A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2014. július 16.(*)
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Szíriával szemben hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Megsemmisítés iránti kereset – A kereseti kérelmek módosítása – Késedelem – Indokolási kötelezettség – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Nyilvánvaló értékelési hiba – Tulajdonhoz való jog – Arányosság – Kártérítés iránti kérelem”
A T‑572/11. sz. ügyben,
Samir Hassan (lakóhelye: Damaszkusz [Szíria], képviselik: É. Morgan de Rivery és E. Lagathu ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: S. Kyriakopoulou és M. Vitsentzatos, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
egyrészt a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/273/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2011. augusztus 23‑i 2011/515/KKBP tanácsi végrehajtási határozat (HL L 218., 20. o.), a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 442/2011/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2011. augusztus 23‑i 843/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 218., 1. o.), a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/273 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. december 1‑jei 2011/782/KKBP tanácsi határozat (HL L 319., 56. o.), a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról és a 442/2011/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. január 18‑i 36/2012/EU tanácsi rendelet (HL L 16., 1. o.), a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/782 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. november 29‑i 2012/739/KKBP tanácsi határozat (HL L 330., 21. o.), a 2012/739 határozat végrehajtásáról szóló, 2013. április 22‑i 2013/185/KKBP tanácsi végrehajtási határozat (HL L 111., 77. o.; helyesbítés: HL L 127., 44. o.), a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló, 2013. április 22‑i 363/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 111., 1. o.; helyesbítés: HL L 127., 27. o.) és a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2013. május 31‑i 2013/255/KKBP tanácsi határozat (HL L 147., 14. o.) megsemmisítése iránti kérelem tárgyában, amennyiben e jogi aktusok érintik a felperest, másrészt pedig az állítólagosan elszenvedett kár jóvátételeként kártérítés megfizetése iránti kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),
tagjai: M. van der Woude elnök, I. Wiszniewska‑Białecka és I. Ulloa Rubio (előadó) bírák,
hivatalvezető: J. Weychert tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. február 28‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes Samir Hassan szír állampolgárságú üzletember.
A 2011/273 határozat és a 442/2011 rendelet
2 Az Európai Unió Tanácsa – határozottan elítélve a Szíria különböző pontjain tartott békés tüntetések erőszakos leverését és felszólítva a szíriai biztonsági erőket az erőszakhoz fordulástól történő tartózkodásra – elfogadta a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. május 9‑i 2011/273/KKBP határozatot (HL L 121., 11. o.). Tekintettel a helyzet súlyosságára, a Tanács fegyverembargót, a belső elnyomás céljára felhasználható felszerelések kivitelének tilalmát és belépési korlátozásokat vezetett be az Unió területére, valamint azon személyek és szervezetek pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak befagyasztását, akik, illetve amelyek felelősek a szíriai civil lakosság elleni erőszakos fellépésekért.
3 A Szíriában a civil lakossággal szemben gyakorolt erőszakos elnyomásért felelős személyeknek, valamint a velük összeköttetésben álló természetes vagy jogi személyeknek és szervezeteknek a nevét a 2011/273 határozat melléklete említi. E határozat 5. cikkének (1) bekezdése értelmében valamely tagállamnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a javaslata alapján a Tanács módosíthatja az említett mellékletet. A felperes neve nem szerepel a mellékletben.
4 Tekintettel arra, hogy a Szíriával szemben hozott bizonyos korlátozó intézkedések az EUM Szerződés hatálya alá tartoznak, a Tanács elfogadta a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2011. május 9‑i 442/2011/EU rendeletet (HL L 121., 1. o.; helyesbítés: HL L 151., 15. o.). E rendelet lényegében azonos a 2011/273 határozattal, azonban előírja a befagyasztott pénzeszközök feloldására vonatkozó lehetőségeket. A szóban forgó elnyomásért felelősként vagy az említett felelősökkel kapcsolatban állóként elismert személyeknek, szervezeteknek és szerveknek az említett rendelet II. mellékletében szereplő jegyzéke megegyezik a 2011/273 határozat mellékletében szereplő jegyzékkel. A felperes neve nem szerepel e jegyzékben. A 442/2011 rendelet 14. cikkének (1) és (4) bekezdése értelmében amennyiben a Tanács úgy határoz, hogy egy természetes vagy jogi személyt, szervezetet vagy szervet az említett korlátozó intézkedések hatálya alá von, ennek megfelelően módosítja a II. mellékletet, egyébiránt az ott szereplő jegyzéket rendszeresen és legalább 12 havonta felülvizsgálja.
5 A Tanács a 2011/273 határozat végrehajtásáról szóló, 2011. augusztus 23‑i 2011/515/KKBP tanácsi végrehajtási határozattal (HL L 218., 20. o.) módosította a 2011/273 határozatot többek között a szóban forgó korlátozó intézkedéseknek más személyekre és szervezetekre történő alkalmazása érdekében. Az említett végrehajtási határozat 1. cikkének értelmében tizenöt természetes személy és öt szervezet – e határozat mellékletében felsorolt – nevét felvették a 2011/273 határozat mellékletében szereplő jegyzékbe. E nevek között szerepel a felperesé is, nevének a szóban forgó jegyzékbe történt felvételének az időpontjára – a jelen esetben „2011.8.23.” – és a következő indokokra vonatkozó megjegyzéssel:
„Szoros üzleti kapcsolatban áll Maher Al‑Assaddal; arról is ismert, hogy gazdaságilag támogatja a szíriai rezsimet.”
6 A Tanács ugyanezen a napon az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdése, valamint a 2011/273 határozat alapján elfogadta a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 442/2011 rendelet végrehajtásáról szóló 843/2011/EU végrehajtási rendeletet (HL L 218., 1. o.). A felperes neve szerepel a végrehajtási rendeletben, a 2011/515 végrehajtási határozat mellékletében szereplőkkel megegyező információkkal és indokokkal.
7 A Tanács 2011. augusztus 24‑én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétette a 2011/515 végrehajtási határozattal végrehajtott 2011/273 határozatban és a 843/2011 végrehajtási rendelettel végrehajtott 442/2011 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére szóló értesítést (HL C 245., 2. o.).
8 A Tanács a 2011/273 határozat módosításáról szóló, 2011. szeptember 2‑i 2011/522/KKBP határozattal (HL L 228., 16. o.) – a 2011/273 határozat újbóli módosításával – előírta, hogy hatálya – beleértve a mellékletét is – magában foglalja „a melléklet[ben] felsorolt [...] a rezsimet támogató és abból hasznot húzó személyek[et], valamint a velük összefüggésbe hozható személyek[et]” is.
9 A Tanács a 442/2011 rendelet módosításáról szóló, 2011. szeptember 2‑i 878/2011/EU rendelettel (HL L 228., 1. o.) módosította a 442/2011 rendeletet, amennyiben II. melléklete „a rezsim által támogatott vagy azt támogató személyek[re] vagy szervezetek[re], vagy a velük kapcsolatban álló személyek[re] vagy szervezetek[re]” alkalmazandó.
A 2011/782 határozat és a 36/2012 rendelet
10 A Tanács a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/273 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. december 1‑jei 2011/782/KKBP határozattal (HL L 319., 56. o.) szükségesnek tartotta, hogy a szíriai helyzet súlyosságára tekintettel további korlátozó intézkedéseket vezessen be. Az egyértelműség érdekében a 2011/273 határozattal előírt intézkedéseket és a kiegészítő intézkedéseket egyetlen jogi eszközbe építették be. A 2011/782 határozat a 18. cikkében az Unió területére történő belépési korlátozásokat ír elő, 19. cikkében pedig azon személyek és szervezetek pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak a befagyasztását, akiknek, illetve amelyeknek a neve szerepel az I. mellékletében. A felperes neve az „A. Személyek” cím alatt a szóban forgó jegyzéket tartalmazó táblázat 50. sorában szerepel a 2011/515 végrehajtási határozat mellékletében szereplőkkel megegyező információkkal és indokokkal.
