A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (hatodik tanács)
2015. október 2.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – REACH – Igazgatási díj kiszabása a vállalkozás méretére vonatkozó nyilatkozatban szereplő hiba miatt – A nyelvhasználatra vonatkozó szabályok – Keresetindítási határidő – Elfogadhatatlanság”
A T‑540/13. sz. ügyben,
a Société européenne des chaux et liants (székhelye: Bourgoin‑Jallieu [Franciaország], képviseli: J. Dezarnaud ügyvéd)
felperesnek
az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) (képviselik: M. Heikkilä, A. Iber és C. Schultheiss, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az ECHA 2013. május 21‑i SME (2013) 1665. számú határozatának a felperesre igazgatási díjat kiszabó részében való, részleges megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök, F. Dehousse (előadó) és A. M. Collins bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 2010. december 9‑én a felperes, a Société européenne des chaux et liants a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 396., 1. o.) alapján kérte az Európai Vegyianyag‑ügynökséget (ECHA) két anyag regisztrálására.
2 A regisztrálási eljárás során a felperes azt a nyilatkozatot tette az ECHA előtt, hogy a mikro‑, kis‑ és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6‑i 2003/361/EK bizottsági ajánlás (HL L 124., 36. o.) értelmében vett „kisvállalkozás”. E nyilatkozat lehetővé tette számára, hogy valamennyi regisztrálási kérelem után az 1907/2006 rendelet 6. cikkének (4) bekezdése értelmében fizetendő díjból kedvezményben részesüljön.
3 2013. február 13‑án az ECHA az 1907/2006 rendelet alapján az ECHA részére fizetendő díjakról szóló, 2008. április 16‑i 340/2008/EK bizottsági rendelet (HL L 107., 6. o.) 13. cikkének (3) bekezdésével összhangban felhívta a felperest, hogy nyújtson be a vállalkozás méretét kisvállalkozásként megjelölő nyilatkozatát bizonyító dokumentumokat.
4 2013. április 12‑i levelében a felperes azt válaszolta, hogy a nyilatkozata – amely szerint a 2003/361 ajánlás értelmében vett „kisvállalkozás” – téves volt, és hogy az ezen ajánlás értelmében vett nagyvállalkozásnak minősül.
5 A 2013. május 21‑i elektronikus, illetve postai úton megküldött levelében az ECHA értesítette a felperest az SME (2013) 1665. számú határozatról (a továbbiakban: megtámadott határozat). Ebben a határozatban az ECHA a 2013. április 12‑i levélre tekintettel és a 340/2008 rendelet 13. cikke (4) bekezdése második albekezdése alapján megállapította, hogy a felperes nem volt jogosult a kisvállalkozások részére biztosított díjcsökkentésre, és ezért az eredetileg kifizetett, illetve a véglegesen megállapított díjak különbözetéről kiállított két számlán felül egy további, 9950 euróról kiállított számlát küld a felperes számára az igazgatási díj megfizetése érdekében. A megtámadott határozat külön kitért a határozat címzettjének rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségek részletes szabályaira.
6 Ennek megfelelően az ECHA elektronikus levélben megküldte a felperes számára az igazgatási díj összegéről, azaz 9950 euróról 2013. május 22‑én kiállított számlát.
7 Az ECHA‑nak címzett 2013. július 15‑i, az Ügynökséghez 2013. július 25‑én megérkezett levelében a felperes vitatta az igazgatási díj kiszabását, és annak mérséklését kérte.
8 A felperesnek elektronikus, illetve postai úton megküldött 2013. július 26‑i levelében az ECHA megjelölte, hogy a megtámadott határozatban említetteknek megfelelően és az 1907/2006 rendelet 94. cikkének (1) bekezdésével, illetve az EUMSZ 263. cikkel összhangban a Törvényszékhez az Ügynökség határozatait megtámadó kereset nyújtható be a megtámadott határozat közlésétől számított két hónapon belül. Az Ügynökség hozzátette, hogy a fentiekre tekintettel a felperesnek – feltéve, hogy a megtámadott határozat jogszerűségét vitató jogorvoslati kérelmet kíván benyújtani – a Törvényszékhez kell intéznie a keresetét.
9 A Törvényszék Hivatalához 2013. augusztus 5‑én beérkezett 2013. július 30‑i levelében, amely mellékletként tartalmazta a 2013. július 15‑i panaszt, a felperes a vezető tisztségviselője, M. által aláírt keresetet kívánt előterjeszteni a Törvényszékhez.
