészeti hivatal főigazgatója, feladatának megfelelően, továbbá „figyelemmel a betűzőszú Bialowieża‑erdő területén, történelem során történt egyik legjelentősebb elterjedésének eredményeként a természetes élőhelyek megváltozása és a biológiai sokféleség megszűnése jelentős kockázatainak diverzifikációjához kapcsolódó követelményekre”, meghozta az 52. sz. határozatot, amely révén „funkcionális referenciazónákat” hoztak létre a bialowieżai és a browski erdőkerületekben. Ezek a bialowieżai erdőkerület hozzávetőleg 33%‑át teszik ki, vagyis 4137,28 hektárt, és a 2012. évi EGT‑ben meghatározott intézkedéseknek megfelelően kezelik őket. Az említett 52. sz. határozat azt írja elő, hogy 2016. április 1‑jétől e referenciazónákon belül az erdőkerületekben hatályos erdőgazdálkodási tervekre figyelemmel „a biológiai sokféleség kialakulása hatásainak maximalizálását célzó erdőgazdálkodást [fognak folytatni], (a gyakorlatban) kizárólag természetes folyamatok eredményeként.” Az említett határozat azt is kimondta, hogy ezen erdőgazdálkodási tevékenység a következőkre korlátozódik:
„1) az olyan fák kivágása, amelyek a közbiztonságra veszélyt, illetve a helyszínen hagyott kivágott fákhoz kapcsolódóan tűzveszélyt jelentenek;
2) a fent hivatkozott zónák erdőművelése vonatkozó szabályok szerinti természetes megújulásának meg nem zavarása;
3) az erdészeti erőforrások olyan állapotban való fenntartása, amely a lehető legnagyobb mértékben korlátozza az ember belépését az erdőbe, annak érdekében, hogy megakadályozzák a fent hivatkozott természetes folyamatok megváltozását (a 4. pontban hivatkozott belépés kivételével);
4) az erdő mint a tudományos kutatás és hasonló tevékenységek céljából rendelkezésre bocsátott terület nem termelő funkcióinak megvalósítása;
5) védőövezet létrehozása e zónák határai mentén, feromoncsapdák, vagyis olyan eszközök felállításával, amelyek célja, hogy megakadályozzák az erdő túlélését veszélyeztető mértékben ártalmas organizmusok e zónákból (és e zónákba) történő mozgását.”
Az 52. sz. határozat szerint az ilyen zónák ugyanakkor nem foglalják magukban a természetvédelmi területeket.
46. E határozat 2. szakasza azt írja elő, hogy a białowieżai és browski erdőkerületekhez tartozó, a referenciazónákon kívül eső erdőkben az erdőgazdálkodási tervekre alapított gazdálkodási tevékenységet a fenntartható erdőgazdálkodás elveinek megfelelően kell folytatni. E szakasz kiemeli, hogy „ugyanakkor e gazdálkodást oly módon kell folytatni, hogy ténylegesen biztosítsa a környezet védelmét, az erdőgazdálkodás módszereinek alkalmazásával”.
47. Az említett határozat 3. szakasza szerint „a białowieżai és browski erdőkerületek területén folytatott, a természeti kincsek felmérésével, a biológiai sokféleségnek, a természetes élőhelyek állapotának és az erdei ökoszisztémák szén‑dioxid‑mérlegének figyelemmel kísérésével, továbbá minden ténybeli dokumentáció gyűjtésével kapcsolatos tevékenységeket az erdészeti hivatal főigazgatójának külön, a hivatal által igazgatott valamennyi terület természeti felméréséről szóló utasítása szabályozza”. E szakasz (2) bekezdése szerint az erdészeti hivatal białystoki regionális igazgatója kétévente (2017. január 31‑től) jelentést tesz a műveletek figyelemmel kíséréséről és a biológiai sokféleség Białowieża‑erdőben való megőrzésének állapotáról.
48. Az 52. sz. határozat 4. szakaszának b) pontja értelmében el lehet térni e területek aktív erdőgazdálkodásból való kizárásától „munkálatok végzése [esetén], amennyiben az említett munkálatok elvégzésére irányuló kötelezettség általánosan alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekből ered, beleértve a Natura 2000 területre vonatkozó PZO‑t is”.
49. 2017. február 17‑én(15) az erdészeti hivatal főigazgatója a három erdőkerület vonatkozásában meghozta „a białowieżai, a browski és a hajnówkai erdőkerületekben a faállományok valamennyi korcsoportjában a betűzőszú által megtámadott fák kivágásáról, valamint a közbiztonságot veszélyeztető és erdőtűz veszélyét hordozó fák begyűjtéséről szóló” 51. sz. határozatot.(16)
50. E határozat 1. cikke akként rendelkezik, hogy „[a] betűzőszú Puszcza Białowieska területen történő elterjedése által eredményezett rendkívüli és katasztrofális helyzetre figyelemmel az erdészeti hivatal białystoki regionális igazgatóságának igazgatója és a białowieżai, a browski és a hajnówkai erdőkerületek erdőfelügyelői kötelesek:
1. az erdészeti hivatali által kezelt erdőkben haladéktalanul gondoskodni a közbiztonságot fenyegető fák kivágásáról, először a közlekedési útvonalak és a turistaútvonalak mentén, érdemben és elsősorban a közbiztonság tiszteletben tartásának szem előtt tartásával;
2. gondoskodni a száraz fák, valamint a kivágást követően a maradványok folyamatos eltávolításáról, az erdőtüzek megelőzése kapcsán alkalmazandó rendelkezésének megfelelően, szállítás vagy aprítás és szállítás révén;
3. gondoskodni a betűzőszú által megtámadott fák folyamatos és kellő időben történő kivágásáról a faállomány minden korcsoportjában, valamint a fa kellő időben történő begyűjtéséről és elszállításáról (vagy kéregtelenítéséről és tárolásáról);
4. a Puszcza Białowieska erdők erdészeti hivatala által végzett 2016. évi természeti felmérésének eredményeit felhasználva gondoskodni a Puszcza Białowieska erdőben a betűzőszú elterjedését követően a faállomány helyreállítását szolgáló stratégiák végrehajtásáról és folyamatos aktualizálásáról, különböző megújítási módszerek (természetes regeneráció, vetéses vagy ültetéses újraerdősítés) és védelmi módszerek révén, a növénytársulások újraalakítása és helyreállítása, és különösen a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület védelmi körébe tartozó értékes természetes élőhelyek védelme érdekében, mesterséges regeneráció szükségessége esetén puszcza białowieskai eredetű fák és csemeték felhasználásával;
5. gondoskodni a 4. pontban hivatkozott hatások figyelemmel kíséréséről, rendszeresen felmérve az erdők állapotát és a biológiai sokféleség alakulását, beleértve a nagyléptékű természeti felmérési felületek hálózatának alkalmazását is;
6. az 1–3. pontban említett vágásokat követően a begyűjtött fát bevonni a főigazgató 2017. január 17‑i utasításában hivatkozott Leśe Gospodarstwa Węglowyche projekt (erdei szénelnyelők) megvalósításába [a CO2 és más üvegházhatást okozó gázok abszorpciójának az erdők révén való fokozását célzó projekt]. A [betűzőszú által] meg nem támadott száraz fa (steril holt fa) az üressé vált területeken és a nyílt területeken létrehozott ideiglenes létesítményekben tárolható. A megtámadott fát (szú által érintett fát) az erdővédelmi utasításoknak megfelelően kell kéregteleníteni és tárolni. A fatárolási zónákat védeni kell az erdőtűzzel szemben;
7. megszervezni a fenti 1–3. pontban említett vágások eredményeként begyűjtött fa értékesítési rendszerét a Puszcza Białowieska területi zónájában található községek lakosai szükségleteinek kielégítése érdekében.”
51. E határozat 2. cikke azt írja elő, hogy „a Puszcza Białowieska területen az állami erdőhivatal kezelésében lévő erdők vonatkozásában az 1. cikkben hivatkozott vágások esetében el kell térni a fák életkorával és faállományok funkciójával összefüggő korlátozásoktól”.
52. Nem vitatott, hogy az 51. sz. határozat elfogadását követően gondoskodtak a száraz fák és a betűzőszú által megtámadott fák eltávolításáról a białowieżai, a browski és a hajnówkai erdőkerületekben, egy körülbelül 34 000 hektáros „erdőrestaurációs zónában”, amely körülbelül 54%‑át teszi ki a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület felszínének.
53. Egyébként az erdészeti hivataltól származó adatokra hivatkozó Bizottság szerint a Białowieża‑erdőben 2017 eleje óta végzett vágások összesen több mint 35 000 m3 faanyagot jelentettek, ebből 29 000 m3 lucfenyő (vagyis hozzávetőleg 29 000 fa). Az erdészeti hivatal adatait felhasználó nem kormányzati szervezetek által szolgáltatott információk szerint a 100 évesnél idősebb állományt érintő, 2017. májusig végzett vágások 2385,13 m3 faanyagot eredményeztek a białowieżai erdőkerületben, 1874 m3 faanyagot a browski erdőkerületben, és 6540 m3 faanyagot a hajnówkai erdőkerületben.
B. A pert megelőző eljárás
54. A Bizottság, miután tájékoztatták a 2016. évi melléklet jóváhagyásáról, 2016. április 7‑én a jogsértés megállapítása iránti eljárást megelőző szakaszra vonatkozó EU Pilot eljárás elektronikus kommunikációs rendszerén keresztül(17) felvilágosítást kért számos, a białowieżai erdőkerületben a fakitermelés növelésének a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen található közösségi jelentőségű természetes élőhelyek és vadon élő állatfajok védettségi állapotára gyakorolt hatásaira vonatkozó kérdést illetően.
55. 2016. április 18‑i válaszukban a lengyel hatóságok a kitermelt fa mennyiségét a betűzőszú soha nem látott mértékű elterjedésével indokolták.
56. 2016. június 9‑én és 10‑én a Bizottság szolgálatai látogatást tettek a Białowieża‑erdőben, hogy megvizsgálják a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület mintegy tíz különböző szektorát.
57. 2016. június 17‑én a Bizottság az EUMSZ 258. cikknek megfelelően felszólító levelet küldött a lengyel hatóságok részére, arra hivatkozva, hogy a 2016. évi mellékletben jóváhagyott intézkedések nem indokoltak, hogy e hatóságok nem bizonyosodtak meg arról, hogy ezen intézkedések nem befolyásolják hátrányosan a Białowieska Natura 2000 terület épségét, valamint, hogy a fakitermelés növelésének engedélyezésével nem teljesítették az élőhelyvédelmi irányelvből és a madárvédelmi irányelvből eredő kötelezettségeiket.
58. Az EU környezetvédelmi biztosához intézett 2016. június 27‑i levelével a lengyel környezetvédelmi miniszter bejelentette, hogy a Białowieska Natura 2000 területen található élőhelyekkel és fajokkal kapcsolatos további információkra van szükség, valamint, hogy ezek felmérése folyamatban van.
59. A lengyel hatóságok 2016. július 18‑án válaszoltak a felszólító levélre, teljes egészében elutasítva a Bizottság kifogásait.
60. 2017 februárja és márciusa között levélváltásra került sor a lengyel környezetvédelmi miniszter és az EU környezetvédelmi biztosa között. A környezetvédelmi miniszter kiemelte, hogy a felmérés első eredményei már ismertek, valamint, hogy ezek alapján úgy döntött, hogy megkezdik a 2016. évi mellékletben előírt vágásokat.
61. 2017. április 28‑i levelével a Bizottság indokolással ellátott véleményt intézett a Lengyel Köztársasághoz, azt kifogásolva, hogy az nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) és (3) bekezdéséből, illetve 12. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjából, valamint a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, illetve 5. cikkének b) és d) pontjából eredő kötelezettségeit. A Bizottság felhívta a lengyel hatóságokat, hogy az átvételtől számított egy hónapos határidőn belül tegyenek eleget az indokolással ellátott véleménynek. E határidőt többek között azzal az információval indokolta, amely szerint a vágások megkezdődtek, illetve annak közvetlen veszélyével, hogy a Białowieska Natura 2000 terület ennek következtében súlyos és helyrehozhatatlan károsodást szenved.
62. 2017. május 26‑án a Lengyel Köztársaság válaszolt az indokolással ellátott véleményre, azt állítva, hogy a felrótt kötelezettségszegések nem megalapozottak.