11 A Tanács 2011. december 2‑án a Hivatalos Lapban közzétette a 2011/782 határozatban és az 1244/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelettel végrehajtott, a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 442/2011 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére szóló értesítést (HL C 351., 14. o.).
12 A 442/2011 rendeletet felváltotta a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról és a 442/2011 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. január 18‑i 36/2012/EU tanácsi rendelet (HL L 16., 1. o.). A felperes neve a 36/2012 rendelet II. mellékletében lévő jegyzékben szerepel a 2011/515 végrehajtási határozat és a 843/2011 végrehajtási rendelet mellékletében szereplőkkel megegyező információkkal és indokokkal.
13 A Tanács 2012. január 24‑én a Hivatalos Lapban közzétette a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/782 határozatban és a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére szóló értesítést (HL C 19., 5. o.).
A 2012/739 határozat
14 A Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/782 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. november 29‑i 2012/739/KKBP tanácsi határozattal (HL L 330., 21. o.) a szóban forgó korlátozó intézkedéseket egyetlen jogi eszközbe építették be. A felperes neve a 2012/739 határozat I. mellékletében lévő táblázat 48. sorában szerepel, a 2011/515 végrehajtási határozat mellékletében szereplőkkel megegyező információkkal és indokokkal.
15 A Tanács 2012. november 30‑án a Hivatalos Lapban közzétette a 2012/739 határozatban, valamint a 36/2012 rendelet 32. cikke (1) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2012. november 29‑i 1117/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelettel végrehajtott 36/2012 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére szóló értesítést (HL C 370., 6. o.). A 36/2012 rendelet 32. cikke (1) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2012. november 29‑i 1117/2012 tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 330., 9. o.) nem módosítja a felperesre vonatkozó információkat.
16 A 2012/739 határozat végrehajtásáról szóló, 2013. április 22‑i 2013/185/KKBP tanácsi végrehajtási határozat (HL L 111., 77. o.; helyesbítés: HL L 127., 44. o.) célja a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyeknek és szervezetek – a 2012/739 határozat I. mellékletében szereplő – jegyzékének naprakésszé tétele. A felperes neve az I. melléklet táblázatának 48. sorában szerepel, a korábbi jogi aktusok mellékletében szereplőkkel megegyező információkkal és indokokkal.
17 A 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló, 2013. április 22‑i 363/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 111., 1. o.; helyesbítés: HL L 127., 27. o.) a korábbi jogi aktusok mellékletében szereplőkkel megegyező információkat és indokokat tartalmaz.
18 A Tanács 2013. április 23‑án a Hivatalos Lapban közzétette a 2013/185 végrehajtási határozattal végrehajtott 2012/739 határozatban és a 363/2013 végrehajtási rendelettel végrehajtott 36/2012 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére szóló értesítést (HL C 115., 5. o.).
A 2013/255 határozat
19 A Tanács 2013. május 31‑én elfogadta a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozatot (HL L 147., 14. o.). A felperes neve az említett határozat I. mellékletében lévő táblázat 48. sorában szerepel, a korábbi jogi aktusok mellékletében szereplőkkel megegyező információkkal és indokokkal.
20 A Tanács 2013. június 1‑jén a Hivatalos Lapban közzétette a 2013/255 határozatban és 36/2012 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére szóló értesítést (HL C 155., 1. o.).
Az eljárás és a felek kérelmei
21 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2011. november 4‑én benyújtott keresetlevéllel a 2011/515 végrehajtási határozat és a 843/2011 végrehajtási rendelet tekintetében – e jogi aktusoknak a felperesre vonatkozó részében – megsemmisítés iránti keresetet, valamint kártérítési keresetet terjesztett elő.
22 A Törvényszék Hivatalához 2012. február 3‑án benyújtott külön iratában a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be, a 2011/515 végrehajtási határozat és a 843/2011 végrehajtási rendelet őt érintő részében történő végrehajtásának addig az időpontig történő felfüggesztése érdekében, amíg a Törvényszék az alapkeresetet el nem bírálja. A Törvényszék elnöke a T‑572/11. R. és T‑572/11. R. II. sz., Hassan kontra Tanács ügyben 2012. február 17‑én és április 23‑án hozott végzéseivel elutasította e kérelmet.
23 A Törvényszék Hivatalához 2012. április 11‑én benyújtott válaszában a felperes úgy módosította kereseti kérelmeit, hogy a 2011/782 határozat és a 36/2012 rendelet megsemmisítését is kérte e jogi aktusoknak az őt érintő részében. A Tanács a Törvényszék Hivatalához 2012. június 13‑án benyújtott viszonválaszával tudomásul vette a felperes kérelmét.
24 A Törvényszék Hivatalához 2013. július 8‑án benyújtott beadványával a felperes úgy módosította kereseti kérelmeit, hogy a 2012/739 határozat, a 2013/185 végrehajtási határozat, a 363/2013 végrehajtási rendelet és a 2013/255 határozat megsemmisítését is kérte e jogi aktusoknak az őt érintő részében. A Tanács nem élt azzal a lehetőséggel, hogy e tekintetben észrevételeket nyújtson be.
25 Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a hetedik tanácshoz osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.
26 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott, és a Törvényszék eljárási szabályzata 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében felhívta a Tanácsot bizonyos írásbeli kérdések megválaszolására és bizonyos dokumentumok benyújtására. A Tanács eleget tett e kérelemnek.
27 A Törvényszék a 2014. február 28‑án tartott tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszaikat.
28 A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a 2011/515 végrehajtási határozatot, a 843/2011 végrehajtási rendeletet, a 2011/782 határozatot, a 36/2012 rendeletet, a 2012/739 határozatot, a 2013/185 végrehajtási határozatot, a 363/2013 végrehajtási rendeletet és a 2013/255 határozatot e jogi aktusoknak a felperesre vonatkozó részében;
– ismerje el a vele szembeni korlátozó intézkedések meghozatala miatt a Tanács Szerződésen kívüli felelősségét; utaljon ki 2011. szeptember 1‑jétől havonta 250 000 eurót az elszenvedett vagyoni kár megtérítése érdekében, valamint szimbolikusan 1 eurót az elszenvedett nem vagyoni kár miatt, és kötelezze a Tanácsot a jövőbeli vagyoni kár megtérítésére;
– kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.
29 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– utasítsa el mint elfogadhatatlant a kártérítés iránti kérelmet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A kereseti kérelmek módosítása iránti kérelmek elfogadhatóságáról
30 Ahogy az a fenti 23. és 24. pontból kitűnik, a Tanács a kereset jelen ügyben történt előterjesztése óta többször módosította vagy hatályon kívül helyezte azokat a jogi aktusokat, amelyeknek a megsemmisítését kérik, és amelyek mellékleteikben tartalmazzák a szóban forgó korlátozó intézkedésekkel érintett személyek és szervezetek azon jegyzékét, ahol a felperes neve szerepel. Következésképpen a felperes módosította kereseti kérelmeit.
31 Az ítélkezési gyakorlat szerint, ha egy magánszemélyt közvetlenül és személyében érintő határozat vagy rendelet helyébe az eljárás során azonos tárgyú jogi aktus lép, azt olyan új ténynek kell tekinteni, amely lehetővé teszi a felperes számára kereseti kérelmeinek és jogalapjainak megfelelő módosítását. Ellentétes lenne ugyanis a megfelelő igazságszolgáltatás és a pergazdaságosság követelményével a felperes új kereset előterjesztésére való kötelezése. Ezenkívül igazságtalan lenne, ha a szóban forgó intézmény, valamely jogi aktus ellen az uniós bíróság elé terjesztett keresetlevélben található bírálatokkal való szembenézés jegyében, a megtámadott jogi aktust megfelelően módosíthatná, vagy helyébe egy másik jogi aktust léptethetne, és az eljárás során hivatkozhatna erre a módosításra vagy jogszabályváltásra annak érdekében, hogy a másik felet megfossza eredeti kérelmeinek és jogalapjainak a későbbi jogi aktusra való kiterjesztésének, vagy az ezen jogi aktus elleni további kérelmek és jogalapok előterjesztésének lehetőségétől (a Törvényszék T‑256/07. sz., People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ügyben 2008. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑3019. o.] 46. pontja és T‑110/12. sz., Iranian Offshore Engineering & Construction kontra Tanács ügyben 2013. szeptember 6‑án hozott ítéletének 16. pontja).