10 2013. augusztus 14‑i levelében, illetve faxában a Törvényszék Hivatala felhívta a felperes figyelmét arra, hogy a Törvényszék hatáskörébe tartozó kereset benyújtásakor a felperes képviseletét valamely tagállam ügyvédi kamarája által nyilvántartott ügyvédnek kell ellátnia, valamint hogy az ügyvéd által alá nem írt kereset nem vehető nyilvántartásba, következésképpen a 2013. július 30‑i levél alapján nem indulhat eljárás.
Eljárás
11 A Törvényszék Hivatalához 2013. október 1‑jén benyújtott 2013. szeptember 27‑i keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
12 A Törvényszék Hivatalához a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 114. cikkének (1) §‑a alapján 2014. február 19‑én benyújtott külön beadványában az ECHA a határidőre tekintettel elfogadhatatlansági kifogást emelt a keresettel szemben.
13 A Törvényszék Hivatalához 2014. március 11‑én benyújtott beadványában a felperes előterjesztette az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeit.
14 2014. március 25‑én, az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó felperesi észrevételek benyújtásával kapcsolatos hiánypótlást követően lezárult az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó írásbeli eljárás.
15 2015. január 9‑én a Törvényszék az 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket, hogy nyújtsák be azzal kapcsolatos észrevételeiket, hogy a 2014. október 2‑i Spraylat kontra ECHA ítélet (T‑177/12, EBHT, EU:T:2014:849) jelentőséggel bír‑e a jelen jogvitában, továbbá hogy 2015. február 12‑ig adjanak választ az általa feltett kérdésre.
16 Az ECHA 2015. február 11‑én, míg a felperes 2015. február 23‑án tett eleget e kérésnek. A Törvényszék 2015. február 27‑i határozata értelmében a felperes válaszát az ügy iratanyagában helyezték el.
A felek kérelmei
17 Az ECHA azt kéri, hogy a Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
18 A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el az elfogadhatatlansági kifogást;
– az ECHA‑t kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
19 A Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése értelmében ha az alperes azt kéri, a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság vagy a hatáskör hiánya tárgyában. A jelen ügyben a Törvényszék megítélése szerint az ügy iratai alapján kellő információ áll a rendelkezésére, és úgy határoz, hogy nem szükséges az eljárás folytatása.
A felek érvei
20 Az ECHA arra hivatkozik, hogy a 2013. október 1‑jén benyújtott kereset elkésettség miatt elfogadhatatlan.
21 E következtetésen nem változtat az, hogy a megtámadott határozat nyelve eltér a felperes által használt nyelvtől.
22 A felperes ugyanis angol nyelven nyújtotta be az ECHA‑hoz a regisztrálási kérelmet. Az ECHA e kérelemre az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15‑i 1. tanácsi rendelet (HL 1958. 17., 385. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 2. cikke második mondatának megfelelően ugyanezen a nyelven válaszolt, és e kérelemnek helyt adott.
23 A felperes mindenesetre megfelelő időben értesült a megtámadott határozatról, és azt kétségtelenül megértette.
24 Ezenfelül az, hogy a jogorvoslati lehetőségekről való tájékoztatás angol nyelven íródott, a közösségi intézmények által elfogadott jogi aktusok címzettjei tekintetében fennálló, az e jogi aktusokkal szembeni jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó általános tájékoztatási kötelezettség hiányában nem befolyásolja a megsemmisítés iránti kereset benyújtásának határidejét.
25 A felperes a vegyi anyagok regisztrálása iránti kérelmének angol nyelven való benyújtása kapcsán arra hivatkozik, hogy a regisztrálási kérelmet tartalmazó levelet korábban ezen a nyelven készítették el, és e nyelven csatolták az ECHA‑val folytatott levelezéshez, így maga a kérelem csupán a számviteli információkat és a társaság méretének megfelelő válasz megjelölését tartalmazta.
26 Az ECHA azon állítása tekintetében, amely szerint a felperes nem hivatkozik arra, hogy nem értette meg a megtámadott határozatot, a felperes – e megállapítás vitatása nélkül – rámutat arra, hogy a határozathoz csatolt, francia nyelvű számla önmagában elégséges volt számára azon következtetés levonására, hogy pénzbeli szankciót szabtak ki vele szemben.
27 A felperes emlékeztet arra, hogy két alkalommal is – 2013. július 15‑én, illetve július 30‑án – vitatta a megtámadott határozatot, „jóllehet alakilag nem megfelelő módon, tekintettel az ECHA által [a felperes saját nyelvétől] eltérő nyelven megfogalmazott levelek állítólagos kétértelműségére”.