63. Mivel a Bizottságot nem elégítette ki ez a válasz, előterjesztette a jelen keresetet.
C. A Bíróság előtti eljárás
64. A Hivatalhoz 2017. július 20‑án benyújtott külön beadványában a Bizottság az EUMSZ 279. cikk és a Bíróság eljárási szabályzata 160. cikkének (2) bekezdése alapján ideiglenes intézkedések iránti kérelmet nyújtott be, amelyben annak elrendelését kérte a Bíróságtól, hogy a Lengyel Köztársaság a Bíróságnak az ügy érdemében történő ítélethozataláig hagyja abba – kivéve, ha ez veszélyt jelent a közbiztonságra – a 91D0 – láperdők – és a 91E0 – fűz, nyár, éger és kőris alkotta ligeterdők – élőhelyeken, a több mint 100 éves erdőállománnyal rendelkező 9170 élőhelyen – szubkontinentális gyertyános‑tölgyesek –, valamint a fehérhátú fakopáncs, a háromujjú hőcsik, a törpekuvik, a gatyáskuvik, a darázsölyv, a kis légykapó, az örvös légykapó és a kék galamb élőhelyein, továbbá a kéregrágó bogarak, így a skarlátbogár, a fenyőkéregbogár (Boros schneideri), a vörösnyakú komorbogár, az északi sárkánybogár (Pytho kolwensis), a kerekvállú állasbogár és a pompás díszbogár élőhelyein folytatott aktív erdőgazdálkodási műveleteket, továbbá hagyja abba a több mint 100 éves holt lucfenyők eltávolítását és a fák kivágását a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen, amely műveleteket a fakitermelés növelése érdekében folytatnak a 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat alapján.
65. A Bizottság emellett a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület élőhelyeinek, illetve e terület épsége súlyos és helyrehozhatatlan károsodásának veszélye miatt a Bíróság eljárási szabályzata 160. cikkének (7) bekezdése alapján még azelőtt kérte a fent hivatkozott ideiglenes intézkedések elrendelését, hogy az alperes benyújtotta volna az észrevételeit.
66. A 2017. július 27‑i végzésével(18) a Bíróság elnökhelyettese az ideiglenes intézkedés iránti eljárást befejező végzés meghozataláig ideiglenesen helyt adott e kérelemnek.
67. 2017. szeptember 13‑án a Bizottság kiegészítette az ideiglenes intézkedések iránti kérelmét, és arra kérte a Bíróságot, hogy kötelezze továbbá a Lengyel Köztársaságot kényszerítő bírság fizetésére, ha e tagállam nem tenne eleget az eljárásban vele szemben előírt kötelezettségeknek.
68. 2017. szeptember 28‑án a Lengyel Köztársaság kérte, hogy az ügyben a Bíróság nagytanácsa járjon el. A Bíróság elnökhelyettese az eljárási szabályzat 161. cikkének (1) bekezdése alapján az ügyet a Bíróság elé utalta, amely az ügyet annak jelentőségére tekintettel az említett szabályzat 60. cikkének (1) bekezdése alapján a nagytanács elé utalta.
69. A 2017. november 20‑i végzésével(19) a Bíróság helyt adott a Bizottság kérelmének a jelen ügyet befejező ítélet kihirdetéséig, kivételes jelleggel engedélyezve a Lengyel Köztársaság számára, hogy folytassa a 2016. évi mellékletben és az 51. sz. határozatban előírt műveleteket akkor, ha azok feltétlenül szükségesek a személyek közbiztonságának közvetlen és azonnali biztosításához, és azzal arányosak, és feltéve, hogy objektív indokok alapján nincs mód más, enyhébb intézkedések alkalmazására. A Bíróság azt is elrendelte, hogy a Lengyel Köztársaság legkésőbb e végzés kézbesítését követő 15 napon belül küldje meg az Európai Bizottságnak az e végzés maradéktalan végrehajtása céljából az e tagállam által elfogadott intézkedéseket, és indokolással ellátva jelölje meg azokat az aktív erdőgazdálkodási műveleteket, amelyek folytatását a közbiztonság garantálása érdekében szükségesnek tartja. A Bíróság a Bizottság által előterjesztett, a kényszerítő bírság kiszabására irányuló kiegészítő kérelemről nem határozott.(20)
70. Egyebekben a Bizottság a Bíróság Hivatalához 2017. augusztus 7‑én benyújtott beadványában kérte, hogy az ügyet a Bíróság eljárási szabályzata 53. cikke (3) bekezdésének megfelelően soron kívül bírálják el. 2017. augusztus 9‑i határozatában a Bíróság elnöke helyt adott e kérelemnek. Ugyanakkor 2017. október 11‑i végzésében(21) a Bíróság elnöke úgy határozott, hogy a jelen ügyet az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23a. cikkében, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 105. cikkének (1) bekezdésében foglalt gyorsított eljárás alá vonja.
III. A felek érvei
A. Az elfogadhatóságról
71. A Lengyel Köztársaság előadja, hogy a Bizottság által felhozott második, harmadik és negyedik kifogás elfogadhatatlan, mivel azok a browski és a hajnówkai erdőkerületekben végzett, az 51. sz. határozatban említett műveletekre vonatkoznak. Egyrészt ugyanis a Lengyel Köztársaság szerint e kifogások indokolatlanul kitágítják az indokolással ellátott véleményben meghatározott kifogások terjedelmét, mivel az utóbbiak kizárólag a 2016. évi melléklet elfogadása białowieżai erdőkerületre gyakorolt hatásaira vonatkoznak. Ily módon a jogvita tárgya rationae loci, de rationae materiae is kitágult, mivel az 51. sz. határozatban említett műveletek eltérnek a 2016. évi mellékletben meghatározottaktól. Másrészt e kifogások szövegezése homályos, többek között azon kérdést illetően, hogy e kifogások kizárólag a 2016. évi melléklet elfogadásához kapcsolódnak‑e, vagy az 51. sz. határozatban előírt műveletekre is vonatkoznak.
72. Kifogásai összessége elfogadhatóságának alátámasztása érdekében a Bizottság a tárgyaláson kifejtette, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a jogvita tárgya a pert megelőző szakasz és a peres szakasz között kiterjeszthető, amennyiben a kifogásolt tények ugyanolyan jellegűek és ugyanazt a magatartást valósítják meg. Az ügyiratokból a Bizottság szerint kitűnik, hogy a Lengyel Köztársasággal szemben az indokolással ellátott véleményben kifogásolt tények azért érintették kizárólag a białowieżai erdőkerületet, mert a lengyel hatóságok által ebben az időpontban hozott intézkedések csak erre az erdőkerületre vonatkoztak. A Bizottság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a Lengyel Köztársaság ugyanezeket az intézkedéseket a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület részét képező két másik erdőkerület vonatkozásában is meghozta. Mivel azonos tényekről van szó, amelyek ugyanazt a magatartást valósítják meg, a Bizottság szerint igazolt, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset a Bírósághoz fordulás napján a vitatott intézkedések által érintett egész területre vonatkozik. Ezenkívül a Bizottság előadja, hogy rendkívüli módon megnehezítené, sőt lehetetlenné tenné kereseti joga gyakorlását, ha keresete elfogadhatóságát azért nem ismernék el, mert az indokolással ellátott vélemény nem irányult nála későbbi tényekre. E tekintetben a Bizottság rámutat, hogy az indokolással ellátott vélemény és a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset között megvalósult földrajzi kiterjesztés csupán annak a következménye, hogy a lengyel hatóságok úgy döntöttek, hogy a pert megelőző eljárás során ugyanolyan jellegű intézkedéseket hoznak, és ezt késve teszik közzé, ami kizárja, hogy e kiterjesztést a kereset elfogadhatatlanságát megalapozó okként vegyék figyelembe.
B. Az ügy érdeméről
1. A Bizottság
73. Első kifogásával a Bizottság azt állítja, hogy a Lengyel Köztársaság, mivel jóváhagyta a 2016. évi mellékletet és végrehajtotta az ily módon előírt gazdálkodási műveleteket, anélkül, hogy megbizonyosodott volna arról, hogy ez nem befolyásolja hátrányosan a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségét, nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
74. A Bizottság szerint a 2016. évi melléklet nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület kezeléséhez, de jelentős hatással lehet e területre amiatt, hogy azt írja elő, hogy a białowieżai erdőkerületben meg kell háromszorozni a kitermelt fa mennyiségét. A PZO‑któl eltérően az EGT‑k ugyanis nem az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének értelmében vett intézkedési tervek, mivel nem állapítják meg a Natura 2000 területek megőrzéséhez szükséges célokat és intézkedéseket. Az EGT‑k célja elsődlegesen az erdőgazdálkodási gyakorlatok szabályozása, többek között azáltal, hogy meghatározzák a kitermelhető fa maximális mennyiségét, valamint, hogy erdővédelmi intézkedéseket rögzítenek. Ennélfogva ezek elfogadását vagy módosítását megelőzően az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének megfelelően megfelelő vizsgálatot kell folytatni a Natura 2000 területre gyakorolt hatásaikat illetően, figyelemmel a terület megőrzési céljaira, ami egyébként a jelen ügyben meg is történt, mivel a Lengyel Köztársaság 2015‑ben elvégezte a 2016. évi mellékletben szereplő projekt által a Puszcza Białowieska Natura 2000 területre gyakorolt hatások vizsgálatát.
75. A Bizottság ugyanakkor úgy véli, hogy a lengyel hatóságok elmulasztottak meggyőződni arról, hogy a 2016. évi melléklet nem befolyásolja hátrányosan e Natura 2000 terület épségét, ami magában foglalja az azon természetes élőhely jelenlétéhez kapcsolódó, azt alkotó jellemzők tartós fenntartását, amelyek megőrzésének célja igazolta e terület KJTT‑ként és KTT‑ként való kijelölését. A jelen esetben az említett Natura 2000 terület épségének jellemzői a következők: az ott zajló természetes ökológiai folyamatok (a fák természetes regenerálódása, a fajok természetes kiválasztódása, természetes ökológiai szukcesszió), a fajok összetételének és a többek között jelentős arányban optimális vagy végső stádiumban lévő fákat tartalmazó faállomány korszerkezetének diverzitása, a holt fák nagy mennyisége, valamint az emberi tevékenységtől mentes természetes erdőkre jellemző, a fent hivatkozott természetes élőhelyeken élő fajok jelenléte.
76. A Bizottság lényegében arra hivatkozik, hogy a lengyel hatóságok nem zárhatták ki a tudományos kételyek fennállását a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségére gyakorolt káros hatásokat illetően a 2015‑ben a 2016. évi melléklet kiadása érdekében végzett környezeti hatásvizsgálatra támaszkodva, mivel e vizsgálat a 2012‑ben a 2012. évi EGT elfogadása érdekében végzett vizsgálatra támaszkodott, és a betűzőszú által megtámadott állományra fókuszált. A Bizottság előadja továbbá, hogy a referenciaterületek utólagos létrehozása és az utólagos felmérések szintén nem eredményezhetik az erdőgazdálkodási munkák engedélyezéséhez szükséges bizonyosságot.
77. A Bizottság közelebbről kiemeli, hogy a 2016. évi mellékletben előírt holt és elhaló fák eltávolítása, az egészségügyi kitermelés formáját öltő erdőgazdálkodási intézkedések, a 100 évesnél idősebb fák kivágása a szubkontinentális gyertyános‑tölgyesekben, illetve a láperdőkben, továbbá a betűzőszú által megtámadott, elhaló vagy holt, 100 évesnél idősebb lucfenyők eltávolítása „potenciális veszélyt” jelent a szóban forgó, a 2015. évi PZO‑ban megjelölt természetes élőhelyekre és fajok élőhelyeire. Ezzel szemben a betűzőszú tevékenysége nem tekinthető „potenciális veszélynek”, mivel a 2015. évi PZO 3. mellékletében, éppen ellenkezőleg, a betűzőszú által megtámadott lucfenyők eltávolítását tekintik kifejezett fenyegetésnek a három védett madárfaj élőhelyeire nézve.
78. A Bizottság ezenfelül hangsúlyozza, hogy a tudományos ismeretek jelenlegi állása szerint a betűzőszú terjedési fázisai az ilyen típusú erdőkben rendszeresen megfigyelt természetes ciklusok részét képezik. Ezeket egyébként egyáltalán nem kísérik figyelemmel a białowieżai nemzeti park övezetében, ahol az élőhely védettségi állapota jobb, mint az erdészeti hivatal által igazgatott erdőkerületekben, amelyekben egészségügyi fakitermeléseket végeztek. Tudományos kutatások is alátámasztják a Białowieża‑erdő emberi beavatkozástól mentes természetes élőhelyeinek jobb védettségi állapotát. A tudósok ezenkívül attól tartanak, hogy a holt vagy elhaló fák eltávolítása kiegyensúlyozatlanná teszi a faállomány korstruktúráját, szegényíti a védett fajok és élőhelyek diverzitását, valamint elvonja számos védett állatfaj jelentős táplálékforrását. A holt fa egészségügyi fakitermelések keretében történő eltávolítása tehát összeegyeztethetetlen a védett területek megőrzési céljaival, a holt fa erdőben tartása ugyanis nélkülözhetetlen a biológiai sokféleség megőrzéséhez.