32 Mindazonáltal ahhoz, hogy a kereseti kérelmek módosítása iránti kérelem elfogadható legyen, azt az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében foglalt határidőn belül kell benyújtani. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis e határidő hivatalból alkalmazandó, és azt az uniós bíróságnak érvényre kell juttatnia, hogy ezáltal biztosítsa a jogbiztonságot és a jogalanyok törvény előtti egyenlőségét (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑229/05. P. sz., PKK és KNK kontra Tanács ügyben 2007. január 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑439. o.] 101. pontját). Így a bíróságnak kell – adott esetben hivatalból– vizsgálnia, hogy tiszteletben tartották‑e ezt a határidőt (a fent hivatkozott Iranian Offshore Engineering & Construction kontra Tanács ügyben hozott ítélet 17. pontja).
33 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében előírt két hónapos határidő a valamely személlyel vagy szervezettel szemben korlátozó intézkedéseket előíró jogi aktusok tekintetében csak abban az időpontban kezdődik, amikor egyedileg közölték ezt a jogi aktust az érintettel, amennyiben a címe ismert, vagy pedig ellenkező esetben az erről szóló értesítésnek a Hivatalos Lapban történő közzétételétől (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑478/11. P–C‑482/11. P. sz., Gbagbo és társai kontra Tanács egyesített ügyekben 2013. április 23‑án hozott ítéletének 59–62. pontját).
34 Végül a Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikkének 1. §‑a értelmében, ha az intézmény által hozott jogi aktus elleni eljárás kezdeményezésére nyitva álló határidő a jogi aktus kihirdetésével kezdődik, ezt a határidőt ennek a jogi aktusnak a Hivatalos Lapban való kihirdetésétől számított tizennegyedik nap végétől kell számítani. Ugyanezen szabályzat 102. cikke 2. §‑a rendelkezéseinek megfelelően ezen eljárási határidők a távolságra tekintettel tíznapos átalány‑határidővel meghosszabbodnak.
35 A jelen ügyben először a 2011/782 határozatra és a 36/2012 rendeletre vonatkozó kereseti kérelmek módosítása tekintetében meg kell állapítani, hogy a felperes az említett módosítást a válasz keretében a Törvényszék Hivatalához 2012. április 11‑én nyújtotta be, miközben az említett jogi aktusokat 2011. december 1‑jén, illetve 2012. január 18‑án fogadták el.
36 Márpedig sem a jelen ügy eljárási irataiból, sem a Tanácsnak e tekintetben a tárgyaláson adott válaszaiból nem következik, hogy ezen jogi aktusokat egyedileg közölték, noha a Tanács 2011. november 22 óta ismerte a felperes címét. A Tanács ugyanis ebben az időpontban elismerte azon levél átvételét, amelyet 2011. november 17‑én a felperes ügyvédei küldtek neki, és amelyben azt kérték, hogy szolgáltasson nekik erre a címre minden olyan jellegű információt, amely igazolja a felperessel szembeni korlátozó intézkedések elfogadását.
37 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Tanács nem választhatja meg önkényesen határozatainak az érintett személyekkel való közlésének módját. A fent hivatkozott Gbagbo és társai kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 61. pontjából ugyanis kitűnik, hogy a Bíróság csak azon esetekben engedte meg a jogi aktusok – amelyek megsemmisítését kérik – közvetlen közlését valamely értesítésnek a Hivatalos Lapban történő közzététele útján, amikor a Tanács számára lehetetlen a közlés. Más következtetések levonása de facto lehetővé tenné a Tanács számára azt, hogy könnyen kivonja magát a közlési kötelezettsége alól.
38 Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy amennyiben a kereseti kérelmek módosítása iránti kérelem a valamely személlyel vagy szervezettel szembeni korlátozó intézkedéseket előíró olyan jogi aktusra vonatkozik, amelyet nem közöltek egyedileg a felperessel – noha az intézmény ismerte a címét –, a felperes kereseti kérelmeinek e jogi aktus tekintetében történő módosítására nyitva álló határidő nem kezdődött el, ekképpen a felperes kérelme nem tekinthető elkésettnek (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑35/10. és T‑7/11. sz., Bank Melli Iran kontra Tanács egyesített ügyekben 2013. szeptember 6‑án hozott ítéletének 59. pontját, valamint a T‑8/11. sz., Bank Kargoshaei és társai kontra Tanács ügyben 2013. szeptember 16‑án hozott ítéletének 44. pontját). Következésképpen a jelen ügyben, tekintettel arra, hogy a 2011/782 határozatot és a 36/2011 rendeletet nem közölték egyedileg a felperessel, noha a Tanács ismerte a címét, a kereseti kérelmek e jogi aktusok tekintetében történő módosítása iránti kérelmet elfogadhatónak kell tekinteni.
39 Másodszor a 2012/739 határozatra, a 2013/185 végrehajtási határozatra, a 363/2013 végrehajtási rendeletre és a 2013/255 határozatra vonatkozó kereseti kérelmek módosítása tekintetében meg kell állapítani, hogy a felperes az említett módosítást a Törvényszék Hivatalához 2013. július 8‑án benyújtott beadvány keretében terjesztette elő.
40 E tekintetben a Tanács által pervezető intézkedések címén szolgáltatott dokumentumokból kitűnik, hogy a 2012/739 határozatot 2012. november 30‑án közölték a felperessel. Mivel az említett határozat megsemmisítésének kérelmezésére előírt határidő 2013. február 11‑én lejárt, e módosítást késedelem miatt mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
41 A 2013/185 végrehajtási határozatra, a 363/2013 végrehajtási rendeletre és a 2013/255 határozatra vonatkozó kereseti kérelmek módosítása iránti beadvány tekintetében meg kell állapítani, hogy e jogi aktusok elfogadását követően azokat 2013. május 13‑án és június 3‑án egyedileg közölték a felperessel. Ilyen körülmények között a felperes kereseti kérelmeinek módosítása iránti beadványt az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése és az eljárási szabályzat 102. cikkének 2. §‑a értelmében az egyedi közlés megérkezésétől számított két hónap és tíz napon belül nyújtották be. Következésképpen el kell ismerni a felperes kereseti kérelmei módosításának elfogadhatóságát, amennyiben azok e jogi aktusok ellen irányulnak.
42 A fenti megállapításokra tekintettel a jelen ügyben a megsemmisítés iránti kereseti kérelmeket elfogadhatónak kell tekinteni, amennyiben azok a 2011/515 végrehajtási határozat, a 843/2011 végrehajtási rendelet, a 2011/782 határozat, a 36/2012 rendelet, a 2013/185 végrehajtási határozat, a 363/2013 végrehajtási rendelet és a 2013/255 határozat megsemmisítésére irányulnak e jogi aktusoknak a felperesre vonatkozó részében (a továbbiakban: megtámadott jogi aktusok).
A megsemmisítés iránti kérelemről
43 Keresetének alátámasztása érdekében a felperes a következő hat jogalapra hivatkozik: először nyilvánvaló értékelési hiba, másodszor a védelemhez való jog, a hatékony bírói jogvédelemhez való jog és az indokolási kötelezettség megsértése, harmadszor a tulajdonhoz való jog és az arányosság elvének a megsértése, negyedszer az ártatlanság vélelmének a megsértése, ötödször az Európai Unió közös kül‑ és biztonságpolitikája keretében elrendelt korlátozó intézkedések (szankciók) végrehajtására és értékelésére vonatkozó, 2005. december 2‑i tanácsi iránymutatások megsértése, hatodszor pedig hatáskörrel való visszaélés.