28 Mindezekre tekintettel a felperes szerint e pénzbeli szankció tényleges vitatása nem jelenti azt, hogy pontosan megértette a regisztrálási kérelemmel kapcsolatban eredetileg megküldött dokumentációt. Álláspontja szerint nem vitatott ugyanis, hogy az ECHA nyelvhasználata hozzájárult a regisztrálási dokumentáció téves értelmezéséhez, amennyiben regisztrálási kérelmében a felperes csupán a saját magára vonatkozó pénzügyi információkra tért ki, a társaság tőkéjében részesedéssel rendelkező partnervállalkozáséra azonban nem.
A Törvényszék álláspontja
29 Először is, a keresetindítási határidőkre alkalmazandó rendszer tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikkben foglalt keresetindítási határidők közrendi jellegűek, és azokra sem a felek, sem a bíróság rendelkezési joga nem terjed ki (2012. november 15‑i Städter kontra EKB végzés, C‑102/12 P, EU:C:2012:723, 13. pont).
30 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az eljárási szabályok szigorú alkalmazása a jogbiztonság követelményének felel meg, illetve annak a feltételnek, hogy a bírósági eljárásban ne érvényesülhessen semmilyen hátrányos megkülönböztetés vagy önkényes bánásmód (lásd: 2014. január 29‑i Gbagbo kontra Tanács végzés, C‑397/13 P, EU:C:2014:46, 7. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 A Bíróság alapokmánya 45. cikkének második bekezdése szerint csakis kivételes, előre nem látható körülmények vagy vis maior fennállásakor lehet eltérni az eljárási határidőkre vonatkozó szabályoktól (lásd: Gbagbo kontra Tanács végzés, fenti 30. pont, EU:C:2014:46, 8. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Emellett a keresetindítási határidőket illetően a menthető tévedés fogalmát megszorítóan kell értelmezni, és az csak kivételes körülményekre vonatkozhat, többek között azokra, amelyek között az érintett intézmény olyan magatartást tanúsított, amely önmagában vagy meghatározó mértékben a jóhiszemű és egy átlagosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító jogalany számára érthető zavart okozott (lásd: 2011. szeptember 22‑i Bell & Ross kontra OHIM ítélet, C‑426/10 P, EBHT, EU:C:2011:612, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 A jelen ügyben a megtámadott határozatot 2013. május 21‑én kézbesítették a felperesnek. Az EUMSZ 263. cikknek az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 102. cikke (2) §‑a rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett hatodik bekezdése szerint az e határozattal szembeni keresetindítás határideje 2013. július 31‑én, szerdán éjfélkor lejárt.
34 Másodszor, az Unió nyelvhasználati rendszere tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy az 1. rendelet 2. cikke szerint azok az okmányok, amelyeket egy tagállam, vagy a tagállamok valamelyikének joghatósága alá tartozó személy a Közösség intézményeinek küld, a feladó választása szerint a hivatalos nyelvek bármelyikén készülhetnek, a válasz pedig ugyanazon a nyelven készül.
35 Emellett az 1. rendelet 3. cikkének értelmében azokat az okmányokat, amelyeket a Közösség valamely intézménye küld egy tagállamnak vagy a tagállamok valamelyikének joghatósága alá tartozó személynek, az adott állam nyelvén kell megszövegezni.
36 Az 1907/06 rendelet 104. cikke értelmében az ECHA‑ra alkalmazni kell az 1. rendeletet.
37 A jelen ügyben nem vitatott, hogy a felperes angol nyelven nyújtotta be a regisztrálási kérelmet.
38 Nem vitatott továbbá az sem, hogy a megtámadott határozatról szóló értesítést angol nyelven küldték meg, és ahhoz mellékelték a jogvita tárgyát képező igazgatási díjról kiállított, részben angol, részben francia nyelvű számlát.
39 Emellett az sem vitatott, hogy az ECHA‑nak 2013. július 15‑én benyújtott panaszt a felperes francia nyelven fogalmazta meg, valamint hogy az ECHA e panaszra válaszul megküldött 2013. július 26‑i elektronikus levele ugyanezen a nyelven íródott.
40 Az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben a felperes – miközben az ECHA állítása szerint megértette a megtámadott határozatot – egyetlen konkrét érvet sem hoz fel, és nem állítja, hogy nem értette meg ezt a vele szemben igazgatási bírságot kiszabó, angol nyelvű határozatot. Így különösen – főként a keresetindítási határidő betartásának a jelen elfogadhatatlansági kifogásban vitatott kérdését illetően – a felperes nem hivatkozik arra, hogy nem értette meg az ebben a határozatban foglalt, a keresetindítás részletes szabályaira és határidejére vonatkozó tájékoztatást.