79. A Bizottság szerint ezenkívül a lengyel hatóságok által az EU Pilot megkeresésre adott válaszból kitűnik, hogy a 2016. évi mellékletben jóváhagyott intézkedéseket 5100 hektáros területen hajtják végre, ami a białowieżai erdőkerület 58%‑át, illetve a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület 8%‑át jelenti. A Bizottság e tekintetben rámutat, hogy a lengyel hatóságok indokolással ellátott véleményre adott válaszukban kiemelték, hogy a referenciaterületek figyelembevételét követően a 2016. évi melléklet alkalmazási területe 3401 hektár, vagyis a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület 5,4%‑a. A Bizottság hangsúlyozza, hogy az ily módon végrehajtott intézkedések valójában sokkal jelentősebb hatást váltanak ki, mivel maguk a lengyel hatóságok is elismerték, hogy a betűzőszú elterjedésének megakadályozását célzó műveletek összesen 34 000 hektárt érintenek, míg a referenciaterületek, amelyeken ezen intézkedéseket nem hajtják végre, 17 000 hektárt fednek le. E körülmények között a Bizottság úgy véli, hogy ezen intézkedések környezetvédelemre gyakorolt hatása nem állítható be elhanyagolhatóként, mivel a lengyel hatóságok, mielőtt a 2012. évi EGT‑ben 63 471 m3 kitermelhető famennyiséget határoztak meg 2021‑ig, a környezeti hatásvizsgálat alapján kiegyensúlyozott kitermelési szintet állapítottak meg az említett Natura 2000 terület megőrzési céljaira figyelemmel.
80. A Bizottság úgy véli, hogy a lengyel hatóságok a döntéshozatali folyamat egyik pontján sem vették figyelembe a tudományos szervezetek fenntartásait és véleményeit. E tekintetben a 2015. évi hatásvizsgálat egyrészt téves módszeren alapult, mivel nem hivatkozik a 2015. évi PZO tárgyát képező élőhelyek és állatfajok megőrzésének sajátos céljaira, másrészt pedig egy 2012. évi vizsgálatra támaszkodott, amely a betűzőszú által megtámadott állományra fókuszált. E vizsgálat továbbá nem határozza meg, hogy mit jelent a szóban forgó Natura 2000 terület épsége, és azt sem jelöli meg, hogy az előírt műveletek mennyiben befolyásolhatják azt hátrányosan. Fennáll a veszélye annak, hogy a tervezett erdőgazdálkodási műveleteket úgy végzik el, hogy nem veszik kellő mértékben figyelembe ezen élőhelyek megőrzésének szükségleteit és céljait. Egyébként a 2016. évi mellékletet nem naprakésszé tett információk alapján fogadták el, mivel annak érdekében, hogy jobban megismerjék e fajok elterjedési területeit, a lengyel hatóságok 2016‑ban elvégezték a terület felmérését, amelynek eredményei még nem voltak véglegesek az indokolással ellátott vélemény kibocsátásának időpontjában.
81. Ezen utóbbi érv alátámasztása érdekében a Bizottság emlékeztet arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a projekt kivitelezését engedélyező határozat meghozatalának időpontjában kell, hogy tudományos szempontok alapján ne maradjon semmilyen észszerű kétség a tekintetben, hogy az nem jár az érintett természeti terület épségét veszélyeztető káros hatásokkal.(22) Ennélfogva a Lengyel Köztársaság megsértette az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdését, már csak azon egyszerű oknál fogva is, hogy a környezetvédelmi miniszter a 2016. évi melléklet jóváhagyása során nem lehetett biztos abban, hogy az e mellékletben előírt műveletek nem lesznek káros hatással a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségére. Ebből az is következik, hogy semmilyen intézkedés nem orvosolhatja e rendelkezés megsértését, még a káros hatások hiányának utólagos megállapítása esetén sem, mivel a pozitív határozat meghozatalának feltételei nem álltak fenn a melléklet jóváhagyásának időpontjában.
82. A Bizottság előadja, hogy ebből következően a „referenciaterületek” kialakítása a Natura 2000 terület 33%‑án nem tekinthető a 2016. évi melléklet káros hatásait enyhítő intézkedésnek. Egyrészt e területek nem képezték részét a 2015‑ben végzett környezeti hatásvizsgálatnak. Másrészt az említett területek kialakítása nem tette lehetővé az e melléklet végrehajtása által eredményezett káros hatások elkerülését vagy csökkentését. E területek ugyanis csak a korábbi helyzetet őrzik meg a białowieżai erdőkerület egy részében, de nem korlátozzák a 2016. évi mellékletben előírt műveletek káros hatásait az erdőkerület területének többi, nagyobb kiterjedésű részén. A „referenciaterületeket” ezenkívül önkényes módon jelölték ki. Mivel e területek kijelölése valójában nem hatott ki a kitermelhető fa mellékletben meghatározott maximális összmennyiségére, így e területek meghatározása a vágás intenzívebbé válását eredményezte a białowieżai erdőkerület többi részén.
83. Egyébként a Bizottság rámutat, hogy el lehet térni e területek kizárásától, mivel az 52. sz. határozat (4) bekezdésének b) pontja lehetővé teszi az e referenciaterületeken elfogadott korlátozások átlépését, az 51. sz. határozat pedig elrendeli a száraz fák, illetve a betűzőszú által megtámadott valamennyi korcsoportba tartozó fák kivágását és eltávolítását, az említett területekre tekintet nélkül.
84. Második kifogásával a Bizottság előadja, hogy a Lengyel Köztársaság, mivel végrehajtotta az a 2016. évi mellékletben és az 51. sz. határozatában előírt erdőgazdálkodási műveleteket, nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből, illetve a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
85. A Bizottság előadja, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően az ezen irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó, KTT kijelölését megalapozó madárfajok, illetve az e mellékletben nem hivatkozott vonuló fajok esetében a tagállamok kötelesek az említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön a természetes élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedéseket hozni. A madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének megfelelően az élőhelyek kedvező védettségi állapotának fenntartása a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen többek között a következő fajokat érintette: a darázsölyv, a fehérhátú fakopáncs, a háromujjú hőcsik, a törpekuvik, a gatyáskuvik, a kis légykapó és az örvös légykapó. A kék galamb az ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében hivatkozott vonuló fajokhoz kapcsolódik.
86. A Bizottság hangsúlyozza, hogy a madárvédelmi irányelv és az élőhelyvédelmi irányelv célja e fajok kedvező védettségi helyzetének fenntartása, illetve helyreállítása, nem pedig pusztán azok kihalásának megakadályozása. Megalapozatlan tehát az az érv, amely szerint a vágások intenzívebbé válása megfelel a madarak védelmére vonatkozó rendelkezéseknek, mivel a minimális számú harkálypár megmaradt a szóban forgó területen.
87. A Bizottság ezenkívül előadja, hogy a 2015. évi PZO‑ban a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület védelmét célzó intézkedések puszta előírása alapján, azok alkalmazásának tényleges lehetősége nélkül még nem vélhető úgy, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében előírt, a védelemhez szükséges intézkedések megállapítása vonatkozó kötelezettséget teljesítették. E „megállapítás” ugyanis azt jelentené, hogy ezen intézkedéseket ténylegesen alkalmazni lehet, és ily módon azok hatékonyan érvényesülnek. Ez az értelmezés a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésére is vonatkozik.
88. Márpedig az olyan aktív erdőgazdálkodási intézkedések végrehajtása, mint a fakivágás, az egészségügyi fakitermelés és az újraerdősítés olyan élőhelyeken, amelyek védettségi állapotának fenntartása formálisan kizárja az ilyen tevékenységeket, azokat veszélynek tekintve, ellentétes az olyan védelmi intézkedésekkel, amelyek célja különösen „az erdőgazdálkodási műveletek kizárása minden olyan faj állományában, amelyet legalább 10%‑ban több mint 100 éves példányok alkotnak”, az „elhalt fák megőrzése”, valamint „minden 100 évesnél idősebb elhalt [lucfenyő megtartása] a teljes mineralizációig”. E tekintetben e műveletek tervezett helyszínei egybeesnek azokkal a területekkel, ahol a 100 éves faállomány, illetve a kéregrágó bogarak, főként a skarlátbogár és a fenyőkéregbogár (Boros schneideri) élőhelyei találhatók. Ezenkívül az erdőkitermelés megháromszorozása mostantól 2021‑ig, valamint a fák ezzel járó eltávolítása ellentétes a védelmi intézkedésekkel, és megakadályozza ezek hatékony érvényesülését. E műveletek jellegüknél fogva veszélyt jelentenek a természetes élőhelyekre, valamint a 2015. évi PZO 3. mellékletében felsorolt madárfajok és kéregrágó bogárfajok élőhelyeire.
89. Ennélfogva az említett műveletek nem pusztán felerősítik e veszélyeket, hanem ezenkívül még bonyolultabbá is teszik a 2015. évi PZO‑ban előírt védelmi intézkedések végrehajtását. Emellett káros hatást gyakorolhatnak egyes kéregrágó bogárfajok, többek között a vörösnyakú komorbogár és a pompás díszbogár általános védettségi állapotára Lengyelországban és Európában, holott a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület egyike ezek utolsó vagy egyik legjelentősebb elterjedési területeinek az Unióban.
90. Harmadik kifogásával a Bizottság azt állítja, hogy a Lengyel Köztársaság, mivel végrehajtotta a 2016. évi mellékletben és az 51. sz. határozatban előírt erdőgazdálkodási műveleteket, és mivel ezek nem tették lehetővé az irányelv IV. mellékletének a) pontjában hivatkozott kéregrágó bogarak, vagyis a skarlátbogár, a pompás díszbogár, a vörösnyakú komorbogár és az északi sárkánybogár (Phyto kolwensis) párzási vagy pihenőhelyei károsításának vagy elpusztításának elkerülését, és ebből következően komoly veszélyt jelentenek a túlélésükre, nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) és d) pontjából eredő kötelezettségeit.
91. Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke mind egy átfogó jogalkotási keret elfogadását, mind pedig konkrét intézkedések végrehajtását megköveteli a tagállamoktól annak érdekében, hogy megállítsák az e mellékletben szereplő fajok populációinak csökkenését. Egy szigorú védelmi rendszer olyan összefüggő és összehangolt, megelőző jellegű intézkedések meghozatalát feltételezi, amelyek lehetővé teszik e fajok párzási vagy pihenőhelyei károsításának vagy elpusztításának tényleges elkerülését.(23)
92. A Bizottság előadja, hogy minden, e szigorú védelem alá eső kéregrágó bogárfajnak szüksége van életciklusa során elhaló vagy holt fákra, álló vagy a talajon fekvő formában. Különböző tudományos kutatások megerősítik, hogy a holt lucfenyők jelentik a skarlátbogár fő élőhelyét és elsőrendű fontosságú elemét jelentik életciklusának. Két vagy három évvel a lucfenyő elpusztulását követően, vagy lebomlása egy későbbi szakaszában, a fát más kéregrágó bogárfajok foglalják el, köztük az északi sárkánybogár (Pytho kolwensis) és a vörösnyakú komorbogár. Ily módon a faállomány, különösen a lucfenyők vágásának intenzívebbé válása, valamint a betűzőszú által megtámadott holt faanyag és az elhaló fák elszállítása e szigorúan védett fajok pusztulását, valamint párzási és pihenőhelyeik elpusztítását eredményezi. Mivel ezek, a fák törzsében és kérge alatt tartózkodó fajok kevéssé láthatók, lehetetlen hatékony enyhítő intézkedéseket választani, mint például a szelektív vágás. Az egyetlen releváns intézkedés, amely alkalmas e fajok párzási vagy pihenőhelyei károsításának megakadályozására, az, ha az ember nem avatkozik be azokon az élőhelyeken, ahol köztudottan megtalálhatók.
93. Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkében szereplő tilalmak abszolút jellegűek, függetlenül a szigorú védelmi intézkedések hatálya alá tartozó állatfajok példányainak számától és jelenlététől. A skarlátbogár igen széles körű jelenléte tehát nem igazolhatja az e tilalmak megszegésére alkalmas erdőgazdálkodási műveletek intenzívebbé válását. Egyébként a vörösnyakú komorbogár rendkívül ritka faj, amelynek csak négy ismert élőhelye van Lengyelországban, ezek közül kettő a białowieżai erdőkerületben, így egyetlen élőhely elvesztése is jelentős káros hatást gyakorolna európai védettségi állapotának fenntartására. Ami a pompás díszbogarat illeti, az csak a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen van jelen Lengyelországban. Végül e terület az utolsó és egyben legfontosabb lengyelországi élőhelye az északi sárkánybogárnak (Pytho kolwensis), amely egyébként az Unióban csak Svédországban és Finnországban van jelen.
94. Negyedik kifogásával a Bizottság előadja, hogy a Lengyel Köztársaság, mivel nem alakított ki olyan általános természetvédelmi rendszert, amely alkalmas többek között az említett irányelv I. mellékletében szereplő fehérhátú fakopáncs, háromujjú hőcsik, törpekuvik és gatyáskuvik fészkei szándékos elpusztításának és megzavarásának megakadályozására, nem teljesítette a madárvédelmi irányelv 5. cikkének b) és d) pontjából eredő kötelezettségeit.