44 A Törvényszék úgy véli, hogy először a második jogalapot, azt követően pedig az első jogalapot kell megvizsgálni.
A védelemhez való jog, a hatékony bírói jogvédelemhez való jog és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított második jogalapról
45 A második jogalap lényegében két részre oszlik, egyrészt a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén alapul, másrészt pedig az indokolási kötelezettség megsértésén alapul.
– A védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított részről
46 A felperes lényegében azt állítja, hogy nem tájékoztatták időben a vele szembeni intézkedések Tanács általi elfogadásáról, valamint hogy a Tanács semmilyen hivatalos értesítést nem közölt vele annak lehetővé tétele érdekében, hogy megismerhesse a megtámadott jogi aktusokban szereplő jegyzékekbe történő felvételének indokait. A felperes szerint a hatékony bírói jogvédelemhez való jog különösen azt foglalja magában, hogy a Tanácsnak közölnie kell a korlátozó intézkedésekkel érintett személlyel vagy szervezettel az említett jegyzékekbe történő felvételét vezérlő indokokat. Egyébiránt arra hivatkozik, hogy azon állítás, amely szerint a Tanács nem ismerte a címét, ellentmondásban áll azzal az állítással, amely szerint a felperes a szíriai gazdasági elit által köztudomásúan ismert személyiség. Végül a Tanács megfosztotta a felperest azon lehetőségtől, hogy a vitatott intézkedések elfogadásakor hasznosan hivatkozhasson a védelemhez való jogára.
47 A Tanács vitatja a felperes érvelésének a megalapozottságát.
48 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (2) bekezdésében rögzített védelemhez való jog tiszteletben tartása magában foglalja a meghallgatáshoz való jogot, valamint az iratokba a bizalmas adatkezeléshez fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett való betekintés jogát (a Bíróság C‑584/10. P., C‑593/10. P. és C‑595/10. P. sz., Bizottság és társai kontra Kadi egyesített ügyekben 2013. július 18‑án hozott ítéletének [a továbbiakban: „Kadi II”‑ítélet] 99. pontja).
49 Az Alapjogi Charta 47. cikkében megállapított hatékony bírói jogvédelemhez való jog megköveteli, hogy az érintett megismerhesse a rá vonatkozóan hozott határozat alapjául szolgáló indokokat – akár magának a határozatnak a szövege, akár ezen indokoknak a kérésére történő közlése alapján – annak érdekében, hogy lehetővé tegye számára jogai lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos‑e az illetékes bírósághoz fordulni, valamint azért, hogy utóbbinak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó határozat jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálat gyakorlását (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott „Kadi II”‑ítélet 100. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
50 Az Alapjogi Charta 52. cikkének (1) bekezdése mindazonáltal elismeri az általa kimondott jogok gyakorlásának korlátozásait, amennyiben az érintett korlátozás tiszteletben tartja a szóban forgó alapvető jog lényeges tartalmát, továbbá ha az arányosság elvére figyelemmel az elengedhetetlen, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket szolgálja (lásd a fent hivatkozott „Kadi II”‑ítélet101. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
51 Ezen túlmenően a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértését az adott ügy egyedi körülményei alapján kell értékelni, különösen a szóban forgó jogi aktus jellegére, elfogadásának körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályokra figyelemmel (a fent hivatkozott „Kadi II”‑ítélet 102. pontja).
52 A korlátozó intézkedések hatálya alatt álló személy védelemhez való joga tekintetében az uniós bíróság különbséget tesz egyrészt a valamely személy vagy szervezet nevének a korlátozó intézkedéseket előíró jegyzékbe történő eredeti felvétele, másrészt pedig az ezen személy vagy ezen szervezet nevének az említett jegyzékben a későbbi határozatokkal történő fenntartása között.
53 Nem követelhető ugyanis meg az uniós hatóságoktól az, hogy valamely személy vagy szervezet nevének a szóban forgó jegyzékbe történő felvételének indokait az eredeti felvételt megelőzően közöljék, ugyanis az ilyen közlés veszélyeztetheti a pénzeszközök és gazdasági erőforrások e határozatok által előírt befagyasztására vonatkozó intézkedések hatékonyságát (lásd a Törvényszék T‑383/11. sz., Makhlouf kontra Tanács ügyben 2013. szeptember 13‑án hozott ítéletének 38. és 39. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
54 Ellenben az érintett személy nevének a szóban forgó listán történő fenntartására vonatkozó határozat tekintetében az Unió illetékes hatóságának közölnie kell e személlyel e határozat elfogadását megelőzően azokat az információkat, amelyekkel e hatóság az említett személy tekintetében – határozatának megalapozásához – rendelkezik, mégpedig azért, hogy e személy a jogait védhesse (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott „Kadi II”‑ítélet 111. és 112. pontját).
55 A jelen ügyben a 2011/273 határozat 5. cikke, valamint a 442/2011 rendelet 14. cikkének (2) és (3) bekezdése – amelyek tartalmát lényegében a 2011/782 határozat 21. cikke, a 36/2012 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése, valamint a 2013/255 határozat 30. cikkének (2) bekezdése vette át – előírja, hogy a Tanács – amennyiben a cím ismert, közvetlenül, egyéb esetben pedig értesítés közzététele útján – közli döntését és a jegyzékbe vétel okait az érintett személlyel vagy szervezettel, lehetővé téve számára, hogy észrevételeket tegyen.
56 E tekintetben elöljáróban meg kell állapítani, hogy amint az a fenti 36. pontból kitűnik, a felperes címe csak 2011. november 22‑től volt ismert a Tanács előtt. A Tanács tehát az ezen időpontnál korábbi jogi aktusokat nem tudta egyedileg közölni vele.
57 Először a keresetlevélben megtámadott jogi aktusokat – tehát a 2011/515 végrehajtási határozat és a 843/2011 végrehajtási rendelet – tekintve meg kell állapítani, hogy a Tanács helyesen állítja azt, hogy a felperesnek tudomása lehetett az említett jogi aktusok elfogadásáról a fent említett két jogi aktussal végrehajtott, a 2011/273 határozatban és a 442/2011 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére szóló, a Hivatalos Lapban 2011. augusztus 24‑én közzétett értesítés (lásd a fenti 7. pontot) útján. Mivel ugyanis a Tanács az említett jogi aktusok elfogadásának időpontjában nem ismerte a felperes címét, nem róható fel neki az, hogy az egyedi közlés hiánya miatt megsértette a felperes védelemhez való jogát.
58 Egyébiránt nem tekinthető kontradiktóriusnak egyrészt az az állítás, hogy a felperes szoros kapcsolatban állt Maher Al‑Assaddal, másrészt pedig az, hogy a Tanács nem ismerte a címét. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – ahogy arra a Tanács is hivatkozik – az uniós intézmények Szíriában csak korlátozott erőforrásokkal rendelkezhetnek a korlátozó intézkedések rendszerével érintett valamennyi természetes személy lakcímének felkutatása tekintetében, különösen lázadások idején. Egyébiránt igazolt a Tanács abban álló gyakorlata, hogy a közlést az érintett természetes személy részére kizárólag egy konkrét címre – amennyiben ez ismert – küldi el, nem pedig Szíriában egy vélelmezhető címre – ahogy azt a felperes valószínűsíthetően állítja –, mivel ennek hiánya azzal a kockázattal járna, hogy a közlést felbontják és azt az érintett számára harmadik személyek elolvassák, noha a korlátozó intézkedések érzékeny területnek minősülnek. Végül a felperes és a Maher Al‑Assad közötti kapcsolat ismerete olyan körülmény, amely a címétől eltérő tényezőkből is kikövetkeztethető.