41 A felperes az ügy érdemi része tekintetében annak állítására szorítkozik, hogy az angol nyelv használata és a két vegyi anyagának regisztrálására irányuló eljárás során használt szaknyelv hozzájárult a vállalkozása méretére vonatkozó nyilatkozatában szereplő hibához, ami véleménye szerint alátámasztja, hogy nem szabható ki vele szemben igazgatási díj.
42 Általánosságban tehát a felperes sem a keresetében, sem az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben nem ad semmilyen – a fenti 31. és 32. pontban említett ítélkezési gyakorlatra tekintettel – annak esetleges igazolására alkalmas magyarázatot, hogy a kereset benyújtására miért csak 2013. október 1‑jén került sor.
43 Sőt, keresetében a felperes említést tesz arról, hogy két alkalommal is – 2013. július 15‑én, illetve július 30‑án – vitatta a megtámadott határozatot, „jóllehet alakilag nem megfelelő módon, tekintettel az ECHA által [a felperes saját nyelvétől] eltérő nyelven megfogalmazott levelek állítólagos kétértelműségére”.
44 Ezt az állítást – amely a határidőkről nem, csak a 2013. július 15‑i és 30‑i vitatásról tesz említést – még annak olyan értelmezése esetén is el kellene utasítani, miszerint az a kereset elkésettségének kérdésére is vonatkozik.
45 Ugyanis meg kell állapítani, hogy – legalábbis a megtámadott határozatnak a keresetindítás részletes szabályaira és határidejére vonatkozó részét illetően – a „kétértelműségre” való hivatkozás nyilvánvalóan nem kapcsolódik ide.
46 Egyrészt a megtámadott határozatnak a keresetbenyújtás részletes szabályaival és határidejével foglalkozó, angol nyelven megfogalmazott ezen része semmilyen kétértelműséget nem tartalmaz az említett részletes szabályok és határidő ismertetését illetően.
47 Másrészt már önmagában egy állítólagos kétértelműségre való hivatkozás logikus módon feltételezi e kétértelműség ezt megelőző felismerését, amihez pedig elengedhetetlen az állítólagosan kétértelmű szöveg nyelvének az e felismeréshez szükséges megfelelő ismerete. Márpedig a felperes, bár homályos módon kétértelműségre utal, nem jelöli meg a kétértelmű rendelkezéseket.
48 Ebből az következik, hogy még ha a fenti 43. pontban foglalt állítás úgy is értelmezendő, hogy az a keresetindítási határidőre is vonatkozik, ezen állítás nem alkalmas annak megmagyarázására, és még kevésbé annak igazolására, hogy a keresetet miért csak 2013. október 1‑jén nyújtották be.
49 Ezenfelül a teljesség érdekében emlékeztetni kell arra, hogy a 2013. július 15‑i, az Ügynökséghez 2013. július 25‑én megérkezett francia nyelvű panaszra válaszul az ECHA a 2013. július 26‑i elektronikus levélben ugyanezen a nyelven tájékoztatta a felperest arról, hogy a keresetet a megtámadott határozat meghozatalától számított két hónapon belül a Törvényszékhez kell benyújtani, és megjelölte számára a Bíróság internetes oldalához vezető hivatkozást.
50 Mindezek után annál is inkább el kell vetni az állítólagos kétértelműségre vonatkozó, a fenti 42–47. pontban foglalt megfontolások által már kellően megcáfolt felperesi állításokat, hogy az ECHA francia nyelven is megismételte a megtámadott határozatban foglalt, a keresetindítás részletes szabályaira és határidejére vonatkozó információkat.
51 Márpedig a megtámadott határozatban foglalt információk és azok ECHA általi, 2013. július 26‑án való megismétlése alapján a felperes ahelyett, hogy a keresetindítási határidőn belül ügyvéd által aláírt keresetet nyújtott volna be, megelégedett az e határidő lejártát megelőző napon postára adott és a felperes vezető tisztségviselője által aláírt levél Törvényszéknek való elfaxolásával. Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ügyvéd által alá nem írt keresetlevél olyan hiányosságban szenved, amely az eljárási határidők lejártát követően maga után vonja a kereset elfogadhatatlanságát, és nem képezheti hiánypótlás tárgyát (Bell & Ross kontra OHIM ítélet, EU:C:2011:612, fenti 32. pont, 42. pont).
52 A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a jelen ügy tényállására tekintettel és a fenti 31. és 32. pontban említett körülmények fennforgásának hiánya miatt helyt kell adni az ECHA által felvetett elfogadhatatlansági kifogásnak, és a jelen keresetet elkésettség miatt el kell utasítani.
A költségekről
53 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az ECHA kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Société européenne des chaux et liants‑t kötelezi saját költségein felül az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) részéről felmerült költségek viselésére.
Luxembourg, 2015. október 2.
E. Coulon | | S. Frimodt Nielsen |