95. A Bizottság előadja, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkéhez hasonlóan a madárvédelmi irányelv 5. cikke nem csupán átfogó jogalkotási keret elfogadását írja elő a tagállamok számára, hanem konkrét és részletes védelmi intézkedések, köztük hatékony végrehajtási intézkedések elfogadását is. E rendszer a madárfajok kihalása hatékony megakadályozására irányuló kötelezettségből következik. Márpedig nyilvánvaló, hogy azon élőhelyeken, amelyek elsődleges fontosságúak a természetes állapotban a szóban forgó Natura 2000 területen vadon élő fajok szaporodása és pihenése szempontjából, a fakitermelés jelentős fokozása növeli fészkeik szándékos elpusztításának és megzavarásuknak a veszélyét, a párzási időszakot is beleértve.
96. A Puszcza Białowieska Natura 2000 terület ugyanis Lengyelországban a fehérhátú fakopáncs és a háromujjú hőcsik legfontosabb elterjedési területe. Az elhaló és holt fák, különösen a 100 éves lucfenyők e két harkály legfontosabb táplálkozási, valamint és párzási‑ és költőhelyét jelentik. A betűzőszú által megtámadott több ezer fa kivágása e harkályok élőhelyeinek szándékos elpusztítását, valamint e fajok nagymértékű zavarását eredményezi. E tekintetben a lengyel hatóságok nem terjesztettek elő azt alátámasztó bizonyítékot, hogy e két harkályfaj számára előnyös az élőhelyükön a fák kivágásának intenzívebbé válása; éppen ellenkezőleg, ezen intenzívebbé válás alkalmas arra, hogy meggyorsítsa e fajok visszaszorulását. Ezenfelül nem léteznek arra vonatkozó adatok, hogy a betűzőszú terjedésének megszűnését követően e két harkályfaj populációja képes‑e újra elérni egy többé‑kevésbé jelentős szintet. Évtizedekre lenne szükség ahhoz, hogy a fiatal lucfenyők ültetése révén ismét olyan megfelelő élőhely jöjjön létre a harkályok számára, mint amelyet a régi, többek között 100 éves állomány alkot. Végül figyelembe kell venni, hogy a lucfenyők maguk regenerálódnak a betűzőszú által megtámadott területen, anélkül, hogy emberi beavatkozásra lenne szükség.
97. A Bizottság kifejti továbbá, hogy az elhaló és holt fák a törpekuvik és a gatyáskuvik fontos fészekrakó helyeiül szolgálnak, amelyek a harkályok által kivájt odúk meglététől függenek. A betűzőszú által megtámadott lucfenyők nagyléptékű kivágása párzási és költőterületük elpusztításához jelentős mértékben hozzájárul. Márpedig a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület a törpekuvik és a gatyáskuvik egyik legsűrűbb elterjedési területe. Az, hogy a törpekuvik itteni koncentrációja magasabb, mint átlagos lengyelországi koncentrációja, nem igazolja azt, hogy olyan aktív erdőgazdálkodási intézkedéseket végezzenek, amelyek alkalmasak e faj egyedeinek zavarására és fészkeik elpusztítására.
98. A rendelkezésre álló információkból az is kitűnik, hogy az eltávolításra és a vágásra négy szóban forgó harkály‑ és kuvikfaj párzási időszakában került sor. Márpedig a 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat megtiltja az időbeli korlátozás nélküli vágást. Nem zárható ki tehát az e fajok párzási időszak alatti zavarására vonatkozó tilalom megsértése.
2. A Lengyel Köztársaság
99. Az első, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított kifogást illetően a Lengyel Köztársaság mindenekelőtt a 2016. évi melléklet státusza kapcsán kifejti, hogy a 2012. évi EGT, ahogy e melléklet is, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének értelmében vett „intézkedési terv”. A Lengyel Köztársaság szerint ugyanis az EGT a PZO végrehajtását szolgáló technikai eszköz. Mivel a PZO nem hivatkozott a különböző erdőkerületek területén kitermelt fa mennyiségére, hanem csak megjelölte a fajok és élőhelyek megvédésének igényeihez szükséges műveletek megvalósításának helyszíneit, annak megvalósítása EGT hiányában nem lehetséges. A Lengyel Köztársaság ezt követően hangsúlyozza, hogy a 2015‑ben végzett stratégiai környezeti hatásvizsgálat azt támasztotta alá, hogy a 2016. évi melléklet erdőgazdálkodási intézkedéseinek végrehajtása semmilyen negatív hatást nem gyakorol a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület védett fajaira és élőhelyeire, ahogy e terület egységességére és épségére sem.
100. A jelen ügyben a 2012. évi EGT‑ben említett kitermelhető famennyiség növelésének szükségessége többek között abból következett, hogy nem lehetett teljes mértékben megvalósítani az akkor a PZO‑projektben szereplő védelmi intézkedéseket. A 2016. évi melléklet ily módon lehetővé tette a betűzőszú terjedésének korlátozására irányuló megőrzési feladatok elvégzését. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a fakitermelés 2016. évi mellékletben szereplő szintje, vagyis 188 000 m3, egyértelműen alacsonyabb, mint az 1992–2001 (308 000 m3) és a 2002–2011 (302 000 m3) időszakokra vonatkozó EGT‑kben előírt szintek. A Bizottság nem pontosítja, hogy milyen okból volt korábban elfogadható egy egyértelműen magasabb fakitermelési szint e Natura 2000 területe megőrzési céljaira figyelemmel.
101. A Bizottság azon érvét illetően, amely szerint a 2016. évi melléklet által a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségére gyakorolt káros hatások hiányát nem értékelték, a Lengyel Köztársaság rámutat, hogy a 2008. október 3‑i ustawa o udostępnianiu informacji o środowisku i jego ochronie, udziale społeczeństwa w ochronie środowiska oraz o ocenach oddziaływania na środowisko (a környezetre vonatkozó információkhoz való hozzáférésről és a környezetvédelemről, a társadalom környezetvédelemben való részvételéről, valamint a környezeti hatásvizsgálatokról szóló törvény)(24) értelmében szükségessé vált e melléklet környezetre gyakorolt hatásának stratégiai vizsgálata, mivel a białystoki regionális környezetvédelmi igazgató valószínűnek ítélte, hogy az említett melléklet végrehajtása potenciális hatással lehet a Puszcza Białowieska Natura 2000 területre. Következésképpen a 2016. évi mellékletet csak azt követően lehetett engedélyezni, hogy megbizonyosodtak arról, hogy az előírt műveletek nem gyakorolnak hátrányos hatást e területre. Ily módon a környezeti hatásvizsgálatot követően a mellékletben szereplő első projektet, amely 317 894 m3 kitermelhető famennyiségre vonatkozott, elvetették a környezetvédelemért felelős białystoki regionális igazgató negatív véleményét követően. A fakitermelést végül 129 000 m3‑ben korlátozták a 2016. évi mellékletben, egy olyan új vizsgálatot követően, amely azt támasztotta alá, hogy nem lesz jelentős, az említett terület épségére gyakorolt negatív hatás. Következésképpen, amint azt a Bizottság is elismerte, sor került vizsgálatra. A 2016. évi mellékletnek még jelentős pozitív hatása is volt, legalábbis középtávon, egy sor, a 2015. évi PZO‑ban szereplő elemre, mivel a kitermelési mennyiség módosítása elengedhetetlen ahhoz, hogy végre lehessen hajtani az utóbbiban előírt védelmi intézkedéseket. Egyébként ez a melléklet nem írta elő az állatok szándékos elpusztítását, befogását vagy zavarását. A párzási, költő‑ és pihenőhelyek védelmének jelenlegi állapotát a 2015. évi PZO rendelkezéseinek megfelelően fenntartják.
102. A Lengyel Köztársaság előadja továbbá, hogy a Bizottság valójában tévesen feltételezte, hogy a 2016. évi mellékletben felsorolt intézkedések önmagukban a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségére gyakorolt káros hatások veszélyét hordozzák. E tekintetben a Bizottság elmulasztotta figyelembe venni a 2016. évi mellékletnek az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének megfelelően végzett stratégiai környezeti hatásvizsgálata során az összes empirikus adatot, az e Natura 2000 területre vonatkozó tudományos és történeti dokumentumokat, valamint az említett Natura 2000 terület legfontosabb aspektusát is. Azon megállapításról van szó, amely szerint a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épsége századokon át az emberi kéz nyomán alakult, az erdők tartós kiaknázásának hatására. Közelebbről, a PLC200004 Puszcza Białowieska Natura 2000 hálózat részének való kijelölésekor az élőhelyek állapota és az általuk elfoglalt terület aránya, valamint a jelenlévő fajok a Białowieża‑erdő korábbi kiaknázásának, vagyis a múltban ültetett faállomány kitermelésének volt az eredménye. Valójában az elöregedő faállományon végzett fakitermelésnek a 2012. évi EGT‑ben a Bizottság nyomására bekövetkezett radikális csökkentése eredményezte a faállomány, különösen a lucfenyők pusztulását. A Białowieża‑erdő erőforrásaival való fenntartható gazdálkodás megszakadása segítette elő a betűzőszú elterjedését. Ezt követően kezdtek el módosulni a védett élőhelyek. Például a gyertyános‑tölgyes, vagyis a domináns élőhely elkezdett mocsarakká és rétekké alakulni. A lengyel hatóságok ezért kidolgoztak egy helyreállítási programot annak érdekében, hogy felvegyék a harcot a betűzőszú elterjedésével; ennek kiindulópontja a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület élőhelyei és fajai állapotának átfogó felmérése volt, amelynek eredményei még nem álltak rendelkezésre a Lengyel Köztársaság ellenkérelme benyújtásának időpontjában. Ebben az összefüggésben a 2016. évi melléklet elfogadása a korábbi gazdálkodási módszerhez való visszatérésre irányuló kísérletet jelentett.
103. E körülmények között a védelmi intézkedések megszakadása veszélyeztette e Natura 2000 terület épségét és az ott található élőhelyek folyamatosságát. A Bizottság ennélfogva tévedett, amikor a Białowieża‑erdő elsődleges jellegére támaszkodva azt állította, hogy az ezen erdőben jelenlévő fajok az emberi tevékenységtől háborítatlan területekre jellemzők. Például egy olyan faj, mint a mocsári tarkalepke (Euphydryas aurinia), amely a múltban a haszonállatok rendszeres legeltetése miatt volt jelen, már nem található meg, mióta e tevékenységgel felhagytak.
104. Az aktív erdőgazdálkodás melletti döntést más tagállamokban is meghozták. Például az Osztrák Köztársaságban egy, a betűzőszú nemzeti parkokban és magas természeti értékű területeken történő terjedésének korlátozását célzó programot fogadtak el, amelynek keretében fenntartották a munkálatok végzésének tilalmát a „biodiverzitási központokban”, ezzel egyidejűleg az erdőgazdálkodás technikáinak alkalmazásával védve a szomszédos fakitermelésre szánt erdőket. Általában célszerű, ha azokat a területeket, amelyeken a természetes folyamatok védettek, mint a nemzeti parkok, egyértelműen felosztják egy szabad beavatkozási zónára, illetve olyan periferikus zónákra, amelyekben a betűzőszú elterjedésének korlátozására irányuló műveleteket végeznek. A referenciaterületek létrehozásával a Lengyel Köztársaság ugyanezt a megközelítést érvényesítette. Egyébként e tagállam szerint, noha léteznek a harkálypopulációk méretére gyakorolt, az erdőgazdálkodási műveletek által okozott negatív hatások, ezek kihatása korlátozott, mivel a harkályok száma viszonylag magas szinten tud maradni, a Puszcza Białowieska Natura 2000 területre vonatkozó PZO‑nak megfelelően. Ezenkívül, ellentétben a Bizottság állításával, a referenciaterületek kialakítása semmiképpen sem tekinthető a végzett műveletek negatív környezeti hatásai elismerésének vagy az ilyen hatások enyhítésére irányuló kísérletnek.
105. A Lengyel Köztársaság előadja továbbá, hogy a 2006. évi mellékletben előírt műveletek megfelelnek a 2015. évi PZO‑nak. E terv szerint ugyanis a gazdálkodási műveletek, mint a kivágás és a kivágást megelőző vágások ki vannak zárva az olyan faj állományában, amelyet legalább 10%‑ban több mint 100 éves példányok alkotnak. E faállományok esetében csak egészségügyi fakitermelésekre kerül sor, annak érdekében, hogy eltávolítsák a betűzőszú által megtámadott fákat. A száraz fát nem távolítják el. Ezenfelül semmilyen egészségügyi fakitermelésre nem kerül sor a természetvédelmi területeken, valamint a mocsaras és nedves élőhelyeken. Az egészségügyi fakitermelések által nem érintett terület 7123 hektár, vagyis a białowieżai erdőkerület területének 58%‑a. A Lengyel Köztársaság hangsúlyozza, hogy a műveletek végrehajtásának eldöntése során figyelembe vették azt, hogy a 2016. évi mellékletben előírt műveletek csak a szóban forgó terület 5,4%‑át (3401 hektárt) érintik. E körülmények között az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése alapján végzett környezeti hatásvizsgálat kizárta, hogy a 2015. évi PZO‑ban meghatározott, a holt és elhaló fák eltávolításához kapcsolódó potenciális veszély bekövetkezhet.