59 Tekintettel másodszor azon jogi aktusokra – nevezeten a 2011/782 határozat, a 36/2012 rendelet, a 2013/185 végrehajtási határozat, a 363/2013 végrehajtási rendelet és a 2013/255 határozat –, amelyek megsemmisítését a 2012. április 11‑i válaszbeadvány, valamint a 2013. július 8‑i, a kereseti kérelmek módosítása iránti beadvány keretében kérik, meg kell állapítani, hogy – a fenti 54. pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében, valamint tekintettel arra, hogy a Tanács 2011. november 22 óta ismerte a felperes címét – a Tanácsnak egyedi közlés útján tájékoztatnia kellett a felperest e jogi aktusok elfogadásáról. Márpedig noha így járt el a fent említett utolsó három jogi aktus esetében, nem közölte azonban egyedileg az első két jogi aktust. E tekintetben egyedileg közölnie kellett volna a felperessel nevének a jegyzékben – amelyet e jogi aktusok tartalmaznak – történő fenntartására vonatkozó indokokat.
60 Ugyanakkor az ítélkezési gyakorlat szerint az egyedi közlés hiánya nem foglalja szükségszerűen magában a jogi aktus megsemmisítését, amennyiben a felperes jogait tiszteletben tartják. Amikor ugyanis a Tanács elmulasztja a jogi aktus egyedi közlésére vonatkozó kötelezettségét, a felperes azonban tudomást szerzett a kérdéses jogi aktusról és azzal szemben határidőben keresetet terjesztett elő, védelemhez joga nem sérült, tekintettel arra, hogy lehetősége volt a védekezésre (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Makhlouf kontra Tanács ügyben hozott ítélet 48. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
61 A jelen ügyben a felperes állításával ellentétben az egyedi közlés hiánya nem sértette sem a védelemhez való jogát, sem pedig a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, mivel először is az nem akadályozta őt abban, hogy megismerje a vele szembeni korlátozó intézkedések elfogadásának egyedi és konkrét indokait, sem pedig abban, hogy azokra következésképpen válaszoljon. Ezt követően meg kell állapítani, hogy a felperes nem hivatkozik semmilyen, annak bizonyítására szolgáló érvre, hogy a közlés hiánya nehezebbé tette a védekezését a Tanáccsal szemben a közigazgatási eljárás vagy a Törvényszék előtti eljárás során (lásd analógia útján a Törvényszék T‑439/10. és T‑440/10. sz., Fulmen és Mahmoudian kontra Tanács egyesített ügyekben 2012. március 21‑én hozott ítéletének 68. pontját). Végül meg kell állapítani, hogy a 2011/782 határozat és a 36/2012 rendelet tekintetében a kereseti kérelmei módosításában szereplő kérelmeket mindenesetre elfogadhatónak nyilvánították (lásd a fenti 37. pontot), következésképpen pedig lehetősége volt az EUMSZ 263. cikk negyedik és hatodik bekezdésével együttesen értelmezett EUMSZ 275. cikk második bekezdése alapján az uniós bíróság előtt kereset előterjesztésére.
62 Következésképpen bizonyos jogi aktusok felperessel való közlésének hiánya nem igazolhatja a jelen ügyben azok megsemmisítését.
63 Ebből arra kell következtetni, hogy a védelemhez való jogot és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot teljes mértékben tiszteletben tartották.
64 A második jogalap első részét tehát el kell utasítani.
– Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított részről
65 A felperes azt állítja a jelen ügyben, hogy a Tanács homályos és általános megfontolások előadására szorítkozott nevének a jegyzékekbe – amelyeket a megtámadott jogi aktusok tartalmaznak – történő felvételének igazolása tekintetében. E tekintetben emlékeztet arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint, tekintettel arra, hogy a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek és szervezetek nem rendelkeznek előzetes meghallgatáshoz való joggal, annál is inkább fontos az indokolási kötelezettség tiszteletben tartása. Ezen indokolásnak nemcsak az érintett jogi aktus alkalmazásának jogalapjára, hanem azokra az egyedi és konkrét okokra is vonatkoznia kell, amelyek miatt a Tanács mérlegelési jogköre gyakorlása során úgy ítéli meg, hogy az érintett személyek vagy szervezetek tekintetében meg kell hozni a korlátozó intézkedéseket.
66 A Tanács vitatja a felperes érvelését.
67 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozó kötelezettségnek, amely a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó elvből következik, a célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy tartalmaz‑e esetleg az érvényességének vitatását uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibát, másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa e jogi aktus jogszerűségét (lásd a Bíróság C‑417/11. P. sz., Tanács kontra Bamba ügyben 2012. november 15‑én hozott ítéletének 49. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
68 Arra is emlékeztetni kell, hogy az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak meg kell felelnie a szóban forgó jogi aktus jellegének, valamint világosan és egyértelműen kell megjelenítenie az azt meghozó intézmény érvelését, oly módon, amely lehetővé teszi az érdekeltek számára a meghozott intézkedés igazolásának megismerését és az illetékes bíróságnak a felülvizsgálat gyakorlását (lásd a fent hivatkozott Makhlouf kontra Tanács ügyben hozott ítélet 61. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
69 A közös kül‑ és biztonságpolitika keretében elfogadott korlátozó intézkedések tekintetében hangsúlyozni kell, hogy mivel az érintett személy nem rendelkezik a pénzeszközök befagyasztására irányuló eredeti határozat meghozatalát megelőzően a meghallgatáshoz való joggal, annál is inkább fontos az indokolási kötelezettség betartása, hiszen ez az egyetlen olyan biztosíték, amely legalább e határozat elfogadását követően lehetővé teszi az érdekelt számára, hogy érdemben érvényesítse a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket az említett határozat jogszerűségének vitatása érdekében (lásd a fent hivatkozott Makhlouf kontra Tanács ügyben hozott ítélet 62. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
70 Következésképpen a pénzeszközök befagyasztását előíró tanácsi jogi aktus indokolásának meg kell határoznia azokat az egyedi és konkrét okokat, amelyek miatt a Tanács mérlegelési jogköre gyakorlása során úgy ítéli meg, hogy az érintettel szemben ilyen intézkedést kell hozni (lásd a fent hivatkozott Makhlouf kontra Tanács ügyben hozott ítélet 63. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
71 Ugyanakkor az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményére, így különösen a jogi aktus tartalmára, a hivatkozott indokok jellegére és a címzettek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni (lásd a fent hivatkozott Makhlouf kontra Tanács ügyben hozott ítélet 64. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
72 Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely jogi aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a jogi aktus szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem annak összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd a fent hivatkozott Makhlouf kontra Tanács ügyben hozott ítélet 65. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
73 Különösen, valamely sérelmet okozó jogi aktus indokolása akkor megfelelő, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben hozzák meg, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését (lásd a fent hivatkozott Makhlouf kontra Tanács ügyben hozott ítélet 66. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
74 A jelen ügyben először a Szíriával szembeni korlátozó intézkedések Unió általi elfogadásának általános indokait tekintve először is azt kell megállapítani, hogy a 2011/273 határozat első három preambulumbekezdése – amelyek a későbbi megtámadott jogi aktusokban is szerepelnek – az említett indokokat a következőképpen fejti ki:
„(1) Az Európai Unió 2011. április 29‑én mély aggodalmának adott hangot a Szíriában kialakuló helyzet, valamint a katonai és biztonsági erők több szíriai városban történő bevetése miatt.
(2) Az EU [helyesen: Unió] határozottan elítélte a Szíria különböző pontjain tartott békés tüntetések erőszakos leverését, amely során éles lőszer alkalmazására is sor került, és amelynek következtében számos tüntető meghalt, sokan megsebesültek, többeket pedig önkényesen fogva tartanak, és felszólította a szíriai biztonsági erőket, hogy elnyomás helyett tanúsítsanak önmérsékletet.
(3) A helyzet súlyosságára tekintettel korlátozó intézkedéseket kell bevezetni Szíriával és a szíriai polgári lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásért felelős személyekkel szemben.”
