A Consiglio di Stato (Olaszország) által 2021. február 9-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Airbnb Ireland UC, Airbnb Payments UK Ltd kontra Agenzia delle Entrate

(C-83/21. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Consiglio di Stato

Az alapeljárás felei

Felperesek: Airbnb Ireland UC, Airbnb Payments UK Ltd

Alperes: Agenzia delle Entrate

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Hogyan kell értelmezni az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra vonatkozó „műszaki szabálynak” és az információs társadalommal összefüggő „szolgáltatásokra vonatkozó szabálynak” az (EU) 2015/1535 irányelv¹ szerinti fogalmát, és konkrétan e kifejezéseket úgy kell-e értelmezni, hogy azok magukban foglalják azokat az adóintézkedéseket is, amelyek nem közvetlenül az információs társadalommal összefüggő valamely sajátos szolgáltatás szabályozására irányulnak, de mindenesetre olyanok, amelyek a tagállamon belüli tényleges szolgáltatásnyújtáshoz igazodnak, különösen azáltal, hogy az ingatlanközvetítési szolgáltatásokat nyújtó valamennyi jogalanyt – beleértve tehát az online szolgáltatásokat nyújtó külföldi illetőségű gazdasági szereplőket is – a bérbeadók által megfizetendő adók hatékony beszedéséhez kapcsolódó olyan kiegészítő kötelezettségek teljesítésére kötelezik, mint például:

a) a közvetítő tevékenység eredményeként megkötött rövidtávú lakásbérleti szerződésekkel kapcsolatos adatok gyűjtése, majd azoknak a tagállamok adóhatóságai részére való továbbítása;

b) a bérlők által a bérbeadók részére megfizetett összegeknek az államkincstár részére befizetendő részének levonása, majd annak az adóhatóság részére történő befizetése?

a)    Ellentétes-e a szolgáltatásnyújtás szabadságának az EUMSZ 56. cikkben foglalt elvével, valamint – amennyiben a jelen ügyben alkalmazandóknak tekinthetők – a 2006/123/EK² és a 2000/31/EK irányelvből³ levezethető hasonló elvekkel az olyan nemzeti intézkedés, amely az Olaszországban működő ingatlanközvetítők részére – beleértve tehát az online szolgáltatásokat nyújtó, külföldi illetőségű gazdasági szereplőket is – előírja az ő közreműködésük révén megkötött, rövidtávú lakásbérleti szerződésekre vonatkozó adatok gyűjtésének, majd azoknak az adóhatóság részére történő továbbításának kötelezettségét a szolgáltatás igénybevevői által megfizetendő közvetlen adók beszedésére irányuló célból?

b)    Ellentétes-e a szolgáltatásnyújtás szabadságának az EUMSZ 56. cikkben foglalt elvével, valamint – amennyiben a jelen ügyben alkalmazandóknak tekinthetők – a 2006/123/EK és a 2000/31/EK irányelvből levezethető hasonló elvekkel az olyan nemzeti intézkedés, amely az Olaszországban működő azon ingatlanközvetítők részére – beleértve tehát az online szolgáltatásokat nyújtó, külföldi illetőségű gazdasági szereplőket is –, akik a közreműködésük révén megkötött rövidtávú lakásbérleti szerződésekből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének szakaszában működnek közre, előírja, hogy e kifizetések után vonják le az adót, majd azt fizessék be az államkincstár részére, a szolgáltatás igénybevevői által megfizetendő közvetlen adók beszedésére irányuló célból?

c)    Az előző kérdésekre adandó igenlő válasz esetén: korlátozhatják-e mégis a[z uniós] joggal összhangban a szolgáltatásnyújtás szabadságának az EUMSZ 56. cikkben foglalt elvét, valamint – amennyiben a jelen ügyben alkalmazandóknak tekinthetők – a 2006/123/EK és a 2000/31/EK irányelvből levezethető hasonló elveket a fenti a) és b) pontban leírtakhoz hasonló nemzeti intézkedések, arra figyelemmel, hogy a szolgáltatás igénybevevői által megfizetendő közvetlen adók behajtása egyébként nem lenne hatékony?

d)    Korlátozhatja-e mégis [az uniós] joggal összhangban a szolgáltatásnyújtás szabadságának az EUMSZ 56. cikkben foglalt elvét, valamint – amennyiben a jelen ügyben alkalmazandóknak tekinthetők – a 2006/123/EK és a 2000/31/EK irányelvből eredő hasonló elveket az olyan nemzeti intézkedés, amely a nem Olaszországban letelepedett ingatlanközvetítőket arra kötelezi, hogy olyan adóügyi képviselőt jelöljenek ki, aki a fenti b) pontban meghatározott nemzeti intézkedéseket a nevükben és javukra teljesíteni köteles, figyelemmel arra, hogy a szolgáltatás igénybevevői által megfizetendő közvetlen adók behajtása egyébként nem lenne hatékony?

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdését, hogy a valamely fél által az (elsődleges vagy másodlagos) [uniós] jog értelmezésére vonatkozóan felvetett, pontos szöveggel megjelölt kérdés esetén az eljáró bíróságnak továbbra is lehetősége van arra, hogy e kérdést önállóan megfogalmazza, és így saját mérlegelése alapján, legjobb tudomása és meggyőződése szerint meghatározza az [uniós] jogi hivatkozásokat, az azokkal esetlegesen ellentétes nemzeti jogi rendelkezéseket és a kérdés szövegét a jogvita tárgyának keretei között, vagy köteles átvenni a kérelmező fél által megfogalmazott kérdést?

____________

¹     A műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 2015. szeptember 9-i (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 241., 1. o.).

²     A belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 376., 36. o., helyesbítés: HL 2014. L 287., 33. o.).

³     A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) (HL 2000. L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.).