106. A Lengyel Köztársaság a kéregrágó bogarakat illetően ezenkívül hangsúlyozza, hogy azokat a holt fenyőket, amelyek a pompás díszbogár élőhelyét alkotják, nem távolítják el. A skarlátbogár populációi pedig, a 2016 és 2017 között közel 12 000 fa vizsgálatával végzett kutatások szerint, a rezgő nyárfán és a kőrisen koncentrálódnak.
107. E tekintetben a Lengyel Köztársaság előadja, hogy a 2016 áprilisa óta elvégzett felmérés az első ilyen jellegű projekt, amelynek keretében a biológiai sokféleséget alkotó különböző elemeket objektív és statisztikailag ellenőrzött módon értékelték 1400, egy rendszeres hálózatban elhelyezkedő területen, amely lefedi a Białowieża‑erdő területének egészét. A fenyőkéregbogarat (Boros schneideri) illetően a legjelentősebb veszély a fenyők kihalása többek között a nemzeti park különleges természetmegőrzési területén. Az északi sárkánybogár (Pytho kolwensis), a vörösnyakú komorbogár és a kerekvállú állasbogár esetében a legsúlyosabb veszély a jelentős mennyiségű holt fa folyamatos beáramlásának megszűnéséből ered, amelyet a régebbi lucfenyőállománynak a betűzőszú elterjedése miatt bekövetkező hirtelen pusztulása okoz.
108. Egyébként a holt lucfenyők eltávolításához kapcsolódó vágások pozitív hatást gyakorolnak a remetebogár és a pompás díszbogár élőhelyére, növelve a fényhez való hozzáférést az erdőben. Ami az egyéb fajokat (skarlátbogár, fenyőkéregbogár [Boros schneideri] és kerekvállú állasbogár) illeti, ezeknek nem a lucfenyő a legkedveltebb élőhelyfajuk. A Białowieża‑erdőben jelenleg hektáronként átlagosan körülbelül 64 m3 holt fa található. Figyelemmel a holt fa folyamatos megjelenésére e tájon, e körülmény teljes mértékben garantálja a szóban forgó bogárfajok élőhelyeinek biztonságát. A Lengyel Köztársaság rámutat, hogy a környezeti hatások stratégiai vizsgálata során értékelték az előírt műveletek által a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen védett valamennyire elemre gyakorolt hatást.
109. A Lengyel Köztársaság szerint a referenciaterületeket is figyelembe kell venni, amelyek célja egyáltalán nem az, hogy kiegyenlítsék vagy enyhítsék a szóban forgó aktív gazdálkodási műveletek állítólagos káros hatását. E területeket az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében hivatkozott lojális együttműködés elvének megfelelően hozták létre a Białowieża‑erdő más területeivel való összehasonlítás céljából. Egyébként az említett referenciaterületeket egyáltalán nem határozták meg. Elhelyezkedésük a természetes élőhelyek védettségi állapotához és a 2015. évi PZO‑ból következő megőrzési feladatok végrehajtásának szükségtelenségéhez kapcsolódik. A Bizottság azt sem róhatja fel, hogy a lengyel hatóságok nem végeztek környezeti hatásvizsgálatot a referenciaterületeken. Ha ugyanis ezt a gondolatmenetet tovább visszük, ugyanezt a kifogást kellene megfogalmazni a kitermelésnek a Białowieża‑erdő teljes területén történő, a Bizottság által kért leállítását illetően is.
110. E tekintetben a Bizottság téved, amikor úgy ítéli meg, hogy a tétlenség pozitív hatással van a biológiai sokféleségre. Így a 2016. április óta végzett felmérés eredményeiből kitűnik, hogy például a białowieżai nemzeti park szigorúan védett övezetében egyetlen fenyőkéregbogár (Boros schneideri)‑kolónia jelenlétét észlelték, míg a białowieżai erdőkerületekben 70 alkalommal állapítottak meg ilyen jelenlétet. Hasonló a helyzet egy sor más faj esetében is.
111. A rendelkezésre álló, legjobb tudományos ismeretek figyelembevételét illetően a Lengyel Köztársaság rámutat, hogy az e fogalomnak tulajdonított értelmezésének megfelelően az ügy konkrét körülményeire támaszkodott, figyelembe véve minden álláspontot, illetve tekintettel az érintett terület sajátos kötöttségeire. A védelmi intézkedések végrehajtását megelőzően figyelembe vette továbbá a stratégiai környezeti hatásvizsgálatból következő adatokat. Mivel dinamikus folyamatról van szó, tovább folyik az információk beszerzése.
112. A Lengyel Köztársaság e tekintetben rámutat, hogy a Białowieża‑erdő olyannyira sajátos és egyedi ökoszisztéma, hogy a különböző organizmusok közötti kölcsönös függésre vonatkozó, más ökoszisztémákban végzett kutatások eredményei nem ültethetők át egyszerűen ezen erdő helyzetére. Ugyanis, noha a Lengyel Köztársaság elismeri, hogy a tudományos közeg egy része ellenzi a betűzőszú terjedésének a megtámadott fák kivágása révén történő kezelését, emlékeztet ugyanakkor arra, hogy van egy sor olyan tudományos munka is, amelyek szerint a betűzőszú elleni fellépés elmaradása a Białowieża‑erdőben éppen azon természetes élőhelyeket és állatfajok élőhelyeit érintő súlyos és helyrehozhatatlan hatások nagy valószínűségű bekövetkezését eredményezi, amelyek védelme érdekében a Puszcza Białowieska Natura 2000 területet kijelölték. Egyebekben a Lengyel Köztársaság egy publikációra(25) hivatkozik, amely szerint „a białowieżai nemzeti park állandó kutatási területein folytatott többéves kutatásokból egyértelműen kitűnik, hogy a szigorú védelem csak kiegészítő, nem pedig központi eleme lehet a biológiai sokféleség védelmére és fenntartására irányuló stratégiának”.
113. Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének, valamint a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdésének megsértésére alapított második kifogást illetően a Lengyel Köztársaság előadja, hogy a 2016. évi melléklet megfelel a 2015. évi PZO‑nak, amely pedig megfelel a szükséges védelmi intézkedések megállapítására irányuló kötelezettség teljesítésének, összhangban az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdésével. A 2016. évi melléklet e védelmi intézkedések gyakorlati végrehajtását jelenti. E melléklet biztosítja azon természetes élőhelyek, illetve fajok kedvező védettségi helyzetének fenntartását, illetve helyreállítását, amelyek érdekében a Puszcza Białowieska Natura 2000 területet kialakították. Ezen intézkedések végrehajtásának elmaradása az értékes védett természetes élőhelyek pusztulásával járna.
114. Ekként a 2015. évi ZPO‑ban a „szubkontinentális gyertyános‑tölgyesek” élőhely vonatkozásában rögzített aktív védelmi intézkedések többek között a faállomány összetételének olyan módon történő alakítását jelentik, amely megfelel a rezgő nyárfák, nyírfák, fenyők, és ritkábban a lucfenyők által dominált faállományban található természetes élőhelynek. Ezek az intézkedések az erdőgondozás és ‑megőrzés elvégzését is jelentik, a hajtások és az erdőn kívül nőtt lombhullató fák feltárása és ápolása érdekében. Ezeket az intézkedéseket közvetlenül átültették a 2012. évi EGT‑ben. Márpedig ezen aktív védelmi intézkedések végrehajtása összekapcsolódik jelentős mennyiségű fa kitermelésével.
115. A Bizottságnak az érintett faj populációjának a 2007. évi egységes adatlapon (a továbbiakban: adatlap) és a 2015. évi PZO‑ban megjelölt szinten való fenntartására vonatkozó érv megalapozatlanságára vonatkozó állításai ellentétesek az „ökológiai ismeretekkel” és a józan ésszel. Ha ugyanis egy Natura 2000 területen minden védett faj kvantitatív szintjének folyamatosan az adatlapon megjelölt szint fölé kellene nőnie, ez az érintett területen az ökológiai rendszer előre jelezhetetlen felborulását eredményezné. Ekkor felmerülne az elfogadható szint kérdése.
116. A Białowieża‑erdőben a védett fajok populációnak egy részét illetően megfigyelt kvantitatív változások a táplálék egy rövid tartamú zavarhoz, a betűzőszú nagymértékű elterjedéséhez kapcsolódó fokozott elérhetőségének következményei. Hosszabb távon e helyzet természetes következménye egy drasztikus visszaesés. A háromujjú hőcsik és a fehérhátú fakopáncs populációinak mérete viszonylag magas szinten marad. Nincs drasztikus kvantitatív változás a nemzeti park határain, mivel a betűzőszú terjedése nem tömeges jellegű. Ez a helyzet a lucfenyő által ezen faállományokban képviselt alacsony aránynak, illetve az erdei élőhelyek eltérő jellegének a következménye. Ebből következik, hogy a betűzőszú tömeges terjedésének lehetővé tétele szempontjából eltérő paraméterekkel jellemezhető élőhelyeken a kiválasztott erdőgazdálkodási intézkedéseknek köszönhetően megőrizhető a dinamikus egyensúly.
117. A 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat továbbá nem gyakorolhat káros hatást egyes kéregrágó bogárfajok védettségi állapotára. A vörösnyakú komorbogárhoz és a pompás díszbogárhoz hasonló fajok számára jelentett veszély ugyanis lényegében az erdőtüzek hatásainak korlátozásából és elfojtásából ered. Más fajok, mint például a skarlátbogár és a fenyőkéregbogár (Boros schneideri), kedvező fejlődési feltételekkel találkoznak a Białowieża‑erdőben. A fenyőkéregbogár (Boros schneideri) esetében a hosszú távú veszélyt a fenyő megújulásának elmaradása jelenti a białowieżai nemzeti parkban.
118. Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) és d) pontjának megsértésére alapított harmadik kifogást illetően a Lengyel Köztársaság előadja, hogy a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen jelenlevő valamennyi kéregrágó bogárfajnak szüksége van életciklusa során holt vagy halódó fákra, valamint, hogy nem lehet lárvaállapotban való jelenlétüket megállapítani az élőhely károsítása nélkül. A megfelelő védettségi állapot biztosítása érdekében a lengyel hatóságok egy e fajok élőhelye folyamatosságának hosszú távú megőrzését biztosító rendszert hoztak létre, a védett fajok körüli területeken és védelmi övezetekben a faültetvények szigetei által kialakított hálózat formájában, a nedves élőhelyeken, a referenciaterületen, valamint a Białowieża‑erdő valamennyi állományában a holt fákból álló állandó és természetes részeken. E művelet hatékonyságát alátámasztják az Instytut Badawczy Leśnictwa (erdészeti tanulmányok intézete, Lengyelország) által 2016‑ban végzett felmérés eredményei.
119. Ezekből az eredményekből kitűnik, hogy a skarlátbogár megszokott faj a Białowieża‑erdő egész területén, és kevésbé hajlamos a lucfenyőn megtelepedni, mint más fákon, valamint, hogy a holt és halódó fák nem képezik legfontosabb élőhelyét. A fenyőkéregbogár (Boros schneideri) tekintetében ugyanezen eredmények azt támasztják alá, hogy egy, a fenyőt előnyben részesítő fajról van szó, amelynek a holt és halódó fák nem jelentik legfontosabb élőhelyét, és amely ezenkívül elterjedt a Białowieża‑erdő egész területén. A Białowieża‑erdő területén a kerekvállú állasbogár egyetlen ellenőrzött előfordulási helye a białowieżai nemzeti park. A vörösnyakú komorbogár valamennyi előfordulási helye a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen található, a lényeges terület białowieżai nemzeti parkban van. Egyebekben a kitermelt erdőkben a történeti adatok alapján meghatározott előfordulási helyek a referenciaterületen helyezkednek el. Ezenkívül a vörösnyakú komorbogár eltűnésének elsődleges oka az égett fa hiánya. Ehhez hasonlóan az északi sárkánybogár jelenlétéről nem számoltak be e nemzeti parkon kívül. A betűzőszú tevékenysége ezzel szemben fenyegetheti az e faj által elfoglalt környezetet, vagyis a holt, régi, kivágott lucfenyőket a nedves élőhelyeken. Végül, ami a pompás díszbogarat illeti, európai kihalásának fő oka a speciális élőhelyét jelentő régi holt lucfenyők erdőtüzek eredményeként előállt hiánya. Az említett nemzeti parkban a fenyő megújulásának elmaradása miatt e faj jövője csak a kitermelt erdőkben biztosítható, ahol a fenyőket mesterségesen megújítják.
120. A fenti okok összessége miatt a 2016. évi mellékletben előírt műveletek nem jártak hátrányos hatásokkal e fajok populációjára nézve. Ezek fenntartása együtt jár egyes élőhelyek olyan megzavarásokból következő folyamatosságával, mint az erdőtüzek. Ennek hiányában kizárólag az aktív védelmi intézkedések képesek megvédeni az említett fajok élőhelyét.