75 Egyébiránt a 2011/273 határozat 4. cikkének (1) bekezdése rámutat arra, hogy „[b]e kell fagyasztani a mellékletben felsorolt, a szíriai polgári lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásért felelős személyekhez, valamint a velük összefüggésbe hozható természetes és jogi személyekhez és szervezetekhez tartozó, tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást.”
76 A 2011/515 végrehajtási határozatot és a 843/2011 végrehajtási rendeletet követő jogi aktusokat illetően először is azt kell megállapítani, hogy a 2011/522 határozat a 2011/273 határozat 4. cikkét a következőképpen módosította:
„Be kell fagyasztani a mellékletben felsorolt, a szíriai polgári lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásért felelős személyekhez, a rezsimet támogató és abból hasznot húzó személyekhez [helyesen: személyekhez és szervezetekhez], valamint a velük összefüggésbe hozható személyekhez és szervezetekhez tartozó, vagy tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást.”
77 E módosítás igazolása különösen a 2011/522 határozat (4) preambulumbekezdésében található, amelynek a szövege a következő:
„A belépési korlátozásokat és a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztását a rezsimet támogató vagy abból hasznot húzó további személyekre és szervezetekre kell alkalmazni, különösen azokra a személyekre és szervezetekre, akik/amelyek finanszírozást vagy logisztikai támogatást nyújtanak a rezsim, elsősorban a biztonsági erők részére, illetve akik/amelyek aláássák a szíriai békés, demokratikus átmenetet célzó erőfeszítéseket.”
78 A fent hivatkozott Makhlouf kontra Tanács ügyben hozott ítéleten alapuló ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy feltételezhető, hogy az az általános háttér, amelyre a 2011/273 határozat hivatkozik, ismert volt a szíriai társadalom fontos személyiségei előtt. Márpedig a jelen ügyben Samir Hassan – ahogy az az ügy irataiból kitűnik – Szíriában élő elismert üzletember, akinek szakmai tevékenységei útján lehetősége volt arra, hogy tudomást szerezzen a pénzeszközök befagyasztása tárgyában vele szemben hozott határozatokról.
79 Továbbá a felperes állításával ellentétben a szóban forgó általános kritériumok világosak és kizárólag konkrét személyekre vagy szervezetekre vonatkoznak. Ugyanis jóllehet e kritériumok alkalmazásuk tekintetében hagynak mérlegelési mozgásteret a Tanács számára, azonban nem önkényesek, mivel bizonyos korlátokat állítanak fel. E tekintetben meg kell állapítani, hogy az említett kritériumok kizárólag a szíriai polgári lakosság ellen irányuló elnyomásért felelős személyekre, valamint a velük összefüggésbe hozható személyekre és szervezetekre, a 2011/522 határozat elfogadása óta pedig a szíriai rezsimből hasznot húzó személyekre és szervezetekre, valamint az említett rezsimet pénzügyileg vagy logisztikailag támogató személyekre és szervezetekre alkalmazandók. Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperes állításával ellentétben a szóban forgó általános kritériumok lehetővé teszik a megtámadott jogi aktusokkal célzott személyek és szervezetek megkülönböztetését.
80 Másodszor a felperes nevének abba a jegyzékbe történő felvételére vonatkozó indokokat tekintve, amelyet a 2011/515 végrehajtási határozat és a későbbi jogi aktusok tartalmaznak, meg kell állapítani, hogy ezen indokok egyrészt arra vonatkoznak, hogy a felperes szoros kapcsolatban áll Maher Al‑Assaddal, másrészt pedig arra, hogy gazdaságilag támogatja a szíriai rezsimet.
81 Először azon indokot illetően, hogy a felperes szoros kapcsolatban áll Maher Al‑Assaddal, a Törvényszék megállapítja, hogy ezen indok az ítélkezési gyakorlat értelmében egyaránt világos és pontos, mivel a felperesnek lehetősége volt a közte és a Maher Al‑Assad között lévő kapcsolat fennállásának vitatására. Ezen túlmenően figyelembe kell venni a Maher Al‑Assaddal szemben felhozott indokolást annak elemzése érdekében, hogy az indokolási kötelezettséget teljesítették‑e. Márpedig ezen indokolásból világosan kitűnik, hogy a Tanács szerint Maher Al‑Assad Szíriában a polgári elnyomás egyik felelőse volt. Különösen a 2011/273 határozat a következőképpen írja le őt: „[a] hadsereg 4. hadosztályának parancsnoka, a Baath párt központi vezetőségének tagja, a köztársasági gárda egyik vezető személyisége, a tüntetők elleni erőszakos fellépés fő végrehajtója.”
82 Ami ezt követően azon indokot illeti, amely szerint a felperes gazdaságilag támogatja a szíriai rezsimet, az a tény, hogy a felperes számos, annak bizonyítására szolgáló dokumentumot mutatott be, hogy nem vett részt semmilyen, a rezsim támogatását célzó gazdasági tevékenységben, azt erősíti meg, hogy a Tanács által kifejtett indokolás lehetővé tette számára a terhére rótt cselekmények megértését, és azt, hogy vitassa azok ténylegességét vagy relevanciáját.
83 Ebből az következik, hogy az indokolás megfelel a fenti 67–73. pontban felidézett szabályoknak. Lehetővé tette ugyanis a felperes számára azon indokok megértését, amelyek miatt felvették a nevét a szóban forgó jegyzékbe, nevezetesen Szíriában a polgári lakosság ellen gyakorolt erőszakos elnyomásért felelős személlyel fennálló kapcsolatai miatt. Továbbá az indokolás lehetővé tette számára ténylegességének vitatását, ahogy az az első jogalap keretében felhozott érveléséből és bizonyítékaiból kitűnik.
84 Következésképpen a Tanács által felhozott indokolás elegendő az EUMSZ 296. cikk második bekezdése értelmében rá háruló indokolási kötelezettség teljesítéséhez.
85 A második jogalap második részét, és ennek megfelelően e jogalap teljes egészét el kell utasítani.
A nyilvánvaló értékelési hibára alapított első jogalapról
86 A felperes azt állítja, hogy a Tanács nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon azon indokokat, amelyek igazolják nevének a vitatott jegyzékekbe történő felvételét, valamint azt rója fel a Tanácsnak, hogy utóbbi nem pontosította sem az információforrásait, sem pedig a felperes által a szíriai rezsimnek nyújtott gazdasági támogatást megerősítő bizonyítékokat. Különösen először azt állapítja meg, hogy az általa Szíriában irányított tizenöt társaság gazdasági célokat követ, és kizárólag kereskedelmi és pénzügyi tevékenységekkel foglalkozik, valamint hogy az a két bank, amelyekben részesedéssel rendelkezik, semmilyen kapcsolatban nem áll a szíriai rezsimmel. Továbbá soha nem töltött be olyan politikai – vagy akár hivatalos – pozíciót, amely a szíriai hatalommal fennálló kapcsolatot bizonyítja, és nem volt tagja 2011 augusztusában a Cham Holding társaság igazgatótanácsának. Megerősíti, hogy valójában csak kisebbségi részvényes az említett társaságban, mivel a részesedése csak 1,714%. Másodszor a felperes megerősíti, hogy az a tény, hogy nevének a vitatott jegyzékekbe történő felvételét valamely tagállam javaslata alapján fogadták el, nem igazolja azon említett jegyzékekbe történő ezen felvétel megalapozottságát, amelyeket a megtámadott jogi aktusok tartalmaznak. Harmadszor a felperes előadja, hogy a megtámadott jogi aktusok tartalma sérti az uniós jog által garantált hátrányos megkülönböztetés tilalma és az egyenlő bánásmód általános elvét, amennyiben a Tanács levette a vitatott jegyzékekből a Cham Holding társaságban ugyannyi részesedéssel rendelkező másik részvényes nevét.