121. A madárvédelmi irányelv 5. cikke b) és d) pontjának megsértésére alapított negyedik kifogást illetően a Lengyel Köztársaság előadja, hogy a 2016. évi melléklet stratégiai környezeti hatásvizsgálatából kitűnik, hogy meghoztak minden szükséges intézkedést valamennyi természetesen vadon élő madárfaj általános védelmi rendszerének kialakítására, így többek között a költési és fiókanevelési időszakban fészkeik és tojásaik szándékos elpusztításának, károsításának, fészkeik eltávolításának és szándékos zavarásuknak (amennyiben a zavarás jelentős hatással jár a madárvédelmi irányelv céljai szempontjából) a megtiltására. A négy faj Bizottság által hivatkozott, a Białowieża‑erdő területén az adatlapon szereplő adatok alapján megállapított egyedszámából az következik, hogy egyikük jelenléte, illetve életmódja sincs veszélyben. Egyébként a lengyel hatóságok vállalták, hogy minden említett fajból legalább 60 párt fenntartanak. Ezenkívül valamennyi lengyelországi Natura 2000 területen jelentősebb egyedszámban állapítható meg a két harkályfaj jelenléte, mint ami az adatlapon szerepel.
122. Közelebbről, az erdei madarak populációinak összesített mennyiségi mutatója 25%‑kal nőtt a 2000–2014 közötti időszak során. Az erdőgazdálkodási elveknek és a hatályos erdővédelmi iránymutatásoknak megfelelően ugyanis mérséklődtek a kereskedelmi tevékenységek biológiai sokféleségre gyakorolt hatásai. Így a madarak számára előnyös az a döntés, hogy a megtisztított területeken régi facsoportokat hagynak, megőrzik az életközösségben élő fákat, komplex vágást alkalmaznak, magnövényeket hagynak a megtisztított területeken, valamint ha a lehető legnagyobb mértékben igénybe veszik a természetes regenerálódást. Ezeket az elveket az erdészeti hivatal valamennyi erdőkerületében alkalmazzák. Egyes kutatásokból az tűnik ki, hogy az egészségügyi fakitermelések semmilyen hátrányos hatással nincsenek az üreglakókra és más erdei gerinces állatfajokra.
123. A Lengyel Köztársaság szerint a betűzőszú nagymértékű elterjedésének a harkályok túlélésére és szaporodására gyakorolt pozitív hatása csak időszakos lehet, mivel az hosszú távon a régebbi láprétegek eltűnését eredményezi. A rendelkezésre álló adatok a sokféleség csökkenését és az üreges fákon élő fajok egyedszámainak csökkenését mutatják a tűlevelű erdőkben élő fák 70–100%‑os mortalitása esetén. Ezzel szemben a vegyes erdőkben a tűlevelűek mortalitására gyakorolt hatás alacsonyabbnak tűnik. A betűzőszú terjedésének folyamatos csökkenése egy viszonylag stabil helyzet fenntartását szolgáló tényező lehet a harkályfajok esetében.
124. A Lengyel Köztársaság ezenkívül előadja, hogy a ragadozók populációinak az élelem ritkábbá válása miatt bekövetkező csökkenése tudományos tény. Márpedig a Bizottság nem terjesztett elő olyan tudományos adatokat, amelyek megkérdőjeleznék a környezetnek a betűzőszú elterjedését követő átalakulásával kapcsolatban bemutatott forgatókönyvet. Önállóan nem lehet előírni a transzformációs intézkedést, vagyis azt az intézkedést, amely lehetővé teszi annak megállapítását, hogy egy konkrét rovarfaj elterjedéséből előnyre szert tevő fajok egyedszámának visszaesése a terjedést megelőző helyzet visszaállására korlátozódik‑e, vagy pedig, az élelem eltűnésére és arra tekintettel, hogy a szú nem tudna további fákat megtámadni, a harkályok e visszaesést követő egyedszáma alacsonyabb lenne, mint a megőrzési műveletek tervében a hely megőrzési céljai között leírt egyedszám.
125. A Bizottság figyelmen kívül hagyja, hogy a Natura 2000 területeken zajló természetes folyamatok hosszú távú folyamatok. Márpedig a betűzőszú terjedésének állandó korlátozása, vagyis területi kiterjedésének korlátozása vagy a faállományon belül a lucfenyők magas arányának fenntartása olyan aktív védelmi intézkedés lehet, amely hosszú távon egy viszonylag stabil helyzetet tart fenn a harkálypopulációk vonatkozásában. A szóban forgó erdőgazdálkodási műveletek által a harkálypopulációkra gyakorolt potenciális hátrányos hatások ellenére a populáció mérete a 2015. évi PTO‑nak megfelelően egy viszonylag magas szinten marad, és a madárfajok elterjedési területeinek az éghajlatváltozás prediktív modelljeiből következő esetleges módosulásai eloszlanak az időben. Ebből következően az erdőgazdálkodásban alkalmazott módszerekkel végrehajtott ideiglenes műveletek végleges hatásai lehetővé tehetik a harkályok egyedszáma korábbi jelentős csökkenésének orvoslását.
126. A törpekuvikot illetően illuzórikus, hogy a párzási és költőhelyek azért vesztek el, mert a terület 5%‑án eltűntek a lucfenyők. E faj ugyanis, amely a harkályok, általában a nagy fakopáncs (Dendrocopos major) által vájt odúkban fészkel és amelynek egyedszáma magas, nem mutat preferenciát azon fafajt illetően, amelyben szaporodik és költ. Ezenfelül a törpekuvik gyakran tűnik fel lepusztult környezetben. Jelenléte ily módon gyakoribb a Białowieża‑erdő rendezett részében, mint az erdei környezeten kívüli területen, ami lehetővé teszi a 2015. évi PZO céljának elérését, noha a 2016‑os időszak során végzett felmérés egyenlőtlen elterjedést mutatott ki a browski erdőkerületben a másik két erdőkerülethez képest. Ehhez hasonlóan a gatyáskuvik gyakran foglalja el a fekete harkály (Dryocopus martius) által vájt odúkat. A Puszcza Białowieska Natura 2000 terület 5%‑án a lucfenyők eltűnéséből következő esetleges hatást tehát nem létezőnek lehet tekinteni a Białowieża‑erdőben található egyedszám szempontjából.
127. Egyébként finnországi adatok szerint a területtisztításos erdőgazdálkodás, amennyiben a vágással érintett rész hosszú távon nem haladja meg az erdőterület 50%‑át, nem csak nem gyakorol hátrányos hatást e fajokra, hanem az élelem hozzáférhetőségét növelve a szaporodás fokozódását eredményezi. Ezenkívül e fajok populációinak mérete nő és új területekre terjed ki. Az erdőgazdálkodás pozitív aspektusait megemlítik e jelenség okai között. Az úgynevezett „életközösségben” élő fák, köztük az üreges fák esetében megvárják a biológiai elpusztulást. Következésképpen a törpekuvik és a gatyáskuvik potenciális fészekrakó helyei elérhetőek maradnak, annál is inkább, mivel a 2015. évi PZO olyan műveleteket ír elő, amelyek „a gazdálkodási műveletek során minden, látható odvakkal rendelkező fenyő és erdei fenyő megőrzésével járnak, a közveszély esetét kivéve”.
IV. Elemzés
128. A jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset elfogadhatóságának vizsgálatát követően azt javaslom, hogy a Bíróság együttesen elemezze a Bizottság által előadott első és második kifogást, majd szintén együttesen vizsgálja az azoktól függő harmadik és negyedik kifogást.
A. A kereset elfogadhatóságáról
129. A Lengyel Köztársaság írásbeli észrevételeiben vitatta a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset második, harmadik és negyedik kifogásának elfogadhatóságát, arra hivatkozva, hogy a Bizottság keresetlevelében kiterjesztette a jogvita tárgyát a pert megelőző szakaszban, közelebbről az indokolásban ellátott véleményben hivatkozottakhoz képest.
130. Nem vitatott, hogy a pert megelőző szakasz csak a lengyel hatóságok által az indokolással ellátott vélemény megküldése során hozott határozatra, vagyis a białowieżai erdőkerületre korlátozódó erdőgazdálkodási intézkedésekről szóló 2016. évi mellékletre vonatkozott, míg a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület egészére irányul, és így érinti mindhárom, vagyis a białowieżai, a browski és a hajnówkai erdőkerületet is, amelyekben a 2017. február 17‑i 51. sz. határozat kiterjesztette az erdőgazdálkodási intézkedéseket.
131. Ugyanakkor a Bíróságnak már volt alkalma arra, hogy a kereset elfogadhatóságának megállapítása érdekében kifejtse, hogy a jogvita tárgya az indokolással ellátott vélemény után bekövetkezett, a kötelezettségszegés alapjául szolgáló tényekre is kiterjedhet, ha ezek ugyanolyan jellegűek és ugyanazt a magatartást valósítják meg, mint a véleményben említett tények.(26)
132. A jelen ügyben az iratokból kitűnik, hogy a lengyel hatóságok által a 2016. évi mellékletben és az 51. sz. határozatban hozott intézkedések ugyanolyan jellegűek, amennyiben azok megengedik a fák kivágását és eltávolítását a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület egészén többek között a betűzőszú elterjedése elleni küzdelem céljából.
133. Következésképpen, noha a 2017. április 28‑i indokolással ellátott vélemény csak a 2016. március 25‑én jóváhagyott, a kizárólag a białowieżai erdőkerületre korlátozódó erdőgazdálkodási intézkedésekről szóló 2016. évi mellékletre vonatkozik, el kell ismerni a Bizottság keresetének elfogadhatóságát, amely a 2017. február 17‑i 51. sz. határozatra is vonatkozik, amennyiben az kiterjesztette a browski és hajnówkai erdőkerületekre az ugyanilyen jellegű és ugyanazon magatartást megvalósító intézkedések végrehajtását.(27)
B. A kereset megalapozottságáról
134. Előzetesen rá kell mutatni, hogy a jogvita nem terjedhet ki a Puszcza Białowieska Natura 2000 területet erdeinek elsődleges vagy természeti jellegére, mivel nem vitatott, hogy e területet a Lengyel Köztársaság javaslatára az élőhelyvédelmi irányelv alapján(28) nyilvánította KJT‑vé a Bizottság által 2007. november 13‑án hozott 2008/25 határozat, valamint, hogy e terület ezzel egyidejűleg a madárvédelmi irányelv alapján kijelölt különleges védelmi terület. Ezenfelül az e területeken található élőhelyekre és fajokra vonatkozó vitában referenciaként használt hivatalos számszerű adatokat a Lengyel Köztársaság szolgáltatta az adatlapon. Ily módon az élőhelyvédelmi irányelv és a madárvédelmi irányelv alkalmazandó a jogvitában, függetlenül attól, hogy mi a Puszcza Białowieskai Natura 2000 terület erdeinek minősítése, és ezek az irányelvek határozzák meg kötelező jelleggel e terület erdőgazdálkodását.
135. A jelen kereset ismét alkalmat nyújt a Bíróság számára, hogy pontosítsa az ezen irányelvekből következő kötelezettségeket, közelebbről annak függvényében, hogy a tervek vagy projektek az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének vagy 6. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartoznak‑e.
1. Az első és a második kifogásról
136. Első és második kifogásával a Bizottság előadja, hogy a Lengyel Köztársaság nem tejesítette az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) és (3) bekezdéséből, valamint a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
137. E két kifogás megalapozottságának értékelése érdekében a Bíróságnak abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a szóban forgó erdőgazdálkodási műveletek az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének vagy 6. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartoznak‑e, valamint, hogy a vitatott határozatokban szereplő erdőgazdálkodási intézkedések elfogadásával és végrehajtásával az alperes ténylegesen megállapította‑e az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében és a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt védelmi intézkedéseket.
138. A Lengyel Köztársaság ugyanis először kifejti, hogy a 2016. évi mellékletben és az 51. sz. határozatban szereplő intézkedések az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének értelmében vett védelmi intézkedéseknek minősülnek, majd láthatóan másodlagos jelleggel utal arra, hogy ezen intézkedések e cikk (3) bekezdésének hatálya alá is tartozhatnak.
139. Márpedig a vitatott határozatok minősítésének megválasztása kizárja a másik minősítést. Míg ugyanis az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikk (1) bekezdése azt mondja ki, hogy a tagállamok megállapítják a különleges természetmegőrzési területek védelméhez szükséges intézkedéseket, addig e rendelkezés (3) bekezdése rögzíti az olyan tervekre vagy projektekre vonatkozó feltételeket, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlenek a természeti terület kezeléséhez, de akár önmagukban, akár pedig más terv vagy projekt részeként valószínűleg jelentős hatással lesznek arra. Ezenkívül a Bíróságnak már volt alkalma dönteni e rendelkezések hatályát illetően.
140. Előzetesen tehát emlékeztetni kell arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 1. cikkének e) pontja értelmében egy természetes élőhely védettségi állapota különösen abban az esetben minősül „kedvezőnek”, ha a természetes kiterjedése és az azon belül található területek nagysága állandó vagy növekvő, továbbá ha a hosszú távú fennmaradásához szükséges sajátos szerkezete és funkciói biztosítottak és valószínűleg a belátható jövőben is biztosítottak lesznek. Ily módon, ebben az összefüggésben a Bíróság már megállapította, hogy az élőhelyvédelmi irányelv rendelkezéseinek célja, hogy a tagállamok a természetes élőhelytípust magában foglaló területek vonatkozásában megtegyék a megfelelő védelmi intézkedéseket az említett természeti területek ökológiai jellegzetességeinek megőrzése érdekében(29) Ami közelebbről ezen irányelv 6. cikkét illeti, a Bíróság az e rendelkezésben szereplő részletes előírások hiányában kimondta, hogy az a tagállamokkal szemben egy sor kötelezettséget és egyedi eljárásokat állapít meg azzal a céllal, hogy biztosítsa a természetes élőhelyek és különösen a különleges természetmegőrzési területek kedvező védettségi állapotának fenntartását vagy adott esetben helyreállítását.(30)
141. A Bíróság azt is kimondta, hogy az említett irányelv 6. cikkének rendelkezéseit e megőrzési célkitűzéseire tekintettel egy összefüggő egységként kell értelmezni, mivel e cikk (2) és (3) bekezdése a természetes élőhelyeknek és a fajok élőhelyeinek azonos védelmi szintjét írja elő, míg a szóban forgó cikk (4) bekezdése csupán az említett (3) bekezdéstől való eltérést engedő rendelkezésnek tekintendő.(31)
142. Ezen elvek fényében kell tehát minősíteni a 2016. évi mellékletben és az 51. sz. határozatban előírt intézkedéseket, amelyek többek között a holt és elhaló fák kivágását és eltávolítását jelentik.
143. E tekintetben először emlékeztetni kell arra, hogy nem vitatott, hogy az említett intézkedések által érintett erdőkerületek a Lengyel Köztársaság által kijelölt különleges természetmegőrzési területek és KJTT‑k, amelyekben az élőhelyvédelmi irányelv értelmében alkalmazni kell a szükséges intézkedéseket azon természetes élőhelyek és/vagy fajok populációinak kedvező védettségi állapotának helyreállítására, illetve fenntartására, amelyek céljára az élőhelyvédelmi irányelv alapján a természeti területet kijelölték.(32)
144. Másodszor, az sem vitatott, hogy a szóban forgó intézkedések a faállomány egy részének elvesztésével jártak.(33) Ebből az következik, hogy az ilyen intézkedések jellegüknél fogva nem minősülhetnek az érintett Natura 2000 terület megőrzését biztosító intézkedéseknek. A Lengyel Köztársaság ugyanakkor e Natura 2000 terület épségét veszélyeztető különleges körülményekre, mégpedig a betűzőszú soha nem látott mértékű elterjedésére hivatkozik a 2016 óta hozott határozatok igazolása érdekében.
145. Márpedig a jogvita tartalmából az következik, hogy tudományos vita áll fenn azon kérdést illetően, hogy az így meghozott intézkedéseknek egyrészt lesz‑e hatása a betűzőszú terjedésére, másrészt, hogy a védett élőhelyek megőrzésének megfelelő módját jelentik‑e. E tekintetben ki lehet emelni, hogy „a bialowieżai erdőre, mint az UNESCO kulturális és természeti örökségi helyszínére, illetve mint a Natura 2000 hálózathoz tartozó helyszínre vonatkozó program” című 2016. március 25‑i helyreállítási program kifejezetten utal az e kérdéssel kapcsolatos nézetkülönbségekre.
146. Ezenfelül, a bár a lengyel hatóságok 2015‑ben elfogadtak egy PZO‑t, amely a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület megőrzéséhez szükséges intézkedések előírására irányult, az ügyiratokból kitűnik, hogy a Lengyel Köztársaság állításával ellentétben a 2016. évi melléklet nem képezheti a PZO konkrét végrehajtását, mivel olyan intézkedéseket ír elő, amelyek e PZO szerint potenciális veszélyeket jelenthetnek a védett élőhelyek és fajok megőrzése szempontjából. A Bizottság – e tekintetben a Lengyel Köztársaság által sem cáfolt – észrevételeiből ugyanis kitűnik, hogy míg a betűzőszú terjedését nem jelölték meg a PZO 3. mellékletében hivatkozott természetes élőhelyei, illetve az ott említett állat‑ és madárfajok élőhelyei kedvező állapotának fenntartását fenyegető fennálló vagy potenciális veszélyként, addig a betűzőszú által megtámadott lucfenyők eltávolítását e mellékletben kifejezetten az élőhelyek kedvező állapotának fenntartását fenyegető potenciális veszélyként azonosították, különösen a törpekuvik, a gatyáskuvik és a háromujjú hőcsik védelme szempontjából.
147. Ily módon a 2016. évi mellékletből és az 51. sz. határozatból következő intézkedéseket nem lehet úgy vizsgálni, mint amelyek a 2015. évi PZO végrehajtásának körébe tartoznak. Paradox módon ezek potenciálisan még meg is foszthatják hatékony érvényesülésétől az utóbbit, sőt lehetővé tehetik a lengyel hatóságok számára, hogy megsértsék annak rendelkezéseit.(34)
148. Ebből az következik, hogy az ilyen intézkedések semmiképpen sem tekinthetők az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének értelmében vett védelmi intézkedéseknek. Ebből következően a Lengyel Köztársaság nem hajtotta végre a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület megőrzéséhez szükséges intézkedéseket a 2015. évi PZO elfogadását követően. E körülmények között azt kell javasolni, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Lengyel Köztársaság nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből, valamint a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, ebből következően pedig mondja ki, hogy a Bizottság által hivatkozott második kifogás megalapozott.
149. A Bizottság által hivatkozott első kifogást ugyanakkor meg kell vizsgálnia a Bíróságnak, mivel a Lengyel Köztársaság azt is előadta, hogy a 2016. évi mellékletben előirányzott erdőgazdálkodási intézkedések olyan, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében vett terveket vagy projekteket jelentettek, amelyek elfogadása érdekében 2015‑ben környezeti hatásvizsgálatot végzett.
150. Annak eldöntése érdekében, hogy a 2016. évi mellékletben és az 51. sz. határozatban szereplő intézkedéseket az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében szereplő követelményeknek megfelelően fogadták‑e el és hajtották‑e végre, először célszerűnek tűnik arra emlékeztetni, hogy e rendelkezés olyan vizsgálati eljárást ír elő, amelynek célja, hogy előzetes ellenőrzési mechanizmus segítségével biztosítsa, hogy valamely tervet vagy projektet – amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de arra jelentős hatással lehet – csak akkor lehessen engedélyezni, amennyiben nem befolyásolja hátrányosan az érintett természeti terület épségét.(35)
151. Másodszor, amint azt a Bíróság hangsúlyozta, a szóban forgó rendelkezés két szakaszt állapít meg. Az első szakasz valamely tervnek vagy projektnek valamely védett területre kifejtett hatásaira vonatkozó megfelelő vizsgálat lefolytatásának kötelezettségét írja elő a tagállamok számára, amennyiben a szóban forgó terv vagy projekt jelentős hatással lehet e területre.(36) Ebben a tekintetben, ha a természeti terület kezeléséhez közvetlenül nem kapcsolódó vagy ahhoz nem nélkülözhetetlen terv vagy projekt veszélyezteti a természeti terület megőrzésével kapcsolatos célkitűzéseket, akkor úgy kell tekinteni, hogy az jelentős hatást gyakorolhat az adott természeti területre. Ennek kockázatát többek között az említett terület jellemzőinek és sajátos környezeti feltételeinek figyelembevételével kell megítélni.(37)
152. Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének második mondatában említett, a jelen indítvány előző pontjában ismertetett megfelelő vizsgálatot követő második szakasz az előirányzott terv vagy projekt jóváhagyását attól teszi függővé, hogy az nem befolyásolja hátrányosan az érintett természeti terület épségét, e cikk (4) bekezdésének rendelkezéseit figyelembe véve.(38)
153. A Bíróság ily módon megállapította, hogy az, hogy valamely terv vagy projekt az említett irányelv 6. cikke (3) bekezdésének második mondata értelmében valamely természeti terület mint természetes élőhely épségét nem befolyásolja hátrányosan, azt feltételezi, hogy a kedvező védettségi állapot fennmarad, ami azt jelenti, hogy az érintett természeti területnek megmaradnak az olyan természetes élőhelytípus jelenlétéhez kötődő alapvető tulajdonságai, amelynek a megőrzéséhez fűződő cél indokolta e természeti terület KJTT‑ként való kijelölését ezen irányelv értelmében.(39)
154. Ezenkívül fontos emlékeztetni arra, hogy a Bíróság kimondta, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése alapján végzett vizsgálat nem lehet hiányos, és olyan teljes, pontos és végleges megállapításokat és következtetéseket kell tartalmaznia, amelyek minden észszerű tudományos kételyt eloszlatnak az érintett védett természeti területen tervezett munkálatok hatásait illetően.(40) A Bíróság megállapította továbbá, hogy ez, a terv vagy projekt által az érintett területre gyakorolt hatásokra vonatkozó megfelelő vizsgálat azt jelenti, hogy az adott területre vonatkozó legújabb tudományos ismeretekre figyelemmel meg kell határozni a terv vagy projekt minden olyan részletét, amely önmagában, illetve más tervvel vagy projekttel együtt hatással lehet az e területet érintő megőrzési célkitűzésekre.(41)
155. A Bíróság arra is rámutatott, hogy főszabály szerint a valamely új élőhely – a védett természeti területen található ugyanezen élőhely területe elvesztésének és minősége csökkenésének ellensúlyozását célzó – jövőbeli kialakításának esetlegesen kedvező hatásait csak nehezen lehet bizonyossággal előre látni, és mindenesetre ezek csak néhány éven belül lesznek láthatóak.(42)
156. Ennélfogva ezen ítélkezési gyakorlat fényében meg kell vizsgálni, hogy a keresetet igazoló tények kellő mértékben alá vannak‑e támasztva. Álláspontom szerint a vitatott határozatok időrendjének és a benyújtott igazoló dokumentumok koherenciájának puszta vizsgálata alapján megállapítható, hogy nem kerülhetett sor az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése által előírt vizsgálatra.
157. Először is, az ügyiratokból kitűnik, hogy röviddel a 2012. évi EGT‑t módosító 2016. évi melléklet elfogadása előtt a lengyel hatóságok elfogadták a 2015. évi PZO‑t, amelyből kitűnik, hogy a betűzőszú által megtámadott fák kivágása és eltávolítása potenciális veszélyt jelent az érintett Natura 2000 terület megőrzésére.
158. Noha a tárgyaláson folyt vita során kiderült, hogy az élőhelyvédelmi irányelvben és a madárvédelmi irányelvben hivatkozott megőrzési célok teljesítése érdekében bizonyos egyensúlyt kell létrehozni a betűzőszú terjedése elleni küzdelmet célzó aktív erdőgazdálkodási intézkedések és passzív erdőgazdálkodási intézkedések között, e mérlegelést egyáltalán nem tükrözik az 51. sz. határozat előírásai, amennyiben az korlátozás nélkül lehetővé teszi a faállomány kivágását és eltávolítását.
159. Ezenfelül a Lengyel Köztársaság által közölt körülményekből kitűnik, hogy a 2016. évi melléklet elfogadásával egy napon a lengyel hatóságok egy „a Bialowieża‑erdőre mint az UNESCO kulturális és természeti örökségi helyszínére, illetve mint a Natura 2000 hálózathoz tartozó helyszínre vonatkozó program” című helyreállítási programot is elfogadtak, amelynek célja, amint azt a tárgyaláson megerősítették, lényegében az volt, hogy a jövőre nézve értékeljék a meghozott intézkedések által a terület megőrzésére gyakorolt hatásokat, többek között olyan referenciaterületek kialakítása révén, amelyeken semmilyen erdőgazdálkodási műveletet nem volna szabad végezni.
160. Másodszor, noha a Lengyel Köztársaság észrevételeiben, illetve a tárgyalás során is előadta, hogy a betűzőszú 2012 és 2015 közötti terjedésére a kitermelési mennyiségeknek a 2012. évi EGT elfogadása során elhatározott csökkentése miatt került sor, az ügyiratokból mindazonáltal az tűnik ki, hogy a 2012 és 2015 között megállapított kitermelési mennyiségek azonosak voltak a korábbi évekéivel, valamint, hogy a Białowieża‑erdőben kitermelt fa mennyisége valójában állandó maradt ezen időszak során. Ily módon nem lehet megalapozottan azt állítani, hogy a betűzőszú terjedésének oka a kitermelt famennyiségek 2012 és 2015 között bekövetkezett csökkenése volt.