87 A Tanács elsőként azt állítja, hogy a Törvényszék csak korlátozott felülvizsgálatot gyakorolhat az olyan harmadik ország rezsimjére történő nyomásgyakorlás céljára szolgáló korlátozó intézkedések tekintetében, amely nem tartja tiszteletben sem a jogállamiságot, sem pedig az emberi jogokat. Egyébiránt azt állítja, hogy a felperes nevének a vitatott jegyzékekbe történt felvétele igazolt, mivel különösen utóbbi Szíriában a vezető gazdasági osztályhoz tartozik. E tekintetben elegendőnek tartja azt, hogy a felperes a Cham Holding igazgatótanácsának tagja és részvényese, amely társaságot Rami Makhlouf ellenőrzi, akit egyaránt érintenek a korlátozó intézkedések. Végül a Tanács úgy véli, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének a megsértésén alapuló érv nem érvényes, mivel a körülményeket esetről esetre értékeli, összetett politikai értékelésektől és számos tényezőtől függően, amelyek néha a nyilvánosság számára is ismeretlenek.
88 Az ítélkezési gyakorlat szerint az Alapjogi Charta 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága különösen azt követeli meg, hogy azon indokok jogszerűségének felülvizsgálata keretében, amelyeken valamely meghatározott személy nevének a szankciókkal érintett személyek jegyzékeibe történő felvételére vagy azon való fenntartására vonatkozó határozat alapul, az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy e határozat kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, aminek folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy megalapozottak‑e ezen indokok, vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok megalapozott‑e (a fent hivatkozott „Kadi II”‑ítélet 119. pontja).
89 Vitatás esetében az Unió illetékes hatóságának kell az érintett személlyel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítani, és nem az érintett személynek kell az említett indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó negatív bizonyítékot szolgáltatni. Szükséges, hogy a kérdéses hatóság által szolgáltatott információk vagy bizonyítékok alátámasszák az érintett személlyel szemben felhozott indokokat. Amennyiben ezen információk nem teszik lehetővé valamely indok megalapozottságának megállapítását, az uniós bíróság nem veszi figyelembe utóbbit a felvételre vagy a szóban forgó felvétel fenntartására vonatkozó határozat alátámasztásaként (a fent hivatkozott „Kadi II”‑ítélet 121–123. pontja).
90 A jelen ügyben a Tanács azt állítja, hogy a felperes Szíriában a vezető gazdasági osztályhoz tartozó üzletember. Ugyanakkor, még ha igaz is, hogy a felperes üzletemberkénti minősége tagadhatatlan tény – amelyet maga is elismert –, ebből nem következik kevesebb, mint az, hogy ez a minőség nem képezi azon indokot, amelyen a megtámadott jogi aktusok alapulnak. Következésképpen a Tanács határozata megalapozottságának bizonyításához meg kell vizsgálni, hogy a felperesnek a Maher Al‑Assaddal fennálló kapcsolata és az elnyomásért felelős szíriai rezsimnek nyújtott gazdasági (pénzügyi és logisztikai) segítsége a jogilag megkövetelt módon bizonyított‑e.
91 Márpedig meg kell először is állapítani, hogy a Tanács által e tekintetben szolgáltatott egyetlen igazolás a „Coreu PESC/0060/11” referenciájú, 2011. augusztus 16‑i dokumentumok (a Tanács 5048/12 és 5710/14 dokumentumai) és a 2012. január 21‑i dokumentumok (a Tanács 5711/14 dokumentuma) kivonatai, amelyek ugyanazt a tömör indokolást tartalmazzák, mint amely a megtámadott jogi aktusokban szerepel, nevezetesen többek között azt a tényt, hogy a felperes szoros üzleti kapcsolatban állt Maher Al‑Assaddal. Ilyen körülmények között a Tanács nem szolgáltat semmilyen olyan bizonyítékot, amely alátámaszthatná, mi több felvethetné a felperes és a Maher Al‑Assad közötti kapcsolat fennállását.
92 Ezután a Tanács a Törvényszéknek a szíriai elitről szóló újságcikkeket, a US Department of the Treasury (az Egyesült Államok államkincstára) levelét – amelyben Rami Makhloufot a szíriai korrupció haszonélvezőjeként mutatja be –, valamint egy „Coreu PESC/0060/11” referenciájú, 2012. január 21‑i olyan dokumentum (a Tanács 5711/14 dokumentuma) kivonatát szolgáltatta, amely a következő indokolást tartalmazta: „Samir Hassan a Cham Holding egyik fő részvényese és annak bizonyos leányvállalatait irányítja”, „Rami Makhlouf több tulajdona Samir Hassan nevén szerepel”, valamint hogy „olyan raktárakkal rendelkezik, amelyeket fogva tartás céljára szolgáló táborokká alakítottak át”. A Tanács azonban a tárgyaláson a Törvényszék által feltett kérdésre adott válaszában nem tudott semmilyen, az ezen állítások alátámasztására szolgáló bizonyítékot bemutatni.
93 Következésképpen a Tanács által szolgáltatott információk nem tartalmaznak semmilyen olyan utalást, amely alátámaszthatja azon állításait, amelyek szerint a felperes kapcsolatban áll Maher Al‑Assaddal, vagy hogy gazdaságilag támogatja a szíriai rezsimet.
94 Ebből az következik, hogy a Tanács nem teljesítette az Alapjogi Charta – a Bíróság által a fent hivatkozott „Kadi II”‑ítéletben értelmezett – 47. cikke értelmében rá háruló bizonyítási terhet.
95 Következésképpen az első jogalapnak helyt kell adni és meg kell semmisíteni a megtámadott jogi aktusokat a felperesre vonatkozó részükben anélkül, hogy szükséges lenne a jelen kereset alátámasztása érdekében hivatkozott egyéb jogalapok vizsgálata.
A megtámadott jogi aktusok megsemmisítésének időbeli hatályáról
96 Az EUMSZ 264. cikk második bekezdése értelmében, ha a Törvényszék szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított jogi aktusoknak azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak. Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy e rendelkezés lehetővé teszi az uniós bíróság számára azt, hogy határozzon a megsemmisítést kimondó ítéletei hatálybalépésének időpontjáról (lásd a Törvényszék T‑58/12. sz., Nabipour és társai kontra Tanács ügyben 2013. december 12‑én hozott ítéletének 250. és 251. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
97 A jelen ügyben a Törvényszék a továbbiakban kifejtett indokok miatt úgy véli, hogy a megtámadott jogi aktusok joghatásait az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikkének első bekezdésében előírt fellebbezési határidő lejártának napjáig, vagy – ha e határidőn belül fellebbezést nyújtanak be – a fellebbezés elutasításának napjáig fenn kell tartani.
98 Ennélfogva a felperesnek a jelen megsemmisítést kimondó ítélet azonnali hatálybalépésére irányuló érdekét együtt kell mérlegelni az uniós politika által a Szíriával szembeni korlátozó intézkedések terén követett általános érdekű célkitűzéssel. Valamely korlátozó intézkedés megsemmisítése időbeli hatályának változtatása ily módon a korlátozó intézkedések hatékonysága biztosításának szükségességével, és végső soron az Unió és tagállamai biztonságát vagy nemzetközi kapcsolatainak folytatását érintő kényszerítő megfontolásokkal igazolható (lásd analógia útján az érdekelt nevének a jegyzékekbe történő eredeti felvétele indokainak előzetes közlésére vonatkozó kötelezettség hiányával kapcsolatban a Bíróság C‑27/09. P. sz., Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben 2011. december 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑13427. o.] 67. pontját).
99 Márpedig a megtámadott jogi aktusoknak a felperest érintő részükben azonnali hatállyal történő megsemmisítése lehetővé tenné a felperes számára teljes vagyonának vagy vagyona egy részének az Unión kívülre történő áthelyezését anélkül, hogy a Tanács adott esetben megfelelő időben alkalmazhatná az EUMSZ 266. cikket a jelen ítéletben megállapított szabálytalanságok megszüntetése céljából, így súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenvedhetne minden olyan vagyonbefagyasztás hatékony érvényesülése, amelyről a Tanács a felperessel szemben a jövőben esetlegesen határoz.