161. Harmadszor, noha a lengyel hatóságok arra hivatkoznak, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdése rendelkezéseivel összhangban elvégezték a 2016. évi melléklet Puszcza Białowieska Natura 2000 területre épségére gyakorolt hatásainak megfelelő vizsgálatát, az ügyiratokból kitűnik, hogy erre az értékelésre valóban sor került 2015 folyamán, az azonban csak a 2016. évi mellékletben előirányzott, a białowieżai erdőkerületre vonatkozó intézkedéseket érintette, ebből következően nem vonatkozott a 2017. február 17‑én annak érdekében elfogadott 51. sz. határozatban szereplő intézkedésekre, hogy a fák kivágására és eltávolítására irányuló intézkedéseket földrajzilag és mennyiségileg is kiterjesszék a Białowieża‑erdő mindhárom erdőkerületének egészére. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az 51. sz. határozatban elfogadott erdőgazdálkodási intézkedések által a Białowieża‑erdő Natura 2000 terület egészének megőrzésére és épségére gyakorolt hatások megfelelő vizsgálatára egyáltalán nem került sor. Ehhez hasonlóan az ügyiratokból egyáltalán nem tűnik ki az, hogy a lengyel hatóságok felvázolták, illetve megvizsgálták volna a 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat esetleges együttes hatásait.(43)
162. Ezenkívül a 2016. évi melléklet Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségére gyakorolt hatásai vizsgálatának szövegéből kitűnik, hogy azt a 2012‑ből származó adatok alapján végezték, nem pedig 2015‑ös aktualizált és naprakész adatok alapján, ahogy azt ugyanakkor az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének a Bíróság által értelmezett(44) rendelkezései megkövetelik. E dokumentum 4.2. pontjában ugyanis az szerepel, hogy „a 2012–2021 közötti évekre vonatkozó »környezeti hatásvizsgálatban« a Natura 2000 területre gyakorolt hatásokra vonatkozó rendelkezéseket főszabály szerint nem kell aktualizálni. Rá kell ugyanakkor mutatni, hogy a műveletek elsősorban a lepusztult faállományt érintik.”
163. Végül, a Lengyel Köztársaság írásbeli észrevételeiből kitűnik, hogy a Puszcza Białowieska Natura 2000 területet jellemző biológiai sokféleség felmérése még folyamatban volt az utolsó vitatott határozat meghozatalának időpontjában, illetve a pert megelőző szakasz tartama alatt.
164. E tényezők összességének fényében nem állapítható meg, hogy a lengyel hatóságok meggyőződtek arról, akár csak a 2016. évi melléklet jóváhagyásának napján, hogy az abban szereplő intézkedések nem hatnak ki e Natura 2000 terület épségére, ami elegendő annak megállapításához, hogy az első kifogás megalapozott.
165. Kifejtem ugyanakkor, hogy álláspontom szerint ezenfelül mi indokolja, hogy elutasítsuk a Lengyel Köztársaság által előadott további érveket. Emlékeztetni kell ugyanis először arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a terv vagy projekt által az érintett terület épségére gyakorolt hatásokra vonatkozó vizsgálatot a határozathozatal időpontjában rendelkezésre álló legújabb tudományos ismeretekre figyelemmel kell elvégezni.(45) Márpedig az ügyiratokból, valamint a tárgyalás során folytatott vitákból kitűnik, hogy a vitatott határozatok meghozatalának időpontjában tudományos vita állt fenn azzal kapcsolatban, hogy melyek a legalkalmasabb módszerek a betűzőszú elterjedésének megakadályozására. Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a tudományos vélemények ezen eltérései kiterjedtek arra is, hogy egyáltalán lehetséges‑e a küzdelem a betűzőszú elterjedésével szemben,(46) valamint, hogy egyes ilyen vélemények szerint azon terület sajátosságaira jellemző periodikus tendenciáknak megfelelő természetes ciklusról van szó, amely megőrzésének célja indokolta annak a KJTT‑k és KVT‑k listájára való felvételét.
166. A fenti indokok miatt sem lehet megalapozottan azt állítani, hogy a vitatott intézkedések meghozatalát megelőzően végzett környezetvédelmi hatásvizsgálat megfelelt az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében szereplő, a Bíróság által értelmezett követelményeknek.
167. Másodszor, a Bíróság megállapította, hogy ezen irányelv 6. cikkének (3) bekezdése magában foglalja az elővigyázatosság elvét is, és hatékony módon hozzájárul ahhoz, hogy elkerülhetők legyenek az illetékes hatóságok által az ott szereplő intézkedések engedélyezése érdekében előirányzott terv vagy projekt következtében fellépő, a védett természeti terület épségét veszélyeztető káros hatások. E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy az annál kevésbé szigorú engedélyezési kritérium, mint amely ebben a rendelkezésben szerepel, nem lenne képes ilyen hatékonyan biztosítani az említett rendelkezés természeti területek védelmével kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósulását.(47) Ezen elvnek az említett irányelv 6. cikke (3) bekezdésének végrehajtásával összefüggésben történő alkalmazása azt követeli meg, hogy az illetékes nemzeti hatóság az érintett terület megőrzési célkitűzéseire figyelemmel és az e projektben szereplő, a területre gyakorolt esetleges közvetlen káros hatások elkerülését vagy csökkentését célzó védelmi intézkedések figyelembevételével azzal a céllal vizsgálja meg a projekt által az e területre gyakorolt hatásokat, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a projekt nem befolyásolja hátrányosan e terület épségét.(48)
168. A jelen ügyben ez a vizsgálat nem volt véglegesíthető, tekintettel a továbbra is fennálló tudományos vitára, tarra, hogy a felmérési intézkedések még folyamatban voltak a határozatok meghozatalának napján, valamint az 52. sz. határozat tárgyára, vagyis a referenciaterületek létrehozására, amelyek célja a Lengyel Köztársaság tárgyaláson tett szóbeli észrevételei szerint az volt, hogy értékeljék a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület jellemzőinek mindennemű emberi beavatkozástól háborítatlan alakulását.
169. Mivel a vitatott határozatok meghozatalának időpontjában az e Natura 2000 terület megőrzését és épségét fenyegető potenciális kockázat valós jellegét és súlyosságát nem állapították meg, értékelték, illetve adott esetben vetették el teljes mértékben, így a lengyel hatóságok az elővigyázatosság elvének megsértése nélkül nem fogadhatták el sem a 2016. évi mellékletet, sem az 51. sz. határozatot.
170. Harmadszor, az élőhelyvédelmi irányelvnek a Lengyel Köztársaság által a vitatott határozatok meghozatalát szükségessé tévő közbiztonsági megfontolások kapcsán hivatkozott 6. cikkének (4) bekezdését illetően emlékeztetni kell arra, hogy mint eltérést, e rendelkezést szigorúan kell értelmezni, és csak azt követően lehet alkalmazni, hogy a terv vagy a projekt hatásait e cikk (3) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően vizsgálták.(49)
171. Az esetleges kiegyenlítő intézkedések jellegének meghatározása érdekében ugyanis az említett terület tekintetében fennálló hatásokat pontosan meg kell határozni. Valamely terv vagy projekt hatásainak ismerete a kérdéses területre vonatkozó megőrzési célkitűzések tekintetében ugyanis elengedhetetlen előfeltétele az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (4) bekezdése alkalmazásának, mivel ezen elemek hiányában az említett eltérést engedő rendelkezés semmilyen alkalmazási feltétele nem értékelhető. Az esetleges nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okoknak és a kevésbé káros alternatívák fennállásának a vizsgálata az adott terv vagy projekt által e terület tekintetében okozott veszélyekhez viszonyított mérlegelést tesz szükségessé.(50)
172. Ily módon, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (4) bekezdése értelmében, amennyiben az ezen irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata szerinti vizsgálat kedvezőtlen eredménye ellenére valamely nyomós közérdeken alapuló kényszerítő indokra figyelemmel – ideértve a társadalmi vagy gazdasági jellegű okokat – mégis végre kell hajtani egy tervet vagy projektet, és alternatív megoldás nem áll rendelkezésre, a tagállam minden szükséges kiegyenlítő intézkedést megtesz a Natura 2000 általános egységességének megóvása érdekében. Következésképpen, ebben az összefüggésben az illetékes nemzeti hatóságok az említett irányelv 6. cikkének (4) bekezdése alapján akkor adhatják meg az engedélyt, ha az ott megállapított feltételek teljesülnek.(51)
173. A jelen ügyben mind a fenti, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének rendelkezésein alapuló előzetes értékelési szakasz tiszteletben tartásának elmaradására vonatkozó megállapításokból, mind pedig abból, hogy az ügyiratokban nem találhatók egyéb különös dokumentumok, az következik, hogy a lengyel hatóságok nem értékelték a 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat alapján elfogadott és végrehajtott erdőgazdálkodási intézkedésekhez képest alternatív vagy kiegyenlítő intézkedések alkalmazását.(52) Következésképpen az is megállapítható, hogy bár a lengyel hatóságok közbiztonsági okokra hivatkoztak a vitatott intézkedések elfogadásának és végrehajtásának igazolása érdekében (amelyek hátrányos hatásait ily módon hallgatólagosan elismerték), ugyanakkor nem tartották tiszteletben az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (4) bekezdésében szereplő eltéréssel kapcsolatos előírásokat.
174. A fent kifejtett okok összessége folytán azt kell javasolni, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Bizottság által hivatkozott első és második kifogás megalapozott, mivel a lengyel hatóságok azáltal, hogy nem tartották tiszteletben az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének előírásait, valamint végrehajtották az így eldöntött intézkedéseket, amelyek nem minősülhetnek az említett irányelv 6. cikke (1) bekezdésének értelmében vett megőrzési tervnek, nem teljesítették az e rendelkezésekből, valamint a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeiket.
2. A harmadik és negyedik kifogásról
175. Harmadik és negyedik kifogásával a Bizottság előadja, hogy a Lengyel Köztársaság nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) és d) pontjából, illetve a madárvédelmi irányelv 5. cikkének b) és d) pontjából eredő kötelezettségeit, ami a Bíróságot annak a vizsgálatára indítja, hogy a vitatott erdőgazdálkodási intézkedések alkalmasak‑e arra, hogy károsítsák vagy elpusztítsák a kifejezetten az ezen irányelvek által védett kéregrágó bogárfajok és vadon élő madárfajok párzási helyeit.
176. A fenti, az első és második kifogásra vonatkozó megállapítások és megfontolások alapján az állapítható meg, hogy a szóban forgó erdőgazdálkodási intézkedések szükségképpen alkalmasak a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen élő védett fajok párzási helyeinek károsítására.
177. Ebből következően azt javaslom, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Bizottság által felhozott harmadik és negyedik kifogás megalapozott.
178. A fentiek összességéből következően azt javaslom tehát, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Lengyel Köztársaság, mivel a 2016. évi mellékletben és az 51. sz. határozatban szereplő erdőgazdálkodási intézkedéseket anélkül fogadta el és hajtotta végre, hogy meggyőződött volna arról, hogy ezen intézkedések nem sértik a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségét, valamint mivel elmulasztotta biztosítani a Bizottság keresetlevelében hivatkozott védett élőhelyek és fajok megőrzését és védelmét, amelyek vonatkozásában e területet KJTT‑ként és KTT‑ként kijelölték, nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) és (3) bekezdéséből, valamint 12. cikke (1) bekezdésének a) és d) pontjából, továbbá a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, valamint 5. cikkének b) és d) pontjából eredő kötelezettséget.
V. A költségekről
179. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Lengyel Köztársaság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően előbbit kötelezni kell a költségek viselésére.
VI. Végkövetkeztetés
180. A fenti megfontolások alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon:
1) A Lengyel Köztársaság, mivel a białowieżai erdőkerületre vonatkozó erdőgazdálkodási tervhez csatolt, 2016. október 9‑i, a Minister Środowiska (környezetvédelmi miniszter, Lengyelország) által 2016. március 25‑én jóváhagyott mellékletben és a Dyrektora GeneralLasów Państwowych (erdészeti hivatal főigazgatója, Lengyelország) 2017. február 17‑i, a białowieżai, a browski és a hajnówkai erdőkerületekben a faállományok valamennyi korcsoportjában a betűzőszú által megtámadott fák kivágásáról, valamint a közbiztonságot veszélyeztető és erdőtűz veszélyét hordozó fák begyűjtéséről szóló 51. sz. határozatában szereplő erdőgazdálkodási intézkedéseket anélkül fogadta el és hajtotta végre, hogy meggyőződött volna arról, hogy ezen intézkedések nem befolyásolják hátrányosan a PLC200004 Puszcza Białowieska Natura 2000 terület (Lengyelország) épségét, valamint mivel elmulasztotta biztosítani a Bizottság keresetlevelében hivatkozott védett élőhelyek és fajok megőrzését és védelmét, amelyek vonatkozásában e területet közösségi jelentőségű természeti területként és különleges védelmi területként kijelölték, nem teljesítette a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) és (3) bekezdéséből, valamint 12. cikke (1) bekezdésének a) és d) pontjából, továbbá a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30‑i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, valamint 5. cikkének b) és d) pontjából eredő kötelezettségeit.
2) A Bíróság a Lengyel Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.