100 Az EUMSZ 266. cikk jelen ügyben történő alkalmazását illetően ugyanis meg kell jegyezni, hogy a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe történő felvételének a jelen ítélet általi megsemmisítése abból következik, hogy e jegyzékbe vétel indokait nem támasztották alá elegendő bizonyítékkal (lásd a fenti 94. pontot). Jóllehet a Tanács feladata határozni a jelen ítélet végrehajtásának módjairól, a felperes újabb jegyzékbe vételét nem lehet eleve kizárni. Egy újabb vizsgálat keretében ugyanis a Tanácsnak lehetősége van arra, hogy jogilag megfelelő módon alátámasztott indokok alapján újra jegyzékbe vegye a felperes nevét.
101 Ebből az következik, hogy a megsemmisített határozatok és rendeletek joghatásait a felperes tekintetében a fellebbezési határidő lejártának napjáig, vagy – ha e határidőn belül fellebbezést nyújtanak be – a fellebbezés esetleges elutasításának napjáig fenn kell tartani.
A kártérítés iránti kérelemről
102 A felperes azt állítja, hogy a vele szemben hozott intézkedések miatt súlyos kárt szenvedett. Három kumulatív feltétel fennállására hivatkozik az Unió Szerződésen kívüli felelősségének a megállapítása érdekében és az elszenvedett vagyoni kár miatt 2011. szeptember 1‑jétől havonta 250 000 euró összegű kártérítés, az elszenvedett nem vagyoni kár miatt pedig szimbolikusan 1 euró megfizetését, valamint a jövőbeli kár megtérítését kéri.
103 A Tanács vitatja a felperes érvelését és úgy véli, hogy utóbbi nem bizonyította, hogy az ilyen kérelemhez szükséges feltételek teljesülnek.
104 Az EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében Szerződésen kívüli felelősség esetén az Unió a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat.
105 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Unió intézményei jogellenes magatartásából fakadó, az EUMSZ 340. cikk második bekezdése szerinti Szerződésen kívüli felelősségének megállapításához több feltétel együttes fennállása szükséges, úgymint az intézménynek felrótt magatartás jogellenessége, a kár tényleges bekövetkezése, valamint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés (a Bíróság 26/81. sz., Oleifici Mediterranei kontra EGK ügyben 1982. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1982., 3057. o.] 16. pontja, a Törvényszék T‑383/00. sz., Beamglow kontra Parlament és társai ügyben 2005. december 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑5459. o.] 95. pontja és a T‑341/07. sz., Sison kontra Tanács ügyben 2011. november 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2011., II‑7915. o.] 28. pontja).
106 Amennyiben az Unió Szerződésen kívüli felelőssége megállapításának három feltétele közül valamelyik nem teljesül, a kártérítési kérelmeket el kell utasítani, anélkül hogy vizsgálni kellene a másik két feltétel teljesülését (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑146/91. sz., KYDEP kontra Tanács és Bizottság ügyben 1994. szeptember 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1994., I‑4199. o.] 81. pontját, a Törvényszék fent hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 29. pontját, és a T‑170/00. sz., Förde‑Reederei kontra Tanács és Bizottság ügyben 2002. február 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑515. o.] 37. pontját). Másfelől az uniós bíróság nem köteles e feltételeket egy adott sorrendben vizsgálni (a Bíróság C‑257/98. P. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 9‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑5251. o.] 13. pontja).
107 Végül emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamennyi kártérítés iránti kérelemnek – akár vagyoni, akár nem vagyoni kárról van szó, valamint jelképesen vagy valódi kártérítés érdekében – pontosítania kell a hivatkozott sérelem természetét az alperes felrótt magatartására tekintettel, és még ha megközelítően is, de meg kell becsülnie e sérelem összességének mértékét (lásd a Törvényszék T‑47/03. sz., Sison kontra Tanács ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 250. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
108 A jelen ügyben a felperes kártérítés iránti kérelmét el kell utasítani, mivel nem bizonyította kárának fennállását. A felperes ugyanis megelégedett a gazdasági bevételei elvesztésére vonatkozó adatok bemutatásával anélkül, hogy szolgáltatott volna a nevének a szóban forgó jegyzékekbe történő felvételét megelőző és az azt követő bevételének összegére vonatkozó bizonyítékokat, következésképpen pedig nem bizonyította a pénzeszközei rendelkezésére állásának hiányából eredő kárt. E tekintetben sem a bankoknak a felperest a vagyonának befagyasztásáról tájékoztató levelei (a keresetlevél 5. és 9. melléklete), sem pedig a felperes bankkártyáinak érvénytelenítése (a keresetlevél 17. és 18. melléklete) nem tekinthető elegendőnek a kártérítés iránti kérelmében követelt összeg igazolására. Egyébiránt azt sem magyarázza el, hogy az állítólagos szállítóival fennálló szerződéses kapcsolatai felfüggesztésének a közzététele mennyiben határozhatná meg a kártérítés címén kért összeget (a keresetlevél 19–21. melléklete). Továbbá a felperest a tárgyaláson azon bizonyítékokról kérdezték, amelyek igazolhatnák a kártérítés címén kért összeget, azonban a felperes nem tudott ilyen bizonyítékot szolgáltatni. Ezen túlmenően a felperes bevételeinek állítólagos elvesztése tekinthető Szíriában – az ezen országot érintő események kezdete óta – a gazdasági hanyatlás közvetlen következményének.
109 A fentiekre tekintettel a felperes kártérítés iránti kérelmét mint megalapozatlant el kell utasítani.
A költségekről
110 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 3. §‑a alapján részleges pernyertesség esetén a Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit.
111 A jelen esetben, mivel a Tanács pervesztes lett a megsemmisítés iránti kérelmek tekintetében, a felperes pedig a kártérítési iránti kérelmek tekintetében, a fent hivatkozott rendelkezések méltányos alkalmazása az lenne, hogy a Tanács viseli a saját költségeit és a felperes részéről a jelen eljárásban felmerült költségek felét. Az ideiglenes intézkedés iránti eljárásokhoz kapcsolódó költségek tekintetében a felperes viseli a saját költségeit, valamint a Tanács részéről felmerült költségeket.
A fenti indokok alapján,
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasítja a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/782/KKBP határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. november 29‑i 2012/739/KKBP tanácsi határozat megsemmisítése iránti kérelmet.
2) A Törvényszék megsemmisíti a Samir Hassanra vonatkozó részében:
– a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/273/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2011. augusztus 23‑i 2011/515/KKBP tanácsi végrehajtási határozatot;
– a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 442/2011/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2011. augusztus 23‑i 843/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletet;
– a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/273/KKBP határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. december 1‑jei 2011/782/KKBP tanácsi határozatot;
– a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról és a 442/2011/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. január 18‑i 36/2012/EU tanácsi rendeletet;
– a 2012/739/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2013. április 22‑i 2013/185/KKBP tanácsi végrehajtási határozatot;
– a 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2013. április 22‑i 363/2013/EU tanácsi végrehajtási rendeletet;
– a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2013. május 31‑i 2013/255/KKBP tanácsi határozatot.
3) A Törvényszék a megsemmisített határozatok és rendeletek joghatásait S. Hassan tekintetében a fellebbezési határidő lejártának napjáig, vagy – ha e határidőn belül fellebbezést nyújtanak be – a fellebbezés esetleges elutasításának napjáig fenntartja.
4) A Törvényszék a kártérítés iránti kérelmet elutasítja.
5) Az Európai Unió Tanácsa maga viseli a saját költségeit, valamint az S. Hassan részéről a jelen eljárás során felmerült költségek felét.
6) S. Hassan maga viseli a jelen eljárás során felmerült költségeinek a felét. S. Hassan maga viseli az ideiglenes intézkedés iránti eljárások során a saját, valamint a Tanács részéről felmerült költségeket.
van der Woude | Wiszniewska‑Białecka | Ulloa Rubio |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. július 16‑i nyilvános ülésen.
Aláírások